Trump Grönlandot akarja, Európa nem adja: jön a vámháború és a NATO-szakadás?
Példátlan feszültség robbant ki a NATO-n belül, miután Donald Trump amerikai elnök Grönland teljes területének megvásárlását követeli, és vámháborúval fenyegeti azokat az európai szövetségeseket, akik ellenállnak. A New York Timesszerint az elnök elutasít minden diplomáciai kompromisszumot, és a lépés a szövetség 77 éves történetének legnagyobb szakadását idézheti elő.
A konfliktust az Északi-sarkvidék felértékelődése robbantotta ki: az olvadó jégtakaró új hajózási útvonalakat nyit meg, a térségben pedig kritikus tenger alatti kommunikációs kábelek futnak, miközben Oroszország és Kína is növeli katonai és gazdasági jelenlétét. Bár a NATO-tagállamok éveken át alulfinanszírozták a sarkvidéki biztonságot, a helyzet mára megváltozott. Grönland hatalmas területe és stratégiai elhelyezkedése kulcsfontosságúvá vált katonai bázisok, radarállomások és rakétavédelmi rendszerek telepítéséhez.
Heather Conley, az American Enterprise Institute kutatója szerint a Trump által felvetett stratégiai kérdések jogosak. „Az Északi-sarkvidék lerövidíti a távolságokat – legyen szó rakétákról, tengeralattjárókról, felszíni hajókról vagy tenger alatti kábelekről. És ahogy a térség környezetileg átalakul, egyre több gazdasági aktivitást látunk” – mondta. Szerinte „mindezek miatt a NATO végre fokozza a gyakorlatozását és jelenlétét”.
Amikor egy interjúban arról kérdezték, választania kell-e a területi ambíciói és a szövetség megőrzése között, azt mondta: „Lehet, hogy választás lesz.” Hozzátette, hogy „a tulajdon nagyon fontos. Mert úgy érzem, pszichológiailag ez szükséges a sikerhez.”
Trump és köre azzal érvel, hogy Dánia nem képes kellően megvédeni a szigetet az orosz és kínai fenyegetéssel szemben, a szövetség megerősítéséhez ezért „amerikai kézben” kell lennie Grönlandnak. Vance alelnök szerint „Dánia nem végzi jól a dolgát Grönland biztonsága terén”, és „az elnök hajlandó olyan messzire menni, amennyire kell” az amerikai érdekek védelmében. Trump ugyanakkor a katonai erő alkalmazásának lehetőségéről úgy nyilatkozott: „Nem hiszem, hogy szükség lesz rá.”
Az európai vezetők élesen reagáltak. Németország alkancellárja szerint az európai nemzeteknek „nem szabad hagyniuk, hogy zsaroljanak minket”, Alexander Stubb finn elnök pedig „veszélyes lefelé tartó spirálra” figyelmeztetett. Emmanuel Macron francia elnök Oroszország ukrajnai területfoglalásához hasonlította a helyzetet, és azt mondta: „Grönlandon, a Dán Királyságon belüli autonóm területen az európaiaknak különleges felelősségük van. Ez a terület az Európai Unióhoz tartozik, és egyben egyik NATO-szövetségesünk területe is.”
A feszültség a NATO létezésének alapját érinti, hogy a washingtoni szerződés 5–6. cikke szerint a kollektív védelem a tagállamok európai vagy észak‑amerikai területeire, valamint az „Északi‑Ráktérítőtől” északra fekvő, tagállami fennhatóságú szigetekre is kiterjed – ideértve Grönlandot. Egy, a dán–grönlandi fél ellen irányuló fegyveres akció – legyen az akár egy szövetséges részéről – azonnali szövetségi jogi‑politikai válságot robbantana ki. Nem véletlen, hogy Chris Murphy szenátor január 12‑én úgy fogalmazott: „Ez a NATO végét jelentené… nyilvánvalóan háborúban állnánk Európával.”
Trumpot a konfliktus kiélezése láthatóan nem zavarja. A nyomásgyakorlás érdekében gazdasági fegyverhez nyúlt, és bejelentette, egyoldalú vámokat vet ki több európai szövetségesre, egyelőre közelebbről meg nem határozott „vészhelyzetre” hivatkozva. Februártól 10%-os, június 1‑től 25%-os vámtariffát helyezett kilátásba nyolc európai ország termékeire.
Az EU és több európai kormány keményen reagált. Brüsszel az Anti‑Coercion Instrument (ellenkényszer‑eszköz) bevetését is mérlegeli, és újraéleszthet 93 milliárd euró (36 ezer milliárd forint) értékű felfüggesztett vámokat.
Pedig a New York Times szerint létezne egy egyszerűbb megoldás is. Egy 1951-es amerikai–dán szerződés széles jogokat biztosít az Egyesült Államoknak arra, hogy újra megnyissa nagyjából 16 korábbi katonai bázisát Grönlandon, és új létesítményeket építsen. Ez a megoldás a felvásárlás költségének töredékébe kerülne, és a dán fél a hírek szerint készen állna igent mondani, Trump mégis a teljes tulajdonláshoz ragaszkodik.
A kérdés nyitott maradt: mit tesz Európa, ha Trump semmi mást nem fogad el, csak a kikényszerített területi átadást.