prcikk: „A cölibátus lehet jó dolog is, ha valakit erre teremtettek, de az én esetemben nem ez volt a helyzet” | szmo.hu
SZEMPONT
A Rovatból

„A cölibátus lehet jó dolog is, ha valakit erre teremtettek, de az én esetemben nem ez volt a helyzet”

Polgár Róbert katolikus papként évekig élt kettős életet, végül harmadik gyermekének születése után kérte a felmentését. Történetéből dokumentumfilm készült, ennek apropóján beszélgettünk vele.
Láng Dávid - szmo.hu
2022. október 22.



Polgár Róbertet 2019-ben meggyőző fölénnyel választották meg a Zala megyei Murakeresztúr polgármesterének. Győzelmének értékét tovább növeli, hogy a férfi néhány évvel korábban még katolikus papként szolgált ugyanott, miközben titokban családja volt.

A kettős élet teljesen felőrölte, így végül kérte a felmentését, ami miatt akkor rengetegen csalódtak benne. Ma mégis ő vezeti a települést, elmondása szerint ugyanazzal a szemlélettel, mint amivel a gyülekezet élén állt.

A nem mindennapi történetből A döntés címmel dokumentumfilm készült, amely először a Verzió filmfesztiválon lesz látható novemberben, utána pedig az HBO Max kínálatába is bekerül.

– Mikor és miért határozta el, hogy pap szeretne lenni?

– Érettségi környékén fogalmazódott meg bennem komolyabban a gondolat, de már előtte, általános iskolásként is eszembe jutott. Bár gyakorló katolikus családban nőttem fel, nem ez volt a legfőbb előzménye, sokkal inkább az, hogy olyan példaképekkel találkoztam a tanulmányaim során, akik vonzóvá tették a hivatást. A végső döntést viszont csak akkor hoztam meg, amikor jelentkeztem a szemináriumba.

– Érezte előzetesen annak a súlyát, mivel fog járni a cölibátus, vagy csak azután szembesült vele, hogy közvetlenül megtapasztalta?

– Azt gondolom, hogy ha valaki beleszeret egy hivatásba, nem a buktatóira koncentrál, inkább mindent megtesz azért, hogy teljesüljön a kitűzött célja. Nekem is ez volt az elsődleges, nyilván felmerült a cölibátus témája is, de nem jelent meg olyan súllyal akkor, mint amekkorával később bírt a számomra. Ehhez hozzátartozik, hogy nagyon fiatal voltam még: 18 évesen vonultam be és 24 évesen szenteltek pappá, a szemináriumban töltött évek pedig nem azt az időszakot jelentették, amikor az ember mélyebb kapcsolatba kerül nőkkel. Az akkori nevelés el is szigetelt azoktól a lehetőségektől, hogy szerelmesek lehessünk.

Papként aztán már gyakrabban adódtak olyan helyzetek, amikor mondjuk egy beszélgetés révén közelebb kerülhettem valakihez. Fontos, hogy ez az egész elsősorban nem a szexualitásról szól, hanem arról, hogy az ember talál egy lelki társat. A párommal is sokáig hosszú beszélgetésekben és levelezésekben merült ki a kapcsolatunk.

– Hogyan ismerkedtek meg?

– Az első lelkipásztori helyemen, Siófokon találkoztunk, ahol egy évig voltam káplán, ő pedig cserkészvezető. Ekkor még semmilyen szexuális együttlét nem történt. Utána Olaszországba kerültem, az intenzívebb kapcsolatunk az alatt kezdődött, hogy én három évig jogi tanulmányokat végeztem kint. Gyakorlatilag a távolság, a jelenlétének a hiánya erősítette meg a kapcsolatunkat.

– Már a kezdeti szakaszban is érzett bűntudatot?

– Nem, inkább jó érzés volt szeretni valakit. Persze tudtam, hogy ezt végső soron nem lenne szabad, de ez inkább feszültséget okozott, mint bűntudatot. Közben viszont azt is éreztem, hogy az egésznek köszönhetően közelebb kerültem Istenhez, a vele való párbeszédhez. Persze nehéz is volt, mert nap mint nap meg kellett osztanom, hogy nem tudom betartani a cölibátusról tett fogadalmam, közben viszont azt is éreztem, hogy az Isten mindezek ellenére szeret.

– Mikor gondolt először arra, hogy feladja a hivatását, és mik voltak a legerősebb érvek emellett?

– Először akkor, amikor a nagyobbik lányunk iskolába ment. Nyilván éreztem, hogy kevés időt töltök otthon, a gyerekeknek apára, a jelenlétemre lenne szükségük.

A legkisebb fiú lett, rajta különösen látszott, hogy nincs előtte apai példakép, és ez rosszat tesz a fejlődésének. Amikor a középső gyerekünk abba a korba lépett, hogy már fel tudta fogni értelmileg, mi a helyzet velem, akkortájt döntöttem úgy, hogy kilépek. Mondhatjuk, hogy ők számítottak legtöbbet a döntésem során.

– Mennyire volt nyílt titok a rokonai, a falubeliek, illetve a feljebbvalói körében, hogy kettős életet él? Hányan tudtak róla?

– A legszűkebb családom előtt nem volt titok, és persze helyben is terjednek az ilyen hírek, szóval többen tudtak róla, hogy családom van. De a kettős életem csak még nagyobb nyomást helyezett rám azzal kapcsolatban, hogy a munkámat 120 százalékos erőbedobással végezzem: azt gondoltam, hogy ha kiderül, így talán nagyobb eséllyel meg tudnak bocsátani nekem. A feljebbvalóimat sem érte váratlanul a döntésem, már előzetesen értesültek róla, hogy vannak gyerekeim, és próbáltuk közösen kezelni a helyzetet. Nagyon emberségesek voltak, mert nem függesztettek fel egyből, inkább hagyták, hogy megérjen bennem a gondolat a kilépésről.

– Hogyan fogadták a döntését a településen?

– Nem örültek neki, mivel nagyon jó volt a kapcsolatom a közösséggel. Volt, aki megértette, másban viszont dühöt szított ez a dolog. Nem volt egyszerű helyzet senkinek sem.

„A katolikus közvélemény számára csak az érdekes, ami történt: egy ember, egy pap sajnálatos bukása” – az idézet egy önről szóló blogbejegyzésből származik. Bukásként éli meg a történteket?

– Abszolút nem. Az elején én se tudtam hogyan kezelni, hogy az egyik pillanatban még sikeres pap voltam, a következőben pedig már az emberek véleményének kereszttüzében találtam magam.

Nagyon nehéz volt ez feldolgozni, de bukáskánt egy pillanatig sem éltem meg a dolgot. Ez egy olyan élethelyzet, amibe bárki kerülhet, papként és civilként egyaránt. Egyszerűen adódnak olyan szituációk, amikor váltani kell. Igyekeztem jó pap lenni, a saját területemen a maximumot kihozni a tevékenységemből. Nem buktam el, egyszerűen hoztam egy döntést, mivel rendeznem kellett az életemet.

– Mit gondol, a katolikus papok mekkora részének lehet titkos viszonya? Mit tanácsolna nekik, kövessék az ön példáját és ők is kérjék a felmentésüket?

– Nem szeretnék becslésekbe bocsátkozni, illetve tanácsokat adni sem, mivel kívülről nagyon könnyű az ilyesmi. Fontos, hogy a film sem azzal a céllal készült, hogy kritikával illesse az egyházat, mindössze elmeséli az én személyes kálváriámat, elgondolkodtat, illetve megnyitja a cölibátusról való beszélgetést.

– Egyértelműen kiáll a cölibátus eltörlése mellett?

– A cölibátus lehet jó dolog is, ha valakit erre teremtettek. Inkább olyan szempontból kellene átgondolni, hogy adott esetben szabadon lehessen dönteni arról, valaki cölibátusban akar papként szolgálni, vagy házas emberként. Más felekezeteknél működik a dolog, ilyen irányú gondolkodást a katolikus egyház esetében is el tudnék képzelni. Vannak papok, akik be tudják tartani a cölibátust és aszerint is élnek, míg az én esetemben nem ez volt a helyzet. Pedig azt gondolom, hogy ha a cölibátus mellőzésével szolgálhattam volna tovább, számos olyan jó dolgot tudtam volna megélni a közösségemmel, ami közelebb vezeti őket Istenhez. Végső soron ez egy pap feladata: úgy prédikálni az embereknek, hogy eljusson hozzájuk az evangéliumi örömhír.

– Van esély arra ön szerint, hogy belátható időn belül változik a szabályozás?

– Folyamatos vita zajlik a cölibátusról, de azt látom, hogy jelenleg nincs átütő többsége a változást akaróknak.

A mai világban nagyon nehéz cölibátusban élni, mégis azt látjuk, hogy a katolikus egyház részéről egyelőre komolyan ragaszkodnak hozzá.

Nem vagyok jós, így nem tudom, mi kellene hozzá, hogy ez megváltozzon, de az biztosan nem árt, ha nyíltan beszélünk a nehézségeiről. És persze az örömeiről is, mivel őszintén hiszem, hogy azoknak, akik tiszta szívből meg tudják élni a cölibátust, rengeteg örömük van benne.

– Milyen a viszonya a katolikus egyházhoz a kiugrása óta? Templomba szokott járni?

– Szoktam járni, családdal is. A munkámból adódóan előfordul, hogy olyan rendezvény van épp, ami miatt nem jutok el, de ha tehetem, nem hagyom ki a vasárnapi szentmiséket. Hívő vagyok, szeretem a Jóistent és úgy érzem, ő is szeret engem. Nyilván nem vagyok tökéletes, van rengeteg hibám, de az a tény, hogy kiléptem a szolgálatból, nem távolított el Istentől.

– Miért indult el a polgármesteri posztért, és minek köszönheti ön szerint a győzelmét?

– A teológia mellett közösségszervezést is tanultam, ehhez értek, polgármesterként pedig voltaképpen hasonló feladatot látok el, mint korábban. Ez ráadásul pótolja a közösséggel végzett munkám hiányát is, amit a kilépésem által elvesztettem. A megválasztásom egy visszajelzés arról, hogy a korábbi teljesítményem végső soron nem volt olyan rossz.

– Annak a visszaigazolása is lehet a megválasztása, hogy még azok is megbocsátottak, akik korábban nehezteltek önre?

– Van ilyen is, olyan is. Ez egy másik feladatkör, az embernek sokat kell dolgoznia azért, hogy jó legyen a településnek, különösen válság idején. Én mindent megteszek ennek érdekében, ha valahol segíthetek, segítek is. Még az sem érdekel, mit gondolt rólam az illető annak idején: azokhoz is tiszta szívvel tudok viszonyulni, akik haragudtak rám.

– Miért mondott igent arra, hogy dokumentumfilm készüljön a történetéből?

– Vizkelety Márton operatőr és Ugrin Julianna producer keresett meg a film ötletével még a döntésem előtt, másokhoz hasonlóan előttük sem maradt titok a történetem. Látták a kettős életemet, a küzdelmemet, és azt mondták, hogy ők ezt felvennék, filmet készítenének belőle. Márton kérdezte, megengedem-e, hogy miközben dolgozom, jelen legyen egy kamerával.

Azt válaszoltam, hogy rendben van, de csak akkor lehet ebből bármi, ha úgy döntök. Tehát a forgatás úgy kezdődött meg, hogy elvileg a fióknak készült az anyag. Aztán telt az idő és rájöttem, hogy ezzel talán segíteni tudunk más embereknek, akik hasonló helyzetben vannak – ismét hangsúlyoznám, hogy nemcsak papoknak, hiszen az élete során bárki kerülhet válságba.

Szerénytelennek tűnhet, de nekem kicsit Szent Ágoston vallomásait juttatta eszembe ez az egész: ő is rengeteg embernek segített azzal, hogy leírta, hogyan jutott el Istenhez óriási küzdelmek árán. Talán az általam tett vallomásnak is hasonló jelentősége lesz valaki más számára.

– Nem volt nehéz ennyire kitárulkozni a nagy nyilvánosság előtt?

– Természetesen nehéz volt, de szerettem volna változtatni azon, hogy az emberi életben tabuként kezelünk bizonyos témákat. Ilyen lehet akár egy szerelem, vagy bármilyen más dolog által okozott válsághelyzet.

Minden ilyen helyzetre van megoldás, csak a megfelelő helyen kell keresni, valamint elsősorban nyíltan beszélni kell róla, mivel a gyógyulás a szembenézéssel kezdődik el. Nekem nagyon sokat segített ebben a folyamatban, hogy elmondhattam a történetemet.

– Elégedett a mostani életével, boldognak érzi magát?

– Ahhoz, hogy egy ember motiváltan éljen és legyenek álmai, mindig kell lennie úgy 10 százalék elégedetlenségi résnek, amiért érdemes hajtani. De alapvetően boldog és elégedett vagyok, az emberi élet úgyis csak a halállal teljesedik be.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Rácz András Panyi Szabolcs lehallgatásáról: A NER beismerte az újságírók megfigyelését és lebuktatta a saját módszerét
Az Oroszország-szakértő szerint a kormányoldal hatalmas öngólt lőtt a hangfelvétel nyilvánosságra hozatalával. Úgy véli, ezzel nemcsak a törvénytelenséget ismerték be, de a titkosszolgálat is őrjönghet.


Rácz András Oroszország-szakértő a Facebookon reagált arra a kormánysajtóban megjelent, állítása szerint nyilvánvalóan titkos eszközökkel készült felvételre, amelyen Panyi Szabolcs újságíró hallható, ahogy egy forrásával beszél. A szakértő szerint a kormánymédia erre építve próbál felépíteni egy narratívát, miszerint Szijjártó Pétert Panyi „segítségével” hallgatnák le külföldi titkosszolgálatok. A szakértő hat pontban fejtette ki a véleményét erről.

Azzal kezdi, hogy Panyi Szabolcs „kiváló, elkötelezett és nagyon-nagyon hozzáértő tényfeltáró újságíró”, és büszke a barátságára. Azt írja, bár nem tudja, hogyan készült a hangfelvétel, a nyilvánosságra hozatala szerinte biztosan törvénytelen, mert sérti Panyi és a másik szereplő személyiségi jogait is.

A szakértő ostobaságnak is tartja a felvétel közlését, egyrészt azért, mert véleménye szerint „a NER ugyanis épp ezzel ismerte be, hogy igen, tényleg titkosszolgálati eszközökkel figyel meg újságírókat (évekkel a Pegasus-botrány után is), és az így készült felvételekkel habozás nélkül kész visszaélni is.” Másrészt pedig azért, mert ezzel lebukott a lehallgatási módszer is.

Rácz András teljes ostobaságnak nevezi azt a felvetést, hogy Szijjártó telefonszámát bárki Panyitól tudná meg. Mint írja: „Éppenséggel Szijjártó büszke rá, hogy bárkit, bármikor fel tud hvíni – ezen a ponton nem kéne azon meglepődni, hogy mások is tudják a számát...”

Úgy látja, az egész akció egy elterelési kísérlet.

„Arról akarja a NER elterelni a figyelmet, hogy a Washington Post megírta szombaton, hogy Szijjártó külügyminiszterként rendszeresen telefonon tájékoztatja Szergej Lavrov orosz külügyminisztert még a magas szintű, EU-s találkozókról is.”

Rácz felteszi a kérdést, hogy egy külügyminiszter miért használ normál, könnyen lehallgatható telefont. Szerinte ha Szijjártó titkosított telefont és alkalmazást használna, nem lenne botrány a mobilszámáról.

A szakértő bejegyzését azzal zárja, hogy szerinte a teljes szétesés jelei láthatók.

„A NER láthatóan már »minden mindegy« alapon elkezdi bedobni a törülközőt. Már nem számít, milyen kárt okoz egy kompromittálási kísérlet, már nem számít, hogy jogszerű-e vagy nem... már csak csapkodnak, mint a felrepedt szemöldökű, a saját vérétől megvakult bokszoló... a jó hír, hogy az ilyen meccsek már jellemzően nem tartanak soká”

– fogalmazott Rácz András.

Mint megírtuk, hétfőn a kormánypárti Mandiner egy titokban rögzített hangfelvételt publikált, amelyen Panyi Szabolcs oknyomozó újságíró egy forrásával beszélget. Habár a lap arról ír, hogy „Panyi megadta Szijjártó Péter külügyminiszter telefonszámát egy európai uniós tagállam titkosszolgálatának, amelynek így lehetősége nyílt megfigyelnie a magyar külügyminiszter telefonbeszélgetéseit” - az erősen megvágott felvételből viszont nem ez derül ki, hanem inkább úgy tűnik, Panyi Szabolcs csekkolhatta a beszélgetőtársától kapott számokat, amik már eleve megvoltak ennek a bizonyos külföldi állami szervnek.

Az újságíró a felvétel nyilvánosságra hozása után „elővágásnak” nevezte a Mandiner cikkét, amivel szerinte a Szijjártó orosz információátadásairól szóló nyomozását próbálták átkeretezni. Facebook-posztjában azt írta, a felvételen hallható forrásával azért beszélt, mert már évek óta gyűjti az anyagokat és bizonyítékokat arra, amit nemrég a Washington Post is megírt, miszerint „Szijjártó Péter folyamatosan szivárogtat Szergej Lavrovnak és az oroszoknak európai uniós tanácskozásokról”. Panyi szerint a lehallgatott beszélgetésben arról volt szó, hogy elkérte a forrásától azokat a telefonszámokat, amelyeken Szijjártó és Lavrov kommunikálni szokott, hogy összevesse azokat egy európai ország nemzetbiztonsági szolgálatától kapott információkkal.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Rácz András: Az igazán érdekes az, amire Szijjártó NEM reagált a Washington Post állításai közül
A szakértő szerint a külügyminiszter szándékosan tereli a szót a megrendezett merényletről. Így próbálja elkerülni, hogy a valós időben történő, oroszoknak való jelentéseiről kelljen beszélnie.


Rácz András Oroszország-szakértő egy szombati Facebook-posztban elemezte Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter reakcióját a Washington Post cikkére, amely egy állítólagos orosz titkosszolgálati tervről számolt be. A szakértő felidézi, hogy a lap arról írt, az orosz Külső Hírszerző Szolgálat (SzVR) egy megrendezett merényletkísérletet javasolt Orbán Viktor választási esélyeinek javítására. Szijjártó Péter erre reagálva esztelen összeesküvésnek nevezte a tervet.

Rácz András szerint azonban nem ez az igazán érdekes, hanem az, amire a miniszter nem reagált. Azt írja:

„Az igazán érdekes az, amire Szijjártó NEM reagált a cikk állításai közül. Belton ugyanis egy európai biztonsági szolgálatra hivatkozva tényként írja le azt is, hogy Szijjártó az EU-s találkozók szünetében rendszeresen felhívja Szergej Lavrov orosz külügyminisztert és tájékoztatja őt az elhangzottakról.”

A posztban Rácz szó szerint idézi a cikk vonatkozó angol nyelvű részét, majd úgy értelmezi, hogy ez tartalmilag azt jelenti, hogy a magyar külügyminiszter rendszeresen, valós időben tájékoztatja az orosz felet az EU-s megbeszélésekről.

„Ezt hívják a köznyelvben beszervezett ügynöknek vagy informátornak”

– állítja a szakértő. Hozzáteszi, Szijjártó ezzel szemben úgy tesz, mintha a cikknek ez a része el sem hangzott volna, és bár az önmerénylet tervét képtelenségnek nevezi, az őt érintő megállapításról nem beszél.

„Adja magát a kérdés, hogy vajon miért” – teszi fel a kérdést Rácz András. Szerinte az egyik elméleti lehetőség az, hogy a miniszter észre sem vette, hogy róla is szó van a cikkben, de ezt a lehetőséget elveti, mert a csapata valószínűleg szólt neki. A másik, valószínűbb lehetőségnek azt tartja, hogy

„azért nem cáfolja a vádat, mert ha nyíltan tagadná, akkor azzal azt kockáztatná, hogy valamelyik európai szolgálat esetleg kiszivárogtatja a bizonyítékokat arról, hogy igen, Szijjártó tényleg rendszeresen tájékoztatja Lavrovot.”

Rácz András szerint Catherine Belton újságíró közismerten jó forrásokkal rendelkezik, a Washington Post pedig nem az a lap, amely alap nélkül írna ilyesmit egy másik ország külügyminiszteréről. Úgy véli,

Szijjártó is biztos benne, hogy alapos bizonyítékok léteznek, ezért próbálja elterelni a figyelmet azzal, hogy hallgat róla.

A szakértő a posztját azzal a kérdéssel zárja, hogy mennyire normális, ha egy olyan ember Magyarország külügyminisztere, aki nem érzi fontosnak cáfolni egy ilyen vádat.

Rácz szerint „ha a NER-nek vége lesz, Szijjártó éppúgy Moszkvába fog menekülni, mint ahogyan a hozzá hasonlóan az oroszokkal igen szoros kapcsolatot ápoló egykori osztrák kollégája, Karin Kneissl tette 2023-ban.”

A Washington Post szombaton megjelent cikke belső orosz hírszerzési iratokra hivatkozva számolt be arról, hogy az SZVR politikai befolyásolással foglalkozó egysége a „Gamechanger” fedőnevű forgatókönyv részeként egy Orbán Viktor elleni megrendezett merényletkísérlet ötletét vetette fel. A Kreml dezinformációnak minősítette a beszámolót. A cikkben az is szerepel európai biztonsági tisztviselőkre hivatkozva, hogy Szijjártó Péter az EU-ülések szüneteiben rendszeresen hívta Szergej Lavrovot, és a lap megkeresésére a magyar miniszter nem reagált.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Buda Péter: Orbán Viktor egy egyedülálló eszköz Oroszország kezében, amit nagyon nem szeretnének elveszíteni
Mi konkrétan most egy bunkó vagyunk Oroszország kezében - mondja a nemzetbiztonsági szakértő, aki szerint az orosz beavatkozás célja sokkal messzebbre mutat. A céljuk a nyugati államok korróziója, mert csak így győzhetnek a demokráciák felett.


Komoly hullámokat kavart a Washington Post szombati cikke arról, hogy információik szerint az orosz titkosszolgálat önmerényletet javasolt Orbán Viktor helyzetének javítására a választási kampányban. Az amerikai lap másik állítása szerint Szijjártó Péter rendszeresen felhívja az uniós tanácskozások szünetében Szerges Lavrovot, így az orosz külügyminiszter első kézből értesülhet az ott elhangzottakról. Mindezt a Washington Post nyugati hírszerző szolgálatoktól származó dokumentumokra és információkra alapozva állítja. A magyar és az orosz kormány mindent tagad. Ahogy a VSquare oknyomozó portál korábbi értesülését is cáfolták, ami szerint három orosz hírszerző ügynök érkezett Magyarországra, kifejezetten azért, hogy befolyásolják a magyar választásokat.

De mennyi esélyük van erre a korábbi beavatkozásaik fényében? Hiszen Moldovában, Romániában, Szlovákiában mindez nem sikerült. Buda Péter nemzetbiztonsági szakértő a Partizánnak adott interjújában arról beszélt,

a politikai befolyásolás célja orosz részről nem is feltétlenül egy-egy konkrét választás eldöntése, hanem kifejezetten a nyugati demokráciák korróziója.

A szakértő szerint ezt a célt már a nyolcvanas években is megfogalmazták az amerikai szakértői vélemények az úgynevezett titkosszolgálati aktív intézkedésekkel kapcsolatban. „Hogy mit értek korrózión? Hát azt, hogy folyamatosan és fokozatosan teljes mértékben alámosódik a valóság megismerhetőségének a hite a társadalomban” – fogalmazott Buda.

Úgy véli, a demokráciák azért tudnak működni, mert a társadalom racionális vitákat folytat, hogy a valósághoz legközelebb jusson, és kompromisszumos megoldásokat alakítson ki. Ha ez a hit, valamint az állami intézményekbe vetett bizalom alámosódik, az elkezdi szétrothasztani az adott országot, és ez Oroszországnak jó.

„Oroszország tudja, hogy a demokráciák addig hatékonyak, ameddig működni tudnak, amelyik pillanatban elkorrodálódnak, nem lesznek tovább ellenfél a számára” – mondta a szakértő.

Buda Péter szerint a demokrácia sebezhetőbb, de csak abban az esetben, ha nincs tudatában annak, hogy támadás alatt áll. A hidegháborúban ezt a felismerést évekkel azután tették meg nyugaton, hogy a KGB már önálló stratégiával és infrastruktúrával rendelkezett. A szakértő szerint az orosz-szovjet gondolkodás hosszú távban gondolkodik, és egy folyamatos, totális háborúban áll a Nyugattal. Ezt az orosz eszme és a csekista ideológia megértése nélkül nem lehet értelmezni.

Az orosz eszme lényege, hogy Oroszország egy másik, felsőbbrendű civilizáció, amelynek feladata rendet tenni a világban.

„Úgy fogalmazott a dumának, az orosz dumának az alelnöke, hogy a háború a mi nemzeti ideológiánk” – idézte Buda. Hozzátette, a klasszikus nyugati gondolkodásban a háború a politika folytatása más eszközökkel, Oroszországban viszont a politika a háború folytatása más eszközökkel.

Vlagyimir Putyin a szakértő szerint ennek a csekista szemléletnek a folytatása, és nem véletlen, hogy egy KGB-ezredes került az elnöki székbe. Amikor a Szilovikikről, vagyis az „erős emberekről” beszélünk, akik a fegyveres testületek egykori tagjaiként átvették az állam irányítását, az jóval többről szól, mint hogy Putyin a haverjait hozta magával.

Buda Péter szerint a magyar eset azért egyedülálló, mert a jelenlegi miniszterelnök 16 éve van kétharmaddal hatalmon. „Ez elég sok. Erre már lehet építeni. Ennyi idő alatt el lehetett érni, ki lehetett harcolni bizonyos pozíciókat, fel lehetett szedni ismereteket, ki lehetett építeni kapcsolatrendszert Európában és a NATO országoknak a területén” - fogalmazott a nemzetbiztonsági szakértő.

„Egy ilyen eszközt elveszíteni sokkal nagyobb kár, mint egy pár éve hatalmon lévő miniszterelnököt elveszíteni egy másik országban.”

„A másik, ami miatt nagyon fontos megtartania a magyar miniszterelnököt, az az ő emblematikus szerepe annak az úgynevezett Fekete Internacionáléak az építésében és a nyugati vezetésében” – állítja. Ez a hálózat a szakértő szerint kapcsolódik ahhoz az orosz eszméhez, amely szerint Oroszország védi egyedül a konzervatív és keresztény értékrendet a liberális és hanyatló Európával szemben.

Buda Péter szerint a magyar kormány ezen keresztül, akarva-akaratlanul egy orosz befolyásolási műveletet terjeszt nyugaton.

„Remélem, hogy senki nem gondolja azt, hogy a keresztény értékeknek a megőrzése a célja az orosz titkosszolgálatnak, ahol egyébként a másként gondolkodókat kidobálják a 10. emeletről” – jelentette ki.

Magyarországon szerinte nem a bizalom aláásása a cél, mert az a jelenlegi kormányt gyengítené. Ugyanakkor ha kormányváltás történne, és az új vezetés nem lenne Oroszország iránt elkötelezett, akkor szerinte Magyarország is a destabilizációs műveletek célpontjává válna.

A szakértő beszélt arról is, hogy információi szerint a magyar miniszterelnök évekkel ezelőtt egy zárt körű beszélgetésen arról beszélt, hogy biztosan tudja Putyintól, hogy Ukrajna meg fog szűnni mint szuverén állam.

„És arra készült, és erről beszélt ezen a beszélgetésen, hogy amikor ez be fog következni, akkor ez nagymértékben át fogja alakítani az európai viszonyokat és az európai biztonsági architektúrát” – mondta Buda, aki szerint a terv az volt, hogy Magyarországnak minél előnyösebb helyzetbe kell kerülnie, hogy az újraosztásból jól jöjjön ki.

Azt is hozzátette, hogy valószínűleg sem Putyin, sem a magyar miniszterelnök nem számított arra, hogy a háború nem két hétig fog tartani.

Buda Péter szerint a magyar kormány orosz politikájának köszönhetően az ország a háború szélén táncol, mivel folyamatosan provokálja Ukrajnát, hogy azt ne vegyék fel a NATO-ba és az EU-ba.

„Mi konkrétan most egy bunkó vagyunk Oroszország kezében” – fogalmazott.

A szakértő szerint megmagyarázhatatlan Orbán Viktor 180 fokos fordulata, aki 2008-ban még Ukrajna és Grúzia gyorsított NATO-csatlakozását sürgette. „Ezt egy titkosszolgálati elemző, amikor ekkora hasadást lát valakinél, akkor azt mondja, hogy ez azért nem úgy van egyébként, hogy egyszer csak így ébredtem fel. Ennek oka van” – mondta.

A szakértő szerint a magyar szolgálatok rendkívül nehéz helyzetben vannak, mert politikai irányítás alatt állnak, és lényegében a miniszterelnökhöz vannak bekötve. „Mennyire szerencsés, de mindenképpen jellemző, hogy egyúttal a propagandaminiszter a titkosszolgálatoknak is a felügyelője. Ez szinte olyan, mint egy karikatúra, csak nem nevet az ember rajta” – vélekedett.

Elmondása szerint a partneri bizalom is megrendült, és bár bizonyos információkat még megosztanak, de sok mindent már nem. Arra a kérdésre, hogy tud-e arról, hogy tartottak vissza információt a magyar szolgálatoktól, azt válaszolta: „Nem arról, hogy mit, hanem azt, hogy igen.”

Buda Péter szerint a magyar kormány azért van nehéz helyzetben, mert az orosz hamis zászlós műveletek az ő érdekét is szolgálják, és ezt elismerni kellemetlen lenne.

Ennél is kellemetlenebb kérdésnek tartja, hogy miért áll érdekében Oroszországnak, hogy a jelenlegi kormány maradjon hatalmon.

„És akkor eljutunk megint oda, amivel kezdtük a beszélgetést, hogy Magyarország eszköz. Ugye angolul ezt az asset szót használják, amit kifejezetten a titkosszolgálati eszköz, instrumentalizáció értelmében szoktunk használni, Oroszország kezében” – magyarázta. Úgy látja, a probléma az, hogy ebbe a csőbe már 16 éve belementünk, és ebből nem lehet könnyen kiszállni.

A szakértő szerint a megoldás az lenne, ha a politikai elit és a közvélemény megértené, hogy egy komoly ideológiai háború zajlik, aminek a tétje a demokráciák túlélése. Kína szerinte hosszabb távon és mélyrehatóbban, Oroszország viszont sokkal közvetlenebbül fenyegeti Európa biztonságát.

„A probléma pusztán az, hogy addig, amíg mi nem fogjuk fel azt, hogy támadás alatt állunk, addig nincs esélyünk a védekezésre” – mondta.

Szerinte a háború már most is zajlik a nyílt háborús küszöb alatt. „A háború az nem akkor kezdődik, amikor jön valaki és viaszpecséttel aláírt hadüzenetet ad át a Brüsszel közeli NATO-központban.” Hozzátette, Oroszország célja az, hogy Európa ne ocsúdjon fel, és még alvó állapotában lehessen elfoglalni. Ennek elkerüléséhez szerinte Európának fel kell mutatnia az erejét és az akaratát, hogy elkerülje a tényleges háborút.

A teljes beszélgetés

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
„Nem lennék meglepve, ha még ennél is keményebb dolgok derülnének ki az oroszok terveiről” - írja Panyi Szabolcs
Döbbenetes részleteket közölt egy újságíró a Washington Postra hivatkozva. A tervet az orosz külső hírszerzés, az SZVR készítette.


Panyi Szabolcs, a Direkt36 újságírója a Facebookon írt arról, hogy a Washington Post újabb részleteket tudott meg a magyar választás orosz titkosszolgálati befolyásolásáról. Állítása szerint a lap egy orosz titkosszolgálati jelentéshez jutott hozzá, amelyet az SZVR, az orosz külső hírszerzés készített. Az újságíró szerint a „Fordulópont (Gamechanger) néven emlegetett stratégia szerint egy drasztikus műveletre lehet szükség ahhoz, hogy Orbán Viktort választási győzelemhez segítsék.” Panyi ezután szó szerint idézi a tervet:

„Az SZVR tervében azt fejtgetik, hogyan lehetne »gyökeresen átalakítani a választási kampány teljes dinamikáját« – mégpedig »egy Orbán Viktor elleni merénylet megrendezésével«.”

A poszt szerint az orosz tervet egy meg nem nevezett európai ország titkosszolgálata szerezte meg, és miután meggyőződött a hitelességéről, a dokumentumot a Washington Post szerzője, Catherine Belton is átvizsgálhatta. Panyi hozzáteszi, hogy Belton egykori moszkvai tudósító és a „Putyin emberei” című könyv szerzője. Az újságíró ezután az SZVR-jelentésből idéz:

„Egy ilyen esemény a kampány megítélését a társadalmi-gazdasági kérdések racionális teréből az érzelmi síkra tereli át, ahol a kulcstémákká az állam biztonsága, valamint a politikai rendszer stabilitása és védelme válnak”.

Azt is megemlíti, hogy a terv a Washington Post cikke szerint az SZVR politikai befolyásolással foglalkozó egysége, az Aktív Intézkedések Főosztálya számára készült.

Panyi leírja, hogy a Washington Post megpróbálta reagáltatni Kovács Zoltán nemzetközi sajtószóvivőt, de nem kapott választ, az SZVR nem kívánt reagálni, Dimitrij Peszkov Kreml-szóvivő pedig dezinformációnak nevezte az értesülést. Egy zárójeles részben egy magyar vonatkozást is kiemel:

„Az orosz hírszerzést vezető Szergej Nariskin fia, Andrej Nariskin és családja ugyanis magyar letelepedési kötvényes lett a 2010-es évek közepén a Rogán Antal-féle, offshore cégekkel megspékelt kötvényprogramban

– ezt akkoriban a Direkt36, a 444 és az orosz Novaja Gazeta derítette ki. 2022 őszén pedig a Direkt36-on azt is megírtam, hogy Andrej Nariskin hivatalos magyar lakcíme Rogán Antal propagandát és titkosszolgálatokat felügyelő miniszter régi barátja, a grúz-izraeli Shabtai Michaeli Deák Ferenc utcai (Fashion Street) ingatlanába volt bejelentve. Nariskin letelepedési engedélyét később visszavonták.”

Panyi Szabolcs szerint a Washington Post cikkéből más részletek is kiderülnek. Azt írja, a lap idéz egy európai nemzetbiztonsági tisztviselőt, aki megerősítette az ő korábbi, VSquare-en megjelent értesülését az orosz beavatkozásról. Eszerint a tisztviselő szolgálata is kapott információt arról, hogy az orosz katonai hírszerzés (GRU) három embere Magyarországra érkezett a választás befolyásolására. Panyi idéz egy nyugati tisztviselőt is, aki a lapnak azt mondta:

„Orbán Oroszország egyik legjobb ügynöke volt. Nehéz elképzelni, hogy az oroszok ne lennének készenlétben, hogy segítsenek, ha a dolgok esetleg rosszra fordulnak.”

Végül egy személyes megjegyzést is fűz a témához:

„Tudom, hogy ezek a hírek nagyon durvák, és nem lennék meglepődve, ha még ennél is keményebb dolgok derülnének ki a választásig hátralévő időszakban az oroszok terveiről.

Nagyon fontos viszont, hogy megőrizzük mind a higgadtságunkat, mind a magyar államba és annak intézményeibe vetett hitünket.

Az orosz titkosszolgálatoknak ugyanis éppen az az egyik célja, hogy megrengessék a demokrácia és annak intézményei iránti bizalmunkat.

Nem a kormányról és annak vezetőiről beszélek – hanem a magyar államról és intézményeiről, és az ott dolgozó, azokat működtető sok tíz- és százezer becsületes, hazafias magyar állampolgárról. Hogy az ilyen orosz tervek és beavatkozási kísérletek meghiúsuljanak, ahhoz az ő munkájukra – például a rendvédelmi szervek és az elhárítás éberségére – van szükség.”

Néhány nappal a Washington Post cikke előtt a VSquare arról írt, hogy egy GRU-hoz kötődő, háromfős „politikai technológus” csapat hetek óta Budapesten tartózkodik, részben diplomáciai fedés alatt, a nagykövetségen. A jelentések szerint az akciót az orosz elnöki apparátus helyettes vezetője, Szergej Kirijenko felügyeli, célja pedig a 2026. április 12-i választás befolyásolása. A művelet eszköztárában az online dezinformáció, karaktergyilkosságok és különböző tartalmak gyártása is szerepelhet.


Link másolása
KÖVESS MINKET: