SZEMPONT
A Rovatból

Szabad tankönyvválasztás, új nemzeti alaptanterv, valódi párbeszéd - ezt várja Magyar Péter kormányától a Pedagógusok Szakszervezete

Totyik Tamás a legfontosabb problémák közé sorolta a gyerekszám csökkenését, és azt is, hogy a hátrányos helyzetű gyerekek esélyei sokkal rosszabbak. De reagálni kell a mesterséges intelligenciára és a tanulási nehézségekkel küzdők számának növekedésére is.


A kormányalakítással kapcsolatos legnagyobb vita eddig az oktatási miniszter személye körül alakult ki. Több lap is úgy értesült, Rubovszky Ritát, a Ciszterci Iskolai Főhatóság igazgatóját jelöli majd Magyar Péter, de ő cáfolta, hogy már döntöttek volna. Ennek ellenére óriási vita alakult ki arról, az új miniszter érkezhet-e egyházi háttérből. 17 gimnáziumigazgató egyeztetést kért a leendő miniszterelnöktől, aki 15 igazgatóval kedden találkozott is. Bár a Telex úgy tudja, a miniszter személye egyáltalán nem került szóba, Magyar Péter szerint az egyeztetés szívmelengető volt, és világossá tette az igazgatóknak, hogy az oktatás stratégiai fontosságú ágazat lesz. A Tisza a mai kornak megfelelő, versenyképes és gyerekbarát oktatást szeretne kialakítani, ahol a diákok használható, a való életre felkészítő és befogadható mennyiségű ismeretet tudnak szerezni. A Telex úgy tudja, Magyar Pétert kifejezetten érdekelte a társadalmi felzárkóztatás, az esélyteremtés kérdése is.

Az eddigi rendszert oktatáskutatók szerint a túltolt központosítás, a drasztikus forráskivonás és a túlterhelt, a világ változásait lekövetni képtelen tanterv jellemezte. Mindez oda vezetett, amely ahelyett, hogy csökkentek volna, inkább nőttek a társadalmi különbségek, és egyre súlyosabbá vált az iskolai szegregáció. Mik a legfontosabb dolgok, amiket a tanárok szerint meg kellene lépni? Erről beszélgettünk Totyik Tamással, a Pedagógusok Szakszervezete elnökével.

— Milyen kapcsolatot terveznek az új oktatási minisztériummal?

— Teljesen más kapcsolatot szeretnénk az új miniszterrel, mint ami eddig volt. Hazugság lenne, ha azt mondanánk, hogy nem volt egyeztetés a minisztériummal. Volt.

De az a süketek párbeszéde volt, és ebbe a csapdába még egyszer nem akarunk belemenni.

Abban a típusú párbeszédben, amit Magyar Péter általánosságban megfogalmazott a 15 iskolaigazgatónak, maximálisan partnerek vagyunk. A demográfiai mutatók nagyon komoly sokkhatással lesznek az egész köznevelési rendszerre, és a kormánynak nagyon kemény intézkedéseket kell majd meghoznia. Ebben mi is sírni fogunk, nem nevetni.

— Melyek ezek a kemény intézkedések?

— Ha egy óvodai évfolyamon 110 ezer férőhely van, de csak 72 ezer gyerek született, az három év múlva azt jelenti, hogy minden negyedik óvodai férőhely felesleges lesz. Hat év múlva pedig minden negyedik általános iskolai férőhely.

— Ez nem arra adhat lehetőséget, hogy a kisebb csoportokban, személyre szabottabb képzés legyen?

— Ha erről lenne szó, akkor erről kellene egy értelmes párbeszédet folytatni, mert ezek a változások az egész rendszert alapjaiban fogják megrengetni. Ha értelmes párbeszéd alakul ki a szakmai szervezetek, a szakszervezetek és a kormány között, és itt az önkormányzatokat is partnernek kell tekinteni, akkor ezt a nehéz helyzetet minimális hullámzással el lehet fogadtatni a társadalommal.

— A tanév végén járunk, a következő pedig már a láthatáron van. Lehet-e már a nyáron elvégezni annyi munkát, hogy új szemlélettel induljon a tanév, vagy inkább a 2027-es tanévkezdésre kellene koncentrálni?

— Az új tanévre lehetnek rövid távú intézkedések, amik már javítanak a pedagógusok helyzetén. Ilyen például a nagyobb tanszabadság az iskolákban. A költségvetést most biztosan nem lehet nagyon átalakítani, de sok apróbbat intézkedést lehet hozni. A nagy kérdés, hogy mit akarnak a tankerületi központokkal, a szakképzési centrumokkal? Mekkora szabadságot kapnak az iskolaigazgatók? Mit akar a miniszter a teljesítményértékeléssel? Vagy például az előző kormány  az idei évre vonatkozó béremelést nem a megfelelő szinten hajtotta végre, erre a miniszter hogyan fog reagálni? A tanév rendjét mikor adja ki, és hogyan tud erről megegyezni a szakmai szervezetekkel? Ezek mind olyan apró lépések, amikkel rövid távon lehet javítani a hangulatot.

Most zárulnak le a tankönyvrendelések, de júniusban lesz egy pótrendelés. Felszabadítják-e a hozzáférést az eddig akkreditált tankönyvekhez?

— Eddig egy bizonyos tankönyvet lehetett ingyen kapni, a többi árát a szülőknek kellett összedobniuk...

— Ha volt rá pénzük. De most egyetlen rendelettel meg lehetne oldani, hogy felszabadítják a választást. Meg van határozva a költségvetésben, hogy mondjuk egy első osztályos tankönyvcsomag ára 12 ezer forint. Akkor ebbe a keretbe férjenek bele az iskolák által rendelt, eddig akkreditált tankönyvek, és azok közül szabadon választhassanak. Ez egy olyan lépés lenne, amit a pedagógusok azonnal üdvözölnének. Vagy a 25 százalékos béremelés, amit a nevelést-oktatást közvetlenül segítőknek (NOKS) megígértek. Ha ezt most meglépik, a NOKS-os kollégák szemében akkorát emelkedne a miniszter, hogy imába foglalnák a nevét. Ezek gyors, apró lépések, amiket rövid távon meg kell tenni. Hosszú távon pedig jöhetnek a nehezebb feladatok: új nemzeti alaptanterv, párbeszéd kereteinek kialakítása és így tovább.

— Tehát a komolyabb átalakítások csak 2027-ben jöhetnek?

— Részben. Az, hogy a tankerületek helyett milyen új szerkezetet képzelnek el, azt biztos, hogy 2027-re kell meglépni. A költségvetés átcsoportosítását is ehhez kell igazítani.

De a nemzeti alaptanterv módosítása biztosan nem 2027-re, hanem inkább 2028-29 környékére fog kifutni.

Ahhoz új tankönyveket kell készíteni, le kell folytatni a szakmai vitát, és az egy nagyon kemény, sziszifuszi munka a miniszter és az államapparátus részéről. És persze ott van a jogszabályok felülvizsgálata is, ami a munkavállalók érdekeit szolgálná. Gondolok itt a státusztörvényre, amit bosszútörvénynek nevezünk, és amiben rendkívül sok hátrányos intézkedés van. Azokat ki kellene vezetni, és a pedagógusok jogállását meg kellene újítani.

— Mi legyen a jelenlegi tankerületi rendszerrel?

— Ez politikai döntés. Azt mint szakszervezet nem szorgalmazzuk, hogy minden önkormányzat visszakapja és rájuk tukmálják az iskolákat. Mert láttuk most is, hogy bizonyos önkormányzatok megkapták az államtól a normatív támogatást, de az óvodák nem kapták meg a béremelést. Inkább visszaküldték az államkincstárnak, vagy másra költötték. Ezeknek az önkormányzatoknak nem szabad visszaadni. Ugyanakkor voltak nagyon rendes gazdái is az óvodáknak és az iskoláknak, akik nem elvettek, hanem hozzátettek. Azoknak igenis oda kell adni, de egy felügyeleti kontrollrendszert ki kell alakítani.

— Ez nehéz, mert egy gazdag önkormányzat többet tud hozzátenni, ami veszélyezteti az esélyegyenlőséget.

— Igen, itt veszélybe kerül. De az sem mindegy, hogy egy önkormányzat egyházi normatívával kapja-e meg az iskolák fenntartását, vagy azzal, amivel a tankerületi központ.

— A PSZ Facebook-bejegyzésében írják, hogy az egyházi iskolában egy tanulóra 300 ezer forint jut, az államiban pedig 100 ezer. Tehát háromszoros a normatíva.

— Így van, de ez a működési, dologi kiadás. Bérekben nagyjából ugyanannyit kapnak.

— De akkor is, ott jobbak a körülmények.

— Így van. És nagyobb a tanszabadságuk is.

Ezeket a különbségeket meg kell szüntetni.

A következő költségvetési törvényben meg kell jelennie, hogy minden gyerek, mindegy, milyen típusú iskolába jár, ugyanazt a normatív finanszírozást kapja.

— Ennek már szeptemberben így kellene lennie?

— Mivel év közben vagyunk, nem tudom, a költségvetési törvényt lehet-e módosítani. De a következő költségvetési törvényben már biztosan így kellene megjelennie.

— Milyen nagy feladatok állnak még az iskolarendszer előtt?

— Az egyik, ahogy mondtam, a demográfiai változás. A másik kérdés a nemzeti alaptanterv, amit a programjukban nagyon jól megfogalmaztak. Kérdés, hogy ez milyen társadalmi vitán fog keresztülmenni, és hogy az a nyomás, ami most az elitiskolák igazgatói és az egyházi vonal részéről is megjelenik, mennyire fogja a kormány magáévá tenni,

vagy Bódis Krisztának a szelleme fogja áthatni ezt a történetet, hogy a hátrányos helyzetű településeken élőknek megfelelő felzárkózást tudjanak biztosítani.

Lesz-e egy olyan nemzeti alaptanterv, amelyik nem a felső középosztály számára készült, hanem egy átlag alatti gyerek is teljesíteni tudja, hogy esélye legyen a felzárkózásra, és ne legyen frusztrált. Most egy olyan nemzeti alaptantervünk van, amit egy átlagfeletti képességgel rendelkező tanuló is nagyon nehezen teljesít. Nincs idő a begyakorlásra, és nincs idő arra, hogy azokat a hátrányokat, amiket a családból hoznak a jelenlegi magyar oktatási rendszer kompenzálni tudja. Egy olyan nemzeti alaptantervet kell létrehozni, ami ezt megoldja. A legutolsó pedig a mesterséges intelligencia megjelenése, illetve a tanulási és magatartási zavarokkal rendelkező gyerekek nagyon magas, megötszöröződött aránya. Ezekre a kihívásokra milyen választ fog tudni adni az oktatási kormányzat mind a nemzeti alaptantervben, mind a pedagógusok módszertani megújulásában?

— Van konfliktus az egyházi és elitiskolák, illetve az esélyegyenlőségre törekvés között?

— Az egyházak nagyon komoly szerepet játszottak a szegregációs folyamatban, ami ellen egyébként Bódis Kriszta is küzdött. Amikor viszont egy elit egyházi oktatáshoz kötődő szakember neve is felmerülhet oktatási miniszterként, nem biztos, hogy egy ilyen személy ebből a szempontból érzékeny lett volna.

— Milyen személyiségnek, milyen szakmai háttérrel rendelkező embernek kellene lennie az oktatási miniszternek egy ilyen helyzetben?

— A legfontosabb, amit szakszervezetként érzékelünk: nekünk az a tárgyalópartner, akit a miniszterelnök kijelöl. Ebbe nem is akarunk beleszólni. Viszont az nagyon fontos lenne, hogyha a szakmai szervezetek, a civil szervezetek és a szakszervezetek jeleznek egy problémát, akkor

a miniszter legyen hatással a miniszterelnökre, hogy ezeket a lépéseket meg kell tenni, és nem szőnyeg alá söpörni. Egy ilyen miniszterre van a legjobban szükség.

Amikor Pintér alá került az oktatás, személy szerint én azt hittem, hogy mivel a miniszterelnökkel viszonylag jó beszélő viszonyban van, akkor azok az érdekek meg fognak jelenni, amik konfliktusokat, problémákat okoznak az oktatásban. De nem jelentek meg. Továbbá a közoktatás nagyon sok részből tevődik össze: óvoda, általános iskola, szakszolgálatok, gyógypedagógiai módszertani intézmények, művészeti iskolák, gimnázium, szakképzés, felsőoktatás és a felnőttképzés is. Ez annyira összetett, hogy a miniszternek helikopterszemlélettel kell rendelkeznie. Ha beavatkozunk mondjuk az óvodai nevelésnél, annak milyen hatása lesz az általános iskolákra? Nem az a lényeg, hogy mindenben szakember legyen, hanem hogy ezeket a folyamatokat érzékelje. Érezze azokat a pillangóeffektusokat, hogy ha itt valami történik, annak milyen hatása lesz máshol. Mondok egy klasszikus példát: a szakképzés azért problémás, mert oda azok a gyerekek mennek, akik alulteljesítenek.

Már az alsó tagozatban, harmadik osztály környékén nagyjából meg lehet mondani, kik fognak a mostani rendszerben a szakképzésbe, és kik a gimnáziumba kerülni.

De akkor az alapkészségeknél be kell avatkozni az általános iskolában. Ha pedig ott beavatkozunk, akkor már az iskolaérettségnél is, és ez végig fog húzódni az egész rendszeren. Tehát rendszerszemlélete legyen, és az egész működést átlássa. A harmadik, hogy olyan szakpolitikusokat tudjon maga köré gyűjteni, akik a saját ágazatukban megfelelő kompetenciákkal rendelkeznek, és a valóságot közvetítik a miniszternek, nem pedig egy párhuzamos valóságot építenek fel, amit remek teljesítményként adnak el. És a legutolsó, amit nagyon fontosnak tartunk, és ami az elmúlt időszakban nagyon rosszul működött: a miniszternek a szakma által megfogalmazott problémákat és javaslatokat, például a köznevelési törvény vagy a pedagógusok új életpályájáról szóló törvény módosítását úgy kell tudnia megfogalmazni, hogy azt az államapparátus is értse és megfelelően tudja kezelni. Tehát legyenek államapparátusbeli ismeretei, és ne tudja őt az apparátus megvezetni.

— Egy dolog nagyon a fülemben maradt: az esélyegyenlőség. Ön azt mondta, már harmadik osztályban látszik, kiből lesz szakmunkás és kiből gimnazista. Jól gondolom, hogy egy jobb rendszerben, ami figyelembe veszi a lassabban érő gyerekeket is, ez nem lenne ennyire egyértelmű? A mostani rendszerben csak azért dől el ilyen korán, mert megbélyegzik őket, vagy nem foglalkoznak velük eleget?

— Ez megint az a pillangóhatás. A magyar közoktatás nem tudja kezelni azokat a családi hátrányokat, amelyeket a gyerekek otthonról hoznak. Tehát nemhogy kisebbek lennének a különbségek, mint a finneknél, a portugáloknál vagy az észteknél, hanem még nagyobbak lesznek, mire kikerülnek az oktatási rendszerből.

— Mit kellene tenni, hogy ez ne így legyen?

— Egy sokkal rugalmasabb tantervű szabályozás kellene. A másik pedig az, hogy a pedagógusokat nagyon keményen fel kell készíteni arra, hogyan kell az eltérő kultúrájú, családi hátterű, valamint tanulási és magatartási zavarral küzdő gyerekeket csoportban, integráltan, inkluzíven tanítani.

A legfontosabb pedig, hogy a nevelést-oktatást segítő személyzetet nem a  tanulói létszámhoz, hanem ellátandó feladathoz kell igazítani.

Egy elit gimnáziumban, ahol 600 tanuló van, nem kell három pedagógiai asszisztens. De egy normál általános iskolában, ahol 150 gyerekből 110 hátrányos helyzetű, a törvény szerint jelenleg csak egy pedagógiai asszisztens jár. Ott igenis 8-10 asszisztensnek kellene lennie, mert ennyivel több az ellátandó feladat. Ami még fontos, hogy ezeknek a gyerekeknek egy jelentős része már első osztályban lemarad az írás-olvasás tanulásában, sok kudarc éri őket, és emiatt frusztráltak lesznek. Az iskolai agressziónak pedig ez az alapja. Nem iskolaőrök kellenek, hanem ezt a frusztrációt kellene megszüntetni.

— Erre lenne jó a megfelelő létszámú segítő szakszemélyzet?

— Így van. Meg a gyógypedagógusok, az iskolapszichológusok. Ezeket kellene felismerni, és egy miniszternek ezeket kellene tudnia kiharcolni, a feltételeket megteremteni, még a jelenlegi gazdasági helyzetben is.

— A szakszervezet felvette a kapcsolatot a leendő kormánnyal? 

— Megvárjuk, hogy kinevezzék az oktatásért felelős minisztert és az államtitkárokat.

— Akkor rögtön megkeresik őket?

— Igen. Megkeressük, és minden körülmények között egyeztetni szeretnénk. És amit nagyon szeretnénk hangsúlyozni: ami a TISZA választási programjában van, az nagyjából 80-90 százalékban egyezik a szakszervezet álláspontjával. Tehát mi abban leszünk érdekeltek, hogy a TISZA az ígéreteit betartsa. Ennek partnerei vagyunk az újonnan megalakuló kormánynak, csak ezeket tartsák be, ne maradjanak írott malasztok.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Ligeti Miklós: Ha ilyen nagyvadak kitálalnak, Orbán Viktor sokkal komolyabb bajba kerülhet, mint valaha is feltételeztük
Megnyílt a rés a pajzson, a hatóságoknak most kell lépniük – mondja a Transparency International jogi igazgatója. Szerinte Balásy a NER legmagasabb köreivel bizniszelt, és vádalkuképes, az ilyen arcokon keresztül meg lehet fogni a főszereplőket is.
Fischer Gábor - szmo.hu
2026. május 05.



Balásy Gyula, a gyűlöletplakátokat készítő céghálózat tulajdonosa, a NER egyik legbefolyásosabb vállalkozója, váratlanul bejelentette, hogy önként és ingyen átadja az államnak a teljes médiacégeit magába foglaló cégbirodalmát. A lépésre a Tisza Párt alelnöke úgy reagált, semmi sem lesz elfelejtve, szerinte a Fidesz „plakátosa” ezzel a lépéssel csak a felelősség alól próbálja felmenteni magát.

Balásy Gyula bejelentése egy vádalkuval felérő felajánlkozás? Miért omlik össze ennyire gyorsan a NER, és ez a folyamat eljuthat-e egészen Orbán Viktorig? Erről beszélgettünk Ligeti Miklóssal, a Transparency International jogi igazgatójával.

— Mit láttunk?

— Ezt sem alul-, sem túlértékelni nem szabad. Jól érzékelhetően, most már kézzelfoghatóan omlik a NER. Várható volt, hogy ha a politikai felépítmény összecsuklik, ahogy a választás eredményeinek hatására össze is csuklott, akkor a NER által pénzen vett vagy félelemből, fenyegetésből épített lojalitás is össze fog omlani, el fog porladni. Ennek a porladásnak vagyunk most a tanúi. Hogy Balásy Gyula pontosan mit adott át, tehát mi az, amit ő úgymond visszaszolgáltat, azt majd az új kormánynak alaposan fel kell mérnie. Hiszen ő cégekről, céges vagyonról beszélt, de mi van azokban a cégekben közpénz-kihelyezés nélkül? Például miért nem hallottunk az ő magánvagyonáról? Tudvalevő, hogy a valószínűleg a hatvanpusztai birtokkal vetekedő méretű építkezése nem két fillérbe került. Gondolom, a magánvagyon is ugyanúgy ezekből a gyanús céges pénzmozgásokból keletkezett, úgyhogy azt is nyugodtan adja vissza. Külön problémának érzem, bár talán ennek még nincs itt a helye, hogy erre a nyilatkozatra nem a rendőrség kihallgatószobájában került sor.

Ez az ember valószínűleg vádalkuképes, és nem szabad lebecsülni a vádalku jelentőségét, forrásértékét, mert most van az a helyzet, hogy tőle lehetne megtudni, hogyan történtek a NER-es kifizetések.

Feltételezzük, hogy ő és sok hozzá hasonló NER-lovag alapvetően, a nem csekély mértékű és összegű sáp lehúzása után csak parkolóhelye volt a pénzeknek. Rajtuk keresztül kellett valahogy megoldani a névleg nem gazdagodó, vagy nem látványosan, vagy nem egy bizonyos szinten túl gazdagodó figuráknak, Rogánnak, Orbán Viktornak a kifizetését, Tiborcz Istvánnak a részesedését, tehát az elsődleges haszonhúzók gazdagítását. Valószínűleg Balásy Gyula most abban a helyzetben van, hogy ezt elmondaná egy vádalku keretében, mielőtt még bárki rákapcsolódik a nyilatkozata után. Persze a vádalku alatt nem büntetlenséget értünk, hanem azt a haszonelvű, pragmatikus hozzáállást, hogy a kis hal megúszhatja enyhébb büntetéssel, ha nemcsak átadja a lopott holmit, de meg is mondja, hogy hol van a nagy hal, és az hogyan jutott a pénzhez.

Az ilyen arcokon keresztül – és Balásy Gyula azért elég magasan volt ebben a pénzügyi erősorrendben, központi helyen, ő Rogán Antallal bizniszelt, – meg lehet fogni Rogán Antalt.

Róla eddig azt feltételeztem, hogy csak a letelepedési kötvényeken keresztül lehet közvetlenül megfogni, hiszen az az, amit a nevére vett, kitalált, engedélyezett és működtetett. Azt gondoltam, Balásy Gyula egy szilárdabb elem az építményben, de valószínűleg ő az a vakolat a falon, ami most le fog hullani. Ne felejtsük el, hogy a Nemzeti Kommunikációs Hivatalnak elnevezett kifizetőhely közbeszerzésein, keretmegállapodások útján, verseny nélkül, egyszemélyes bizniszként a cégeinek 74%-os részesedéssel 360 milliárdot meghaladó bevétele volt csak 2024 végéig.

— Ez maga volt a felajánlkozás a vádalkura?

— Igen, ezért mondom, hogy ez vádalkuképes. A leghiggadtabb, legszikárabb szakmai, kriminalisztikai megfontolás is azt diktálja, hogy most kell szorítani. Mert most jutott el valamiért odáig, hogy hajlandó beszélni, pozíciókat feladni, előnyökről lemondani.

Ha ezt a hatóság azzal nyugtázza, hogy köszönjük ezt a nagylelkű felajánlást, akkor ezt elbaltázzák.

Ez az ember most fogható, most ki kell használni a beszédkészségét és az együttműködésre mutatott hajlandóságát.

— A beszélgetésben megrendültséget, félelmet lehetett látni Balásy Gyula arcán. Mintha komolyan félne valamitől, és ez a felajánlkozás lenne számára a kisebbik rossz.

— Ez egy tévéstúdió-helyzet volt, tehát nem olyan drámai, nem olyan megrettentő a számára, mintha ez tényleg egy hatósági kihallgatás lenne. Nem tudom, mennyi a személyiségében a teatralitás, de az biztos, hogy egészen másfajta embert láttunk, mint akit egy balatoni alkalommal a 444 próbált kamera- és mikrofonvégre kapni. Akkor a luxusautóiról kérdezgették egy veteránautó-versenyen, és ő flegmán, de profizmussal mondogatta, hogy „úgy gondolja, hogy én gazdag vagyok? Hát én nem tudom.” Ott profin adta elő ezt a nyegle, nemtörődömséget. Hogy most mennyi volt a színészet és mennyi a valós megrendülés, ezt nem tudjuk. Az ilyen megrendülések, összeomlások a rendőrségi-ügyészségi kihallgatáson jobban megszokottak és hitelesebbek. Egy tévéstúdióban nem kevés hatásvadász elem lehet ebben.

De a tény, hogy elment oda, megtette ezt a felajánlást és nyilvánosságra hozta, az jelzi: itt most megnyílt a rés a pajzson, és most kell azonnal benyomulni ebbe a résbe.

Ez olyan, mint amikor a hadászatban az ellenséges front felbomlik. Olyankor a győzelem záloga, hogy a front réseibe gyorsan mozgó, nagy tűzerejű élcsapatokat kell bedobni, akik az áttörést kiszélesítik, és mélységben zavart tudnak kelteni. Megzavarják az ellátási láncokat, az utánpótlást, a logisztikát, pánikot keltenek a hátországban, és továbbviharzanak. Majd jön a gyalogság, amelyik elvégzi az aprómunkát, begyűjti, akit kell, felszámolja a megmaradt ellenállási gócokat. De most itt ütéshelyzet van, ezt nem szabad a hatóságoknak kihagyniuk.

— Miért tette ezt pont most? Aki elsőként „coming outol”, jobb pozícióba kerül, mint aki a tülekedésben vesz részt?

— Ez valószínűleg benne van. Vagy, amit nem tudunk, hogy megszorongatták esetleg a NER még működő helyeiről. Lehet, hogy azt mondták neki: „figyelj, te most be vagy áldozva, elvesszük a pénzedet, mert kell nekünk a lelépéshez, és a tiéd a legkönnyebben mobilizálható.” Nincs benne nagy alkalmazotti létszámmal meg eszközparkkal dolgozó építőipar vagy szállodaipar, csak reklámcég. Nem tudjuk, mi történt a túloldalon.

A magánvéleményem az, hogy valószínűleg ezzel ő a túlélésre játszik, és üzenni akar a Rogánéknak:

most visszaadom az államnak azt, amit el akartok tőlem venni, engem nem tudtok ezzel sarokba szorítani.

— Az a kérdés, hogy mit adott vissza az államnak? 80 milliárdos értéket emlegetett, de nem hiszem, hogy ennyit érnének most ezek a cégek.

— Itt megint a könyv szerinti érték és a piaci érték közötti dilemmáról van szó.

— Tehát mit kapott az állam most valójában?

— Azt majd fel kell mérni. És azt is, hogy ez milyen formában történik. Ajándékozási szerződés lesz? Tulajdonról lemondó nyilatkozat? A szerződéslistát is átadja, vagy csak a cégjegyzékszámot? Ezt mind ismerni kellene. De ez így most egyelőre csak annyi, mintha valaki coming outolt volna, és ezt egy médián keresztül teszi meg, nem a rendőrségen. Előre menekül.

— Május negyedike van még csak. Lesz itt nagy tülekedés a hónapban?

— Arra számítok, hogy tovább fog olvadni a NER. Nap mint nap látjuk: a Nemzeti Tőkeholding megerősítette az értesüléseinket, miszerint nem 1300, hanem 2600 milliárd forint került a magántőkealapokhoz közpénzből. Az MFB Investment fellebbezett a pernyerésünk után, de aztán elkezdte kiadni az adatokat a Tiborczhoz köthető magántőkealapok konkrét MFB Invest-támogatása ügyében. Szóval a NER már tényleg porlad.

— Mennyi idő alatt lehet eljutni Orbán Viktorig?

— Ez a nem tudom hány milliárd forintos kérdés.

De ha ilyen nagyvadak kitálalnak, akkor Orbán Viktor sokkal komolyabb bajba kerülhet, mint amit valaha is feltételeztünk.

Balásy Gyula sokat tudhat. Ő a legmagasabb körökkel közvetlenül bizniszelt. Ő nem a harmadik beszállítónak a tizenkettedik alvállalkozója, hanem a NER egyik prominens, oszlopos tagja. Minden egyes alkalommal, amikor mi tenderbajnok-vizsgálatot végeztünk, a közbeszerzésekből legmagasabb arányban és legnagyobb összegben részesülő NER-es vállalkozók között is dobogós volt. Mindig ott volt Mészáros Lőrinc, Szíjj László és a többiek mellett, mögött. Vagy az első három egyike volt, vagy a negyedik.

— Kiért kell jobban aggódnunk most: Balásy Gyuláért, az ő testi épségéért, vagy a NER prominenseiért, akik veszélybe kerültek ezáltal?

— Mindenki, aki ebben közvetlenül érintett, aggódjon saját magáért. Mi egyedül azért aggódunk, hogy a rendőrség és az ügyészség nem fog elég gyorsan lépni.

 


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
A Vidéki Prókátor Balásynak: A vádalku ott kezdődik, hogy elmondod, kinek csorgattál vissza
A kegyelmi ügyet kirobbantó jogász szerint Balásy Gyula cégfelajánlása még csak legfeljebb enyhítő körülmény. Szerinte Schadl Györgynek sem éri már meg hallgatni.


A Vidéki Prókátor néven ismert jogász Balásy Gyulának üzent annak nagy port kavart interjúja után. Ahogy megírtuk, a vállalkozó a Kontroll műsorában bejelentette: az államnak ajánlja fel médiavásárló, kommunikációs és rendezvényszervező cégcsoportját, valamint a kapcsolódó vagyoni jogokat. A vállalkozó a cégek értékét legalább 80 milliárd forintra becsülte, és beszélt egy 100 milliárdos szerződésállományról is.

A kegyelmi ügyet kirobbantó ügyvéd szerint a gesztus súlyát nagyban befolyásolja, hogy milyen helyzetben tette azt a vállalkozó.

„Na, Gyulám, ez eddig legfeljebb csak enyhítő körülmény, melynek a súlya attól függ, hogy mennyire volt önkéntes, vagyis a körülmények által ki nem kényszerített a felajánlás, illetve, egyszerűbben fogalmazva, hogy mennyire vagy most szarban, amikor megtetted”

– írta Facebook-oldalán.

Szerinte egy valódi egyezséghez sokkal több kell, és az együttműködésnek komoly feltételei vannak.

„A vádalku ott kezdődik, hogy elmondod és bizonyítod, hogy ki(k)nek és mennyit kellett visszacsorgatni. Ha ezt megteszed, tényleg lényegesen javulhatnak a kilátásaid.”

A „visszacsorgatás” témájánál maradva kitér Schadl Györgyre is. A Prókátor úgy véli, a végrehajtói kar volt elnökének sem éri már meg hallgatnia. Ironikusan azt is megjegyzi: „A kollégái már amúgy is rohadt hálásak lesznek neki az államosításért.”

Balásy Gyula a kormányközeli üzleti körök egyik legismertebb alakja. Cégei rendszeresen nyertek el nagy értékű állami megbízásokat. A nevéhez kötődik például a „Tisza-adós” nemzeti konzultáció nyomtatása több mint 400 millió forintért, a kampány reklámozására pedig további bruttó 8,29 milliárd forint jutott a cégeinek. A Külgazdasági és Külügyminisztérium is rendelt tőle közel egymilliárd forintért zászlókat és molinókat, a MÁV pedig a vasúttársaság negatív megítélésének javítására szerződött vele.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Fotógaléria: Ellepték a mémek az internetet a Balásy-interjú után
A tegnap nyilvánosságra került interjú után elszabadultak a mémgyárak. Jobbnál jobb alkotások látnak napvilágot.


Egyetlen interjú, egy elcsukló hang és egy nyilvános, könnyes bejelentés elég volt ahhoz, hogy május 4-én este a kormányzati kommunikáció egyik legfontosabb alakja és cégbirodalma mémmé váljon az interneten. Balásy Gyula, akinek cégei az elmúlt évtizedben szinte az összes nagy állami kommunikációs tendert elnyerték, a Kontroll című online műsorban közölte, hogy önként és ingyenesen felajánlja az államnak teljes médiaportfólióját.

Az interjú után az internetet elárasztották a mémek. Lilu műsorvezető Instagram-sztorija önmagában is szállóigévé vált:

„Haver, te nem felajánlod a vagyonod, hanem visszaadod.”

A választások előtt nagyot ment az a kalendár, amiben napról napra gyűjtötték az újabb és újabb napvilágra került NER és kormányhoz köthető visszaéléseket, most hasonló módon elkezdődött egy ilyen gyűjtés.

Összeszedtünk egy kis válogatást a legjobbakból:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Molnár Áron Balásy Gyulának: Nem hitted volna, hogy ennyire gyorsan szembejön a valóság és a törvény
A színész-aktivista szerint Balásy Gyula interjúja nem a bűnbánatról, hanem a számonkéréstől való félelemről szól. Úgy véli, a vállalkozó soha nem szólalt volna meg, ha a Fidesz nyeri a választást és folytathatná a közpénzek elköltését.


Molnár Áron sem hagyta szó nélkül Balásy Gyula Kontroll-interjújáról, amelyben a vállalkozó könnyeivel küszködve jelentette be, hogy lemondott valamennyi rendezvényszervező, kommunikációs és médiacégében lévő tulajdonrészéről, és azokat átadja az állam részére. A színész-aktivista Facebook-posztban reagált, egy erős morális állítással indítva: „A könny felszárad, a bűnök nem. Gyula, Gyula.”

Molnár szerint Balásy az interjúban bagatellizálta a cégei által elnyert megbízások számát, majd szembesíti ezzel az állításával.

„A »pár közbeszerzés«, amiről az interjúdban beszélsz, amit nyertetek, csak az egyik cégedben 751 közbeszerzés.”

A színész szerint Balásyék cégei a magyar embereket csapták be, miközben évekig terjesztették a Fidesz megtévesztő kampányát, „mérgezve ezzel a köztereket, a magyarok elméjét és lelkét.” Konkrét példaként említi a „Stop Soros” és az „Állítsuk meg Brüsszelt” szlogeneket.

„Rogán Antal egyik fő katonája voltál a hazugsággyárban.

Mindezt közpénzből, a mi adófizetői forintjainkból. Nem, nem Gyula. Ez nem úgy van, hogy most te elsírod a bánatod. Hány magyar ember, gyerek, család sírt és szakadt szét a hazugságaitok miatt, míg te csak gazdagodtál és szartál arra, hogy mit okozol a magyar társadalomban” – üzente a vállalkozónak.

Molnár szerint az interjúnak egyetlen oka volt:

„Félsz a tetteid következményeitől! Soha nem szólaltál volna meg, soha nem sírtál volna, ha a Fidesz győz. Maradt volna az arrogáns, pökhendi stílusod és ugyanúgy loptál volna tovább.”

Molnár Áron a családra való hivatkozást is visszautasítja. Szerinte Balásynak erre gondolnia kellett volna akkor, amikor a magyar családoknak próbálták átformálni a gondolkodását a kormányzati üzenetekkel.

„Az igazság az, hogy azért szólaltál most meg, mert zárolták a bankszámláidat. Mert nem sikerült külföldre menekíteni a pénzeiteket.”

Úgy véli, Balásy nem számított arra, hogy a valóság és a törvény ilyen gyorsan utoléri. Posztjában figyelmeztette a következményekre is:

„Minden tettedért felelned kell és nincs az a könny, amely jóváteszi azt a pusztítást és bűnt, amit okoztatok a magyar társadalomban mentálisan. Következmények Gyula.. következmények.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk