Véres Kill Bill, letaglózó Eredet, trükkös Mátrix - minden idők legjobb akciójelenetei

2017-ben indult útjára A mi kis falunk, és március 7-én szombattól kerül képernyőkre a 10. évad. A kerek számot exkluzív mozifesztivállal ünnepelték az alkotók és az RTL csatorna. A Cinema City országszerte több moziban tartott különleges vetítést, ahol a rajongók az új évad első és negyedik epizódja mellett egy összeállítást nézhettek meg a forgatási bakikból.

Sokszor bosszankodok azon, hogy a magyar tévékbe kerülő sorozatok zöme A séf meg a többiektől kezdve a Renitensen át a Pokoli rokonokig mind külföldi produkciók másolása. Ebben a tengerben üde kivétel A mi kis falunk. Habár ez is egy külföldi ötlet, a szlovák Horná Dolná remake-jeként indult, de a sorozatot megálmodó Kapitány Iván elmondása szerint már az első évad után eltértek az eredeti történettől, sőt, a magyar változat túlélte az eredetit, ami 6 évad után véget ért.

Az alkotók úgy döntöttek, a 10. évad elején meglepik a rajongókat egy ünnepi különkiadással. Egy "mi lett volna, ha" típusú epizóddal indul az új etap. Majdnem minden sitcomban élnek ezzel a megoldással. Láthattuk például a Jóbarátokban, amikor a szereplők arról álmodoznak, hogy például mennyire alakul másként minden, ha Rachel mégis hozzámegy Barryhez. De volt ilyen az Agymenőkben is, ott az volt a központi kérdés, mi lett volna, ha Sheldonnak köszönhetően nem találkoznak egymással a főszereplők.

Itt az apropót az szolgáltatja, hogy a sorozat három naplopója, Szifon (Debreczeny Csaba), Baki (Kerekes József) és Árpi (Hevér Gábor) segítenek Kati néninek (Udvaros Dorottya) kitakarítani az iskola épületét, amit átvesz egy alapítvány, és takarítás közben megtalálják a sorozat fontosabb szereplőinek gyerekkori leckefüzetét, amiben az volt a feladat, hogy mindenki írja le, mi szeretne lenni a jövőben.

Ennek kapcsán elképzelünk egy alternatív Pajkaszeget, ahol mindenki más, mint amit megszokhattunk.

Első ránézésre fura, hogy az első után a negyedik epizódot mutatták be az érdeklődőknek. De eléggé lekerekített a történet ahhoz, hogy ne hiányozzanak az előzmények. A cselekményt itt András püspök (Horváth Lajos Ottó) mozgatja, aki kiprovokálja, hogy János atya (Schmied Zoltán) bokszmérkőzésen csapjon össze Andrással (Mihályfi Balázs). Mindezt azért, mert a püspököt bosszantja, hogy az orvos újra az ő unokahúga Zsófia (Peller Anna) körül legyeskedik. A nem mindennapi sportesemény persze megmozgatja az egész falut.

Bevallom, vegyes érzésekkel érkeztem a vetítésre. Nem állítom, hogy láttam a sorozat összes epizódját, de az előző napokban belenéztem a 9. évadba. Egyfelől nem nagyon van magyar sorozat, amiben ennyi kiváló színészt láthatunk. Mint azt a vetítést követő közönségtalálkozón elhangzott, 64 visszatérő szereplő sorsát követhetjük. Még a kisebb szerepekben is olyan neveket láthatunk, mint Pokorny Lia, Zsurzs Kati, Tóth Enikő, Döbrösi Laura vagy Mihályfi Balázs. Sőt, kisebb epizódszerepben feltűnt mások mellett az évek során Trokán Nóra, Ábel Anita, Rohonyi Barna, Gáspár Tibor vagy Ágoston Kata.

De ami a nevettetés-faktort illeti ugyanazokat a problémákat láttam, mint nagyon sok hasonló magyar produkciónál (egészen a Szomszédokig és a Família kft.-ig visszamenőleg). A játékmód sok esetben elnagyolt, túlzó, színházias. Olykor már-már ripacskodó. Az indokoltat meghaladó mértékben épít vicces arcokra, hanghordozásra, gesztusokra. Személy szerint sokkal jobban kedvelem, amikor a komédiát pókerarccal adják elő, realista megközelítéssel, mert összességében így sokkal jobban ülnek a poénok, "nagyobbat szólnak".

A most látott két epizód viszont kellemes csalódást okozott. Nem mondom, hogy gyökeresen más irányt képvisel, de Bús Gábor Olivér írói csapatának sokkal jobban sikerült eltalálni az arányokat. A színészek is mintha kicsit új erőre kaptak volna. Külön kiemelném Lengyel Tamást és Bánki Gergelyt, akiknek sikerült az "álom" epizódban a megszokottól teljesen eltérő karaktert hozniuk. A negyedik epizódban pedig a show-t Dióssi Gábor lopta el, aki Saci (Sodró Eliza) szenilis apukáját hozta tökéletesen. Úgy volt rendkívül vicces, hogy egy pillanatra sem vált nevetségessé, és ezáltal a nevetés közepette is át lehetett érezni az ő szívszorító helyzetét. Ez persze nagyban köszönhető a szájába adott remek mondatoknak is.

A fesztiválsorozat központi eseménye a Cinema City Arénában tartott közönségtalálkozó volt, ahol a vetítés után Hevér Gábor beszélgetett Kapitány Iván rendezővel, a sorozat megálmodójával, és a jelenlévő színészekkel, akik érdekes adatokat, kulisszatitkokat és sztorikat osztottak meg velünk.

Például kiderült, hogy bár 4 éven keresztül minden felvétel, a belsők is Pilisszentléleken készültek, a Covid arra kényszerítette őket, hogy a belső tereket stúdióban építsék fel. Hevér Gábor szerint annyira tökéletesen sikerült rekonstruálni a szentléleki helyiségeket, hogy

Azóta a külsőkön kívül egyedül a templom/művelődésiház az, amit a helyszínen kell leforgatniuk. A falura egyébként azért esett a választás, mert nincs túl messze Budapesttől, és olyan települést kellett találniuk, ahol vagy nincs templom, vagy ha van is, nem uralja annyira a faluképet, hogy gondot okozzon kihagyni a felvételekről.

Arról is szó esett, hogy a forgatások ténye mennyire megosztotta a pilisi falu lakóit. A legelszántabb kritikusuk úgy próbálta kiutálni őket, hogy valahányszor Kapitány Iván elkiáltotta magát, hogy "felvétel", beindította a láncfűrészét. Végül az a megoldás született, hogy a rendező azt kiáltotta, "főpróba", így nyugodtan elkészülhetett az adott jelenet.

Halhattunk további érdekes statisztikákat is. Mivel a sorozatban sok a szereplő, nem csoda, hogy senki sem tűnt fel az összes epizódban. A rekorder Csuja Imre, akit eddig összesen 158 részben láthattunk, őt Bánki Gergely követi 152 megjelenéssel. Szifon és Baki figuráját legtöbbször együtt láthatjuk, ennek tükrében talán meglepő, hogy míg Debreczeny Csaba 147-szer, Kerekes József "csak" 142-szer tűnt fel.

Kapitány Iván arról is mesélt, hogy bár vígjátékról van szó, néha próbálnak komoly pillanatokat teremteni, de ez nem mindig úgy sül el, ahogy tervezik. Példának hozta azt a jelenetet, amikor Dr. Rádi János (Reviczky Gábor) randevúra hívta az Udvaros Dorottya által megformált tanárnőt, de közben állandóan elhívják a pácienseihez, ezért a légyott kudarcba fullad.

A jelenet azonban másképp alakult, mint ahogy megírták. A részleteket már maga a művésznő ecsetelte előttünk. A jelenet a szabadban játszódott, a színészek műanyag kerti székeken ültek. Udvaros Dorottya széke egyszer csak süllyedni kezdett és felborult, a művésznő pedig a földön találta magát. Reviczky Gábor riadtan, de a szerepét nem megtörve felpattant. Mint bevallotta, azért ijedt meg, mert ahová Udvaros esett, mindenütt szerszámok hevertek a földön. A művésznőt azonban nem kellett félteni, gyorsan felpattant, és befejezték a jelenetet. A kamera végig forgott, és végül így is került be az adásba. Kapitány Iván szerint talán az egyetlen jelenet volt a 10 évad során, amit elsőre tökéletesen sikerült felvenni.

Igazán jóhangulatúra sikerült az este, ahol azt is megtudhattuk, hogy Földes Eszter is csatlakozik a színászgárdához. De a legnagyobb szenzációt kétségtelenül egy még fontosabb bejelentés jelenti:

A "Gyuri" címre keresztelt széria ősztől látható majd az RTL műsorában. Így hát a rajongók immár dupla dózisban kapják a mindennapi Pajkaszeget.

Joshua Winslow Groban Los Angelesben született 1981. február 27-én a tanárnő Lindy Johnston és az üzletember Jack Groban első gyermekeként. Van egy öccse, Chris, aki pontosan ugyanazon a napon született, mint ő, csak négy évvel később. A szülei foglalkozásából nem tűnik ki, de Josh zenei családból származik – a nagymamája már hároméves korára tudott zongorázni, és a neves Juilliard iskolába járt, illetve az apja is elismert zongorista volt. Bár Jack askenázi zsidó családból származik, a Lindyvel való házasságkötésekor áttért a keresztény hitre, így Josh és Chris episzkopális nevelést kaptak.

A szülők egyébként arra ösztönözték a fiaikat, hogy hallgassanak különböző zenei stílusokat, és így alakítsák ki az ízlésüket, nem akartak rájuk erőltetni semmit, ami esetleg nem tetszik nekik. Emiatt Josh például azokhoz a zenészekhez vonzódott, akik nem egy konkrét zenei stílusra specializálódtak.

Eleinte egyébként nem énekesnek készült, hanem színésznek. Jelentkezett a középiskolája társulatába, és főszerepet játszott Tevyeként a suli Hegedűs a háztetőn-előadásában (oké, itt is énekelnie kellett). 1997 és 1998 nyarán a michigani Interlochen Center for the Arts Camp zenei színházi szakán tanult, és énekórákat vett, hogy fejlessze a tudását. Emellett érdeklődött a bűvészkedés iránt is, tinédzserként például meghallgatásra jelentkezett a Magic Castle éjszakai klubba.

Egymásnak passzolgatták

Josh 1999-ben érettségizett a Los Angeles County High School for the Arts színházi szakán. Még csupán 17 éves volt, amikor az énektanára, Seth Riggs bemutatta őt a Grammy-díjas producernek, David Fosternek. Josh-nak akkor még nem volt stúdiós tapasztalata, és arra készült, hogy a Carnegie Mellon Egyetemen drámaszakán tanul tovább színésznek. Foster azonban nagy lehetőséget látott Josh hangjában, ezért több nagy horderejű eseményre is elküldte őt énekelni, többek között a kaliforniai kormányzó, Grey Davis beiktatására.

Amikor az ismert író és producer, David E. Kelley (Ally McBeal, Ügyvédek, Boston Legal – Jogi játszmák, Hatalmas kis hazugságok, Kilenc idegen, Az igazság ára), aki akkor már Michelle Pfeiffer férje volt (máig együtt vannak), látta a közönség reakcióját Josh fellépésére, az annyira lenyűgözte őt, hogy beleírta Grobant az Ally McBeal című sorozat egyik epizódjába. A Josh által alakított Malcolm Wyatt karaktere pedig olyan népszerű lett, hogy Kelley állítása szerint több mint 8000 e-mailt kapott a nézőktől, amelyekben arra kérték, hogy Groban térjen vissza a következő évadba is, és adja elő a To Where You Are című dalt.

Groban sikerei ezután tovább gyarapodtak, amikor Kelley segített neki lemezszerződést kötni a Warner Bros. Recordsszal. Josh így mindössze négy hónap után abbahagyta a tanulmányait a Carnegie Mellon Egyetemen, hogy új kiadójával az énekesi karrierjét egyengesse. Megérte azonban mindez a rizikót, mivel 2001-ben, Steven Spielberg A.I.: Mesterséges értelem című filmjének soundtrackjén énekelhette a For Alwayst. 2001 novemberében jelent meg a szimplán a nevét viselő debütáló albuma is, amely a következő évben dupla platina minősítést kapott, és közel 4 millió példányban kelt el. Groban még mindig csak 20 éves volt ekkor…

Énekeljen vagy színészkedjen?

Két évvel a debütáló albuma után kiadta a Closer című lemezt, amely gyorsan az első helyre került a Billboard listáján, 2004 februárjában pedig megkezdte első világkörüli turnéját, amelynek jegyei kevesebb mint 30 perc alatt elfogytak. A Closerrel 2005-ben az első Grammy-jelölését is megszerezte: a You Raise Me Up című kislemezzel a legjobb férfi popénekes kategóriában. Három évvel később megjelentette következő stúdióalbumát, az Awake-et, majd jött egy sikeres karácsonyi lemez Noël címmel, alig egy évvel az Awake után.

S bár ekkorra a zenei karrierje már borzasztó sikeres volt, Josh soha nem adta fel a színészi álmait. Olyan tévésorozatokban szerepelt, mint a Glee: Sztárok leszünk, A hivatal, a New York-i helyszínelők, a Felhőtlen Philadelphia, az Eszementek vagy a Városfejlesztési osztály, illetve a hangját kölcsönözte olyan animációs sorozatokhoz, mint az Amerikai fater, a Robotcsirke vagy A Simpson család. Az első mozis filmszerepét a 2011-es Őrült, dilis, szerelem című romantikus vígjátékban kapta, ahol egy Richard nevű karaktert alakított, de feltűnt még a Coffee Townban (2013), a Muppet-krimi: Körözés alattban (2014), a Szeretteink körében (2016) című vígjátékban és a Weird: The Al Yankovic Storyban (2022) is. Sőt, a színházat sem hanyagolta el, több darabban (persze főként musicalekben) is játszott: 2003-ban és a 2008-ban például a Sakkban, 2016 és ’17 között a Natasha, Pierre & The Great Comet of 1812 című zenés darabban (amelyért a legrangosabb színházi elismerésre, a Tony-díjra jelölték 2017-ben, az egyik matinéelőadáson pedig megbotlott, és beleesett a zenekari árokba), 2022-ben A szépség és a szörnyetegben játszotta az utóbbi szerepét, a 2023-2024-es szezonban pedig a Sweeney Todd: A Fleet Street démoni borbélya című horrormusical címszerepében tündökölt, ezért érdemelte ki a második Tony-jelölését 2023-ban.

A gyerekekért mindent

Josh számára a színészkedés a fentiektől függetlenül persze csak egy mellékvágány, amelyben kiélheti a régi vágyait, a fő elfoglatsága és szerelme természetesen a zene, e téren pedig nem is tétlenkedett, folyamatosan adta ki a soron következő albumát: 2010-ben jött a negyedik, az Illuminations, 2013-ban a hatodik, az All That Echoes, 2015-ben a hetedik, a Stages, 2018-ban a nyolcadik, a Bridges, eddigi utolsó lemezét, a Harmonyt pedig 2020-ben jelentette meg.

Érdekes módon azonban sosem nyert Grammy-díjat, „csupán” ötször jelölték. Elmondása szerint azonban megfontoltan kell hozzáállnia a szakmájához és a hírnévhez, mivel attól fél, hogy ő is beleőrül, mint sokan mások. Így beszélt erről: „Azt hiszem, mi, énekesek annyira el vagyunk foglalva a fejünkben, hogy ha elkezdünk mindenféle furcsa szokásokat és babonákat kialakítani, azok csak halmozódnak, mire azt vesszük észre, hogy végül hat pár alsóneműt viselünk, és csak akkor megyünk ki a közönség elé, ha mindannyian balra néznek. A saját mentális egészségem érdekében igyekszem a rituáléimat a minimumra korlátozni.”

Josh ugyanakkor úgy tartja, hogy a hírnév nagy felelősséggel is jár, ezért szereti jótékonysági tevékenységekkel elfoglalni magát, például megalapította a Find Your Light Alapítványt, amely gyermekek művészeti, kulturális és oktatási törekvéseit támogatja. Számos jótékonysági eseményen lépett már fel, 2007-ben pedig 150 000 dollárt adományozott a Charlotte-Mecklenburg iskoláknak a zenei oktatás finanszírozására. Egy dél-afrikai utazása során meglátogatta Nelson Mandelát, a találkozás hatására pedig létrehozta a Josh Groban Alapítványt, amelynek célja, hogy az oktatás, az egészségügyi ellátás és a művészetek révén segítse a hátrányos helyzetű gyermekeket.

Hosszú távú kapcsolatok híján

Groban első ismert szerelme a színésznő January Jones volt (Igazából szerelem, Amerikai pite: Az esküvő, X-Men: Az elsők), 2003 és 2006 között igazi sztárpárnak számítottak. 2006 júniusában aztán az énekes képviselője, Liz Rosenberg megerősítette a People magazinnak, hogy a pár „szünetet tart”, és hozzátette: „Barátok maradnak”. Majd pár hónappal később Groban azt nyilatkozta, hogy a Jonestól való szakítása után újra randizik. „Ez az első alkalom, hogy egyedülálló vagyok híresként” – tette hozzá.

Ezután, 2010 júliusában arról lehetett hallani, hogy Josh a színésznő Selma Blairrel (Kegyetlen játékok, Édes kis semmiség, Hellboy-filmek) kavar, de csak rövid ideig randiztak. A következő évben Josh-t már a Gossip Girl: A pletykafészek sztárjával, a tavaly februárban mindössze 39 évesen elhunyt Michelle Trachtenberggel hozták össze, miután együtt látták őket távozni egy közös vacsoráról. Bár a két sztár soha nem kommentálta a kapcsolatukat, egyértelműen jóban maradtak.

2014-ben aztán jött Kat Dennings (Thor-filmek)! Beth Behrs mutatta be őket egymásnak, mivel Dennings vele játszott együtt Az élet csajos oldala című szitkomban. Josh és Kat gyorsan egymásba szerettek, s 2014-ben járni kezdtek. 2015-ben Ellen DeGeneres talkshowjában Groban nyíltan beszélt a Denningsszel való kapcsolatáról, és elmondta, hogy a közös geekségük hozta közelebb őket egymáshoz. „A humor nagyon fontos számomra, szóval az, hogy beszélgethettünk a Monty Pythonról és mindenféle furcsa dologról, egy hullámhosszra hozott minket” – mondta. Grogan egyébként bevallottan imádta mindig is az abszurd humort, a Monty Python és a South Park nagy kedvencei. 2016-ban ő és Kat mindezek ellenére mégis szétmentek.

Két évvel később érkezett az életébe a szintén színésznő Schuyler Helford (Nyugi, Charlie!, Prédák), akivel a 2018-as Tony-díjátadón debütáltak nyilvánosan párként, de ez a kapcsolat sem tartott ki túl sokáig, 2021-ben ez is véget ért (még így is hosszúnak számított Groban életében). A Helfordtól való szakítása után, 2022 nyarán kezdett el randizni az angol zenés színpadi színésznővel, Natalie McQueennel, akivel a következő év márciusában jelentek meg először együtt a vörös szőnyegen a Sweeney Todd premierjén, majd májusban is együtt vettek részt a Met Gálán. Azóta is együtt vannak, a rajongók pedig remélik, Josh végre megtalálta a nagy Ő-t, akivel kitartanak egymás mellett.

Március 2-án lett 58 éves Daniel Craig. Leghíresebb szerepének története maga is úgy kezdődött, mint egy kémfilm: 2005 őszén, Baltimore-ban, egy Whole Foods szupermarketben tolta a bevásárlókocsit, amikor megcsörrent a telefonja. Barbara Broccoli producer volt a vonalban, és mindössze ennyit mondott: „Over to you, kiddo.” – azaz „Rajtad a sor, kölyök.”

Craig letette a telefont, a kosarat a sarokba tolta, vett egy üveg vodkát, vermutot és egy shakert, majd hazament, hogy egyedül, titokban keverjen magának egy martinit. Még senkinek sem mondhatta el, hogy ő lett a hatodik James Bond, így aznap este egyedül emelte poharát a 007-es jövőjére.

A Temzén felhajtó hadihajón tartott hivatalos bemutató után a sajtó és a rajongók egy része azonnal támadni kezdte a választást. A Daily Mirror „The Name’s Bland – James Bland” azaz A nevem Unalmas. Unalmas James” címlappal jelent meg,

Az ellenszél azonban gyorsan elült, amikor a mozikba került a Casino Royale. A film hatalmas kritikai és közönségsiker lett, világszinten több mint 616 millió dollárt (a mai árfolyamon körülbelül 196 milliárd forintot) hozott, és egy csapásra igazolta a producerek döntését. Craig egy földhözragadtabb és sérülékenyebb ügynököt formált meg, aki egyesek szerint közelebb állt Ian Fleming eredeti karakteréhez, mint bármelyik elődje. A sikernek azonban komoly ára volt, amit a színész a saját testén érzett meg.

A Bond-filmek forgatása Craig számára egyet jelentett a fizikai megpróbáltatásokkal, mivel a kaszkadőrmutatványok jelentős részét maga végezte.

és az arcán is szerzett egy vágást, amit nyolc öltéssel kellett összevarrni. „A kaszkadőrök mellett nevetséges lenne a kisujjam miatt nyafogni” – mondta később.

A Spectre készítése közben a térdét kellett megműteni, a Nincs idő meghalni jamaicai forgatásának elején pedig bokaszalag-szakadást szenvedett. Sam Mendes, a Skyfall és a Spectre rendezője egy interjúban tömören foglalta össze a helyzetet: „Ez nem egy különösebben egészséges módja a munkának.” A fizikai és mentális kimerültség végül egy hírhedt interjúban csúcsosodott ki.

2015 őszén, a Spectre nyolc hónapos forgatása és az azt követő sajtókörút végén Craig egy interjúban kendőzetlenül beszélt az érzéseiről.

– fogalmazott a Time Out magazinnak. A kijelentés nagy visszhangot váltott ki, a színész később finomított is rajta, mondván, a kimerültség beszélt belőle.

Évekkel később, a Nincs idő meghalni forgatásának utolsó napján elmondott búcsúbeszéde már egészen más húrokat pengetett. Könnyeivel küzdve köszönte meg a stáb munkáját:

A visszatérés mögött azonban nemcsak érzelmi, hanem egy nagyon is tudatos kreatív döntés állt.

Már a Casino Royale berlini premierjén felvetette Barbara Broccoli producernek, hogy szeretné, ha az ő Bond-korszakának egyértelmű lezárása lenne: a karakter halála. A producerek szerint Craig verziója a kezdetektől a „nagyobb jóért hozott személyes áldozatról” szólt, és ezt a legerősebben egy végső, önfeláldozó tett képes megmutatni. A Nincs idő meghalni végül beváltotta ezt az ígéretet, és a franchise történetében először James Bond a film végén meghalt. A film a pandémia utáni időszak egyik legnagyobb sikere lett, globálisan 774,2 millió dollárt (körülbelül 246 milliárd forintot) termelt. A Craig-éra ezzel pénzügyileg is a sorozat csúcsidőszakává vált.

A Tőrbe ejtve című filmmel megszületett Benoit Blanc, a különc déli akcentussal beszélő magánnyomozó. Craig szerint a karakter hangját „egy kis Tennessee Williams és egy kis Shelby Foote” ihlette. Rian Johnson író-rendező tudatosan hagyta a nyomozó múltját homályban, hogy a rejtély, és ne a főszereplő háttértörténete vigye a filmet. A siker akkora volt, hogy a Netflix 2021-ben egy több mint 400 millió dolláros üzlet keretében megvásárolta a két folytatás jogait, amelyből Craig becslések szerint 100 millió dollárral (körülbelül 31,8 milliárd forinttal) részesült. Miközben a vásznon új szerepben lubickolt, a valóságban a brit állam is elismerte Bondként végzett „szolgálatait”.

Egy évvel később pedig megkapta a Szent Mihály és Szent György Rend parancsnoki fokozatát, ugyanazt a kitüntetést, amelyet a Fleming-regények szerint a 007-es is birtokolt. A filmszerepek mellett a színházhoz is visszatért: 2022 tavaszán a Broadwayn játszotta el a Macbeth címszerepét. „Az egyik ok, amiért ezek a darabok ennyire sokáig élnek, hogy ma is hozzánk szólnak” – nyilatkozta a premier napján. A nyilvános sikerek mögött azonban mindig ott volt a hírnévvel járó teher és a magánélet féltő óvása.

„A hírnév furcsa” – mondta egy interjúban, hozzátéve, hogy a Bond-szereppel járó globális figyelem érzelmileg a családját is megterhelte, miközben ő a munka minden percét élvezte. Magánéletét következetesen védi a sajtótól.

Craig, aki 2019 óta brit-amerikai kettős állampolgár, a Bond-univerzumot érintő kulturális vitákban is mindig egyértelműen foglalt állást.

Amikor a következő Bond neméről és bőrszínéről szóló találgatások felerősödtek, Craig egy interjúban így reagált:

Miért kéne egy nőnek James Bondot játszania, amikor létezhetne egy ugyanolyan jó szerep, ami kifejezetten egy nőnek szól?” A producer, Barbara Broccoli is hasonlóan vélekedik, hangsúlyozva, hogy Bond férfi karakter marad. Craig tanácsa a jövendőbeli utódjának pedig a tőle megszokott, nyers stílusban hangzott el: „Ne legyél sz*r… Fogd meg, és tedd a magadévá.”

53 éve a Szent István körút 14. alatt valami megváltozott. 1973. március 2-án, egy pénteki napon a Vígszínház patinás falai között berobbant egy addig ismeretlen energia: a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról bemutatója nemcsak egy új műfajt, a magyar rockmusicalt tette a nagyszínpadra, hanem egy új generációt is felfedezett.

amely Marton László rendezésében mert szólni a drogokról, a kiábrándultságról, a szabadságvágyról és a közösség erejéről. A „szomorú musicalnek” nevezett előadás azonnal kultikussá vált, és egy évtizeden át tartó, 386 előadást megérő diadalmenetbe kezdett.

A történet Amerikában, egy fiktív montanai rockfesztiválon játszódik, de a levegője sűrűn idézte a korszak nagy, ellentmondásos ifjúsági mítoszait. Míg Déry Tibor, az eredeti kisregény írója egy woodstocki képes riportot nevezett meg ihletforrásként, a darab sötét, erőszakba torkolló atmoszférája sokkal inkább az altamonti Rolling Stones-koncert tragédiáját visszhangozta.

A Vígszínház fiatal rendezője, Marton László azonban meglátta benne a lehetőséget, és 1972 augusztusában felkereste a Locomotiv GT frissen alakult zenekarának vezetőjét, Presser Gábort. Az alkotói folyamatba Radnóti Zsuzsa dramaturg és a dalszövegeket jegyző Adamis Anna is bekapcsolódott, de

A lehetetlen mégis lehetségessé vált. A Vígszínház színpadán élő rockzene szólt: a zenekari árokban kezdetben maga az LGT, később a Gemini játszott, olyan energiát adva az előadásnak, amely inkább emlékeztetett egy beatkoncertre, mint egy hagyományos színházi estére.

és a magyar popkultúra megkerülhetetlen darabjaivá nemesedtek. Presser Gábor és Adamis Anna olyan szövegeket és dallamokat írtak, amelyek egy egész generáció életérzését sűrítették magukba. A bemutatón a főszerepeket a színház akkori és későbbi csillagai játszották, többek között Almási Éva, Tahi Tóth László, Koncz Gábor, Kern András, Koltai Róbert és Kútvölgyi Erzsébet. A produkció olyan szoros köteléket alakított ki a zeneszerző és a színház között, hogy Presser 1978-tól a Vígszínház zenei vezetője lett.

A darab nemcsak a hangzásával, hanem a témáival is provokált. A hetvenes évek elejének Magyarországán nyíltan beszélt a kábítószerről, a másságról, a holokauszt feldolgozatlan traumájáról és az emigráns lét gyökértelenségéről. A siker elsöprő volt.

A produkció bejárta Európát, hatalmas sikert aratott Belgrádban, Bécsben és Prágában is. A színészek számára is új élmény volt a rajongásnak az a formája, ami addig csak a rocksztárokat övezte.

„Egyáltalán nem számítottunk arra, hogy ez ekkorát fog robbanni” – emlékezett vissza Almási Éva, az előadás Eszterének megformálója. A próbák hangulatát jól érzékelteti Egri Márta anekdotája, aki szerint Presser Gábor még a kiejtésbe is beleszólt, hogy a dalok hitelesebben, „rockosabban” szólaljanak meg.

Nem azt mondtuk, hogy miért nem, hanem hogy mér nem?” - emlékezett vissza Egri Márta a Vasárnap című lapnak. A darab olyan mélyen beépült a színház életébe, hogy a kulisszák mögött is évtizedes kapcsolatokat teremtett. Hegedűs D. Géza, aki beugróként került a produkcióba, egy interjúban mesélt Földes Irmikéről, a fodrászról, aki akkor készítette el a frizuráját: „Irmike 51 év óta, mind a mai napig… most is bejár a színházba, mint az én fodrászom.”

A darabot övező konszenzus azonban nem volt teljes. Évtizedekkel később Uj Péter publicista egy írásában „rettenetes, ostoba, rockellenes kurzusdarabnak” nevezte, amely szerinte épp a lázadó ifjúsági kultúra ellenében szólt. Ez a vélemény is jól mutatja, hogy a Képzelt riport hatása és értelmezése máig vita tárgya, ami csak a jelentőségét hangsúlyozza.

– ezek a felvételek ma a Fortepan archívum jóvoltából bárki számára elérhetők.

A darab utóélete legalább olyan gazdag, mint a bemutató története. 1979-ben rádiójáték készült belőle, 1986-ban pedig angol nyelven is bemutatták az Egyesült Államokban. A dalok újra és újra felcsendültek nagy koncerteken, például a 2002-es LGT Fesztiválon és a 2007-es Szigeten. A 40. évfordulón, 2013-ban a Vígszínház egy külön előadásban, a Riport a Popfesztiválról című produkcióban idézte fel a születés körülményeit, az 50. jubileumot pedig 2023-ban nagyszabású Presser-esttel ünnepelték. A Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról több volt, mint egy sikeres előadás: intézménytörténeti fordulópont, amely bebizonyította, hogy a rockzenének helye van a kőszínházban, dalai pedig egy nemzedék kollektív emlékezetének részévé váltak.