Üveg: James McAvoy megint zseniális, de a Széttörve jobb volt
Legszívesebben azt írnám, hogy M. Night Shyamalannak sikerült: méltó folytatást készített a 2000-es évek egyik kultuszfilmjének, A sebezhetetlennek. Sajnos mégsem így történt, hiszen ezt már megcsinálta 2016 végén a Széttörve című filmmel. Ugyan nem képezett szerves egységet a két film, de a Széttörve sikere miatt a Hatodik érzék rendezője lehetőséget kapott, hogy lezárja a trilógiáját. Az Üveg meg is érkezett január 17-én a magyar mozikba, csak épp sajnos nem tudja eldönteni, melyik Shyamalan-mozi folytatása akar lenni.
Az Üveg struktúrája egyszerű, a bevezetés a Bruce Willis által megformált szuperhősre, David Dunnra koncentrál, azt vizsgálja, mi történt vele az elmúlt időszakban, hogyan harcol a bűn ellen. Ezután James McAvoy Kevin Wendell Crumbja és a 24 személyisége kerül a középpontba, a lezárás pedig Mr. Glassra, azaz Samuel L. Jacksonra fektetné a hangsúlyt. Ám emiatt olyan, mintha a filmnek nem lenne egyértelmű főszereplője. A felvezetés kellően hatásos, de ezután Bruce Willis a háttérbe szorul - és megkapja a színpadot James McAvoy. És ő bizony nem engedi Mr. Glasst kibontakozni.
McAvoy olyan könnyedséggel játszik el 20 különböző szerepet, hogy élmény nézni.
Nem csupán hangot és akcentust vált egyik pillanatról a másikra, hanem manírokat, mimikát is. Anélkül tudjuk, melyik személyisége van éppen fókuszban, hogy megszólalna. Már csak az ő színészi játéka miatt is megéri az árát a mozijegy.
Sajnos ez nem mondható el a többi színészről. Bruce Willis hozza a tőle elvárt David Dunnt, de semmi többet – a forgatókönyv nem igazán rá építkezett – bár ő a hős, ezt valahogy nem érezni. Samuel L. Jackson pedig nem kap elég időt, mint címszereplő, a filmben jó, ha fél órát szerepel. Ezért az Üveget inkább érzem a Széttörve folytatásának, mint A sebezhetetlen-trilógia záróakkordjának. A mellékszereplők jók, de sajnos sem idejük, sem lehetőségük nincs a bizonyításra. Anya Taylor-Joy túl tehetséges színésznő ahhoz, hogy ennyire a háttérbe szoruljon, de Sarah Paulsonnek sem adatott meg lehetőség, hogy kiszabaduljon sorozatszínész státuszából.
A film technikailag jó iparosmunka. A látványvilág a már megszokott shyamalani klisékre építkezik: játék a színekkel, hosszú snittek, lassú történetvezetés. A film leggyengébb pontja a forgatókönyv.
Olyan, mintha James McAvoyhoz hasonlóan a rendező/forgatókönyvíró is kicsit meghasonlott személyiség lenne.
Vannak nagyon jó ötletei, kreatív megoldásai, de a megvalósítás sosem sikerül tökéletesre. Ez a tendencia a Hatodik érzék óta kíséri, egyre alacsonyabb színvonalú munkák kerültek ki a kezeiből. Ezt a rossz szériát a Széttörve hatalmas sikere törte meg, amely minden téren felülmúlta az elvárásokat.
De hiába a kreativitás, a kiváló színészek, a remek filmes szakemberek, ha az alapanyag több sebből vérzik, mint Willem Dafoe A szakasz poszterén. Sok esetben logikátlan, átgondolatlan a történet, a karakterek néha teljesen érthetetlen döntéseket hoznak. A filmvégi csavar pedig sokaknál ki fogja verni a biztosítékot. Értem, hogy a rendező minden filmjének kell valami fordulatot vennie, de erre itt szerintem semmi szükség nem volt. A párbeszédek pedig néha annyira karakteridegenek, amennyire ez fizikailag lehetséges. Spoilerezni semmiképpen sem szeretnék, de a dialógusok sok esetben fájdalmasan kellemetlenre sikerültek.
Én örültem volna a legjobban, ha azt tudom írni, hogy az Üveg tökéletes lezárása a rendező „szuperhős-trilógia”-álmainak. Ha egy kicsit többidőt szánt volna a forgatókönyvre, nem írta volna tele a történetet felesleges csavarokkal, és a film egy jó fél órával rövidebb lett volna - akkor egy szinten emlegethetnénk a rendező jobban sikerült munkáival. Sajnos ez nem így történt: a végére a remek potenciállal bíró történetből összeszedetlen zűrzavar lett.
