KULT
A Rovatból

Ryan Gosling Jason Bourne akar lenni – Rekordösszegből készült A szürke ember

Ha a bajszos Amerika Kapitány pöccen be rád, jobb, ha menekülsz! A Bosszúállók-filmek rendezői megint lerombolták a fél világot. Kritika.


Mark Greaney 2009-ben jelentette meg A szürke ember című könyvét, a főszerepben egy bérgyilkossá képzett egykori elítéltről, aki a CIA-nak végez el különféle piszkos munkákat, egészen addig, amíg egy nap ő nem válik a legfőbb célponttá. A könyv sikere eddig további 10 folytatást szült az igen termékeny szerzőtől (s jövőre érkezik a 12. kaland).

Hollywood pedig már jó ideje kacérkodott a megfilmesítéssel, hiszen a Bourne-franchise 2016 óta nem fialt több mozgóképet, és mostanában James Bond sem kényeztet el minket gyakorta küldetésekkel. Így a Hatos nevű hős megpróbáltatásai egyfajta akciófilmes űrt tölthetnek be kellemesen a műfaj rajongóinak.

Eredetileg a Mission: Impossible-filmek direktora, Christopher McQuarrie lett volna A szürke ember karmestere, végül azonban a Netflixnél kötött ki a projekt, akik a Marvel sztárrendezőit, a Russo-testvéreket (Amerika Kapitány: A tél katonája, Amerika Kapitány: Polgárháború, Bosszúállók: Végtelen háború, Bosszúállók: Végjáték) nézték ki a feladatra, hiszen Anthony és Joe a 2021-es Cherry – Az ártatlanság elvesztésével már bizonyították, hogy nem ragaszkodnak a széles vászonhoz, szeretik kiélni magukat szabadon a streamingen is.

A Netflix márpedig híres arról, hogy nem gyakorol szigorú stúdiós kontrollt a rendezőin. Ez azonban már nem egy alkalommal sült el visszafelé, bizonyítva, hogy még a tehetséges rendezőknek sem tesz jót, ha azt csinálnak, amit akarnak.

Pl. Judd Apatow A buborék, Joseph Kosinski A pók feje vagy Jean-Pierre Jeunet BigBug című filmjei támasztják alá e teóriát.

Nos, úgy tűnik, a Russo fivéreknek sem ártott a marveles melók alatt Kevin Feige bábáskodása, hiszen bár mind a négy MCU-s filmjük kiemelkedőnek bizonyult, amelyekben ügyesen ötvözték a szemet gyönyörködtető látványvilágot a jól felépített, hús-vér karakterekkel és kapcsolatokkal, valamint a jól adagolt suspense-szel, a Cherry (ami az Apple TV+-on debütált) már egy kicsit megkongatta a vészharangokat.

A Netflixnek azonban a kifogástalan szuperhősös múlt továbbra is elég indok volt arra, hogy Russóékra bízzák (a tavalyi Különösen veszélyes bűnözőké mellett) a streamingszolgáltató történetének legnagyobb egész estés költségvetését, nevezetesen 200 millió dollárt, hogy filmre kanyarítsák Mark Greaney A szürke emberét, lehetőség szerint egy évekre előre bebiztosított franchise reményében.

A sztori szerint tehát a gyilkosságért majdnem 40 évre bekasztlizott Hatost (Ryan Gosling) 23 éves korában kihozza a hűvösről a CIA egyik nagykutyája, Donald Fitzroy (Billy Bob Thornton), mivel egy amolyan Öngyilkos osztagot szeretne létrehozni, csak szólóban: elítéltekből faragna egyedül dolgozó kíméletlen gyilkológépeket a szabadságukért cserébe.

Főhősünk belemegy a dologba, és megkapja a Sierra Six kódnevet, innen a Hatos elnevezés (a regénysorozatban egyébként „rendes” neve is van: Court Gentry).

18 évvel később egy küldetés során Hatos rádöbben, hogy egy másik Sierra likvidálásával bízták meg, aki átad neki egy meghajtót, ami bizonyítja Fitzroy CIA-s utódja, Denny Carmichael (Regé-Jean Page) mocskos üzelmeit. Carmichael persze emiatt gyorsan szeretné eltenni láb alól Hatost, és megszerezni a terhelő bizonyítékot jelentő drive-ot. A pszichopata ügynököt, Lloyd Hansent (Chris Evans) uszítja rá Hatosra, aki természetesen nem válogat az eszközökben, például elrabolja Fitzroy unokahúgát, Claire-t (Julia Butters), aki hősünkkel is szoros kapcsolatot ápol. Hatos segítője pedig csupán egy fiatal, feltörekvő ügynöknő, Dani Miranda (Ana de Armas).

Talán ennyiből is érezhető, hogy A szürke ember nem váltja meg a világot csupán az alapsztorijával. Sokszor látott-hallott, az unalomig elcsépelt történet ez egy alapvetően rosszfiúkat irtó bérgyilkosról, aki ezúttal a zsákmány szerepébe kényszerül.

A Bourne-szériához az amnéziás szál szolgáltatott izgalmas alapot, a 24-hez a szűk időbe sűrített cselekmény, a 007-es ügynök pedig már hatvanéves, így nincs szüksége magyarázkodásra. A szürke embernél azonban semmi ilyesmi nem állt rendelkezésre, ezért fordulatos cselekményre, ütős, nagyszabású akciókra és karakteres színészekre volt szükség.

Kétségtelen, hogy a Netflix nem spórolt semmin. A 2019-es Az első ember óta, vagyis három év után újra csatasorba állították az alapvetően válogatós Ryan Goslingot, fő nemezisnek pedig leigazolták magát Amerika Kapitányt (a büdzsé jelentős része minden bizonnyal rájuk ment el), akiket persze öröm nézni, a Russo-tesók pedig vannak annyira rutinosak a marveles évek után, hogy csípőből levezényeljenek látványos akciójeleneteket. E tekintetben látszik is a megihletett hozzáállás, a stílusos (a tűzijátékos, a rózsaszín füstös vagy az egysnittes bunyók) és a CGI-jal jelentősen felturbózott (a repülős és a prágai villamosos haddelhadd) akciószcénák kétségtelenül A szürke ember csúcspontjai.

Ugyanis sajnos egyéb látni- és élveznivaló nem nagyon akad itt. Goslingék egy ezerszer látott és nem túl fordulatos cselekményben kénytelenek üres dialógusokat elmormogni. Ráadásul még az előre beharangozott humor sem működik, pedig próbálkoznak rendesen a szellemesnek szánt beszólásokkal.

Sablonok sablonok hátán. Persze korántsem nézhetetlen mű A szürke ember, a dinamikusabb jelenetekre tényleg felocsúdhatnak lecsukódásra vágyódó szemhéjaink, ám összességében semmi emlékezetes nem pereg szemeink előtt, s Russóék filmje így gyorsan bekerül oda, ahova az utóbbi időben nem kevés nagyszabású Netflix-produkció (pl. a Különösen veszélyes bűnözők is): agyunk „Elfeledett” feliratú fakkjába.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„Nem látok jönni egy szebbik világot, itt ti loptátok el tőlünk a jövőt” – újabb rendszerkritikus dalt írt Mehringer Marci, Puzsér Róbert is szerepel a klipben
A kritikus egy közmédiás szerkesztőt alakít a klipben. A dalhoz Petőfi klasszikusa adta az ihletet a fiatal zenésznek.


Új dallal jelentkezett Mehringer Marci. A fiatal zenész néhány hónapja adta ki a Szar az élet című, rendszerkritikus dalát, ami hatalmas visszhangot váltott ki.

Mehringer ezúttal is hasonló szerzeménnyel állt elő. A Szeptember végén (stressz) című dal szintén a mai fiatalok gondolatairól szól, és a zenész azt szerette volna, hogy a magyar valóságot tükrözze egy olyan szemszögből, ami minden korosztálynak ismerős lehet.

„Petőfi Sándor Szeptember végén című költeménye volt a kiindulópont, mert vannak érzések és gondolatok, amik évszázadokon át is relevánsak maradnak. Ezek azok, amik összekötnek minket, akár fiatalok vagyunk, akár idősebbek, egyszerűen generációkon keresztül összeköt mindenkit”

– mondja Mehringer a dalról, melynek klipjében Puzsér Róbert, Dietz Gusztáv és Füsti Molnár Éva is közreműködött.

Puzsérék a klipben a propaganda hatására egymástól egyre jobban eltávolodó családot alakítanak. Az énekes szerint a szám allegorikus látomás a mai Magyarországról: „a közmédia egyik szerkesztőjének történetén keresztül, aki a saját lelkiismeretével küzd, majd végül angyallá válik, hogy a magasból tekinthessen le az országra, amelyet addig a képernyő mögül formált.”

A dalban például ilyen sorok hallhatóak:

„itt összeomlik minden,

piros-fehér-zöld az ingem

forog a világ, elfolyik minden,

nekem tényleg senkim sincsen”

A refrén pedig így szól:

„nem nyílnak a völgyben a kerti virágok

nem zöldell a nyárfa az ablak előtt

nem látok jönni egy szebbik világot

itt ti loptátok el tőlünk a jövőt”

Mehringer Marcival a Szar az élet című száma után interjúztunk is. Akkor azt mondta, a pozitív fogadtatáson túl, sok negatív kommentet, sőt még fenyegető üzenetet is kapott a dal miatt.

(via 24.hu)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Tarr Béla Krasznahorkai Nobel-díjáról: A Sátántangót egy éjszaka alatt olvastam el, és rögtön tudtam, hogy ez egy remekmű
Az író és a filmrendező sokáig dolgozott együtt. Tarr Béla nagyon örül, hogy Krasznahorkai László megkapta a Nobel-díjat.
Maier Vilmos - szmo.hu
2025. október 09.



A Népszava telefonon érte utol Tarr Bélát, miután csütörtökön irodalmi Nobel-díjat kapott Krasznahorkai László. Tarr több Krasznahorkai-regényből is filmet készített, hosszú ideig dolgoztak együtt.

Tarr így fogalmazott:

„Nagyon örülök, hogy nyert, úgyhogy egyelőre mást nem tudok mondani. Hosszú éveken keresztül együtt dolgoztunk, és hogy nyert, hihetetlen nagy öröm.”

A rendező a Sátántangót és Az ellenállás melankóliáját is vászonra vitte, utóbbi Werckmeister harmóniák címen került a mozikba. Alkotótársi kapcsolatuk A torinói lóig (2011) tartott.

Arra a kérdésre, miként hatottak az író szövegei a filmekre, Tarr ezt mondta: „Nem konkrét szöveg segített, hanem az a pozíció, ahonnan a világot nézi, mert az univerzális. Abban tudott nagyon segíteni. De hát ez két külön nyelv, az irodalom és a film. A Sátántangót egy éjszaka alatt olvastam el, és rögtön tudtam, hogy ez egy remekmű.”

A magyar kormány és a hazai művészeti élet több szereplője is gratulált a friss Nobel-díjas írónak:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Megszólalt Krasznahorkai László: Ha néhány pillanat úgy telt el Magyarországon, hogy sokan boldognak érezték magukat, talán még meg is lehet szokni
A Nobel-díjas író pár mondatban reagált ma a díjra, az azt követő jókívánságokra, és meg is köszönte az olvasóinak őket. Záporoznak is a kommentek a poszt alá.


Néhány napja jelentették be, hogy Krasznahorkai László kapta a 2025-ös irodalmi Nobel-díjat, akkor volt egy rövid nyilatkozata, de azóta nemigen szólalt meg az író. Most a közösségi média oldalán írt pár sort a követőinek a maga fanyar humorával:

„Krasznahorkai László hálás az Elkerülhetetlen Véletlennek, hogy ennyi embernek okozott örömöt. Köszöni a jókívánságokat. Ha néhány pillanat úgy telt el Magyarországon, hogy sokan boldognak érezték magukat, talán még meg is lehet szokni”
– írta a Facebookon.

A kommentek túlnyomó része pozitív reakciókat tartalmaz, köszönik a könyveket, az olvasás élményét, és gratulálnak a frissen díjazott írónak:

"Pont a mester kötetét olvasva kaptam a híreket. Hát persze hogy boldogság."

"Itt Erdélyben is nagy volt az öröm. Egy könyves kávézóban dolgozom, jó volt elsőnek két német egyetemi hallgatónak elújságolni a hírt, hallottak a szerzőről!"

"Mikor évekkel ezelőtt egy brit könyvtárban dolgoztam karbantartóként, mindig megpróbáltam becsempészni a Wenckheim báró hazatér angol nyelvű, keménykötésű kiadását az ajánlott irodalom polcra, de valaki mindig észrevette és visszatették. Végig nekem volt igazam. Gratulálok a díjhoz!"

"Igen, végre önfeledten lehetett örülni, egy időre ki lehetett lépni a nyomasztó, nehezen elviselhető mindennapjainkból. Köszönjük!"

"Hatalmas öröm és boldogság,hogy egy magyar ember ismét feltette hazámat a kultúra felső polcára.Szívből gratulálok,jó egészséget és kreatív energiákat kívánok az elkövetkezendő időkre is!"


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Aktnaptárt készít Tóth Enikő új főszerepében - egy pikáns darab a Játékszín színpadán
A darab a bátorságról és egy női közösség erejéről szól, és a világ számos helyén színpadra állították már. De Tóth Enikő egy másik tabudöntögető színdarabban is játszik, ami a menopauzáról szól.


Tóth Enikő nagy dobásra készül: a Játékszín Naptárlányok című előadásának egyik főszerepét viszi, amelyben egy kisvárosi női közösség aktnaptárt készít egy nemes ügyért. „Van egy női közösség, amelynek tagjai egy nemes ügy mellett elindítanak valamit, és rendkívül bátor döntést hoznak a kissé színtelen kis életükben.” – mondta erről a Blikknek.

A Naptárlányok Tim Firth műve, amelyet egy valós történet ihletett: Angliában, Yorkshire-ben egy női klub tagjai jótékonysági aktnaptárt készítettek, hogy pénzt gyűjtsenek egy barátnőjük férje emlékére és a leukémiakutatás támogatására.

A darab a barátságról, a közösség erejéről, az önelfogadásról és a veszteség feldolgozásáról mesél, sok humorral és megható pillanattal.

A színpadi jelenetek a pikáns szituációkat játékosan, ízléssel oldják meg: a szereplők a „kényes” pillanatokban hétköznapi tárgyakkal – teáskannákkal, süteményekkel, virágokkal – takarják el magukat, miközben egyre nagyobb önbizalommal állnak ki az ügyük mellett. A történet a 2000-es évek elején bemutatott, nagy sikerű film után került színpadra a 2000-es évek végén, és azóta világszerte számos színház műsorán szerepelt.

A mi kis falunk című sorozatban Zömbiknét alakít Tóth Enikő a Menopauza című darabban is brillírozik, és erős visszajelzéseket kap a nézőktől.

„Nagyon sok nőnek hozott megkönnyebbülést, hogy például a menopauzáról beszélünk a színpadon, ráadásul humorral, öniróniával, de közben úgy, hogy belefacsarodhat az emberek szíve.

Sok hölgy mondta, hogy az előadás után a férje már jobban érti, miért volt olyan a változókorban, amilyen. A nők szemében meg azt a boldogságot látom, hogy megértve érzik magukat, van bennük egy felszabadult érzés” - fogalmazott Tóth Enikő a Blikknek.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk