Mitől köhögsz és hogyan szüntesd meg?

Voltál-e az elmúlt egy évben méhnyakrák-szűrésen? Ha férfi vagy, utánajártál-e valaha is, hogy hordozol-e HPV-vírust? Ha esetleg nemmel válaszolnál, akkor azért érdemes továbbolvasnod, sőt, megnézni a Diagnózis podcast legújabb epizódját, mert megtudhatod, hogy

Ha pedig azok közé tartozol, akik egészségtudatosak és rendszeresen eljárnak szűrővizsgálatokra, akkor is érdemes maradnod: megtudhatod, hogy mi jelenti a lebiztosabb védekezést a méhnyakrák ellen, ha valakinél mégis felüti fejét a betegség, hogyan küzdhető le, és mi minden segít ma már a tájékozódásban.

A podcast aktuális adásában megismerhetjük Tóth Icó történetét, akinél 15 évvel ezelőtt diagnosztizáltak méhnyakrákot. Második gyermekével volt várandós, amikor már tapasztalt furcsa tüneteket, de akkor még az orvosok megnyugtatták, hogy nincs oka aggodalomra. Miután megszületett kislánya, egy védőnő hívta fel arra a figyelmét, hogy a jelek, amiket észlel, akár méhnyakrák jelenlétére is utalhatnak, jobb, ha utánajár a dolognak.

Sajnos igaza lett a védőnőnek, Icónál valóban találtak rákos elváltozásokat. A diagnózis sokként érte:

– meséli Icó.

Dr. Tóth Richárd, a Semmelweis Egyetem Nőgyógyászati klinikájának nőgyógyász orvosa és daganatsebésze, a beszélgetés másik résztvevője megerősítette, hogy a daganatos diagnózis a legtöbbször tényleg igazi sokként éri a betegeket, és jó, ha az elhangzottak 10%-ára emlékeznek közvetlenül az orvossal folytatott beszélgetés után.

„Ebben benne van a szorongás, a félelem, de az is, hogy mi orvosok elárasztjuk a pácienseket egy sor információval. Ez mindenképp bénító hatású. Nagy segítség, hogy ma már vannak olyan kiadványok, mint amilyeneket a Mályvavirág Alapítvány készít, és segítenek az érintettek tájékoztatásában” – emeli ki a szakértő.

– hangsúlyozza dr. Tóth Richárd.

Icó komplex kezelést kapott, műtétre, sugárterápiára és kemoterápiára is szüksége volt – de meggyógyult. Remélte, hogy az ő történetéből mások is erőt merítenek, ezért magánkiadásban megjelentette azokat az írásait, amelyeket a gyógyulási folyamata alatt alkotott. A könyvbemutatókon találkozott sok sorstárssal, ez pedig megerősítette benne, hogy van tennivaló az érintettekkel való kommunikációban, a felvilágosításban. Létrehozta a Mályvavirág Alapítványt, amelynek vezetőjeként sokat tesz a méhnyakrákban érintettékért, de azért is, hogy minél többen megtudhassák: a méhnyakrák gyógyítható, de el is kerülhető.

Dr. Tóth Richárd is ezt tartja a legfontosabbnak, hogy

Mivel jellemzően a HPV vírus két fajtája, a 16-os és a 18-as a legnagyobb maliginitású típusok, ezek hordozzák a legnagyobb kockázatot, amit már azzal csökkenthetünk, ha utánajárunk, hogy vajon a mi szervezetünkben megtalálható-e ez a vírus. De van egy még biztosabb lépés: létezik már oltás a HPV vírus ellen. Ausztráliában az oltás segítségével érték el, hogy ma már alig van méhnyakrákos megbetegedés az országban.

És hogy miért nem csak a nők számára kulcskérdés a HPV vírus szűrése, megelőzése?

Mert a férfiak is lehetnek érintettek. Egyrészt hordozhatják a vírust, és szexuális érintkezéskor továbbadhatják partnerüknek. Másrészt a HPV nemcsak a méhnyakrák kialakulásával okolható: a férfiaknál okozhat daganatot az ivarszerveknél, vagy a fej-nyaki régiót érintő daganatos megbetegedéseket.

Nézd vagy hallgasd meg a teljes beszélgetést, hogy megtudd:

- Mi az orvos tanácsa, kinek, mikor, milyen szűrés ajánlott?

- Hogyan gondolkodik Icó a HPV oltásról és vajon ajánlotta-e a lányainak?

- Milyen korosztályt érint a méhnyakrák?

- Mit kell tudnunk a HPV vírusról?

- Mit csinálna Icó másként, ha visszamehetne az időben?

A podcastepizódot a gondoskodás szakértője, az OTP Egészségpénztár támogatta.

Hiába győztük le a vírust, a maradványai tovább rombolnak a szervezetünkben – derült ki egy friss kutatásból. A tudósok szerint a koronavírus halott, „zombi” fehérjedarabkái felelősek lehetnek a hosszú COVID kínzó tüneteiért, mivel célzottan vadásznak és pusztítják a legfontosabb immunsejtjeinket. Egy kaliforniai egyetem kutatócsoportja január végén tette közzé az eredményeit, amelyek

- írta a LADbible.

A kutatók rájöttek, hogy a vírus tüskefehérjéjének lebomlása után visszamaradó darabkák képesek megtámadni és elnyomni bizonyos immunsejteket. Gerard Wong, a Kaliforniai Egyetem biomérnöke szerint a folyamat nem véletlenszerű. „Ezek a töredékek a sejtek membránjának egy meghatározott görbületét célozzák. Azok a sejtek, amelyek tüskések, csillag alakúak, vagy sok csáppal rendelkeznek, elsődlegesen nyomás alá kerülnek” – magyarázta a szakember.

ami megmagyarázza, miért lehetnek az immunszupprimált emberek még egészségesen is fogékonyabbak a maradványok támadására.

A tanulmány az Omikron variáns egyik rejtélyére is fényt derített. Bár ez a változat rendkívül fertőző volt, általában enyhébb lefolyású betegséget okozott. Yue Zhang, a kínai Westlake Egyetem biomérnöke szerint az Omikron sok rejtélyes viselkedést mutatott.

– mondta. A kutatás most választ adott erre. „Azt találtuk, hogy az Omikron tüske darabjai sokkal kevésbé voltak képesek elpusztítani ezeket a fontos immunsejteket – ami arra utal, hogy a páciens immunrendszere nem merül ki annyira.”

A felfedezés megerősíti a megelőzés fontosságát, mivel a kevesebb fertőzés egyben kevesebb hosszú COVID esetet is jelent. Ravi Jhaveri, a chicagói Lurie Gyermekkórház gyermekgyógyásza szerint ez az egyik legerősebb érv a védőoltások mellett.

– hangsúlyozta az orvos. A kutatók hozzáteszik, a mostani laboratóriumi eredmények egy lehetséges mechanizmust vázolnak fel, és további vizsgálatok szükségesek annak teljes megértéséhez, hogy a vírusmaradványok pontosan hogyan járulnak hozzá a hosszú COVID tüneteihez a betegekben.

Via LADbible

„Amikor láttam, hogy apukám sír, tudtam, hogy baj van” – idézte fel Viki, egy terápiarezisztens, fokális epilepsziával élő fiatal nő azt a pillanatot, amely örökre megváltoztatta az életét. Az ő története is rávilágít arra a személyes küzdelemre, amely ma, február 14-én, az epilepsziával élők magyarországi napján különös hangsúlyt kap. A Nemzetközi Epilepsziaellenes Liga és a Nemzetközi Epilepszia Iroda idei kampánya áthatja a dátumot: mindenkit egy konkrét, egyéves cselekvési vállalásra, egy #EpilepsyPledge-re gy olyan betegségé, amely világszerte mintegy 50 millió embert érint, Magyarországon pedig nagyjából 70 ezret.

Fontos: az epilepszia nem egyetlen betegség, hanem egy gyűjtőfogalom. Sokféle oka, típusa és lefolyása létezik.

A közbeszéd mégis gyakran ott tart, hogy ha epilepszia, akkor rángógörcs a földön. A valóság ennél jóval árnyaltabb.

Nem minden roham látványos

Magyarországon a terápiarezisztens, azaz a gyógyszeres kezelésre nem reagáló esetek számát körülbelül 30 ezerre becsülik; csúcsszintű ellátásukat többek között az Országos Mentális, Ideggyógyászati és Idegsebészeti Intézet Epilepszia Részlege biztosítja.

De sok roham nem így néz ki. Léteznek úgynevezett absence-rohamok, amikor valaki néhány másodpercre „kikapcsol”: üres tekintettel maga elé néz, nem reagál, majd folytatja, amit csinált. Vannak fokális rohamok, amikor csak az agy egy területe érintett: az illető furcsa szagokat érezhet, különös déjà vu-élménye lehet, zsibbadást tapasztal, vagy átmenetileg nem tud beszélni. Kívülről ez akár figyelmetlenségnek vagy zavartságnak is tűnhet.

Az epilepszia hátterében állhat genetikai hajlam, fejlődési rendellenesség, fejsérülés, agyi gyulladás, daganat, stroke, de sok esetben nem sikerül konkrét okot azonosítani. A betegek mintegy kétharmadánál a megfelelő gyógyszeres kezelés mellett tartós rohammentesség érhető el. Másoknál a rohamok visszatérnek, de gyakran csökkenthető a gyakoriságuk és súlyosságuk.

A tévhitek makacsabbak, mint hinnénk

A mindennapokat a társadalmi tévhitek is megnehezítik. Az egyik legveszélyesebb mítosz a „nyelvlenyelés”, amely miatt sokan megpróbálnak tárgyat erőltetni a rohamot átélő ember szájába, súlyos sérüléseket okozva ezzel. A valóság az, hogy ez anatómiailag lehetetlen. Szintén tévhit, hogy minden epizód rángógörccsel jár; léteznek olyan rohamtípusok is, amelyek csupán elrévedésben, zavartságban vagy ismétlődő, automatikus mozdulatokban nyilvánulnak meg. Az epilepszia nem fertőző és nem elmebetegség, hanem az agy elektromos működési zavara. A közvélekedéssel ellentétben a villogó fények is csak az érintettek egy szűk, körülbelül 3-5 százalékos csoportjánál váltanak ki rohamot; ezt nevezik fotoszenzitív epilepsziának.

Sokan automatikusan alkalmatlannak gondolják őket bizonyos munkákra, sportokra, felelősségteljes feladatokra. Pedig a legtöbb érintett teljes, aktív életet él: dolgozik, családot alapít, sportol, utazik. A korlátozások egy része – például a gépjárművezetés – valóban szabályozott, de ezek orvosi kontroll mellett egyénileg bírálhatók el.

A világnap célja éppen az, hogy az epilepsziát ne misztikus, kiszámíthatatlan jelenségként kezeljük, hanem olyan állapotként, amely megismerhető és kezelhető.

Mit tegyél, ha rohamot látsz?

Ha valaki a környezetünkben rohamot kap, a legfontosabb a higgadtság. Maradj nyugodt, és figyeld az időt. Lehetőleg tedd biztonságossá a környezetet: távolíts el a közeléből kemény, éles tárgyakat. Ha lehet, fordítsd óvatosan az oldalára, hogy a légút szabad maradjon. A nagy rohamoknál itt nagyjából meg is áll a tudomány. Ha kicsit enyhébb a roham lehet esélyed a fej alá egy puha tárgyat, például egy kabátot tenni, és meglazítani a nyaka körüli ruházatot.

A legtöbb roham 1–3 perc alatt magától megszűnik.

Mentőt akkor kell hívni, ha a roham 5 percnél tovább tart, ha egymás után több roham jelentkezik, ha az érintett megsérül, vagy ha ez az első ismert rohama.

A roham után az illető zavart, kimerült lehet, nem biztos, hogy emlékszik a történtekre. Ilyenkor a legfontosabb a nyugodt, támogató jelenlét. Soha ne próbálj gyógyszert a szájába tenni, és ne adj neki enni, inni a roham alatt. A szájból-szájba lélegeztetés is felesleges, a légzés általában magától helyreáll az epizód után. Az Epilepsy Foundation ingyenes, online elvégezhető és tanúsítványt adó elsősegély-képzést is kínál.

Bár ritka, de létezik egy valós kockázat, a váratlan, tisztázatlan epilepsziás halál, a SUDEP. Évente ezer, epilepsziával élő felnőttből több mint egy veszti életét emiatt, a kockázat pedig magasabb a nem kontrollált, főként tónusos-klónusos rohamok esetében. Gyermekeknél a jelenség jóval ritkább, de nem kizárt.

– hangsúlyozta a Magyar Orvosi Kamara oldalán dr. Janszky József neurológus, ezzel is árnyalva a betegséggel kapcsolatos félelmeket.

Francesca Sofia, a Nemzetközi Epilepszia Iroda elnöke szerint: „Az idei nap lehetőség arra, hogy együtt emeljük fel a hangunkat… és tegyünk a jobb életminőségért.”

Susannah Cahalan írónő, aki egy autoimmun agyvelőgyulladás következtében élt át rohamokat, így írta le tapasztalatait:

Melanie Griffith színésznő pedig arról beszélt, hogy sokáig nem vették komolyan a tüneteit: „Az utolsó két rohamom egy jachton történt… akkor kezdtek komolyan venni, amikor az EEG eredménye megjött.”

Az epilepszia nem ritka, nem szégyellnivaló, és nem definiálja az egész személyiséget. Mégis, sokan csak akkor találkoznak vele, amikor hirtelen a saját családjukban jelenik meg.

A február 14-i világnap arra emlékeztet, hogy a tudás konkrét segítséget jelent. Ha tudod, mit kell tenni roham esetén, ha nem esel pánikba, ha nem bélyegzel meg senkit egy diagnózis miatt, már tettél valamit.

Amikor nem az ember kap rohamot: az epilepszia az állatoknál

Az epilepszia nem kizárólag emberi betegség. Kutyáknál és macskáknál is előfordul, sőt az állatorvosok tapasztalata szerint egyre gyakrabban diagnosztizálják.

A kutyák esetében az epilepszia az egyik leggyakoribb krónikus neurológiai rendellenesség. Bizonyos fajták – például border collie, labrador retriever, német juhász, beagle – genetikai hajlamot mutatnak. Az úgynevezett idiopátiás epilepszia azt jelenti, hogy nincs kimutatható strukturális agyi elváltozás, a háttérben valószínűleg örökletes tényezők állnak.

A roham kutyánál hasonló lehet az emberi nagyrohamhoz: az állat összeesik, megmerevedik, rángatózik, nyáladzik, esetleg bepisil.

Macskáknál ritkább, de szintén előfordul. Náluk gyakran fokális rohamokat látni: hirtelen rángás egy végtagban, furcsa fejmozgás, intenzív „légykapkodás” a levegőbe.

Roham esetén a legfontosabb ugyanaz, mint embernél: megőrizni a nyugalmat. Nem szabad a kutya vagy macska szájába nyúlni, mert reflexesen haraphat. Biztonságos, puha környezetet kell biztosítani, és időt mérni. Ha a roham elhúzódik vagy ismétlődik, az sürgősségi állapot.

Az állatorvosi gyakorlatban is léteznek hatékony gyógyszeres kezelések, amelyekkel sok állat hosszú, jó életminőségű éveket élhet.

Az epilepszia tehát nemcsak emberi történet. És bár rohamot látni mindig megrázó, a tudás itt is csökkenti a pánikot. Akár egy emberről, akár egy kutyáról vagy macskáról van szó, a legfontosabb reakció ugyanaz: nem megijedni, hanem tudni, mit kell tenni.

Évtizedekig a testtömegindex, vagyis a BMI volt a szent grál, a kikezdhetetlen mérőszám, ami megmondta a tutit az egészségünkről. Aztán jöttek a kellemetlen kérdések: miért lesz daganatos valaki, akinek papíron tökéletes a súlyba, és miért él vígan az, akit a BMI-táblázat rég a veszélyzónába száműzött?

Egy brutális méretű, 340 ezer embert 15 éven át követő európai kutatás mutatott rá a British Journal of Cancer hasábjain, hogy a testalkatunk sokkal többet elárul a kockázatokról, mint a BMI-szám. A probléma az, hogy a BMI nem tesz különbséget izom és zsír között, és fogalma sincs arról, hova rakódik le a felesleg. A tanulmány arra jutott, hogy a specifikus testforma – vagyis a magasság, a súly és a zsíreloszlás matematikai kombinációja – sokkal pontosabb jelzőrendszer, mint a puszta testsúly. Ennek alapján négy, szinte archetípusos testalkatot különítettek el, és megdöbbentő mintázatokat találtak.

Az első csoportba tartoznak az „általánosan adipózus” emberek: magas testsúly, magas BMI, bő derék- és csípőkerület. Náluk az általános rákkockázat minden standard deviációnyi eltolódással 7%-kal nőtt.

Aztán jönnek a „magas és karcsú” alkatúak, akiknél a magasság önmagában is rizikófaktor. Hiába a lapos has és az alacsony derék-csípő arány, az általános rákkockázat náluk is enyhén, 3%-kal emelkedett.

A harmadik fenotípus a „magas, hasra hízó” típus, ami a nagy testmagasságot központi elhízással, vagyis hasi zsírpárnákkal kombinálja, miközben a csípő viszonylag keskeny marad. Itt a kockázatnövekedés 4%-os volt.

A dohányzóknál ráadásul az ajak-, szájüreg-, garat- és gégerák kockázata is megugrott.

És végül a negyedik, ritkább kategória a „súlyos, de keskeny derekú” fenotípus, ami leginkább az atletikus, izmos testalkatú emberekre, például a súlyemelőkre jellemző. Magas testsúly és BMI párosul viszonylag keskeny derékkel és csípővel.

Egy kezdeti, gyenge jel utalt a pajzsmirigyrák esélyére, de a statisztikai elemzések ezt végül kizárták.

Mielőtt bárki rohanna a mérőszalagért, fontos leszögezni: ezek statisztikai valószínűségek, nem pedig kőbe vésett jóslatok. A kutatók hangsúlyozzák, hogy egy „kockázati fenotípus” még nem jelent halálos ítéletet, ahogy a „kedvező” alkat sem jelent védelmet. A rák egy rendkívül komplex betegség, amiben a genetika, a környezeti hatások és az életmód legalább akkora, ha nem nagyobb szerepet játszanak, mint a testünk arányai. A tanulmány üzenete inkább az, hogy a BMI-n túli mutatók, mint a haskörfogat, sokkal több hasznos információt hordoznak az egészségünkről.