Orbán korábbi diplomatája: minden szempontból keleti, orosz–kínai orientációt választunk, a kép elég egyértelmű
Nemcsak kereskedelmi kapcsolatokat építünk Oroszországgal és Kínával, hanem kül- és biztonságpolitikánkat is egyre inkább a két keleti államhoz igazítjuk - erről beszélt a VálaszOnline-nak adott interjújában Fehér Zoltán az Orbán-kormány korábbi diplomatája.
Szerinte nem magától értetődő, hogy Donald Trump elnökké választása esetén a magyar kormánynak fel kellene hagynia pekingi orientációjával.
Fehér Zoltán az interjúban felidézte,Tusnádfürdőn azt mondta Orbán Viktor, dolgoznak a nagystratégián, de még nincs emészthető formában.
„A mellette ülő Németh Zsolt pedig elindította ezt a vitát, miközben már körülbelül tíz éve konzekvensen ugyanazt a politikát folytatja a kormány, csak még nem nevezte nagystratégiának.
Tíz év alatt kiderült, hogy ez a nagystratégia előmozdítja-e a magyar emberek jólétét és biztonságát.”
Szerinte világosan látszik, hogy nem.
Arra a felvetésre, hogy hozzánk telepedő kínai akku- és autógyárak, a Pekingtől kapott hitel pörgeti a gazdaságot, így hozzájárul a nemzeti közösség boldogulásához, Fehér azt mondta: a számok mást mutatnak.
„Tavaly és az idei év első felében zsugorodott a magyar gazdaság, pedig soha ennyi kínai működőtőke nem érkezett hozzánk, az egymilliárd eurós távol-keleti hitel feltételeiről pedig semmi információnk. Hozzáértők szerint a kínai gigaberuházások legjobb esetben is nullszaldósak Magyarország számára, s akkor még nem beszéltünk a környezetre gyakorolt hatásukról. Világosan látszik tehát, pusztán Pekingre támaszkodva képtelenség berúgni a magyar gazdaság motorját.”
Orbán Balázsnak, a miniszterelnök politikai igazgatójának nagy port kavart '56-os nyilatkozatáról Fehér Zoltán azt mondta, hogy az logikusan következik az elmúlt egy évtizedből.
Az Orbán Viktor által többször hangoztatott gazdasági semlegességről fehér Zoltán azt mondta, hogy az a korábban használt „konnektivitás” helyébe lépő új terminus – ködösítés.
„Vegyük észre, hogy nem a keleti nagyhatalmakkal való üzletelésről, hanem biztonságpolitikai-geopolitikai, sőt nagystratégiai elköteleződésről van szó. Jól hangzik, hogy mindenkivel szóba állunk, mindenkivel jóban vagyunk, csak éppen nem igaz.”
Ezután a korábbi diplomata hosszan sorolta, kikkel romlott meg a kapcsolat: az Egyesült Államokkal, Lengyelországgal, az Európai Néppárttal is, lényegében megszűnt a visegrádi együttműködés, és elmérgesedett a viszony az európai intézményekkel. Fehér Zoltán úgy látja, hogy a blokkosodó világban nekünk nemzeti érdekeink, hagyományaink, kereskedelmi kapcsolataink, biztonságunk miatt a nyugati oldalon a helyünk, amely oldal az EU-t, a NATO-t, az Egyesült Államokat és ázsiai szövetségeseit, például Dél-Koreát vagy Japánt jelenti.
„A másik oldalon pedig Kína, Oroszország, Irán és Észak-Korea áll.
Ha valóban a konnektivitás lenne a cél, nem ütköznénk folyamatosan nyugati szövetségeseinkkel, és nem képviselnénk ennyire demonstratívan a mi szövetségi rendszerünket gyengíteni akaró kínai és orosz érdekeket.”
Fehér azt is kifejtette, hogy ha pusztán gazdasági semlegességről lenne szó, a miniszterelnök és a külügyminiszter ugyanolyan gyakran járna Moszkvába és Pekingbe, mint Berlinbe és Washingtonba. Szerinte azonban ez nem így van, „a magyar vezetést fogadják az orosz és a kínai fővárosban, de a németben és az amerikaiban nem”.
