KULT
A Rovatból

Parancsra szexelni, parázni, szeretni – Megnéztük a Netflix új sikervárományos sci-fijét, A pók fejét

Elítéltek, gyógyszerkísérlet, luxusbörtön, durva drogok, Chris Hemsworth szemüvege – az alkotók nem spóroltak a kiakasztó dolgokkal.


Joseph Kosinski rendező (Tron – Örökség, Feledés, A bátrak) még 2018 és 2019 között forgatta le a Top Gun: Mavericket, ami számos, Covidra kenhető csúszás miatt végül csak 2022 májusában került a közönség elé, a filmről írt kritikánkból pedig az is kiderült: megérte ennyit várni rá! Apropó várakozás… Pete „Maverick” Mitchell legújabb légi attrakciója olyan soká került végül a mozik vásznaira, hogy Joseph Kosinski sem tudott addig nyugodtan ülni a fenekén, képtelen volt a várható mennybemenetelig türelmesen kibekkelni az időt, s inkább leforgatott ez idő alatt még egy filmet.

Így fordulhatott elő az, hogy a Top Gun folytatásának május 26-i debütálása után három héttel máris itt egy újabb Kosinski-film.

Az eredetileg építésznek tanult amerikai direktor ezúttal a Netflixnek dolgozott, George Saunders Escape from Spiderhead című, a The New Yorkerben megjelent novelláját dolgozta fel egész estés, mozgóképes verzióban immár a kedvenc színészével, Miles Tellerrel (ez a harmadik közös projektjük) és egy A-listás behemóttal, magával Thorral, vagyis Chris Hemsworth-szel, akinek minden bizonnyal a jó fiús imidzsén foltot ejtő szerep lehetett vonzó.

Mielőtt azonban kiöntenénk a feketelevest, lássuk, milyen, egyébként ígéretes koncepcióból kellett dolgozniuk a filmeseknek.

A közeli jövőben egy Spiderhead nevű luxusbörtön mindennapjaiba nyerhetünk betekintést. Itt az elítéltek szabadon kószálhatnak a létesítmény falain belül. Kényelmes környezet, extra juttatások, játékok, finom ételek állnak rendelkezésükre, és börtönőrök sem zargatják őket minduntalan. A kérdés egyértelmű: mivel érdemelték ki e többségükben kíméletlen gyilkosok ezeket a körülményeket. Nos, önként jelentkeztek egy új gyógyszerkísérletbe, amelynek során egy Steve Abnesti (Hemsworth) által képviselt nagyvállalat tesztel olyan drogokat, amelyek hatására fel tudják erősíteni az emberi érzelmeket.

Például, hogy éhesebbek legyenek, hogy jobban ki tudják fejezni magukat verbálisan, hogy leküzdhetetlen vágyat érezzenek a szexre, vagy hogy akár szerelembe is eshessenek totál idegenekkel.

És persze a sötét oldal sem hiányozhat: a félelmet, a fájdalmat vagy a pánikot okozó ingerek csutkára tekerése.

Ebbe a projektbe jelentkezett Jeff (Teller) is, aki gondatlanságból elkövetett emberölés (ittasan vezetett) miatt tölti büntetését. A fiatal fickó eleinte türelemmel tűri a fura érzelemkitöréseket, amiket a háta alá rögzített adagolóból csepegtet belé a mindenható Steve, később azonban, ahogy egyre gyűlnek a gyanús jelek, elkezd kételkedni az eljárások törvényességében.

Akad tehát kibontandó tematika bőven. Több fronton is meg lehetett volna vizsgálni az érzelmek emberekre való kényszerítését, az istent játszó és a felszínen jó ügyért küzdő, belül azonban természetesen profit- és hatalomorientált gyógyszercégek etikusságát, vagy hogy szabad-e kísérleti egerekként játszadozni az emberekkel úgy is, ha önként vállalják azt.

Ezekből azonban sajnos nem sokat csomagol ki A pók feje. A film játékidejének nagy részében egy irányítóteremben rostokolunk, ahol Hemsworth karmesterkedik nagy sebbel-lobbal, miközben Teller fájdalmas arccal küzd a saját lelkiismeretével. Igaz, egy kibontakozó románccal is szolgál a film (Jeff és a Jurnee Smollett által alakított, szintén sötét múltú Izzy közt), akciófilmként, ahogy az alkotók hivatkoznak rá, azonban semmiképp nem állja meg a helyét. Csupán az utolsó 10 percben kapunk dinamikusabb képsorokat, futkosást, bunyót stb., de azokban sincs nagy köszönet.

Kosinski filmje ugyanis csak kapargatja a felszínt: ügyetlen és olcsó konfliktusokat vet fel, amelyeket ugyanilyen silány megoldásokkal próbál feloldani.

A Top Gun: Maverick grandiózussága és profizmusa után alig lehet elhinni, hogy A pók feje ugyanennek a direktornak a munkája, a filmről ugyanis csak úgy süt a tévéfilmes jelleg, a szó rossz értelmében természetesen. Amolyan időkitöltő projektnek tűnik, amivel az alkotók a Covid miatti leállást akarták átvészelni, és amiért még pénzt is kaptak.

A Netflixnek pedig úgy tűnik, továbbra is mindegy, milyen minőségű tartalmakat oszt meg a felületén, sokadszorra bizonyosodott most be, hogy a streamingszolgáltató a legrosszabbat hozza ki az egyébként tehetséges filmesekből is.

És itt most nemcsak Kosinskire gondolunk (akinek minden korábbi filmje egy vizualitásban rendkívül erős és a giccshatáron mindig belül maradó, rendkívül szórakoztató darab), hanem akár a forgatókönyvet összedobó párosra, Rhett Reese-re és Paul Wernickre is, akiknek a Zombieland- vagy a Deadpool-filmekre jellemző vicces beszólásai és térdcsapkodós, gonoszkodó poénjai egy az egyben hiányoznak A pók fejéből. A komolykodás sajnos nem áll jól nekik.

Persze ne egy rendkívül kínos 105 percre gondoljunk előzetesen, az alkotók azért vannak annyira profik, hogy ne essenek át a ciki kategóriába, ám a semmilyenség is lehet filmes bűn, sőt, egyesek szerint nagyobb, mintha egy film, bár arcpirítóan rossz, de legalább emlékezetes. Nos, A pók feje nem emlékezetes, gyorsan tovaszáll majd emlékeinkből, s bár drogként is működhet, a nézőkben leginkább az unalom érzését fogja felerősíteni, amiből időnként Joseph Trapanese hipnotikus zenéje és a kellemesen összeválogatott betétdalok pattintanak majd ki.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„Nem látok jönni egy szebbik világot, itt ti loptátok el tőlünk a jövőt” – újabb rendszerkritikus dalt írt Mehringer Marci, Puzsér Róbert is szerepel a klipben
A kritikus egy közmédiás szerkesztőt alakít a klipben. A dalhoz Petőfi klasszikusa adta az ihletet a fiatal zenésznek.


Új dallal jelentkezett Mehringer Marci. A fiatal zenész néhány hónapja adta ki a Szar az élet című, rendszerkritikus dalát, ami hatalmas visszhangot váltott ki.

Mehringer ezúttal is hasonló szerzeménnyel állt elő. A Szeptember végén (stressz) című dal szintén a mai fiatalok gondolatairól szól, és a zenész azt szerette volna, hogy a magyar valóságot tükrözze egy olyan szemszögből, ami minden korosztálynak ismerős lehet.

„Petőfi Sándor Szeptember végén című költeménye volt a kiindulópont, mert vannak érzések és gondolatok, amik évszázadokon át is relevánsak maradnak. Ezek azok, amik összekötnek minket, akár fiatalok vagyunk, akár idősebbek, egyszerűen generációkon keresztül összeköt mindenkit”

– mondja Mehringer a dalról, melynek klipjében Puzsér Róbert, Dietz Gusztáv és Füsti Molnár Éva is közreműködött.

Puzsérék a klipben a propaganda hatására egymástól egyre jobban eltávolodó családot alakítanak. Az énekes szerint a szám allegorikus látomás a mai Magyarországról: „a közmédia egyik szerkesztőjének történetén keresztül, aki a saját lelkiismeretével küzd, majd végül angyallá válik, hogy a magasból tekinthessen le az országra, amelyet addig a képernyő mögül formált.”

A dalban például ilyen sorok hallhatóak:

„itt összeomlik minden,

piros-fehér-zöld az ingem

forog a világ, elfolyik minden,

nekem tényleg senkim sincsen”

A refrén pedig így szól:

„nem nyílnak a völgyben a kerti virágok

nem zöldell a nyárfa az ablak előtt

nem látok jönni egy szebbik világot

itt ti loptátok el tőlünk a jövőt”

Mehringer Marcival a Szar az élet című száma után interjúztunk is. Akkor azt mondta, a pozitív fogadtatáson túl, sok negatív kommentet, sőt még fenyegető üzenetet is kapott a dal miatt.

(via 24.hu)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Tarr Béla Krasznahorkai Nobel-díjáról: A Sátántangót egy éjszaka alatt olvastam el, és rögtön tudtam, hogy ez egy remekmű
Az író és a filmrendező sokáig dolgozott együtt. Tarr Béla nagyon örül, hogy Krasznahorkai László megkapta a Nobel-díjat.
Maier Vilmos - szmo.hu
2025. október 09.



A Népszava telefonon érte utol Tarr Bélát, miután csütörtökön irodalmi Nobel-díjat kapott Krasznahorkai László. Tarr több Krasznahorkai-regényből is filmet készített, hosszú ideig dolgoztak együtt.

Tarr így fogalmazott:

„Nagyon örülök, hogy nyert, úgyhogy egyelőre mást nem tudok mondani. Hosszú éveken keresztül együtt dolgoztunk, és hogy nyert, hihetetlen nagy öröm.”

A rendező a Sátántangót és Az ellenállás melankóliáját is vászonra vitte, utóbbi Werckmeister harmóniák címen került a mozikba. Alkotótársi kapcsolatuk A torinói lóig (2011) tartott.

Arra a kérdésre, miként hatottak az író szövegei a filmekre, Tarr ezt mondta: „Nem konkrét szöveg segített, hanem az a pozíció, ahonnan a világot nézi, mert az univerzális. Abban tudott nagyon segíteni. De hát ez két külön nyelv, az irodalom és a film. A Sátántangót egy éjszaka alatt olvastam el, és rögtön tudtam, hogy ez egy remekmű.”

A magyar kormány és a hazai művészeti élet több szereplője is gratulált a friss Nobel-díjas írónak:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Megszólalt Krasznahorkai László: Ha néhány pillanat úgy telt el Magyarországon, hogy sokan boldognak érezték magukat, talán még meg is lehet szokni
A Nobel-díjas író pár mondatban reagált ma a díjra, az azt követő jókívánságokra, és meg is köszönte az olvasóinak őket. Záporoznak is a kommentek a poszt alá.


Néhány napja jelentették be, hogy Krasznahorkai László kapta a 2025-ös irodalmi Nobel-díjat, akkor volt egy rövid nyilatkozata, de azóta nemigen szólalt meg az író. Most a közösségi média oldalán írt pár sort a követőinek a maga fanyar humorával:

„Krasznahorkai László hálás az Elkerülhetetlen Véletlennek, hogy ennyi embernek okozott örömöt. Köszöni a jókívánságokat. Ha néhány pillanat úgy telt el Magyarországon, hogy sokan boldognak érezték magukat, talán még meg is lehet szokni”
– írta a Facebookon.

A kommentek túlnyomó része pozitív reakciókat tartalmaz, köszönik a könyveket, az olvasás élményét, és gratulálnak a frissen díjazott írónak:

"Pont a mester kötetét olvasva kaptam a híreket. Hát persze hogy boldogság."

"Itt Erdélyben is nagy volt az öröm. Egy könyves kávézóban dolgozom, jó volt elsőnek két német egyetemi hallgatónak elújságolni a hírt, hallottak a szerzőről!"

"Mikor évekkel ezelőtt egy brit könyvtárban dolgoztam karbantartóként, mindig megpróbáltam becsempészni a Wenckheim báró hazatér angol nyelvű, keménykötésű kiadását az ajánlott irodalom polcra, de valaki mindig észrevette és visszatették. Végig nekem volt igazam. Gratulálok a díjhoz!"

"Igen, végre önfeledten lehetett örülni, egy időre ki lehetett lépni a nyomasztó, nehezen elviselhető mindennapjainkból. Köszönjük!"

"Hatalmas öröm és boldogság,hogy egy magyar ember ismét feltette hazámat a kultúra felső polcára.Szívből gratulálok,jó egészséget és kreatív energiákat kívánok az elkövetkezendő időkre is!"


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Aktnaptárt készít Tóth Enikő új főszerepében - egy pikáns darab a Játékszín színpadán
A darab a bátorságról és egy női közösség erejéről szól, és a világ számos helyén színpadra állították már. De Tóth Enikő egy másik tabudöntögető színdarabban is játszik, ami a menopauzáról szól.


Tóth Enikő nagy dobásra készül: a Játékszín Naptárlányok című előadásának egyik főszerepét viszi, amelyben egy kisvárosi női közösség aktnaptárt készít egy nemes ügyért. „Van egy női közösség, amelynek tagjai egy nemes ügy mellett elindítanak valamit, és rendkívül bátor döntést hoznak a kissé színtelen kis életükben.” – mondta erről a Blikknek.

A Naptárlányok Tim Firth műve, amelyet egy valós történet ihletett: Angliában, Yorkshire-ben egy női klub tagjai jótékonysági aktnaptárt készítettek, hogy pénzt gyűjtsenek egy barátnőjük férje emlékére és a leukémiakutatás támogatására.

A darab a barátságról, a közösség erejéről, az önelfogadásról és a veszteség feldolgozásáról mesél, sok humorral és megható pillanattal.

A színpadi jelenetek a pikáns szituációkat játékosan, ízléssel oldják meg: a szereplők a „kényes” pillanatokban hétköznapi tárgyakkal – teáskannákkal, süteményekkel, virágokkal – takarják el magukat, miközben egyre nagyobb önbizalommal állnak ki az ügyük mellett. A történet a 2000-es évek elején bemutatott, nagy sikerű film után került színpadra a 2000-es évek végén, és azóta világszerte számos színház műsorán szerepelt.

A mi kis falunk című sorozatban Zömbiknét alakít Tóth Enikő a Menopauza című darabban is brillírozik, és erős visszajelzéseket kap a nézőktől.

„Nagyon sok nőnek hozott megkönnyebbülést, hogy például a menopauzáról beszélünk a színpadon, ráadásul humorral, öniróniával, de közben úgy, hogy belefacsarodhat az emberek szíve.

Sok hölgy mondta, hogy az előadás után a férje már jobban érti, miért volt olyan a változókorban, amilyen. A nők szemében meg azt a boldogságot látom, hogy megértve érzik magukat, van bennük egy felszabadult érzés” - fogalmazott Tóth Enikő a Blikknek.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk