SZEMPONT
A Rovatból

Pogátsa Zoltán: Már évekkel ezelőtt is tragikus volt a helyzet az egyenlőtlenséget nézve

A világ 8 leggazdagabb személyének ugyanannyi vagyona van, mint a legszegényebb 3.6 milliárdnak
Sándor Zsuzsa - szmo.hu
2021. február 15.



Milyen gazdasági, társadalmi következményei lehetnek a koronavírus-járványnak? Miért kell sürgősen visszafogni a túlfogyasztást és megállítani a gazdasági növekedést? Létezik-e igazságos társadalom, vagy ez csak utópia? Ezeket a kérdéseket is feltettük az ismert közgazdász-szociológusnak, Pogátsa Zoltánnak.

– Lassan egy éve élünk a Covid-járványban, és még nem látszik a vége. Vannak, akik a világ gazdasági, társadalmi összeomlását vizionálják. Maga az IMF vezérigazgatója, Kristalina Georgieva is az emberiség legsötétebb óráiról és soha nem látott krízisről beszélt. Ön is ennyire borúlátó?

– Egyelőre a járványszakértők se tudják megmondani, meddig fog tartani a koronavírus-járvány, ezért a közgazdászoknak is nagyon nehéz prognózist felállítani. Ha nyár végéig be lehetne oltani a legtöbbünket, akkor körülbelül a 2008-as világválsághoz fogható következményekkel számolhatnánk. Ám, ha a korlátozó intézkedések áthúzódnak még 2022-re is, annak már nagyon súlyos hatásai lennének. És sajnos hallunk aggasztó híreket is: például Új-Delhiben a lakosságnak több mint a fele átesett a koronavírus fertőzésen, mégsem alakult ki a nyájimmunitás. Nem tudjuk, hogy a különböző vakcinák mennyire hatásosak az új variánsokkal szemben, kik kaphatnak majd oltás-útlevelet, és mi lesz a harmadik világ beoltásával. Ezektől is függ, hogy a turizmus és a globális kereskedelem mikor indítható újra.

– A krízis egyik következménye a társadalmi egyenlőtlenségek növekedése. Ez Magyarországot is fenyegeti, hiszen a kormány épp azokat hagyja cserben, akik leginkább segítségre szorulnának, mert például nem volt állásuk, vagy elveszítették azt a járvány alatt.

– A kormány azt állítja, hogy támogatja a hazai turisztikai szektort és azokat, akik munkanélkülivé váltak. Olyan adatokat közöl, amelyek alapján tényleg nem tűnik rossznak a helyzet: a KSH szerint nagyjából húszezer fővel nőtt az állástalanok száma, a bérek pedig még emelkedtek is tavaly. Csakhogy a felmérésekben nincsenek benne az öt főnél kisebb vállalkozások, holott a legtöbb kocsma és kávézó ebbe a kategóriába tartozik. Tehát a járvány által leginkább sújtott vendéglátói szektor eleve kimarad a számításokból. De kihagyták a statisztikákból azokat is, akik a Covid-19 miatt csak részmunkaidőben dolgozhatnak. Vagyis ezek az adatok nem feltétlenül mutatnak valós képet az országról.

Lehetséges, hogy a középréteg egy része elkezdett lecsúszni, a legszegényebbeknek viszont már nem nagyon van hová csúszni: az Eurostat kimutatásai szerint ugyanis a magyar legszegényebbek körülbelül tizenöt-húsz éve folyamatosan Európa legszegényebbjei között vannak.

– Ha globális szinten nézzük az egyenlőtlenséget, már évekkel ezelőtt is tragikus volt a helyzet: az Oxfam 2017-es jelentésében az állt, hogy a világ nyolc leggazdagabb személyének ugyanannyi vagyona van, mint a legszegényebb 3,6 milliárdnak.

– Ezek a folyamatok a járvány alatt tovább romlottak: például Amerikában Elon Musknak, vagy az Amazon cég tulajdonosának, Jeff Bezosnak a vagyona brutálisan tovább gyarapodott. Mivel a kereskedelem és kommunikáció nagy része, a home office munkák is az interneten zajlanak, a válság legnagyobb nyertesei az internetes cégek. Eközben csak az Egyesült Államokban több mint 50 millió munkahely szűnt meg. A járvány okozta válság még inkább rávilágit a neoliberális piacgazdaság több évtizedes folyamataira, melyek már a válság előtt is a társadalom felső egy százalékának a rohamos gazdagodásához vezettek, ugyanakkor már a nyugati országok középosztályai is destabilizálódnak. Ez rendkívül veszélyes a demokráciákra nézve. Az USA-ban az emberek megrohamozták a Capitoliumot, Nagy-Britanniában megtörtént a Brexit, holott ezeket az országokat a demokrácia legstabilabb bázisainak hittük. A nem demokratikus kínai állam sokkal gyorsabban fejlődik, mint a kaotikus demokráciák. És mindezt súlyosan megterheli a klímaválság is. A szíriai konfliktusokban az is benne van, hogy az éghajlatváltozás miatt csökkent a termőterületek aránya, ugyanakkor a népesség megsokszorozódott.

– Az emberiségnek nagyon kevés ideje maradt cselekedni. Kutatók szerint, ha a következő tíz évben nem sikerül radikálisan csökkenteni a világ Co2 kibocsátását, globális természeti katasztrófa következhet be.

– Ha nő a gazdaság, vele együtt nő a CO2 kibocsátás. Ha egyes fejlettebb országok tudnak is CO2 csökkentés mellett nőni, ez azért van, mert kiszervezték a fizikai termelést Kínába. Globálisan folyamatosan nő a kibocsátás, miközben a Párizsi Klímaegyezmény alapján csökkentenünk kellene, már ma, és radikálisan.

A környezetszennyezés mértéke is összefügg a társadalmi egyenlőtlenséggel: a globális gazdagok legfelső 10 százaléka felelős a Co2 kibocsátások majd feléért, a legfelső 20 százalék pedig a kibocsátások kétharmadáért. Ezért a gazdagok túlfogyasztását sürgősen vissza kell szorítani, miközben a globális szegények sorsát javítani.

– Ez azonban a piacok és iparágak összeomlásához vezethet.

– A piac nem omlik össze, ha a gazdagok fogyasztásának visszafogása újraelosztással jár együtt. Az egyik alapvető gazdasági probléma jelenleg az, hogy alul nincs elég kereslet: sokan alig tudnak fogyasztani, mert eladósodtak, nincs pénzük. Ha az újraelosztás megtörténne, sokkal többen vásárolhatnának és sokkal több cég tudna megélni. És van egy alapvető különbség a nagyvállalatok és a kis családi vállalkozások között. Az utóbbiak nem ítéltettek növekedésre. Egy család, mondjuk, megcsinálja a kifőzdéjét, amely eltartja őket évtizedeken át. És nekik ez elég, nem akarnak nemzetközi üzletláncot elindítani. Szemben például a McDonald’sszal, ami növekedésre van ítélve. És ezek a hatalmas multik néhány elképesztően gazdag ember tulajdonában vannak. Ha a gazdagságot átalakítjuk, a piac decentralizálódna. Mindazt, amit most az emberek megvesznek mondjuk, az Amazonban, megvehetnék a kisboltokban is.

– Csakhogy a gazdagok nem szoktak önmaguktól lemondani az életszínvonalukról, sem vagyonukról. Ezt forradalommal vagy állami kényszerrel lehet elérni. Melyik a szimpatikusabb?

– Az államnak nincs szüksége adókra ahhoz, hogy finanszírozza a kiadásait. Azt kamatmentesen meg tudja finanszírozni a jegybank. És infláció sem lesz, mert nő a keresletnek megfelelően a kibocsátás is. Adókra azért van mégis szükség, hogy a szupergazdagok fogyasztását erőteljesen korlátozzuk. A legszegényebbeket nulla adóval terhelném, lenne egy alacsony adókulcs a középosztálynak, és a szupergazdagokra nagyon magas örökösödési és személyi jövedelemadót vetnék ki.

Vagyis diszkriminálná a gazdagokat, azokat is, akik a tehetségükkel, a tudásukkal érték el azt, amijük van.

– Ez nem diszkriminálás: egy demokratikus közösség érdeke, hogy az oligarchák megszűnjenek. A demokrácia alapelve az is, hogy minden ember szavazata ugyanannyit ér.

De egy vagyonos embernek sok százezerszer nagyobb befolyása lehet a politikai döntésekre, mint egy szegénynek. A legszegényebbeknek a hangjukat se hallani. A gazdag viszont a kapcsolati tőkéjével tud hatni, vagy sajtót vesz magának, és azon keresztül tolja a saját nézeteit és érdekeit. Roosevelt amerikai elnök idejében 93 százalék volt a legmagasabb SZJA adókulcs, és nem azért, mert az állam ebből akart volna bármit is megfinanszírozni. Így akarták elkerülni, hogy oligarchák uralkodjanak a demokrácián.

– Ön azt is állítja, hogy a gazdasági növekedést le kell állitani. Csakhogy, ami stagnál, az előbb utóbb hanyatlani kezd, és ez megint csak a szegényeket sújthatja.

– A gazdasági növekedés nem azonos a fejlődéssel. A növekedést azért kell leállítani, mert rengeteg nyersanyag- és energiafelhasználással jár, és olyan mértékű környezetszennyezéssel, amellyel már túlléptük a planetáris korlátainkat. Az emberek 30-40 éve reménykednek abban, hogyha nő a GDP, akkor majd mindenkinek nőni fog a bére. De ez nem történt meg.

David Woodward közgazdász mutatott rá arra, hogy a globális szintű növekedésnek mindössze 5 százaléka jutott el a társadalom legalsó 60 százalékához. Ez is azt igazolja, hogy a többség számára csakis a radikális újraelosztás hozhat életszínvonal-javulást, a növekedés nem.

A szupergazdagok pazarló felhalmozása helyett a közösségi szolgáltatások fejlesztésére van szükség: befektetésre az egészségügybe, oktatásba, a szociális ellátó rendszerekbe, a kultúrába. Az, hogy a társadalom nagy része anyagilag ki van véreztetve, azt jelenti, hogy szellemileg is ki van véreztetve. Széles rétegek mentális állapota irgalmatlanul leromlott, elképesztő a leamortizálódás és az értékvesztés már a középosztályban is.

– Újra elosztani azonban akkor érdemes, ha a támogatott közösségek vagy elmaradott régiók fejlődése is beindul. Hiába öntik a pénzt például Afrikába, ha a bemerevedett helyi társadalmi, gazdasági viszonyok semmit nem változnak.

– Afrikát és a harmadik világot érinti legdrámaibban a járvány: ott hatalmas földrajzi területek vannak, ahová a megakadt beszállítói láncok képtelenek eljuttatni az élelmiszert. De vizsgáljuk meg: miért nem hoztak pozitív változásokat Afrikának az eddigi nemzetközi befektetések? Kutatások bizonyítják, hogy a legszegényebb afrikai országoknak küldött minden egyes dollár után tízszer annyi dollár jött vissza az első világba. Csádban például olaj van. Odamegy a multi, lefizeti a helyi elitet. Gazdaggá teszi őket, akik aztán brutálisan kizsákmányolják a lakosságot. A befektető kiviszi a profitot, a helyi arisztokrácia pedig offshore cégekbe menti ki a vagyonát. Ezen kívül fegyvereket vásárolnak, szintén nyugatról, hogy a nyomorgók lázadását leverjék. Ha ezt mind összeadjuk, kiderül, hogy tízszer annyi pénz jön ki ezekből az országokból, mint amennyi bemegy, tehát az afrikaiak nem azért maradnak szegények, mert a képességeik hiányosak, hanem mert a globális világ ezeket a régiókat szegényen tartja. Föl kell tenni azt a kérdést is: vajon méltányos és igazságos-e ez, és ha nem, hogyan lehetne változtatni?

– Mitől igazságos egy társadalom? Van ennek valamilyen fokmérője?

– Sokan azt hiszik, hogy az igazságosság szubjektív dolog, minek is foglalkozni ezzel, ha mindenki mást gondol róla. Holott az igazságosságnak komoly filozófiai alapjai vannak. John Rawls szerint egy társadalom akkor igazságos, ha mindenkinek egyenlő az esélye az érvényesülésre, függetlenül azoktól a tényezőktől, amelyekről nem tehet.

Ne attól függjön az esély, hogy, mondjuk, egy magyar ember nőnek születik vagy férfinak, gazdag vagy nincstelen családba, romának vagy nem romának, kistelepülésen él vagy a fővárosban. Az igazságosság nemzetállam és globális szinten is azt jelenti, hogy mindazok a tényezők, amelyek a szerencsén és véletlenen múlnak, ne akadályozzanak senkit.

Az egyéneket pedig ne a teljesítményük, hanem az erőfeszítésük alapján ítéljük meg. Nekem, a 196 centimmel könnyebb pakolni egy magas polcra, mint egy 150 centisnek. Neki jóval nagyobb erőfeszítést kell tennie ugyanazért a teljesítményért.

– Lát esélyt arra, hogy a méltányos és igazságos társadalom egyszer több lesz, mint szép utópia?

– A 20. században kétféle társadalmat próbáltunk ki. Az egyik az amerikai típusú kapitalizmus, ahol szabadság van, de igazságosság nincs. A másik a szovjet típusú rendszer, amely szintén nem volt túl igazságos, de szabad biztosan nem. A jelenlegi skandináv modellben viszont az igazságosság és szabadság egyszerre van jelen, én messze ezt tartom a legjobbnak. Ez már ma sem utópia. Érdemes azon is elgondolkodni: mi van, ha nem valósítjuk meg az igazságos társadalmat?

Ha rövid időn belül nem állítjuk le a növekedést, akkor a klímakatasztrófa fogja leállítani. És abban nem lesz köszönet. Globális háborúk robbanhatnak ki, és a komplett Közel-Kelet ideköltözhet Európába.

Amikor pár éve másfél millió menekült jött, az csupán előszele volt annak, mi várhat ránk. A túlfogyasztás megszüntetése, a méltányosság és az igazságosság az emberiség egyetlen esélye, hogy elkerülje a katasztrófát.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
„Kibasznám a válogatottból az összes mentálisan alkalmatlan sztárt” – Csernus Imre ezzel a feltétellel vállalná el a válogatott felkészítését
A lélekbúvár szerint a sztárjaink mentalitásával van a legnagyobb baj. A nagyképűségük a hajrában kishitűségbe és kapkodásba csapott át, fájó vereség lett a vége.
F. O. Fotó: - szmo.hu
2025. november 17.



Csernus Imre pszichiáter egyetlen, kőkemény feltétellel vállalná el a magyar labdarúgó-válogatott mentális felkészítését, miután a csapat drámai körülmények között bukta el a világbajnoki pótselejtezőt Írország ellen. A szakember az Indexnek adott interjújában nem rejtette véka alá a véleményét.

„Egy feltétellel: ha kib*szhatnám a válogatottból a mentálisan alkalmatlan sztárokat. Ha erre ön azt mondja, hogy ezzel lefejeznénk a csapatot, én azt felelem, meglehet, de máskülönben nem vállalnám el.”

Csernus szerint a magyar válogatott nem a 96. percben, hanem már a 40. perc környékén elvesztette a sorsdöntő vb-selejtezőt, amikor 2-1-es vezetésnél Szoboszlai Dominik vezérletével a csapat elkezdett alibifutballt játszani. „Ahelyett, hogy 2–1-es vezetésünk után kinyírtuk volna a padlóra került ellenfelet” – fogalmazott a pszichiáter, aki szerint

a csapat nem győzelemre, hanem a vereség elkerülésére játszott, amivel lényegében feltámasztotta az íreket.

A szakember a játékosok mentális hozzáállását is élesen kritizálta. „Sajnos az a benyomásom, hogy a sztárjainkra jellemző a nagyképűség. És ha szorul a hurok, a nagyképűség egy pillanat alatt átcsap önmaga ellentétébe: kapkodásba, kishitűségbe, kudarckerülésbe.”

Úgy látja, a csapatra ólomsúlyként nehezedett a négy évtizedes sikertelenség terhe és a közvélemény elvárása.

„A játékosokban a megfelelési kényszer görcsösségbe csapott át. Ahelyett, hogy folytatták volna a futballt, amit remekül kezdtek el a meccs elején, inkább már a tizedik, majd a negyvenedik percben hozzáfogtak a visszaszámláláshoz.”

A vasárnapi, Puskás Arénában rendezett mérkőzésen a magyar csapat Lukács Dániel és Varga Barnabás góljaival kétszer is vezetett, mégis Írország nyert 3–2-re Troy Parrott mesterhármasával, aki a győztes gólt a 96. percben szerezte. A vereséggel Magyarország sorozatban tizedik alkalommal maradt le a világbajnokságról, míg Írország pótselejtezőt játszhat.

Csernus a győztes mentalitás hiányát „magyar betegségnek” nevezte, párhuzamot vonva a 2000-es sydney-i olimpia női kézilabda-döntőjével,

ahol a válogatott hatgólos előnyről szenvedett vereséget. Ellenpéldaként hozta fel a portugálokat, akik aznap este 9–1-re kiütötték Örményországot, és a norvégokat, akik 4–1-re verték Olaszországot, jelezve, hogy más nemzetek nem bízzák a véletlenre a sorsdöntő meccseket.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Deák Dániel: A Fidesznek nem érdeke támadni a tiszás jelölteket, mert akkor Magyar Péter le tudná cserélni őket
A kormánypárti politikai influenszer arról is írt, hogy a Tisza sok helyen belpesti jelöltekkel akar nyerni vidéki körzetekben. Szerinte többek között ez is bizonyítja, hogy a párt egyértelműen baloldali.


Deák Dániel politikai influenszer a Facebook-oldalán elemezte a Tisza Párt képviselőjelöltjeit. A posztban öt pontban foglalta össze véleményét a jelöltállítás folyamatáról és a jelöltek személyéről.

Az influenszer szerint a jelöltállítás folyamata kapkodó, miután a párt mobilalkalmazása csődöt mondott. Azt állítja, „több száz millió forintért fejlesztettek ukránokkal mobilalkalmazást Magyar Péterék, azon keresztül akarták kiválasztani a jelöltjeiket. Ez az alkalmazás azonban csődöt mondott, kétszázezer tiszás személyes adatai kerültek Ukrajnába.” Deák Dániel szerint Magyar Péter ezért egy honlapon keresztül mutatja be a jelöltjeit, és az „előválasztást” senki sem ellenőrzi, vélhetően már eldőlt, ki hol indul.

Második pontjában Deák arról ír, hogy a Tisza Párt jelöltjei helyben nem beágyazottak, „ejtőernyőztetettek”. Úgy fogalmaz: „Nemzetközi és hazai kutatások is bizonyítják, hogy főként a vidéki körzetekben kiemelten fontos, hogy az adott jelölt helyben beágyazott legyen. Ez a Tiszánál sok esetben nem érvényesül, jó példa erre Nagy Ervin baloldali színész, aki Fejér megye 4-es számú választókörzetében indul, úgy, hogy ugyan Dunaújvárosban született, de életvitelét tekintve ő egy újlipótvárosi baloldali ember. Ez hasonlít a 2022-es ellenzékre, ők is belpesti embereket indítottak el vidéki körzetekben, akik ki is kaptak.”

Az elemző szerint a jelöltek és a program is baloldali. Álláspontja szerint „Eddig, amikor például a genderaktivista Bódis Kriszta kiállt a bevándorlás vagy Nagy Ervin Ukrajna finanszírozása mellett, Magyar Péter azzal védekezett, hogy ők nem a Tisza politikusai, így nem a Tisza álláspontját képviselik. Innentől kezdve azonban ezek a túlságosan is baloldali emberek a Tisza jelöltjei, így amit ők képviselnek, az a Tisza álláspontja is egyben. Innentől kezdve még világosabb lesz, hogy a Tisza valójában egy baloldali párt.”

Deák Dániel úgy véli, a jelöltek „Brüsszelből könnyen irányítható emberek” lesznek, akik szerinte teljesíteni fogják a brüsszeli elvárásokat Ukrajna, a háború, az adóemelések vagy a migráció ügyében. Véleménye szerint ezt a Tisza eddigi politikusai is világossá tették, és felidézi Tarr Zoltán, a párt alelnökének kijelentését, miszerint ha mindent elmondanának a terveikből, abba belebuknának.

Végül Deák Dániel arról ír, hogy a Fidesznek nem érdeke most támadni a jelölteket. Állítása szerint ez értelmetlen lenne, mert így Magyar Péter még le tudná cserélni a népszerűtlen jelölteket. A Fidesznek szerinte majd akkor lesz érdeke rávilágítani a tiszás jelöltek gyenge pontjaira, ha már nem lehet őket lecserélni.

A Tisza Párt eredetileg a Tisza Világ mobilalkalmazáson keresztül tervezte a képviselőjelöltek kiválasztását, azonban a folyamatot később a nemzethangja.hu weboldalra helyezték át. Magyar Péter november 17-én ígérte a körzetenkénti jelölt-jelöltek bemutatását, a végleges névsor bejelentését pedig november 30-ra időzítették. Az alkalmazást érintő adatvédelmi ügyben a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (NAIH) október 7-én hivatalból indított vizsgálatot, miután előbb egy körülbelül 18 ezer, majd egy 200 ezer fős lista is felbukkant az interneten. A hatóság jogellenesnek minősítette a kiszivárgott személyes adatok további közzétételét. Kormányközeli lapok ukrán fejlesztőkről írtak, a vizsgálat tényét pedig a független sajtó is megerősítette.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Török Gábor: A Tisza jelöltlistája legalább annyira kockázatos, mintha csupa kipróbált, rutinos pártkatona kérné a szavazók támogatását
A politológus megjegyezte, hogy általános vélemény szerint ez lesz a Tisza Párt számára a legnehezebben megugorható része a kampánynak. Azt is állítja: most szűnt meg a Tisza egyszemélyes párt lenni.


Kedd délelőtt Török Gábor is reagált arra, hogy hétfő éjjel nyilvánossá vált, kik a Tisza Párt képviselőjelölt-jelöltjei szűk 5 hónappal a 2026-os országgyűlési választás előtt.

A politológus Facebook-oldalán megjegyzi, hogy erről a folyamatról gondolta a legtöbb elemző azt, hogy „a választási kampány egyik legnehezebben megugorható része lesz az ellenzéki párt számára”. Szerinte az elmúlt választási kampányidőszakokhoz képest kuriózumnak számít, hogy „Orbán Viktor a saját hangján (vagyis oldalán) foglalkozott az ellenzéki jelöltekkel, mondván, hogy nincs itt semmi látnivaló, ez a régi baloldal.”

Hozzátette: „Magyar Péter ezzel szemben azt hangsúlyozza, hogy a jelöltek átlagemberek, civilek. Ha megnézzük a listát, az első benyomás inkább az utóbbi értelmezéshez áll közelebb,

és legalább annyira kockázatos, mintha csupa kipróbált, rutinos pártkatona kérné a szavazók támogatását: a többség érdemi politikai múlt nélküli embernek látszik, bár nyilván a kormánymédia hamar megtalálja majd az ő értelmezésükhöz fontos szálakat, kapcsolatokat.”

Török arra is kitért, mit tart a legfontosabbnak a jelöltállításban: „A lényeg azonban nem ez, hanem az a tény, hogy ettől a pillanattól kezdve megváltozik a Tisza helyzete: közel háromszáz ember hivatalosan is a párthoz tartozik, erősíti vagy gyengíti a szervezetet. A Tisza ezzel – a nyilvánosság felé is – megszűnt egyszemélyes vagy pár emberes politikai vállalkozásnak lenni, annak minden előnyével és hátrányával.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Schultz Nóra: Eddig Magyar Pétert képzelték a választók minden "ismeretlen induló" helyére, most meg kell barátkozniuk a valódi jelöltekkel
Az a nagy kérdés, ez hogyan sikerül – mondja az elemző, aki szerint az előválasztás hasznos tapasztalatokat jelent azoknak is, akik alulmaradnak, miközben egy győzelem az ismertebb tiszásoknak is magabiztosságot adhat.
Fischer Gábor - szmo.hu
2025. november 18.



Nyilvánosságra került a névsor: kiderült, ki az a több mint 300 ember, akik közül a következő hetekben a szavazók kiválaszthatják, kik induljanak 2026-ban egyéniben a Tisza Párt színeiben. Mindenhol legalább egy (de sok helyen kettő is) nő a jelöltek közül. Valóban civilek, az eddigi politikától érintetlen embereket ismerhettünk meg, van közöttük orvos, közgazdász, a legtöbben magasan képzettek és nincsenek híján a nemzetközi tapasztalatoknak sem.

Az mindenképpen elmondható, hogy képzettség és tapasztalat terén magasra tette a lécet a Tisza. Az már más kérdés, hogy hogyan lesznek a kiváló értelmiségiek politikusokká. Ezt majd a következő hónapokban látjuk meg. A jelöltállításról, annak tanulságairól és a feladatokról Schultz Nóra politológussal beszélgettünk.

— Az eredeti tervekhez képest heteket csúszott a jelöltek bemutatása. Miért volt ilyen nehézkes ez a folyamat?

— Ez relatív, hogy nehézkesnek tekintjük‑e: a magyar politikában nincs kőbe vésett időpont, amikor be kell jelenteni a képviselőjelölteket. Hivatalosan a kampány indulását, a jelöltállítás törvényi keretét az ajánlóívek felvétele jelöli ki. Ezt az időpontot tehát a TISZA maga tűzte ki, és én úgy látom, most az a koncepció, hogy a november 30‑át mindenképp tartani akarják, és minél szűkebb időtartam alatt próbálják megrendezni az előválasztást. Amit erről mondtak, az elsősorban arról szól, hogy nem szeretnék, ha a közösség túlzott támadásoknak és feszültségeknek lenne kitéve.

— Ruszin‑Szendi Romulusz, Rost Andrea, Nagy Ervin is elindul. Az olyan helyeken, ahol „nagy nevek” lépnek pályára, van‑e értelme velük szemben még másokat is indítani?

— Szerintem nem csak az számít, hogy ne tegyék ki a párt vezetőit egy esetleges előválasztási vereségnek. Arról is szó van, hogy ki kell nevelniük egy új politikusi generációt: olyan embereket, akik most kezdenek politizálni.

Az éles kampányhelyzet a legjobb iskola: aláírásgyűjtés, meggyőzés, mozgósítás.

Most túljelentkezés van: 315 embert mutatnak be a 105 helyre. Így sokakról kiderül, alkalmasak‑e közéleti, politikai szerepre akár országgyűlési, akár más szinteken, vagy a kampányokban; kormányra kerülve is sok pozíciót kell majd feltölteni. Ez tehát plusz funkció: nem mindenkinél a győzelem a végcél, hanem a tanulás és belépés a tiszás politikai világba. Emellett az ismert jelölteknek is hasznos az előválasztás: győztesek lehetnek. Rost Andrea még soha nem volt politikus, Ruszin‑Szendi Romulusz sem választott politikusként dolgozott korábban. Egy előválasztási győzelem magabiztosságot és ismertséget ad, erre a híresebb tiszásoknak is szükségük van.

— Sejthetően Hadházy Ákos körzetében mégsem indítanák Bódis Krisztát, a korábbi hírekkel ellentétben. Hadházy Ákosnak érdekes a viszonya a TISZÁ‑val: más utat járnak, mégis jól kiegészítik egymást, elismerik egymás munkáját. Azon sem lepődnék meg, ha a legeslegutolsó pillanatban a tiszás jelölt visszalépne Hadházy javára.

— Én is ilyesmit olvasok ki abból, ha végül nem egy annyira erős jelölt lesz itt a TISZA részéről, mint Bódis Kriszta, aki a korábbi ellenzéki szavazók értékrendjével, munkájával, hangulatával, szóhasználatával, ügyeivel nagyon illik a portfóliójukba – erős jelölt lett volna Hadházyval szemben. Meglátjuk. Lehet hivatkozni olyan mérésre a 21 Kutatóközponttól, ahol egy ismeretlen tiszás is legyőzte volna Hadházyt. Hadházy hozott olyan mérést amelyben ő nyert volna, és most a Republikon Intézet friss népszerűségi kutatásában a top 3 politikus: Hadházy Ákos, Karácsony Gergely, Magyar Péter, ebben a sorrendben. Valószínű, hogy a TISZA időt hagy erre, és Bódis Krisztát nem teszik ki annak, hogy később vissza kelljen lépnie.

— Kéri László mondta többször, több helyen, hogy amikor megjelennek a jelöltek, akkor kezdődhetnek a párton belüli nagy konfliktusok is. És persze, ahogy már láthattuk, abban a pillanatban, hogy kikerülnek a nevek, támadhat a Fidesz. Emlékszem, Forsthoffer Ágnes jóformán haza sem ért Kötcséről, már megindult ellene a sajtóhadjárat. Mindkét fronton, belül is, és kívül is viharokra kell készülni. Vajon felkészültek erre?

— Igen. Amit tudok, részben háttérbeszélgetésekből, hogy

a TISZA arra kéri a jelölt-jelölteket, ne folytassanak negatív kampányt.

Ezt megerősíti, amit Magyar Péter nyilvánosan is kért: a közösségétől, a TISZA‑szigetek közösségeitől, hogy szeressék és támogassák a jelölteket akkor is, ha az első körös belső szavazás után a számukra legkedvesebb nem jut tovább, maradjanak elkötelezettek. Csalódás biztosan lesz egyes jelöltek részéről, de kifelé sokkal inkább baráti versengést kommunikálnak. Ezen keresztül tudás és „nevelődés” történik, nem pedig a teljes választási kampányt idéző véres küzdelem.

— És a külső támadások?

— Emiatt is fontos, amit Magyar Péter állít: olyan emberek is vállalnak szerepet, akikről korábban azt gondolhattuk, hogy a munkájuk vagy egzisztenciájuk miatt nem tennék. Ez az ország hangulatában fontos váltás lehet, és sokaknak reményt, bizodalmat adhat az ellenzéki oldalon.

— Példát is mutathatnak? Lehet, hogy ezután olyanok is mernek megszólalni, akik eddig nem?

— Igen.

— Én például sokszor tapasztaltam a TISZA rendezvényein is, hogy meg akartam kérdezni valakit, de azt mondta: sajnálja, olyan helyen dolgozik, hogy nem mondhat semmit, nem mutatkozhat kamera előtt. Ez megváltozhat?

— Úgy gondolom, igen. Magyar Péter személye és üzenete már ez volt: „Ne féljetek.” A saját példájával is megmutatta, hogy a Fideszt elhagyva bizonyos szempontból lehet sikeresebbé válni, nagyobb pályát befutni a politikában, ezzel sokaknak részben feloldozást, részben példát adott, akár a Fidesz elhagyására, akár a politikai szimpátia megváltoztatására. Ha pedig tényleg azt a hangulatot tudják mutatni, hogy hétköznapi emberek, akikkel a boltban, a piacon, az orvosnál találkozunk, sőt maga az orvos vagy a tanárnő is felvállal politikai szerepet, az a pártpolitikai részletektől függetlenül, alapjaiban változtathatja meg a magyar társadalom politikai bevonódottságát.

A politizálás sokáig tabu volt. Ha a TISZA alulról jövő, új arcokat hoz be, mélyebb közösségi szinten élhetik át az emberek, hogy a politika róluk is szól, és ez önmagában izgalmas fejlemény.

— Térjünk vissza az előválasztásra. Két forduló lesz, egy belső kör, majd a másodikban mindenki szavazhat, aki regisztrál. Az adatlopási ügyek után fenyegeti‑e veszély az előválasztást? Tarthatunk-e attól, hogy káosz lesz?

— Nem szeretnék előre spekulálni vagy hangulatot kelteni. Az biztos, hogy Magyar Péteréknek nagyon fontos lesz kommunikálni a magas részvételt, mert ez önmagában legitimációt épít a jelöltjeik mögé.

Nem csak az a cél, hogy ellenzékibb központokban nagy számokat érjenek el, hanem hogy minden választókerületben elmondható legyen: valós, sok ember részvételével született döntés.

Kérdés, sikerül‑e online elég embert aktivizálni. Az, hogy pusztán online lesz az előválasztás, újdonság: négy éve sátraknál is lehetett szavazni, zajlott utcai kampány is. Fontos a módszertan: az első körben rangsorolás lesz. A nagyon megosztó jelölteknek nehezebb lesz így jól szerepelni; azok jutnak előnyhöz, akiknek nincs nagy ellenzőtáboruk.

— A Tisza applikációjából kikerültek 200 ezer ember adatai. Mi a biztosíték, hogy rendben lezajlik az online szavazás?

— A szavazás a Nemzet Hangja felületén lesz. Eddig ezzel nem volt gond. A Nemzet Hangja szavazás problémamentesen lezajlott. Most persze beárnyékolja a TISZA applikáció körüli felfordulás, de a Nemzet Hangja korábbi folyamatai rendben voltak, bízom benne, hogy most sem lesz visszaélés vagy hiba.

— Kormánypárti és független elemzők is mondták, hogy a TISZA első lendülete csillapodni látszott az utóbbi időben. Egy ilyen „mozgalmi” dömping, ahol egyszerre zajlik az előválasztás első és második fordulóval, miközben az országjárás sem áll le, képes lehet újra turbófokozatra kapcsolni a pártot?

— Az országjárás önmagában, például amit Győrben láttunk, ugyanazt a közösségi erőt és mozgósítási potenciált mutatta, mint amit az elmúlt másfél évben megszoktunk. Közben a sajtó némileg érzéketlenné válik az ilyen eseményekre, mert sok van belőlük, de ezekben óriási munka van: önkéntesek mozgósítása, szervezés, technika, promóció. Minél tovább dolgoznak, annál nagyobb eredmény egy‑egy esemény. Nagy kérdés lesz, hogy amikor lesznek jelöltek, a közvélemény‑kutatások, amelyek eddig is készültek, és nagyon erősnek mérték az ismeretlen tiszás jelöltet is, így maradnak‑e.

Az volt a benyomásom, hogy amikor egy ismeretlen tiszás és egy ismert fideszes között kellett választani, sok ellenzéki válaszadó kicsit odaképzelte Magyar Pétert az ismeretlen helyére. Most viszont meg kell barátkozniuk a valódi helyi jelölttel.

Erre érdemes figyelni, nem csak az országos, hanem az esetleg kikerülő helyi mérésekben is, hogyan alakul ez a tendencia.


Link másolása
KÖVESS MINKET: