SZEMPONT
A Rovatból

A nemzeti magánegyetemek diszkrét bája

Akár sikerül felzárkóztatni a magyar egyetemeket a régiós- és nemzetközi elithez, akár nem, az látszik, hogy mi az a kompromisszum, amit a modellváltás hívei vállalnának. Véleménycikk a felsőoktatás átszervezéséről.


A Corvinus Egyetem volt az első, amit 2019 nyarán privatizált az állam. Azóta két év sem telt el, és mára összesen nyolc állami fenntartású egyetem maradt: a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, az Eötvös Loránd Tudományegyetem, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem, a Magyar Képzőművészeti Egyetem, a Magyar Táncművészeti Egyetem, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem, az Óbudai Egyetem és a Testnevelési Egyetem.

A mai napig 15 felsőoktatási intézmény esetében döntöttek úgy, hogy magánkézbe kerül, pontosabban olyan “közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványok” alá, amiknek az alapító vagyonát jellemzően az állam biztosította (például állami részvények átruházásával vagy hosszú távú szerződések formájában), és amiket a kormány által élethosszig kinevezett kuratórium fog igazgatni.

De miért döntött úgy, hogy privatizálja a magyar egyetemeket az a politikai közösség, amelyik korábban a 2008-as válság és az MSZP-SZDSZ-kormányzás tapasztalatainak a hatására nyíltan a piacosítás, a neoliberalizmus ellenében fogalmazta meg magát?

Itt csak elsőre tűnhet úgy, hogy valamiféle ellentmondás áll fenn. Ha jobban megnézzük, a Fidesz világképébe tökéletesen beilleszthető ez a lépés. Ennek a megértésében Lánczi András, a Corvinus rektorának sokat idézett, az egykori Magyar Időknek adott nyilatkozata segíthet:

“Amit korrupciónak neveznek, az gyakorlatilag a Fidesz legfőbb politikája. Ezen azt értem, hogy olyan célokat tűzött ki a kormány, mint a hazai vállalkozói réteg kialakítása, az erős Magyarország pilléreinek a kiépítése vidéken vagy az iparban. Például minden külföldit, aki termelő beruházást valósít meg, tárt karokkal várunk.”

A kormány – ahogy Orbán Viktor és a hozzá közel állók nyilatkozataiból több alkalommal is egyértelművé vált – egy nemzeti tőkés réteget szeretne kialakítani (persze elméletben minden szebben hangzik, innen a Mészáros Lőrincek és egyéb politikai kedvezményezettek helyzetbe hozásának a gyakorlata), de szívesen látja, sőt állami támogatásokkal és munkajogi csorbításokkal csábítja a külföldi multikat (ld. BMW, Bosch, stb.) ide.

Nem lát és nem is keres alternatívát a piacgazdaságnak, de azt szeretné, ha egy hozzá közel álló nemzeti tőkés rétegnek minél nagyobb szelet jutna a tortából.

Hasonlóan a felsőoktatásnál: piacosítja az állami egyetemeket, a felsőoktatásban dolgozók elveszítik közalkalmazotti státuszukat, az egyetemek kezdeti finanszírozását biztosítja, átadja a fenntartói jogokat az általa alapított vagyonkezelői alapítványoknak, a kuratóriumokat pedig kormányhű szereplőkkel tölti fel. Tehát az egyetemek a piacra is kerülnek, meg nem is, illetve a piacra kerülnek, de politikai kontroll alatt.

A fenntartói jogokat gyakorló alapítványok nem profitorientáltak olyan értelemben, hogy nincs egy tulajdonos, aki realizálná, kivenné a nyereséget, de hosszútávon piaci szereplőkként kénytelenek viselkedni, legalábbis sokkal nagyobb mértékben lesznek kitettek a piaci viszonyoknak.

Amíg a felsőoktatás nagy része közvetlen államilag finanszírozott, a felsőoktatásba juttatott forrás mértéke és elosztása alapvetően politikai döntések függvénye, amik bármennyire is esetlegesnek és távolinak tűnhetnek, elvileg befolyásolhatóak és számon kérhetőek.

A jövőben a magyar egyetemek nagy része azonban alapítványi tulajdonban lesz, amiket ugyan kisegített az állam különböző vagyonjuttatásokkal (mint a Corvinus esetében a Richter és MOL részvények), valamint a leendő támogatási szerződésekkel, de ezek nem garanciák semmire.

Míg az állami felsőoktatás esetében, ha baj van, az állam mint fenntartó a felelős, ebben az esetben a kormány csak ígéretet tud tenni arra, hogy nem engedik el a magyar egyetemek kezét, a gazdálkodás az alapítványok felelőssége lesz.

Az egyetemek érdekeltek lesznek abban, hogy növeljék bevételeiket: hogy adott esetben a részvényeik jól teljesítsenek, és a különböző egyéb bevételi forrásokból, mint a tandíj, kollégiumi lakhatás, adminisztratív költségek – a lehető legnagyobb bevételt generálják. Ha pedig rosszul mennek a dolgok, tovább racionalizálhatják a működést – például felsőoktatási dolgozók elbocsátásával, ami még egyszerűbbé válik, miután az átalakítással megszűnik a közalkalmazotti státusz által biztosított állami védőháló a munkavállalók számára.

A felsőoktatás átszervezését koordináló Stumpf István így beszélt a Magyar Nemzetnek a modellváltásról:

“[Az állam] alapítói és fenntartói szerepe szűnik meg azáltal, hogy átadja a vagyont az egyetemeknek, az alapító fenntartói jogokat pedig átadhatja a kuratóriumoknak. Megjegyzem, vagyonjuttatással több intézménynek is jelentős kezdőlöketet adtak a későbbi gazdálkodáshoz, ilyen volt például a kecskeméti vagy a gödöllői egyetem. Lényeges azonban, hogy ezután sem vonul ki az állam a felsőoktatás finanszírozásából. Hosszú távú szerződéseket köt az egyetemekkel, amelyekben rögzítik, hogy az adott időszakban hány hallgatót finanszíroz.”

A felsőoktatás ilyen súlyú átszervezése kétségkívül

  • az államilag támogatott helyek fokozatos csökkenéséhez,
  • a közalkalmazotti státusz elvételével a felsőoktatásban dolgozók stabil munkajogi helyzetének a megszűnéséhez,
  • a kollégiumi- és egyéb költségek növekedéséhez fog vezetni.
Ez nem spekuláció vagy rosszindulat, hanem a felsőoktatás piacosításának az általános nemzetközi tapasztalata.

Egy, az UNESCO által is hivatkozott 2012-es kutatás például arra hívta fel a figyelmet, hogy ugyan a felsőoktatás privatizációja a nemzetközi tapasztalatok alapján javíthatja az oktatás versenyképességét, de ezzel párhuzamosan növeli az oktatási egyenlőtlenségeket is.

Arról nem is beszélve, hogy milyen szájíz marad a hallgatóban, miután megtudta: az egyetemét olaj- és gyógyszeripari nagyvállalatok részvényeiből finanszírozzák, vagy hogy az élére olyanokat állítottak, akiket jó esetben senki nem választott meg, rosszabb esetben a fél intézmény kifejezetten tiltakozott ellenük.

A modellváltást a diákoknak és a tudományos közösségnek eladni próbáló intézményvezetők előszeretettel példálóznak az angolszász egyetemi rendszerrel, olyan egyetemekkel, mint a Harvard, a Yale vagy az MIT, amik a világ élvonalához tartozó magánegyetemek.

A mintaként hozott amerikai rendszer valósága a versenyképesség mellett azonban a hallgatók tömeges eladósodottsága és a munkavállalók kiszolgáltatott helyzete is. A CNBC tavalyi közlése szerint 44 millió amerikainak mintegy 491 billió forintnyi diákhitele van összesen. Egy átlagos amerikai diák közel 10 millió forint adóssággal kerül ki az egyetemről, ami a későbbi életükre is hatással van. Egy felmérés szerint 20-40 százalékuk halasztotta el, hogy megházasodjon, gyereket vállaljon, vagy mondott le arról, hogy saját lakása legyen.

“Szerintem a Corvinusnak néhány éven belül reális lehetősége van a kiugrásra, Közép-Európában az első öt közé kerülhet. De nagyot ugorhat felfelé az agráregyetem is, ha csak a kitűzött célok nyolcvan százaléka megvalósul” – mondta Stumpf István a Magyar Nemzetnek. A Corvinust fenntartó alapítvány kuratóriumi tagja, György László államtitkár pedig arról beszélt: a Corvinus belátható időn belül a világ kétszáz legjobb egyeteme közé kerülhet az új fenntartói modellel.

Akár sikerül felzárkóztatni a magyar egyetemeket a régiós- és nemzetközi elithez, akár nem, az látszik, hogy mi az a kompromisszum, amit a modellváltás hívei vállalnának.

Az oktatási egyenlőség, a munkavállalói biztonság, az oktatás mint közjó elvének feladása a versenyképesség oltárán.

Bár fontos felhívni a figyelmet az átszervezéssel kapcsolatos szabálytalanságokra, a politikai kinevezésekre, a kormányzati kontrollra, de végső soron a kérdés nem eljárásrendi, hanem politikai természetű marad: annak a kérdése, hogy az oktatásra mint alapvető jogra és közjóra tekintünk, aminek az állam kezében a helye, vagy versenyistállóként, ahol kizárólag a teljesítmény és a profit a mérce.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Jámbor András: Nincs szükség a Fidesz-oligarchák volt kommunikációsaira az új közmédiában
A kommunikációs szakember nyíltan bírálta Hajdú Gábor kinevezését az M1 Híradó főszerkesztői pozíciójára. Szerinte elfogadhatatlan, hogy egy Mészáros Lőrinchez köthető szakember kapjon kulcspozíciót a köztévé új híradójában.
DKA - szmo.hu
2026. augusztus 04.



Jámbor András a Facebookon reagált arra a hírre, hogy Hajdú Gábor lesz a közmédia híradójának új főszerkesztője. Ahogy megírtuk, Hajdú korábban a Mészáros-csoporthoz tartozó Talentis Groupnál dolgozott kommunikációs szakemberként, és kommunikációs specialista is volt a Mészáros-csoportnál.

„Nincs szükség a Fidesz-oligarchák volt kommunikációsaira az új közmédiában!”

– jelentette ki a jelenleg Pikó András józsefvárosi polgármester tanácsadójaként dolgozó Jámbor.

Bár hozzáteszi, nem gondolja, hogy senki, aki valaha kapcsolatba került a Fidesszel, ne kaphatna fontos pozíciót, de szerinte „az talán egy kicsit erős”, hogy Mészáros Lőrinc cégének egy nemrég még aktív kommunikációs szakembere kerüljön a köztévé híradójának élére. A képviselő felidézi korábbi álláspontját, miszerint azok, akik például 2015-ben szálltak ki a Fidesz-propagandából és utána független sajtót csináltak, megérdemlik a megbocsátást. Hajdú Gáborral kapcsolatban azonban máshogy vélekedik:

„Nem hiszem, hogy egy olyan embernek kéne ezt a fontos posztot megkapnia, aki vígan keresett és jól élt a korrupt oligarchák kiszolgálásából, miközben a kollégáit támadta, megalázta és ellehetetleníteni akarta a rendszer. Nem láttunk ettől a Hajdútól egyetlen mondatot sem arról, mit gondol a közmédiát propagandaszócsőként használó előző rendszerről. Amely rendszerben az őt alkalmazó cégeket is kiszolgálta a közmédia.”

Megjegyzi, hogy nem véletlenül nem ír posztot minden fideszes kötődésű emberről, aki feltűnik az új rendszerben, de szerinte ez annyira kirívó eset, hogy meg kellett szólalnia. Szerinte lenne kikből válogatni, és több nevet is említ, akik megérdemelnék a feladatot: „Bakos Piroskától Krizsó Szilviáig számtalan olyan volt MTVA-s van, aki még baloldalinak sem mondható, mégis jól végezte anno a munkáját”. Hozzáteszi még Benyó Rita és Mészáros Antónia nevét is.

A kommunikációs szakember elismeri, hogy politikailag nehéz a helyzet, mivel „a Tisza nem szólhat bele ebbe a kinevezésbe, ha komolyan gondoljuk a független közmédiát”. Ennek ellenére úgy véli, jó lenne „egy erkölcsi határvonalat húzni, hogy legalább az előző rendszer legegyértelműbb kiszolgálói ne kerülhessenek pozícióba”.

Bejegyzése végén Jámbor megjegyezte, hogy „Magyar Péter a kinevezésről szóló Telex-cikk alatt azt kommentelte: »Nem hinném«”, amivel arra utalhatottt, hogy szerinte vissza fogják vonni a kinevezést.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
„Nem térdeltünk le a Bayer előtt” – Zugló polgármestere szerint miattuk bukhatja el a NER-es cég a 300 milliárdos üzletet
Rózsa András, Zugló polgármestere szerint a Bosnyák téri irodakomplexum-beruházás egy túlárazott „ingatlanmutyi” volt. A polgármester állítja, a Bayer Construct nem állapodott meg a kerülettel, ezért a kormány jogszerűen állhat el a 300 milliárdos üzlettől.
F. O. - szmo.hu
2026. augusztus 05.



Rózsa András, Zugló polgármestere az ATV Egyenes Beszéd című műsorában beszélt a Bosnyák téri irodakomplexum körüli helyzetről, miután Magyar Péter kormánya bejelentette, hogy eláll a vásárlástól és visszaköveteli a 300 milliárd forintos vételárat. A polgármester szerint az épületek teljesen készen állnak, de üresen fognak maradni.

„Készen vannak, be vannak rendezve az oda érkező állami hivatalok részére. Úgy tudom, hogy konkrétan a növények, a fogas, minden be van téve. Kulcsra kész az egész” – mondta Rózsa András, aki hozzátette, hogy az épületeket jelenleg is őrzik és a környezetét gondozzák. A polgármester kiemelte, hogy a kerületnek semmi köze a fenntartási költségekhez, mivel az önkormányzatot a nemzetgazdasági szempontból kiemelt beruházás minden fázisából kizárták.

Szerinte „Zugló és a zuglóiak abszolút elszenvedői ezeknek a NER-es projekteknek, elsősorban ennek a gigaberuházásnak.”

Rózsa András felidézte, hogy az állam és a beruházó Bayer Construct közötti elővásárlási szerződésben eredetileg szerepelt egy kitétel, miszerint a cégnek meg kell állapodnia a zuglói önkormányzattal. Ez a feltétel azonban Rózsa állítása szerint később kikerült a dokumentumból, ami szerinte lényegében lenullázta a kerület tárgyalási pozícióját. A polgármester elmondta, hogy tárgyalt a céggel a kerület kompenzációjáról, mivel a beruházás túlépítettsége minden helyi szabályozást áthágott.

„Egy nagyon nem gáláns ajánlatot adott a Bayer Construct, amit tavaly decemberben elutasított a képviselőtestület, én magam is leszavaztam, és ezt javasoltam a képviselőtestületnek: nem térdelünk le a Bayer előtt, nem adtuk el magunkat fillérekért, hanem fenntartjuk azt, hogy Zuglónak jár a kárpótlás, a zuglóiaknak jár a jóvátétel” – fogalmazott.

A beruházás a kerület mindennapi életére is komoly terhet rótt volna Rózsa András szerint, mivel a közlekedési és parkolási infrastruktúra fejlesztése elmaradt.

A polgármester szerint a helyzetet jól példázza egy általa abszurdnak nevezett eset.

„A pofátlanság tetőfoka volt, amikor az egyik állami hivatal, amely ide költözött volna, írásban megkereste a zuglói önkormányzatot, hogy tudunk-e nekik parkolóhelyeket biztosítani. Úgy építették meg ezt az irodakomplexumot, hogy pontosan tudták, óriási közlekedési és parkolási terhelés lesz a környéken, és nem biztosítottak megfelelő számú parkolóhelyet”

– mondta a polgármester.

Úgy véli, ez a projekt „az abszolút koronája annak a szörnyűségnek, amit a Fidesz és a NER vitt véghez Zuglóval”. Rózsa András élesen bírálta a beruházás hátterét, szerinte az nem szólt másról, mint a profit maximalizálásáról.

„Ez egy ingatlanmutyi. Az egész történet egy hatalmas nagy ingatlanmutyi. Itt arról szólt a történet, hogy a mi becsléseink alapján nagyjából százmilliárd forintot akartak kivenni ebből” – jelentette ki.

Hozzátette, hogy a kormány döntése helyes volt, de felelősséggel is jár, mivel foglalkozniuk kell az épületek sorsával és Zugló kárpótlásával.

A polgármester szkeptikus azzal kapcsolatban, hogy a Bayer Construct visszafizeti a 300 milliárd forintot.

„Úgy számolom, hogy a projekt felépítése körülbelül 150 milliárd forintba kerülhetett, ennyit ténylegesen ráköltöttek munkabérre, anyagra. Ez a pénz már nincs meg”

– magyarázta. Úgy látja, elhúzódó pereskedésre kell számítani.

Az épületek jövőbeli hasznosításával kapcsolatban felmerült a diákszállás vagy kollégium lehetősége. „Ilyen mennyiségű irodára szerintem senkinek nincs szüksége” – tette még hozzá.

A polgármester kifejtette, mi ad szilárd jogi alapot a kormánynak a szerződés felbontására.

„A magyar állam eláll a vásárlástól. Leginkább azért, mert a zuglói önkormányzat nem tudott megállapodni a Bayer Construct-tal, mert nem adtuk meg magunkat könnyen, és így az elővásárlási jogunk fennmaradt, ez pedig egy súlyos hiba volt a Bayer Construct részéről” – mondta.

Minden más szerződéses pontot szerinte lehet vitatni, de „az elővásárlási jog az kőkemény”. Úgy véli, a Bayer Construct részéről hiba volt, hogy nem egyeztek meg időben a kerülettel, és hozzátette: „pici mohóak voltak.”

A Dürer Park beruházása a polgármester szerint már lefutott ügy, hiszen oda beköltöztek az állami szervek. A Bosnyák tér esetében azonban még lát lehetőséget a kerület számára. Reményét fejezte ki, hogy az ügyletből visszaszerzett pénzből megvalósulhatna a 4-es metró régóta ígért meghosszabbítása a Bosnyák térig. „Erre voltak tervek is, tehát ezek készen vannak, és tovább kell tervezni Újpalotáig a 4-es metró meghosszabbítását. Ez egy olyan kompenzáció lenne a kerületnek, ami tényleg jár.”

A teljes beszélgetés:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Panyi Szabolcs: A Külügyi Intézetnél súlyos nemzetbiztonsági aggályok merültek fel az Orbán-korszakban - döbbenetes dolgokat állít
Az újságíró szerint a Külügyi Intézet korábbi amerikai vezetőjének nemzetbiztonsági átvilágítását az Orbán-kormányból siettették. Azt is állítja, Orbán Balázs politikai felügyelete mellett orosz lehallgató-berendezések közelébe költöztették az Orbán Viktornak anyagokat készítő intézményt.


Panyi Szabolcs oknyomozó újságíró annak kapcsán mesélte el korábbi értesüléseit, hogy új vezetők kerültek a Magyar Külügyi Intézet élére. Szerinte a váltás komoly nemzetbiztonsági aggályok után történt.

Panyi Szabolcs szerint „kiváló magyar külpolitikai szakértők, Feledy Botond és András Rácz kerültek a Magyar Külügyi Intézet élére”.

Panyi azt írta,

„Mindegyik jelző fontos, ugyanis az intézet előző vezetője, Gladden Pappin se magyar nem volt, se külpolitikai szakértő – annál inkább JD Vance amerikai alelnök egyik közeli ismerőse, illetve Orbán Balázs bizalmasa.”

Szerinte Pappin irányítása alatt „az intézet vezetése – az orbáni propagandamédia saját állítása szerint – a korábbiaknál több minősített információhoz, vagyis magyar államtitokhoz férhetett hozzá.”

A posztban egy korábban nem publikált információt is közölt, miszerint „egy magas rangú magyar titkosszolga azt is elárulta nekem, hogy Pappin nemzetbiztonsági átvilágítása úgy zajlott, hogy az Orbán-kormányból letelefonáltak az Alkotmányvédelmi Hivatalnak: gyorsan le kell zavarni az ellenőrzését és meg kell adni neki az engedélyt” - állítja.

Panyi megjegyezte, „Mindez azokban az években történt, amikor ugyanez az Orbán-kormány független újságírókat és civil szervezeteket amerikai ügynöközött.”

Az újságíró szerint más nemzetbiztonsági aggályok is felmerültek. Állítása szerint az intézet Orbán Balázs politikai felügyelete alatt a Bajza utcába költözött, az orosz nagykövetséggel szemközti épületbe. „Az orosz diplomáciai épületek pedig más orosz külképviseletekhez hasonlóan jelfelderítési (SIGINT) csomópontok is, tele megfigyelő- és lehallgató berendezésekkel.”

Mivel az intézet egyes munkatársai közvetlenül Orbán Viktornak készítettek anyagokat, ezért „ha valaki őket megfigyelte-lehallgatta, azzal közvetlen rálátásuk lehetett a legfelső döntéshozatalra.” A poszt szerint az orosz fenyegetés nem csak elméleti volt: Magyarország a választás után csendben kiutasította Artur Sushkovot, az orosz külső hírszerzés fedett tisztjét, aki állítása szerint információit részben a Külügyi Intézethez fűződő kapcsolatain keresztül szerezte.

„Egyik hírigénye például nem más volt, mint a Külügyi Intézet belső wifihálózatának jelszava, annak megszerzése.”

Az intézet az akkori cikkére annyit ismert el, hogy Sushkovról a jelenléti ívek alapján be tudták azonosítani, hogy részt vett két rendezvényükön. Panyi szerint az orosz és amerikai befolyás mellett „Kína irányába is komoly kitettsége lett az intézmények”. Úgy zárta bejegyzését:

„Feledy Botond és Rácz András előtt nagyon komoly kihívások állnak tehát”.

Szent-Iványi István volt külügyi államtitkár már pénteken arról beszélt, hogy menesztették Gladden Pappint az intézet éléről. A volt diplomata akkor súlyos vádakat fogalmazott meg, azt állítva, hogy Pappin és helyettese „rettegésben tartották” a munkatársakat. Szent-Iványi már ekkor megnevezte Feledy Botondot mint lehetséges új vezetőt, akivel szerinte „végre jó kezekbe kerül az Intézet”. A személyi döntés egy nagyobb szervezeti átalakítás része, miután Orbán Anita külügyminiszter május 11-én bejelentette, hogy a korábban a Miniszterelnöki Kabinetiroda alá tartozó intézmény visszakerül a Külgazdasági és Külügyminisztérium felügyelete alá.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Vona Gábor: Magyar Pétert csak egyvalaki tudja megállítani
A politikus szerint sem az ellenzék, sem a sajtó nem képes megállítani a kétharmados többséggel kormányzó Magyar Pétert. Úgy véli, egyedül a Tisza Párt saját szavazóbázisa tudná korlátok közé szorítani a miniszterelnököt, ha jeleznék elégedetlenségüket.
F. O. - szmo.hu
2026. augusztus 05.



A Médiapiac című műsorban fejtette ki véleményét Vona Gábor, a Második Reformkor Párt elnöke, aki eredetileg a halál témájáról beszélt volna, de a közelmúlt eseményei miatt inkább az aktuálpolitikára terelődött a szó. A politikus a beszélgetés elején azonnal reagált arra a hírre, hogy visszavonták az M1 Híradó újonnan kinevezett főszerkesztőjének és műsorvezetőjének megbízatását, miután Magyar Péter miniszterelnök egy kommentben fejezte ki nemtetszését.

Vona szerint már a két név, Hajdú Gábor és Borsa Miklós felmerülése is hiba volt a közmédia megújítása kapcsán. Úgy véli, a másik, talán még súlyosabb hiba, hogy a miniszterelnök kommentje kellett a döntés visszavonásához.

„A miniszterelnök ezek szerint lényegében kézi vezérléssel, bemondásra tud beavatkozni a kommentben, még csak nem is egy hivatalos levélben vagy egy magántelefonhívásban, hanem kommentben, nyilvánosan teszi helyre, »a közszolgálati tévét«” – fogalmazott.

Szerinte ez a lépés nem a demokratikus érzésünket erősíti. „ Magyar Péter miniszterelnökként mindent kézben akar tartani, és mindent ő akar irányítani és korrigálni, ha szükséges” – mondta.

Mélyebb, rendszerszintű gondot lát az ügyben.

„Itt az igazi, súlyos probléma most nemcsak az, hogy kommunikációsan ez egy rosszul kezelt konfliktus, hanem egy működési elv, egy antidemokratikus működési elv jelenik meg így a szőnyeg alól”

– jelentette ki. Szerinte ha ez a fajta „kommentben kormányzás” lesz a norma, az hosszabb távon komoly problémákat vet fel.

A Tisza Párt fejlődési ívét is kritikával illette, mondván, a párt nem kormányzásra, hanem egy rendszer leváltására kapott kétharmados felhatalmazást. Szerinte egy semmiből jött, tapasztalatlan politikusokból álló pártnak két év alatt nem lehet felkészülni egy kétharmados kormányzásra.

„Nincs meg az a szamárlétra sem, hogy elindulsz, kialakítod a saját értékrendedet, programodat, bejutsz az Országgyűlésbe, növekedsz, kudarcokkal szembesülsz, hanem lényegében egyből, szinte a semmiből. És szerintem ez a fajta unorthodox szervezetfejlődés, vagy közösségfejlődés, előbb-utóbb benyújtja a számlát” – magyarázta.

A kialakult vízválság kapcsán a politikai egység hiányát emelte ki. Felvetette, hogy a pártok frakcióvezetői közös sajtótájékoztatót is tarthattak volna, hogy a nemzeti egység képét mutassák. „Mi lett volna, hogyha ebben a helyzetben a parlamenti pártok frakcióvezetői azt mondják, hogy ez most egy olyan helyzet, hogy tudjuk, mindannyiunk »hardcore« szavazóinak nem fog tetszeni, hogy itt áll mellettem a másik, de most egy olyan helyzet van, hogy ezt be kell nyelnie a saját szavazóbázisunknak, és mi itt most közösen vagyunk” – vázolta fel a lehetőséget. Véleménye szerint ezek az „out of the box” kilépések hiányoznak a magyar politikából.

Élesen bírálta a jelenlegi politikai kultúrát, amelyet „keresleti politikának” nevezett, ahol a pártok azt nézik, mit akarnak hallani az emberek, ahelyett, hogy „kínálati politikát” folytatnának, azaz valódi programokkal és értékrenddel állnának elő. Szerinte a miniszterelnököt egyedül a saját szavazóbázisa állíthatná meg, ha jeleznék, hogy bizonyos lépések már nem elfogadhatók számukra.

„Most Magyar Pétert én nem tudom megállítani, te se, a sajtó se, senki nem tudja, kétharmada van. Egyvalaki tudja megállítani: a Tisza szavazóbázisa. Nekik kellene ilyenkor jelezni, hogy ez nem oké” – mondta.
A teljes beszélgetés:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk