Nem tudta eltartani a családját, feladta hivatását az egyik legelismertebb kémiatanár
A Válaszonline interjút készített Szakmány Csabával, a ELTE Trefort Ágoston Gyakorló Gimnáziumának volt kémiatanárával. A pedagógust a kémiaoktatás fejlesztéséért és tehetséggondozó tevékenységéért a Richter a Magyar Kémiaoktatásért Díjjal tüntették ki korábban, ám tavaly év végén felmondott. Ahogy a lap fogalmaz:
A volt tanár már tizedikes gimnazista korában eldöntötte, hogy tanár lesz. Először Gödöllőn, majd az "elitiskolának" számító Trefortban oktatott. Itt osztályfőnök is volt, és vezetőtanárként az osztályaiban gyakorló utolsó éves kémia szakos hallgatókat segítette a tanárrá válásban. Ezen kívül az ELTE Természettudományi Karán három éven át fizika szakos tanárjelölteknek is tanított módszertani tárgyakat.
A hosszú interjúban mesélt arról, milyen volt az illetékeseket szembesíteni az oktatásügy valódi helyzetével.
– fogalmazott Szakmány.
Szerinte önmagában a fizetésemelés kevés lenne ahhoz, hogy a tanárokat a pályán tartsák, illetve sikeresen toborozzanak új pedagógusokat, kezelve ezzel a súlyos hiányt, de szerinte látható emelések idején érezhető volt a pályára jelentkezők számának növekedése is.
Mesélt arról, mennyire tanulságos volt közel másfél évtized után kikerülni a munkaerőpiacra, és arról is, hogy „belénk, tanárokba mennyire mélyen el lett ültetve a kishitűség”. „Hogy amikor egy állásajánlatban nem végzettségeket, hanem képességeket kérnek, milyen nehéz kategorizálni azt a rengeteg tudást és tapasztalatot, amit a tanári pályán szereztünk. Pedig osztályfőnökként az embernek bizony nagyon komoly helyzeteket kell tudni megoldania. Szállást, étkezést, programokat szervezni, egy kollégával ketten harminc ivarérett fiúra, lányra vigyázni 5-6 napon át, konfliktusokat kezelni, jól kommunikálni, közösséget szervezni: ezek mind komolyan beárazható képességek, amiket mi csak járulékosan alkalmazunk a munkánk mellett” – fogalmazott.
