KULT
A Rovatból

Történelmi győzelem, egy kellemetlen Hugh Grant-interjú, medve- és szamár-show – Az Oscar-gála 10 legemlékezetesebb pillanata

Ejtőernyőzés, medve, szamár, sírás-rívás, indiai parádé és egy kínos beszélgetés – színesre, meghatóra és izgalmasra sikeredett az idei átadó.


Úgy tűnik, az Oscar végre a jövőbe tekint. Az idei gálán egy olyan film tarolásának lehettünk szemtanúi, amelyről tavaly tavaszi premierje idején egyáltalán nem gondoltuk volna, hogy Oscar-matéria lesz. A Minden, mindenhol, mindenkor 7 kategóriában is győzedelmeskedett, köztük a legjobb film díját is elhappolta kilenc riválisa elől, márpedig a két Daniel (Kwan és Scheinert) filmjéről sok minden elmondható, de az nem, hogy a klasszikus filmkészítés szellemében fogant volna. Ráadásul a díjazott színészek tekintetében is van meglepetés… Ke Huy Quan, Jamie Lee Curtis, Brendan Fraser és Michelle Yeoh. Egyikőjükről sem gondoltuk volna, hogy valaha Oscar-díjat kapnak. Mindennek tetejébe a show-nak sem kell szégyenkeznie idén, és természetesen most is akadtak emlékezetes pillanatok. Összeszedtük a 10 legjobbat.

Jimmy Kimmel – A harmadik menet

Idén harmadszor bízták rá Jimmy Kimmelre a házigazda szerepét, a showman pedig nem hazudtolta meg önmagát. Kapásból egy Top Gun-poén kíséretében, ejtőernyővel érkezett a színpadra, és a nyitómonológjában sem kímélte a sztárokat. Egy Will Smith-féle pofontól félve kikiáltotta testőrének többek között Pedro Pascalt, Michelle Yeoh-t, Steven Spielberget, Andrew Garfieldot és Michael B. Jordant, akik szúrós szemmel tudatták a kamerával, hogy velük gyűlik meg az erőszakoskodók baja. Kimmel elhozta A sziget szellemei szamarát is, illetve felhívta a figyelmet, hogy az 1992-es Kőbunkó című „remekbe szabott” vígjáték két színésze (Brendan Fraser, Ke Huy Quan) is a jelöltek között van, lám, kiből lesz a cserebogár! Nagyon hiányzott már egy jó házigazda, aki karaktert ad a gálának, és kézben tartja a dolgokat.

Hugh Grant kellemetlen interjúja

Igaz, ez nem a gálán történt, hanem még a vörös szőnyeges bevonuláson, de nem tudunk elmenni Hugh Grant röpke interjúja mellett, amelynek során a modell Ashley Graham próbálta faggatni a fanyar humorú és nem túl bőbeszédű brit sztárt. A Tőrbe ejtve-beli nyúlfarknyi szerepéről faggatta („Csak egy snittben tűntem fel.”), a ruhájáról kérdezte („Az enyém.”), és hogy ki készítette („A szabóm.”), s miután érezte, hogy itt most nem arat vele sikert, egy „Jó volt beszélni veleddel” búcsúzott tőle, az erre adott Grant-grimasz pedig csodálatos zárása volt a „beszélgetésnek”. A színész egyébként Andie MacDowell oldalán tűnt fel a színpadon már a show alatt, és csodás volt őket újra együtt látni, majdnem 30 évvel a Négy esküvő és egy temetés után.

Alekszej Navalnij felesége

A legjobb dokumentumfilm kategóriájában sokáig az All the Beauty and the Bloodshed volt a legnagyobb favorit, végül azonban Daniel Roher Navalnij című doksijáé lett a hőn áhított díj. A rendező magával hívta a gálára a bebörtönzött orosz ellenzéki politikus, Alekszej Navalnij feleségét, Julija Navalnaját is, majd összeszedett köszönőbeszéde után a mikrofon elé hívta őt. Julija pedig mondott néhány rövid, szívbe markoló mondatot, például a férjének üzent, hogy szereti, és várja haza. Egyszerre szép, szomorú és dühítő pillanat volt.

A „kiskölyök” diadala

A vietnámi Ke Huy Quan neve, lehet, hogy nem mond semmit sokaknak, de ha az Indiana Jones és a végzet temploma Picurját vagy a Kincsvadászok Datáját említjük, már bizonyára rengeteg filmrajongó előtt megjelenik egy csibész ázsiai kisfiú arca. Nos, Quan gyerekszínészként valóban ismert volt, a kilencvenes években azonban visszavonult a színészettől. Már 2020 után döntött úgy, hogy visszatér a filmezéshez, majd ámulatba ejtette a nézőket, a kritikusokat és a szakmát a Minden, mindenhol, mindenkor című mozgóképes kavalkádban nyújtott alakításával. Meg is kapta idén a legjobb férfi mellészereplőnek járó Oscart, s így láthattuk egy boldogságban pancsoló rendkívül szimpatikus színész és egyben szeretetbomba megható beszédét. Minden lehetséges. Köszönjük!

Indiamánia

Az RRR című indiai slágerfilm jóval több jelölésre számított a legjobb betétdalnál, de ha már csak ez az egy jutott neki, akkor legalább azt emlékezetessé tette.

A Naatu Naatu című nóta élő előadása a gálán ott kell legyen a legemlékezetesebb pillanatok között, ráadásul egy új divattánc van születőben.

Díjra is tudta váltani egyetlen jelölését, a dal szerzője, M.M. Keeravani pedig nem is köszönőbeszédet, hanem mindjárt köszönőéneket tartott a szobrocska átvételekor, ennivaló momentum volt. De nem csupán itt jött elő az a bizonyos tánc és zene, mivel Jimmy Kimmel a show eleji monológja végén azt mondta (természetesen viccből), hogy mostantól a túl hosszú beszédeket tartó nyertesek nem csupán hangosodó zenét és mikrofonkikapcsot kapnak a mielőbbi elhallgatásukat elősegítendő, hanem RRR-koreográfiát ropó táncosokat is, aki letessékelik őt a színpadról. Mindezt be is mutatták, hogyan nézne ki, vicces befejezése volt ez a nyitánynak.

Tisztelet a kisebb kategóriáknak is

A tavalyi év egyik botrányos mozzanata volt, hogy nyolc technikai kategóriát kivágtak az élő adásból, és csak utólag, megvágott formában vágták be a show-ba. A rendkívül népszerűtlen döntést most próbálták jóvátenni, és sikerült is. Minden kategória visszakerült a műsorba, és mindegyikről elmondták az átadók, hogy miért fontos, s mit tesz hozzá az adott szakember a filmhez. Végre tisztelet. Megbocsátunk.

Brendan Fraser Oscar-díjas!

A Kőbunkó, a Kaszakő, a Pancserock, Az őserdő hőse, a Talpig majom és a Drágán add a rétedet sztárja dacára sikerfilmjeinek (pl. A múmia-trilógia) és komolyabb munkáinak (Érzelmek tengerében, A csendes amerikai, Ütközések), nagyjából eltűnt a süllyesztőben, az egykori nők bálványa ráadásul elhízott, így már nagyjából mindenki temette a karrierjét. Darren Aronofsky mégis rábízta A bálna című filmjének főszerepét, Fraser pedig igencsak hálásnak bizonyult, és élete legjobb alakításával kápráztatott el mindenkit. Végre kimutatta a foga fehérjét, bizony ilyet is tud. Az Akadémia meg is dobta őt egy Oscar-díjjal a legjobb férfi főszereplő kategóriában, Fraser pedig az est másik nagy megható pillanatát produkálta köszönőbeszédében. A nagy visszatérések egyik legnagyobbja lett.

Az elhunytak emlékére

Az In Memoriam mindig a gála egyik megható szegmensének bizonyul, kivéve két éve, amikor egy eléggé tiszteletlen montázst sikerült összevágnia a szervezőknek (1-2 másodpercig mutatták csak az alkotókat, ennyi idő alatt pedig el sem lehetett olvasni, hogy ki ő és mi volt a szakmája).

Tavaly szerencsére már elegendő időt kaptak az elhunytak, és erre idén is odafigyeltek a szervezők, Lenny Kravitz élőben előadott zenéjére kaptuk az ügyesen megszerkesztett bejátszást.

Persze mindig akad olyan, aki kimarad, szóval a csodás kezdés végére maradt némi rossz szájíz is. Nem láthattuk például az idei összeállításban Paul Sorvinót, Anne Heche-t, a 32 évesen elhunyt Charlbi Deant (a legjobb filmre is jelölt A szomorúság háromszöge sztárját), Tom Sizemore-t, Fred Wardot, Philip Baker Hallt, Jean-Louis Trintignant-t, Tony Siricót, David Warnert és Leslie Phillipst is.

Történelmi győzelem

A Malajziában született Michelle Yeoh kapta a legjobb női főszereplő díját a Minden, mindenhol, mindenkor című filmért, ezzel pedig ő lett az első ázsiai színésznő, aki győzedelmeskedni tudott ebben a kategóriában. Felállva tapsolt neki a Dolby Theatre egész közönsége, a 60 éves Yeoh pedig szintén megható köszönőbeszédében adott reményt azoknak a színészeknek és alkotóknak, akikről mások (vagy ők maguk) úgy tartják, a koruk miatt már nem rúghatnak labdába. A Minden, mindenhol, mindenkor így három színészi díjjal távozott (Jamie Lee Curtis nyerte a legjobb női mellékszereplő szobrát), ilyen bravúrra pedig eddig csupán kétszer volt példa: az 1951-es A vágy villamosában (Vivien Leigh, Karl Malden, Kim Hunter) és az 1976-os Hálózatban (Peter Finch, Faye Dunaway, Beatrice Straight).

Egy poén a végére

A legjobb film átadása után általában gyorsan véget ér a gála, a házigazda eldarál néhány mondatot, megköszöni a figyelmet, és már pörög is a végefőcím. Idén azonban láthattuk, ahogy Jimmy Kimmel a búcsú (és a Matt Damonnak szóló szokásos beszólása) után hátramegy a backstage-be, majd egy odakészített táblán, amire az volt odaírva, hogy: „Az incidensek nélkül közvetített Oscar-gálák száma”, átfordította a nullát egyesre, majd lepacsizott a kokainmedvével, és elsétált. Önironikus és szuper kilépő.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Elhunyt Simor András
Vasárnap, 88 éves korában meghalt Simor András költő, író és pedagógus. Életműve a spanyol és latin-amerikai líra magyarországi megismertetésében, valamint a magyar klasszikusok spanyolra ültetésében is kulcsfontosságú volt.


Életének 88. évében, vasárnap elhunyt Simor András költő, író, műfordító és pedagógus, a magyar–hispán irodalmi kapcsolatok egyik legfontosabb alakja – írta a Szombat Online. Munkássága a hazai kulturális élet és a folyóirat-kiadás több területén is meghatározó volt.

Simor András 1938. július 5-én született Budapesten.

Irodalmi pályája az 1960-as évek elején, a Tűz-tánc-antológiában indult, első verseskötete pedig 1962-ben jelent meg Tereld a felhőket címmel. Terjedelmes költői életműve mellett számos tanulmányt és esszét is írt, időnként pedig a szépirodalmi prózával is kísérletezett.

Pályájának későbbi szakaszaiban a szatírikus költészet nagymesterévé vált, amit a Z-füzetek sorozatában és önálló versesköteteiben publikált művei is bizonyítanak.

Irodalomszervező tevékenységének csúcsa az Ezredvég című folyóirat volt, amelynek főszerkesztőjeként szellemi műhelyt és publikációs felületet biztosított mind az idősebb, mind a pályakezdő írógenerációnak. A lapot mindvégig a kritikus, társadalomközpontú szellemiség jellemezte.

Kulcsszerepet játszott abban, hogy a magyar olvasók megismerhessék a spanyol nyelvű költészetet, de hatalmas munkát fektetett abba is, hogy a magyar klasszikusok verseit spanyolra ültesse át.

Műfordítóként a spanyol klasszikusok, valamint a huszadik századi spanyol és latin-amerikai líra egyik legjelentősebb hazai tolmácsolója volt. Kétirányú kultúraközvetítő tevékenységét nemzetközileg is elismerték, többek között a Kubai Írószövetség érdemrendjével, valamint a Venezuelai Köztársaság rangos érdemrendjével is kitüntették.

Pedagógusként több mint négy évtizeden át tanított spanyol nyelvet: 1962-től 1977-ig a Szinyei Merse Pál Gimnázium és Általános Iskolában, majd 2004-es nyugdíjba vonulásáig a Táncsics Mihály Gimnáziumban. Tankönyvírói munkássága, köztük a korszakos jelentőségű Spanyol nyelvkönyv, generációk számára számított alapműnek.

Gazdag életművét számos díjjal ismerték el. Megkapta a Magyar Köztársasági Arany Érdemkeresztet, a Táncsics-gyűrűt, a Nagy Lajos irodalmi díjat és az MSZOSZ-díjat is.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
„Kicsit olyan, mintha a szádba hánynál” – Anya-fia csók csattant el a Sárkányok házában, még a főszereplők szerint is sokkoló a jelenet
A nézők igencsak kiakadtak a Sárkányok háza harmadik évadának premierjében látott jeleneten. Az Aemondot alakító színész, Ewan Mitchell és az Alicent karakterét megformáló Olivia Cooke is elmondta, mit gondolnak a polgárpukkasztó anya-fia csókról.


„Kicsit olyan érzést kelt, mintha a szádba hánynál” – így jellemezte az Aemond Targaryent alakító Ewan Mitchell azt a jelenetet a Sárkányok háza 3. évadának premierjében, amelyben karaktere szájon csókolja az édesanyját, Alicentet. A főszereplők a People magazin exkluzív interjújában reagáltak, miután a nézők igencsak kiakadtak a sorozat eddigi legmerészebb jelenetén.

A sorozat harmadik évadának vasárnapi amerikai premierjében Aegon király eltűnése utáni káoszban Aemond egy feszült beszélgetés során csókolja meg anyját. Mitchell szerint a jelenet „elég sokkoló” volt, ugyanakkor lehetőséget adott arra, hogy karakterét új oldaláról mutassa meg.

„Elég nehéz falat, nem? Szájon csókolni az anyádat, pláne így” – mondta a színész.

Úgy véli, Aemond torz szeretetkifejezése a gyermekkori elhanyagoltságban gyökerezik.

Az Alicentet alakító Olivia Cooke szerint a jelenetnek „ödipuszi aláfestése” van, amiről karaktere, Alicent mit sem sejt. A színésznő szerint a helyzet rendkívül veszélyes, mivel Aemond kiszámíthatatlan.

„Tudja, hogy egy rossz arckifejezés, egy vélt elutasítás az életébe kerülhet. Úgyhogy nagyon-nagyon óvatosan próbál lépkedni” – mondta Cooke.

Ewan Mitchell szerint Aemond anyja iránti rendíthetetlen hűsége az első évad egyik kulcsjelenetére vezethető vissza, amikor a fiú elvesztette a szemét, és egyedül Alicent állt ki mellette. „Azt a pillanatot biztosan soha nem fogja elfelejteni. Örökre hozzá van kötve” – fogalmazott a színész.

A sorozat ezzel a jelenettel rögtön beváltotta a korábbinál is kegyetlenebb évadra vonatkozó ígéreteket. Az események lassú építkezése nem új, hiszen már az első évadot is sokan egy hosszúra nyúlt bevezetőnek tartották. A történetet jegyző George R. R. Martin korábban úgy nyilatkozott, a teljes cselekmény elmeséléséhez legalább négy évadra lenne szükség.

A Sárkányok háza új részei Magyarországon hétfőtől láthatók az HBO-n és a Max streaming-szolgáltatón.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Meghalt a Jóbarátok rendezője, megható sorokkal búcsúzik tőle Ross és Joey
James Burrows, a legendás sitcom-rendező 85 éves korában elhunyt. A stábtagok, köztük David Schwimmer és Matt LeBlanc is, személyes hangvételű posztokban emlékeztek a pilotot is jegyző szakemberre.


Elhunyt James „Jimmy” Burrows, a 85 éves rendező, aki a Jóbarátok pilot epizódját is a pályára állította. A hírre a sorozat több főszereplője is reagált. A Ross-t játszó David Schwimmer egy apafiguraként emlékezett a rendezőre, aki mellett a stáb biztonságban érezhette magát.

„Melegség, alázat, nagylelkűség jellemezte. Biztonságban éreztük magunkat körülötte, mintha egy család lennénk” – írta Schwimmer.

Joey karakterét megformáló Matt LeBlanc az Instagramon köszönt el tőle. „Jimmy, szavakkal nem lehet kifejezni, mekkora hatással voltál ránk és mindenki másra, akit az a szerencse ért, hogy ismerhetett. Igazi ikon vagy, oly sok téren. Hiányozni fogsz. Isten áldjon.” Lisa Kudrow (Phoebe szerepében láthattuk) egy közös fotóval emlékezett egykori kollégájára az Instagramon – írta az Associated Press.

Burrows szerepe a sorozat indulásánál kulcsfontosságú volt. Ő rendezte a pilot epizódot, és a stábtagok szerint neki volt köszönhető az a tempó és kémia, ami a Jóbarátokat a kezdetektől sikeressé tette. A többkamerás sitcom-formátum mesterének számított, ami biztonságot adott a fiatal színészeknek.

A rendező családja a People magazinnak adott közleményében azt írta, Burrows pénteken, szerettei körében, békésen távozott.

Kiemelték, hogy ritka képessége volt arra, hogy mindenkit jobbá tegyen, és a stáb minden tagját névről ismerte.

Burrows a Cheers társalkotójaként írta be magát a tévétörténelembe, de a nevéhez fűződik a Taxi, a Frasier és a Will & Grace számos epizódja is. Pályafutása során több mint ezer sorozatrészt rendezett, munkáját tizenegy Emmy-díjjal ismerték el. 2016-ban az NBC külön gálaműsorral tisztelgett életműve előtt.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Több mint 1400 világító selyemlámpás költözött Budapestre – ingyenesen látogatható a különleges koreai kiállítás
A lenyűgöző fényinstallációkon keresztül a látogatók megismerhetik a dél-koreai Csindzsu városának selyemkultúráját és világhírű lámpásfesztiválját.


A fénynek története van, a selyemnek pedig emlékezete. Legalábbis Dél-Korea egyik legismertebb kulturális városában, Csindzsuban, ahol évszázadok óta összefonódik a selyemkészítés hagyománya és a lebegő lámpások különleges világa. Ennek az örökségnek egy látványos szelete érkezett most Budapestre: a „Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai” című kiállítás június 19. és szeptember 4. között várja a látogatókat a Koreai Kulturális Központban.

Egy dél-koreai város, amelyet a selyem és a fény tett híressé

Csindzsu Dél-Korea egyik legfontosabb kulturális központja, ahol évszázadok óta szorosan összefonódik a selyemkészítés hagyománya és a lebegő lámpások világa. A most Budapestre érkezett kiállítás ezt az örökséget mutatja be látványos, kortárs formában.

A tárlat középpontjában olyan különleges installációk állnak, amelyek fényből és selyemből készültek.

Ezek az alkotások egy több mint ezeréves kulturális hagyományt fordítanak le a mai vizuális nyelvre, miközben megőrzik annak eredeti jelentését és hangulatát.

A kiállítótérben több mint 1400 selyemlámpás kapott helyet, amelyek szinte teljesen átalakítják a teret. A színes, világító alkotások között sétálva könnyű úgy érezni, mintha az ember egyszerre járna egy művészeti installációban és egy távoli koreai fesztiválon. A látvány különösen azok számára lehet emlékezetes, akik szeretik az olyan kiállításokat, ahol nemcsak nézni, hanem átélni is lehet a műveket.

Egy több száz éves történet, amely ma is él

A csindzsui lámpások története egészen az 1592-es Imdzsin-háborúig vezethető vissza.

A korabeli feljegyzések szerint a Nam folyón lebegő fényeket kommunikációs célokra használták, ugyanakkor reményt és üzeneteket is közvetítettek azok számára, akik a háború nehézségeivel néztek szembe.

Az évszázadok során a lámpások jelentése fokozatosan átalakult. Ma már a közösséghez tartozás, az emlékezés és a béke szimbólumaiként tekintenek rájuk. Ez a hagyomány ma is élő része Csindzsu mindennapjainak: a város minden évben megrendezi a világhírű Csindzsui Lebegő Lámpások Fesztiválját, amelynek idején több tízezer fény ragyogja be az utcákat és a folyópartot.

Ahol a selyem több mint textil

A kiállítás másik főszereplője a selyem. Csindzsu a világ egyik meghatározó selyemközpontjának számít, ahol több mint száz éve készülnek kiemelkedő minőségű selyemtermékek. A város azonban ma már nem csupán textilipari központként tekint önmagára.

A selymet a design, a képzőművészet és a városi identitás részeként értelmezik újra, így a hagyományos alapanyag kortárs kulturális eszközzé válik. A budapesti tárlat pontosan ezt a szemléletet mutatja meg: hogyan lehet egy történelmi örökséget úgy megőrizni, hogy közben a jelenhez is szóljon.

A világ több pontja után Budapestre érkezett

A kiállítás a KOFICE Traveling Korean Arts nemzetközi program részeként valósul meg, amely a koreai művészetet és kultúrát mutatja be a világ különböző országaiban.

A tárlat már Délkelet-Ázsiában és Németországban is sikeresen bemutatkozott, most pedig a magyar közönség is megtapasztalhatja ezt a különleges kulturális utazást.

A látogatók nemcsak a fényinstallációkat csodálhatják meg, hanem közelebb kerülhetnek Csindzsu történetéhez, selyemkultúrájához és ikonikus fényfesztiváljához is. A kiállítás egyszerre szól a múltról és a jelenről, a hagyományról és az innovációról, miközben olyan atmoszférát teremt, amelyből nehéz egyetlen fotóval visszaadni az élményt.

A Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai nemcsak azoknak lehet érdekes, akik rajonganak az ázsiai kultúráért, hanem mindenkinek, aki szeretne néhány órára egy másik világba csöppenni. Egy olyan világba, ahol a fény emlékeket őriz, a selyem történeteket mesél, és ahol a több száz éves hagyomány a jelenben talál új formát.

Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai

Koreai Kulturális Központ (1023 Budapest, Frankel Leó út 30–34.)

2026. június 19. – szeptember 4.

A belépés ingyenes, a Koreai Kulturális Központ nyitvatartási idejében.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk