Szédítő emelkedés a semmibe – így jutott el Novák Katalin pályája végpontjára

Miközben tankerek vesztegelnek a Hormuzi-szoros bejáratánál, a világpiaci olajár március 9-én reggel hordónként 114-116 dollár fölé is emelkedett, majd a délelőtti órákra 107,5 dolláron stabilizálódott. Ez egyetlen nap alatt 15 százalékos drágulást jelent.

– mondta el Holoda Attila energiaszakértő a Telexnek.

Míg a földgázmezők kitermelése egyszerűbben megszakítható, egy olajmező leállítása technológiai zavarokhoz vezet: a pórusokba víz jut, és több lesz a visszamaradó, nehezen kinyerhető készlet.

Ez a helyzet élesen eltér a 2020 tavaszán tapasztaltaktól, amikor a Covid miatti kereslet-összeomlás vezetett árzuhanáshoz. Most a kereslet élénk, csupán a szállítás akadozik. A nemzetközi tengerhajózási térképek is ezt igazolják: a Hormuzi-szoros mindkét bejáratánál hajók torlódtak fel, miközben megnőtt a forgalom Ausztrália környékén, amely nagy LNG-exportőrként Katar kieső szállításait is pótolhatja.

A lap emlékeztet, hogy

Ázsia most akár felárral is venne olajat és földgázt Észak-Afrikából, de az alternatív útvonalak is kockázatosak: vagy meg kell kerülni Afrikát, vagy át kell kelni a Vörös-tengeren, ahol a jemeni húszik rendszeresen támadnak hajókat.

A térségből nem érkezik elég dízel, amelynek ára Rotterdamban közel megduplázódott, de a kerozin és a savanyú nyersolajból készített kénsav piacán is gondok vannak. Ez utóbbi alapanyagot a bányászat és a műtrágyaipar is használja, és mivel veszélyes anyagról van szó, a felhasználók jellemzően alacsony készleteket tartanak.

A piac abban bízik, hogy az Egyesült Államoknak sem érdeke a magas olajár, mivel az infláció sosem tesz jót a regnáló hatalomnak, ráadásul Trump a kampányában pont az infláció letörését ígérte. A közeledő félidős kongresszusi választások miatt az elnök az őszre már biztosan az árak normalizálódásában érdekelt. Ha végre elhallgatnak a fegyverek, az élelmiszerimportja és a kőolajexportja miatt Irán vélhetően gyorsan megnyitja a szorost - írja a lap saját elemzésében.

Az iráni vezetés hétfőn kora reggel jelentette be: a tíz napja meggyilkolt Ali Hámenej ajatollah helyére a fia, az 56 éves Modzstaba Hámenej lép. A bejelentést követő órákban elszabadult az olajár, gyengülésnek indult a forint, zuhanni kezdtek az ázsiai és az európai tőzsdék, Dél-Koreában a kereskedést is fel kellett függeszteni. A G7-ek pénzügyminiszterei hétfőn rendkívüli egyeztetést tartanak a Nemzetközi Energiaügynökség által koordinált stratégiai olajtartalékok közös felszabadításáról.

A döntés a háborús válság közepette egyszerre üzen folytonosságot, a hatalom körein belüli összezárást és a keményvonalas politika fenntartását – írja a New York Times. A Washington Post is úgy látja, hogy Modzstaba megválasztása megszilárdítja a keményvonalas teokratikus uralmat, és jelzi a Forradalmi Gárda hatalmas befolyását az ország vallási és politikai életére, miközben nyíltan dacol Donald Trump amerikai elnökkel.

Az új legfőbb vezető személyét még Iránon belül is rejtély övezi. Az 56 éves, eddig a nyilvánosság elől nagyrészt rejtőzködő Modzstaba 1969-ben született Meshedben. Neveltetését a síita klérus közegében kapta, a nyolcvanas évek végén rövid ideig szolgált a Forradalmi Gárda kötelékében az irak–iráni háború végső szakaszában. A kilencvenes évektől az iráni vallási és politikai élet központjának számító Kom város szemináriumában tanult, ahol több befolyásos, radikális nézeteiről ismert ajatollah köréhez került közel.

Elemzők szerint egyfajta „kapuőrként” működött, aki apja nevében felügyelte a hírszerzési, biztonsági és propagandaapparátust, miközben saját, lojális hálózatot épített ki a fiatalabb generációs keményvonalasokból.

Szerepe a 2005-ös és 2009-es elnökválasztások idején került először a nemzetközi sajtó figyelmének középpontjába. A 2005-ös választás után Mehdi Karrubi reformista politikus nyílt levélben vádolta meg azzal, hogy a Forradalmi Gárda és a Baszidzs milícia mozgósításával avatkozott be a választásba Mahmúd Ahmadinezsád javára. A 2009-es, vitatott eredményű választást követő tömegtüntetések idején, a „zöld mozgalom” eseményein pedig már az egyik legismertebb, személyre szóló jelszó neki szólt Teherán utcáin: „Modzstaba, halj meg, és sose legyél legfőbb vezető!”

Az Egyesült Államok 2019-ben szankciókat vetett ki rá, mondván, apja vezetői feladatai egy részét ráruházta, ő pedig szorosan együttműködött a Forradalmi Gárda Kudsz-erőivel és a belbiztonságért felelős Baszidzs félkatonai szervezettel, hogy „előmozdítsa apja destabilizáló regionális törekvéseit és elnyomó hazai céljait”.

Modzstaba ritkán szólal meg vagy jelenik meg nyilvánosan, de mostantól nemcsak Irán vallási és politikai vezetője, hanem a fegyveres erők főparancsnoka is.

A döntést a 88 vezető síita klerikusból álló Szakértők Gyűlése hozta meg, állítólag már napokkal korábban. Csakhogy a gyűlés tagjai megosztottak voltak abban, hogy a háborús helyzetben bejelentsék-e. Sokan túl veszélyesnek tartották ezt az izraeli fenyegetések miatt.

Az Izraeli Védelmi Erők a bejelentés előtt arra figyelmeztettek, hogy „Izrael továbbra is nyomon követ bármely utódot és bárkit, aki utódot akar kijelölni”, és nem haboznak célba venni a tanácskozáson résztvevőket.

A választás azt jelzi, hogy a felső papság, a nagyhatalmú Iszlám Forradalmi Gárda és befolyásos politikusok, köztük Ali Laridzsáni, a Nemzetbiztonsági Tanács vezetője összezártak a válság idején.

„Modzstaba megválasztása az apjával való folytonosság választása is, és ő a többi jelöltnél felkészültebb arra, hogy gyorsan megszilárdítsa a hatalmat és ellenőrzése alá vonja a rendszert” – mondta Vali R. Nasr, a Johns Hopkins Egyetem Irán-szakértője.

Az iráni kormány közlése szerint a háború kezdete óta az amerikai és izraeli légicsapások nemcsak Ali Hameneit ölték meg, hanem Modzstaba feleségét, anyját és egyik fiát is.

A néhai ajatollah korábban jelezte, hogy nem akarja, hogy fia kövesse, mivel az 1979-es iszlám forradalom éppen az örökletes hatalomgyakorlás ellen jött létre. A mostani döntést a klerikusok azzal indokolták, hogy miután az ajatollahot Amerika és Izrael ölte meg, fia megválasztása az ő örökségének állítana emléket.

„Modzstaba most a legbölcsebb választás, mert behatóan ismeri a biztonsági és katonai apparátusok működtetését és összehangolását. Már eddig is ő volt ezért felelős” – mondta Mehdi Rahmati teheráni elemző a New York Times-nak. A döntés ugyanakkor tovább polarizálhatja a mélyen megosztott társadalmat.

Alan Eyre, aki az Obama-kormány idején az amerikai külügyminisztérium Irán-ügyekért felelős tisztviselője volt, a Washington Post-nak arról beszélt, „eltart majd egy ideig, amíg Modzstaba valódi hatalmat gyakorol és kiépíti a saját hatalmi bázisát”, és szerinte

Behnam Ben Taleblu, a Foundation for Defense of Democracies Irán-programjának igazgatója szerint a kinevezés azt mutatja, hogy a rezsim keményedik, ugyanakkor óriási nyomás alatt áll. Modzstaba a háború kezdete óta nem mutatkozott nyilvánosan, és apjának még nem tartottak állami temetést. „A rezsim még küzd – mondta Taleblu –, de fél is.”

A választási folyamat során más jelöltek is felmerültek, köztük a mérsékeltnek tartott Alireza Arafi klerikus és Hasszán Homeini, a forradalom alapítójának unokája.

„Ha van valaki, aki képes lehet valamiféle enyhülés felé mozdulni az Egyesült Államokkal, az ő – bármely más személy ellenállásba ütközne a hatalmi elittől és a konzervatívoktól. Szándéka, hogy szerkezeti változásokat hozzon” – nyilatkozta Abdolreza Davari, egy Hamenejhez közel álló politikus.

Washington reakciója bizonytalan. Donald Trump elnök egy keddi sajtótájékoztatón azt mondta, a harcok kezdete óta annyi lehetséges iráni vezetőt öltek meg, hogy „hamarosan már senkit sem fogunk ismerni”. Arra a kérdésre, mi lenne a legrosszabb forgatókönyv, így felelt: „Azt hiszem, a legrosszabb az lenne, ha mindezt megcsináljuk, és valaki olyasvalaki veszi át a hatalmat, aki ugyanolyan rossz, mint az előző. Ugye, ez megtörténhet. Nem akarjuk, hogy ez megtörténjen.”

Később az ABC Newsnak arról beszélt, hogy a döntésben neki is szerepet kellene kapnia. „Ha Irán következő legfőbb vezetője nem kapja meg a jóváhagyásunkat, nem marad sokáig hatalmon” – jósolta.

Rácz András Oroszország-szakértő egy Facebook-posztban elemezte azt a sajtóértesülést, amely szerint orosz titkosszolgálati tisztek érkeztek Magyarországra a választások befolyásolására. Bejegyzését azzal a Panyi Szabolcs oknyomozó újságíró által megosztott információval kezdi, miszerint az orosz katonai titkosszolgálat, a GRU három tisztje Budapestre érkezett, hogy a magyar választásokat a kormány javára befolyásolja, és erről az Egyesült Államok hivatalosan is értesítette a magyar kormányt.

A szakértő szerint az értesülés igazságát több kontextuális elem is alátámasztja. Rácz szerint egyrészt „kiindulhatunk Moszkva általános érdekeiből: soha nem volt készségesebb befolyásolási eszközük az EU-ban és a NATO-ban, mint az Orbán-kormány. Ergo, elemi érdekük, hogy Orbán maradjon hatalmon.”

Másrészt, mint írja, abból is kiindulhatunk, hogy Oroszország általában is törekszik a választások befolyásolására, és erre több példát is látni Moldovában, Romániában, Grúziában és Madagaszkáron is.

Harmadrészt, állítja Rácz, „kiindulhatunk abból, ami már hónapok óta zajlik, tehát az, hogy Moszkva aktívan kinyilvánítja, hogy a közelgő választásokon a Fidesz a favoritja.”

A konkrét sztorira rátérve a szakértő azt állítja, az információt leginkább az erősíti meg, hogy érdemben senki sem cáfolta. A magyar kormányról azt írja, a hivatalos képviselői napok óta nem mondanak semmit, aminek szerinte az az oka, hogy nincs jó válasz. Úgy véli, ha elismernék a GRU-sok érkezését, azzal „gyakorlatilag beismernék a hazaárulást”, ha pedig tagadnák, azzal „implicite hazugnak neveznék az amerikaiakat”. Az Egyesült Államok kapcsán megjegyzi, hogy onnan sem érkezett cáfolat Panyi értesülésére. „A cáfolat hiánya is azt jelenti, hogy igen, az USA tényleg adott át ilyen értesülést” – vonja le a következtetést.

Az orosz nagykövetség reakcióját Rácz úgy értékeli, hogy az a szovjet diplomáciai hagyományokat folytatva „olyasmit cáfolt, ami teljesen irreleváns”. Az oroszok ugyanis azt mondták, hogy „Szergej Kirijenko vagy Vadim Titov vezetésével egyetlen orosz delegáció sem dolgozik a nagykövetségen”, ami Rácz szerint irreleváns, mert a valódi kérdés az volna, hogy érkezett-e egy háromfős GRU-s csapat a választásokat befolyásolni, amiről viszont csend van.

– írja.

A poszt csúcspontjának nevezi az Országgyűlés Nemzetbiztonsági Bizottságának üléséről szóló hírt. Idézi a Telex tudósítását, miszerint a bizottságban elhangzott, hogy „valóban érkezett olyan jelzés egy nyugati partnertől, hogy oroszok érkeznek a választások befolyásolására”. A meglepő résznek azt tartja, ami ezután jött: a bizottságban azt is közölték, hogy a magyar szolgálatok arra jutottak, hogy a nevezett személyek nincsenek az országban.

Rácz ezt így fordítja le:

Rácz András a posztját azzal a kérdéssel zárja, hogy a magyar állam képviselői, „akiknek az ország szuverenitásán és nemzetbiztonságán, a választások tisztaságán kéne őrködniük, mégis mi a fenét csinálnak vajon...?! (És valahol csendben felsír Lánczi Tamás meg a Szuverenitásvédelmi (!) Hivatal....)”.

A parlament Nemzetbiztonsági bizottságának zárt üléséről a Telex számolt be, cikkük szerint a magyar szolgálatok valóban kaptak figyelmeztetést egy nyugati partnertől oroszok érkezéséről. A magyar fél közlése szerint a megnevezett személyek nincsenek az országban. Az ügyet elsőként Panyi Szabolcs (VSquare/Direkt36) írta meg európai nemzetbiztonsági forrásokra hivatkozva. Cikke szerint január végén érkezett Budapestre egy háromfős, GRU-hoz köthető csapat, akik diplomáciai fedésben dolgozhatnak, és az Egyesült Államok 2026. február 11-én osztott meg erről hírszerzési információt. A történetet több külföldi médium is szemlézte.

Korábbi sajtóanyagok szerint a budapesti orosz nagykövetség körül évek óta megfigyelhetők szokatlan jelenségek, például létszámmozgások és tetőantennák, miközben az EU új szankciós eszközökkel reagál az orosz hibrid fenyegetésekre. A moldovai választásoknál alkalmazott orosz befolyásolási módszereket, mint a trollfarmok, aktivistahálózatok és szavazatvásárlás, a cikkek a magyarországi művelet lehetséges forgatókönyveként említik.

Buda Péter volt nemzetbiztonsági főtiszt, nemzetbiztonsági elemző és az orosz hibrid hadviselés szakértője a 444.hu Helyzet: van! című műsorának vendégeként fejtette ki véleményét az orosz titkosszolgálatok feltételezett magyarországi tevékenységéről.

Buda Péter a műsorban azzal kezdte, hogy véleménye szerint nem kellene meglepődni azon, hogy az orosz titkosszolgálatok műveletekbe kezdenek a magyar választásokon, mivel állítása szerint ezt teszik a régió összes országában. Kiemelte, hogy ezeket a műveleteket mindig az adott környezethez igazítják, a mostani helyzetet pedig az teszi különlegessé, hogy szerinte

Az interjúban szóba került Szergej Kirijenkó, Putyin első kabinetfőnök-helyettesének személye is, akit Panyi Szabolcs oknyomozó újságíró információi szerint a Kreml a magyar kampány befolyásolásával bízott meg. Buda Péter szerint Kirijenkó nevének felmerülése komoly jelentőséggel bír. „Az, hogy az ő neve is megjelenik ebben, az azt jelenti, hogy nincs a véletlenre bízva. Tehát nem egy-két kósza titkosszolgálati műveletről van szó, hogy »toljanak meg valamit«, hanem annak a fajta külpolitikai stratégiának van alá rendelve, amelynek közvetlen felügyelete Putyin alá van rendelve” – mondta a szakértő. Hozzátette, a Kirijenkó által levezényelt moldovai beavatkozás „makettszerűen” mutathatja, mire lehet számítani Magyarországon is.

Kiemelte, hogy „nem mi kezdtük” a háborút, hanem „mi meg akarjuk védeni a Nyugatot”. Álláspontja szerint egy információs háború még mindig jobb, mint egy valóságos. A módszerekről szólva kifejtette: „Tulajdonképpen a gyakorlat az ugyanaz, mint a szovjet időkben volt, nyilván alkalmazkodva a mai digitális technikákhoz. Ha ezeket megismerjük, akkor azonnal fel fogjuk ismerni, hogy kinek a keze van emögött. Ezek a fajta aktív intézkedések a propagandáktól – beleértve a szürke és fekete propagandáktól – a dezinformáción keresztül, a hamisítványok felhasználásával történő lejáratáson át a befolyásolási műveleteken keresztül egészen a szabotázs akciókig terjednek.”

Arra a kérdésre, hogy elképzelhető-e együttműködés a magyar kormány és az orosz szolgálatok között ebben az ügyben, mivel a NAV és a TEK is részt vett az akcióban, Buda Péter azt válaszolta: „Természetesen”. Hozzátette azonban, hogy ez a kooperáció szerinte inkább politikai szinten képzelhető el, és nem tartja valószínűnek a magyar szolgálatok operatív részvételét.

Ez egy extrém forgatókönyv, de nagyon sokáig azt sem hittük, hogy eljutunk odáig, ahova most eljutottunk. Érdemes ezzel hipotézisszerűen foglalkozni” – figyelmeztetett. Szerinte egy ilyen eseménnyel könnyen össze lehetne mosni az ukránellenes hangulatot az ellenzék kritikájával.

A magyar titkosszolgálatokon belüli esetleges megosztottsággal kapcsolatban bizakodóan nyilatkozott: „Én hiszek abban, hogy vannak olyan kollégák, akik felesküdtek az Alkotmányra és azt komolyan gondolták, tiszta az értékrendjük”.

A magyar-amerikai viszonyra gyakorolt hatásról szólva elmondta, az amerikai szolgálatok bizonyára közelről figyelik az eseményeket.

– fogalmazott.