KULT
A Rovatból

Sülyi Péter: Elkezdett idomulni a történelem a 40 évvel ezelőtti szövegeimhez

70 éves az Omega talán legjelentősebb dalszövegírója, aki hosszú ideje az Őrségben él. Az ottani mindennapokról és az általa megálmodott Hétrétországról is mesélt.

Link másolása

Sülyi Péter a 70-es évek elején kezdett együtt dolgozni az Omega zenekarral, olyan slágerek fűződnek a nevéhez, mint a Fekete pillangó, a Nem tudom a neved, a 200 évvel az utolsó háború után, vagy a Mozgó világ. Emellett Kovács Kati több dalszövegét is ő jegyzi.

Az Őrségbe majdnem 30 éve vetődött először, és első látásra beleszeretett. Egyre több időt töltött ott, mígnem hivatalosan is odaköltözött.

Ő álmodta meg a Hétrétország nevű fesztivált, amit néhány éve „köztivál”-nak hívnak, és ami a tavalyi szezon egyik legpozitívabb élménye volt számomra.

Kicsit máshogy, látogatói létszámkorláttal, de szerencsére idén is meg tudják rendezni. Erről is beszélgettünk az ötletgazdával, aki a napokban ünnepelte hetvenedik születésnapját.

– Hogyan éli meg, hogy 70 éves lett, foglalkoztatja a kora?

– Kicsit már érzem a koromat, de érteni nem értem. Egyszer csak azt mondják az embernek: hetvenes lettél! Ez azzal jár, hogy nem fúj csábdalokat a jövő, a múlt meg a mulasztásokkal hozakodik elő. Új fejezet. Végül is az ember legyen hálás, mindennek lehet örülni.

– Mennyire érzi érvényesnek a 70-es, 80-as években született szövegeit 2020-ban?

– Nem állítom, hogy szántszándékkal, de valahogy úgy jött ki a lépés, hogy eléggé korfüggetlen szövegeket írtam. Manapság, ha az Omega közönségével találkozom, az a benyomásom, hogy sokkal fogékonyabbá váltak a szövegek iránt. Mintha kellett volna pár évtized ahhoz, hogy beérjenek a sorok, és a színpadi látvány, a zenészek személyisége, illetve a zene ereje mellett a szövegekre is elkezdjenek figyelni. A visszajelzések azt mutatják, hogy nem vesztette érvényét az, amit annak idején leírtam.

Sokan kérdezik a szövegeim kapcsán, honnan tudtam 40 évvel ezelőtt, hogy ez vagy az fog történni. Erre csak azt tudom mondani, fogalmam se volt: nem kispekuláltam, hanem megéreztem. Nem következtetés volt, hanem egyfajta intuíció.

Egyik-másikhoz, nagyon úgy tűnik, elkezdett idomulni a történelem. Ez persze nem az én érdemem, és nem is feltétlenül töltenek el örömmel a történések, amelyek ide vezettek. Ha a személyes utamat keresem előrefelé, egyre inkább belevész abba a homályba, amit általánosságban érzékelek.

– Kifejtené ezt kicsit bővebben?

– A mixer című szám szövegében írtam 1981-ben, hogy „Valaki összekever mindent, a rosszat és a jót / Bele se fogsz, hogy szétválaszd, már megkapod az altatót”. Ez például eléggé bejött. Ember legyen a talpán, aki a mai világban ki tudja bogozni, mi igaz és mi nem. Gyakorlatilag nevezhetjük ezt korszellemnek, ami minden történésre rányomja a bélyegét. Alig látni valamit tisztán, csak a rendszerszintű káosz, ami biztos.

Nem látok keresztül ezen a függönyön, így fogalmam sincs, meddig tart majd, kitisztul-e valaha a kép? (Hát persze, hogy kitisztul – próbálok bizakodni –, csak nem feltétlen nekünk, „hetveneseknek”.)

– Tartja a kapcsolatot az Omega tagjaival?

– Természetesen. Talán Meckyvel (Kóbor János – a szerk.) beszélek a leggyakrabban, a születésnapomon is felhívott. Időnként találkozunk a „dalszerzési kötelezettségeken” túl, például együtt szoktak meghívni bennünket Szlovákiába a zenekar ottani rajongói minden év szeptemberében.

Egyébként elég furcsa, hogy ősidők óta ismerjük egymást, de mintha csak az utóbbi tíz évben kezdtünk volna barátkozni. Én annak idején úgy kerültem képbe, hogy a gitárossal, Molnár Gyurival osztálytársak és jó cimborák voltunk. A többiekkel már csak a korkülönbség miatt sem alakult ki rögtön a pajtási viszony, aztán igaz, összeöregedtünk – de ki-ki a maga módján.

Fotó: Simon Attila

– Mi a helyzet a régóta tervezett új lemezzel?

– Mecky épp a „szülinapi” telefonbeszélgetésben említette, hogy úgy néz ki, végre sikerült formába önteni. Ez leginkább rajta múlt, tulajdonképpen ő volt a dalok lelke, neki köszönhetően lett olyan az anyag, amilyen. Nevezhetjük konceptlemeznek is, a címe Testamentum.

Összefoglalásnak szántuk, az új dalok mellett a pályaív egy-egy régi darabja is bekerült, új köntösben. Nagyrészt én írtam a szövegét, őszre remélem, hallható lesz.

– Miben volt más megírni ezeket a szövegeket, mint a hőskorszak-belieket?



Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Videó: Megnéztük Azahriah idei első koncertjét a SopronFesten, amit még a tripla Puskás Aréna koncertjei előtt adott
Az első sorokat kapunyitástól birtokba vették a lelkes Azahriah-rajongók, de ez nem is csoda, hiszen ebben a félévben csak a SopronFesten vállalt fellépést.

Link másolása

Véget ért a II. SopronFest. Magyarország legújabb fesztiválja formátumában is különlegesnek számít: 80 helyszínen 300 programon vehettek részt a Sopronból és az ország más részéről érkező vendégek. Mi is ellátogattunk az eseményre, az alábbi TikTok videóban megnézhetitek beszámolónkat róla:

TikTok-videónkat ITT nézheted meg:

@szeretlekmagyarorszag.hu♬ eredeti hang - Szeretlek Magyarország.hu

Minden szempontból újszerű, izgalmas és tartalmas programmal indult az idei fesztiválszezon. A SopronFest szervezői célul tűzték ki, hogy koncertekkel, beszélgetésekkel, kiállításokkal, túrákkal, gasztronómiával és irodalommal töltik meg a város utcáit, tereit, kávézóit, éttermeit, teraszait. Harminc kiállításnak adott otthont Sopron, „A Hűség Városa” című tárlatot Lévai Anikó nyitotta meg, a kiállításon szereplő művészek – többek között Ef Zámbó István, Sibitka Panni és Bereczki Kata - pedig a belvárosban kialakított alkalmi művésztelepen alkottak napokon át. Az itt készült különleges művek, a hatalmas szív alakú szobrok a tervek szerint a jövőben helyi szállodákat, éttermeket díszítik majd, ezzel a hétköznapokba is csempészve egy szeletet a kortárs képzőművészetből.

Több tucat beszélgetés és színes témaválaszték jellemezte a SopronFest keretében megvalósult Telekom PodcastFestet. Itt mások mellett Kadarkai Endre, Ördög Nóra, vagy éppen Kende-Hofherr Krisztina ült a mikrofon elé, Áder János Steigervald Krisztiánnal beszélgetett, a boldogság és a mesterséges intelligencia kérdéséről Tari Annamária, Szabó Béla, Nánási Pál és Weiler Péter elmélkedett, a fesztivál egyik nyitó eseményét, Puzsér Róbert és Sebestyén Balázs „párbaját” pedig már közel félmillióan látták a YouTube-on.

A Fő téri Soproni Sörnapok programjai között szerepelt a Kispál és a Borz, a holland Kraak & Smaak, vagy éppen Demjén Ferenc koncertje,

az extrém helyeken felbukkanó „esernyős ember” pedig négy év után újra megmutatta magát, ezúttal a Tűztorony legtetején állva kápráztatta el a közönséget.

A hazai gasztronómia legismertebb alakjai közül Bíró Lajos, a Kistücsök Étterem csapata, Mautner Zsófia, Szabi, a pék és Gianni látogatta meg Sopron éttermeit, kávézóit, egy-egy napig ők látták vendégül a hozzájuk betérőket.

A „bemelegítő napok” után a legtöbb vendég a pünkösdi hosszú hétvégére utazott Sopronba. A Lővérekben felépült színpadokon a szervezők céljainak megfelelően az év könnyűzenei keresztmetszetét mutatták be. Ez a törekvés sikernek bizonyult, hiszen

Azahriah és a Halott Pénz csak a SopronFesten vállalt fellépést ebben a félévben, de a legaktuálisabb nevek mellett igazi legendák is jelen voltak a fesztiválon.

A Csillagok Városa projekt keretében Azahriah egy valódi szobor-széket kapott ajándékba. Ef Zámbó István alkotását a jövőben Sopronban kereshetik majd fel a rajongók.

„Sopron nem maradhat ünnep nélkül!” - Dr. Farkas Ciprián polgármester ezzel a gondolattal tette le a SopronFest alapjait. A munkában a főszervező Weekend Event mellett a város kulturális életének motorjai mind aktív részt vállaltak. Egy olyan új esemény indult el nagy sikerrel, amelynek alapítói célnak tekinti, hogy hosszabb távon is fenntartható és „emberi léptékű” legyen a fesztivál. Egy olyan új színnel bővült a hazai fesztiválpaletta, amely minden korosztály számára kínál lehetőséget. A Lővérekben zajló koncerteken harmincötezren, míg a SopronFest összes programján közel ötvenezren vettek részt. Nemcsak a szállodák, de az éttermek, kávézók, az utcák és terek is élettel teltek meg.

2025-ben a III. SopronFest június 6. és 8. között várja a közönséget.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
59 éves korában elhunyt Jantyik Csaba, az Operettszínház színművésze
A színművész Shakespeare-, Molière-, Schiller-főszerepek mellett modern klasszikusokat is alakított.

Link másolása

Hosszan tartó betegség után 59 évesen elhunyt Jantyik Csaba színművész, a Budapesti Operettszínház társulatának tagja – közölte Facebook-oldalán az Operettszínház.

„Mély fájdalommal tudatjuk, hogy tegnap éjszaka hosszan tartó betegség után 59 éves korában elhunyt Jantyik Csaba színművész, társulatunk tagja”

– írták.

Jantyik Csaba 1964. július 30-án született Békésen. Szentesen a Horváth Mihály Gimnáziumban érettségizett irodalmi-drámai szakon 1982-ben, majd felvételt nyert a Színház- és Filmművészeti Főiskola színész szakára, Horvai István–Kapás Dezső osztályába. Diplomáját 1987-ben vette át – írja a Fidelio. Számos nívódíj mellett kitüntették a Debrecen Kultúrájáért díjjal.

2001-ben az Operettszínházhoz szerződött, ahol A muzsika hangja című világhírű musicalben Von Trapp kapitányt alakította először a budapesti közönség előtt. Fontosabb szerepei az intézményben: Kánkán (Aristide), West Side Story (Schrank), Mária főhadnagy (Kossuth Lajos), Lili bárónő (Malomszeghy báró), Menyasszonytánc (Rabbi), Abigél (Torma Gedeon), Szentivánéji álom (Theseus), Viktória (Webster), Rebecca (Julyan ezredes), János vitéz (A francia király), Hegedűs a háztetőn (Kocsmáros), Jekyll és Hyde (Apa, Lord Savage).

Jantyik Csabát a Budapesti Operettszínház saját halottjának tekinti.

Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Meghalt Dabney Coleman, az Aranyoskám és a Gengszterkorzó sztárja
A színészt utoljára a Yellowstone című sorozatban láthattuk. 92 éves volt.

Link másolása

92 éves korában pénteken Dabney Coleman, a Golden Globe- és Emmy-díjas amerikai színész. Halálhírét lánya, Quincy Coleman jelentette be – írja az MTI.

Coleman karrierje 1952-ben indult, és azóta több mint száz filmben szerepelt. Olyan klasszikusokban láthattuk, mint a Pokoli torony (1974), a Kilenctől ötig (1980), Az aranytó (1981), Aranyoskám (1982), Háborús játékok (1983) és a Gengszterkorzó (2010).

A színész a legjobb férfi főszerepért 1988-ban Golden Globe-díjat kapott a The Slap Maxwell Story című filmben nyújtott alakításáért, egy évvel korábban pedig Emmy-díjat nyert a Sworn to Silence című tévéfilmben nyújtott teljesítményéért.

Coleman gyakran alakított cinikus, szarkasztikus karaktereket. Ezt a képességét kamatoztatta olyan filmekben, mint az Aranyoskám és a Kilenctől ötig, ahol emlékezetes negatív figurákat formált meg.

Dabney Coleman hangját több animációs filmben és sorozatban is hallhattuk. Színészi karrierje előtt az Egyesült Államok hadseregében szolgált. A hadseregben töltött idő segített neki fegyelmet és kitartást tanulni, ami később a színészi karrierjében is hasznosnak bizonyult.

Coleman utoljára Yellowstone című tévésorozatban tűnt fel, amelyben egy rész erejéig a főhős John Dutton apját játszotta.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Hány ember életét tennéd tönkre, hogy kijavítsd egy hibádat? – Megnéztük a Sötét anyagot
AppleTV+ lejtmenetben? Már a második párhuzamos-dimenziós sci-fijük, ami valahogy nem működik. Pedig most egy sikeres könyvet adaptáltak. Akkor hol a hiba?
B.M. - szmo.hu
2024. május 17.


Link másolása

A feldolgozások korát éljük. A nagy hollywoodi stúdiók szinte mindent felvásárolnak, csak hogy valami újat adhassanak el nekünk. Ez a streaming korában kiemelten igaz. Szükség van tartalomra: ha nincs újdonság a streaming-szolgáltatónál, akkor nem lesz, ami behúzza az embereket, és egy idő után lemondják a szolgáltatást. Ez egy ördögi kör, aminek a vége az, amit a Netflixnél is látunk.

Már egészen minősíthetetlen tartalmakkal hígult fel a könyvtáruk, hiába van jó pár szórakoztató mű, ha nem lehet megtalálni a temérdek szemét között.

Az Apple TV+-nál eddig erősen fogták a gyeplőt, nem volt jellemző a gyenge tartalom. Azonban az utóbbi időben a Sötét anyag a második olyan próbálkozás, ami mintha félrecsúszott volna. A Noomi Rapace nevével fémjelzett sci-fi, a Constellation nem csak zsánerében volt hasonló, de a konkrét témája is nagyon közel állt a Sötét anyaghoz. Ez pedig nem más, mint a párhuzamos dimenziók és a közöttük lévő utazás kérdésköre.

Történetünk szerint Jason Dessen (Joel Edgerton) tanár egy nem túl jónevű egyetemen, élete lassú, és a családi élete unalmas. Folyamatosan motoszkál a fejében, hogy mi lett volna, ha nem a családot választja, hanem a munkáját. Felesége (Jennifer Connelly), mintha unná férjét, a kreatív festőművész hölgy teljesen beleszürkült a hétköznapokba. Egy nap, a férfi régi barátja Ryan (Jimmi Simpson) egy hatalmas tudományos elismerésben részesül, itt ez a helyi Nobel-díj, csak, gondolom, nem akarták használni a hivatalos nevet. A díj pénzzel és rengeteg lehetőséggel jár, és Ryan szeretné, ha Jason vele tartana, hogy együtt dolgozhassanak.

Ezt Jason fontolóra is veszi, de hazafele egy maszkos idegen elrabolja. SPOILER veszély!

Nos itt spoilereznem kell, hogy beszélhessünk a sorozat lényegéről, mert megkerülhetetlen ez a rész. Jasont önmaga rabolta el, nevezzük Jason2-nek. Amikor Jason magához tér, egy számára idegen Chicagóban találja magát. Nincs felesége, se gyermeke, ámde a nagy díjat ő nyerte el, és ahogy megpróbálja összerakni a képet, rájön, hogy egy párhuzamos valóságban van. Jason2 pedig felvette Jason eredeti szerepét a felesége mellett.

Itt is érezni a Constellationnel való kapcsolatot. A különbség, hogy ott ezt a párhuzamos univerzum témát nagyon nyakatekerten használták, a Sötét anyag nem lacafacázik, még hangeffektet is ad a Jasonök közti váltáshoz. Egyszerűen oldják meg, ám a legnagyobb probléma, hogy szinte az egész eltűnik az érdektelenségben. Pedig az előzetes alapján lesz itt akció.

Azonban az első két rész után, egyedül a második epizód végén lévő cliffhanger miatt gondolkodnék el rajta, hogy folytassam.

Ezt már nem spoilerezem el, de az amúgy addig eléggé visszafogott sorozat, húz egy váratlant, és megtesz egy olyan lépést, amire nem számítottam. Nem azt mondom, hogy hatalmas csavar, mert nem az, és a történet szerint is könnyen megoldható a probléma, de az biztos, hogy váratlanul ért. Ez az egyetlen dolog, amiért a folytatást fontolgatom, illetve az előzetesben ígért „látványosságok”.

Blacke Crouch, azonos című könyve alapján az író maga írta meg a Sötét anyag forgatókönyvét, sőt a Sony Pictures 2014-ben megvette tőle a megfilmesítési jogokat 1,25 millió dollárért, Crouchnak sikerült elérnie, hogy a cég rábízza a showrunneri pozíciót is. Tehát elmondhatjuk, hogy egy szerzői sorozatról van szó, minden úgy történik, ahogy az eredeti alkotó gondolta. Nem biztos, hogy ez jó dolog egyébként.

Ami könyvként működik, nem biztos, hogy a képernyőn is megállja a helyét, és Crouch nem tűnik tapasztalt forgatókönyvírónak.

Neve mellett filmográfiájában a Sötét anyagon kívül két, a kritikusok által szeretett, de csupán két-két évadot megérő sorozat szerepel: A visszaeső és a Wayward Pines. Mindkettőnek ő volt a showrunnere és az írója is, saját könyvei alapján, csakúgy, mint most. A különbséget egyelőre ott érzem, hogy a Sötét anyag nem izgalmas, nem lebilincselő, nem igazán szórakoztató, és a második rész végét leszámítva nem is sokkoló.

A színészeket felesleges kiemelni, Joel Edgerton mindig zseniális, az ausztrál színész ritkán adja a nevét gyenge produkciókhoz. Persze a streaming ezt biztos meg tudja változtatni. Jennifer Connellyt pedig bármiben elnézem.

Sokat nem enged a forgatókönyv és a rendezés eddig a két főszereplőnek, de meglátjuk majd a folytatásban, hogy ki tudnak-e bontakozni.

Rajtuk kívül Jimmi Simpson mindig szórakoztató: a karakterszínész nevét kevesen ismerik, de a fizimiskája alapján sokak be tudják majd azonosítani. Eddig csupán mellékágon, de valószínűleg negatív oldalon szerepel a történetben Alice Braga és Dayo Okeniyi. Nekik még nem volt annyi képernyőidejük, hogy a karakterük nevét egyáltalán meg tudjam jegyezni.

Mást nem igazán lehet elmondani a Sötét anyagról. Lassan indul be, erősen érdektelen, sci-fi karakterdráma, egyenlőre a beígért igazi látványelemek nélkül, de a második rész vége bátor, sokkóló, akár még folytatni is fogom azért a húzás miatt. Nem hiszem, hogy minden Blake Crouch hibája, de valószínűleg hozzájárult a könyv írója, hogy a sorozat ritmusa és minősége ingadozik.

Azt el tudom mondani, hogy a Constellationnél jobb – ez nem tudom mekkora dicséret, még ha ez is egy kicsit „magyarázós” sci-fi.

Ami biztos, az egyszeri nézőt nem ez a látványvilág fogja behúzni: szürke hétköznapok Joel Edgertonnal. Csak sajnos a karakterek se érdekesek eddig, meglátjuk hova fut ki az első évad, én egy-két részt adok még neki, de megértem, ha valaki halálosan unalmasnak fogja találni.

A Sötét anyag megtekinthető magyar felirattal az Apple TV+ streamingszolgáltató kínálatában.

Link másolása
KÖVESS MINKET: