Nagy a csönd a Nemzet Színésze cím körül: lehet, hogy a kormány megszünteti az elismerést?
Bendek Miklós január elején halt meg, az utódjáról a cím többi birtokosának kéne dönteni. Csakhogy azóta még arról sincs hír, hogy egyáltalán összehívták volna a művészeket.
Nagy a hallgatás a Nemzet Színésze cím körül, az Index szerint elképzelhető, hogy megszüntetik a címet.
Benedek Miklós január 9-én halt meg, és egyelőre nemhogy nem választottak új tagot a helyére, még csak arról sincs hír, hogy összehívták volna a Nemzet Színészeit valamikorra.
A díjat 2000-ben alapította Schwajda György, a Nemzeti Színház akkori igazgatója. A cím annak adományozható, aki fő- vagy epizódszerepekben kimagasló teljesítményt nyújtott; betöltötte a 62. életévét; 40 évet a színészi pályán vagy legalább 20 évadot – évadonként legalább egy szerepben – a budapesti Nemzeti Színház színpadán töltött. A címet egyszerre 12-en viselhetik, ők életük végéig havonta nettó 630 ezer forint juttatásban részesülnek.
Ha az egyik tag elhalálozik, akkor a temetés után a cím többi birtokosa egyhangú szavazással tehet javaslatot a megüresedett hely betöltésére.
Benedek Miklós már két hónapja meghalt, azonban egyelőre nem hívták össze a Nemzet Színészeit. Az első hírek szerint a találkozót azért halogatták, mert Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház vezérigazgatója, aki a jeles színészeket összehívni hivatott, bokasérülésből lábadozott.
Az Index cikkében azt írja, a késlekedés nem is annyira érthetetlen annak fényében, hogy már évek óta arról hallani, a Nemzet Színésze kitüntetést megszüntethetik, és beolvaszthatják a Nemzet Művésze címbe.
A Nemzet Művésze elismerést 2014-ben vezették be, azóta minden művészeti ág legjelentősebb képviselőit ezzel a címmel ismerik el. A díjazottak között vannak színészek is, nekik azonban megmaradt a Nemzet Színésze díj is, ami szintén jelentős ranggal és anyagi juttatással járó elismerés. Így az Index szerint
a kormányzat szempontjából ésszerű döntés lenne a párhuzamosság kiküszöbölése.
A két elismerés nem zárja ki egymást, de többes díjazottság esetén a művésznek választani kell, melyik díj után kéri az életjáradékot.
A lényeges különbség a két díj között, hogy míg a Nemzet Színésze címről a többi díjazott dönt, addig a Nemzet Művésze címet a Magyar Művészeti Alapítvány elnöke és a kulturális miniszter által felkért bizottság ítéli oda.
Hosszan tartó betegség után, 41 évesen, péntek hajnalban elhunyt Tompos Kátya Jászai Mari- és Junior Prima díjas színművész, énekes - tudatta a család és Tompos Kátya menedzsmentje az MTI-vel pénteken.
„Mély fájdalommal tudatjuk veletek, hogy hosszan tartó betegség után Tompos Kátya Jászai Mari és Junior Prima-díjas színésznő, énekesnő ma hajnalban elhunyt, békésen távozott családja körében. Nagyon sokat jelentett számára, hogy betegsége hírére az ország egy emberként mozdult meg és fejezte ki támogatását valamilyen formában, ez a szeretet erőt adott neki és reménnyel töltötte ki utolsó heteit.”
Tompos Kátya 1983. március 13-án született Budapesten. Édesanyja orosz származású. Gimnazista korában néhány évig Földessy Margit stúdiójába járt. 2001 és 2005 között a Színház és Filmművészeti Egyetem operett-musical szakán tanult. 2004-ben Edith Piaf Mylord című dalával megnyerte a színművészeti egyetem dalversenyét. Az egyetem elvégzése után 2005-2007-ben a József Attila Színház tagja volt, majd 2007-2008-ban a Bárka Színházban szerepelt. 2008 és 2018 között a Nemzeti Színház tagja volt. Országos ismeretségre tett szert a Vacka Rádió folytatásos mese hangjáték főszerepével.
Énekes szerepei is különösen figyelemreméltóak. Fellépett többek között Goran Bregoviccsal, a Budapest Klezmer Banddel, Hrutka Róberttel, valamint a Söndörgő zenekarral Indiában is. 2013 novemberében Keresztül Európán címmel jelent meg első szólólemeze, amely varázslatos zenei utazás Angliától Oroszországig, angol, francia, bolgár, magyar és orosz nyelven énekelt dalok.
Tompos Kátya több filmben is főszerepet játszott, látható volt a Valami Amerika 2-ben (2008), Poligamyban (2009), a Köntörfalakban (2010), Nőm, nejem, csajomban (2012), Coming outban (2013), Valami Amerika 3-ban (2018) vagy például a Most van most című filmben (2019).
Munkásságát 2005-ben Máthé Erzsi-díjjal ismerték el. 2007-ben a Bárka Színházban a legjobb színésznő közönségdíját nyerte el. 2009-ben Gundel Művészeti Díjjal, 2010-ben Junior Prima Díjjal tüntették ki. 2014-ben Jászai Mari-díjat kapott. 2019-ben átvehette a Vidor fesztivál legjobb női szereplőjének díját a Varsói melódia címszerepéért.
Tompos Kátya külföldi gyógykezelésének finanszírozására gyűjtést, jótékonysági aukciót, koncertet, gálaestet is szerveztek, az összegyűlt összeg sorsáról később intézkednek.
Néhány napja még a gyűjtést szervezte Tompos Kátya gyógykezelésére Hrutka Róbert, péntek reggel azonban megdöbbenve búcsúzott a néhány órával korábban elhunyt színésznőtől.
„Csak állok elveszve, mint egy kihalt megállóban és te észrevétlen felszálltál arra a bizonyos holdjáratra. Soha nem volt ilyen hangos a csend. Köszönöm, hogy a barátod lehettem!”
A színésznő 41 éves korában, hosszan tartó betegség után halt meg péntek hajnalban. A Jászai Mari és Junior Prima-díjas színésznő, énekesnő több filmben is főszerepet játszott, látható volt a Valami Amerika 2-ben (2008), Poligamyban (2009), a Köntörfalakban (2010), Nőm, nejem, csajomban (2012), Coming outban (2013), Valami Amerika 3-ban (2018) vagy például a Most van most című filmben (2019).
87 éves Morgan Freeman, aki sokak szerint a legnagyobb élő filmszínész
Ellentmondó figura, aki számos ikonikus filmben játszott, viszont első gyermeke anyját elhagyta, amikor terhes lett. Egy azonban biztos: olyan filmjeivel, mint A remény rabjai vagy a Millió dolláros bébi, örökre beírta magát a filmtörténetbe.
87 éves Morgan Freeman, akit az 1991-es, Kevin Reynolds féle Robin Hoodban ismertem meg, noha akkor már olyan filmek álltak mögötte, mint a Miss Daisy sofőrje vagy a Hiúságok máglyája.
Azon színészek közé tartozik, akit a közönség és a kritika is szeret. Olyan ikonikus mozikban játszott, A remény rabjai, a Hetedik,A minden6ó vagy a Bakancslista. A tegnap születésnaposClint Eastwooddal többször is dolgozott együtt. Játszott a Nincs bocsánatban, a Millió dolláros bébiért pedig elnyerte a legjobb férfi mellékszereplőnek járó Oscar-díjat.
– Szokták a legnagyobb élő filmszínésznek titulálni, amire ő legyinteni szokott: „Csak szerencsém volt.”
– A Tennessee állambeli Memphisben született 1937. június 1-én. Apja borbély volt, anyja tanárnő.
– 12 évesen megnyert egy állami drámaversenyt. 1955-ben mégis visszautasított egy színművészeti ösztöndíjat a Jackson State Universityre, és inkább szerelőként dolgozott a légierőnél. A leszerelése után, 1959-ben Los Angelesbe kezdődött, és a Los Angeles City College-ben kezdett színművészetet tanulni.
– Gary Cooper filmjei ösztönözték arra, hogy színész legyen.
– Összesen négy gyereke van. Kevéssé tudott tény róla, hogy az első gyermeke anyját elhagyta, amikor megtudta, hogy terhes. Alfonso fia 1959-ben született, de csak 1984-ban találkozott először személyesen az apjával.
Maga a sztár meglehetősen tárgyilagosan nyilatkozik erről a témáról:
„Megismerkedtem ezzel a három gyerekes anyukával, kicsit kavartunk. Aztán közölte, hogy terhes. Erre én leléptem.”
Később Alfonso is színész lett, apja több filmjében is felbukkant.
Van egy adoptált lánya is, Deena Adair.
– Az egyetlen afro-amerikai színész, aki három filmben is szerepelt, amely elnyerte a legjobb filmért járó Oscar-díjat (Miss Daisy sofőrje, Nincs Bocsánat, Millió dolláros bébi).
– Egyszer megkérdezték, van-e olyan filmje, amiért úgy érzi, Oscart érdemelt volna.
„Persze!” válaszolta. „Mindegyik!”
– Folyékonyan beszél franciául.
– Szeret golfozni és szép sikereket ér el benne.
– A politika sem áll távol tőle, Barack Obamát és Hillary Clintont is támogatta.
– 2003-ban saját csillagot kapott Hollywoodban.
– 65 évesen pilótaengedélyt szerzett.
– Nem szereti visszanézni a filmjeit. Erről így nyilatkozott:
„Egész életemben magammal éltem, úgyhogy mindent tudok magamról. Ha visszanézem a filmemet, magamat látom. Unalmas.”
Ritka az, amikor egy elsőfilmes alkotó ennyire telibe talál. Azonban, amit Jez Scharf letett az asztalra a Bodkin képében, az szinte teljes játékidejében, minden pillanatában szórakoztató. Minden a helyén van, történet, színészek, forgatókönyv, akció, humor – ha nagyon keresnék hibát, biztos találnék, de nem akarok. Inkább még több Bodkint akarok!
Hangulatra olyan, mintha a borzasztó magyar címűre keresztelt Erőszakikból csináltak volna egy sorozatot.
Csak most nem az írek mennek el nyaralni Belgiumba, hanem mi megyünk el egy sok éves eltűnési ügy után nyomozni az álmosnak közel sem mondható írországi kisvárosba, Bodkinba.
Természetesen mindenbe bele lehet persze kötni: annyira tömény a Bodkin, amibe sokaknak beletörhet a bicskájuk. Sok szereplővel dolgozik a történet, és az első rész alatt azért kapkodni fogjuk a fejünket a rengeteg ír név között. Illetve néha, kicsit pátoszos és művi, de szerintem jól áll neki.
Ajánlom eredeti nyelven és angol felirattal a sorozatot, nagyon vicces, hogy mit hall az ember és ténylegesen mit mondanak az írek.
Szerencsére a főszereplőink is külső személyek, így az ő szűrőjükön keresztül kapjuk meg az infókat, ami segít a megértésben. Történetünk szerint Gilbert Power (Will Forte) egy nagymenő podcaster (igen, ez egy szakma), akinek van egy hatalmas sztorija. Egy újság besegít neki, hogy elkészítse a legújabb, igaz bűnügyön alapuló podcastjét.
Ez a „true-crime doku” zsáner az utóbbi időben nagyon megy (főleg a Netflixnek köszönhetően), így a sikerre való tekintettel, kap is Gilbert maga mellé egy asszisztenst Emmy Sizergh (Robyn Cara) személyében, és egy riportert, Dove Maloneyt (Siobhán Cullen) az újságtól. Emmy ugyan kezdő, de nagyon talpraesett és isteníti Dove-ot, ezért is vállalta el ezt a munkát, hogy együtt dolgozhasson a példaképével: a sokat megélt, szinte legendás oknyomozó riporterrel.
Dove-nak ez a bodkini kirándulás csak azért kell, hogy kiszabaduljon a városból, mert volt egy tragikus kimenetelű ügye, ami akár tönkre is teheti az életét, vagy ami számára rosszabb, a karrierjét.
Gilberték egy több mint húsz évvel korábbi hármas eltűnés után nyomoznak. Mi történhetett azon a Samhain-i ünnepségen (ez a Halloween eredeti ír változata), amikor egy gyermek és két felnőtt nyom nélkül eltűnt? Mi vezethetett ezután több tragédiához is? Mit rejthet még Bodkin városkája?
A forgatókönyv nagyon ügyesen adagolja az információkat, a titkokat, feszes a tempó, pergők a párbeszédek és meglepően viccesek. Az ír hangulat, atmoszféra szinte ömlik ránk. Az első részben többet isznak a szereplők, mint Jockey a Dallas teljes első szezonjában. Olyan apróságokra figyeltek, hogy a végefőcím alatt mindig populáris ír zenék szóljanak, amik ír nyelven íródtak. Az egésznek egy misztikus érzést kölcsönöz a helyszín, ez a különleges nyelv és a szereplők. Will Fortén kívül minden színész ír vagy brit. Akik kedvelik az akcentusokat, azok imádni fogják eredeti nyelven a Bodkint. Senkinek nem úgy mondják ki a nevét, ahogy le van írva, és a nyelv maga is nagyon egzotikusan hangzik, semmi köze az angolhoz.
Forte hozza a tőle megszokott kelekótya, szerethető, ámde sötét titkot rejtő főszereplőt. Eddig is szerettem a színészt, de itt igazán bizonyíthatott.
Ugyanakkor a kedvencem Siobhán Cullen volt, az érinthetetlen, szarkasztikus, rideg újságíró-ikon szerepében, akinek drámai múltja kísérti és nem hagyja nyugodni. Robyn Cara minden jelenetében imádnivaló volt, kicsit mindig felvidította az amúgy kissé depresszív hangulatot. David Wilmont pedig lejátszott mindenkit a képernyőről, úgy alakított egy negatív karaktert, hogy minden pillanatát imádtam és nem lehetett utálni.
A nyomozás is működik: mindig, amikor valami új információ kiderül, észszerű és logikus következményei vannak, és mindig előkerül valami új nyom. Akik szeretik a „murder-mystery” típusú Agatha Christie történeteket, azoknak is tetszeni fog a Bodkin. Mert a kisvárosban szinte mindenkinek van valami sötét titka.
Kicsit a Kisvárosi gyilkosságok című sorozatra is hajaz, csak minőségibb megvalósítással.
A vége csavar ugyan kitalálható, de az út, ahogy eljutunk odáig, kellően kacifántos. Mint már írtam, mindenkinek van valami rejtegetni valója, így minden karakter próbál eleget tenni a céljainak. Nincsenek egyértelműen negatív szereplők, mindenki valamilyen külső, vagy belső nyomás alapján cselekszik.
Miért különleges a Bodkin? Egy tökéletesen elmesélt, misztikus, vicces nyomozás egy karakteres kisvárosban, ahol ugyan nem szívesen élnék, de minden itt töltött másodperc megér egy misét. Jez Scharf hiába számít tapasztalatlan írónak/showrunnernek, néhány logikátlanságon kívül, szinte hibátlan forgatókönyvet tett le az asztalra. A casting mellett a zeneválasztás és a fényképezés is telitalálat.
Úgy álltam fel a Bodkin elől, hogy kegyetlenül jól szórakoztam a főcímtől a vége feliratig.
Van akinek ez a „podcaster nyomoz” dolog kicsit távol állhat a valóságtól, amiben van valami, de a helyzet röhejessége még talán segít is a sorozatnak. Kicsit könnyedebbé teszi az amúgy súlyos atmoszférát. Mindenkinek csak ajánlani tudom. Remélem jön folytatása, mert szívesen visszamennék még egy pár rész erejéig az ír kisvárosba.
A Bodkin megtekinthető magyar szinkronnal a Netflix kínálatában.
