Folytatódott a Tábor, még három mentornak kellett kiválasztania azt a 6 embert, akit magával visz a Mentorházba.

Elsőként Bye Alex és a fiúk következtek. Sajnos egyik kedvencem, a Körmendi János hasonmás Escobar elvérzett. Viszont ott lesz a mentorházban Balázs Alex – Alee, aki a célratörő, „Leszarom” című dalával lépet színpadra.

Lehetne a címe „Kamasz himnusz” is, végig az volt az érzésem, mintha a fiammal beszélgetnék. Viszont így, hogy már harmadszor hallottam a srácot, feltűnt: Alee egyik fő fegyvere az, hogy képes nagyon gyorsan, nagyon tisztán beszélni. Minden dalában van ilyen rész, ami nagyon jól szól és megemeli a produkciót.

Viszont egy idő után unalmas lesz, ha mindig erre épít. Pont olyan idegesítővé válhat, mind az olyan énekes, aki minden dalában scattel.

Kétségtelenül a mezőny egyik érdekes figurája Árvavölgyi Patrik. De mindent összevetve csodáltam, hogy Alec magával vitte a Mentorházba. Pedig én is megörültem, amikor kiderült, hogy Edit Piaf dallal készült. Egyfelől jó ízlésre vall, másrészt bevállalós, mert Edith Piaf minden idők egyik legnagyobb énekesnője és előadóművésze volt.

Sajnos, a Tábor első köréhez hasonlóan, most sem énekelt igazán jól. Sokadszor is hangsúlyozva, hogy nem vagyok szakember, szerintem neki nincs nagy hangja. Van egy tartomány, amin belül egész jól tud énekelni – ennek lehettünk tanúi a válogatón –, ami elég lehetne, ha ő egy olyan énekmondó szeretne lenni, mint Cseh Tamás vagy Bob Dylan. Csakhogy ő nem az.

Ha jól értem, Alex – mentor társai egyetértésével – azért vitte tovább, mert „jó forma”, karakter, egyéniség. De én ebben is kezdek kételkedni. Kétségtelenül szuper, hogy ennyire önazonos, ennyire jól érzi a bőrében magát annak ellenére hogy – efelől kétségem sincs – sok bántást, beszólást kaphat és még fog is kapni.

Ezzel együtt nem érzem rajta, hogy hű milyen nagy egyéniség lenne, nincs erős kisugárzása (vagy legalábbis én a tévén keresztül nem érzek ilyet), a hangját sem hallom különlegesnek.

Tóth Roland tovább jutását inkább értem. Bár most nagyon hamisan énekelt, de a válogatón és a Tábor elején megmutatta, hogy tud énekelni, és neki valóban nagyon érdekes hangszíne van.

Rajtuk kívül a Pápai Joci dallal érkező Varga Norbert, Szajkó Attila és Mehringer Marcell került Alex csapatába.

Összességében Alex választásaival sokkal nagyobb mértékben egyet tudtam érteni (vagy legalább elfogadni azokat), mint előző nap Laci esetében.

Következett Adél és a zenekarok. A Crush remekül elindította a kört, és „rajt cél győzelmet” arattak, vagyis rögtön leülhettek és ott is maradtak.

Ezután fura irányt vett a műsor. Adél sorba ültette le a finoman szólva kétes vegyértékű produkciókat. A sort a Kultúrkör kezdte, akik viccesnek szánt rap számukkal nem voltak túl ütősek.

A mentor fiúk haza küldték volna őket – „ez ciki volt” – de Adél megmakacsolta magát, mondván, hogy ő érez bennük valamit, ezért leültette őket, és el sem engedte a kezüket.

Következett a Voisingers kórus, akiket előző nap azzal engedtek tovább a mentorok, hogy legyen a kórusnak szólistája (vagy szólistái), akik kiállnak a többiek elég.

Ezt csak félig teljesítették. Úgy, hogy bizonyos pontokon egy-egy kórustag egyedül énekelte a dallamot, de a többiek között maradva. Senki sem nőtt a többiek fölé.

A mentoroknak ez persze nem tetszett, ők mindenképp valami Apáca Shows performanszt vártak volna. De Balásy Szabolcs egyértelművé tette:

Adél ennek ellenére adott nekik széket, de a Mentorházba végül nem jutottak be.

Hasonló sorsra jutott a The Wonder nevű duó, akiket a mentorok raktak össze az előző adás végén. Érthetetlen, hogy Adél miért ültette le őket (talán hogy dacoljon mentortársaival), mert harmat gyengék voltak.

A kőkemény, zúzós zenével érkező Avantgarde-ot viszont hazaküldte, pedig sokkal jobbak voltak nemcsak a The Wondernél, de a Kultúrkörnél is.

Az este pozitív meglepetése a Harmonies. A lánytrió, akiket szintén a mentorok hoztak össze. Elképesztően jól énekelték Gnarls Barkley Crazyjét, meg is kapták a Voisingers székét.

Adél csapata végül így alakult: Crush, Kultúrkör, Harmonies, The Palace, Beneath My Skin, DD Night.

A lányok hatosa állt össze utoljára. Nem megyek végig fellépőről fellépőre a programon, akit érdekel, nyilván látta vagy visszanézi az adást.

Először is, hozzá köthető az adás talán legmeghatóbb, legemberibb pillanata, amiért sok mindent megbocsátottam neki – lásd gagyi énekesek tovább juttatása a válogatóról –, amikor is személyes kedvencét, a kórusában éneklő Jankát kellett felállítania a székről.

Ugyancsak ő hozta meg az est legérthetetlenebb döntését, amikor felállította Laurát. Egyetlen magyarázatot tudok, miután Laura nagyon a műsor elején énekelt, Peti a végére elfelejtette, mennyire jó volt. Sokkal inkább vittem volna tovább őt, mint a rapper lányt, Hannát, vagy a régi táncdalfesztiválokat idéző Nagy Reginát.

Végül Petihez kötődik a legszenyóbb felállítás is. Petinek van érzéke a drámához, de egy ilyen kiélezett pillanatban nem a legkorrektebb elhitetni mindenkivel, hogy Szakács Erikát fogja felállítani, hogy aztán egy váratlan fordulattal Szabó Kamilla Lillát küldje haza.

Ugyanakkor nem kérdés, hogy Ferenczi Kamillának le kellett ülnie. Talán a legjobb hang a mezőnyben. Ha minden versenyző ilyen szintű énekes lenne, igazán jó színvonalú lehetne a műsor.

Rajtuk kívül Tabatai Nejad Flórával és Kovács Harmattal találkozhatunk jövő hétvégén.

A kiesők közül Laura mellett Kovács Kitti fog nagyon hiányozni, aki egyik kedvenc dalomat, a Creepet énekelte a Radioheadtől.