A most 35 éves Christina Rickardsson öt évet töltött a Diamantina város közelében fekvő dzsungel mélyén. Most megírta élettörténetét Sose állj meg (Never Stop Walking) címmel, amelyből kiderül, hogy csúzlival vadászott madarakra, hogy élelemhez jusson, és egyszer még egy utcagyereket is megölt, különben a gyerek ölte volna meg őt. Egy kenyérdarabon vesztek össze. Egyszer, amikor elindultak volna anyjával Sao Paulóba koldulni, jaguárok elől kellett elrejtőzniük.

„Már a morgásuktól is reszkettünk a félelemtől. És csak azután láttuk meg, hogy egy jaguár lesett be a barlangba, prédát keresve”

– idézett a könyvből a a Daily Mail.

Christinát alig 15 naposan 1983 áprilisában vitte el anyja, Petronilia egy barlangba, hogy elmeneküljön erőszakos férjétől. Időnként beszöktek Diamantinába, hogy az általuk gyűjtött megszárított faleveleket és virágokat árulják, és a pénzen rizst vegyenek. De gyakran a szemétben találtak még fogyasztható dolgokat, a kukázásban a kislány is részt vett. Nagyon büszke volt azonban, amikor lelőtte az első madarat, amit aztán megsütöttek.

De leírja azt is, hogy amikor egymásnak estek az utcagyerekkel, és meghallotta, hogy leesik mellett egy nagy üvegdarab, felkapta és gondolkodás nélkül hasba szúrta vele a fiút.

„Először nem éreztem semmit. Aztán melegség öntötte el a kezemet. Vér folyt a sebéből. Elvettem a kenyeret a fiútól, aki jajgatott és fetrengett a fájdalomtól. Aztán amikor már elég messzire futottam, enni kezdtem. Aztán elkezdtem hányni. Akkor döbbentem rá, hogy mit tettem.”

Néhány nap múlva tudta meg, hogy a fiú meghalt.

Christina árvaházba került. Élete akkor változott meg, amikor 1991-ben örökbe fogadta őt egy svéd középosztálybeli család. Brazíliába 2015-ben, 24 év után tért vissza először, hogy felkutassa régóta nem látott édesanyját. Ezután alapította a Coelho Growth Foundationt, szegény sorsú gyermekek megsegítésére.

Rickardsson, aki svéd nevelőszülei nevét viseli azonban nem aratott osztatlan sikert könyvével. Az Instagramon árulta el, hogy megfenyegették miatta.

"Gyilkosnak neveztek és kommunistának is azért, mert elmondtam az igazságot, mert hangot akartam adni utcagyerekek millióinak."

"Azért, mert az ő társadalmi beilleszkedésükről beszéltem, és arról, hogy valamennyien ugyanazokat az emberi értékeket hordozzuk. De én továbbra is el fogom mesélni a történetemet, és a világ számos pontján élő gyermekek történetét is. A magam módján harcolok az emberi jogokért és az egyenlőségért, előadásokkal, írásokkal. Megyek tovább.”