prcikk: Szép lassan szertefoszlanak a bódvalenkei fiatalok álmai | szmo.hu
SZEMPONT
A Rovatból

Szép lassan szertefoszlanak a bódvalenkei fiatalok álmai

Három és fél év elteltével az Abcúg riporterei visszamentek Bódvalenkére, hogy beszélgethessenek azokkal a fiatalokkal, akikkel korábban készítettek interjút, és megnézzék, merre tart az életük.
Neuberger Eszter írása az Abcúgon, fotó: Hajdú D. András - szmo.hu
2019. február 04.



18 éves korukban Viki és Gina voltak az egyedüli lányok a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Bódvalenkén, akiknek ennyi idősen még nem voltak gyerekeik. A két lány váltig állította, hogy nem szeretnének túl fiatalon babát vállalni, de maguk körül azt látták, hogy a korukbeli lányok előbb vagy utóbb ebbe menekülnek, annyira nem tudnak mit kezdeni magukkal a lehetőségek nélküli településen. Három és fél év múlva visszalátogattunk hozzájuk, és három másik helyi fiatalhoz Bódvalenkére, hogy megnézzük, merre tart az életük.

Egyedül egy srácnál, Bálintnál tűnik úgy, hogy sikerülhet neki, amire vágyik: jó messzire, Németországig menni egy értékes szakmával. Viki és Gina mindketten anyák már, akik csak akkor tudnának családjukkal meglépni a faluból, ha lenne pénzük az önállósodásra. A nagyra törő álmokat inkább elengedik, és megpróbálják élvezni az életet úgy, ahogy van.

2015. augusztusában két napot töltöttünk Bódvalenke Freskófalu éves roma folkfesztiválján, a korábban Sárkányünnep néven futó Bódvalenkei Vigasságokon. A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei, határ menti kis faluban ez az egyetlen szórakozási lehetőség – egy évben egyszer. Öt fiatal, akikkel a fesztiválon ismerkedtünk meg, arról mesélt az Abcúgnak, milyen kamaszként, fiatalként élni egy ilyen isten háta mögötti helyen, és arról, nekik milyen terveik vannak a jövőre.

Három és fél év elteltével kitaláltuk, felkeressük Vikit, Ginát, Bálintot, Patrikot és Timit, hogy megnézzük, merre halad az életük, és mi lett velük azóta, hogy először és utoljára találkoztunk. Ilyenek, és így élnek most.

"Maradnék már, megszoktam."

“Remélem, hogy egyszer majd el tudok költözni a szülői házból, ott szeretnék letelepedni, ahol lenne munkám” – ezt mondta három és fél évvel ezelőtt, a 2015. augusztusi Sárkányünnepen az Abcúgnak az akkor 18 éves Gina a jövőbeli terveiről. A fiatal lányt aztán saját kérésére egy menyasszonyi ruhában fotóztuk le egy cigány esküvőt ábrázoló falfestmény előtt. A ruha Gináé volt, de rendeltetésszerűen soha, azóta sem használta.

Amikor január közepén megkerestük, hogy megtudjuk, mi történt vele első találkozásunk óta, Gina körül egy kis családot találtunk.

“Nem sokkal azután a nyár után Szolnokra mentem dolgozni, vonatokat takarítani. Egy évet töltöttem ott, közben összejöttem Tompival, a párommal, akit még itthonról ismertem” – magyarázta Gina, karján lassan egy éves kislányával.

A most 21 éves lány női szabó képzésen tanult épp, amikor megismerkedtünk vele, amit sikeresen be is fejezett azóta. A probléma csak az, hogy a környéken nem tudott elhelyezkedni vele. Gina ezért tovább keresi a helyét a munkaerő-piacon: “nagyon szeretném megcsinálni az érettségit, aztán pedig egy óvodai dajka-képzést”. Azt reméli, érettségivel talán könnyebben felveszik valamelyik környékbeli óvodába, vagy akár a Bódvalenkén működő Biztos Kezdet Gyerekházba.

“Most már megszoktam ezt a helyet, messze nem mennék” – mondta most Gina, aki három és fél éve még kételkedett benne, hogy a közeli kisvárosból, Ongáról Bódvalenkére költözve bírni fogja-e majd a jóval eseménytelenebb falusi életet. Akkor vele egykorú barátnőjével, Vikivel arról panaszkodtak az Abcúgnak, mennyire kevés szórakozási, szabadidő-töltési lehetősége van az itteni fiataloknak. Bulizni is alig tudnak járni, mert ahhoz több kilométert kellene sétálniuk minden alkalommal. “A legtöbb korunkbeli lánynak úgyis ezért van már gyereke meg családja” – mondta akkor a fiatal lány. Nincsen miért hajadonnak maradniuk, mert úgysem élvezhetik a szabadságukat.

Most, egy nem tervezett terhesség után ő is gyereket nevel, és bár örül egyéves kislányának, 8-9 évig még biztosan nem szeretne másikat.

"-Ha visszajövünk megint három év múlva, akkor mit fogunk itt találni?

-Családot.

-Hogy érted?

-Hát, hogy…?"

Három évvel ezelőtti találkozásunkhoz képest külsőre talán Rusznyák Patrik változott a legtöbbet. Nem véletlen, az azon a nyáron még 11 éves kisfiú közben kamaszodni kezdett – most, 14 évesen inkább férfias, mint gyerekes a kinézete. Kicsi, a fiú azóta is jó egészségnek örvendő pónilova most már nem vágott olyan nyugodt fejet, amikor a portré kedvéért Patrik ismét ráült a hátára.

A kamaszfiú három éve, a bódvalenkei Sárkányünnep napján még azt mondta az Abcúgnak, ha befejezi a tanulást kőműves szeretne lenni, és Kanadában vagy Angliában élni. Legközelebbi terve pedig a jogsi megszerzése volt, amint a kora engedi, “hogy könnyebben foroghassak”. A külföldre költözés azóta kiesett a vágyai közül: “Inkább Miskolcon” – mondta, mikor arra kérdeztünk rá, hol élne akkor legszívesebben.

Patrik 14 évesen, amikor a nyolcadikat kellene taposnia, még a hatodik osztályt végzi – bukása miatt most már egy edelényi általános iskolában a szomszédos hídvégardói helyett, ahol körzet szerint a bódvalenkei iskolások tanulnak. Az interjú alatt végig nagyon szűkszavú fiú úgy képzeli, a nyolcadik elvégzése után továbbtanulás helyett inkább dolgozni megy majd: mivel most ott van építkezéseken munka, lehetőleg Budapestre. Mikor rákérdeztünk, miért beszélgetünk most csak tőmondatokban, mikor három éve még hosszasan beszélt a terveiről, félmosollyal annyit válaszolt: “akkor még kicsi voltam”.

"Most többet ülök bent a házban, mint kint szoktam lenni. Tévézek."

Három éve váltig állította, hogy nem szeretne nagyon fiatalon gyereket, most meg kislányával állt ugyanazon freskó elé Patrik nővére, a most 21 éves Rusznyák Viki. Akkor még egészen komolyan állította, hogy táncosnő szeretne lenni, és nagy álma volt a roma rapper LL Junior fellépésein háttértáncolni, mostanra viszont már teljesen elengedte ezt. “Ha nem karol fel senki, én nem tudok kimenekülni ebből a faluból” – mondta.

A legmesszebb, ameddig eljutott, az a Bódvalenkétől nem egész 60 kilométerre lévő Sajószentpéter. Ide közvetítette ki a munkaügyi központ hegesztő képzésre a vékony testalkatú fiatal, lányt, ki tudja, milyen megfontolásból. Ha mást nem is, a párja megismerését ennek a képzésnek köszönheti. Jánossal, aki Viki osztálytársa volt a tanfolyamon, hamarosan gyerekük született: Anna nevű kislányuk most már két éves.

A pár nem tervezte a gyereket, Viki azt mondta, talán együtt sem maradnak, ha nem esik teherbe. Kapcsolatuk nem megy olyan simán, mint amennyire szeretnék, amiben nagy szerepe van annak is, hogy a pár nem tud önállósodni és elköltözni a szülői háztól. “Laktunk Sajószentpéteren az anyósoméknál, de azt nem bírtam, ezért ide költöztünk Bódvalenkére az én szüleimhez. Itt meg János nem szeret.” Hozzászokott a városhoz, ahol van élet és minden kéznél van, amire az embernek a mindennapokban szüksége van.

Viki is érzi, hogy könnyebb lenne városban élni, főleg kislányuk miatt, aki epilepsziás, ezért előfordul, hogy gyorsan van szüksége orvosi segítségre. “Péteren öt perc alatt bent vagyunk a kórházban, itt meg mire kiér az orvos, addigra jóformán meg is hal a gyerek” – mondta.

Amíg azonban egyiküknek – se Vikinek, se Jánosnak – nincs igazán stabil jövedelme, a városba, albérletbe költözés fényévnyi távolságra marad. Vikinek ráadásul nehéz lesz munkát találnia, ha a lánya óvodába megy majd. Végül semmilyen szakképzést nem fejezett be, még a szociális gondozóit sem, amit első találkozásunkkor végzett éppen. “A szóbeli rosszul sikerült, pótvizsgára meg nem mentem vissza” – mesélte.

“Jó nekem itt” – mondta mégis Viki a beszélgetés végén, félig inkább azért, hogy hárítsa a jövőbeli terveivel kapcsolatos kérdéseinket.

"Amondó vagyok, amit eltervezek, befejezem."

Az öt fiatal közül, akiket három és fél év után újra meglátogattunk, Bálintnak van a leginkább sínen az élete. A fiú, akinek tíz éves tervei között szerepelt, hogy jogosítványt, hegesztő szakmát szerezzen és Németországba menjen dolgozni, menetel a céljai elérése felé. A jogosítvány megvan, “most már nem kell buszozni, hogy dolgozhassak”, a hegesztő szakmát is elvégezte, maradt a harmadik: Németország.

“Épp tegnap beszéltük a testvéremmel, hogy rá kell feküdnöm a németre” – mondta Bálint, aki azért van könnyebb helyzetben, mert bátyja már évek óta Németországban dolgozik, és biztosította a fiút arról, hogy szerez neki munkát, ha megy már a német. Egyelőre “a Youtube-on szoktam oktatóvideókat nézegetni, de tudom, hogy sokkal többet kéne”.

Amíg alakul Németország, Bálint igyekszik minél több munkát vállalni, hogy önállóságot és kényelmet teremthessen magának. Tavaly például 8-9 hónapot fixen Budapesten volt: a Kopaszi-gáton épülő lakóparkban gipszkartonozott egy brigáddal. “Rokonokkal albérletet veszünk ki erre az időszakra, és csak néha járok haza Bódvalenkére.”

Ilyenkor, télen szünetel az építőipari munka, így Bálintnak is több szabadideje van. Ilyenkor szeretett Ladáját bütykölgeti.

Bálint az mondta, ha három és fél év elteltével megint visszamennénk Bódvalenkére, szeretné, ha már nem találnánk itt. “Talán családom is lesz majd” – tette hozzá, de azért hamar elmondta, hogy nincs még választottja. “Olyan lányt szeretnék, aki rendes, nem beszél csúnyán és nem nagyképű – errefelé meg még olyat nem találtam.”

"Vagy haladunk kicsit, vagy maradunk úgy, ahogy vagyunk."

A cikkünkben szereplő fiatalok közül három és fél éve még kilógott a lányoknál, Ginánál és Vikinél két évvel idősebb Timi: ő ugyanis már akkor anya volt, méghozzá duplán. Sok próbálkozás után ikreik születtek párjával, Norbival. Őket mostanra már beérték a lányok, de az ikreknek: Melaninak és Violának azóta kistestvére is lett. Bővült a család.

Ezzel párhuzamosan azonban semmit sem javult Timiék anyagi helyzete: Norbi hiába próbálkozott, nem tudott elhelyezkedni sehol sem a környéken. A miskolci Bosch gyárban például Timi szerint “nagyon megválogatják” a munkaerőt, hiába van meg a nyolc általánosa, a belépő teszteken elvérzett Norbi. “Lenkéről senkit nem ismerünk, aki bekerült volna oda.” Az önkormányzatnál ráadásul most a közmunka is szünetel.

Bár anyósáék házából már elköltöztek, Timiék most sem egyedül laknak, hanem a lány nővére és családja szomszédságában, egy közös telken. Továbbra is egyik legnagyobb vágyuk marad, hogy Bódvalenke helyett egy nagyobb településen élhessenek. A szlovák-magyar határ menti településen ugyanis szinte semmi nincs: se óvoda, se iskola, de még az orvosi ellátás is foghíjas a faluban. Ha szükség van rájuk, gyógyszereket beszerezni is nagyon nehéz.

“Hát, szerintem vagy haladunk kicsit, vagy maradunk úgy, ahogy vagyunk” – válaszolta Timi arra a kérdésünkre, szerinte mit találunk majd itt, ha három és fél év múlva megint visszajövünk. Nagy csodákra nem számít, leginkább egy állandó munkát szeretne. “Mindenhez értek. A gyerekek születése előtt közmunkában dolgoztam, de bármilyen munka jó lenne: takarítás, varrás, vagy ami éppen van.”

A 2015-ös képen Timi férje, Norbi is szerepelt. Ő a találkozó idejében a környékbeli erdészetben volt alkalmi munkán, ezért nincs rajta a friss fotón.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Orbán Gáspár azt mondta, a magyar katonák vérrel fognak tapasztalatot szerezni Csádban - állítja volt bajtársa
Pálinkás Szilveszter szerint a miniszterelnök fia a csádi misszió tervezésekor azzal számolt, hogy a magyar katonák fele meg fog halni. Orbán Gáspár egyébként a kiválasztási folyamatot megkerülve végezhette el a Brit Királyi Akadémia 30-40 millió forintba kerülő katonai képzését.
F. O. / Fotó: - szmo.hu
2026. április 02.



Pálinkás Szilveszter százados, a Magyar Honvédség korábbi arca két órás interjút adott a Telexnek, ebben Orbán Gáspárról is sokat beszélt, akivel együtt végezte el a világ egyik leghíresebb és legdrágább katonai képzését Nagy Britanniában.

Pálinkás 2019-ben, a Honvédelmi Minisztérium ösztöndíjasaként jutott ki a Brit Királyi Katonai Akadémiára. Néhány hónappal később telefonhívást kapott az akkori vezérkari főnöktől, aki egy fontos politikai személy érkezését jelezte.

„Úgy fogalmazott, hogy etessem, itassam, pisiltessem, győződjek meg arról, hogy elvégzi ezt az akadémiát, mert ha nem, akkor elveszítjük a munkánkat.”

Nem sokkal később megérkezett Orbán Gáspár főhadnagy, akivel Pálinkás szerint barátok és bajtársak lettek. A problémát abban látta, hogy a miniszterelnök fiát a rövid alapkiképzés után küldték ki a 30-40 millió forint értékű elitképzésre.

„Neki nem kellett a hivatalos kiválasztási folyamaton átmennie, csak azért, mert ő a miniszterelnök fia, alanyi jogon járt neki az, hogy a világ legdrágább és legjobb akadémiájára elküldjük.”

Pálinkás szerint a katonákra mindez demoralizálóan hatott. „Nyilván azért, mert ez abszolút igazságtalan. Azért, mert a katonaságban törekszünk arra, hogy egyenlőek legyünk. Törekszünk arra, hogy a parancsnoki rendszer igazságos legyen. Törekszünk arra, hogy betartsuk úgymond a parancsnoki hierarchiát. Tehát hogy a rendfokozati rendszer, és az, hogy minden szabály mindenkire vonatkozik, szerintem ez az alappillére egy hadseregnek.”

A százados biztos abban, hogy Orbán Gáspár „a saját képességeiből fakadóan, úgy, hogy nem a miniszterelnök fia, nem jutott volna ki.”

Szerinte mindez azért történt, mert az akkori katonai vezetés jó pontot akart szerezni a miniszterelnöknél.

Ugyanakkor a kiképzés során nem kivételeztek a miniszterelnök fiával.

Orbán Gáspár hazatérve egyből a miniszteri kabinetbe került. „Én készültem már fel az amerikai felderítő tanfolyamra, ő pedig egyszer csak felkerült a Karmelitába, egy irodát kapott főhadnagyként, és elkezdte tervezni az afrikai misszióját.”

Pálinkás szerint az szintén nagyon szokatlan volt, hogy ilyesmi történjen egy főhadnaggyal. „Arra, hogy ő stratégiai szinten részt vegyen tervező folyamatokban, rendfokozatából vagy a beosztásából fakadóan, arra egyébként nem lett volna esélye, hogyha nem a miniszterelnök fia.”

Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi miniszter ezt akkoriban azzal indokolta, hogy speciális jogi ismeretei és nyelvtudása miatt van rá szükség a csádi misszió előkészítésében. A miniszter akkor hozzátette: „ez egy hadsereg, nem kívánságműsor, és ő feladatot teljesít.”

Csakhogy Pálinkás százados azt állítja, az egész csádi misszót Orbán Gáspár találta ki.

„A brit katonai akadémián nagyon sokat beszélt arról, hogy ő az önkéntes keresztény missziója során, amit Afrikában hajtott végre, ott találta meg Istent. És valójában az égből szólt neki Isten, hogy „gyere és mentsd meg ezeket az afrikai embereket, mentsd meg az afrikai keresztényeket”. És valahogy ez a narratíva, ez a – nevezzük téveszmének – benne maradt a fejében.”

Pálinkás szerint az, aki a katonai vezetésben dolgozott, nagyon jól tudta, hogy igazából ez Orbán Gáspár magánakciója. Tudták, hogy nemzeti érdekünk nem fűződik ehhez a misszióhoz, és szakmailag, pénzügyileg vagy logisztikailag sem állunk készen arra, hogy Afrikában egy önálló hadműveletet hajtsunk végre.

Csakhogy senki sem mert a miniszterelnök fiának nemet mondatni. „Olyan körökben és olyan szinteken mozgott, ahol valójában rájuk is fenyegetettséget jelentett – tehát az ő székükre is. Ki tudja, hogy Orbán Gáspár egyébként a vasárnapi ebédnél otthon mit fog elmondani. Vagy éppenséggel a saját tervei szempontjából kit tekint majd akadálynak.”

„Számomra ez elfogadhatatlan volt: a Honvédelmi Minisztérium és a katonai vezetés kiszolgálja a miniszterelnök fiának az akaratát, legyen az bármekkora hülyeség is.” - fogalmazott a százados.

Ennél is rémisztőbb volt Pálinkás számára, amikor Orbán Gáspár beszélt neki a részletekről.

„Volt egy beszélgetésünk, ahol megosztotta velem a tervezésének a részleteit, ahol elmondta azt, hogy ő kint, a misszió során 50%-os harcérték-veszteséggel számol. Ami azt jelenti, hogy az általa vezetett misszióban a magyar katonák 50%-a meg fog halni.”

Pálinkás azt mondja, próbálta meggyőzni, azokat az érveket hozta fel, amiket Sandhurstben tanultak. Szerinte egy ilyen misszióban, ha tudják azt, hogy a katonák 50%-a meg fog halni, és nem fűződik hozzá nemzeti érdek, akkor nem szabad kockáztatni a magyar katonák életét.

„Erre az volt a válasz, hogy ahhoz, hogy mi egy fejlett, tapasztalatokkal rendelkező hadsereg legyünk, tapasztalatot vérrel fogunk szerezni.”

A szakmai vita miatt a baráti kapcsolatuk ezután megszakadt, Pálinkás elhatárolódott tőle. A csádi misszót ugyan nem hajtották végre, de a százados szerint elképzelhető, hogy csak a választás miatt tették félre, és a következő ciklusban folytathatják, ha nyer a Fidesz.

„Számomra egyébként megdöbbentő az, hogy a kormány jelenlegi kommunikációja az, hogy Ukrajnába, vagy esetlegesen – fogalmazzunk így – háborúba nem küldünk magyar katonát meghalni. De hogyha arról van szó, hogy a miniszterelnök fiának afrikai missziója, oda viszont küldünk meghalni magyar katonát” - tette még hozzá a százados, aki arra számít, hogy az interjúja után elküldik a hadseregből.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
„Annyi a kiábrándult katona, hogy a Magyar Honvédség addig létezik, amíg a háborús veszélyhelyzet fennáll” - Kitálalt a Honvédség korábbi toborzóarca
Pálinkás Szilveszter szerint a katonák 90%-a nem a Fideszt támogatja. Az ukrajnai háborúval kapcsolatos kormányzati kommunikációt a katonák körében „vicc tárgyának” nevezte.
F. O. / Fotó: - szmo.hu
2026. április 02.



Pálinkás Szilveszter százados, a Honvédség korábbi toborzóarca a Telexnek adott interjúban beszélt arról, miért döntött úgy, hogy a nyilvánosság elé áll. A katona szerint egy háborús veszélyhelyzetben minden állampolgárnak joga van egy igaz helyzetképhez a magyar honvédség vonatkozásában, különösen, hogy az adófizetők pénzéből tartják fenn. Tudatában van annak, hogy az interjúval megszegte a szolgálati szabályzatot, amiért fegyelmi eljárás vár rá.

„Úgy gondolom, hogy meg fogják szüntetni a szolgálati viszonyomat”

– jelentette ki. Döntését az elmúlt négy hétben hozta meg, miután a tavaly nyáron benyújtott leszerelési kérelme után hónapokig sikertelenül próbálta visszaépíteni a rendszer által elveszített hitét.

A százados elmondása szerint 2017-ben csatlakozott a Honvédséghez, mert fizikai kihívásra vágyott. A katonaságot hivatásnak tekinti, és az esküjét, miszerint élete feláldozása árán is megvédi a hazát, nagyon komolyan vette. Amikor 2023-ban felkérték, hogy legyen a toborzókampány arca, kihívásként tekintett a feladatra. Állítása szerint a miniszter sajtófőnöke hívta fel, majd másnap Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi miniszternél kellett jelentkeznie. Mielőtt a miniszterhez ment volna, az akkori katonai vezetés egyértelművé tette számára, hogy ha nemet mond, az a karrierje végét jelenti.

„Bármit is kér a miniszter úr, és ha arra én nemet mondok, akkor véget vetnek a katonai karrieremnek”

– idézte fel a százados, hozzátéve, hogy azzal is megfenyegették, hogy egyetlen beosztásban fogja tölteni a hátralévő idejét, és nem mehet külföldre tanulni.

A toborzókampány során Pálinkás szerint egyre nagyobb ellentmondást érzett, mert egy olyan pozitív képet kellett közvetítenie, ami szerinte nem volt valós, miközben látta, hogy katonatársai szenvednek és sorra adják be a leszerelési kérelmüket.

„Közvetítenem kellett egy olyan képet a Magyar Honvédségről, ami abszolút nem volt valós. Hogy itt minden rendben van, itt minden nagyszerű, gyertek és vonuljatok be katonának”

– mondta. A kampány social media anyagaival kapcsolatban is kritikát fogalmazott meg: úgy érezte, a miniszteri kabinet sajtóosztályának katonai tudás híján készült videóival „a legszebb hivatás humor tárgya lesz”.

Leszerelési kérelme után a minisztérium azt közölte, hogy egy fontos feladattal bízták meg Tatán, amit követően közös megegyezéssel távozhat. „Ezt a fontos feladatot a mai napig egyébként keresem” – fogalmazott Pálinkás, aki szerint a tatai beosztás valójában „egy száműzés, egyfajta büntetés” volt, mert felderítőként Szolnokon tudta volna a leghasznosabban szolgálni az országot.

A leszerelési kérelmét a miniszteri kabinetfőnök állítása szerint úgy kommentálta, hogy ő egy „hazaáruló”, és a miniszter „nem veszítheti el a honvédség arcát a választásokig”.

Pálinkás elmondása szerint a kabinetfőnök azt is közölte vele, hogy Böröndi Gábor vezérezredeshez kerül, hogy „szolgálatot és alázatot tanítson” neki. Azt is a fejére olvasták, hogy ne merje azt mondani, nem volt katonai karrierje, mert „tőzsét álltam a miniszter mellett”.

Pálinkás Szilveszter szerint Szalay-Bobrovniczky Kristóf a leszerelési kérelmét politikai helyezkedésnek vette, és Magyar Péterhez, valamint Ruszin-Szendi Romuluszhoz hasonlította. A százados szerint

a miniszterben „abszolút egy csőlátás alakult ki”, és mindenhol Ruszin-Szendi követőit látta, akiket „minden áron írtani” akart.

Pálinkás úgy véli, a miniszternek semmilyen katonai tapasztalata nem volt a kinevezése előtt, ami alapvető probléma. „Valójában hiába ültetsz magad mellé jó katonai tanácsadókat, honvédelmi miniszterként, hogyha egyébként a kérdést sem érted, amiben dönteni kell” – jelentette ki.

A százados szerint

a 2023-as „fiatalítás” valójában arról szólt, hogy a miniszter eltávolította az utolsó olyan felsővezetői generációt, amelyik még önálló véleménnyel rendelkezett, és lojális emberekkel töltötte fel a pozíciókat.

Ezt követte a katonák jogállásáról szóló új kormányrendelet, amely szerinte csak elvett a katonáktól: eltörölték a túlórapénzt, a pótlékokat, és bevezették a sávos illetményrendszert, ami szerinte „túl nagy hatalmat ad az alakulatparancsnokok kezébe” és „kiskirályságok” kialakulásához vezethet.

Pálinkás legsúlyosabb állítása, hogy rengeteg a leszerelési kérelem.

„Olyan sok leszerelési kérelem van beadva, és annyi kiábrándult katona, hogy a Magyar Honvédség és az országvédelem az addig létezik, amíg a háborús veszélyhelyzet fennáll. Amint ezt feloldják, mindenki le fog szerelni, és a védelmi képességünk közelíteni fog a nullához”

– mondta. Arra a kérdésre, hogy tud-e jót mondani a miniszter négy évéről, egyértelmű nemmel felelt: „Olyan döntést, amivel katonai szakmailag egyetérzek, olyat nem tudok mondani.” Hozzátette:

„Nem gondolom, hogy a Magyar Honvédség történelmének, vagy a Honvédelmi Minisztérium történelmének volt ennyire rossz minisztere.”

A százados beszélt a katonák rossz körülményeiről is: szerinte sokan saját pénzből veszik a felszerelésüket – az övé például másfél millió forintba került –, az egyenruha könnyen elszakad, a laktanyák állapota lepusztult, a gyakorlatokon pedig az élelmezés minősége is hagy kívánnivalót maga után. Kritizálta az „Embert a vasra” kampányt is, amely során az új, fiatal katonáknak bruttó 737 ezer forintos fizetést ígértek, ami szerinte „óriási bérfeszültséget” okozott a régóta szolgáló, jóval kevesebbet kereső állománnyal szemben.

A politikai helyzetről szólva Pálinkás azt állította, a katonák 90%-a nem a Fideszt támogatja. Az ukrajnai háborúval kapcsolatos kormányzati kommunikációt a katonák körében „vicc tárgyának” nevezte.

Elmondása szerint a magyar kormány oroszbarátnak tűnő álláspontja miatt a NATO-szövetségesek bizalmatlanok. „Több olyan NATO gyakorlaton vettem részt, az ukrán-orosz konfliktus kirobbanása óta, ahol más NATO tagállamok katonái konkrétan megkérdezték tőlünk, magyar katonáktól, hogy egyébként ti az oroszokkal vagytok?” – mesélte, hozzátéve, hogy felderítőként több olyan NATO-ülésre sem engedték be, ahol az ukrán-orosz konfliktusról volt szó.

Pálinkás Szilveszter a brit királyi katonai akadémián (Sandhurst) tanult, ahová állítása szerint Orbán Gáspár kiválasztási folyamat nélkül, pusztán azért került be, mert ő a miniszterelnök fia. Azt is elmondta, hogy az akkori vezérkarfőnök többször is felhívta azzal a kéréssel, hogy mindenben segítse Orbán Gáspárt.

„Úgy fogalmazott, hogy etessem, itassam, pisiltessem, győződjek meg arról, hogy elvégzi ezt az akadémiát, mert ha nem, akkor elveszítjük a munkánkat”

– állította.

A százados szerint a csádi misszió Orbán Gáspár személyes projektje volt, amit egyfajta vallási meggyőződés vezérelt. Pálinkás azt állítja, Orbán Gáspár egy beszélgetésük során azt mondta neki, hogy a misszió során 50%-os harcértékveszteséggel számol, ami azt jelenti, a magyar katonák fele meghalhat.

Amikor Pálinkás ezt szóvá tette, szerinte Orbán Gáspár azt válaszolta: „de ahhoz, hogy mi egy fejlett, tapasztalatokkal rendelkező hadsereg legyünk, tapasztalatot vérrel fogunk szerezni.” A százados szerint a katonai vezetés sem örült Orbán Gáspár jelenlétének a Honvédségben, mert fenyegetést jelentett a pozíciójukra.

Végül a Sárkányok Kabul felett című filmről is beszélt, amelynek katonai szakértője volt. Állítása szerint a forgatás alatt két, darabonként 5-10 millió forintot érő éjjellátó is eltűnt. Azt is elmondta, hogy a Honvédség és a produkció között nem volt hivatalos együttműködési megállapodás, a katonákat és a haditechnikát mégis kirendelték, amit ő „súlyos szolgálati szabályzatszegésnek” és a katonák „öncélú alkalmazásának” tart. Miután benyújtotta leszerelési kérelmét, a produkció megszakította vele a kapcsolatot, nevét katonai szakértőként levették a stáblistáról, és a bemutatóra sem hívták meg.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Egy volt rendőr százados tálalt ki: A rendőrség egy „politikai harapófogóban van”, a győri események pedig ennek a tünetei
Bartha Károly volt rendőr százados a győri események kapcsán a testületre nehezedő politikai nyomásról beszélt. „Van olyan helyzet, amikor nincs jó döntés. A győri helyzetben például nincsen jó döntés, mert bármit csinálsz, szorulni fogsz.” Ilyenkor a kisebbik rosszat választják, mondta.


A rendőrség egy „politikai harapófogóban van”, a győri események pedig ennek a tünetei – állítja egy, a HVG-nek nyilatkozó volt rendőr százados. Bartha Károly szerint a testület kétségbeesetten próbál kimaradni a politikai csatározásokból, de ez nem mindig lehetséges. Az Orbán Viktor országjárásán feltűnt fekete ruhás csoporttal kapcsolatban úgy fogalmazott: tevékenységük ugyanolyan rendbontás volt, mint amit bárki más csinál.

Bartha Károly századosként szerelt le a rendőrségtől, ahol többek között a Készenléti Rendőrségnél és a BRFK sajtóosztályán is dolgozott. A Nemzeti Közszolgálati Egyetemen írt szakdolgozata éppen a politikai rendezvények tömegkezeléséről szólt. A Covid-járvány alatt hagyta ott a testületet, ezt a döntését egy folyamat lezárásának nevezte.

„Amikor a 24.hu-nak beszéltem erről, akkor úgy hivatkoztam erre, mint egy bántalmazó párkapcsolatra, aminek a végén az ember azt mondja, hogy ez most már végképp többet visz, mint hoz” – fogalmazott. Azt mondta, nem akart 40 évesen gyomorfekélyben meghalni.

A volt százados nemrég egy videóban állt ki Szabó Bence, volt rendőr nyomozó mellett. Ezt azzal indokolta, hogy felháborította, ahogy Pintér Sándor belügyminiszter beszélt Szabó Bencéről.

„Én azt gondolom, hogy Szabó Bence egy kiváló rendőrtiszt, egy olyan nyomozó, aki tényleg hisz abban, amit csinál, szívvel-lélekkel teszi, és akár önmaga, az egzisztenciája és a teljes jövője, karrierje feláldozásával is kiáll az igazság mellett” – mondta Barta, aki szerint a kérdés az, hogy „milyen rendőrökre van szükség, ha nem ilyenekre?”

Bartha Károly szerint a rendőrségen belüli problémás működés, amiről a videójában beszélt, valójában csak egy tünet. „A betegség az, hogy maga a rendőrség egy politikai harapófogóban van” – állítja. Ezt úgy írta le, hogy a kormányoldal nevezi ki a rendőri vezetőket, az ellenzék pedig a rendőrségen keresztül támadja a kormányt, így a testület a politikai csatározás színterévé válik. Úgy véli, a rendőrséget ki kellene emelni ebből a helyzetből, a vezetőket nem a politikának kellene kineveznie, és nem is nekik kellene elszámolással tartozniuk.

A győri eseményeket is ennek a helyzetnek a következményeként látja. Szerinte a rendőrség „mindenáron megpróbál kimaradni ebből a helyzetből”, ami kampányidőszakban különösen nehéz. Hozzátette: „Csak van olyan helyzet, amikor nincs jó döntés. A győri helyzetben például nincsen jó döntés, mert bármit csinálsz, szorulni fogsz.” Ilyenkor a kisebbik rosszat választják, mondta.

Bár az ORFK közleménye szerint a politikai rendezvények biztosítása a szervező felelőssége, Barta szerint Győrben megalapozottan lehetett számítani ellentüntetőkre, hiszen eddig mindenhol megjelentek. A biztonsági szolgálat jogszerűen eljárhatott volna a rendzavarókkal szemben, de szerinte ami Győrben történt, az nem ez volt. Azt látni, hogy a biztonsági szolgálattól elkülönülten megjelent egy csoport, akik „azonos ruházatban vannak, szándék- és akarategységben cselekszenek”, és kifejezetten tagadták, hogy a hivatalos biztosításhoz tartoznának.

„Ráadásul volt, aki az arcát is eltakarta. Itt szeretném felhívni a figyelmet, hogy nyilvános rendezvényen ez jogsértés” – emelte ki a volt százados. Szerinte egyértelműen megállapítható, hogy ezek az emberek nem tartoztak a rendezvényhez. „Innentől kezdve az a tevékenység, amit végeztek, kvázi ugyanolyan rendbontás, mint amit bárki más csinál.”

Bartha Károly szerint az, hogy nem láttak egyenruhásokat a helyszínen, nem jelenti azt, hogy nem voltak ott, lehettek tartalékban vagy civilben. Arra is felhívta a figyelmet, hogy a rendezvényen részt vett Magyarország első számú védett vezetője, akit korábban meg is fenyegettek. „Most egy ilyen helyzetben Orbán Viktor kiáll a színpadra, és nincs ott, csak a Valton? Kérdezem én. Ott volt egy hadsereg, jó. Csak nem láttátok” – fogalmazott.

Arra a kérdésre, hogy egy civil ruhás rendőrnek mikor kell beavatkoznia, azt mondta, a jogi határ a bűncselekmény vagy szabálysértés észlelése. „Akkor a szabálysértési törvény és a Btk. alapján fel kell lépni. Az muszáj. De amíg valaki csak csúnyán néz ki…” – magyarázta. A csoportos garázdasággal kapcsolatban elmondta, hogy ahhoz legalább három fő kell, és olyan kihívó, közösségellenes magatartás, ami másokban riadalmat kelt. De hangsúlyozta, minden esetet egyedileg kell vizsgálni.

A rendőrségi sajtóosztály működéséről, ahol maga is dolgozott, azt mondta, a testület próbál kimaradni a nehéz helyzetekből. Ha a sajtó kérdez, a rendőrség sokszor védekezik, mert támadást feltételez.

„Az a probléma a politikai harapófogó, amiben a rendőrség van. Egyrészt meg kell felelniük az elvárásoknak – a videóban említett dolgok mind a megfelelési kényszerből fakadnak. Másrészt pedig próbálják kimozogni, kivédeni az ellenzék támadásait, ahelyett, hogy a dolgukkal foglalkoznának”

– fejtette ki.

A politikai nyomás egyik eszközeként említette, hogy a parancsnoki láncban egy osztályvezetőt indoklás nélkül el lehet mozdítani. Arra a kérdésre, hogy látott-e erre példát, igennel felelt. „A lényeg, hogy ha valami nem tetszik, fel lehet állítani” – tette hozzá.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Horváth Lóránt: Szabó Bence és Gundalf ügye nem kémelhárítás, hanem politikai sztoriépítés
A volt NNI-s rendőr jogi képviselője szerint az egész eljárás egy előre megírt narratívát követ. A cél az volt, hogy a TISZA Párt két informatikusát ukrán kémként állítsák be a választási kampányban.


A VálaszOnline Heti Válasz című műsorában adott interjút Horváth Lóránt, az az ügyvéd, akinek irodája a kampányidőszak két legforróbb témájában, Szabó Bence volt NNI-s rendőr és az ukrán aranykonvoj ügyében is eljár. Az ügyvéd szerint mindkét ügyben súlyos, a közérdeklődésre számot tartó jogsértések történtek.

Horváth Lóránt Orbán Viktor Szabó Bencére tett „balek” megjegyzését egyértelműen politikai, nem pedig jogi kijelentésnek tartja. Állítása szerint Szabó Bence állításai mögött „a bizonyítékok nagyon széles tárháza” áll.

 „A bizonyítékok alapján egyértelműen kijelenthető az, hogy ez nem egy kémelhárítási akció volt. Ezt én biztosan állíthatom” – fogalmazott.

Úgy véli, a kormány azzal, hogy Szabó Bence állításait cáfolandó nyilvánosságra hozott egy vágott videót az egyik informatikus, a 19 éves Gundalf titkosszolgálati meghallgatásról, nem tette „teljesen fairré a játékot”. Az ügyvéd szerint a történet lényegéről próbálták elterelni a figyelmet, hogy valakik megpróbálták beszervezni a TISZA Párt informatikusait, hogy hozzáférjenek a párt adatbázisához. „Valakik ezeket a srácokat próbálták beszervezni, és próbáltak hozzáférni a Tisza párt adatbázisához. Ez biztos” – jelentette ki.

Az Alkotmányvédelmi Hivatal által alkalmazott módszert, miszerint gyermekpornográfia vádjával indítottak eljárást, Horváth szerint annyira szokatlan, hogy „kiverte a biztosítékot” Szabó Bencénél és csapatánál. Bár elismeri, hogy a titkosszolgálat manipulálhat, ezt a módszertant nem tartja bevett gyakorlatnak.

A kormány által közzétett, Gundalf meghallgatásról szóló videó nyilvánosságra hozataláról az ügyvéd azt mondta, „egyáltalán nem oké.” Szerinte ez egy politikai akció volt. „Abban szinte biztos vagyok, hogy az Alkotmányvédelmi Hivatal munkatársai ez ellen kézzel-lábbal tiltakoztak.”

Az ügyvéd szerint a 19 éves fiatal meghallgatása már nem is információszerzésre, hanem „sztoriépítésre” szolgált.

Úgy véli, a hatóságok a házkutatás során lefoglalt eszközökből már minden releváns információ birtokában voltak, a meghallgatás már egy másik irányba terelte az ügyet.

„És ez csak úgy következhet be, hogyha itt már sztoriépítés van. Tehát itt már egy olyan terelés történik az egész ügyben, ami az eredeti iránytól teljesen eltér” – állítja. Szerinte a politikai megrendelésre épített narratívát akartak felépíteni. „Az lett volna az épített sztori, hogy ez a két srác kém. Ukrán kém” – fogalmazott.

Horváth Lóránt számára az egész történet legszörnyűbb része az, hogy nagy valószínűséggel állami szerveket használtak fel egy politikai ellenfél semlegesítésére. A helyzetet azzal magyarázza, hogy az AH Rogán Antal minisztériuma alá rendelésével megszűnt a hatóságok közötti természetes együttműködés.

Arra a kérdésre, hogy kihez fordulhat ilyenkor az állampolgár, azt válaszolta: „Azt kell mondanom, sehova. Tehát ki őrzi az őrzőket? Gyakorlatilag most a politika őrzi az őrzőket.”

Az interjúban szóba került Panyi Szabolcs újságíró ügye is, akit a kormány kémkedéssel vádolt meg. Horváth szerint egy telefonszám ellenőrzése „bűncselekménynek biztos nem” minősül, és egy jogállamban újságírót ezért nem lehet meghurcolni.

Szijjártó Péter és Szergej Lavrov kiszivárgott beszélgetéseivel kapcsolatban elmondta, hogy bár egy külügyminiszter más országok képviselőivel folytatott kommunikációja önmagában nem bűncselekmény, a magyar Btk. ismeri az Európai Unió szervei elleni kémkedés tényállását.

A magyar jogállamiság állapotát rendkívül súlyosnak ítéli, és egyetért Bárándi Péter korábbi kijelentésével, miszerint „a magyar jogrendszer már nem javítható tovább”. Szerinte az egészet az alapoktól kellene újraépíteni.

A rendeleti kormányzást a jogbiztonság és a kiszámíthatóság teljes felszámolásának tartja.

„Azt a típusú jogbiztonságot, kiszámíthatóságot, amit elvár a társadalom, ezt a magyar jogrendszer teljes egészében ledobta magáról. Nincs. Nem létezik” – jelentette ki.

Az aranykonvoj ügyében elmondta, hogy a hatóságok láthatóan ódzkodnak a kommunikációtól, és szerinte azért nem kapnak érdemi válaszokat vagy elutasító határozatokat, mert azokat bíróságon támadhatnák meg.

Elmondása szerint az eljárás során a hatóságok aktívan akadályozzák őket, például azzal, hogy az ukrán konzulátuson nem adnak időpontot a szükséges meghatalmazások hitelesítésére. „Jogsérelem ért valakiket, és ezek az emberek nem tudják elindítani az ő jogsegélyüket, mert a hatóságok akadályozzák” – foglalta össze a helyzetet.

A 27 milliárd forintnyi értéket szerinte a TEK egyik objektumában, fizikai valójában őrzik, nem pedig bűnügyi letéti számlán, ahogy a jogszabály előírná. A leltározás is aggályos volt, mivel nem címletek szerint, hanem zsákok és dobozok alapján vették át a pénzt és az aranyat.

Az ügyvéd szerint a kormányoldal narratívája, miszerint a konvoj az M5-ös autópályán járt volna, hogy pénzt adjon át, nem igaz. „Nem járt a konvoj az M5-ösön” – mondta, hozzátéve, hogy a járműveket az Alacskai pihenőhelynél, a TEK bevonásával állították meg.

Lázár János kijelentéséről, miszerint a pénz visszatartása összefügg a Barátság kőolajvezetékkel, Horváth Lóránt azt mondta,  „az álláspontunk szerint ez a terrorcselekmény tényállásának egy elemét meríti ki.”

Szerinte ez egy másik állam kényszerítése egy vagyonelem lefoglalásával.

A jövővel kapcsolatban úgy látja, egy esetleges kormányváltás után a legnagyobb akadályt a felelősségre vonásban az ügyészség jelentené. „Egy büntető eljárásban az lesz vádlott, akit az ügyészség megvádol. Ha az ügyészség nem vádolja meg, akkor nem lesz vádlott” – magyarázta.

Az elszámoltatás helyett a „felelősségre vonás” kifejezést tartja helyesnek, ami szerinte nem a politikusok, hanem a független igazságszolgáltatás feladata.

Arra a kérdésre, hogy tart-e retorzióktól, elmondta, hogy bár a politika részéről közvetlen támadás még nem érte őket, a kockázatokat felmérték. Azonban mindkét ügyet olyan közérdekűnek tartja, amelyeket morális kötelességük volt elvállalni.

„Ezek olyan súlyos kérdések, olyan súlyos jogsértések, amit szerintem jogászként morálisan elhallgatni vétség.” Az ügyek kimenetelét a politikai helyzet alakulásától tette függővé: szerinte ha nincs politikai fordulat, akkor az igazság valószínűleg nem fog kiderülni.

A teljes videó

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk