SZEMPONT
A Rovatból

„Nem élhettünk a szabad véleménynyilvánítási jogunkkal” – eldugták a kínai elnök szeme elől a tibeti jogvédőket, még egy zászlót sem mutathattak fel

Utólag mindig perelnek, és mindig megnyerik, a rendőrség még kártérítést is fizet nekik. A tibeti zászló kitűzéséért Kínában évekre munkatáborba kerülhet az ember.


Miközben a kínai elnök útvonala mentén odavezényelt kínaiak tartottak magasba üdvözlő transzparenseket, hangszórókból játszották le a kínai himnuszt és hangosan éljeneztek, amikor megjelent Hszi Csing--pin konvoja, Hendrey Tibor hiába próbált egy tibeti zászlót magasba tartani 200 méterrel a kínai elnök konvojtól, a rendőrök megakadályozták. Máshol is próbálták felmutatni a tibeti zászlót tüntetők, ez egyszer sem sikerült. Évtizedes hagyománya van annak, hogy a rendőrség a kínai delegációk látóterébe eső tiltakozó feliratokat, zászlókat akkor is eltávolítja, ha erről később a bíróság következetesen kimondja, hogy jogsértő volt.

A magyar rendőrség hozzáállásáról és a tibeti helyzetről a Tibetet Segítő Társaság Sambhala Tibet Központ alapítójával a Városháza Parkban felállított sátorban beszélgettünk, ahol az elnöki látogatás egész ideje alatt az utcán tiltakoznak Tibet megszállása ellen.

– Itt állunk a Városháza parkban, jó messze minden olyan helytől, ahol megfordulhat a kínai elnök. Gondolom, hogy csak ide kaptak engedélyt ezek szerint. Hova szerettek volna kitelepülni eredetileg?

– Nem véletlen, hogy csak ide kaptunk engedélyt. Ezen kívül még szerettük volna négy helyre, azokra a helyekre, ahol nagy valószínűséggel az elnöki konvoj megfordul. Ez lett volna a Budai Várban, a Hilton illetve a Karmelita Kolostor környéke, a Dózsa György tér, ahol az Attila utcán fel lehet kanyarodni a várba. Olyan helyek, ahol majdnem biztos, hogy az elnök megfordul. Ezekre nem kaptuk meg az engedélyt.

– Mire hivatkoztak?

– A hivatkozás általában az, hogy fokozottan védett diplomáciai személy, nehogy neki baja essen. De ahova mi kértük, az egyáltalán nem a konvoj mellett lett volna. Jóval odébb, de azért látó- és hallótávolságon belül szerettünk volna helyet kapni.

Az elutasítás valódi oka az lehet, hogy

ne tudjuk hallatni magunkat, ne mutassuk a tibeti zászlót, ne lássa a kínai vendég, hogy itt vannak Tibetet védők.

Ezt a rendőrség szinte minden évben, illetve minden alkalommal, amikor kínai magas rangú politikus jön, eljátssza.

– Próbálnak ilyenkor jogorvoslathoz folyamodni?

– Mindig megtesszük, és mindig meg is nyerjük. Idáig hét vagy nyolc alkalommal mentünk bíróságra. Minden alkalommal megnyertünk, olyannyira, hogy

a rendőrség kártérítést fizetett azon az alapon, hogy a szabad véleménynyilvánítási jogunkkal nem élhettünk.

Természetesen nem a pénzért csináljuk, de végig kell vinni egy ilyen ügyet, nem szabad úgy hagyni, hogy ne legyen következmény.

– Tehát akkor most is minden egyes elutasított helyszín miatt bírósághoz fordulnak?

– Így van. Most ide kaptunk engedélyt, a Városház térre. Ez jó hely, nagyon sok ember van itt, nagyon sok emberrel találkozunk, sok kínai van itt, mondanom se kell, beszélgetünk, információt adunk,

persze erre a konvoj nem jön.

– Itt, ezen a helyen, a Városház téren érték-e atrocitások önöket?

– Nem volt semmi ilyesmi. Általában itt szoktak ülni négyen-öten kínaiak, néznek minket, figyelnek. Atrocitás inkább tegnap ért engem, amikor a Gellért-hegyen, a Szikla-kápolnánál egyedül, egyéni véleményként szerettem volna kirakni egy nagy tibeti zászlót a kereszt körüli kerítésre. Ezt a rendőrök megakadályozták.

– Pedig a Gellért-hegy eléggé elhagyatott helynek tűnik.

– Az is lehet, hogy valamelyik kínai szólt a magyar rendőröknek, mert ahogy lenéztem a Szabadság híd felé, rengeteg két-három fős kínai csoport álldogált ott. Nem turisták voltak, ott álltak, várakoztak, kémleltek, szemléltek. Láttam azt is, hogy felfelé néztek, mutogatnak. Arra gyanakszom, hogy kínaiak adták le a drótot.

Ezután feljöttek a rendőrök, negyven percen keresztül igazoltattak, átkutatták a zsebeimet.

– Mire hivatkozva csinálták ezt?

– Fokozott ellenőrzés van, és azért minden gyanús dolgot meg kell nézniük. Én egy gyanús ember voltam ott fent ilyen szempontból.

– És mi történt a tibeti zászlóval?

– Miután elmentek a rendőrök, mégiscsak kiraktam, de nemsokára megjelent öt kínai, és hoztak egy hatalmas nagy kínai zászlót, amivel letakarták az én tibeti zászlómat. Ráakasztották, fogták kézzel. Megjelentek a rendőrök is,

velük nem vetették le a zászlót.

Az a zászló fennmaradhatott egész végig. Később igazoltatták őket, a három vagy négy kínaival három perc alatt végeztek, miközben nálam ugyanez negyven percig tartott. Az ő zsebeiket át se nézték, csak az egyenlő bánásmód miatt mondom. Én nem ragaszkodom ahhoz, hogy mindenkinek át kell nézni a zsebét, de azért ez így nem stimmel összességében. Aztán ott maradtak a rendőrök végig, és csak nem jött a konvoj. Amikor végre jött, akkor én szerettem volna a letakart tibeti zászló helyett a zsebemben lévő kisebb tibeti zászlót felmutatni a konvoj irányába, ezt a rendőrök megakadályozták.

– Milyen biztonsági kockázata van annak, hogy az ember egy zászlót feltartson?

– Semmilyen. Különösen, ha azt nézzük, hogy valahol lent, tőlem 200 méterre ment a konvoj, tehát semmilyen kockázata nincs. Erre szoktunk hivatkozni a bíróságon, és ezt nyerjük meg, mert valóban nincs kockázata.

Tehát ez rendőri vagy túlkapás, vagy valamilyen szándékos akció.

Az a lényeg, hogy nem engedték ezt a kisebb zászlót sem felmutatni, elém álltak, valamint odajött igazoltatni másodszorra is, ugyanaz a rendőr csoport, amelyik másfél órával ezelőtt igazoltatott. Még egyszer igazoltattak, újból ki kell üríteni a zsebeimet, oda kellett adni a személyit. Elém állt hat magas rendőr, és miután nem tettem le a zászlót, és nem akartam magam igazolni, miután előzőleg igazoltak már, erőszakkal kirángattak onnan, megfogták a karomat, hátracsavarták és kényszerítettek arra, hogy odaadjam a személyit. Végül odaadtam. Engem fel akart videóra venni két srác, nem ismertem őket, őket is elkezdték igazoltatni. Van részben videó erről a Hendrey Tibor Facebook-oldalon, ahogy elkezdenek igazoltatni, és őket is igazoltatják, de nincs befejezve, mert nekik is elő kellett venni a személyit, a táskájukat ki kellett pakolni, tehát ugyanaz a tortúra volt. Természetesen ezért is panaszt fogunk.

– Beszélgessünk magáról Tibetről és a Kínában élő kisebbségek helyzetéről.

– Kína Tibetet a '40-es évek végén, '50-es évek elején kezdte el annektálni. 1959-ben menekült el a dalai láma, azóta a tibeti népet, a tibeti nemzetet folyamatos atrocitások érik.

Elején másfél millió tibeti meghalt, rengeteg kolostort leromboltak.

Ez a kulturális forradalom idején volt, akkor minden más téren is szörnyű dolgok történtek, bár máig se kértek bocsánatot. Az elmúlt 15-20 évben viszont sokkal fondorlatosabb eszközökkel, a népesség identitásának, kulturális hátterének a tönkretételével próbálkozik a kínai hatalom. Ez részben azt jelenti, hogy a vallásszabadság nagyon-nagyon korlátozott. Megvannak a kolostorok, de csupán turisztikai látványossággá degradálódtak. A tibeti nyelvet általános iskoláig tanítják csak, utána kizárólag mandarinul lehet folytatni a tanulmányokat. Az összes jelentősebb gazdasági, politikai pozíció mind kínai kézben van.

Azaz a tibetiek saját hazájukban másodrendű polgárokként élnek. Például Dalai Láma képének birtoklásáért nagyon komoly büntetés járt, tibeti zászlóért évek.

Nem arról szól, hogy valakit bevisznek és megvernek, hanem évekig gulágszerű helyeken kell sínylődni azoknak, akik ilyet mernek tenni.

– Ha valaki kirak egy tibeti zászlót, akkor évekre eltűnhet egy munkatáborban?

– Így van.

Tibetet 1950 október 7-én szállta meg a népi Kína hadserege. Az akkor 15 évesen, 1950. november 17-én trónra lépett Dalai Láma megbízottakat küldött Kínába, az Egyesült Államokba és Nagy-Britanniábam azonban érdemi reakció sehonnan sem érkezett. A tibeti uralkodó 1950 decemberi üzenetére, melyben vizsgálóbizottság felállítását kérte, az ENSZ sem válaszolt, így Tenzin Gyaco láma Szikkimbe menekült. 1951. május 23-án hivatalosan is az országhoz csatolták Tibetet. Noha ez a megállapodás kimondta, hogy a fennálló tibeti rendhez Kína nem nyúl, Peking megkezdte Tibet „modernizálását”, elkínaiasítását. A kínaiak felállították a hatalmat gyakorló pártapparátusokat. 1951. augusztus 17-én visszatért Lhászába Tendzin Gyaco és elismerte a 17 pontot, amelyek elvileg a szabad vallásgyakorlást is lehetővé tették.

A kínaiak ugyan belső autonómiát adtak Tibetnek, és a Dalai, meg a Pancsen Lámát a helyükön hagyták, de egyre erőszakosabban avatkoztak be Tibet életébe, katonai támaszpontokat, utakat építettek. Mivel a kínaiak elkobozták a földeket, kényszermunkára hajtották a szerzeteseket és megemelték az adókat, 1956-ban megindult az ellenállás, amely 1959. március 10-én felkelésbe torkollott Lhászában a kínai és kommunista uralom ellen. A felkelők azonban csak napokig tudták tartani magukat a túlerővel szemben. Körülbelül 200 ezer ember halt meg a felkelés során, és az uralkodó másodszor is menekülni kényszerült. Tendzin Gyaco száműzetése ma is tart.

– Dokumentálva vannak ezek az esetek?

– Sok tibetet védő szervezet van. Ott a Tibet Support Groups, ez egy hálószerű szervezet, de van a tibeti menekült kormánynak is hivatalos honlapja, ott több évtizednyi esetet van dokumentálva. Tehát aki kicsit érdeklődik, nagyon sok mindent láthat erről.

– Soha nem próbált meg a kínai kormányzat valahogy kiegyezni a tibeti kisebbséggel?

– Ugyan voltak tárgyalások, próbálkozások, de mind kudarccal végződtek, mert a kínaiak egy bizonyos status quo-ból indulnak ki, miszerint az van, amit ők akarnak, és ahhoz kell alkalmazkodni. Továbbá a Dalai Lámát közellenségként kezelik. Úgy emlegetik, mint báránybőrbe bújt farkast, aki csak szítja a népeket, felforgat mindent. Ez nem igaz. A Dalai Lámáról látjuk, hogy elég hiteles politikus, közéleti ember, vallási vezető, a világ egyik nagy békeaktivistája. Ő igazából szeretne megegyezni a kínaiakkal.

Már nagyon-nagyon régóta, évtizedek óta nem akar önállóságot. Azt mondja, hogy Tibet maradjon Kínán belül, de azok az alapvető jogok legyenek biztosítva, amitől egy nemzet vagy egy nép fenn tud maradni.

Ebből adódóan a kínaiaknak vörös posztó az egész tibeti ügy, ahogy az ujgur ügy is egyébként. Tehát ők ott nagyon nem akarnak engedni ebből. És ha belegondolunk, ha Tibet-ügyben engednének, akkor a következő lépés az ujgurok lennének, azután esetleg a belső mongolok jönnének, és akkor mi marad Kínából? A fele eltűnik. Tehát nekik a dominó elv miatt nagyon fontos, hogy erős kézben tartsák a dolgokat. Tibet egyik nagy erőssége, hogy nem fegyverrel, nem erőszakosan védi saját magát, hanem szelíden, ahogy a Dalai Láma ezt mondja.

– Birodalmi szempontból érthető a logika, nem?

– Birodalmi szempontból teljes mértékben érthető. Más kérdés, hogy mit gondolunk ma egy birodalomról, egyáltalán van-e helye egy birodalomnak a világon, de ezek már nagyon komoly politikafilozófiai kérdések. Ráadásul onnan, a Himalájából ered az összes nagy ázsiai folyó, azaz tibeti területről. Ahol a víz van, ott van a hatalom, és ezt Kína mindenféleképpen szeretné megtartani. Valamint stratégiailag nagyon fontos katonai bázis Tibet, rengeteg nukleáris létesítmény van ott, magasabban fekszik, már ez önmagában stratégiai előny. Ezen kívül

értékes nyersanyagok tucatjai vannak a föld alatt, urán, arany, ezüst, gyémánt. Igaz, hogy ezeket nehezebb kibányászni 3-4 ezer méter magasan, de ott vannak,

és ha majd lesz technológia, amivel ezt ki lehet bányászni, akkor nyilván szeretné Kína kibányászni ezeket.

– Hány tibeti él jelenleg Kínában?

– A kínai álláspont szerint két és fél, három millió lehet. De ők csak a tibeti autonóm régiót veszik, ami azt jelenti, hogy egy jóval kisebb területet, majdnem feleakkorát, mint a történelmi Tibet volt, mert a bizonyos részeket eleve odacsatoltak Kínához. Például az a hely, ahol a Dalai Láma született, a kínaiak szerint kínai terület volt.

Mindent beleszámítva a tibetiek esetében 5-6 millió emberről beszélnek.

Nem egy nagy népességről van szó, pluszban nyugaton lehetnek talán kétszázezren.

– Mit jelent Kínában az autonómia?

– Az autonómia a kínai alkotmány betűje szerint rendben van. Ott le van írva, hogy milyennek kell lennie az autonómiának, és

ha az be lenne tartva, akkor nem is lenne nagy gond. Ezt a Dalai Láma is többször mondta.

Viszont semmilyen szinten nincs betartva. Azaz nincs biztosítva a kisebbségeknek az a fajta nyelvi idenentitás, amivel a nyelvet továbbvihetnék, gyakorolhatnák a a vallásukat, nem ismerik el a vallási vezetőiket.

– Több mint hetven éve Kína része Tibet. Ez alatt az idő alatt mennyi erodálódott abból a Tibetből, ami a megszállás előtt létezett? Népességben, kultúrában, gazdagságban?

– Nagyon sok. Mára már nemzedékek nőttek fel a kínai uralom alatt. Bár a tibetiek, különösen a menekültek és elsősorban azok, akik Nyugaton élnek, mélységesen komolyan veszik a hagyományok továbbvitelét. Komoly oktatás, komoly nyelvtanítás folyik, a vallás gyakorlása is, és látjuk, hogy rengeteg buddhista van Nyugaton, főleg tibeti buddhista. Ilyen szempontból jó munkát végeznek. Azonban Tibeten belül nehéz felmérni, hogy milyen nagy a rombolás, mert nem olyan könnyű bejutni, pláne nem olyan könnyű egy teljesen független beszámolót csinálni. Legfeljebb úgy, ha egy turista elmegy, és amit lát, arról beszámol, azonban igazából ilyen nem történhet meg. Persze az is igaz, hogy nagyon sok fejlesztés van Tibeten belül, természetesen költenek a kínaiak a modern technikára, a modern dolgokra. Például a vasútvonal, ami összeköti Lhászát egy kínai várossal. De ezek a beruházások elsősorban a kínaiaknak hoznak hasznot.

Nagyon sok kínai betelepült Tibetbe épp azért, hogy a népesség is keveredjen, és az uralmat fenn lehessen tartani.

Ráadásul négy-öt évente cserélődnek, mert azt a magaslati klímát, ami ott van, a kínaiak nem bírják. Viszont háromszoros fizetést kapnak, tehát nekik még így is jó befektetés pár évet Tibetben lehúzni. A kolostorok nagy része sajnos inkább turisztikai látványosság. Említette az időt előbb. Nem tudni, mi lesz ebből, valószínűleg a történelemben nagyon sok hagyomány, kis nép süllyesztőbe került. Nagyon jó, érdekes kultúrájú népek is, az elmúlt ötezer év alatt. Valószínűleg Tibetnek is ez lesz a sorsa.

– Kicsit beszéljünk az ujgurokról, bár itt most Tibetet képviselik, de nem lehet elmenni az ujgurokat érő elnyomás mellett. Ők mennyien lehetnek?

– Tudomásom szerint körülbelül 35 millió ujgur él Ujguriában. Ők egy kicsit harciasabb nép, elég sok muszlim él ott, buddhista talán kevesebb. Egyébként olyan átnevelő táborok, melyeket az ujgurok kapcsán láthatunk a sajtóban, Tibetben is vannak. Sajnos ők is nagyon komoly elnyomás alatt vannak. Azért tudunk talán kevesebbet róluk, mert nincs olyan karizmatikus vezetőjük, mint a Dalai Láma, vagy nincs olyan karizmatikus szellemi útjuk, mint a buddhizmus.

– Nekem úgy tűnik, mintha a köztudatba csak az utóbbi tíz évben szivárgott volna be az, hogy mi történik az ujgurokkal.

– Azt hiszem, hogy Tibet is, meg az ujgurok is kicsit a nemzetközi közösség által elfeledett két terület. Az ujgurok még jobban, ezt jól érzékeli. Tibet talán a Dalai Láma és a tibeti nép habitusa miatt kicsit jobban előtérbe kerül. Tudni kell, hogy Tibet-ügyben azért a legtöbb nyugati országban születtek parlamenti határozatok a tibeti emberi jogok mellett.

Magyarországon természetesen egyetlen ilyen határozatot sem fogadtak el. Többször mi is beadtunk ilyen javaslatot, és régebben még akadtak is képviselők, akik ezt támogatták, de soha nem fogadta el a parlament ezt, pedig ez csak egy szimbolikus lépés lenne.

Egy parlamenti határozat elfogadása semmit nem jelent, csak annyit, hogy felhívjuk a figyelmet az emberi jogok megsértésére, kiállunk a tibeti nép mellett, illetve kérjük Kínát, hogy szüntesse be ezeket a jogsértéseket. Nem több. Azaz csak egy szimbolikus lépés. Viszont rengeteg országban elfogadták ezt a parlamentek. Az Európai Uniónak van külön Tibettel foglalkozó munkacsoportja. Amerika is foglalkozik nagyon erősen Tibettel. Persze, hogy ennek milyen háttér-geopolitikai okai vannak, erről lehetne külön beszélni.

– Nagyon szép dolog ide kiállni, de igazából mit várnak azon kívül, hogy néhányan itt elsétálnak, és azt mondják, hogy jaj.

– Az is öröm nekünk, ha néhányan elsétálnak, és beszélgetünk velük, információt adunk.

– Mit gondol, ha el akarna utazni Kínába, kapna vízumot?

– Elképzelhető, hogy kapnék vízumot, de biztos, hogy a nyomomban lennének végig. Azt nem állítom, hogy eltűnnék, bár ez sincs kizárva. Körülbelül tizenöt éve, bejött hozzánk váratlanul a kínai nagykövet. Udvariasan egy beszélgetést kért, elmondta, hogy mennyire rosszul látjuk a dolgot, mennyire jól élnek Tibetben, milyen sok fejlesztés volt, elektromos áram, utak, stb. Meg is hívott engem Tibetbe, azt mondta, hogy menjek ki. Ők bemutatják majd nekem Tibetet, hogy mi a valós arca. Nem mentem ki, nem vállaltam ezt az utat.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
„Akkor a bandatagon kívül ocsmány áruló is vagyok” – felháborodtak a tüntetők Lázár János minisztériuma előtt
A kormány bűnözőbandának, Bayer Zsolt pedig ocsmány árulóknak nevezte azokat, akik Gyöngyösön tiltakoztak Lázár János wc-kefés kijelentése ellen. Szombat este Lázár minisztériuma elé szerveztek tüntetést, ahol felbukkant Caramel is. Videó.


Lázár János minisztériuma elé hirdetett tüntetést Lakatos Ádám aktivista, miután a miniszter egy lakossági fórumon arról beszélt, hogy ha nincsenek bevándorlók, a vonatok vécéit a cigányoknak kell takarítaniuk. A demonstrációra azután került sor, hogy Lázár egy gyöngyösi fórumán roma tiltakozók jelentek meg, amire a kormányzati kommunikáció úgy reagált: „bandába verődött bűnözőket” küldött rájuk a Tisza Párt.

„Emberölés, rablás, lopás, kényszerítés, szexuális erőszak. Ez van a priuszukban. Akiket a TISZA odaküldött a fideszesekre Gyöngyösön, némelyiknek több bűncselekmény van a rovásán, mint ahány éves” – állította Orbán Viktor, aki szerint a tiltakozókat bandába szervezték. „És még csak 72 napra vagyunk a választástól. Mi lesz itt, emberek?” – tette fel a kérdést.

A tüntetésen többen is reagáltak a vádakra, köztük azokra a kijelentésekre is, amelyeket Bayer Zsolt publicista fogalmazott meg. Bayer ocsmány árulóknak nevezte a tiltakozókat, és azt üzente nekik, hogy csak akkor nyissák ki a szájukat, ha meg akarják köszönni az Orbán-kormánynak az elmúlt 16 év jótéteményeit.

„Akkor ma még a bandatagon kívül ocsmány áruló is vagyok. Köszönöm a kitüntetést!” – reagált szarkasztikusan az egyik résztvevő. Egy másik tiltakozó szerint az egész helyzet „emberi butaság, ez nem méltó a magyar nép viselkedéséhez.”

„Hová süllyedtünk? Hogy egy olyan országban kell élnem, ahol ilyen emberek élnek, akik így ontják magukból a gyűlöletet. Mert bennem is gyűlöletet kelt. Az a legrosszabb, hogy érzem magamban, és ezt nagyon-nagyon szégyellem magam” - mondta egy másik megszólaló.

A kormánypárti megnyilvánulások egy tüntetőt Balog Zoltán egykori miniszter szavaira emlékeztettek. „Azt mondta, hogy rekesszék ki a bűnözőket maguk közül a romák. Ez egy egyértelműen diszkriminatív, stigmatizáló megszólalás volt, és ez beleillik egy hosszú sorozatba, amit a Fidesz csinál” – mondta.

Volt, aki szerint a vita teljesen rossz vágányon zajlik. „Ez egy szóval baromság. Megint nem a lényeggel foglalkoznak, hanem azzal, hogy miket, meg hogyan meg kiket küldtek. Volt valami, egy nagyon fontos dolog, amire reagálni kéne, és nem azzal foglalkozni, hogy milyen embereket küldtek” – vélekedett egy nő.

Molnár Ferenc Caramel is a helyszínen volt, aki szerint a politika eszközei miatt nem lepődik meg a kialakult helyzeten.

„Szerintem pont ezen kellene változtatni, hogy bárki kiáll egy magyar vagy cigány emberért, akkor ne a támadás köszönjön vissza reflexszerűen” – fogalmazott az énekes.

Úgy vélte, a tiltakozók önmaguk miatt mondták el a véleményüket, nem pedig utasításra.

„Ugyanaz, mint a Szőlő utcai gyerekek. Nekem is volt ott ismerősöm, egyetemi tanár gyermeke, mert 14 évesen rosszat lépett. Most le vannak bűnözőzve azok a gyerekek is” – húzott párhuzamot egy másik felszólaló, aki szerint a romáknak sokszor nincs más lehetőségük. „Le lehet bűnözőzni, igen, nyilvánvalóan. De hát az Országházban dolgozók is bűnözők, csak ők még nem kaptak érte semmit.”

A tüntetők szerint Lázár Jánosnak le kell mondania. „Azonnal. Azonnal. Egyértelmű” – jelentette ki egy férfi. „Nem kérdés. Minden normális helyen, minden normális országban már régen nem lenne szabad miniszternek lenni. De nem fog lemondani, ne reménykedjünk” – tette hozzá egy másik.

A legélesebb kritikát egy nő fogalmazta meg, aki szerint az egész kormány felelős. „A kormánynak kellene lemondani, nem Lázár Jánosnak. Lázár János szavaira annyi volt a reakciója, ha jól tudom, Orbán Viktornak, hogy hallgatja a Dankó Rádiót. Ez a reakció.” – mondta felháborodottan.

A teljes riport


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Bárándy Péter: A romák bűnügyi adataihoz még Orbán Viktor sem férhetett volna hozzá, ami történt, valószínűleg bűncselekmény
A volt igazságügyi miniszter szerint a jogtalanság földjén járunk. És nem csak a romák szenzitív adatainak felhasználása mutatja ezt, hanem az is, hogy a kormány a szolidaritási adó ügyében egy rendelettel átvette a bíróságok szerepét, vagyis bármire feljogosítva érzi magát.
Fischer Gábor - szmo.hu
2026. február 05.



Egyre több a kérdőjel a gyöngyösön Lázár János WC-kefés mondatai miatt tiltakozó romák bűnügyi adatainak felhasználásával kapcsolatban. Ezekről elsőként a Magyar Nemzet írt, majd a Fidesz konkrét monogramokkal, életkorral és bűnlajtrommal, az egyes elhomályosított arcokat bekarikázva mutogatta egy videón, ki mit csinálhatott. A videót Lázár János is megosztotta, majd Orbán Viktor is konkrét bűncselekményekről beszélt. Lázár János szerint az adatokat ő és a kormány onnan tudhatta, hogy a helyszínen rendőrök igazoltatták az ellene tiltakozókat, és ennek eredményéről Pintér Sándor beszámolt Orbán Viktornak. Csakhogy a rendőrség közleményben cáfolta, hogy bárkit is igazoltattak volna.

Hogyan juthatott hozzá a Fidesz, Lázár János, vagy akár Orbán Viktor a bűnügyi nyilvántartás adataihoz, és ha ez megtörtént, az felvet-e bűntetőjogi kérdéseket? Erről beszélgettünk Bárándy Péter volt igazságügyi miniszterrel. De szóba került az a veszélyhelyzetre hivatkozással meghozott kormányrendelet is, ami utasította a bíróságokat, hogy szüntessék meg a szolidaritási hozzájárulással kapcsolatos pereket, és megtiltotta az önkormányzatoknak, hogy ebben az ügyben újra bírósághoz forduljanak.

— Mit gondol arról, hogy a Lázár János WC-kefés mondatai miatt Gyöngyösön tilatkozó romák szenzitív bűnügyi adatai a jelek szerint nyilvánosságra kerültek?

— Ennek az ügynek minden eleme jogsértő. Az ilyen adatok, még ha valósak is, hogyan kószálhatnak olyan helyeken, olyan fórumokon, olyan személyek előtt, akiknek a hozzáférése jogszerűen nem lehetséges?

A bűnügyi nyilvántartás adatairól pontos jogi rendelkezés van, hogy ki férhet hozzá: ezek a bűnügyekben eljáró hatóságok, beleértve a bíróságokat és a rendőrséget.

Bizonyos esetekben, mondjuk kegyelmi ügyek előkészítése során, mások is hozzáférhetnek, így például az igazságügyi miniszter, de a jogszabályban leírt jogosultakon kívül senki más. A kormányfő semmi esetre sem jogosult a hozzáférésre.

— Ez szabálysértés vagy bűncselekmény?

— Valószínűleg bűncselekmény, hiszen szenzitív adatokat szereztek meg jogellenesen, és ráadásul közzé is tették, ami büntető tényállásszerű magatartás.

— Ahhoz, hogy részletes adatokat nyerjenek ki a bűnügyi nyilvántartásból, a Belügyminisztériumnak is közre kellett működnie, vagy valakinek, akinek bejárása van oda.

— Ez így van.

— Tehát ahhoz, hogy kikutassák, kinek mi volt a rovásán, állami alkalmazottak dolgoztak?

— Ez egy feltételezés, erre én nem tudok válaszolni, mert önnek sem állnak erre vonatkozóan rendelkezésre adatok, és nekem sem.

— Ha valakinek már nincsen priusza, nem kerülnek törlésre automatikusan a rá vonatkozó információk?

— A nyilvántartásban az elévülési időn túl, jogszabályban meghatározott ideig még szerepelnek a büntető szankciók, amelyeket alkalmaztak egy adott személlyel szemben. De jogilag szabályozott, hogy az elévülési időn túl mennyi ideig szerepelhet valami ebben a nyilvántartásban. Ehhez azonban csak egy esetleges következő büntetőeljárásban eljáró hatóság juthat hozzá, és végső soron a büntetőbíróság.

— Úgy tűnik, a kormánypárt felült erre a „bűnöző vonatra”. A Szőlő utcai javítóintézet kapcsán is arról beszéltek, az ottani fiatalok bűnözők. Van különbség a két eset megítélése között?

— A Szőlő utca tekintetében én nem emlékszem szenzitív adatok megszerzésére és nyilvánosságra hozatalára. Csak arra, hogy kijelentették: ott súlyos bűnök elkövetői, bűnözők vannak fogva tartva, és az intézmény nem más, mint fiatalkorúak börtöne. Ami tényszerűen nem igaz, mert

a javítóintézet nem börtön, ott nem elítéltek vannak.

Vannak ott olyanok, akik eljárás hatálya alatt állnak, és fiatalkorúként a fogvatartásukat oldják meg így, ha az indokolt. De ha el is ítélték őket, a javítóintézeti nevelés egy intézkedés, aminek, ahogy a neve is kifejezi, elsődlegesen a nevelés a célja. A személyiségre és az elkövetett bűncselekményre tekintettel a nevelést a bírói ítélet szerint csak úgy lehet biztosítani, ha az illetőt egy intézetben tartják, elválasztva a külvilágtól, főként annak káros befolyásától. Tehát semmi esetre sem lehet a börtönnel egyenrangú intézményként kezelni a javítóintézetet. Ott inkább ilyenre emlékszem, nem arra, hogy valakire vonatkozóan konkrét adatokat hoztak volna nyilvánosságra. Hazugságnak ez is hazugság volt, csak más típusú.

— A részletes bűnlajstromot monogramokkal, életkorral, a Fidesz egyik videójában tették közzé. Vagyis bűnügyi adatok kerültek a kampányoló kormánypárthoz is. Ez a pártállami rendszert idézi, amikor az állam és az uralkodó párt hatáskörei fedték egymást. Mit tehetnek az érintettek? Ha ez bűncselekmény, az ügyészségnek hivatalból kellene nyomoznia, de ha nem teszi, mi lehet a következő lépés?

— Feljelentést tehetnek, és helyes is, ha megteszik, akik személyükben azonosíthatóak lettek. Ebben az esetben a nyomozó hatóságoknak valahogyan kezelniük kell az eljárást. Ha megszüntetik, akkor azt indokolással kell megtenniük, és el kell mondaniuk, miért nem látják ezt bűncselekménynek, ami egyébként ordítóan az.

Egy feljelentés esetén vagy megindul egy eljárás, vagy pedig egy alaptalan megszüntetés esetén a megszüntető hatóság presztízse erősen csökken.

De csak ilyen eszközök állnak rendelkezésre. Nagyon nehéz ezt kezelni, a párt és az állam erős összefüggése miatt, ami miatt teljes joggal használjuk a pártállam megnevezést, a választás tisztasága is megkérdőjelezhető. A kampány során, ami nálunk négy évig tart, most pedig a finisében vagyunk, olyan módon élnek vissza az állami lehetőségekkel a kormánypárt választási győzelme érdekében, ami nem megengedhető.

— Egy mai hír szerint visszamenőleges rendelettel vették el az önkormányzatoktól, így a fővárostól is, a jogot, hogy a szolidaritási adó miatt bírósághoz forduljanak, sőt, a folyamatban lévő perek megszűntetésére is utasították a bíróságokat. Ez hogy lehetséges?

— Ez a kormányrendelet

egy újabb határátlépés a jogtalanság földjére.

A kormány a különleges jogrendre, a szomszédos országban lévő fegyveres konfliktusra és a humanitárius katasztrófára hivatkozva hozta meg, hogy elhárítsa ezek magyarországi hatásait. Na most ez önmagában nem igaz, mert semmi köze a rendelet tartalmának az ukrajnai orosz agresszióhoz. Ez szépen demonstrálja, hogy Magyarországon már nem különleges jogrend van, hanem rendeleti kormányzás. 2015 óta, tehát lassan tíz éve, különböző jogcímeken és neveken lényegében különleges jogrend van érvényben. Különleges jogrend pedig nem lehet tíz éven keresztül érvényben, mert annak lényegi eleme, hogy csak nagyon rövid ideig lehet hatályban a veszély elhárítására, és a célja a normál alkotmányos rend mihamarabbi visszaállítása. Itt jól látszik, hogy az állam tíz éven át berendezkedett a rendeleti kormányzásra. Ez az első baj ezzel a rendelettel. A következő baj az, hogy az Alkotmánybírósági határozat, amelyre hivatkoznak, és az azt megelőző határozat sem alapozza meg a rendelet tartalmát alkotó következtetés levonását. A következő baj, hogy visszamenőleges hatályú. Ezen túl

a hatalommegosztás tagadásaként a bíróságok munkáját határozza meg, és kötelezi őket az eljárás megszüntetésére.

A bíróságnak kellene mérlegelnie, hogy egy adott jogszabályváltozás megokolja-e egy eljárás megszüntetést, a végrehajtó hatalom nem kötelezheti erre. A következő baj az, hogy az Alkotmánybíróság határozatát egy folyamatban lévő eljárásban a bíróságnak kell értékelnie és értelmeznie, nem a kormánynak. És az már csak egy kiegészítő dolog, hogy a két alkotmánybírósági határozatot hamisan értelmezi. Így első ránézésre csupán ennyi a bajom ezzel a rendelettel.

— Van ezzel szemben jogorvoslat?

— A választások hozhatnak ebben is reparációt. De ha folytatom: van egy állami intézkedés, ami kötelezettségeket ró az önkormányzatokra.

Erre nem lehet azt kimondani, hogy ez nem egy közigazgatási határozat.

Nem lehet úgy értelmezni, ahogy a rendelet teszi: hogy ez a költségvetési törvény végrehajtásának egy intézkedése, ezért nem határozat, nem közigazgatási eljárás része, és ezért nem lehet keresetet benyújtani ellene. Ez sem valós értelmezés, ez sem igaz. Ezzel a rendelettel csak baj van. Azt tükrözi, hogy a kormányzat bármire feljogosítva érzi magát.

— Ha ezt megtehetik, akkor holnap hozhatnak egy olyan rendeletet is a háborús veszélyhelyzetre hivatkozva, minek következtében a személyiségi jogaikban megsértett romák sem perelhetnek?

— Én nem tudok és nem akarok jósolni. Mindenesetre ez egy olyan belerúgás az alkotmányosságba és a tartalmi jogszerűségbe, ami kinyitja a kaput minden egyéb szörnyűségre.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
„Közvetlen beavatkozás az igazságszolgáltatásba” – kiakadtak a jogászok az új kormányrendeleten
A kormány a szolidaritási hozzájárulás körüli vitát egy veszélyhelyzeti jogszabállyal zárná le, amely visszamenőleg szüntetné meg az önkormányzatok pereit is. Alkotmányjogászok szerint ez az igazságszolgáltatás autonómiáját érinti, és rossz mintát adhat jövőbeli ügyekre.
Maier Vilmos - szmo.hu
2026. február 04.



Egy kedd este megjelent rendelettel a kormány egy tollvonással vetett véget a szolidaritási adó körüli jogvitáknak, kritikusai szerint ezzel a végrehajtó hatalom mond ítéletet a bíróságok helyett. A Magyar Közlönyben kihirdetett, az ukrajnai háborúra hivatkozó veszélyhelyzeti rendelet visszamenőleges hatállyal zárja le az önkormányzatokat sújtó hozzájárulással kapcsolatos ügyeket, és kifejezetten előírja a már folyamatban lévő perek megszüntetését is.

A lépés legérzékenyebben a Fővárosi Önkormányzatot érinti, amely korábban többször is jogvédelmet kapott a bíróságon a kormányzati végrehajtással szemben. A fővárosnak a rendelet melléklete szerint 2023-ra 57,8 milliárd, 2024-re pedig 75,5 milliárd forintot kell fizetnie. Az idei évre már 98 milliárd forintot vár a kormány ezen a címen, aminek az első, 11,7 milliárdos részletét január végén a Magyar Államkincstár már le is emelte a főváros számlájáról.

„Még a sokk hatása alatt vagyok” – fogalmazott a 24.hu-nak Kádár András Kristóf, a Helsinki Bizottság társelnöke, aki szerint a lépés a joggal való visszaélés klasszikus esete. „Ez olyan, mintha egy focimeccs kellős közepén az a csapat, amely vesztésre áll, azt mondja, hogy inkább most fújjuk le a meccset, és legyen az, hogy mi győztünk” – magyarázta az alkotmányjogász.

Az Ügyvédkör elnöke szerint a rendelet veszélyes precedenst teremt. „Ha elfogadjuk, hogy a kormány akár egy rendelettel megszüntethet folyamatokat, kizárhatja a jogorvoslatot, és mindezt visszamenőleg megteheti, akkor a jog nem korlátja, hanem eszköze a hatalomnak” – hívta fel a figyelmet Horváth Lóránt.

„Kifejezetten előírja, hogy a már megindult pereket meg kell szüntetni. Ez nem más, mint a végrehajtó hatalom közvetlen beavatkozása az igazságszolgáltatás működésébe”

– tette hozzá.

A mostani rendelet Alkotmánybírósági döntésekre is hivatkozik, amelyek szerint a szolidaritási hozzájárulás intézménye összhangban áll az Alaptörvénnyel. A kormányzati álláspont szerint a hozzájárulást mindenkinek teljesítenie kell, a főváros pénzügyi gondjai pedig nem az elvonásból, hanem a városvezetés gazdálkodásából fakadnak. A vita előzménye, hogy korábban a Fővárosi Törvényszék, majd a Kúria is a fővárosnak adott igazat egy 28,3 milliárd forintos levonás ügyében, az Alkotmánybíróság ugyanakkor magát a hozzájárulás intézményét nem nyilvánította alaptörvény-ellenesnek.

„Nem is kell ennél nagyobb beismerés a kormányzat részéről arról, hogy a Fővárosi Önkormányzatnak lenne igaza a perekben, vagyis visszajárna a budapestieknek a tőlük elszedett pénz. Mégis dermesztő az egész. Innentől precedens van arra, hogy ha látszik, hogy a bíróság egy perben a kormányzat ellen ítélne, akkor utólag rendelettel elég kimondani, hogy a kormánynak van igaza, a pert pedig meg kell szüntetni” – írta reakciójában Karácsony Gergely főpolgármester. Bejelentette, mivel a bírósági döntések utólagos felülírása szerinte sérti az Európai Unió Alapjogi Chartáját, az igazságszolgáltatás és a bírói függetlenség védelmében az Európai Bizottsághoz fordul. Hazai szinten a jogászok szerint egy bíróság, ha úgy ítéli meg, hogy egy jogszabály alkotmányellenes, felfüggesztheti a pert és az Alkotmánybírósághoz fordulhat.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
„Tudod, mire kértek nagyon sokan pénzt? Temetésre. Hogy nem tudják eltemetni a halottaikat” – Csézy lett Magyar Péterék új jelöltje, Tállai András ellen indul Mezőkövesden
Alig egyéves kislánya mellett döntött a politikai szerepvállalásról. Most elárulta, miért nem fél a megfélemlítéstől és a környéken tapasztalható nyomástól sem.
KÁ - szmo.hu
2026. január 31.



Csézy, azaz Csézi Erzsébet énekesnő, ruhatervező lett a TISZA Párt országgyűlési képviselőjelöltje a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei 7-es számú választókerületben. A Tiszta Hang podcastban beszélt arról, miért vállalta a politikai szerepet alig egyéves kislánya mellett, milyen állapotokat tapasztal a szülőföldjén, és miért kellett külföldre mennie, hogy gyermeke születhessen.

Az énekesnő elmondása szerint a döntésében nagy szerepet játszott, hogy a Hősök terén tartott kampányzárón úgy érezte, ott a helye, és el kell énekelnie az egyik legszebb, az országról szóló dalát. Állítása szerint akkor már a kislányát várta, ami megerősítette abban, hogy felelősséggel tartozik a jövőért. „Persze a miénkért is, hiszen remélem, még sok szép évünk van hátra, de az ő jövőjük alakulása óriási felelősség” – fogalmazott. A kiállása után – mint mondta – elenyésző számú negatív hozzászólást kapott. Bár jobboldali érzelműnek tartja magát, férje például baloldali, mégis jól megértik egymást, és éppen a társadalmi megosztottság felszámolását tartja a fő céljának.

„Azt szeretném, ha eljutnánk oda, hogy nem is kell tudnunk, kik a miniszterek, mert mindenki teszi a dolgát, és ez egy élhető ország lesz. Lehet, hogy ez vízió, de nekem ez a célom”

– jelentette ki.

Csézy szerint a szülőföldje, Matyóföld adja az identitását, és sosem tudott volna Budapesten élni. Büszke rá, hogy a családja, a Kisjankó család az 1700-as évektől alapozta meg a matyó népművészetet. Ezt a hagyományt viszi tovább a saját ruhakollekciójával is, amelynek darabjait a Nobel-díjas Karikó Katalin is viselte, többek között a díjátadón is. „Óriási büszkeség, hogy az ő ruháit tervezhettem, méltóbb helyen nem is viselhetné őket senki” – mondta.

Az énekesnő azért döntött az indulás mellett, mert úgy látja, nagyon régóta nem volt igazi kihívója a jelenlegi képviselőnek a körzetben. Szerinte a 90-es évek elején volt utoljára helyi, mezőkövesdi induló. Ezzel szeretne erőt adni az otthoniaknak. „Jelenleg borzasztóan le van korlátozva minden, és az embereket megfélemlítik” – állítja. Úgy látja, az emberek hitetlenek lettek, és egyre több fiatal hagyja el a környéket.

„Régebben mindenkinek azt mondtam, hogy maradjon, mert ez a hazája. Az utóbbi időben viszont – és ezt szégyellem – már azt mondtam nekik: menjetek, egy életetek van, vágjatok bele, mert itthon nem láttam a kitörési lehetőséget”

– fogalmazott.

Csézy beszélt a személyes küzdelmeiről is, amelyek rávilágítottak a hazai rendszer hibáira.

„Én nyíltan beszéltem arról, hogy hat évig mindent megtettünk a férjemmel, hogy gyerekünk szülessen, és végül külföldre kellett mennünk, ahol elsőre sikerült”

– mondta el. Szerinte a probléma nem a magyar szakemberekkel van, hanem azzal, hogy az államosított meddőségi intézetek annyira túlterheltek, hogy nincs idő alaposan kivizsgálni a párokat. Kritizálta a szabad orvosválasztás eltörlését is a szülészeteken, ami szerinte óriási rizikót jelent a nőknek. „Ennek eredménye, hogy egy megyei kórházban január 6-án született meg az első gyerek, miközben abban a magánkórházban, amit én is választottam, napi nyolc baba jön a világra. Ez nincs rendben” – jelentette ki.

A helyi viszonyokról szólva elmondta, hogy a mezőkövesdi kórház aktív ellátását megszüntették, és egy elfekvőt csináltak belőle.

„Ezt tényleg nem értem. Éppen akkor készült el a stadion, amikor bezárták a kórházat”

– emelte ki. Hozzátette, hogy a helyi háziorvosi rendelő állapota évtizedek óta változatlan. „Egy 1970-es évekbeli filmet lehetne ott forgatni. A csempe, a függöny, az ablak… ezek nem lennének nagy költségek” – mondta. Sajnálatát fejezte ki a Zsóry Fürdő lemaradása és a mezőkövesdi belváros kiürülése miatt is. Szerinte a megkeseredettség látszik az embereken, mert eltűnt a középosztály.

Az énekesnő és férje, a rákutató dr. Szabó László sokat jótékonykodnak. Csézy elmondta, hogy az utóbbi időben megdöbbentő kérésekkel találkoztak.

„Tudod, mire kértek nagyon sokan pénzt? Temetésre. Hogy nem tudják eltemetni a halottaikat. És több temetést fizettünk ki. És ez egy borzasztó állapot egyébként”

– fogalmazott. Úgy érzi, nem tudja tovább a fotelből nézni a történéseket. „Ha mindenki így állna hozzá, akkor soha nem lenne más” – tette hozzá. Hangsúlyozta, hogy nem politikusnak tartja magát, de pont ezt várják az emberek: hogy valódi, közülük való emberek képviseljék őket, akik már letettek valamit az asztalra a saját területükön. „Én ideállok teljes mellszélességgel, és tényleg majd kérek mindenkit, aki egy picit is azt gondolja, hogy most így már érdemes, akkor segítsen, mert én csak egyetlen egy ember vagyok” – zárta gondolatait.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk