KULT
A Rovatból

Robert Rodrigueznek le kéne szoknia arról, hogy a fiaival együtt készít filmet – Ilyen lett a Kémkölykök: Armageddon

Robert Rodriguez továbbra is elég jóban van a filmstúdiókkal (most épp a Netflixszel), mivel még mindig adnak neki egy csomó pénzt ahhoz, hogy a vasárnapi családi ebéd közbeni beszélgetéseiből filmet forgasson a nagyközönségnek. Akár akarjuk, akár nem…


Az 1992-es El Mariachi – A zenész című első filmjéért az akkor 23-24 éves Robert Rodriguez beállt "kísérleti patkánynak": egy koleszterincsökkentő gyógyszer tesztelésére használták őt. Napi 100 dollárt fizettek neki egy hónapon át, a forgatókönyv nagy részét pedig a laboratóriumba zárva írta. Végül összeszedett 7000 dollárt, és leforgatta a rendezői-írói-operatőri-vágói-produceri (tehát nagyjából mindent ő csinált) debütálását, amellyel közönségdíjat nyert a Sundance-en és Deauville-ban, a legnagyobb független díjkiosztón (Independent Spirit Awards) pedig a legjobb első film díját kapta, ráadásul bekerült a Guinness Rekordok Könyvébe is, mivel az El Mariachi lett a legalacsonyabb költségvetésű film, ami egymillió dolláros bevételt ért el az Egyesült Államokban. Elhivatott filmes, kétségtelen.

Ezután pedig vállára emelte őt a szakma, és egy 1994-es tévéfilm (Roadracers) után újra elkészíthette az El Mariachit, csak nagyobb költségvetésből, ami Desperado (1995) címmel instant kultfilm lett.

Rodriguez pedig gőzerőre kapcsolt: Négy szoba (1995), Alkonyattól pirkadatig (1996), Faculty – Az invázium (1998), ő lett az új hollywoodi fenegyerek, aki extraalacsony büdzséből csodákra képes. Majd sokak szerint az új évezredben megbuggyant…

Az addig kizárólag felnőtt nézőkre fazonírozott remekei után ugyanis 2001-ben előállt a Kémkölykökkel, egy családi akcióvígjátékkal, amely nem igazán viselte magán az addig megszokott stílusjegyeit. Az akkorra már többszörös édesapa (aki konzisztensen nem megszokott és r betűvel kezdődő neveket ad a gyerekeinek: Rocket, Racer, Rebel, Rogue, Rhiannon) ugyanis szeretett volna egy filmmel kedveskedni a saját és egyben a világ srácainak. Sőt, rögvest egy trilógiát forgatott le, mivel a második rész, Az elveszett álmok szigete 2002-ben, a harmadik, a Game Over pedig 2003-ban már a vásznakra is került.

Anyagilag amúgy szépen fialtak ezek a filmek, a Rodriguez-rajongók azonban nem értették, miért ilyen infantilis és felejthető semmiségekre fecsérli az idejét valami újabb menőség helyett.

Rendezőnk monyója persze akkor még megvolt, így két családi hülyeség közt (pl. a 2005-ös Cápasrác és Lávalány kalandjainak sztorija a 8 éves fia, Racer agyából pattant ki, de a 2009-es Csodakavicsot sem köszönjük meg) azért rendre előrukkolt egy-egy ütős, vérbeli Rodriguez-mókával (Sin City – 2005, Terrorbolygó – 2007, Machete – 2010).

Azonban, ahogy azt most tárgyalt filmünk is alátámasztja, valahogy képtelen elengedni a családjával közös munkát. A Kémkölykök-univerzum ugyanis tovább bővült. A 2011-es, szintén vállalhatatlan negyedik rész, A világ minden ideje, valamint 2020-as rettenete, a Mindenkiből lehet hős után ugyanis Rodriguez úgy döntött, rebootolja a Kémkölyköket Armageddon alcímmel, a Cortez családból (Antonio Banderas, Carla Gugino, Alexa Vega, Daryl Sabara) így Tango-Torrez lett (Zachary Levi, Gina Rodriguez, Connor Esterson, Everly Carganilla), és persze igazodunk a 2020-as évek elvárásaihoz.

A sztori tehát alapjaiban ugyanaz, mint 22 évvel ezelőtt: a szülők titkolják gyermekeik elől kémkedő szakmájukat, ám legújabb ügyük kapcsán mindketten foglyul esnek (ezúttal egy videójáték-gyáros techguru a ludas, aki Tango-Torrezék saját fejlesztésű kódja, az Armageddon ellopásával és felhasználásval szeretné a saját játékát felhekkelni a világ összes digitális eszközére – igen, ez a célja és nem több), így a mit sem sejtő, de természetesen rendkívül talpraesett gyerkőcöknek kell őt megmenteniük a rengeteg, rájuk szabott kémkütyük segedelmével.

A Kémkölykök: Armageddon természetesen teljesen felesleges, semmi olyan nincs benne, amit ne láttunk volna már akár a franchise során többször, ám azt azért hozzá kell tenni (öröm az ürömben), hogy ez a film már nem annyira ciki, mint az eddigiek.

A jótól, a kreatívtól, a szórakoztatótól azért még mindig messze áll, de az tán kijelenthető, hogy a franchise eddigi legjobbja. Igazán kínos pillanatokból legalábbis nem sok akad. Ez is valami.

Főként a film első fele számít kellemes meglepetésnek, legalábbis a Kémkölykök-univerzumon belül, egész ötletes és még némi működő humorral is átitatott képsorok peregnek előttünk. A gyerekek fantáziáját mindazonáltal megmozgathatja az a sok kütyü, amelyekkel Tony és Patty, a két új kémporonty veszi fel a harcot a gaz videójátékosokkal.

S hoppá, ez utóbbi kapcsán egy kis nevelőcélzat is beficcent a sztoriba: a digitális eszközök bújása ma már elengedhetetlen, és a modern XXI. században enélkül boldogulni természetesen lehetetlen, ugyanakkor túlzásokba sem szabad esni.

A gyerekek videójátékos tudásukkal kerekednek felül a felnőtteken (az egyetlen, amihez ők nem értenek, vagy nem annyira), hiszen ma már előbb tanulnak meg iPadezni, mint beszélni, de ez nem minden, a család számára a való életben együtt eltöltött minőségi idő továbbra is a legfontosabb és persze felülmúlhatatlan. Szóval, ha bármiféle mélységet is kutatnánk a csontvázakkal és robotokkal vívott csatáktól és a képernyőről leugró CGI-hátterektől hemzsegő történetben, az ez lenne.

[caption id="attachment_2084984" align="aligncenter" width="2560"] Spy Kids: Armageddon. (L-R) Everly Carganilla as Patty Torrez and Connor Esterson as Tony Torrez in Spy Kids: Armageddon. Cr. Netflix ©2023[/caption]

Robert Rodrigueznek mindenesetre ideje lenne felhagynia ezekkel a családi szösszeneteivel (az Armageddont is immár 26 esztendős, Racer nevű fiával együtt írta, s a 24 éves Rebel volt a társzeneszerző), és olyan produkciókra koncentrálnia, amelyekkel anno kiérdemelte azt a bizonyos „fenegyerek” jelzőt. Persze lehet, hogy azóta elveszítette a monyóját… Sajnálnánk.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Vecsei H. Miklós az SZFE-s tanáráról: Büszke voltam rá, hogy az én farkamat fogja
A színész az Ördögkatlanon beszélt a színházi közeg visszaéléseiről vagy családja megosztottságáról. Az interjúban arról is beszélt, miért utasított vissza egy állami díjat.


Vecsei H. Miklós az Ördögkatlan fesztiválon beszélgetett Veiszer Alindával, az interjú Veiszer Patreon-oldalán jelent meg, amelyet a Telex szemlézett. A színész-rendező többek között a Nemzeti Színházhoz való szerződéséről, a családja megosztottságáról, az SZFE-s éveiről és egy visszautasított állami díjról is beszélt.

Elmondta, hogy mesterei és szakmabeli barátai közül senki nem beszélte le arról, hogy elfogadja Vidnyánszky Attila ajánlatát. A döntés előtt kikérte Jordán Tamás, Molnár Piroska, ifj. Vidnyánszky Attila és gyimesi nagymamája véleményét is. Hozzátette, hogy közülük csak

nagymamája nevezhető Orbán Viktor „véres szájú hívének”. Vecsei hangsúlyozta: ő a Nemzeti Színházban hisz, nem valamelyik igazgatójában.

A beszélgetésben arról is szó esett, hogy mennyire megosztottnak látja Magyarországot. Vecsei úgy fogalmazott: imádja az országot, de sírnia kell, milyen állapotban van. Példaként említette, hogy

a családja egyik része a Pride-on van, a másik fele pedig a nagymamájánál nézi a csíksomlyói búcsút.

Az interjúban felidézte az SZFE-n töltött éveit is. Azt mondta, hogy öt évig volt ott hallgató, és teljesen természetesnek számított, hogy egy hatvanas férfi tanár fogdosta őt, miközben instruálta. Szavai szerint:

„Sőt, még büszke is voltam rá, hogy az én farkamat fogja, és nem a másokét, mert akkor engem akar instruálni.”

Vecsei arról is beszélt, hogy az SZFE modellváltásával nem értett egyet. Éppen ebben az időszakban kapta volna meg a kormánytól a Fiatalok a Polgári Magyarországért Díjat. Írt egy levelet az akkor még államtitkár Novák Katalinnak, amelyben jelezte: a kitüntetést csak akkor veszi át, ha beszélhet vele az ügyről. „Nem válaszolt nekem Novák Katalin. És nem is fogadott. És akkor én sem fogadtam el ezt a díjat” – mondta.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Tragédia a Netflix velencei forgatásán: a stáb szeme láttára meghalt a sikersorozat rendezőasszisztense
Diego Borella az Emily Párizsban ötödik évadának munkálatai közben esett össze. Az orvosok a Hotel Danieli épületébe siettek, de már nem tudták megmenteni a 47 éves rendezőasszisztenst.


Tragikus esemény árnyékolta be az Emily Párizsban forgatását Velencében: váratlanul elhunyt Diego Borella, a Netflix népszerű sorozatának rendezőasszisztense.

A Daily Mail beszámolója szerint az ötödik évad utolsó jeleneteinek felvétele zajlott a lagúnák városában, amikor Borella a stáb jelenlétében összeesett.

A La Repubblica információi szerint

az orvosok csütörtök este, 7 óra körül érkeztek a történelmi Hotel Danieli épületébe, de már nem tudták megmenteni az életét.

A rendezőasszisztens mindössze 47 éves volt. A hírek szerint halálát valószínűleg szívroham okozta.

A tragédia után a forgatást ideiglenesen felfüggesztették. Az ötödik évad velencei jeleneteit augusztus 15-én kezdték rögzíteni, és eredetileg hétfőn fejezték volna be a munkát.

Diego Borella 1978-ban született Velencében. Elismerést szerzett rendezőként és íróként, tanulmányait Rómában, Londonban és New Yorkban folytatta. Közösségi oldalain meséket, haikukat és színdarabokat is megosztott.

(via Femina)


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Ez a férfi tényleg egy félisten élőben is – megvadult nőstényhordák ellenére is elsöprő volt Jason Momoa koncertje
A hisztérikus követelőzések ellenére sem vetkőzött, viszont felszabadultan zenélt Jason Momoa a bandájával a budapesti Akváriumban. A meglepetés-fellépő a 16 éves fia volt, aki szintén nagyon átélte a teltházas bulit.


Amióta megláttam a Trónok Harcában Khal Drogóként belovagolni Jason Momoát (akiről valljuk be, nők millióinak szintúgy a lovaglás jut eszébe), híresen elfogult lettem. Úgyhogy amikor kiderült, hogy Budapesten koncertezik a nyelvbotlásnak vagy dadaizmusnak is beillő, Öof Tatatá nevű bandájával, fél órán belül öten küldték el nekem a hírt.

2019-ben már voltam olyan koncerten, amelyen ő is ott volt, ugyanis pont a Dűne első részének budapesti forgatása alatt turnézott utoljára a Slayer. De Momoa akkor sajnos nem a küzdőtéren pogózott, mint nemrég Ozzy búcsúbuliján a Pantera riffjeire, hanem a színpad mellől élvezte a show-t.

Jól tettem, hogy fénysebességgel lecsaptam egy jegyre, mert egy nap alatt 80%-ban el is fogytak a jegyek, és utána hamar teltházas lett a buli. Nyilván rengetegen úgy voltak vele – kétségkívül én is –, hogy kit érdekel, Jason milyen zenét játszik, ha az Old McDonalds had a farm dallamára olvassa fel a telefonkönyvet, akkor is izgalmas lesz látni, hogy milyen a kisugárzása ennek a tesztoszteron-hegynek.

Amikor rákerestem a 2024-ben alakult Öof Tatatá-ra, annyit tudtam meg elöljáróban, hogy Mike Hayes énekes-gitáros és Kenny Dale dobos a két zenésztársa, és többek közt Metallica, Black Sabbath, Led Zeppelin és Jimi Hendrix feldolgozásokat adnak elő.

Erre mondjuk nekem, mint rock-metal fanatikusnak extrán fel is csillant a szemem, a műfajt nem kedvelő gruppie-k meg majd elvonatkoztatnak a zenétől, úgysem azért lesznek ott.

A késő esti klubkoncertet illetően arra számítottam, hogy csipketangákat csúzlizó csajok lepik majd el az Akvárium területét, és lesz pár Temu-köpenyes Aquaman, aki így próbál majd a helyszínen csajozni. Sokat nem tévedtem. Két órával a 22.30-ra kiírt koncert előtt már beengedték a sorokban kígyózó keménymagot: valóban volt köztük egy nagydarab kamu-Momoa, számtalan rocker, néhány Momoa-pólós rajongó, szuperhős-fan srácok, és persze zömében állig felnyomott dekoltázsú, kikent-kifent, elszánt lányok, illetve idősebb nők egyaránt. Volt, aki a párjával érkezett, de a többség csapatostul, hiú reményekkel telve portyázott.

Az Akvárium nagytermébe lejutva végtelenítetve vetíteni kezdték – az első sorokat rögtön elfoglaló rajongótábornak – a színész vodkareklámját. Amely elsőre szexinek hatott, ezredszerre már vallatásnak. Az pedig még inkább, hogy ennyi ideig kellett felfokozott hangerővel ovuláló hölgyek locsi-fecsijét hallgatnom, akik már attól önkívületben sikítottak, ha egy road bement letenni egy setilstet a földre.

Amikor végre elkezdődött a koncert, egyébként a kiírt időben, én instant hormonsokkot kaptam a belépő Jason Momoától, mert ez a férfi tényleg egy félisten élőben is. Huncut mosolygások, magabiztos közvetlenség, laza haj- és fenékrázás, gyakori közönséghez dumálás és karizmatikusság (nos, a karizma sem utolsó).

Aki pedig a – nemrég a forgatás miatt történt – szakrális szakálltalanítás miatt izgult, annak jelentem, hogy azóta kellemes borostája nőtt, amely remekül áll neki.

Maga a koncert számomra kifejezetten hangulatos és élvezetes volt, mintha egy blueskocsmában lettem volna, ahol a régi haverok előadják a kedvenc rock-metál slágereiket. Kenny jól dobolt, Mike pedig ugyan nem a legjobb énekes, viszont igazán kiváló gitáros, valamint egy tüneményes és szerethető figura. A trió néha kibővült Nakoa-Wolffal, Momoa 16 éves fiával, aki szintén az apjával együtt forgat nálunk. A srác nem csupán a szülei vonásait örökölte (bár lágyabb kivitelben, puttó angyalkás fürtökkel), hanem az apja zenei tehetségét is, mert már most jól gitározott, és látványosan élvezte a reflektorfényt, szinte fürdőzött a sikerben.

Az apja-fia páros még vokálozott is egyet közös mikrofonba a Rebel Yell alatt. A közönség láthatóan nem tudta értékelni a jammelős blues-részeket és a keményebb metálszekciót sem, csak a populárisabb slágerekre indult be az éneklés, mint amilyen a Red Hot-féle Can’t stop meg a Zombie vagy a Purple Rain.

A buli közben azonban egyre inkább szégyelltem, hogy nő vagyok, annyi lealjasodást láttam és hallottam. Ennyi malacvisítás konkrétan a vágóhídon nincs. Hol hörögve skandálták a családjuktól elszabadult asszonyok, hogy „Shirt off! Shirt off!”, hol magyarul vinnyogták, hogy „Rajtad van a póló, mi van veled?!" vagy "Aquaman gyere ide!". Volt momoás felnőttszínező is valaki kezében (na jó, az nekem is megvan), és egy molinón az első sorban a "Can I have a dickpic?" állt.

A koncert közepén majdnem agyontaposott-rúgott két ittas hölgyemény, hogy egy méterrel közelebb lássák az idoljukat. A (velem is) durván verekedő, megvadult egyedet végül a szekus szedte ki a sorból. Mintha egy nagyszabású lánybúcsún lettem volna – nem csoda, hogy Momoa végül nem vette le a trikóját, becsültem is érte, hiszen nem chippendale műsorral érkezett.

Az éjjel fénypontjaként még a dobverőt is elkaptam a végén, pedig én nem is nyúltam utána, mint száz másik kéz, csak hallottam, hogy a földön koppan, és pont be tudtam slisszolni a lábak közé, hogy felvegyem.

És az a harci helyzet, hogy Momoa és az egész bandája rendkívül szimpatikus és megnyerő volt a műsor alatt. Pedig én tényleg szerettem volna fogást találni ezen a pasin. De nem sikerült - sajnos semmilyen értelemben.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Tóth Gabi: kimegyek mindjárt, azt kint valakit agyonverek – A Megasztár előzetese szerint bőven lesz feszültség a tehetségkutatóban
Herceg Erika könnyeit törli, Curtis kiakad és káromkodik, Marics Peti pedig kiabálni kezd.


Hamarosan érkezik a Megasztár idei évada. A csatorna egy előzetest is megosztott, melyből kiderül, hogy bőven lesznek megint feszültségek, sértődések, könnyek.

A műsorban új mesterek is érkeznek. A zsűri tagjai: Tóth Gabi, Herceg Erika, Curtis és Marics Peti. Ördög Nóra pedig új társat kap a műsorvezetéshez, Till Attila helyett Szépréthy Roland lesz a partnere.

VIDEÓ: A Megasztár beharangozója


Link másolása
KÖVESS MINKET: