SZEMPONT
A Rovatból

Tálas Péter: A világ legerősebb hatalmának első számú vezetője lelkesen beszél 2,3 millió ember kitelepítéséről, ami etnikai tisztogatás és emberiesség elleni bűncselekmény

A szakértő szerint Trump gázai terve rossz üzenet a szövetségeseinek és a Trump szavazóknak is. Az ötlet rombolóan drasztikus, ami annyira elrugaszkodott a realitásoktól, hogy sokan nem is értették meg, mit akar.


Hatalmas visszhangot váltott ki világszerte Donald Trump gázai terve, miszerint kitelepítenék onnan az összes palesztint, és a területet átvenné az Egyesült Államok, hogy "közel-keleti riviérát" alakítsanak ki rajta. Az elnök kijelentései láthatóan legközelebbi munkatársait is meglepték, és másnap a Fehér Ház szóvivője már azt magyarázta, hogy "az elnök nem kötelezte el magát", hogy amerikai csapatokat küld Gázába és nem költenek az újjáépítésre amerikai adófizetői pénzeket. Netanjahu támogatja az ötletet, a palesztin Hamasz azonban közölte, ez "a káosz receptje", amibe sohasem menne bele, mert ez azt jelentené, hogy elűzik a népüket a földjükről. Tiltakoztak az arab államok is, például Amerika legszorosabb közel-keleti szövetségese, Szaúd Arábia, de azonnal nemtetszését fejezte ki Egyiptom és Jordánia is, amelyeknek Trump szerint be kellene fogadniuk a Gázában élő 2,3 millió palesztint. Szakértők szerint Trump terve sértené a nemzetközi jogot, és gyakorlatilag etnikai tisztogatást jelentene. Mások azt mondják, ahhoz, hogy mindez megvalósuljon több tízezer amerikai katonát kellene odaküldeni, ami elég valószínűtlen egy olyan amerikai elnöktől, aki korábban a befelé fordulást hirdette.

Ugyanakkor Trump ötlete felhívta a figyelmet arra a problémára, hogy valamit kezdeni kell a romhalmazzá vált területtel, ami tele van fel nem robbant bombákkal, mert nem élhetnek ilyen körülmények között emberek milliói. A hazatért palesztinok már most is arra panaszkodnak, hogy a szétrombolt házak között kilométereket kell gyalogolniuk vízért, és a teljesen infrastruktúra nélkül maradt részeken még a segélyszervezetek műküdése is lehetetlen. Tálas Pétert, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem John Lukacs Intézetének tudományos főmunkatársát kérdeztük arról, mi lehet Trump célja ezzel a felvetéssel, és hogyan befolyásolhatja a helyzetet a Közel-Keleten.

– Mennyire szokatlan, hogy egy nagyhatalom bejelenti, hogy egy területet átvesz béketeremtési célzattal?

– Most hirtelen a mandátumterületek jutnak eszembe, amikor az első világháború után Németország gyarmatainak és a Török Birodalomtól elvett arab területeknek a kormányzását a Népszövetségen keresztül a korabeli győztes nagyhatalmak kapták, illetve szerezték meg. 1945 után is voltak olyan területek, ahol nemzetközi igazgatást vezettek be, illetve Georgiának azokat az elszakított területeit lehetne még megemlíteni, amelyeket Oroszország támogatása tart fenn. Ami Donald Trumpnak, még a Fehér Házat is meglepő, Gázával kapcsolatos ötletét illeti, ezt döntően három dologgal magyaráznám. Egyrészt azzal, hogy

az új amerikai elnök láthatóan keresi az olyan dolgokat, amikről úgy gondolja, hogy történelmi öröksége lehet.

A nagy változásokat elérő államférfi narratíváját építi, és ehhez keres szimbólumokat, jelképeket, tárgyiasult dolgokat, például valami változtatást a térképen, ami az ő nevéhez fűződik. Nem véletlenül említette beiktató beszédében McKinley elnököt, akiről azt mondta, hogy hátrahagyott egy hegyet, amire majd ő vissza fogja állítani a nevét. Valószínűleg valami ilyesmit akar magának is, hegyet vagy szobrot a Rushmore-hegyen, Washington, Jefferson, Lincoln és Theodore Roosevelt mellett. A Panama-csatorna visszavételének, Grönland megvásárlásának, Kanada 51. államként való csatlakozásának, a Mexikói-öböl átnevezésének, illetve Gáza átvételének felvetésében is azt látom, az elnök azt keresi, mi lehet az ő öröksége, az ő hegye. Másrészt,

bár ezek a felvetések ma láthatóan megdöbbentik a világot, egyik sem először vetődik fel az amerikai politikai közbeszédben. Vagyis bizonyos értelemben nem előzmény nélküliek.

Kína nyomulása Panamában és Latin-Amerikában régen közismert, csak eddig egy washingtoni kormány nem helyezte a dolgot reflektorfénybe; a Kanada felé való terjeszkedés sem mai ötlet, az első ilyen kísérletek a függetlenségi háború előtti évekre datálhatók; és Grönland kapcsán sem először kerül szóba, hogy az Egyesült Államokhoz tartozzon. A második világháború alatt, amikor Dániát elfoglalták a németek, az amerikaiak felügyelték Grönlandot. A területek megvásárlása sem újdonság az Egyesült Államok történetében: így jutottak hozzá 1803-ban a 2 140 000 km²-t kitevő francia birtokban lévő Louisiana territóriumhoz, 1867-ben Alaszkát vették meg az oroszoktól, 2019-ben pedig Trump már tett egy ajánlatot a dánoknak. És valójában Gáza idegen igazgatása sem először vetődik fel, bár eddig leginkább a terület nemzetközi igazgatásának gondolata merült fel. Végül harmadszor, Donald Trump megszólalásai azt jelzik, mintha megpróbálna szembefordulni azzal a poszthegemoniális helyzettel, amiről már elég régóta, de 2018 óta egészen biztosan beszélünk, és ami azt jelenti, hogy az amerikai pozíciók, hatalmi képességek gyengülnek, a kihívók pedig a status quo-t megkérdőjelező szerepben jelennek meg. Most mintha Trump valami olyasmit üzenne, hogy szó sem lehet erről.

Erőt akar sugározni, új birodalmat vizionál, és azt ígéri, hogy visszaállítja az amerikai hegemóniát.

Az említett megszólalások ennek az üzenetnek a célba juttatására is szolgálnak. Az egy másik kérdés, hogy a nemzetközi kapcsolatokban, a történelemben és a nemzetközi jogban nem túl járatos Donald Trump ezeket hogyan és milyen stílusban fogalmazza meg. Ez is fontos kérdés persze, mert sokakat ez döbbent meg leginkább.

– Az Egyesült Államoknak a Közel-Keleten más szövetségei is vannak, nem csak Izrael, akik láthatóan nem lelkesednek az ötletért. Ha ezt megpróbálja mindenáron átnyomni, akkor a végén meglehet, még többet vinne, mint hozna ez a dolog.

– A reakciókból egyértelmű, hogy az ötletnek már a megvalósítási kísérlete is nagy konfliktusokat gerjesztene. Szerintem rögtön magában Amerikában is. Rendkívül sokan gondolják ugyanis azt, hogy a „Make America Great Again” éppen az amerikai stratégiai túlterjeszkedés felszámolását kell hogy jelentse, erre most Donald Trump a 19. századi amerikai expanzionizmus hangnemét vette elő.

Ez nem jó üzenet a Trump-választók felé sem. Nem véletlen, hogy az elnök Gázával kapcsolatos eszmefuttatását az adminisztráció számos tagja igyekezett tompítani és magyarázni.

Kezdve Karoline Leavittel, a Fehér Ház sajtótitkárával („Az elnök nem kötelezte el magát, hogy katonákat vezényeljen Gázába”), folytatva Marco Rubio külügyminiszterrel (aki szerint csak „ideiglenesen próbálta áthelyezni a palesztinokat, hogy lehetővé tegye az újjáépítést”), egészen Steve Witkoff közel-keleti megbízottig (aki szerint az elnök „nem akar amerikai csapatokat vezényelni, és egyáltalán nem akar amerikai dollárokat költeni” Gázára). De ez, Izrael kivételével, egyértelműen rossz üzenet az Egyesült Államok közel-keleti szövetségeseinek és partnereinek is. Nem véletlen, hogy egyöntetűen elutasították Trump javaslatát. Sokan pedig egyenesen azt sem értették, miket beszél az elnök. Azt gondolom, hogy a washingtoni kormánynak sem közömbös, hogy mit szólnak ehhez a korábban az Ábrahám-egyezményhez csatlakozott közel-keleti államok. De maradva a trumpi logikánál:

a második ciklusát kezdő elnök mintha nem lenne tisztában azzal, hogy az Amerikai Egyesült Államok globális szerepét és hegemóniáját is szövetségeseivel együtt tudta fenntartani.

Azért lehetett hegemón, mert a legtöbb nagyhatalmat a törekvései mellé tudta állítani. Természetesen nem mindig volt ez így a történelemben, de 1945 után egyértelműen ez volt az egyik fő politikai előnye az Egyesült Államoknak. A bipoláris világrendben az amerikai szövetségesi rendszerrel szemben a Szovjetuniónak is volt egy szövetségesi rendszere, de ez Európában egy erőszakkal létrehozott és fenntartott szövetségi rendszer volt. Ugyancsak ez az előnye ma még Kínával szemben is, amelynek nincsenek klasszikus értelemben vett szövetségesei, márpedig enélkül nem lehet világrendet fenntartó globális játékos. Most gyakran úgy tűnik, mintha Trumpot a szövetségesek esetleges elfordulása, távolodása nem érdekelné túlságosan. De ez azért komoly veszteség lenne Washingtonnak.

– Ehhez hasonló kijelentéseket pontosan keletről szoktunk hallani, leginkább Moszkvából. Ők magyarázzák a politikájukat érdekszférákkal és hasonló kifejezésekkel, ami biztosan elég jó muníciót például Putyinnak...

– Én is azt gondolom, hogy amiket mostanában Donald Trump mond, az zene azoknak a vezetőknek a fülében, akik a poszthegemoniális időszakot egy többpólusú, nagyhatalmi érdekszférákra tagolt világként képzelik el.

Ha az Egyesült Államok a Panama-csatornát vagy Grönlandot akarja megszerezni, akár erővel is, akkor Kína majd Tajvant, Oroszország a teljes Ukrajnát, a többi status quo-megkérdőjelező pedig a saját „Tajvanját” vagy „Ukrajnáját”.

Ez pedig nagy kihívás lesz Európa és az európaiak, illetve mindazok számára, akik nem rendelkeznek a nagyhatalmi érdekszféra kialakításához szükséges katonai erővel. Csak remélni merem, hogy valaki majd szól Trumpnak arról, hogy ez nem lesz annyira jó az Egyesült Államoknak sem.

– A New York Times-ban olvastam, de máshol is írnak erről, hogy a Trump által bejelentett koncepció mögött semmi konkrétum nincsen. Feltették a kérdést, hogy mennyibe kerülne például megtisztítani ezt az egész övezetet a romoktól? Mennyibe kerülne lakhatóvá tenni? Hány amerikai katona kellene hozzá? Tehát elkezdték lefordítani a számok nyelvére, és amikor megkérdezték Mike Waltz nemzetbiztonsági tanácsadót, ő sem tudott konkrétumokat mondani. És Netanjahu testbeszédén is látszott, hogy ő maga sem tud ennél a három mondatnál többet az egészről. Nem arról van már megint inkább szó, hogy Trump először nagyon magasra teszi a lécet, üt egyet, aztán visszalép kettőt, és kikényszerít egy megállapodást?

– Sokan gondolják úgy Önhöz hasonlóan, hogy ez csak a trumpi tranzakcionalista külpolitika tárgyalási stílusa, de egyébként a zárt ajtók mögött majd puhulnak a feltételek, és létrejön egy kompromisszum. Elképzelhető, hogy így van vagy lesz, de sokakat azért zavar, hogy milyen nehezen dönthető el, hogy ezekben a szövegekben mennyi a térséggel kapcsolatos jól átgondolt politikai stratégia, és mennyi az a rövidlátó vízió, ami pusztán arra törekszik, hogy megmutassa a térség országainak, mire képes az Egyesült Államok új vezetése és hogyan kell megfelelni a politikájának. Most nem is beszélve azokról, akik szerint Trump meg akarja változtatni az amerikai külpolitikai paradigmát. Vagyis

meg akarja változtatni azt a második világháború óta ismert multilaterális világot, ami bizonyos értékek közös előmozdításán, a nemzetközi jog tiszteletben tartásán, illetve a szabad kereskedelmen alapult, mert már nem tartja hatékonynak.

Úgy gondolja, hogy az a világ az Egyesült Államok ellenségeit részesíti előnyben, Amerika pedig elveszíti a mások befolyásolására való képességét. Ezért akarja megváltoztatni, visszatérni a politika 19. századi expanzív, birodalmi módjához. Ez pedig eléggé távol van attól, amit a trumpi tranzakcionalista külpolitikáról eddig gondoltunk. Elképzelhető persze, hogy nem kell ennyire túlgondolni, és hogy a keménység mögött pusztán arról van szó, hogy bizonyos dolgokat el kíván érni. Például ne az összes gázai palesztint, de a sebesült palesztinokat fogadják be a környező országok, illetve járuljanak hozzá Gáza újjáépítéséhez. Ha Európának fontos az orosz–ukrán háború, akkor Európa költsön többet az ukránok támogatására, költsön többet a saját védelmére, vásároljon amerikai fegyvereket Ukrajnának. Ha Ukrajnának fontos a támogatás, akkor fizessen ezért a ritkaföldfém-készletével. Ezek olyan jellegzetesen trumpi megközelítések, amik miatt szerintem ma már kevesen háborodnak fel.

Az elnök Gázára vonatkozó megjegyzését azonban,  ami kétmillió ember kitelepítésének emberiesség elleni bűncselekményét is előrevetítette, sokak szerint nagyon kilóg a fenti sorból, és rombolóan drasztikus volt.

Ezt mutatták a közel-keleti és az európai reakciók is. Bizonyos értelemben a hazaiak is, mert nem hiszem, hogy a „mi szeretnénk a Gázai övezetet aknamentesíteni, katonákat küldünk oda, kitelepítjük onnan a palesztinokat és üdülőövezetet építünk ki” projekt magával ragadná azt az amerikai republikánus közönséget, akinek a legfőbb kérdése eddig az volt: miért kell nekünk egy csomó mindent felvállalnunk, miért nem vállalják föl mások, miért nem csinálják ezt a szövetségeseink? Azért támogatták Trumpot, mert ő is ezt kérdezte a kampányában.

– A közel-keleti partnerek nagyon hangosan nem hallatták a szavukat eddig ezzel a dologgal kapcsolatban, mintha kivárnának. Mintha azt gondolnák, hogy ebből nem lesz semmi.

– Szerintem sokan azért hallgattak, mert annyira meglepő volt az egész, hogy nem is értették meg, mit akar Trump. A realitásoktól annyira elrugaszkodott ötlet volt Trump bejelentése, hogy nem nagyon tudtak rá mit mondani.

Mit mondjanak arra, hogy a világ legerősebb hatalmának első számú vezetője lelkesen beszél 2,3 millió ember kitelepítéséről, ami etnikai tisztogatás és emberiesség elleni bűncselekmény?

Emellett mind a szaúdiak, mind az egyiptomiak már elég régóta mondják, hogy nem fognak befogadni menekülteket. Attól pedig, hogy megváltozott az Egyesült Államok elnökének személye, nem gondolom, hogy ezek az országok megváltoztatnák a véleményüket. A jordán király mostanában megy majd Amerikába úgy, hogy közben országa egy háborúra készül, amit palesztinok esetleges kitelepítése robbanthat ki. Érdekes beszélgetésnek ígérkezik...


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Vujity Tvrtko a Napló végéről: Aki ezt tette velünk, bár kapott 96 millió forint Júdás-pénzt, most egészen biztosan nyugtalanabbul alszik, mint mi
Vujity Tvrtko egy hosszú bejegyzésben idézte fel a TV2 Napló megszűnésének körülményeit. A riporter szerint a szerkesztőségre nehezedő politikai nyomás és egy 96 millió forintos könyvszerződés vezetett a műsor végéhez.


Két posztot is írt Vujity Tvrtko, a frissebb, mai posztban arról ír, hogy "anno nagyszerű emberek, becsületes újságírók veszítették el az állásukat, s ezzel veszélybe került a családjuk egzisztenciája, nem maradt munkájuk, voltak, akiket biztonsági őrökkel dobattak ki csak azért, mert nem akartak bűncselekmények részeseivé válni. Mindent (is) vállaltak, de a lelküket nem adták el, sem pénzért, sem ajánlatért, sem hatalomért!

Munkátokat elveszítettétek, de becsületeteket mindvégig megtartottátok! BÜSZKE VAGYOK RÁTOK! - írta a tévés.

"Vannak, akiknek most a mentegetőzés és a félelem maradt. Ők választották ezt az utat. Mi pedig egy egészen másikat…" - tette hozzá, megosztva egy 10 évvel ezelőtti posztját.

Vujity Tvrtko egy másik, tegnapi bejegyzését azzal kezdte, hogy nem a botránykeltés a célja, ugyanakkor úgy véli, „az igazság nem maradhat néma”. Azt írja, elsősorban azokért a kollégáiért szólal meg, akiket szerinte méltatlanul megaláztak, és akiknek a hangja nem jut el a nyilvánossághoz. Kijelenti, hogy újságíróként továbbra sem foglal állást magyar belpolitikai ügyekben.

Tvrtko szerint a műsor megszűnésének legfőbb oka egy bizonyos könyv volt. Hozzáteszi, hogy a kötet szerzőjét később hírigazgatónak nevezték ki, és a könyv körüli „erőszak, a műsorunkat, szerkesztőségünket érő politikai nyomás és érzelmi zsarolás” vezetett a döntésükhöz.

„Főleg emiatt az átkozott könyv miatt döntöttünk 2014-ben úgy, hogy a TV2 Naplója 17 év, 1 hónap, 3 hét és 4 nap után befejezi munkáját.”

A HVG a Magyar Hang cikke alapján azt írta: Szalai Viviennek 96 millió forintot fizetett a Napi Gazdaság kiadója 2014-ben a Zuschlag-könyv megírásáért. Tvrtko állítása szerint a szerkesztőségük nem volt hajlandó ezt a könyvet reklámozni, és másokat sem járattak le.

Műsorvezetőként személyesen is szembeszállt a nyomással, amikor nem volt hajlandó egy számára ismeretlen szöveget bemondani. „Egyáltalán: soha az életemben nem olvastam fel más szövegét, csak azt, amit én magam írtam… És amit én magam megírtam, azért a felelősséget mindig vállaltam” – fogalmaz.

Tvrtko szerint nem voltak hajlandóak olyan dolgokat megtenni, amelyekkel a későbbi események bűnrészeseivé váltak volna, ezért a TV2 Napló végül befejezte működését. Megemlíti azonban, hogy szerencsére a műsornak van folytatása egy másik csatornán, Sváby András és csapata révén.

A posztban felidézi egykori kollégáinak az utolsó szerkesztőségi értekezleten elhangzottakat, a Linda című sorozatból vett mondattal.

„Baltazár inkább meghal, de nem alkuszik!”

Majd hozzáteszi: „Meghaltunk, de nem alkudtunk.” Azt írja, aki ezt tette velük, bár kapott „96 millió forint Júdás-pénzt”, most biztosan nyugtalanabbul alszik, mint ők. A cselekedetét szerinte majd Isten vagy a bíróság fogja megítélni.

Tvrtko fájdalommal ír arról, hogy rajta kívül a stábtagok mind elhagyták a szakmát. Van közöttük virágboltos, apartmanház-üzemeltető és olyan is, aki külföldre költözött.

„Nem vagytok, s mégis azok maradtok: ÖRÖKRE!”

Ezzel szemben azt állítja, hogy aki ezt a helyzetet előidézte, „sosem volt az, bármi is állt a névjegykártyáján!”.

Zárásként arról ír, hogy bár ő maga is külföldre költözött, a szellemiségük és a gerincük megmaradt. Akik viszont szerinte elárulták ezeket az elveket, azokról úgy fogalmaz: „most nagyon gazdagok, s mégis koldusszegények!”.

A poszt hátteréhez tartozik, hogy a TV2 nemrégiben menesztette Szalai Vivien hírigazgatót, amire Vujity Tvrtko egy korábbi bejegyzésében már reagált. A csatornánál zajló belső feszültségekről korábban Hajós András és Majka is beszélt. A legfrissebb fejlemény az ügyben, hogy 2026. május 7-én megjelent hírek szerint megszűnik a TV2 Tények című műsora, és a jelenlegi tervek szerint a Napló sem folytatódik az átszervezés után.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Vona Gábor Melléthei-Barna Márton visszalépéséről: A lex Sógort továbbra is ajánljuk a kormány figyelmébe
A Második Reformkor Párt elnöke reagált Melléthei-Barna Márton visszalépésére, és a kormányzati összeférhetetlenséget szabályozó törvényjavaslatát sürgette. A „Lex Sógor” néven ismertté vált javaslat megtiltaná, hogy közeli hozzátartozók egyszerre töltsenek be magas állami pozíciót.
F O. / Fotó: - szmo.hu
2026. május 08.



Vona Gábor a közösségi médiában reagált arra a hírre, hogy Melléthei-Barna Márton visszalépett az igazságügyi miniszteri jelöltségtől. A Második Reformkor Párt elnöke elismerően nyilatkozott a döntésről.

„Melléthei-Barna Márton Facebook-oldalán jelentette be, hogy lemond miniszteri jelöltségéről. A korrekt lépéséhez gratulálok!” – írta.

Vona felidézte, hogy már a jelölés nyilvánosságra kerülésekor azonnal jelezte aggályait. Mint mondta, a 2RK elnökeként már akkor szóvá tette – miközben a jelölt szakmai rátermettségét nem vonta kétségbe –, hogy a családi kapcsolat Magyar Péterrel problémás. Úgy vélte, a helyzet politikailag kényes.

Úgy vélte, a helyzet „nem elegáns, nem európai és óriási támadási felület.”

A sajtóban már a kormányalakítás előtt megjelentek a hírek, hogy a TISZA Párt jogi igazgatója, Magyar Péter sógora lehet az új igazságügyi miniszter, ami több politikai reakciót és közéleti vitát váltott ki a nepotizmus és az összeférhetetlenség kérdéséről. Vona szerint a helyzet kezelésére pártja konkrét javaslattal is előállt.

„‘Lex Sógor’ munkacímmel még törvényjavaslatot is készítettünk a kollégáimmal, amely összeférhetetlenné tenné a hozzátartozók egy kormányban való szerepvállalását”

– áll a posztban.

A pártelnök kitért a kritikájára érkezett reakciókra is. Azt írta, érdemes visszanézni, hogy a TISZA Párt egyes támogatói milyen indulatosan reagáltak a felvetéseire. „Szerencsére voltak azért higgadtabbak is” – tette hozzá. Tanulságként azt vonta le, hogy a politikai egyet nem értést mindenkinek higgadtabban kellene kezelnie.

Vona Gábor szerint az esetből több következtetést is le lehet vonni. Egyrészt azt üzeni a „mostani bólogatójánosoknak”, hogy érdemes felvállalni a kritikát, mert lehet értelme. Másrészt úgy látja, a történtek bizonyítják, hogy szükség van egy másfajta ellenzéki magatartásra.

Szerinte „ezért van szükség konstruktív ellenzékre, amely nem dehumanizáló módon támad, hanem kulturáltan kritizál és ad alternatívát.”

A poszt végén a pártelnök sok sikert kívánt Melléthei-Barna Mártonnak. Vona azt írta, azt hallották, hogy Melléthei-Barna Márton az elszámoltatásban vállalt volna oroszlánszerepet.

„Ha így van, remélem, máshol, más formában hozzáteszi a magáét. Mert a politikai bűncselekményeknek kell legyen következménye!” – fogalmazott.

Bejegyzését egy politikai üzenettel zárta: „A Fideszt kormányról leváltotta az ország, most ellenzékből is le kell!”

Végül hozzátette, kíváncsian várják az új jelöltet a fontos pozícióra. Melléthei-Barna visszalépésére Magyar Péter is reagált, és azt ígérte, másnap bejelenti az új igazságügyi miniszterjelölt személyét.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Volt alkotmánybíró: Sulyok Tamás megfosztható a tisztségétől, mert alaptörvényt sértett
Vörös Imre volt alkotmánybíró szerint Sulyok Tamás köztársasági elnök bizonyíthatóan megsértette az Alaptörvényt a hallgatásával. A megfosztási eljárás megindításáról a parlament dönthet, ami után az államfő jogköreit azonnal felfüggesztenék.


Alkotmánysértést követett el Sulyok Tamás, ezért megfosztható tisztségétől – ezt Vörös Imre volt alkotmánybíró mondta a Klubrádióban. Szerinte az államfő akkor is elmozdítható, ha önként nem mond le.

Vörös Imre úgy véli, Sulyok Tamás tevőlegesen hozzájárult ahhoz, hogy a közhatalom gyakorlása ne jogállami keretek között történjen. A volt alkotmánybíró szerint az államfő nem tett eleget kötelezettségének, és nem őrködött az államszervezet demokratikus működése felett, amikor több vitatott esetben nem emelte fel a szavát – szemléz a 24.hu.

Az eljárás megindításának azonnali és súlyos következménye lenne.

Vörös Imre emlékeztetett rá, hogy bár a végső szót a megfosztás ügyében az Alkotmánybíróság mondja ki, a parlamenti döntés után azonnal fel kell függeszteni az elnöki jogkör gyakorlását.

Ez azt jelentené, hogy Sulyok Tamás hatásköreit és feladatait ideiglenesen az Országgyűlés elnöke venné át; a Tisza Párt korábban Forsthoffer Ágnest jelölte erre a posztra.

Az Alaptörvény szerint a köztársasági elnök elleni eljárást az országgyűlési képviselők egyötöde indítványozhatja, de a megfosztás megindításához már kétharmados többség szükséges.

Míg Vörös Imre szerint a jogi út járható, Fidesz-közeli jogászok korábban arról beszéltek, hogy Sulyok Tamás alkotmányos úton elmozdíthatatlan.

Vörös Imre hangsúlyozta, az Országgyűlésnek részletesen indokolnia kell döntését, az államfő teljes tevékenységét mérlegelni kell, de a jelenlegi rendszerben számos olyan szabály működik, amelyeket kifejezetten a hatalom bebetonozására alakítottak ki. Szerinte ezek eleve nem tekinthetőek legitim jogállami normáknak, ezért mielőbb ki kellene őket iktatni. Az alkotmányjogász már korábban készített egy „kigyomlált” változatot az Alaptörvényből, amely szerinte alkalmas lehetne kiindulópontnak egy jogállami rendszer újjáépítéséhez.

Teljes beszélgetés Vörös Imrével:

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Urbán Ágnes: A TV2-t el fogják adni, Mészáros Lőrincnek nem érdeke tovább működtetni
A médiakutató szerint a kormánypárti médiarendszer a vártnál is gyorsabban és látványosabban omlik össze. Urbán Ágnes arra számít, hogy a Tv2-nél a Tények megszűnésénél jóval jelentősebb változások lesznek, a nyomtatott lapok pedig sorra eltűnnek majd.
Fischer Gábor - szmo.hu
2026. május 08.



A Tények megszűntetésének bejelentése sokakat váratlanul ért, és a hozzá fűzött magyarázat is furcsán hatott, ami szerint Vaszily Miklós egyszer csak rádöbbent a brand eróziójára, és ígéretet tett arra, hogy a tanulságok levonása után „az elvárt szakmai sztenderdeknek megfelelő” hírszolgáltatást nyújtanak majd. A propaganda-híradó arcait, Marsi Anikót és Gönczi Gábort már a választások másnapján eltűntették a képernyőről, majd a Rogán Antalhoz közvetlenül kötődő hírigazgatót, Szalai Vivient is menesztették.

Megmenthető-e a csatorna úgy, hogy a tulajdonos személye nem változik? Miért omlik össze ennyire gyorsan a kormánypárti médiabirodalom? És mi lesz a következő nagy változás? Erről beszélgettünk Urbán Ágnes médiakutatóval, a Mérték Médiaelemző Műhely vezetőjével.

A TV2 megszünteti a Tényeket és átprofilírozza magát. Még a választások előtt beszéltünk arról, hogy egy esetleges változás után gyorsan össze fog dőlni a kormánypárti médiabirodalom. Úgy tűnik, igaza lett.

— Számítottam rá, hogy gyorsan történnek a dolgok, de arra nem, hogy ennyire gyorsan. Ez a tempó még az én várakozásaimat is felülmúlja.

Lehetett látni, hogy ez az egész kormánypárti médiabirodalom szakmailag és üzletileg is légvárra épült.

Ennek nem volt valós alapja, nem volt mögötte közönségigény. Ezért gondoltam azt, hogy a leggyorsabban fog összeomlani, ha egyszer elindul ez a dominó.

Mi kényszeríti a TV2 vezetőit az előremenekülésre? Nyilván nem arról van szó, hogy már most el is fogyott a pénz. Látják, hogy az üzleti modelljük fenntarthatatlan?

— Abban az értelemben most fogyott el a pénz, hogy a folyamatos pénzforrás fogyott el. Látható, hogy vége van az állami bevételeknek. Ilyenkor egy olyan üzletember, akibe szorult némi racionalitás, nem akarja mindenáron az összes tartalékot felélni. Inkább gyorsan döntéseket hoz, hogy legyen erőforrása a teljes átstrukturálásra. Tényleg öngyilkos megoldás lett volna, ha semmit nem csinálnak, csak várják a csodát. Az nem lett volna reális forgatókönyv, hogy ölbe tett kézzel várnak, amíg az utolsó fillér el nem tűnik a bankszámlájukról. Itt most lépni kellett.

Itt kétfajta tőkéről beszélhetünk: a pénzről és a bizalmi tőkéről. Olyan arcok tűntek el vagy léptek hátrébb, mint Marsi Anikó vagy Gönczi Gábor, de a vezetőség, például Vaszily Miklós, maradt. Tovább lehet vinni ezt a brandet, megmaradhat a TV2?

— Azért azt ne felejtsük el, hogy a TV2 elsősorban és alapvetően nem politikai termék, hanem egy kereskedelmi televízió. A műsorstruktúrájában nagyon erősen dominálnak a szórakoztató műsorok, és a legtöbb néző ezt várja el tőlük. Persze, mi tudjuk, hogy ki az a Vaszily Miklós, és gondolkozunk azon, hogy vajon egy ennyire meggyengült branddel mit lehet kezdeni.

Meggyőződésem, hogy azok az emberek, akik napi szinten nézik a TV2-t a különböző műsoraik miatt, nem annyira foglalkoznak ezzel a kérdéssel.

Nagy részüknek fogalmuk sincs, ki az a Vaszily Miklós, és fogalmuk sincs, hogy a TV2 Mészáros Lőrinchez köthető. A téma iránt érdeklődőknek, a tájékozottaknak ez talán fontos, de az átlag TV2-néző kevésbé van kihegyezve ezekre a kérdésekre.

Minden kétséget kizáróan ki fog derülni, hogy ki a TV2 valódi tulajdonosa?

— Én azt gondolom, hogy igen. Sőt, még ennél is tovább megyek:

szerintem a TV2-t el fogják adni.

Minden tudásunk szerint Mészáros Lőrincé a TV2, de erre valójában csak indirekt bizonyítékaink vannak, nem láttunk olyan céges papírt, amin ez 100%-ig rajta lenne. Gyakorlatilag tekinthetjük úgy, hogy övé a tévé. Őszintén szólva egyáltalán nem látom be, hogy Mészáros Lőrincnek milyen érdekeltsége lenne abban, hogy ezt tovább működtesse. Meg merem kockáztatni, hogy a TV2 esetében nagyon reális forgatókönyv most az új tulajdonos keresése. Ugyanakkor ha le tudná passzolni egy tulajdonosnak, akár egy külföldi befektetőnek, akkor elég jelentős bevételhez jutna, ami a családi kasszában valószínűleg jól jönne.

A reklámpiacot eddig torzították az állami megrendelések. Ha ez megszűnik, a TV2 a nézettségével természetesen szerezhet bevételeket. De mennyire akarnak majd a cégek egy ilyen hírű televíziónál hirdetni? Vagy csak a nézettség számít, a pedigré nem?

— Nagyon nehéz ezt megmondani. Számítok arra, hogy valamennyire vissza fognak esni a klasszikus kereskedelmi bevételek is. Leginkább azért, mert hosszú ideje lehetett hallani olyan piaci pletykákat, hogy különböző nagyvállalatokhoz érkeztek üzenetek, hogy muszáj a Fidesz-közeli médiában hirdetni. Különösen abban az esetben, ha hirdetnek független médiában is, elvárás volt velük szemben, hogy a Fidesz-közeli médiában is hirdessenek. Nem nagyon volt olyan nagy cég, amelyik konfrontálódni akart volna a magyar kormánnyal. Amennyire én hallom, ezt az elvárást többé-kevésbé teljesítették is.

Azok, akik eddig csak kényszerből hirdettek a Fidesz-közeli médiában, és egyébként nem remélték ott a célcsoportjuk megtalálását, szerintem nagyon gyorsan le fogják állítani a költést.

De van egy csomó olyan cég a piacon, amelyiknek el kell érnie a társadalom széles rétegét: bankok, távközlési cégek, kiskereskedelmi láncok. Nem hiszem, hogy le akarnak mondani több százezer elért nézőről csak azért, mert a televízió tulajdonosi szerkezetének és múltjának rossz az optikája. De még egyszer hangsúlyozom, ez elsősorban kereskedelmi televízió, és a műsoridejének kilencven-egynéhány százalékában kifejezetten szórakoztató tartalmakat sugároz.

— Eközben felébredt a Gazdasági Versenyhivatal, és a Blikk felvásárlása kapcsán vizsgálódik. Mindezt egy olyan jogszabály ellenére, ami ezt elvileg nem tenné lehetővé. Vissza lehet ezt csinálni?

— Hogy vissza lehet-e csinálni, vagy hogy mi történhet, ennek a megbecslésére nem vállalkozom. Ez egy iszonyatosan izgalmas és furcsa jogi helyzet lesz. Nem vagyok jogász, így nem tudok forgatókönyveket felvázolni a kifutásáról. Az azonban biztos, és ez egy fontos adalék a jogi alaphoz, hogy született egy Európai Médiaszabadság Törvény, az EMFA (European Media Freedom Act), ami tavaly augusztus óta hatályos. Mivel ez jogi formáját tekintve egy rendelet, az uniós tagországokban közvetlenül hatályos. Abban a pillanatban, amikor hatályba lépett, automatikusan Magyarországon is hatályba lépett. Még úgy is, hogy a magyar jogalkotó nem implementálta, nem változtatott a magyar médiatörvényen, pedig kellett volna. A Ringier-Indamedia-deal októberben volt, tehát már bőven augusztus után, emiatt az EMFA megteremtette a jogalapot arra, hogy vizsgálatot lehessen indítani. Azt sejtem, hogy a GVH vagy tudta ezt eddig is, csak próbálta elkerülni, vagy mivel márciusban érkezett hozzájuk egy bejelentés, utólag döbbentek rá, hogy itt valóban van egy európai jogból származó jogalap, és nekik ezzel dolguk van. De nem látok bele, hogy melyik történt.

— Balásy Gyula nevét pár napja az is ismeri, aki eddig sosem hallott róla. Megdöbbentő volt látni azokat az ábrákat, amelyek bemutatták, hogy a cégei a magyar reklámpiac bevételének több mint a felét uralták az állami megrendelésekkel. Ez a tér most felszabadul?

— Az biztos, hogy a piac összemérete csökkenni fog, kisebb lesz a volumene, egész egyszerűen azért, mert ez az őrületes állami pénzforrás véget ért. Ugyanakkor fontos látni, hogy kereskedelmi cégek is szerződtek a Balásy-féle ügynökségekkel, pont azért, mert próbáltak igazodni. Éppen valamelyik nap jelentette be két cég, a Kifli és a Használtautó.hu, hogy szerződést is bontottak. Nem tudom pontosan, mennyi ilyen cég lehetett, de ezek most majd normálisan működő, korrekt ügynökségeket fognak keresni. Ilyen szempontból növekedhet a piac. Hosszabb távon, ahogy elkezd gyógyulni a magyar gazdaság, és beindulnak a fejlesztések, az szépen lassan beindíthatja a reklámpiaci költést is.

Az igazi, normális piaci alapon működő cégeknek sokkal jobb lesz, mert egy tisztességesebben és egészségesebben működő piacon fognak dolgozni.

De újraosztani a Balásy-cégek portfólióját nyilván nem lehet, hiszen annak nagy része állami pénzekről szólt.

Eltűntek az óriási politikai propaganda-plakátok is az utcákról. Ez rengeteg felületet jelentett. Most több a plakáthely, mint amennyit a piac fel tud szívni?

— Valóban az a helyzet, hogy itt állnak üresen a plakáthelyek, és valószínűleg nincs kinek eladni őket. El tudok képzelni egy olyan forgatókönyvet, hogy elkezdenek eltűnni az óriásplakátok, vagy legalábbis egy részük. Ennek lehet szabályozási oka is, például ha a Tisza Párt vagy az önkormányzatok településkép-védelmi szempontból szűkítik a számukat. De az is lehet, hogy egyszerűen kereslet nélkül maradnak a helyek, és a plakátcégek kénytelenek lesznek felszámolni őket. Az a benyomásom, hogy ilyen mennyiségben sima piaci, kereskedelmi hirdetők nem fognak óriásplakát-helyet vásárolni.

Mi lesz a következő lépés? Beharangozták, hogy újabb és újabb pentitók fognak vallani.

— Hogy a szappanopera műfajban mi fog történni, ki fog legközelebb bemenni egy nagy adag papírzsebkendővel valamelyik stúdióba, azt abszolút nem látom. Viszont amire mindenképpen számítok, az az, hogy a KESMA, vagy ha úgy tetszik, a MediaWorks portfóliójában jelentős változások lesznek. Elsősorban és időben legelőször azt sejtem, hogy a nyomtatott lapokkal fog történni valami.

A megyei lapokkal?

— Igen, például a megyei lapokkal, az országos terjesztésű napilapokkal. Ott van a Metropol, a bulvár, mint a Bors, vagy a Magyar Nemzet.

Nagyon sok nyomtatott lap meg fog szűnni.

A nyomtatott lapokkal az a baj, hogy ez egy nagyon drága műfaj. Egy online portált a töredékéből lehet üzemeltetni, nem is beszélve a különböző YouTube-csatornákról, beszélgetős műsorokról, amelyeknek elenyésző költségük van. Viszont egy nyomtatott napilap, részben a nyomtatás, de főleg a terjesztés miatt, tehát hogy fizikailag elvinni minden áldott nap az ország minden szegletébe, annyira drága történet, hogy ezt nem fogják tudni kigazdálkodni. Ha egy nagy piaci változásra kell előrejelzést tenni, akkor azt sejtem, hogy ezek fognak leghamarabb eltűnni.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk