SZEMPONT
A Rovatból

Tábor Áron: Trump szembemegy azzal a szuverenitás-központú gondolkodással, ami az 1945 utáni világrend meghatározó elve

Az amerikai kormány nem is nagyon leplezi, hogy a venezuelai elnök elhurcolása olyan beavatkozás, amit a 19. században szoktunk meg, és ami nyíltan a nyersanyagokért, a dominanciáért történik - mondja az Amerika-szakértő, aki szerint ez az Egyesült Államokra is visszaüthet.


Miközben Nicolás Madurot fegyveresek kísérték egy amerikai bíró elé New York-ban, ahol ő ki kijelentette, hogy ártatlan és még mindig ő Venezuela elnöke, Trump egy sor másik országot is megfenyegetett, Kolumbuiától Iránon át egészen a NATO-tag Dániáig, amellyel kapcsolatban ismét megerősítette, hogy az amerikaiaknak meg kell szerezniük Grönlandot. Maduro elhurcolása után ezt a kijelentést komolyan kell venni a dán miniszterelnök szerint, még ha egy hasonló katonai akciónak nincs is esélye.

Trump arról is beszélt, hogy „az amerikai dominanciát a nyugati féltekén soha többé nem fogják megkérdőjelezni”, főként Kínának és Oroszországnak üzenve, amelyek szoros kapcsolatokat ápultak Maduro rezsimjével. De ezt az üzenetet lehetőségként is értelmezhetik, mert azt közvetíti, hogy a nemzetközi világrendben ezután az erő dominál. Ha az Egyesült Államok megvédheti érdekeit "a hátsó udvarában", akkor miért ne tehetné ugyanezt Putyin Ukrajnában és Hszi Csing-pin Tajvanban? Egy sokkal kockázatosabb új világrend van kialakulóban, amiről Tábor Áron Amerika-szakértővel beszélgettünk.

— Akkor nézzük azt, amiről mindenki beszél. Miben jelent ez cezúrát a világrendben? Hiszen ilyen beavatkozások voltak eddig is. Mi az, amitől most mindenki azt gondolja, hogy ezek után már Kína és Oroszország is azt csinál, amit akar?

— Az, hogy egy ország vezetőjét elmozdítják, nem gyakori, de előfordult már. Gondoljunk Szaddám Huszeinre, Kadhafira Líbiában vagy Noriegára. Nyilván minden eset más. A különbség a mostani esetben a hozzátett magyarázat.

Amikor az amerikai elnök nyíltan arról beszél, hogy „ezt azért csináljuk, mert megtehetjük, mert dominálni akarjuk az egész nyugati féltekét”, az azt jelenti, hogy visszatér az érdekszféra-központú gondolkodás.

A realisták persze azt mondanák, hogy ez sosem tűnt el, de a nemzetközi jog és az intézmények adtak egy keretet, hogy mi az elfogadott és mi a nem elfogadott viselkedés. És amikor valaki nyíltan azt mondja, hogy a mi kontinensünkön, a mi érdekszféránkban nem engedünk meg bizonyos vezetőket, és most már nem csak Venezueláról van szó, hanem Kolumbia és Kuba elleni fenyegetésekről is, az igazolási alapot adhat Oroszországnak vagy Kínának, hogy ők is azt csináljanak a saját érdekszférájukban, amit akarnak. Persze nem akarom ennek a jelentőségét túlozni.

Oroszország enélkül is megtámadta Ukrajnát, amikor Biden volt az elnök.

De ez a nemzetközi közvélemény előtt mégis egy olyan érv, amivel Oroszország azt mondhatja: ha az amerikaiak beavatkoznak Venezuelában, akkor mi miért ne tehetnénk meg ugyanezt Ukrajnában?

— Ne felejtsük el Dániát sem, amely Grönland miatt szintén konfliktusban áll a Trump-kormánnyal.

— Kérdés, hogy Grönland esetében mennyire érezhetjük ezt valódi fenyegetésnek. Trump nemcsak Venezueláról, Kolumbiáról vagy Kubáról beszélt, hanem megint arról, hogy az amerikai nemzetbiztonsági érdekek miatt szükségük van Grönlandra. Önmagában az, hogy az Egyesült Államok stratégiai szempontokat vesz figyelembe és külföldi támaszpontokat létesít, nem új dolog. De az, hogy nyíltan azt mondja: „ezt a területet én akarom, hogy az enyém legyen”,

szembemegy azzal a szuverenitás-központú gondolkodással, ami az 1945 utáni világrend meghatározó elve.

Amikor ezt ráadásul egy szövetséges EU-tagállammal, Dániával teszi, az még inkább kérdésessé teszi a jövőt. Egy NATO-n belüli ilyen konfliktus eddig elképzelhetetlen lett volna. Bizonyos tabuk megkérdőjeleződnek. Kérdés, hogy Európa mit fog reagálni, amely egyrészt kiszolgáltatott, hiszen a védelme még mindig az amerikai kapacitásokon múlik, másrészt nem is bánja annyira a dolgok alakulását, mert a Maduro-rezsimet Európa sem ismerte el. Harmadrészt viszont fél attól, hogy az a szabályrendszer eltűnik, ami nem kedvez annak az Európai Uniónak, amely éppen a nemzetközi intézményekre és szabályokra épül.

— És akkor még ott van Kanada is, amellyel szintén egy nehezen érthető konfliktusban áll. Vajon hosszú távon jó befektetés-e az Egyesült Államoknak, hogy ilyen vehemensen összerúgja a port mindenkivel?

— Nyilván a Trump-kormányzat úgy kalkulált, hogy ez megéri, mert egy látványos erődemonstráció azt mutatja, hogy Amerika, amelynek hanyatlásáról gyakran beszéltek, sokszor pont Trump miatt, mégsem gyenge. Ez a hanyatlás persze túlzás volt, hiszen katonai és gazdasági erejét tekintve még mindig jelentős szereplő.

Tehát az erődemonstráció egyértelműen cél lehetett.

Ugyanakkor az Egyesült Államok hegemóniáját és politikai befolyását alapvetően az segítette, hogy nemcsak a nyers erejére támaszkodott, hanem arra az intézményrendszerre is, amit 1945 után létrehozott. Erről a Trump-adminisztrációnak van egy elég egyértelmű véleménye. Marco Rubio már a külügyminiszteri meghallgatásán azt mondta, hogy az 1945 utáni világrend, amit Amerika hozott létre, régen hasznos volt, de mára elavult, és mások nagyobb előnyt szereznek belőle. Ez lehetséges, de

ilyenkor módosítani kell az intézményrendszert, nem felrúgni az egészet, mert az jelentős kockázatot jelent Amerika számára is.

Az, hogy szövetségesei vannak, és hogy sok helyen nyers erőgyakorlás nélkül is az történt, ami az amerikai politikának kedvező, olyan érték, amit most kockáztatnak.

— Az nem lehet, hogy mint oly sok hangoskodásnak, ezeknek a kijelentéseknek főként belpolitikai célja van?

— Donald Trump személyét ismerve, őt leginkább az érdekli, hogy mindez mit jelent számára és a hatalma számára. Szeretné magát úgy látni, mint aki ezt képes volt végrehajtani, ami belföldön belpolitikai haszonnal is járhat. Ilyenkor mindig előkerül, hogy milyen témákról tereli el a figyelmet. Nem akarok spekulációkba bocsátkozni arról, hogy ezzel az Epstein-ügyről vagy másról akarják-e elterelni a figyelmet. De az tény, hogy az év vége azt mutatta, Trump belpolitikai pozíciói meggyengültek. A szövetségesei fontos választásokat vesztettek, idén félidős választások jönnek, ahol a republikánusok elveszíthetik a képviselőházi többséget, és a törvényhozásban a saját pártján belül sincs mindenben egység. Nem volt világos, milyen belpolitikai sikereket tud elérni.

És mit csinál egy amerikai elnök, ha belpolitikailag nem tud sikereket felmutatni? A világban szeretne erősnek, határozottnak mutatkozni.

Szerintem ez valóban megjelenik szempontként: a belpolitikailag gyenge elnök a külpolitikában akar erősnek látszani, hogy az visszafordulhasson belpolitikai támogatottsággá. Ugyanakkor meg lennék lepve, ha ennek nagy hatása lenne a novemberi félidős választásokra. Általában a külpolitika marginális szempont az amerikai választóknál. Negatív hatása akkor lenne, ha ez egy elhúzódó háborúvá válna, de Trump figyelt arra, hogy ne így legyen. Pillanatnyilag ez erőt sugározhat, de nem hiszem, hogy ez lesz a fő politikai szempont.

— Én inkább arra gondoltam, hogy az amerikai színekkel befestett Grönland-térkép, megdobogtatja bizonyos szélsőséges amerikai hazafiak szívét, és ezáltal a Trump-táborban tartják őket.

— Igen, de közben ez egy kis törésvonalra is rámutat a Trump-táboron belül. Az „America First” sokak számára azt jelenti, hogy az Egyesült Államok kerüljön a középpontba, a külföldi katonai szerepvállalás és a rezsimváltás pedig ezzel ellentétes. Érdekes volt Marjorie Taylor Greene képviselőnő bejegyzése. Ő már lemondott a mandátumáról és összeveszett másokkal, tehát kikerült Trump bizalmi köréből, de két nappal ezelőtt elég határozottan arról posztolt, hogy

ami történt, az szembemegy mindazzal, amit az „America First” képvisel. Amikor Trump még jelöltként arról beszélt, hogy véget vet a külföldi háborúknak, ő ezt elhitte, de Trump most az ellenkezőjét csinálja.

Szerintem ez a táboron belül kisebb töréseket okozhat. Tudjuk, hogy Tucker Carlson műsorvezető is erősen ellenzi az ilyen beavatkozásokat, és már hónapok óta mondta, milyen rossz lenne, ha az Egyesült Államok katonai akciót indítana Venezuela ellen. Nem állítom, hogy ez sokakat lemorzsol, de feszültséget jelent a Trump-táboron belül is.

— Az „America First” elsősorban a belpolitikát jelenti, és jönnek a félidős választások. Megtörténhet, hogy a következő években egy külpolitikailag elcsendesülő Egyesült Államokat látunk majd? Most hogy áll Trump szénája a közvélemény-kutatások szerint? Volt idő, amikor nem állt túl fényesen.

— November vége, december eleje táján voltak olyan felmérések, amik az eddigi leggyengébb eredményeit mutatták. Utána talán stabilizálódott, de alapvetően 40% körüli a támogatottsága, ami körülbelül az a szint, ahol Joe Bidené is volt az elnöksége nagy részében. Ez inkább általános elégedetlenséget mutat. Nagyon leegyszerűsítve: van 40% az egyik tábor, 40% a másik, és 20% az, aki a közhangulat alapján mozog ide-oda. Ez a 20% most inkább elfordult Trumptól, ahogy korábban Bidentől is.

Úgy tűnik, főleg a gazdasági kérdések kerültek a középpontba.

A republikánusok is rájöttek, hogy többet kell beszélniük a megélhetési költségekről, mert ez egy olyan kérdés volt, amivel az előző választásokon könnyen sarokba lehetett őket szorítani. Túlbecsülték a Trump-elnökség adópolitikájának a pozitív hatásait. Az biztos, hogy rövid távon ennek vannak inflációs hatásai, amit az emberek megéreznek a pénztárcájukon. Van is vita, hogy érdemes-e folytatni, vagy hogyan kellene korrigálni az adópolitikát.

– Ezeket a kudarcokat ellensúlyoznák a látványos külpolitikai akciót?

– Nem tartom kizártnak, hogy továbbra is lesznek látványos külpolitikai akciók. Azt azért nem hiszem, hogy egymás után sok katonai akciót fognak végrehajtani, mert azzal szemben viszont nem annyira toleráns a közvélemény, vagy akár maga Trump pártja sem.

Ezt a 19. században ágyúnaszád-diplomáciának hívták (gunboat diplomacy), ennek a mai formáját látjuk Venezuelánál.

Ez elképzelhető szerinem, hogy folytatódik, talán más államokra, akár Kolumbiára is próbáhat Trump így nyomást gyakorolni. Például Kubáról azt mondta Trump, hogy ott nem érdemes nyomást gyakorolni, mert magától összedől a rendszer. Megint csak kérdés, hogy jó lesz-e Amerikának, ha összedől a kubai rendszer, mert ott is komoly problémák lehetnek.

– És Kuba nagyon közel van...

– Pontosan. Mi lesz a kubai menekültekkel, vagy egyáltalán hogyan lehet stabilizálni ott a helyzetet? Az a feltételezés, hogy mivel Kuba annyira Venezuelára szorult gazdaságilag az utóbbi időben, hogy életben maradjon, és ha ez a lehetőség hirtelen eltűnik, akkor kérdés, hogy hogyan maradhat fent Kuba. De ha hirtelen összeomlik a kubai rendszer, nem biztos, hogy ebben az amerikaiak örömüket lelnék.

— Mi a különbség aközött, ami most Venezuelában zajlik, és ami annak idején Manuel Noriegával történt Panamában, amikor szintén elfogták, és az Egyesült Államokban bíróság elé állították? Akkor nem volt ekkora nemzetközi felhördülés.

— Bár az emlékeim nem nyúlnak vissza 1989-be, ötévesen azért nem figyeltem az ezzel kapcsolatos fejleményeket, de most, amikor utánaolvastam, azt találtam, hogy akkor is elítélték az Egyesült Államokat az ENSZ-közgyűlésben. Az ügy az ENSZ Biztonsági Tanácsa elé is került, ahol persze nem ment át a határozat, mert az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország megvétózták.

— De a vezető publicisták akkor nem beszéltek arról, hogy itt egy új világrend jön, a régi pedig a kukába kerül.

— Azért, mert 1989-ről van szó, amikor tényleg egy új világrend jött, és még nem lehetett teljesen látni, hogy az milyen lesz. Akkor volt annak a bizonyos egypólusú világnak a hajnala, amikor az Egyesült Államok a hidegháború győzteseként egyedül maradt, és első számú szuperhatalommá vált. Talán ez a beavatkozás azért nem került reflektorfénybe, mert elnyomták azok a hatalmas események, amelyek 1989 körül történtek: a német újraegyesítés, a berlini fal leomlása, a Szovjetunió visszaszorulása, a rendszerváltások. Annyi rendkívüli dolog történt, hogy ez kevésbé volt szembetűnő. De különbség az is, hogy akkor az amerikai elnök, idősebb George Bush nem deklarálta, hogy ez azt jelenti, hogy az Egyesült Államok bármikor, bárhol beavatkozhat az amerikai kontinensen. Nem beszélt arról, hogy dominanciát szeretne a nyugati féltekén. És nem volt szó arról sem, amiről most Trump és Marco Rubio is elég nyíltan beszél: az olajról, az erőforrásokról. Szerintem a mostani felháborodás egy része annak szól, hogy

az amerikai kormány nem is nagyon leplezi, hogy ez egy olyan típusú beavatkozás, amit a 19. században szoktunk meg, és ami nyíltan a nyersanyagokért, a dominanciáért történik.

A Noriega-ügyben hasonló volt a helyzet annyiban, hogy az ő katonai uralma alatt volt egy elnökválasztás, amelynek az eredményét nem ismerték el, tehát őt sem tekintették legitim vezetőnek. De ez egy más jellegű eset. Az az akció is megsértette Panama szuverenitását, de talán nagyobb volt az elfogadottsága, főleg azért, mert az Egyesült Államok akkor vált a világ első számú nagyhatalmává.

— Ha már szóba került az olaj: az Egyesült Államok olajexportőr ország, nincs szüksége a venezuelai olajra. Akkor miért ennyire fontos mégis?

— Nincs rá szüksége, de Marco Rubio szenátor részéről elhangzott, meg akarják akadályozni, hogy az amerikai kontinens erőforrásait a kontinensen kívüli államok használják fel haszonszerzésre. Ez lényegében le is van írva abban a decemberben megjelent nemzetbiztonsági stratégiában, amely áthelyezi a hangsúlyt a nyugati féltekére. Itt jelenik meg eredetileg a Monroe-doktrína Trump-féle kiegészítése, amit Donald Trump most már egyszerűen csak Trump-doktrínának hív. Ez egyértelműen Kínára vonatkozik, amelynek érdekeltségei vannak a venezuelai olajiparban.

Szerintem nem magára a venezuelai olajra van szükségük, hanem arra, hogy más ne profitáljon belőle, és hogy nagyobb kontrolljuk legyen az olajérdekeltségek fölött.

Nem tudom, ennek mekkora hatása lesz. Amennyit olvastam erről, nekem úgy tűnt, nem egyértelmű, hogy ha az amerikai olajvállalatok elkezdenek befektetni, milyen gyorsan lehetne megnövelni a venezuelai kibocsátást, és mennyire lehetne rendbe tenni ezt a szektort, ami a Chávez- és Maduro-kormányok általános inkompetenciája miatt meglehetősen leromlott állapotban van.

— Olvastam egy olyan fejtegetést is, hogy az Egyesült Államok abban érdekelt, hogy a venezuelai kőolaj-kibocsátás felpörgetésével még jobban lenyomja az árakat, és ezzel az oroszoknak okozzon kellemetlenséget. Ez számomra ott sántít, hogy ezzel saját maguk alatt is vágnák a fát.

— Ráadásul a venezuelai kibocsátásnak az egész világra gyakorolt hatása elenyésző lenne. Még ha fel is pörgetnék, valószínűleg nem lenne nagy hatása az olajárakra. De valóban felmerült, hogy ez csökkentené az árakat, ami Oroszország számára lenne fájdalmas, hiszen ők erősen támaszkodnak az olajra. Igaz, hogy Amerika is érdekelt az olajiparban, de Oroszország sokkal inkább rászorul. Egyelőre az olajárak nem változtak jelentősen az események hatására. Az amerikai tőzsdén viszont a Chevron és más, az olajiparban érdekelt cégek részvényindexei emelkednek.

— Akiknek igazán jó lenne, és a bőrükön éreznék a venezuelai olajipar rendbe tételét, azok maguk a venezuelaiak lennének. Hadd legyek egy kicsit az ördög ügyvédje: milyen imperialista az, aki végül is a legjobbat azokkal teszi, akikhez odamegy, és rátenyerel a vagyonuk egy részére?

— Ezt fogalmazta meg Donald Trump a sajtótájékoztatóján úgy, hogy ez az akció nem szól másról, mint hogy „tegyük újra naggyá Venezuelát”, ez a „Make Venezuela Great Again”. Azért Donald Trumpot és a nemzetközi viszonyokhoz való hozzáállását ismerve, valószínű, hogy nem történne ilyen akció, ha nem gondolná, hogy az Egyesült Államok számára ebből valamilyen haszon származhat. Ő ezt tranzakcionista logikával szemléli: mi az, amit ő nyerhet ezáltal?

Az imperialista logika ebben az, amit már a 19. századi gyarmatosításnál is felhoztak, hogy a gyarmatosítók a gyarmaton élők életét jobbá teszik.

A hátulütője persze az, hogy nem ők maguk választják meg az útjukat, hanem egy külső erő jelöli ki azt. Most ezt a nyomásgyakorlást látjuk. Például az új kormányon, illetve a régi-új kormányon, az alelnökön, aki most hatalomba került.

— Tudjuk, hogy a venezuelaiak megpróbálták lerázni magukról ezt a kormányzatot, de nem sikerült, mert Maduro minden eszközt bevetett ellene. Most egy külső beavatkozás utat nyithat a törekvéseiknek?

— A venezuelaiak akkor járhatnak jól, ha a végkifejlet egy demokratikus átmenet lesz, amit ők maguk hajtanak végre. Nyilvánvaló, hogy az előző választást minden megbízható megfigyelő szerint Maduro elvesztette, ennek ellenére hatalomban maradt. Tehát az Egyesült Államok joggal mondja a világ jelentős részével együtt, hogy Maduro elnöksége nem volt legitim. Más kérdés, hogy a nemzetközi jog ettől még nem engedi meg az ilyen beavatkozást. De ha ezt egy pillanatra zárójelbe tesszük, akkor való igaz, hogy a venezuelaiak számára egy olyan átmenet, amely biztosítaná a demokratikus elveket, a szankciók kivezetését és a gazdaság fejlődését, előnyös lenne. Azonban nem egyértelmű, hogy ebbe az irányba mennek-e a dolgok. Már szombaton kiderült, sokak számára váratlanul, hogy Donald Trump egyáltalán nem arról beszélt, hogy a világ által legitimnek tartott ellenzéki jelölt, Edmundo González kapja meg a hatalmat, vagy a Nobel-békedíjas María Corina Machado. Sőt,

még arról sem beszélt, hogy Venezuelában legyenek szabad választások.

Arról beszélt, hogy a jelenlegi alelnök, Delcy Rodriguez maradjon hatalomban, aki ugyan a Maduro-rezsim képviselője, de az amerikaiak valamiért alkalmasabbnak tartják, és majd ő megteszi, amit az amerikai érdekek kívánnak. A venezuelaiak félelme az lehet, hogy az országon belül nem sok minden változik, csak kifelé lesz kooperatívabb az állam az Egyesült Államokkal, mert a nyomásgyakorlás tulajdonképpen erre irányul.

— Nem lehet, hogy a békés átmenetet éppen azok tudják biztosítani, akik benne vannak a rendszer működtetésében? Persze fájóan hiányzik a választások kitűzése, de jobb lett volna, ha egy olyan ellenzék kerül hatalomra, amely a politikai rendszer sajátosságai miatt minden gyakorlati tapasztalattól távol volt?

— Nehéz ezt megmondani. Láttuk, mi történt Irakban: megbuktatták Szaddám Huszeint, és valódi amerikai katonai megszállás következett. Amikor most Trump azt mondja, hogy „mi fogjuk irányítani Venezuelát”, nem egyértelmű, hogyan akarja ezt megvalósítani, mert jelenleg nincsenek tömegesen amerikai csapatok Venezuela utcáin. Inkább egyfajta nyomásgyakorlást látunk. Irakban nem ez volt a helyzet. Ott voltak az amerikai katonák, volt egy amerikai átmeneti hatóság, majd átadták valakinek a hatalmat, és tudjuk, mi lett a vége: véres polgárháború. Ott le akarták bontani Szaddám Huszein rendszerét, és nemcsak a legfelső vezetést, de a katonaság és a bürokrácia alacsonyabb szintjein is el akarták küldeni a Baath Párt képviselőit.

Láttuk, hogy ez katasztrofális út volt. Ugyanakkor az sem garancia a jobbulásra, ha azok maradnak hatalomban, akik eddig is ott voltak.

Valamiféle demokratikus felhatalmazásra szükség lenne. Az egész helyzet olyan, hogy nem egyértelmű: a Trump-kormánynak Maduro eltávolításán kívül van-e egyáltalán hosszú távú terve.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
„Akkor a bandatagon kívül ocsmány áruló is vagyok” – felháborodtak a tüntetők Lázár János minisztériuma előtt
A kormány bűnözőbandának, Bayer Zsolt pedig ocsmány árulóknak nevezte azokat, akik Gyöngyösön tiltakoztak Lázár János wc-kefés kijelentése ellen. Szombat este Lázár minisztériuma elé szerveztek tüntetést, ahol felbukkant Caramel is. Videó.


Lázár János minisztériuma elé hirdetett tüntetést Lakatos Ádám aktivista, miután a miniszter egy lakossági fórumon arról beszélt, hogy ha nincsenek bevándorlók, a vonatok vécéit a cigányoknak kell takarítaniuk. A demonstrációra azután került sor, hogy Lázár egy gyöngyösi fórumán roma tiltakozók jelentek meg, amire a kormányzati kommunikáció úgy reagált: „bandába verődött bűnözőket” küldött rájuk a Tisza Párt.

„Emberölés, rablás, lopás, kényszerítés, szexuális erőszak. Ez van a priuszukban. Akiket a TISZA odaküldött a fideszesekre Gyöngyösön, némelyiknek több bűncselekmény van a rovásán, mint ahány éves” – állította Orbán Viktor, aki szerint a tiltakozókat bandába szervezték. „És még csak 72 napra vagyunk a választástól. Mi lesz itt, emberek?” – tette fel a kérdést.

A tüntetésen többen is reagáltak a vádakra, köztük azokra a kijelentésekre is, amelyeket Bayer Zsolt publicista fogalmazott meg. Bayer ocsmány árulóknak nevezte a tiltakozókat, és azt üzente nekik, hogy csak akkor nyissák ki a szájukat, ha meg akarják köszönni az Orbán-kormánynak az elmúlt 16 év jótéteményeit.

„Akkor ma még a bandatagon kívül ocsmány áruló is vagyok. Köszönöm a kitüntetést!” – reagált szarkasztikusan az egyik résztvevő. Egy másik tiltakozó szerint az egész helyzet „emberi butaság, ez nem méltó a magyar nép viselkedéséhez.”

„Hová süllyedtünk? Hogy egy olyan országban kell élnem, ahol ilyen emberek élnek, akik így ontják magukból a gyűlöletet. Mert bennem is gyűlöletet kelt. Az a legrosszabb, hogy érzem magamban, és ezt nagyon-nagyon szégyellem magam” - mondta egy másik megszólaló.

A kormánypárti megnyilvánulások egy tüntetőt Balog Zoltán egykori miniszter szavaira emlékeztettek. „Azt mondta, hogy rekesszék ki a bűnözőket maguk közül a romák. Ez egy egyértelműen diszkriminatív, stigmatizáló megszólalás volt, és ez beleillik egy hosszú sorozatba, amit a Fidesz csinál” – mondta.

Volt, aki szerint a vita teljesen rossz vágányon zajlik. „Ez egy szóval baromság. Megint nem a lényeggel foglalkoznak, hanem azzal, hogy miket, meg hogyan meg kiket küldtek. Volt valami, egy nagyon fontos dolog, amire reagálni kéne, és nem azzal foglalkozni, hogy milyen embereket küldtek” – vélekedett egy nő.

Molnár Ferenc Caramel is a helyszínen volt, aki szerint a politika eszközei miatt nem lepődik meg a kialakult helyzeten.

„Szerintem pont ezen kellene változtatni, hogy bárki kiáll egy magyar vagy cigány emberért, akkor ne a támadás köszönjön vissza reflexszerűen” – fogalmazott az énekes.

Úgy vélte, a tiltakozók önmaguk miatt mondták el a véleményüket, nem pedig utasításra.

„Ugyanaz, mint a Szőlő utcai gyerekek. Nekem is volt ott ismerősöm, egyetemi tanár gyermeke, mert 14 évesen rosszat lépett. Most le vannak bűnözőzve azok a gyerekek is” – húzott párhuzamot egy másik felszólaló, aki szerint a romáknak sokszor nincs más lehetőségük. „Le lehet bűnözőzni, igen, nyilvánvalóan. De hát az Országházban dolgozók is bűnözők, csak ők még nem kaptak érte semmit.”

A tüntetők szerint Lázár Jánosnak le kell mondania. „Azonnal. Azonnal. Egyértelmű” – jelentette ki egy férfi. „Nem kérdés. Minden normális helyen, minden normális országban már régen nem lenne szabad miniszternek lenni. De nem fog lemondani, ne reménykedjünk” – tette hozzá egy másik.

A legélesebb kritikát egy nő fogalmazta meg, aki szerint az egész kormány felelős. „A kormánynak kellene lemondani, nem Lázár Jánosnak. Lázár János szavaira annyi volt a reakciója, ha jól tudom, Orbán Viktornak, hogy hallgatja a Dankó Rádiót. Ez a reakció.” – mondta felháborodottan.

A teljes riport


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Bárándy Péter: A romák bűnügyi adataihoz még Orbán Viktor sem férhetett volna hozzá, ami történt, valószínűleg bűncselekmény
A volt igazságügyi miniszter szerint a jogtalanság földjén járunk. És nem csak a romák szenzitív adatainak felhasználása mutatja ezt, hanem az is, hogy a kormány a szolidaritási adó ügyében egy rendelettel átvette a bíróságok szerepét, vagyis bármire feljogosítva érzi magát.
Fischer Gábor - szmo.hu
2026. február 05.



Egyre több a kérdőjel a gyöngyösön Lázár János WC-kefés mondatai miatt tiltakozó romák bűnügyi adatainak felhasználásával kapcsolatban. Ezekről elsőként a Magyar Nemzet írt, majd a Fidesz konkrét monogramokkal, életkorral és bűnlajtrommal, az egyes elhomályosított arcokat bekarikázva mutogatta egy videón, ki mit csinálhatott. A videót Lázár János is megosztotta, majd Orbán Viktor is konkrét bűncselekményekről beszélt. Lázár János szerint az adatokat ő és a kormány onnan tudhatta, hogy a helyszínen rendőrök igazoltatták az ellene tiltakozókat, és ennek eredményéről Pintér Sándor beszámolt Orbán Viktornak. Csakhogy a rendőrség közleményben cáfolta, hogy bárkit is igazoltattak volna.

Hogyan juthatott hozzá a Fidesz, Lázár János, vagy akár Orbán Viktor a bűnügyi nyilvántartás adataihoz, és ha ez megtörtént, az felvet-e bűntetőjogi kérdéseket? Erről beszélgettünk Bárándy Péter volt igazságügyi miniszterrel. De szóba került az a veszélyhelyzetre hivatkozással meghozott kormányrendelet is, ami utasította a bíróságokat, hogy szüntessék meg a szolidaritási hozzájárulással kapcsolatos pereket, és megtiltotta az önkormányzatoknak, hogy ebben az ügyben újra bírósághoz forduljanak.

— Mit gondol arról, hogy a Lázár János WC-kefés mondatai miatt Gyöngyösön tilatkozó romák szenzitív bűnügyi adatai a jelek szerint nyilvánosságra kerültek?

— Ennek az ügynek minden eleme jogsértő. Az ilyen adatok, még ha valósak is, hogyan kószálhatnak olyan helyeken, olyan fórumokon, olyan személyek előtt, akiknek a hozzáférése jogszerűen nem lehetséges?

A bűnügyi nyilvántartás adatairól pontos jogi rendelkezés van, hogy ki férhet hozzá: ezek a bűnügyekben eljáró hatóságok, beleértve a bíróságokat és a rendőrséget.

Bizonyos esetekben, mondjuk kegyelmi ügyek előkészítése során, mások is hozzáférhetnek, így például az igazságügyi miniszter, de a jogszabályban leírt jogosultakon kívül senki más. A kormányfő semmi esetre sem jogosult a hozzáférésre.

— Ez szabálysértés vagy bűncselekmény?

— Valószínűleg bűncselekmény, hiszen szenzitív adatokat szereztek meg jogellenesen, és ráadásul közzé is tették, ami büntető tényállásszerű magatartás.

— Ahhoz, hogy részletes adatokat nyerjenek ki a bűnügyi nyilvántartásból, a Belügyminisztériumnak is közre kellett működnie, vagy valakinek, akinek bejárása van oda.

— Ez így van.

— Tehát ahhoz, hogy kikutassák, kinek mi volt a rovásán, állami alkalmazottak dolgoztak?

— Ez egy feltételezés, erre én nem tudok válaszolni, mert önnek sem állnak erre vonatkozóan rendelkezésre adatok, és nekem sem.

— Ha valakinek már nincsen priusza, nem kerülnek törlésre automatikusan a rá vonatkozó információk?

— A nyilvántartásban az elévülési időn túl, jogszabályban meghatározott ideig még szerepelnek a büntető szankciók, amelyeket alkalmaztak egy adott személlyel szemben. De jogilag szabályozott, hogy az elévülési időn túl mennyi ideig szerepelhet valami ebben a nyilvántartásban. Ehhez azonban csak egy esetleges következő büntetőeljárásban eljáró hatóság juthat hozzá, és végső soron a büntetőbíróság.

— Úgy tűnik, a kormánypárt felült erre a „bűnöző vonatra”. A Szőlő utcai javítóintézet kapcsán is arról beszéltek, az ottani fiatalok bűnözők. Van különbség a két eset megítélése között?

— A Szőlő utca tekintetében én nem emlékszem szenzitív adatok megszerzésére és nyilvánosságra hozatalára. Csak arra, hogy kijelentették: ott súlyos bűnök elkövetői, bűnözők vannak fogva tartva, és az intézmény nem más, mint fiatalkorúak börtöne. Ami tényszerűen nem igaz, mert

a javítóintézet nem börtön, ott nem elítéltek vannak.

Vannak ott olyanok, akik eljárás hatálya alatt állnak, és fiatalkorúként a fogvatartásukat oldják meg így, ha az indokolt. De ha el is ítélték őket, a javítóintézeti nevelés egy intézkedés, aminek, ahogy a neve is kifejezi, elsődlegesen a nevelés a célja. A személyiségre és az elkövetett bűncselekményre tekintettel a nevelést a bírói ítélet szerint csak úgy lehet biztosítani, ha az illetőt egy intézetben tartják, elválasztva a külvilágtól, főként annak káros befolyásától. Tehát semmi esetre sem lehet a börtönnel egyenrangú intézményként kezelni a javítóintézetet. Ott inkább ilyenre emlékszem, nem arra, hogy valakire vonatkozóan konkrét adatokat hoztak volna nyilvánosságra. Hazugságnak ez is hazugság volt, csak más típusú.

— A részletes bűnlajstromot monogramokkal, életkorral, a Fidesz egyik videójában tették közzé. Vagyis bűnügyi adatok kerültek a kampányoló kormánypárthoz is. Ez a pártállami rendszert idézi, amikor az állam és az uralkodó párt hatáskörei fedték egymást. Mit tehetnek az érintettek? Ha ez bűncselekmény, az ügyészségnek hivatalból kellene nyomoznia, de ha nem teszi, mi lehet a következő lépés?

— Feljelentést tehetnek, és helyes is, ha megteszik, akik személyükben azonosíthatóak lettek. Ebben az esetben a nyomozó hatóságoknak valahogyan kezelniük kell az eljárást. Ha megszüntetik, akkor azt indokolással kell megtenniük, és el kell mondaniuk, miért nem látják ezt bűncselekménynek, ami egyébként ordítóan az.

Egy feljelentés esetén vagy megindul egy eljárás, vagy pedig egy alaptalan megszüntetés esetén a megszüntető hatóság presztízse erősen csökken.

De csak ilyen eszközök állnak rendelkezésre. Nagyon nehéz ezt kezelni, a párt és az állam erős összefüggése miatt, ami miatt teljes joggal használjuk a pártállam megnevezést, a választás tisztasága is megkérdőjelezhető. A kampány során, ami nálunk négy évig tart, most pedig a finisében vagyunk, olyan módon élnek vissza az állami lehetőségekkel a kormánypárt választási győzelme érdekében, ami nem megengedhető.

— Egy mai hír szerint visszamenőleges rendelettel vették el az önkormányzatoktól, így a fővárostól is, a jogot, hogy a szolidaritási adó miatt bírósághoz forduljanak, sőt, a folyamatban lévő perek megszűntetésére is utasították a bíróságokat. Ez hogy lehetséges?

— Ez a kormányrendelet

egy újabb határátlépés a jogtalanság földjére.

A kormány a különleges jogrendre, a szomszédos országban lévő fegyveres konfliktusra és a humanitárius katasztrófára hivatkozva hozta meg, hogy elhárítsa ezek magyarországi hatásait. Na most ez önmagában nem igaz, mert semmi köze a rendelet tartalmának az ukrajnai orosz agresszióhoz. Ez szépen demonstrálja, hogy Magyarországon már nem különleges jogrend van, hanem rendeleti kormányzás. 2015 óta, tehát lassan tíz éve, különböző jogcímeken és neveken lényegében különleges jogrend van érvényben. Különleges jogrend pedig nem lehet tíz éven keresztül érvényben, mert annak lényegi eleme, hogy csak nagyon rövid ideig lehet hatályban a veszély elhárítására, és a célja a normál alkotmányos rend mihamarabbi visszaállítása. Itt jól látszik, hogy az állam tíz éven át berendezkedett a rendeleti kormányzásra. Ez az első baj ezzel a rendelettel. A következő baj az, hogy az Alkotmánybírósági határozat, amelyre hivatkoznak, és az azt megelőző határozat sem alapozza meg a rendelet tartalmát alkotó következtetés levonását. A következő baj, hogy visszamenőleges hatályú. Ezen túl

a hatalommegosztás tagadásaként a bíróságok munkáját határozza meg, és kötelezi őket az eljárás megszüntetésére.

A bíróságnak kellene mérlegelnie, hogy egy adott jogszabályváltozás megokolja-e egy eljárás megszüntetést, a végrehajtó hatalom nem kötelezheti erre. A következő baj az, hogy az Alkotmánybíróság határozatát egy folyamatban lévő eljárásban a bíróságnak kell értékelnie és értelmeznie, nem a kormánynak. És az már csak egy kiegészítő dolog, hogy a két alkotmánybírósági határozatot hamisan értelmezi. Így első ránézésre csupán ennyi a bajom ezzel a rendelettel.

— Van ezzel szemben jogorvoslat?

— A választások hozhatnak ebben is reparációt. De ha folytatom: van egy állami intézkedés, ami kötelezettségeket ró az önkormányzatokra.

Erre nem lehet azt kimondani, hogy ez nem egy közigazgatási határozat.

Nem lehet úgy értelmezni, ahogy a rendelet teszi: hogy ez a költségvetési törvény végrehajtásának egy intézkedése, ezért nem határozat, nem közigazgatási eljárás része, és ezért nem lehet keresetet benyújtani ellene. Ez sem valós értelmezés, ez sem igaz. Ezzel a rendelettel csak baj van. Azt tükrözi, hogy a kormányzat bármire feljogosítva érzi magát.

— Ha ezt megtehetik, akkor holnap hozhatnak egy olyan rendeletet is a háborús veszélyhelyzetre hivatkozva, minek következtében a személyiségi jogaikban megsértett romák sem perelhetnek?

— Én nem tudok és nem akarok jósolni. Mindenesetre ez egy olyan belerúgás az alkotmányosságba és a tartalmi jogszerűségbe, ami kinyitja a kaput minden egyéb szörnyűségre.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
„Közvetlen beavatkozás az igazságszolgáltatásba” – kiakadtak a jogászok az új kormányrendeleten
A kormány a szolidaritási hozzájárulás körüli vitát egy veszélyhelyzeti jogszabállyal zárná le, amely visszamenőleg szüntetné meg az önkormányzatok pereit is. Alkotmányjogászok szerint ez az igazságszolgáltatás autonómiáját érinti, és rossz mintát adhat jövőbeli ügyekre.
Maier Vilmos - szmo.hu
2026. február 04.



Egy kedd este megjelent rendelettel a kormány egy tollvonással vetett véget a szolidaritási adó körüli jogvitáknak, kritikusai szerint ezzel a végrehajtó hatalom mond ítéletet a bíróságok helyett. A Magyar Közlönyben kihirdetett, az ukrajnai háborúra hivatkozó veszélyhelyzeti rendelet visszamenőleges hatállyal zárja le az önkormányzatokat sújtó hozzájárulással kapcsolatos ügyeket, és kifejezetten előírja a már folyamatban lévő perek megszüntetését is.

A lépés legérzékenyebben a Fővárosi Önkormányzatot érinti, amely korábban többször is jogvédelmet kapott a bíróságon a kormányzati végrehajtással szemben. A fővárosnak a rendelet melléklete szerint 2023-ra 57,8 milliárd, 2024-re pedig 75,5 milliárd forintot kell fizetnie. Az idei évre már 98 milliárd forintot vár a kormány ezen a címen, aminek az első, 11,7 milliárdos részletét január végén a Magyar Államkincstár már le is emelte a főváros számlájáról.

„Még a sokk hatása alatt vagyok” – fogalmazott a 24.hu-nak Kádár András Kristóf, a Helsinki Bizottság társelnöke, aki szerint a lépés a joggal való visszaélés klasszikus esete. „Ez olyan, mintha egy focimeccs kellős közepén az a csapat, amely vesztésre áll, azt mondja, hogy inkább most fújjuk le a meccset, és legyen az, hogy mi győztünk” – magyarázta az alkotmányjogász.

Az Ügyvédkör elnöke szerint a rendelet veszélyes precedenst teremt. „Ha elfogadjuk, hogy a kormány akár egy rendelettel megszüntethet folyamatokat, kizárhatja a jogorvoslatot, és mindezt visszamenőleg megteheti, akkor a jog nem korlátja, hanem eszköze a hatalomnak” – hívta fel a figyelmet Horváth Lóránt.

„Kifejezetten előírja, hogy a már megindult pereket meg kell szüntetni. Ez nem más, mint a végrehajtó hatalom közvetlen beavatkozása az igazságszolgáltatás működésébe”

– tette hozzá.

A mostani rendelet Alkotmánybírósági döntésekre is hivatkozik, amelyek szerint a szolidaritási hozzájárulás intézménye összhangban áll az Alaptörvénnyel. A kormányzati álláspont szerint a hozzájárulást mindenkinek teljesítenie kell, a főváros pénzügyi gondjai pedig nem az elvonásból, hanem a városvezetés gazdálkodásából fakadnak. A vita előzménye, hogy korábban a Fővárosi Törvényszék, majd a Kúria is a fővárosnak adott igazat egy 28,3 milliárd forintos levonás ügyében, az Alkotmánybíróság ugyanakkor magát a hozzájárulás intézményét nem nyilvánította alaptörvény-ellenesnek.

„Nem is kell ennél nagyobb beismerés a kormányzat részéről arról, hogy a Fővárosi Önkormányzatnak lenne igaza a perekben, vagyis visszajárna a budapestieknek a tőlük elszedett pénz. Mégis dermesztő az egész. Innentől precedens van arra, hogy ha látszik, hogy a bíróság egy perben a kormányzat ellen ítélne, akkor utólag rendelettel elég kimondani, hogy a kormánynak van igaza, a pert pedig meg kell szüntetni” – írta reakciójában Karácsony Gergely főpolgármester. Bejelentette, mivel a bírósági döntések utólagos felülírása szerinte sérti az Európai Unió Alapjogi Chartáját, az igazságszolgáltatás és a bírói függetlenség védelmében az Európai Bizottsághoz fordul. Hazai szinten a jogászok szerint egy bíróság, ha úgy ítéli meg, hogy egy jogszabály alkotmányellenes, felfüggesztheti a pert és az Alkotmánybírósághoz fordulhat.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
„Tudod, mire kértek nagyon sokan pénzt? Temetésre. Hogy nem tudják eltemetni a halottaikat” – Csézy lett Magyar Péterék új jelöltje, Tállai András ellen indul Mezőkövesden
Alig egyéves kislánya mellett döntött a politikai szerepvállalásról. Most elárulta, miért nem fél a megfélemlítéstől és a környéken tapasztalható nyomástól sem.
KÁ - szmo.hu
2026. január 31.



Csézy, azaz Csézi Erzsébet énekesnő, ruhatervező lett a TISZA Párt országgyűlési képviselőjelöltje a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei 7-es számú választókerületben. A Tiszta Hang podcastban beszélt arról, miért vállalta a politikai szerepet alig egyéves kislánya mellett, milyen állapotokat tapasztal a szülőföldjén, és miért kellett külföldre mennie, hogy gyermeke születhessen.

Az énekesnő elmondása szerint a döntésében nagy szerepet játszott, hogy a Hősök terén tartott kampányzárón úgy érezte, ott a helye, és el kell énekelnie az egyik legszebb, az országról szóló dalát. Állítása szerint akkor már a kislányát várta, ami megerősítette abban, hogy felelősséggel tartozik a jövőért. „Persze a miénkért is, hiszen remélem, még sok szép évünk van hátra, de az ő jövőjük alakulása óriási felelősség” – fogalmazott. A kiállása után – mint mondta – elenyésző számú negatív hozzászólást kapott. Bár jobboldali érzelműnek tartja magát, férje például baloldali, mégis jól megértik egymást, és éppen a társadalmi megosztottság felszámolását tartja a fő céljának.

„Azt szeretném, ha eljutnánk oda, hogy nem is kell tudnunk, kik a miniszterek, mert mindenki teszi a dolgát, és ez egy élhető ország lesz. Lehet, hogy ez vízió, de nekem ez a célom”

– jelentette ki.

Csézy szerint a szülőföldje, Matyóföld adja az identitását, és sosem tudott volna Budapesten élni. Büszke rá, hogy a családja, a Kisjankó család az 1700-as évektől alapozta meg a matyó népművészetet. Ezt a hagyományt viszi tovább a saját ruhakollekciójával is, amelynek darabjait a Nobel-díjas Karikó Katalin is viselte, többek között a díjátadón is. „Óriási büszkeség, hogy az ő ruháit tervezhettem, méltóbb helyen nem is viselhetné őket senki” – mondta.

Az énekesnő azért döntött az indulás mellett, mert úgy látja, nagyon régóta nem volt igazi kihívója a jelenlegi képviselőnek a körzetben. Szerinte a 90-es évek elején volt utoljára helyi, mezőkövesdi induló. Ezzel szeretne erőt adni az otthoniaknak. „Jelenleg borzasztóan le van korlátozva minden, és az embereket megfélemlítik” – állítja. Úgy látja, az emberek hitetlenek lettek, és egyre több fiatal hagyja el a környéket.

„Régebben mindenkinek azt mondtam, hogy maradjon, mert ez a hazája. Az utóbbi időben viszont – és ezt szégyellem – már azt mondtam nekik: menjetek, egy életetek van, vágjatok bele, mert itthon nem láttam a kitörési lehetőséget”

– fogalmazott.

Csézy beszélt a személyes küzdelmeiről is, amelyek rávilágítottak a hazai rendszer hibáira.

„Én nyíltan beszéltem arról, hogy hat évig mindent megtettünk a férjemmel, hogy gyerekünk szülessen, és végül külföldre kellett mennünk, ahol elsőre sikerült”

– mondta el. Szerinte a probléma nem a magyar szakemberekkel van, hanem azzal, hogy az államosított meddőségi intézetek annyira túlterheltek, hogy nincs idő alaposan kivizsgálni a párokat. Kritizálta a szabad orvosválasztás eltörlését is a szülészeteken, ami szerinte óriási rizikót jelent a nőknek. „Ennek eredménye, hogy egy megyei kórházban január 6-án született meg az első gyerek, miközben abban a magánkórházban, amit én is választottam, napi nyolc baba jön a világra. Ez nincs rendben” – jelentette ki.

A helyi viszonyokról szólva elmondta, hogy a mezőkövesdi kórház aktív ellátását megszüntették, és egy elfekvőt csináltak belőle.

„Ezt tényleg nem értem. Éppen akkor készült el a stadion, amikor bezárták a kórházat”

– emelte ki. Hozzátette, hogy a helyi háziorvosi rendelő állapota évtizedek óta változatlan. „Egy 1970-es évekbeli filmet lehetne ott forgatni. A csempe, a függöny, az ablak… ezek nem lennének nagy költségek” – mondta. Sajnálatát fejezte ki a Zsóry Fürdő lemaradása és a mezőkövesdi belváros kiürülése miatt is. Szerinte a megkeseredettség látszik az embereken, mert eltűnt a középosztály.

Az énekesnő és férje, a rákutató dr. Szabó László sokat jótékonykodnak. Csézy elmondta, hogy az utóbbi időben megdöbbentő kérésekkel találkoztak.

„Tudod, mire kértek nagyon sokan pénzt? Temetésre. Hogy nem tudják eltemetni a halottaikat. És több temetést fizettünk ki. És ez egy borzasztó állapot egyébként”

– fogalmazott. Úgy érzi, nem tudja tovább a fotelből nézni a történéseket. „Ha mindenki így állna hozzá, akkor soha nem lenne más” – tette hozzá. Hangsúlyozta, hogy nem politikusnak tartja magát, de pont ezt várják az emberek: hogy valódi, közülük való emberek képviseljék őket, akik már letettek valamit az asztalra a saját területükön. „Én ideállok teljes mellszélességgel, és tényleg majd kérek mindenkit, aki egy picit is azt gondolja, hogy most így már érdemes, akkor segítsen, mert én csak egyetlen egy ember vagyok” – zárta gondolatait.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk