Nézzenek az áldozatok arcába az egyházi vezetők is – Perintfalvi Rita az egyházról és a zaklatási ügyekről
- Te mindig belenyúlsz... teológusként kiálltál már a menekültek és az LMBT közösség mellett, most pedig az egyházon belüli szexuális molesztálás áldozataival kezdtél foglalkozni, és ha lehet, most még nagyobb hullámokat kavarsz, mint eddig bármivel. Egyetlen Facebook-poszt elég volt, hogy lavinát indíts el.
- Igen. Szeretnék segíteni azoknak, akik az egyház berkein belül estek szexuális bűncselekmények áldozatául. Szeretnék összehozni egy olyan kis csoportot, ahol tényleg őszintén beszélhetnek ezekről a problémákról. Nyilván ott lennék én, mint teológus, egy kedves barátom is segítene, aki szintén szakmabeli. Ezek az emberek ugyanis igen gyakran spirituális traumát is átélnek, elvesztik a hitüket, elsötétedik az istenképük. És természetesen jelen lenne egy pszichológus is, akinek van tapasztalata a trauma feldolgozásában, mert itt nagyon súlyos dolgokról van szó. Ezt a csoportot meghirdettem a Facebookon, hogy lássam, van-e érdeklődő. Kiderült, hogy vannak olyanok, akiknek valóban szüksége lenne egy ilyen jellegű csoportra,
de megkerestek olyanok is, akik akár szívesen meg is szólalnának, elmondanák a történeteiket, hogy segítsék a többi áldozatot és segítsenek megakadályozni, hogy a hasonló esetek megismétlődhessenek.
- Az ügyek feltárása hol tart most egyházi szinten, akár a Vatikán részéről, akár itthon? Egyáltalán, milyen nagyságrendű problémáról beszélünk?
- Ausztriában tanítok, a Grazi Egyetemen, ezért nagyon jól rálátok arra, hogy mi történt az osztrák vagy német egyházban az elmúlt 20 évben, és mi történt Magyarországon. Óriási a különbség. Ferenc pápa már korábban meghirdette a zéró toleranciát a szexuális abúzussal szemben, és idén februárban tartottak ezzel kapcsolatban egy csúcstalálkozót, egy konferenciát is a Vatikánban. Ekkor az egész világ szintjén tematizálták, hogy ez mekkora probléma, és felszólították a nemzeti egyházakat, hogy tegyenek lépéseket. A nyugati világ illetve Közép-Kelet-Európa, valamint a harmadik világ között látok egy törésvonalat. Az USA-ban, Bostonban volt az az óriási botrány sorozat, amit a Spotlight című film is feldolgozott, ott mintegy ezer áldozatot találtak meg a Boston Globe c. lap oknyomozó riporterei. Németországban tavaly kijött egy olyan statisztika, amit az egyház készített el. Saját kutatást végeztek, 2018 őszén jelent meg az eredmény, de ők csak azokat az aktákat használták fel, amiket az egyház vett fel, ha történt bejelentés.
Körülbelül 3677 gyermek és fiatal kárára elkövetett szexuális visszaélés lett dokumentálva 1946-2014 közötti években. Ehhez képest 2019 márciusában egy független szervezet, az Ulmi Egyetem is készített jelentést. Ebben pszichológusok, törvényszéki szakértők, szociológusok és pszichiáterek is közreműködtek. Ez jóval nagyobb, reprezentatív mintára terjedt ki. Ők nem aktákból dolgoztak, hanem megkerestek embereket.
Ott döbbenetes szám jött ki: körülbelül 114.000 áldozatról van szó. Több mint harmincszor annyiról, mint amit az egyházi akták mutatnak.
Ehhez képest, amikor a téma felmerül, akkor Veres András, a magyar püspöki kar elnöke azt nyilatkozta, hogy Magyarországon tizenegynéhány esetről tud.