KULT
A Rovatból

"Nem eljátsszuk, hogy zenészek vagyunk, hanem tényleges zenekarként akartunk színpadra állni!"

Zoltán Áronnal, A Pál utcai fiúk Barabásával és A GRUND zenekar tagjával beszélgettünk.

Link másolása

A GRUND Vígszínházi zenekar létrejötte szorosan kapcsolódik a Vígszínházban játszott A Pál utcai fiúk adaptációjához. A zenekar kapcsán beszélgettünk a Barabást alakító színész és egyben zenész Zoltán Áronnal a zenekar alakulásáról, a tagok zenei előéletéről, az újfajta, élőzenés produkciók megjelenéséről a Vígszínházban, illetve a közösségi összetartozás fontosságáról.

A zenekar

A GRUND – vígszínházi fiúzenekar 2017. május elsején alakult, a Vígszínház 121. születésnapján adta első koncertjét. A zenekar tagjai mindannyian a Dés-Geszti-Grecsó: A Pál utcai fiúk című nagy sikerű zenés játék vígszínházi előadásának szereplői: Wunderlich József, Ember Márk, Zoltán Áron, Medveczky Balázs és a zenekarvezető: Fesztbaum Béla. A zenekar egyre bővülő repertoárján helyet kap A Pál utcai fiúk számai mellett több, legendás vígszínházi sláger, jól ismert Presser-dal és természetesen néhány kedvenc a hazai és a külföldi klasszikus rock világából.

– A debütáló koncertetek szintén a Vígszínházhoz köthető, ahogy a legutóbbi fellépésetek is, a Színházak Éjszakáján. Hogyan fogadott titeket most a közönség?

– Nincs ahhoz fogható, hogy milyen érzés volt a színültig telt Vígszínház nagyszínpadán játszani. Maga az, hogy ott léphettünk fel, ahol nap mint nap próbálunk és játszunk, tulajdonképpen a második otthonunkban, nagyon felszabadító volt. Ehhez jött még a magas szintű fény-, video-, és hangtechnika, ami mind minket erősített a színpadon. És amit nem győzök ismételni, a hatalmas, de mégis egy emberként lélegző közönség.

Külön kiemelném a koncertnek azt a részletét, amikor Dés László (A Pál utcai fiúk zeneszerzője, szaxofonművész) csatlakozott hozzánk, és eljátszotta velünk az egyik kedvenc Dés-számunkat, a Nagy utazást. Annak ellenére, hogy náthájára panaszkodott, csodálatosan adta elő a dalt, és valósággal elszállt a színpad, amikor a szaxofonszólót játszotta. Ami számunkra is meglepetés volt, mert a próbákon előtte alig játszott pár kört, míg a koncerten (nem tudom pontosan mennyi lehetett, mert időből és térből kiszakítva hallgattam) egy önálló műsorszám alakult ki belőle.

Ez után a koncert után már tényleg hiszünk abban, hogy nem csak nekünk jó az, amit csinálunk, és hogy érdemes folytatnunk, úgyhogy lehet számítani további koncertekre is. Egyelőre pontos dátumot és helyszínt nem tudok mondani, de kövessétek!

– Milyen nagyobb fellépéseket tudhattok magatok mögött?

– Két koncertünk volt a Vígmajálison való debütálásunk után. Az egyik a Múzeumok Éjszakáján a Bajor Gizi Színészmúzeumban, majd július végén a balatonboglári Kultkikötőben léptünk fel. Meglepő volt számunkra, hogy annak ellenére is rekordot döntöttünk vendégeink számával Balatonbogláron, hogy bázisunktól, a Vígtől távol léptünk fel, és hogy pont a koncert ideje alatt zajlott a magyar-horvát vízilabdadöntő. Többen is írtak, hogy dilemmáznak, melyik programot válasszák. Erős konkurencia, de azt hiszem, végül sokan mellettünk döntöttek.

– Minek a hatására alapítottátok meg a zenekart?

– Amióta a Vígszínházban vagyunk, folyamatosan zenélgetünk ilyen-olyan felállásokban, hol alkalmilag, hol egy-egy előadás erejéig. Szeretünk együtt zenélni, és azt a másfajta világot, kifejezésmódot, amit a zene nyit meg előttünk…

Azt az örömöt, és hatalmas energiát szeretnénk visszaadni a közönségnek egy másik csatornán keresztül, amelyet tőlük kapunk egy-egy telt házas előadásunk után. Ugyanis hihetetlenül felemelő érzés ez számunkra, nagyon inspiráló.

csehtamásest20170115_041

Zoltán Áron - Fotó: Juhász Éva

– Mióta működik a zenekar? Van-e valamilyen zenei koncepció a dalokkal kapcsolatban?

– Hivatalosan 2017 februárjában alakultunk, és viszonylag hamar jött az első koncert, májusban. Egyelőre feldolgozásokat játszunk. Arra törekszünk, hogy szokjon össze a banda, találjuk meg a közös nyelvet, legyenek közös élményeink és majd erre alapozva tudjunk összerakni saját számokat is akár.

– Olyan dalokat játszunk, amiket mi is nagyon szeretünk. A Pál utcai fiúk zenés játék dalai alkotják koncertjeink gerincét, és azok mellé csemegézünk máshonnan is. A darab közben éreztük, hogy ezek a dalok kifejezetten úgy születtek, hogy jó legyen őket egy rockbandában játszani. Dés Lászlónak, a darab zeneszerzőjének koncepciója szerint a regénybeli két rivális csapat zeneileg is két bandára, zenekarra osztható. Ezek a dalok nem hagyományos értelemben vett musicalbetétek, hanem kifejezetten rockkoncertre való számok! Erre alapozva indult el A GRUND vígszínházi fiúzenekar. Ehhez jöttek aztán olyan dalok, amik a Vígszínházhoz köthetőek, Dés László vagy Presser Gábor dalai, többek között egy sokak által ismert, mindkettőjükhöz kötődő dal is: a Nagy utazás. Ez a repertoár kiegészül még olyan dalokkal, melyek hasonló indíttatásból születtek, vagy van bennük valami olyan, ami kapcsolódik A Pál utcai fiúkhoz, mint például Pink Floydtól az Another Brick In The Wall, vagy a Vissza a jövőbe filmből is jól ismert Chuck Berry Johnny B. Good című száma.

Ezek a dalok olyan kis blokkokat alkotnak, amelyek jól illenek egy fiatal fiúzenekar műsorába, ugyanakkor mégis sejtetik, hogy itt vígszínházi színészekről/zenészekről van szó.

– Milyen zenei múlttal rendelkeztek? Voltak vagy vannak esetleg más formációitok is?

– Mindenki úgy érkezett a színházba, hogy volt már valami zenés ügye korábban, ezért is volt a levegőben, hogy egy idő után a szövegkönyvek mellett a hangszerek is előkerülnek. Nem arról volt szó, hogy eljátsszuk, hogy mi zenészek vagyunk, hanem tényleges zenekarként akartunk színpadra állni.

Én gimiben vezettem a Kreatin zenekar nevű formációt, amivel végigbuliztuk magunkat az érettségiig. Illetve már a Vígben saját kezdeményezésre a Kelet-nyugati pályaudvar című előadást hívtuk életre Cseh Tamás – Bereményi Géza két albumából. Ebben Tóth Andris, Orosz Ákos és két zenészkollégánk működik közre a Házi színpadon. Legutóbb júliusban az Ördögkatlan Fesztiválon is megfordultunk. Andrissal egyébként régóta zenélünk már együtt, Miskolcon, a szakmai gyakorlatunk ideje alatt szintén egy Cseh – Bereményi előadást mutattunk be, a Frontátvonulást. Orosz Ákos Aszittem zenekarának tagjaként pedig Ákos saját dalait játsszuk.

A GRUND-ból Ember Márknak is volt saját zenekara, Wunderlich József a színművészeti előtt zenészként indult. Fesztbaum Béla korábban a KES-zenekarban tűnt fel, Medveczky Balázs pedig jóféle zenészcsaládból jött, és gyakorlatilag egyfolytában zenél, bármi akad a kezébe, az garantált, hogy ki fogja próbálni, milyen rajta dobolni.grund2

– Mennyiben ad teret nektek a Vígszínház más színházi produkciókban való élőzenés közreműködésre?

Több előadásban is játszunk élőzenét. A Földrengés Londonban című előadással kezdődött, ahol Ember Márkkal, Wunderlich Jocóval és Medveczky Balázzsal először zenéltünk együtt színpadon. Azóta több produkcióban is hallhatott minket a közönség. Legközelebb október 1-jén mutatjuk be a Hamletet, abban is lesz élőzene.

- Időben mennyire tudjátok összeegyeztetni a zenekari próbákat, koncerteket a színházi szerepléseitekkel?

Nekünk a munkánk a hobbink, ezt nem lehet megunni, és nem illik benne elfáradni. Sok előadásunk van, de minél többet dolgozunk, annál több időnk lesz, ha az ember folyamatos pörgésben van, akkor a pihenőidejét is aktívan akarja eltölteni. A zenélés nekünk egyfajta pihenés is egyben.

– A színésztársaiddal, akik nagyrészt a zenésztársaid is a civil életben milyen a kapcsolatotok? A közös munka mennyire van hatással a barátságotokra?

Maga A Pál utcai próbafolyamata nagyon különleges volt. Rengeteg új közös élményt szereztünk. Az anyag sajátossága és maga a forma is különös összetartozást eredményezett az alkotók közt. Ez az erős összetartozás kiemeli ezt az előadást a többi közül. Persze vannak néha nézeteltéréseink, viták, kiabálások, de ezek mind előre visznek.grund3

Néha volt olyan is a próbák ideje alatt, hogy valaki kis időre benne maradt a szerepében. Mi például Andrissal (Kolnay, a gittegylet régi-új elnöke) sokat veszekedtünk, voltak olyan időszakok, amikor mindenen összevesztünk, a legkisebb dolgokon, a büfében, az öltözőben, de az utcán is… És csak utólag jöttünk rá, hogy ez a darab miatt volt.

A Pál utcai fiúk az a regény, amit szinte a legtöbben olvastak, mondhatni része az életünknek. Mekkora felelősséget jelentett ez a játék során?

Éppen azért, mert egy ennyire ikonikus műről van szó, nagyok voltak az elvárások, de Marton tanár úr, a színpadi változat kidolgozói és Horváth Csaba mind remek munkát végzett. Azt hiszem, a regényhez méltó előadás született végül.

– Mit emel ki szerinted ez a darab a regényhez képest? Van-e valamilyen aktualitása? Te mire helyeznéd a hangsúlyt?

– Szerintem azért különösen szerencsés ez az adaptáció, mert pont azt emeli ki, ami a regénynek a legnagyobb erénye: a felelősségvállalást egymás iránt, az összetartozás felvállalását. A regény mindazon felül, hogy elég sokrétű jelentéstartammal rendelkezik, számomra ezt üzeni leginkább: merjünk bízni egymásban, és legyünk mi is olyan megbízhatóak, amilyennek társainkat szeretnénk látni. Valamint azt (és ez nagyon szépen ábrázolható színházban), hogy együtt tudunk erősek lenni, és megvédeni azokat az értékeket, amelyek fontosak számunkra.

Nagyon fontos üzenet ez ma. Tényleg érdemes odaadóan küzdeni egy közösségért, amiben együtt örülünk, együtt sírunk, és küzdünk egymásért is, ha kell. Károsnak tartom azt az elgondolást, miszerint nekünk, mint önálló individuumoknak mindig egyedül kell helytállnunk, hiszen az ember alapvetően társas lény. Fontos, hogy együtt tudjunk működni másokkal, és ha szükséges számíthassunk a többiek segítségére.

– Egy produkciónál hogyan jelenik meg ez a fajta összetartozás, amit képviseltek?

– Egy előadás akkor tud igazán katartikus lenni, ha lehet látni, hogy igazán szoros együttműködés van a színészek és a színházi dolgozók között. Ez az együttműködés adja azt a pluszt, ami megfoghatatlan különbség tud lenni két produkció (sőt egy produkció két különböző alkalma) között. Ez magának az előadó-művészetnek a sajátossága, hogy itt és most vagyunk a színpadon, szemben a telt házas nézőtérrel, és velük közösen valami olyan dolgot hozunk létre és élünk meg, amely egyszeri és megismételhetetlen.

És óvatosan megjegyzem, hogyha ez az, amit közvetíteni szeretnénk a nézők felé, és egy ilyen közösséget akarunk teremteni, akkor talán az is másodlagossá válik, hogy ezt egy előadás vagy egy koncert útján tesszük-e. De ez majd a koncerteken kiderül.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Videó: Megnéztük Azahriah idei első koncertjét a SopronFesten, amit még a tripla Puskás Aréna koncertjei előtt adott
Az első sorokat kapunyitástól birtokba vették a lelkes Azahriah-rajongók, de ez nem is csoda, hiszen ebben a félévben csak a SopronFesten vállalt fellépést.

Link másolása

Véget ért a II. SopronFest. Magyarország legújabb fesztiválja formátumában is különlegesnek számít: 80 helyszínen 300 programon vehettek részt a Sopronból és az ország más részéről érkező vendégek. Mi is ellátogattunk az eseményre, az alábbi TikTok videóban megnézhetitek beszámolónkat róla:

TikTok-videónkat ITT nézheted meg:

@szeretlekmagyarorszag.hu♬ eredeti hang - Szeretlek Magyarország.hu

Minden szempontból újszerű, izgalmas és tartalmas programmal indult az idei fesztiválszezon. A SopronFest szervezői célul tűzték ki, hogy koncertekkel, beszélgetésekkel, kiállításokkal, túrákkal, gasztronómiával és irodalommal töltik meg a város utcáit, tereit, kávézóit, éttermeit, teraszait. Harminc kiállításnak adott otthont Sopron, „A Hűség Városa” című tárlatot Lévai Anikó nyitotta meg, a kiállításon szereplő művészek – többek között Ef Zámbó István, Sibitka Panni és Bereczki Kata - pedig a belvárosban kialakított alkalmi művésztelepen alkottak napokon át. Az itt készült különleges művek, a hatalmas szív alakú szobrok a tervek szerint a jövőben helyi szállodákat, éttermeket díszítik majd, ezzel a hétköznapokba is csempészve egy szeletet a kortárs képzőművészetből.

Több tucat beszélgetés és színes témaválaszték jellemezte a SopronFest keretében megvalósult Telekom PodcastFestet. Itt mások mellett Kadarkai Endre, Ördög Nóra, vagy éppen Kende-Hofherr Krisztina ült a mikrofon elé, Áder János Steigervald Krisztiánnal beszélgetett, a boldogság és a mesterséges intelligencia kérdéséről Tari Annamária, Szabó Béla, Nánási Pál és Weiler Péter elmélkedett, a fesztivál egyik nyitó eseményét, Puzsér Róbert és Sebestyén Balázs „párbaját” pedig már közel félmillióan látták a YouTube-on.

A Fő téri Soproni Sörnapok programjai között szerepelt a Kispál és a Borz, a holland Kraak & Smaak, vagy éppen Demjén Ferenc koncertje,

az extrém helyeken felbukkanó „esernyős ember” pedig négy év után újra megmutatta magát, ezúttal a Tűztorony legtetején állva kápráztatta el a közönséget.

A hazai gasztronómia legismertebb alakjai közül Bíró Lajos, a Kistücsök Étterem csapata, Mautner Zsófia, Szabi, a pék és Gianni látogatta meg Sopron éttermeit, kávézóit, egy-egy napig ők látták vendégül a hozzájuk betérőket.

A „bemelegítő napok” után a legtöbb vendég a pünkösdi hosszú hétvégére utazott Sopronba. A Lővérekben felépült színpadokon a szervezők céljainak megfelelően az év könnyűzenei keresztmetszetét mutatták be. Ez a törekvés sikernek bizonyult, hiszen

Azahriah és a Halott Pénz csak a SopronFesten vállalt fellépést ebben a félévben, de a legaktuálisabb nevek mellett igazi legendák is jelen voltak a fesztiválon.

A Csillagok Városa projekt keretében Azahriah egy valódi szobor-széket kapott ajándékba. Ef Zámbó István alkotását a jövőben Sopronban kereshetik majd fel a rajongók.

„Sopron nem maradhat ünnep nélkül!” - Dr. Farkas Ciprián polgármester ezzel a gondolattal tette le a SopronFest alapjait. A munkában a főszervező Weekend Event mellett a város kulturális életének motorjai mind aktív részt vállaltak. Egy olyan új esemény indult el nagy sikerrel, amelynek alapítói célnak tekinti, hogy hosszabb távon is fenntartható és „emberi léptékű” legyen a fesztivál. Egy olyan új színnel bővült a hazai fesztiválpaletta, amely minden korosztály számára kínál lehetőséget. A Lővérekben zajló koncerteken harmincötezren, míg a SopronFest összes programján közel ötvenezren vettek részt. Nemcsak a szállodák, de az éttermek, kávézók, az utcák és terek is élettel teltek meg.

2025-ben a III. SopronFest június 6. és 8. között várja a közönséget.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
59 éves korában elhunyt Jantyik Csaba, az Operettszínház színművésze
A színművész Shakespeare-, Molière-, Schiller-főszerepek mellett modern klasszikusokat is alakított.

Link másolása

Hosszan tartó betegség után 59 évesen elhunyt Jantyik Csaba színművész, a Budapesti Operettszínház társulatának tagja – közölte Facebook-oldalán az Operettszínház.

„Mély fájdalommal tudatjuk, hogy tegnap éjszaka hosszan tartó betegség után 59 éves korában elhunyt Jantyik Csaba színművész, társulatunk tagja”

– írták.

Jantyik Csaba 1964. július 30-án született Békésen. Szentesen a Horváth Mihály Gimnáziumban érettségizett irodalmi-drámai szakon 1982-ben, majd felvételt nyert a Színház- és Filmművészeti Főiskola színész szakára, Horvai István–Kapás Dezső osztályába. Diplomáját 1987-ben vette át – írja a Fidelio. Számos nívódíj mellett kitüntették a Debrecen Kultúrájáért díjjal.

2001-ben az Operettszínházhoz szerződött, ahol A muzsika hangja című világhírű musicalben Von Trapp kapitányt alakította először a budapesti közönség előtt. Fontosabb szerepei az intézményben: Kánkán (Aristide), West Side Story (Schrank), Mária főhadnagy (Kossuth Lajos), Lili bárónő (Malomszeghy báró), Menyasszonytánc (Rabbi), Abigél (Torma Gedeon), Szentivánéji álom (Theseus), Viktória (Webster), Rebecca (Julyan ezredes), János vitéz (A francia király), Hegedűs a háztetőn (Kocsmáros), Jekyll és Hyde (Apa, Lord Savage).

Jantyik Csabát a Budapesti Operettszínház saját halottjának tekinti.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Meghalt Dabney Coleman, az Aranyoskám és a Gengszterkorzó sztárja
A színészt utoljára a Yellowstone című sorozatban láthattuk. 92 éves volt.

Link másolása

92 éves korában pénteken Dabney Coleman, a Golden Globe- és Emmy-díjas amerikai színész. Halálhírét lánya, Quincy Coleman jelentette be – írja az MTI.

Coleman karrierje 1952-ben indult, és azóta több mint száz filmben szerepelt. Olyan klasszikusokban láthattuk, mint a Pokoli torony (1974), a Kilenctől ötig (1980), Az aranytó (1981), Aranyoskám (1982), Háborús játékok (1983) és a Gengszterkorzó (2010).

A színész a legjobb férfi főszerepért 1988-ban Golden Globe-díjat kapott a The Slap Maxwell Story című filmben nyújtott alakításáért, egy évvel korábban pedig Emmy-díjat nyert a Sworn to Silence című tévéfilmben nyújtott teljesítményéért.

Coleman gyakran alakított cinikus, szarkasztikus karaktereket. Ezt a képességét kamatoztatta olyan filmekben, mint az Aranyoskám és a Kilenctől ötig, ahol emlékezetes negatív figurákat formált meg.

Dabney Coleman hangját több animációs filmben és sorozatban is hallhattuk. Színészi karrierje előtt az Egyesült Államok hadseregében szolgált. A hadseregben töltött idő segített neki fegyelmet és kitartást tanulni, ami később a színészi karrierjében is hasznosnak bizonyult.

Coleman utoljára Yellowstone című tévésorozatban tűnt fel, amelyben egy rész erejéig a főhős John Dutton apját játszotta.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Hány ember életét tennéd tönkre, hogy kijavítsd egy hibádat? – Megnéztük a Sötét anyagot
AppleTV+ lejtmenetben? Már a második párhuzamos-dimenziós sci-fijük, ami valahogy nem működik. Pedig most egy sikeres könyvet adaptáltak. Akkor hol a hiba?
B.M. - szmo.hu
2024. május 17.


Link másolása

A feldolgozások korát éljük. A nagy hollywoodi stúdiók szinte mindent felvásárolnak, csak hogy valami újat adhassanak el nekünk. Ez a streaming korában kiemelten igaz. Szükség van tartalomra: ha nincs újdonság a streaming-szolgáltatónál, akkor nem lesz, ami behúzza az embereket, és egy idő után lemondják a szolgáltatást. Ez egy ördögi kör, aminek a vége az, amit a Netflixnél is látunk.

Már egészen minősíthetetlen tartalmakkal hígult fel a könyvtáruk, hiába van jó pár szórakoztató mű, ha nem lehet megtalálni a temérdek szemét között.

Az Apple TV+-nál eddig erősen fogták a gyeplőt, nem volt jellemző a gyenge tartalom. Azonban az utóbbi időben a Sötét anyag a második olyan próbálkozás, ami mintha félrecsúszott volna. A Noomi Rapace nevével fémjelzett sci-fi, a Constellation nem csak zsánerében volt hasonló, de a konkrét témája is nagyon közel állt a Sötét anyaghoz. Ez pedig nem más, mint a párhuzamos dimenziók és a közöttük lévő utazás kérdésköre.

Történetünk szerint Jason Dessen (Joel Edgerton) tanár egy nem túl jónevű egyetemen, élete lassú, és a családi élete unalmas. Folyamatosan motoszkál a fejében, hogy mi lett volna, ha nem a családot választja, hanem a munkáját. Felesége (Jennifer Connelly), mintha unná férjét, a kreatív festőművész hölgy teljesen beleszürkült a hétköznapokba. Egy nap, a férfi régi barátja Ryan (Jimmi Simpson) egy hatalmas tudományos elismerésben részesül, itt ez a helyi Nobel-díj, csak, gondolom, nem akarták használni a hivatalos nevet. A díj pénzzel és rengeteg lehetőséggel jár, és Ryan szeretné, ha Jason vele tartana, hogy együtt dolgozhassanak.

Ezt Jason fontolóra is veszi, de hazafele egy maszkos idegen elrabolja. SPOILER veszély!

Nos itt spoilereznem kell, hogy beszélhessünk a sorozat lényegéről, mert megkerülhetetlen ez a rész. Jasont önmaga rabolta el, nevezzük Jason2-nek. Amikor Jason magához tér, egy számára idegen Chicagóban találja magát. Nincs felesége, se gyermeke, ámde a nagy díjat ő nyerte el, és ahogy megpróbálja összerakni a képet, rájön, hogy egy párhuzamos valóságban van. Jason2 pedig felvette Jason eredeti szerepét a felesége mellett.

Itt is érezni a Constellationnel való kapcsolatot. A különbség, hogy ott ezt a párhuzamos univerzum témát nagyon nyakatekerten használták, a Sötét anyag nem lacafacázik, még hangeffektet is ad a Jasonök közti váltáshoz. Egyszerűen oldják meg, ám a legnagyobb probléma, hogy szinte az egész eltűnik az érdektelenségben. Pedig az előzetes alapján lesz itt akció.

Azonban az első két rész után, egyedül a második epizód végén lévő cliffhanger miatt gondolkodnék el rajta, hogy folytassam.

Ezt már nem spoilerezem el, de az amúgy addig eléggé visszafogott sorozat, húz egy váratlant, és megtesz egy olyan lépést, amire nem számítottam. Nem azt mondom, hogy hatalmas csavar, mert nem az, és a történet szerint is könnyen megoldható a probléma, de az biztos, hogy váratlanul ért. Ez az egyetlen dolog, amiért a folytatást fontolgatom, illetve az előzetesben ígért „látványosságok”.

Blacke Crouch, azonos című könyve alapján az író maga írta meg a Sötét anyag forgatókönyvét, sőt a Sony Pictures 2014-ben megvette tőle a megfilmesítési jogokat 1,25 millió dollárért, Crouchnak sikerült elérnie, hogy a cég rábízza a showrunneri pozíciót is. Tehát elmondhatjuk, hogy egy szerzői sorozatról van szó, minden úgy történik, ahogy az eredeti alkotó gondolta. Nem biztos, hogy ez jó dolog egyébként.

Ami könyvként működik, nem biztos, hogy a képernyőn is megállja a helyét, és Crouch nem tűnik tapasztalt forgatókönyvírónak.

Neve mellett filmográfiájában a Sötét anyagon kívül két, a kritikusok által szeretett, de csupán két-két évadot megérő sorozat szerepel: A visszaeső és a Wayward Pines. Mindkettőnek ő volt a showrunnere és az írója is, saját könyvei alapján, csakúgy, mint most. A különbséget egyelőre ott érzem, hogy a Sötét anyag nem izgalmas, nem lebilincselő, nem igazán szórakoztató, és a második rész végét leszámítva nem is sokkoló.

A színészeket felesleges kiemelni, Joel Edgerton mindig zseniális, az ausztrál színész ritkán adja a nevét gyenge produkciókhoz. Persze a streaming ezt biztos meg tudja változtatni. Jennifer Connellyt pedig bármiben elnézem.

Sokat nem enged a forgatókönyv és a rendezés eddig a két főszereplőnek, de meglátjuk majd a folytatásban, hogy ki tudnak-e bontakozni.

Rajtuk kívül Jimmi Simpson mindig szórakoztató: a karakterszínész nevét kevesen ismerik, de a fizimiskája alapján sokak be tudják majd azonosítani. Eddig csupán mellékágon, de valószínűleg negatív oldalon szerepel a történetben Alice Braga és Dayo Okeniyi. Nekik még nem volt annyi képernyőidejük, hogy a karakterük nevét egyáltalán meg tudjam jegyezni.

Mást nem igazán lehet elmondani a Sötét anyagról. Lassan indul be, erősen érdektelen, sci-fi karakterdráma, egyenlőre a beígért igazi látványelemek nélkül, de a második rész vége bátor, sokkóló, akár még folytatni is fogom azért a húzás miatt. Nem hiszem, hogy minden Blake Crouch hibája, de valószínűleg hozzájárult a könyv írója, hogy a sorozat ritmusa és minősége ingadozik.

Azt el tudom mondani, hogy a Constellationnél jobb – ez nem tudom mekkora dicséret, még ha ez is egy kicsit „magyarázós” sci-fi.

Ami biztos, az egyszeri nézőt nem ez a látványvilág fogja behúzni: szürke hétköznapok Joel Edgertonnal. Csak sajnos a karakterek se érdekesek eddig, meglátjuk hova fut ki az első évad, én egy-két részt adok még neki, de megértem, ha valaki halálosan unalmasnak fogja találni.

A Sötét anyag megtekinthető magyar felirattal az Apple TV+ streamingszolgáltató kínálatában.

Link másolása
KÖVESS MINKET: