SZEMPONT
A Rovatból

Molnár László a minimálbér-emelésről: Aki eddig a minimálbér vagy a garantált bérminimum fölött volt, egy idő után lecsúszik ezekbe a kategóriákba

Jövőre nettó 16 ezer Ft-tal nő a minimálbér. Ez a bolti árakat elnézve kevés, a várható gazdasági növekedéshez képest sok. A GKI vezérigazgatója szerint a cégek a jobban keresők fizetésemelésén próbálnak majd spórolni, vagy ismét árat emelnek.


Csütörtökön eldőlt, hogy a minimálbér jövőre 9 százalékkal, a garantált bérminimum pedig 7 százalékkal nő. Ez azt jelenti, hogy a nettó minimálbér 193 ezer Ft-ra, a nettó bérmimimum pedig 232 ezer Ft-ra emelkedik. A megállapodás azonban nem csak 2025-öt érinti. Abban is megegyeztek a nettó minimálbér 2026-ra eléri a 219 ezer Ft-ot, 2027-re pedig a 249 ezret. Ez 13%-os, illetve 14%-os emelést jelent. Ezzel az a kormány célja, hogy 2027-re a bruttó minimálbér elérje az akkorra várható átlagfizetés felét. A bérmimimummal kapcsolatban ehhez hasonló, hosszabb távú megállapodás nem született.

Miközben a minimélbéresek körében jövőre várható nettó 16 ezer Ft-os emelés a bolti árakat elnézve egyáltalán nem tűnik soknak, a vállalkozásokra ez is komoly terheket rakhat, hiszen idén mindössze fél százalék körül alakul a gazdasági növekedés. Ebből kellene kitermelni az béremelést. Ráadásul a minimálbér emelésével az utána fizetett adó is nő, igaz, itt a Portfolio szerint a kormány tett egy kis engedményt. A szociális hozzájárulási adót ugyanis nem az aktuális, hanem mindig az előző évi minimálbér után kell majd befizetni. Segít-e ez a vállalkozásoknak? Elégedettek lehetnek-e a minimálbéresek? És hogyan hathat mindez a többiek keresetére Molnár Lászlóval, a GKI vezérigazgatójával beszélgettünk.

– Sok vagy kevés ez az emelés?

– Attól függ, honnan nézzük. Jövőre 9 százalék lesz, ugyanakkor a költségvetési törvényben 8,6 százalékos bruttó átlagkereset-növekedéssel terveznek. Ez a két adat együttesen azt jelenti, hogy alig közeledik az átlaghoz a minimálbér. A munkáltatók okosan a növekedés nagyobb részét a 2026–27-es évre tolták ki azzal, hogy az bármikor felülbírálható, ha nem úgy alakulnak például a GDP-számok, mint ahogy a kormány terveiben szerepel. Tehát a jövő év adatai alapján nem várható jelentős közeledés az átlagbér felé.

– Hogyan értékeli a megállapodást?

– Ez arra jó, hogy lehet lobogtatni, hogy lám, majd a rendszeres keresetek 50 százalékára fog majd valamikor emelkedni a minimálbér. Persze azt elfelejtették hozzátenni, hogy a rendszeres bérek növekedéséről nem volt szó a következő három évben. Tehát csak azt nem tudjuk, hogy ez az 50 százalék az vajon tényleg elérhető lesz-e.

– Ha én munkaadó lennék, fájna, hogy 10–12%-kal kell feljebb nyomni a minimálbért évente, miközben idén fél százalékos volt a gazdasági növekedés, és jövőre is csak 3-4 százalék közé várják.

– Elég visszatekinteni az elmúlt időszakra. Amikor magas minimálbéremelés volt, akkor jól láthatóan sok embernek nem volt béremelése. Tehát

ez a lépés elszívja a forrásokat a maradék, tehát nem minimálbéres vagy nem garantált bérminimumos munkavállalók elől, ott így nincsenek béremelések,

aminek előbb-utóbb nyilván az lesz a következménye, hogy külföldön próbálnak munkát vállalni azok, akik megtehetik. Illetve, amit nem láthatunk, hogy esetleg nem legális formákban növekszik a fizetés. Ez viszonylag bonyolult, de lehet, hogy újra megtalálták azokat a módszereket, amivel ez elérhető, hogy ne kelljen kifizetni a mérhetetlen magas adókat a bérekre, hanem nettóban növelik valahogy a dolgozók bérét. Ez súlyos probléma, hogy nem gondolkodik a gazdaságpolitika. Egy 3,4 százalékos tervezett infláció mellett 9 százalékkal emelni a minimálbért, azért az már önmagában is legalább 6 százalékos reálkereset-növekedés a minimálbérek szintjén. És a következő években lenne olyan év, ahol már 14 százalékosra tervezik a növekményt, 3 százalék alatti inflációnál.

Ez az olyan cégek számára, akik minimálbéreseket foglalkoztatnak, valószínűleg a csődöt jelenti.

– A Portfolio szerint a kormány annyit segít, hogy a vállalkozásoknak mindig az előző évi minimálbér után kell majd befizetni a szociális hozzájárulást. Ez nagyjából 3 ezer Ft-ot jelent a cégeknek jövőre, ami első ránézésre nem nagy segítség, hiszen a költségeik egy-egy minimálbéres után 27 ezer Ft-tal nőnek.

– Az látszik, hogy a költségvetés nem nagyon tud lemondani a további bevételekről, hiszen így is éppen hogy csak nagy recsegve sikerült csökkenteni a költségvetés hiányát.

Ha bármilyen bevételről lemondana, akkor nyilvánvalóan a hiányszám növekedne.

Akkor nem tartható a hiánycsökkentés. Tehát én nem nagyon látom, hogy a költségvetés mit tudna adni a szavakon kívül a vállalkozásoknak, vagy az olyan megoldásokon kívül, mint például amit legutoljára láttunk, az 5 százalékos banki lakáshitel kamat esetében, amiről kiderült, hogy ez a teljes piac 1%-át képviseli. Tehát ilyeneket lehet csinálni, hogy úgy csinálunk, mintha adnánk valamit, de valójában nem adunk.

– Az infláció sem egyenletes, mert az alapvető cikkek inflációja magasabb volt, mint a kihozott 3%. Például a tej ára 50 forintokkal emelkedik időnként mostanában. Van-e önöknek olyan számítása, hogy az elmúlt jó néhány évben a minimálbérek reálértéke mondjuk az öt évvel ezelőtti szinthez képest hol áll most?

– A minimálbéreket az utóbbi években folyamatosan az átlagbér fölött emelték. Volt olyan év, amikor 15 százalékkal emelkedett a minimálbér, ezzel egyidőben az átlagbér 14-gyel. Ez volt a nagy inflációs időben 2023-ban. De a korábbi években is magasabb volt a minimálbér emelkedése, mint az átlagbéré, ezért mondható, hogy mivel az átlagkereset emelkedett reálértékben, ezért biztos, hogy a minimálbér is.

– Ezek szerint a tervezett további emelés reálértékben is további felzárkózást jelentene, ha megcsinálják. Kivéve, ha nem jön váratlan infláció, ami az egészet leradírozza.

– Nyilván ez lesz. Nem kételkedem benne, hogy egy ilyen körülmények között, amikor rendkívül nagy a bizonytalanság, amikor a vállalkozások piacai finoman szólva nem bővülnek, akkor azok a kkv-k, akiknek minimálbéres foglalkoztatottjaik vannak, és hirtelen emelni kell a béreket, nyilvánvalóan megpróbálkoznak egy erőteljesebb áremeléssel, aztán vagy sikerül, vagy nem.

Ha nem sikerül, akkor csődbe mennek, ha sikerül, akkor viszont infláció van.

Ez az, amivel a kormány sosem számol, mert mindig azt gondolja, hogy itt olyan rejtett tartalékok vannak, amelyekkel bármeddig ki lehet zsigerelni a hazai vállalkozásokat. Hazai alatt persze olyanokat értünk, melyek magyar tulajdonban vannak, és nem a NER-hez kapcsolódnak.

A NER-eseket nyilván ez nem érdekli, mert valamilyen egyéb módon majd állami támogatásokat kapnak.

De a valódi piacon működő vállalkozásoknál azért ezek a típusú béremelések igen fájóak tudnak lenni. Ilyenkor jön elő az a probléma, hogy jellemzően a közép- vagy nagyvállalatok képviselői tárgyalnak munkaadói oldalról az állammal, ott viszont nem nagyon van minimálbéres, azaz nem nagyon értik a problémát. Könnyű úgy tárgyalni 10 százalékos minimálbéremelésről, hogy az adott vállalkozónál, aki éppen tárgyal, ilyen nincs, és valószínűleg az utóbbi években nem is volt.

– Munkaadói oldalról sokáig hevesen ellenezték ezt az emelést, de most hirtelen úgy tűnik, mégis belemennek. Mi lehet ennek az oka?

– Tőlük kéne megkérdezni. Legyünk őszinték, a minimálbéremelésnek az a végső következménye, hogy egyre több minimálbéres lesz, mint ahogy a garantált bérminimum emelése is azzal járt, hogy egyre nagyobb számban kerülnek emberek ebbe a kategóriába, mert az ő bérük alig emelkedik, az alatta lévő bére emelkedik,

aki eddig mondjuk a minimálbér vagy a garantált bérminimum fölött volt, egy idő után lecsúszik ezekbe a kategóriákba.

Az állami szektorban például nemrég derült ki, hogy az iskolai dolgozók, tehát nem a pedagógusok, hanem az egyéb dolgozók bére gyakorlatilag a garantált bérminimum szintjén van. Tehát ha emelkedik a garantált bérminimum, akkor emelkedik az ő bérük is. Nyilván, aki esetleg fölöttük van, az is szépen belecsúszik ebbe a csoportba, mert az ő bérüket nem kell emelni, vagy nem is tudják megemelni. Láttam egy számítást, amiben az szerepel, hogy jó eséllyel jövőre már lassan egymillió olyan ember lesz, aki valamelyik kategóriába beleesik. A 3,2 millió munkavállaló közül lesz körülbelül egymillió ilyen.

– Mi kellene ahhoz, hogy tényleg egyenletes bérszínvonal-emelkedés történjen a gazdaságban, és nem állami intézkedésekkel kikényszerített félmegoldások?

– Erre szokták azt mondani, hogy más gazdaságpolitika kéne. Ez a gazdaságpolitika ezzel jár. Ahol az állami adóbevételeket megcsapolják NER-es vállalkozások, beleértve az út- és vasútépítéseket, ingatlanberuházásokat, ott ez van. Most éppen megvásárolunk 600 milliárdért három darab ingatlanportfóliót, amire az államnak ugyan nincs szüksége, de muszáj megvenni, mert egyébként nem lett volna meg a profitja az adott vállalkozásoknak. Ha ezt nézzük, meg azt, hogy mennyire túlárazottak a különböző közlekedési projektek, akkor viszonylag jól belátható, hogy az, hogy ezt ki lehessen fizetni úgy, hogy még EU-s támogatás sincs most már, amiből ezt finanszírozni lehetne, az nem mehet másból, mint a maradék cégek adóbevételeiből. Azaz egyre jobban terhelődik az a szektor, aki nem NER-es, és nem multi. Mert a multinacionális cégek jól láthatóan az utóbbi, mondjuk tíz évben ezermilliárdos nagyságrendben kaptak közvetlen állami támogatást, és ha a beruházási támogatásokat is mellérakjuk, akkor ez a szám közelebb van a 3000 milliárdhoz. Ezeket a pénzeket valakinek ki kellett fizetni. De mivel a költségvetés nem egy varázsdoboz, hogy ráütök és ömlik ki a pénz, hanem az adóbevételekből származik, akkor

meg kell nézni, hogy amennyiben nem ezek a cégek fizették ki, akkor vajon kik? Nyilván a maradék, aki nettó értelemben tényleges befizetője az államnak. Ez pedig a magyarországi és magyar kkv-k, vagy esetleg magyar nagyvállalatok,

mert olyan is van, amelyik nem a NER-hez kötődik.

– Ez a fajta gazdaságpolitika meddig folytatható?

– Addig, amíg marad a kormány. Ez majd a választásokon kiderül. Amíg további felhatalmazásokat adnak a polgárok ennek a rezsimnek, akkor ez egyúttal azt is jelenti, hogy őket mindez nem érdekli. Lehet, hogy romlik az életszínvonaluk, de hajlandóak továbbra is ezt a kormányt választani. Ez a végső konklúzió, hiszen jól láthatóan a kormány az elmúlt 13 évben belerögzült ebbe a gazdaságpolitikába, nem hajlandó ebből kilépni. Mindig azt halljuk, hogy hitel, vegyél fel hitelt, adósodj el, beruházás, beruházás, beruházás. Nemrég megjelent egy tanulmány a Portfólión, ahol azt mutatták ki, hogy

valójában a magyar beruházási ráta azért lett magas, mert mérhetetlenül drágák a magyar beruházások.

Nem azért, mert hatékony beruházások valósultak meg, hanem azért, mert túlárazottak voltak. Ha nem hatékony egy beruházás, akkor abból nemigen lesz továbbiakban hozzáadott érték vagy többlet hozzáadott érték, aminek meg az a vége, amit látunk a termelékenységi statisztikákon.

Magyarország termelékenysége, például az ipar esetében körülbelül évi egy százalékkal növekedett az utóbbi 13 évben, tehát összességében 13–15 százalék körül.

A feldolgozóiparban pedig 8 százalék, ami évente fél százalék körüli termelékenységjavulás csak! Miközben rengeteg EU-s forrás ment a vállalatok hatékonyságjavítására, legalábbis papíron. Ezzel párhuzamosan Hollandia esetében 33 százalékkal nőtt ugyanezen idő alatt a termelékenység, a svéd termelékenység pedig 50 százalékkal nőtt.

– Tehát felzárkózás helyett jócskán leszakadtunk.

– Nincs termelékenység, akinek egy kicsit is van esze, és vállalkozó, az igyekszik megbújni, nem kitörni, mert akkor hirtelen rávetik magukat a NER-es érdekszféra szereplői, hogy megszerezzék őket, tehát igyekeznek elmenni. Esetleg eleve már külföldön tartják a székhelyüket, azért, hogy ne lehessen őket államosítani. Miközben a vállalkozásoknak az lenne az elemi érdeke, hogy növekedjenek, nagyobbak legyenek, hatékonyabbak legyenek, és nem mellékesen jobban megfizessék a dolgozóikat. Ez a szemlélet teljesen háttérbe szorult olyan piaci körülmények között, ahol a versenytársak közül egyesek állami ingyen milliókkal gazdálkodnak és így versenyeznek a többiekkel.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Szent-Iványi István: Szijjártó Péter esetében az EU-val szembeni kémkedés, Orbán Viktornál a hatalommal való visszaélés vádja merülhet fel
A külpolitikai szakértő egy interjúban beszélt arról, hogy az Orbán-kormány alatt zajlott ügyeknek milyen büntetőjogi következményei lehetnek. A vitnyédi menekülttábor tervével kapcsolatban azt mondta, teljesen nyilvánvaló, hogy a Fidesz „erkölcstelen politikai eszközként” akarta felhasználni a választási kampányban, és egyúttal kiélezni a viszonyt az Európai Unióval.


A Klikk TV Mélyvíz című műsorában volt vendég Szent-Iványi István külpolitikai szakértő volt, aki a vitnyédi menekülttábor körül kirobbant botrányt és annak politikai következményeit elemezte. Szent-Iványi István szerint a történet nehezen értelmezhető, de az a része, hogy az Orbán-kormány az Európai Uniót akarta átverni, számára teljesen hihető. Úgy véli, az előző kormány úgy akart tenni, mintha teljesítené az Európai Bíróság döntését, amely előírta egy befogadóállomás létrehozását a 2016-ban bezárt táborok helyett. A szakértő szerint a terv az volt, hogy létrehoznak egy létesítményt, amit menekülttábornak lehet nevezni, de mivel az az osztrák határtól mindössze 5 kilométerre van, az odaérkezőket azonnal „át is fogják terelni”.

Szent-Iványi szerint ez a fajta hozzáállás belefér abba a jellemtelenségbe, amit a kormány a témában tanúsított. Azt azonban sokkal felháborítóbbnak tartja, hogy a magyar közvéleményt is megtévesztették, hiszen az utolsó pillanatig tagadták a táborépítés tényét.

Szerinte az egész menekültügyet 2015 óta politikai eszközként használta az Orbán-kormány, hogy megvezesse a magyar állampolgárokat. „Ebben az ügyben gondosan ügyelnek arra, hogy egyetlen igaz mondat ne hangozzék el a részükről, és hát ez is ebbe a körbe tartozik bele” – tette hozzá.

A szakértő úgy látja, a kormány ezzel a trükkel akarta elkerülni a napi egymillió eurós büntetést. A titkos kormányhatározatban szerinte van egy különösen érdekes mondat, amely arról szól, hogy a kabinetnek érdeke kiélezni a migrációs vitát az Unióval a 2026-os választások előtt.

„Teljesen nyilvánvaló itt is, hogy egy erkölcstelen politikai eszközként akarták ezt felhasználni a választási kampányban, kiélezni a viszonyt az Unióval”

– fogalmazott. Ezt a helyzetet ahhoz hasonlította, amikor a Szijjártó Péter és Szergej Lavrov közötti beszélgetések részletei napvilágot láttak. Azt mondta, bár a szoros magyar-orosz kapcsolat ismert volt, a konkrétumok megdöbbentőek voltak.

„Azzal, hogy Szijjártó Péter Lavrovval milyen módon enyeleg és hogyan beszél, az mégiscsak megdöbbentő volt és megrázó” – mondta, hozzátéve, hogy a szervilis és visszataszító mód, ahogy a kommunikáció zajlott, döbbenetes volt.

Szent-Iványi István egyetértett azzal a felvetéssel, hogy kormányváltás nélkül ezek az ügyek sosem derültek volna ki, és a kabinet ugyanúgy folytatta volna a hazudozást. Felidézte, hogy 2022-ben, amikor kiderült, hogy az orosz titkosszolgálat bejutott a Külügyminisztérium informatikai rendszerébe, Szijjártó Péter kampányhazugságnak nevezte a hírt. Amikor később bizonyíték került elő, a miniszter szerinte szemérmetlenül tovább hazudott. A szakértő szerint a Fidesz még a választási vereség után sem nézett szembe a hibáival, ahogy az a párt kongresszusán is látszott.

„Még a vereség után sem változtattak semmin, ott sincs semmi őszinte szembenézés, hát miért változtattak volna, hogyha győznek?” – tette fel a kérdést.

A külpolitikai szakértő szerint bizonyos ügyeknek büntetőjogi következményei is lehetnek. Úgy gondolja, Szijjártó Péter esetében egyértelműen fennáll a felelősség az EU-val szembeni kémkedés és külső erőkkel való együttműködés vádja miatt.

„Ezt Szijjártó Péter tankönyvszerűen megvalósította, és erre ott vannak a bizonyítékok, a beszélgetések. Belső információkat kiadott, dokumentumokat átadott, tehát ez tiszta ügy” – jelentette ki.

Egy másik ilyen ügynek az aranykonvoj-botrányt nevezte, amely szerinte akár Orbán Viktor személyes felelősségét is felvetheti.

„Könnyen lehet, hogy itt például Orbán Viktor személyes felelőssége is felmerül, mert többen ezt mondják, hogy tőle eredt, és ez hatalommal való visszaélés” – állította.

Az interjú kitért a migrációs paktumra is, amelyet a Tisza-kormány a jelenlegi formájában elutasít. Szent-Iványi István ezt úgy értelmezi, hogy a kormány kiutat keres, hasonlóan a lengyelekhez, akik a belarusz határon kialakult helyzet miatt kaptak kivételt. A teljes elutasítást azonban nagyon rossz lépésnek tartaná. „Ennek a megítélése most egyre inkább olyanná válik, hogy ez nem egy egyszerű kötelezettségszegési eljárás” – figyelmeztetett. Elmondása szerint az EU-s szerződés negyedik cikkelye kimondja a tagállamok jóhiszemű és lojális együttműködési kötelezettségét, aminek megsértése akár a költségvetési források teljes megvonásával is járhat.

Úgy látja, a Tisza-kormány a három lehetséges opció – menekültek befogadása, pénzügyi hozzájárulás vagy technikai segítségnyújtás – közül az utóbbit választaná, de félnek attól a kitételtől, hogy ehhez találniuk kell egy olyan országot, amely igényli a segítséget.

Szent-Iványi szerint ettől nem kellene annyira tartani. „Mi magunk is külső ország vagyunk. Ugye Ukrajna és Szerbia vonatkozásában külső határt védünk, tehát önmagában a mi határainknak a védelme is az Európai Unió külső határainak a védelmét jelenti” – érvelt. Felhívta a figyelmet arra, hogy

Magyarország az előző kormány miatt nagyon rossz helyzetbe került, és ha az új kabinet is ugyanazt az utat követi, nehéz lesz elkerülni a súlyos következményeket.

Kiemelte, hogy a kvóta szerinti pénzügyi hozzájárulás is sokkal olcsóbb lenne, mint a jelenlegi büntetés. „Ez sokkal kisebb összeg, mint amit most folyamatosan már levontak tőlünk, tehát el is ment ebből 600 millió” – mondta.

A teljes beszélgetés:

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Autósüldözés Rogán Cecíliával,10 ezer eurós tonhal-szusi és Orbán rivalizálása a putyini vagyonnal - Tóth Ildikó újabb részletek osztott meg a NER-luxusról
A Cápák között befektetője újabb elképesztő történeteket osztott meg a NER belső világáról. Azt is elmondta, szerinte feltűnően nem mennek sehová a NER-esek és a NER-feleségek a kormányváltás óta, inkább otthon diskurálnak az ügyvédjeikkel a jövőről.


„Nemcsak jártam NER-es milliárdos ingatlanjában, hanem Tiborczéktól vettünk egy több milliárdos ingatlant az Andrássy úton” – hangzott el Tóth Ildikótól Dull Szabolcs Ötpontban című műsorában.

A luxusingatlan-befektető, akit a közönség az RTL Cápák között című műsorából ismerhet, azt állította, egy cég megbízásából vásárolták meg a 650 négyzetméteres lakást, amit korábban üzemeltetésre használtak. A lakás belső tereiről az üzletasszony részletesen is beszélt.

„Ezen a lakáson is az látszott, hogy itt nincsenek anyagi határok.”

Tóth Ildikó beszámolt arról is, hogy barátainak „oligarcha-túrákat” szokott szervezni, és egy ilyen alkalommal feszült helyzetbe került Rogán Cecília körülbelül tízmilliárdosra becsült háza előtt. Miután lefotózta az ingatlant, elmondása szerint megjelent mellettük Rogán Cecília, majd miután továbbhajtottak, követte őket.

„Beállt mögénk, és elénk vágódott egy nagy Mercedes-dzsip, és elkezdtek belőle kiszállni az emberek, én gázt adtam, mert úgy gondoltam, hogy nincs közös témánk, úgyhogy nem beszélünk meg semmit.”

Az interjúban több más, a NER-luxus világába tartozó történetet is megosztott. Hatvanpusztát egy indokolatlan, 100 szobás, Versailles-i kastély hangulatát idéző birtokként írta le, ami szerinte nem több, mint

„rivalizálás a putyini vagyonnal”.

Beszélt egy titokzatos, olasz Alpokban található villáról is, amelynek felújításakor a megbízó egyetlen utasítása az volt, hogy „teljesen mindegy, hogy mennyit fog költeni, mert a legszebb legyen”. Bár a sajtó ezt az ingatlant Orbán Viktorhoz köti, Tóth csak annyit tud, hogy mivel a villának magyar házvezetőnője van, valószínűleg magyar tulajdonosé.

Mészáros Lőrincről pedig egy erős véleményt fogalmazott meg.

„Ez az ember nem milliárdos, ez az ember egy nagyon megbízható fiú.”

Tóth azt is elmondta, hogy a kormányváltás óta feltűnően rejtőzködnek a NER-oligarchák, pedig korábban olyan felesleges fényűzésre is volt példa, mint a most következő történet:

„A NER-esek és a NER-es feleségek eltűntek mindenhonnan a kormányváltás után. Nincsenek az utcán, nincsenek az éttermekben, nincsenek partik. Régebben rengeteg olyan parti volt, ahol hatalmas bulikat rendeztek a saját villáikban, és ezt feltöltötték a social mediába. Úgy képzeld el, hogy egy 10 ezer eurós tonhalat felszeleteltek szusinak, megérkezett a hatalmas tonhal, jöttek a japán séfek, feldolgozták, videóra vették, és ezt a barátaikkal visszanézhették később” - részletezte az üzletasszony, aki szerint most mindenki otthon ül és a jogászaival beszélget, hogy hogyan tovább.

„Most egy picit elment a kedvük a fotózástól” - jegyezte meg.

Nemrégiben derült ki, hogy Tóth Ildikó volt az, aki saját elmondása szerint 2022 tavaszán elkezdett információkat és fotókat küldeni Hadházy Ákosnak a NER-közeli feleségek fényűző életmódjáról. Az üzletasszony ezt azzal indokolta, hogy a kézzelfogható rongyrázás sokkal jobban megragadja az emberek figyelmét, mint a bonyolult korrupciós ügyek.

A teljes beszélgetést itt lehet megnézni:

Nemrég a HVG-nek adott interjút, ahol kifejezetten a NER-feleségek, köztük Matolcsy Ádám neje, és Rogán Barbara luxizását részletezte:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
„Borítékban átadott készpénz, ajándékok” – Panyi Szabolcs szerint így is támogatták orosz ügynökök a magyar kormánymédia embereit
Az oknyomozó újságíró szerint a közvetlen anyagi juttatás is része volt annak a támogatási rendszernek, amellyel orosz és kínai hírszerzők segítették a kormánymédia munkatársait.


Panyi Szabolcs oknyomozó újságíró a bejegyzésében nemzetbiztonsági forrásokra hivatkozva arról írt, hogy a magyar hatóságok ismerték a kormányközeli szereplők és külföldi hírszerzők viszonyát.

„Több magyar nemzetbiztonsági forrás is arról beszélt nekem, hogy a magyar szolgálatok az elmúlt években észlelték és feldolgozták számos olyan személy orosz és kínai titkosszolgálati kapcsolatait, akik az Orbán-rezsim ismert propagandistáiként dolgoztak” - írta a közösségi oldalán.

„Ezek a kapcsolatok sokszor tartalmi befolyásolást jelentettek diplomatafedésben dolgozó hírszerzők részéről, sőt olykor közvetlen támogatást is: ajándékokat, szakmai utakat, különféle fizetett megbízásokat, vagy akár borítékban átadott készpénzt.”

Az újságíró szerint ezek az esetek túlléptek egy kritikus határon, amit egy szövetségesi rendszerben lévő ország még elnézhetne. „A kapcsolat túlment azon, amit egy normális EU/NATO tagállamban még tolerálhatónak lehetett volna tekinteni.”

A határozott fellépés mégis elmaradt, aminek Panyi szerint politikai okai voltak. Úgy látja, a szolgálatok azért nem tudtak hatékonyan intézkedni, mert a propagandisták által terjesztett, Moszkva és Peking érdekeit szolgáló tartalmak egybeestek a kormány politikai céljaival.

„Ezek a propagandisták többek között a Magyar Nemzetnél, a Pesti Srácoknál, a Demokratánál, illetve korábban a Magyar Hírlapnál dolgoztak.”

Panyi arra is felhívja a figyelmet, hogy a kormánypárti médiabirodalom közelmúltbeli leépítései után ezek a személyek még szorosabbra fűzhetik a kapcsolatot külföldi megbízóikkal. „Borítékolható, hogy lesznek olyanok, akik pénzügyi és ideológiai okokból továbbra is Moszkva vagy Peking érdekeinek megfelelően próbálják majd befolyásolni a magyar nyilvánosságot – csakhogy már nem a magyar, hanem sokkal direktebb módon az orosz és a kínai állam szárnyai alatt.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Krekó Péter: Ezért nem adhat felmentést a „parancsra tettem” az Orbán-rendszer kiszolgálóinak
A szociálpszichológus szerint az Orbán-kormány nem volt klasszikus autoriter rendszer, így a propagandagépezet működtetői nem hivatkozhatnak kényszerre. A szakértő úgy véli, az államszervezetből fel lehetett volna állni, de ezzel a lehetőséggel az elmúlt 16 évben nagyon kevesen éltek.
F. O. - szmo.hu
2026. június 19.



Két hónappal a kormányváltás után a magyar társadalom még mindig bizonytalan abban, hogyan viszonyuljon az elmúlt 16 évhez, erről beszélt Krekó Péter szociálpszichológus a Telexnek adott interjúban. Szerinte miközben egyesek a feszültségek csillapítását és a jövőre való koncentrálást sürgetik, a kutatások egyértelműen azt mutatják, hogy elsöprő társadalmi igény van az elszámoltatásra és a vagyonvisszaszerzésre, különösen a korrupciós ügyek kapcsán. Úgy véli, erre komoly demokratikus felhatalmazás van, ami nemcsak pragmatikus, de morális megtisztulási szempontból is fontos.

Ugyanakkor hozzátette, hogy a jogi folyamat nem lesz egyszerű, mivel az ügyészség és a Kúria a jelenlegi vezetéssel nem lesz a kormány szövetségese ebben. Krekó szerint a gyűlöletkeltéshez hasonló politikai visszaélések terén is jogos elvárás a felelősségre vonás, különösen, hogy a rendszerváltáskor ez elmaradt. Azt a gondolatot, hogy a „boszorkányüldözés” abbahagyása vezet a békéhez, magasztosnak, de ebben a helyzetben helytelennek tartja. „De a rendszerszintű jogi és politikai normasértések korszakát követően ez azt jelentené, hogy az elit és a társadalom szemet hunyna a bűncselekmények fölött” – fogalmazott.

A szociálpszichológus óvatosságra intett az egyéni politikai traumák társadalmi szintre emelésével kapcsolatban, ugyanakkor megjegyezte, hogy a fél ország valamilyen mértékben traumatizált, és a trauma nem múlik el a hallgatással.

Ezért is tartja fontosnak, hogy a felelősséget ne kenjék el egy üres megbékélésretorika jegyében. „Egy ilyen helyzetben a gyors túllépés alapvetően az elkövetők érdekeit szolgálja” – jelentette ki.

Hozzátette, a gyógyulás nem egy csendes folyamat. „A traumafeldolgozás törvényszerűen hangos, konfliktusos, fájdalmas folyamat, amiben a szenvedés nem öncélú, hanem azt a célt szolgálja, hogy mindez ne történhessen meg újra” – mondta. Krekó Péter kitért arra az új jelenségre is, hogy a rendszer korábbi kiszolgálói egyre gyakrabban szólalnak meg a nyilvánosságban, jellemzően önmentegető módon. Bár az ő perspektívájuk megértése is fontos, szerinte az áldozatokét még nem hallottuk eleget, és határt kellene szabni a nyilvános „gyóntatószékeknek”.

„Nem lenne szerencsés, ha az elkövetők önmentegető narratívái dominálnák a nyilvánosságot – még ha sokszor izgalmasabb is az ő magyarázataikat hallgatni”

– figyelmeztetett.

A korábbi rendszer szereplőinek médianyilvánossága kapcsán Krekó különbséget tett a volt állami vezetők és a kommunikációs gépezet alkalmazottai között. Míg előbbieket szerinte meg kell szólaltatni, és szembesíteni kell őket a döntéseikkel, utóbbiak esetében problémásabbnak látja, ha kevés szembesítés mellett mondhatják el a saját narratívájukat. Úgy véli, ez a cselekedeteiket túl emberinek láttathatja, holott azok amorálisak voltak. A propaganda eltűnésével és a kormánymédia-termékek összeomlásával párhuzamosan szerinte most kedves arcú emberek magyarázzák a bizonyítványukat, ami a gyors megbocsátás felé mutat.

„Mindez a nagyon gyors megbocsátás irányába mutat, pedig szerintem az indulatok szításában és gyűlöletkeltésben aktív szerepet játszó szereplők esetében ez nem indokolt”

– szögezte le. A szociálpszichológus szerint a felelősség megállapításánál nem szabad megállni a legfelsőbb szinten, és csak Rogán Antalra, valamint néhány vezetőre hárítani mindent. „Érdemes elkerülni azt is, hogy minden felelősséget csak a legfelsőbb szintekre vetítünk, és csak Rogán Antalt és néhány köztévés igazgatót nevezünk meg bűnösnek” – mondta. Álláspontja szerint a propagandagépezet közép- és alsóbb szintjein elkövetett tettekről is beszélni kell.

Krekó Péter kifejtette, hogy

az Orbán-rendszer egyfajta információs autokrácia volt, amely az információk rendszerszintű manipulációjával tartotta fenn magát.

Fontosnak tartja megérteni, hogy ez nem volt klasszikus autoriter rendszer. „Senkit nem kényszerítettek arra, hogy a gyűlöletkeltésben részt vegyen, senkinek sem fogtak pisztolyt a fejéhez annak érdekében, hogy a propagandát szolgálja” – hangsúlyozta. Bár voltak kényszerítő eszközök, azok nem a középosztályt sújtották elsősorban.

„Ezért sem adhat felmentést, amire a Harmadik Birodalom bukását követően sokan hivatkoztak: »parancsra tettem«” – vonta le a következtetést.

Szerinte az államszervezet szinte bármely részéből, így a propagandaintézményekből is fel lehetett állni. „Őszintén szólva ezt nagyon kevesen tették meg az elmúlt 16 évben” – tette hozzá.

A „boszorkányüldözés” vádjára reagálva Krekó elmondta, hogy a kormányváltáshoz vezető két legfontosabb érzelem a harag és a remény volt, a harag pedig a változás fontos katalizátora. Bár ennek nem szabad korlátlan utat engedni, a közvélemény morális felháborodásának kifejezését legitim demokratikus eszköznek tartja. A magyar politikára jellemző „törzsi logikai gondolkodás” veszélyére is felhívta a figyelmet, amely a saját oldalon megbocsátó, míg az ellenféllel szemben kíméletlen. „Míg valaki egy normasértést a saját oldalán megbocsáthatónak, sőt kívánatosnak tart, a másik oldallal szemben sokkal kevesebbet enged meg” – magyarázta. Úgy látja, a Fidesz összeomlásával a hatalommal való visszaélés veszélye fennáll, de az új kormány részéről lát olyan gesztusokat, amelyek ez ellen hatnak.

Krekó a Fidesz szembenézésének teljes hiányát látja.

„Egy-két kritikus hangon kívül nem hallottunk érdemi önreflexiót a Fidesz oldaláról, Orbán Viktor továbbra is a globális összeesküvéssel magyarázza a vereségét”

– állapította meg. Ezzel szemben az új kormány tett gesztusokat, például Magyar Péter bocsánatot kért a rendszer bűneiért. Orbán Viktor stratégiája szerinte ennek pont az ellentettje. „Orbán »dolgozatának« üzenete: az irány jó volt, csak nem mentünk elég messzire” – foglalta össze. A szociálpszichológus úgy gondolja, Orbán a saját politikai stílusának foglyává vált, érzéketlen lett a társadalmi hangulatváltozásokra, és a Fidesz népszerűségének zuhanása részben az önreflexió hiányának köszönhető.

Krekó Péter személyes érintettként elmondta, senki nem kért tőle bocsánatot a Covid-járvány alatti lejárató kampány miatt, de ezt nem is várja el. Fontosabbnak tartja a miniszterelnöki bocsánatkérést, bár szerinte az állam név szerint is bocsánatot kérhetett volna a Szuverenitásvédelmi Hivatal által meghurcoltaktól. A rendszer alsóbb szintjein dolgozók felelősségével kapcsolatban konkrét javaslata is van.

„Én elképzelhetőnek tartanék például egy külön szabályozást arra, hogy a gyűlöletkeltésben élen járó közmédia és más médiaorgánumok bizonyos feladatokban részt vevő munkatársai egy ideig ne dolgozhassanak az államigazgatásban vagy a nyilvánosságban”

– vetette fel. Véleménye szerint aki aktívan részt vett az információs hadviselésben, annak szembe kell néznie a következményekkel.

„Aki aktív munkát végzett az ország polgárai elleni információs hadviselésben, és civilek ellen fordította ezeket az információs fegyvereket, az nézzen szembe a következményekkel” – mondta.

A szociálpszichológus szerint az Orbán-rendszerrel való szembenézés elmulasztása illeszkedne a feldolgozatlan magyar traumák sorába, de hangsúlyozta, hogy ez a rendszer morálisan nem eshet egy megítélés alá a gyilkos diktatúrákkal. Úgy látja, a rendszer fenntartásában a magyar társadalomnak is volt felelőssége. „Ezért szerintem a rendszer fenntartásában is volt a magyaroknak társadalmi felelősségük” – jelentette ki, hozzátéve, hogy mindenkinek érdemes elgondolkodnia a saját felelősségén. Timothy Snyder „előzetes behódolás” fogalmát idézve arról beszélt, hogy sokan feleslegesen engedtek a hatalomnak. „Magyarország ennek az előzetes behódolásnak az állapotában volt. Tudom, hogy ez nem egy népszerű nézőpont, mert egyszerűbb a Fidesz túlhatalmára fogni mindent” – mondta.

A jövőre nézve a legfőbb tanulságnak a hatalommal szembeni bátor kiállást tartja. „A tanulság szerintem az, hogy ne próbáljunk megfelelni előre a hatalom akaratának, és ne féljünk kritikusak lenni” – fogalmazott. Szerinte az Orbán-kormány alatt a társadalom megtanulta, hogy lehet hatása az ellenállásnak. Ezt a kritikai attitűdöt a jövőben is meg kell őrizni, mert ez a záloga annak, hogy

az alattvalói mentalitásból egy tudatos polgári mentalitásba lépjünk át.

„Ha ellent merünk mondani a hatalomnak, egy fejlettebb, jobb társadalomban élhetünk” – zárta gondolatait.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk