Orbán Viktor, a béke embere
Hajlamos elfelejteni a magyar, milyen jó dolga van, hogy a miniszterelnöke nyugodt szívvel használhat hadászati kifejezéseket, amikor a munkájáról beszél. Lehet szó hadjáratról, portyáról, magyar futballcsapat veresége simán okozhat „tüdőlövéssel felérő fájdalmat” – ennek a beszédnek az a lényeges körülmény ad értelmet, hogy béke van.
Ugyanígy mondhatja Kubatov Gábor, a Fidesz alelnöke és pártigazgatója, főnökének bókolva, a hétéves uniós költségvetésről szóló megegyezésre utalva, hogy ha Orbán Viktor tárgyalta volna a trianoni békeszerződést is, az antant-hatalmak felét Magyarországhoz csatolta volna.
A hasonlat annyit érzékeltet, hogy Orbán Viktor a lehető legtöbbet hozta ki az adott helyzetből. Nem kell készpénznek venni a könnyed utalást a száz évvel ezelőtti magyar tárgyalódelegáció érdekérvényesítő képességére. Hiszen már középiskolában elmondja a történelemtanár, nincs értelme föltenni azt a kérdést, hogy mi lett volna, ha.
Komolyan nem lehet egy lapon említeni a háborút az unión belüli államok nézeteltérésével. Háborúban jóindulatú és aljas emberek vállvetve teszik ugyanazt, embert ölnek, bíznak a vakszerencsében, és közben nem kell megérteniük a szembenálló helyzetét, érzéseit. A különbséget a két világállapot között időről időre át lehet érezni. Ehhez nem kellenek borzalmakat láttató, utólag színezett dokumentumfilmek.
Sokkal jobban szíven üt, ha háborús időkből való újságot böngészve, fényképet nézve olyasmit látunk, ami saját hétköznapi dolgainkra emlékeztet.
A Facebookon nemrég elém került fotógaléria egyik felvételén két férfi alszik összebújva egy raklapon, fedezék mögött. A képaláírás szerint az apa meglátogatta a fiát a fronton, 1914/15-ben, Belgrád mellett. Szerbek, kiderül a képaláírásból, látszik a fiú sapkáján, az apa viseletén. Azt nem lehet tudni, hogy túlélték-e a háborút.
Az Osztrák-Magyar Monarchia hadserege német segítséggel a háború elején lelépte a kisebb létszámú, gyöngébben felszerelt szerb csapatokat, megszállta az országot. A 420 ezer szerb katonából 265 ezer halt meg, a Szerb Királyság a civilekkel együtt összesen 1 millió 100 ezer főt veszített.
Az Osztrák-Magyar Monarchia részeként megélt háború alatt a Magyar Királyságban az 5,5 millió hadköteles személyből végül 3 millió 581 ezer vonult be katonának. 524 ezer ért haza épségben, 833 ezer fogságba esett, 1 millió 492 ezer megsebesült, és 530 ezer 965 – más forrás szerint 660 ezer 821 halt meg.
Területi veszteségeinkről, amelyek újabb családi tragédiákat eredményeztek, többet lehet olvasni. Könnyebb beszélni róla, mint az emberi veszteségről, autók csomagtartójára ragasztott matricán is pontosan bemutatható.