New York Times: Hét nap, amikor Trump majdnem háborút robbantott ki Iránnal
Aggódtak a dróncsapásért felelős amerikai erők, Szulejmáni tábornok halálának estéjén. A New York Times szerint ugyanis a polgári utasszállító gép, amivel a parancsnok Teheránból Bagdadba utazott, órákat késett a felszállással. Végül hajnali fél egy után hat perccel landolt. Szulejmáni 11 perccel később halott volt, akárcsak az őt kísérő kilenc ember.
A New York Times megpróbálta összerakni, mi vezetett a légicsapáshoz, amivel Trump kis híján háborút robbantott ki a Közel-Keleten, és mi történt utána.
Azt írják, a támadáshoz vezető eseményeket egy véletlen indította el.
December 27-én egy Kirkuk melletti támaszpontra rakéták csapódtak be, és a támadásban meghalt egy amerikai vállalkozó, Nawres Waleed Hamid. Erre a támadást magukra vállaló Hezbollah milícia tagjai sem számítottak, előtte ugyanis már legalább öt hasonló rakétatámadást intéztek az amerikai erők bázisai ellen, és egyikben sem vesztette életét egyetlen amerikai sem.
Az amerikai hírszerzés szerint a Szulejmáni egységével egyeztető milicisták szándékosan olyan helyszíneket és időpontokat választottak, hogy lehetőleg ne legyenek áldozatok, mert nem akarták Amerikával kiélezni a konfliktust. Így Hamid megölése szerencsétlen véletlennek számított.
De Trump válaszcsapást rendelt el, és két nappal később öt iraki és szíriai helyszínen rakétacsapásokkal legalább 25 Hezbollah-taggal végeztek.
Válaszul az év utolsó napján, december 31-én a Hezbollah-milícia által támogatott tüntetők betörtek a bagdadi amerikai nagykövetség épületébe. Ez komoly aggodalmat ébresztett a teheráni nagykövetségnél 1979-ben és a bengázi konzulátusnál 2012-ben történt támadásokra még jól emlékező amerikaiakban. Ezúttal 100 tengerészgyalogost küldtek a nagykövetség védelmének megerősítésére, akik könnygázt használtak a tüntetők megfékezésére.
Mindezt Trump a New York Times szerint a floridai birtokáról követte, és és izgatottá vált amiatt a káosz miatt, amit a tévében látott. Elrendelte, hogy készítsenek elő keményebb akciókat Irán ellen. Robert C. O'Brien nemzetbiztonsági tanácsadó egy titkos feljegyzésben több lehetőséget is felvázolt.
Például azt, hogy intézzenek támadást azok ellen az iráni parancsnoki hajók ellen, amelyekről a térségen áthaladó olajszállítókat rendszeresen zaklató kis hajókat irányítják. Vagy bombázzanak iráni energetikai létesítményeket. És opcióként konkrét iráni vezetők megölése is szerepelt a feljegyzésben, például a jemeni műveleteket irányító Abdul Reza Shahlai kiiktatása. Ebben a listában ott volt Szulejmáni neve is, aki Irán második legerősebb emberének számított.
Az újság szerint még Trump belső körében is sokakat meglepett, hogy az elnök végül a legradikálisabb verzió mellett döntött, amit egyébként támogatott Gina Haspel, a CIA vezetője is.
A hírszerzésnek ugyanis voltak arra utaló - igaz, nem konkrét - információi, hogy Szulejmáni iraki, jemeni és libanoni amerikai célpontok megtámadását készíti elő. A CIA szerint veszélyesebb lett volna várni, mint lépni. Nem tartottak attól, hogy az akció miatt háború robbanna ki, mert hasonló helyzetben Irán korábban általában visszavonulót fújt. Arra számítottak, hogy a legvalószínűbb válasz egy amerikai bázisok elleni, nem túl hatékony rakétacsapás lesz.
Szulejmáni kiiktatása nem akkor merült fel először. A lehetőséget már másfél éve latolgatták. Tudták róla, hogy gyakran utazik Szíriába és Irakba, polgári gépeken. Előfordult, hogy biztonsági okokból egyszerre több járatra is vettek neki jegyet, és rendszerint kíséretével az utolsó pillanatban érkezett meg, első osztályon ült, majd elsőként hagyta el a gépet. Az amerikai hírszerzés szorosan nyomon követte az utazásait.
Erről ő is tudhatott, a Hezbollah vezetője nem sokkal korábban Libanonban ugyanis figyelmeztette Szulejmánit, hogy az amerikaiak célkeresztjébe került.
A tábornok csak nevetett, és azt válaszolta, hogy amúgy is vértanúként akar meghalni.
Trump elrendelte a dróncsapást. A Szulejmáni elleni éjszakai akció sikeres volt, a jemeni parancsnok elleni csapás azonban kudarcot vallott.
