Sulyok Tamás elmozdítása csak napok vagy hetek kérdése a döntés megszületése után - mondja az alkotmányjogász
Magyar Péter szerint Sulyok Tamás egyszerűen elmozdíható, és a miniszterelnök szerint ezt maga a köztársasági elnök is elismerte neki, amikor legutóbb nála járt. Egyre valószínűbb, hogy magától sem az elnök, sem a többi lemondásra felszólítótt vezető nem áll fel május 31-ig, a Magyar Péter által megszabott határidőig. A GVH elnöke és a legfőbb ügyész már egyértelműen nemet is mondott a felszólításra, intézményi függetlenségükre hivatkozva. Török Gábor politológus ugyanakkor úgy látja, az állami vezetők elmozdítása súlyos alkotmányos válságot idézhet elő.
Hogyan lehet egy alaptörvény-módosítással leváltani a legfőbb közjogi méltóságokat? Felmerül-e a visszamenőleges hatályú törvénykezés aggálya? Mi a köztársasági elnök és az Alkotmánybíróság mozgástere egy ilyen helyzetben? És milyen gyorsan, akár napok-hetek alatt végigvihető egy ilyen folyamat? Erről beszélgettünk Stánicz Péter alkotmányjogásszal.
— Magyar Péter szerint egyszerű alkotmánymódosítással, egy vagy két lépcsőben el lehet távolítani a közjogi méltóságokat. Valóban ilyen egyszerű a dolog?
— A közjogi méltóságok kinevezési feltételeit, tehát hogy hogyan lehet őket megválasztani, milyen követelményeknek kell megfelelniük és hogyan lehet őket elmozdítani, mind az Alaptörvény, illetve sarkalatos törvények rögzítik. Ha az Alaptörvénynek ezeket a rendelkezéseit módosítják, az valóban lehetőséget teremt arra, hogy akár bővítsék az elmozdítási jogokat. A köztársasági elnök különös jelentőséggel bír, mert ő kezdeményezheti például a Kúria elnökének vagy a Legfőbb Ügyésznek a tisztségtől való megfosztását.
— Nem merül fel ilyenkor a visszamenőleges hatályú törvénykezés problémája? Hiszen ezek a közjogi méltóságok a kinevezésükkor érvényes feltételekkel, egyfajta szerzett joggal kerültek a pozíciójukba.
— Ez a dilemma abszolút felmerül. A visszaható hatályú jogalkotás tilalma itt azért speciális, mert az Alaptörvény nem jogszabály. Ezt maga az Alaptörvény rögzíti. Kérdéses tehát, hogy ezeket a jogalkotási garanciákat lehet-e alkalmazni vele szemben.
Különösen azért érdemes óvatosnak lenni, mert ahogy azt az elmúlt időszakban is láttuk, és gyakori kritika volt, hogy egyedi döntést burkol alaptörvény-módosításba a kormány. Itt a cél egy egyedi intézkedés lenne: a jelenlegi közjogi méltóságok elmozdítása.
— Ha könnyebben elmozdíthatóvá válnak ezek a tisztségviselők, az az újak későbbi függetlenségét is csorbítja. Elképzelhető, hogy egy ilyen alaptörvény-módosítást a váltás után ismét megváltoztatnak?
— Magyar Péter ópusztaszeri nyilatkozatában egy kétlépcsős megoldásról volt szó, aminek második lépésében egy széles körben társadalmi egyeztetésre bocsátott új alkotmány következne. Önmagában az, hogy az elmozdítás feltételeit megváltoztatják, nem jelent alkotmányos problémát. Az európai államok is igen változatosan szabályozzák, hogy melyik pozícióból hogyan lehet elmozdítani valakit. Tehát abból, hogy bővül az elmozdítás lehetősége, nem következik automatikusan alkotmányos probléma. Ebben széles mozgástere van az alkotmányozó hatalomnak és az Országgyűlésnek.
— Az Alkotmánybíróság esetében felmerült az is, hogy egy párhuzamos intézmény létrehozásával ki lehetne üresíteni a mostanit.
— Egy alaptörvény-módosítással pont az a nehézség, hogy az Alkotmánybíróság sem vizsgálhatja tartalmilag,
Erre az elmúlt időszak tizenöt módosítása alapján láttunk is példát. A jelenlegi Alaptörvényben is vannak olyan rendelkezések, amelyek egy jogállami alkotmánnyal nem egyeztethetőek össze, például az egyes társadalmi csoportokat nyíltan kirekesztő, megbélyegző rendelkezések.
— Most ez egyértelműen politikai törvénykezés, hiszen a kormánypárt szerint ezek a tisztségviselők nem az országhoz, hanem az előző kormányhoz voltak hűek, sok esetben a törvényességgel szemben is. De hogyan lehet gátat szabni annak, hogy a kormányzás a későbbiekben ne ebbe az irányba mozduljon el?
— Ez egy nagyon érdekes kérdés, ami már túlmutat az alkotmányjog keretein. Az Alaptörvény jelenleg is tartalmazza az úgynevezett méltatlansági típusú elmozdításokat. Ha valamely közjogi méltóság méltatlanná válik a pozíciójára, vagy nem a megbízatásából eredő feladatai szerint jár el, akkor elmozdítható. Hogy pontosan mi tartozik a méltatlanság vagy a pozícióval összeegyeztethetetlen eljárás körébe, azt alapvetően az Országgyűlés hivatott megítélni. A köztársasági elnök esetében az Alkotmánybíróság vizsgálhatja, de kifejezetten csak azt, hogy a köztársasági elnök megsértette-e az Alaptörvényt vagy törvényt. A méltatlanság megítélése az Országgyűlés plénuma elé tartozik, ezért kell minősített többséggel szavazni arról, hogy szerintük méltatlan-e valaki a pozíciójára.
— A jelenlegi szabályok szerint a köztársasági elnök esetében a végső szót az Alkotmánybíróságnak kell kimondania, hacsak nem veszik el tőle ezt a jogkört.
— Arra nem tudunk egyértelmű jelzést adni, hogy ha megindulna a köztársasági elnök elmozdítása iránti eljárás, a jelenlegi Alkotmánybíróság hogyan döntene. Az biztos, hogy ehhez az Alkotmánybíróság teljes ülésének, tehát az összes alkotmánybíróból álló testületnek a döntése szükséges.
— Itt van egy „róka fogta csuka” helyzet: ezeket a törvényeket a köztársasági elnöknek kell aláírnia.
— Az alaptörvény-módosítás esetében igen, de ebben az esetben a köztársasági elnök csak akkor tagadhatja meg az aláírást, ha az alaptörvény-módosítás megalkotásával kapcsolatos, tehát nem tartalmi, hanem eljárási szabálysértést észlel. Ilyenkor az Alkotmánybírósághoz fordulhat.
— Ez azt jelenti, hogy éppenhogy az előző kormányzat központosító törekvése teremtette meg a lehetőséget arra, hogy ezt a folyamatot most viszonylag könnyedén végig lehessen vinni?
— Így van. Az Alkotmánybíróság hatáskörét jelentősen korlátozták az előző kormányzat során. Ez most valóban azt eredményezi, hogy egy alaptörvény-módosítást tartalmilag nem vizsgálhat az Alkotmánybíróság. Csak a megalkotás feltételeit ellenőrizheti: megfelelő személy kezdeményezte-e, megvolt-e a szavazati arány. Ezeket az eljárási feltételeket pedig elég könnyű teljesíteni.
— A köztársasági elnök is csak eljárási hibák esetén tagadhatja meg az aláírást?
— Így van. És akkor is az Alkotmánybírósághoz kell fordulnia. Ha pedig az Alkotmánybíróság azt állapítja meg, hogy az eljárási feltételek teljesültek, akkor az Alaptörvény kimondja, hogy a köztársasági elnök köteles aláírni.
— Profánul fogalmazva: a köztársasági elnöknek gyakorlatilag nincs más lehetősége, mint az aláírásával asszisztálni ahhoz a folyamathoz, ami a végén az ő eltávolítását teszi lehetővé.
— Egy alaptörvény-módosítás tartalmilag nem vizsgálható. Ez pedig pont a jelenlegi Alaptörvénybe került bele, az Alkotmánybíróság hatáskörének korlátozása érdekében. Ez most valóban egy sajátos helyzetet teremt.
— Vannak itt más aknák is, például a Költségvetési Tanács, amely a következő költségvetést megvétózva, feloszlathatja a Parlamentet. Ennek a megszüntetéséhez is ki kell venni az Alaptörvényből, nemde?
— Igen, azt látjuk, hogy az Alaptörvényünkben sok olyan elem van, ami nem feltétlenül szokványos egy európai alkotmányban. Az alkotmány lényege az alapvető szervezetek és intézmények létrehozása, a pontos szabályok már nem feltétlenül tartoznak az alaptörvény szintjére. Visszaüthet, ha túl sok mindent szabályoznak az alkotmányban, mert az nehezítheti a rendszer működőképességét vagy átalakítását. A Költségvetési Tanács felvázolt esetében is azt gondolom, érdemes mindenkinek, így az alkotmányos szerveknek is venni egy mély levegőt.
Ez egyetlen állampolgárnak sem lehet érdeke.
— Ugyanakkor megalapozott a gyanú, hogy akik ezeket a pozíciókat betöltik, nem a gördülékeny átmenetben érdekeltek. Nem lenne elegánsabb megszüntetni a Költségvetési Tanácsot, mielőtt az szembeszegülne egy költségvetéssel?
— Igen, ha már egy krízishelyzet van, annak komoly hatása lehet. Bár a gazdasági kérdések nem tartoznak a szakterületeim közé, de felmerül, hogy egy ilyen helyzet hogyan érintené a magyar gazdaságot.
— Valóban, nem csak a gazdasági krízis, hanem maga a lépés is durva lenne: egy alkotmányosan beágyazott intézmény él a vétójogával, mire a kormány megszünteti. Ez politikailag nagyobb kárt okozna, mintha eleve átalakítanák a rendszert.
— Ebben én nem tudok állást foglalni, mert ez politikai, politológiai kérdés.
Innentől kezdve egy kétharmados többségnek, az alkotmányozó hatalomnak szabad keze van, hogy mit tesz az Alaptörvénybe. Láttuk az elmúlt tizenöt módosítás alatt is, hogy kerültek bele váratlan elemek, amelyek eltávolítására valóban sürgős szükség van.
— Mennyi idő alatt lehet végigvinni egy ilyen folyamatot?
— Nagyon rövid idő alatt. Alaptörvény-módosítást kezdeményezhet a köztársasági elnök, a kormány, egy országgyűlési bizottság vagy bármely képviselő. Kell egy indítvány, ezt az Országgyűlés napirendre tűzi, kétharmaddal megszavazzák, és utána az Országgyűlés elnökének, majd a köztársasági elnöknek is öt-öt napja van aláírni. Itt napokról, hetekről beszélünk tehát.
A felmerült kétlépcsős alkotmányozás éppen ezért célszerűnek tűnik, mivel a szükséges és sürgős lépések gyors megvalósítása után az átfogó alkotmány elkészítésére már kellő idő áll rendelkezésre.
— A kormányfő május 31-ig adott határidőt a tisztségviselőknek a távozásra. Ez azt jelenti, hogy június közepére ez a dolog már lezárulhat?
— Nincs akadálya, igen. Június folyamán ez kivitelezhető.
