Történelmi győzelem, egy kellemetlen Hugh Grant-interjú, medve- és szamár-show – Az Oscar-gála 10 legemlékezetesebb pillanata
Úgy tűnik, az Oscar végre a jövőbe tekint. Az idei gálán egy olyan film tarolásának lehettünk szemtanúi, amelyről tavaly tavaszi premierje idején egyáltalán nem gondoltuk volna, hogy Oscar-matéria lesz. A Minden, mindenhol, mindenkor 7 kategóriában is győzedelmeskedett, köztük a legjobb film díját is elhappolta kilenc riválisa elől, márpedig a két Daniel (Kwan és Scheinert) filmjéről sok minden elmondható, de az nem, hogy a klasszikus filmkészítés szellemében fogant volna. Ráadásul a díjazott színészek tekintetében is van meglepetés… Ke Huy Quan, Jamie Lee Curtis, Brendan Fraser és Michelle Yeoh. Egyikőjükről sem gondoltuk volna, hogy valaha Oscar-díjat kapnak. Mindennek tetejébe a show-nak sem kell szégyenkeznie idén, és természetesen most is akadtak emlékezetes pillanatok. Összeszedtük a 10 legjobbat.
Jimmy Kimmel – A harmadik menet
Idén harmadszor bízták rá Jimmy Kimmelre a házigazda szerepét, a showman pedig nem hazudtolta meg önmagát. Kapásból egy Top Gun-poén kíséretében, ejtőernyővel érkezett a színpadra, és a nyitómonológjában sem kímélte a sztárokat. Egy Will Smith-féle pofontól félve kikiáltotta testőrének többek között Pedro Pascalt, Michelle Yeoh-t, Steven Spielberget, Andrew Garfieldot és Michael B. Jordant, akik szúrós szemmel tudatták a kamerával, hogy velük gyűlik meg az erőszakoskodók baja. Kimmel elhozta A sziget szellemei szamarát is, illetve felhívta a figyelmet, hogy az 1992-es Kőbunkó című „remekbe szabott” vígjáték két színésze (Brendan Fraser, Ke Huy Quan) is a jelöltek között van, lám, kiből lesz a cserebogár! Nagyon hiányzott már egy jó házigazda, aki karaktert ad a gálának, és kézben tartja a dolgokat.
Hugh Grant kellemetlen interjúja
Igaz, ez nem a gálán történt, hanem még a vörös szőnyeges bevonuláson, de nem tudunk elmenni Hugh Grant röpke interjúja mellett, amelynek során a modell Ashley Graham próbálta faggatni a fanyar humorú és nem túl bőbeszédű brit sztárt. A Tőrbe ejtve-beli nyúlfarknyi szerepéről faggatta („Csak egy snittben tűntem fel.”), a ruhájáról kérdezte („Az enyém.”), és hogy ki készítette („A szabóm.”), s miután érezte, hogy itt most nem arat vele sikert, egy „Jó volt beszélni veleddel” búcsúzott tőle, az erre adott Grant-grimasz pedig csodálatos zárása volt a „beszélgetésnek”. A színész egyébként Andie MacDowell oldalán tűnt fel a színpadon már a show alatt, és csodás volt őket újra együtt látni, majdnem 30 évvel a Négy esküvő és egy temetés után.
Alekszej Navalnij felesége
A legjobb dokumentumfilm kategóriájában sokáig az All the Beauty and the Bloodshed volt a legnagyobb favorit, végül azonban Daniel Roher Navalnij című doksijáé lett a hőn áhított díj. A rendező magával hívta a gálára a bebörtönzött orosz ellenzéki politikus, Alekszej Navalnij feleségét, Julija Navalnaját is, majd összeszedett köszönőbeszéde után a mikrofon elé hívta őt. Julija pedig mondott néhány rövid, szívbe markoló mondatot, például a férjének üzent, hogy szereti, és várja haza. Egyszerre szép, szomorú és dühítő pillanat volt.
A „kiskölyök” diadala
A vietnámi Ke Huy Quan neve, lehet, hogy nem mond semmit sokaknak, de ha az Indiana Jones és a végzet temploma Picurját vagy a Kincsvadászok Datáját említjük, már bizonyára rengeteg filmrajongó előtt megjelenik egy csibész ázsiai kisfiú arca. Nos, Quan gyerekszínészként valóban ismert volt, a kilencvenes években azonban visszavonult a színészettől. Már 2020 után döntött úgy, hogy visszatér a filmezéshez, majd ámulatba ejtette a nézőket, a kritikusokat és a szakmát a Minden, mindenhol, mindenkor című mozgóképes kavalkádban nyújtott alakításával. Meg is kapta idén a legjobb férfi mellészereplőnek járó Oscart, s így láthattuk egy boldogságban pancsoló rendkívül szimpatikus színész és egyben szeretetbomba megható beszédét. Minden lehetséges. Köszönjük!
Indiamánia
Az RRR című indiai slágerfilm jóval több jelölésre számított a legjobb betétdalnál, de ha már csak ez az egy jutott neki, akkor legalább azt emlékezetessé tette.
Díjra is tudta váltani egyetlen jelölését, a dal szerzője, M.M. Keeravani pedig nem is köszönőbeszédet, hanem mindjárt köszönőéneket tartott a szobrocska átvételekor, ennivaló momentum volt. De nem csupán itt jött elő az a bizonyos tánc és zene, mivel Jimmy Kimmel a show eleji monológja végén azt mondta (természetesen viccből), hogy mostantól a túl hosszú beszédeket tartó nyertesek nem csupán hangosodó zenét és mikrofonkikapcsot kapnak a mielőbbi elhallgatásukat elősegítendő, hanem RRR-koreográfiát ropó táncosokat is, aki letessékelik őt a színpadról. Mindezt be is mutatták, hogyan nézne ki, vicces befejezése volt ez a nyitánynak.
Tisztelet a kisebb kategóriáknak is
A tavalyi év egyik botrányos mozzanata volt, hogy nyolc technikai kategóriát kivágtak az élő adásból, és csak utólag, megvágott formában vágták be a show-ba. A rendkívül népszerűtlen döntést most próbálták jóvátenni, és sikerült is. Minden kategória visszakerült a műsorba, és mindegyikről elmondták az átadók, hogy miért fontos, s mit tesz hozzá az adott szakember a filmhez. Végre tisztelet. Megbocsátunk.
Brendan Fraser Oscar-díjas!
A Kőbunkó, a Kaszakő, a Pancserock, Az őserdő hőse, a Talpig majom és a Drágán add a rétedet sztárja dacára sikerfilmjeinek (pl. A múmia-trilógia) és komolyabb munkáinak (Érzelmek tengerében, A csendes amerikai, Ütközések), nagyjából eltűnt a süllyesztőben, az egykori nők bálványa ráadásul elhízott, így már nagyjából mindenki temette a karrierjét. Darren Aronofsky mégis rábízta A bálna című filmjének főszerepét, Fraser pedig igencsak hálásnak bizonyult, és élete legjobb alakításával kápráztatott el mindenkit. Végre kimutatta a foga fehérjét, bizony ilyet is tud. Az Akadémia meg is dobta őt egy Oscar-díjjal a legjobb férfi főszereplő kategóriában, Fraser pedig az est másik nagy megható pillanatát produkálta köszönőbeszédében. A nagy visszatérések egyik legnagyobbja lett.
Az elhunytak emlékére
Az In Memoriam mindig a gála egyik megható szegmensének bizonyul, kivéve két éve, amikor egy eléggé tiszteletlen montázst sikerült összevágnia a szervezőknek (1-2 másodpercig mutatták csak az alkotókat, ennyi idő alatt pedig el sem lehetett olvasni, hogy ki ő és mi volt a szakmája).
Persze mindig akad olyan, aki kimarad, szóval a csodás kezdés végére maradt némi rossz szájíz is. Nem láthattuk például az idei összeállításban Paul Sorvinót, Anne Heche-t, a 32 évesen elhunyt Charlbi Deant (a legjobb filmre is jelölt A szomorúság háromszöge sztárját), Tom Sizemore-t, Fred Wardot, Philip Baker Hallt, Jean-Louis Trintignant-t, Tony Siricót, David Warnert és Leslie Phillipst is.
Történelmi győzelem
A Malajziában született Michelle Yeoh kapta a legjobb női főszereplő díját a Minden, mindenhol, mindenkor című filmért, ezzel pedig ő lett az első ázsiai színésznő, aki győzedelmeskedni tudott ebben a kategóriában. Felállva tapsolt neki a Dolby Theatre egész közönsége, a 60 éves Yeoh pedig szintén megható köszönőbeszédében adott reményt azoknak a színészeknek és alkotóknak, akikről mások (vagy ők maguk) úgy tartják, a koruk miatt már nem rúghatnak labdába. A Minden, mindenhol, mindenkor így három színészi díjjal távozott (Jamie Lee Curtis nyerte a legjobb női mellékszereplő szobrát), ilyen bravúrra pedig eddig csupán kétszer volt példa: az 1951-es A vágy villamosában (Vivien Leigh, Karl Malden, Kim Hunter) és az 1976-os Hálózatban (Peter Finch, Faye Dunaway, Beatrice Straight).
Egy poén a végére
A legjobb film átadása után általában gyorsan véget ér a gála, a házigazda eldarál néhány mondatot, megköszöni a figyelmet, és már pörög is a végefőcím. Idén azonban láthattuk, ahogy Jimmy Kimmel a búcsú (és a Matt Damonnak szóló szokásos beszólása) után hátramegy a backstage-be, majd egy odakészített táblán, amire az volt odaírva, hogy: „Az incidensek nélkül közvetített Oscar-gálák száma”, átfordította a nullát egyesre, majd lepacsizott a kokainmedvével, és elsétált. Önironikus és szuper kilépő.
