A beszámolók szerint a férfiak embertelen munkakörülmények között dolgoznak, és az észak-koreai hatóságok egyre szigorúbban felügyelik őket, hogy megakadályozzák a szökéseket.
Több ezer észak-koreait küldenek Oroszországba, hogy rabszolgasághoz hasonló körülmények között dolgozzanak, ezzel enyhítve a munkaerőhiányt, amelyet az Ukrajna elleni orosz invázió tovább súlyosbított – tudta meg a BBC.
Moszkva többször is Phenjanhoz fordult, hogy segítse a háborús erőfeszítéseit, rakétáival, tüzérségi lövedékeivel és katonáival. Most, hogy Oroszország férfilakosságának érezhető része meghalt, a fronton harcol vagy elmenekült az országból, dél-koreai hírszerzési források szerint Moszkva egyre inkább észak-koreai munkásokra támaszkodik.
A háború kezdete óta Oroszországból elmenekült hat észak-koreai munkással, valamint dél-koreai kormánytisztviselőkkel, kutatókkal és a munkások kimenekítésén dolgozó emberekkel készített interjút a BBC.
A beszámolók szerint a férfiak embertelen munkakörülmények között dolgoznak, és az észak-koreai hatóságok egyre szigorúbban felügyelik őket, hogy megakadályozzák a szökéseket.
Az egyik munkás, Jin, elmondta a BBC-nek, hogy amikor megérkezett Oroszország távol-keleti részébe, egy észak-koreai biztonsági tiszt kísérte a reptérről az építkezésre, és megtiltotta neki, hogy bárkivel beszéljen vagy bármit is megnézzen.
„A külvilág az ellenségünk” – mondta neki az őr. Ezután azonnal elkezdett magas lakóházakat építeni, napi 18 óránál is hosszabb műszakban.
Mind a hat munkás ugyanazt a kimerítő munkarendet írta le – reggel 6-kor kelés, és másnap hajnal 2-ig lakóház-építés, évente mindössze két szabadnappal.
A nyilatkozók neveit a BBC megváltoztatta.
„Félelmetes volt felébredni, tudva, hogy újra ugyanazt a napot kell átélned” – mesélte Tae, aki tavaly megszökött. Elmondta, hogy reggelente kezei görcsbe rándultak, és nem tudta kinyitni őket az előző napi munka miatt.
„Volt, aki napközben elbújt aludni, vagy állva aludt el, de a felügyelők megtalálták és megverték őket. Olyan volt, mintha meghalnánk”
– mondta egy másik munkás, Chan.
„A körülmények valóban siralmasak” – mondta Kang Dong-wan, a dél-koreai Dong-A Egyetem professzora, aki többször járt Oroszországban, hogy interjúkat készítsen észak-koreai munkásokkal.
„Nagyon veszélyes körülményeknek vannak kitéve. Éjszaka lekapcsolják a világítást, és sötétben dolgoznak, szinte védőfelszerelés nélkül.”
A szökevények elmondása szerint a munkások éjjel-nappal az építkezésen maradnak, ahol az észak-koreai állambiztonsági ügynökség emberei figyelik őket.
Koszos, zsúfolt, bogarakkal teli konténerekben alszanak, vagy félkész lakóházak padlóján, ahol ponyvával fedik le az ajtókereteket, hogy bent tartsák a meleget.
Egy munkás, Nam, elmondta, hogy egyszer négy métert zuhant az építkezésen, és súlyosan megsérült az arca, így nem tudott dolgozni. Még ekkor sem engedték el kórházba.
Korábban több tízezer észak-koreai dolgozott Oroszországban, évente több millió font bevételt termelve Kim Dzsongunnak és pénzszűkében lévő rezsimjének. 2019-ben azonban az ENSZ megtiltotta az országoknak, hogy ilyen munkásokat foglalkoztassanak, ezzel próbálva elvágni Kim pénzforrásait és megakadályozni a nukleáris fegyverek építését, ezért a legtöbbjüket hazaküldték.
Egy dél-koreai hírszerzési forrás szerint azonban tavaly több mint 10 000 munkást küldtek Oroszországba, és idén még többet várnak. Összesen több mint 50 000 főt terveznek kiküldeni. Az orosz statisztikák szerint 2024-ben több mint 13 000 észak-koreai lépett be az országba, ami tizenkétszerese az előző évi számnak. Közülük majdnem 8 000-en diákvízummal érkeztek, de a forrás és szakértők szerint ez csak ürügy az ENSZ-szankciók kijátszására.
Júniusban Szergej Sojgu orosz tisztviselő először ismerte el, hogy 5 000 észak-koreait küldenek Kurszk újjáépítésére, amelyet tavaly rövid időre ukrán erők foglaltak el.
A dél-koreai forrás szerint „nagyon valószínű”, hogy észak-koreaiak hamarosan az oroszok által megszállt ukrán területeken is dolgoznak majd.
„Oroszország súlyos munkaerőhiánnyal küzd, az észak-koreaiak pedig tökéletes megoldást jelentenek. Olcsók, szorgalmasak és nem okoznak gondot”
– mondta Andrei Lankov, a szöuli Kookmin Egyetem professzora és a témában elismert szakértő.
Ezek a külföldi építőipari állások Észak-Koreában nagyon keresettek, mert többet fizetnek, mint az otthoni munka. A legtöbben azért mennek, hogy kikerüljenek a szegénységből, és hazatérve házat vegyenek vagy vállalkozást indítsanak. Csak a legmegbízhatóbb férfiakat választják ki, szigorú ellenőrzés után, és a családjukat otthon kell hagyniuk.
A keresetük nagy részét „hűségdíjként” az államnak küldik. A maradék – általában havi 37–74 000 forint – egy nyilvántartásba kerül, és csak hazatéréskor kapják meg, hogy ne szökjenek el.
Amikor a férfiak szembesülnek a kemény munka és a csekély fizetés valóságával, sokan összeroppannak. Tae „szégyellte” magát, amikor megtudta, hogy a közép-ázsiai építőmunkások ötször annyit keresnek, harmadannyi munkáért.
„Úgy éreztem, munkatáborban vagyok; börtönben rácsok nélkül”
– mondta.
Jin máig felháborodik, amikor eszébe jut, hogy a többiek rabszolgának nevezték őket. „Ti nem emberek vagytok, csak beszélő gépek” – gúnyolódtak. Egyszer a főnöke azt mondta neki, lehet, hogy nem kap pénzt hazatéréskor, mert az államnak szüksége van rá. Ekkor döntött úgy, hogy kockáztatja az életét és megszökik.
Tae azért határozta el a szökést, mert YouTube-videókon látta, mennyit keresnek a dél-koreai munkások. Egy éjjel szemeteszsákba pakolta a holmiját, a takarót az ágyába tette, hogy úgy tűnjön, alszik, majd kisurrant az építkezésről. Taxiba ült, és több ezer kilométert utazott, míg egy ügyvéd segített neki eljutni Szöulba.
Az elmúlt években néhány munkásnak sikerült tiltott, használt okostelefon segítségével megszerveznie a szökését, amelyet cigarettára és alkoholra kapott napi pénzből spóroltak össze. Az ilyen szökések megakadályozására az észak-koreai hatóságok most tovább szigorítják a munkások korlátozott szabadságát.
Kang professzor szerint az egyik módszer, hogy egyre gyakrabban kell ideológiai képzésen és önkritikai gyűléseken részt venniük, ahol hűséget kell fogadniuk Kim Dzsongunnak, és bevallaniuk a hibáikat. A ritka kimenőket is korlátozták. „Régen havonta egyszer csoportosan kimehettek, de mostanra szinte teljesen megszűntek ezek az alkalmak” – mondta Kang.
Ebben a helyzetben egyre kevesebben tudnak megszökni. A dél-koreai kormány szerint a 2022-es évi 20 főről mára 10-re csökkent azok száma, akik évente kijutnak Oroszországból és megérkeznek Szöulba.
Lankov professzor szerint a szigorítások célja a sok új munkás érkezésének előkészítése.
„Ezek a munkások lesznek Kim és Putyin háborús barátságának maradandó öröksége”
– mondta, hozzátéve, hogy a munkások érkezése a háború után is folytatódik majd, még akkor is, amikor a fegyver- és katonaküldés már véget ér.
