Minden pillanat vizuális orgazmus Az alapítvány második évadában
Alapvetően nem rossz a második évad. Beváltja a hozzá fűzött reményeimet. Felkelti az emberek érdeklődését, és próbál az új nézőkhöz is szólni. Ez utóbbi nagyon nehéz, meg kell ugrani a magasan lévő lécet.
Ha totálisan újak vagyunk Asimov világában, érdemes egy összefoglalót megnézni az első évadról, mielőtt belekezdünk. Ez azoknak is tanácsos, akik anno nézték a sorozatot, mert elég bonyolult a sztori.
De miben sikeres Az alapítvány? Gyönyörű. Továbbra is az egyik legszebb tévésorozat, ami a piacon található. Kevés olyan tartalom van a streaming-szolgáltatók kínálatában, ahol nem léptetem át a főcímet. Nos, ez az egyik.
Majd következnek az új szezon első képei, és egy fekete-fehér svéd egzisztencialista drámában találjuk magunkat. Jared Harris lejátssza a csillagokat is az égről, egyedül a sötétségben. Igen, Hari Seldon a halála után is fontos eleme lesz történetünknek, de ezt már az első évad fináléjában is megtudhattuk.
Ezután csatlakozunk a „jelenhez”, ahol is Gaal Dornick és Salvor Hardin egy vízi bolygón, posztapokaliptikus körülmények között küzd a túlélésért. Kapunk az arcunkba egy tetemes mennyiségű expozíciót, majd bekapcsolódunk Lee Pace császárjának egy privát pillanatába, ami gyilkossági kísérlettel ér véget. Az akciódús szcénát nagyon jól fényképezték, Alex Graves rendező magabiztosan követi végig az uralkodó élethalál-harcát.
Nagyon stilizált a környezet, de az egész sci-fi világ is. Kicsit a Ridley Scott nevével fémjelzett A farkas gyermekei jutott eszembe, mind az erőszakos képek, mind pedig a sok morbid megoldást tekintve.
Ezt a három fontos történetvonalat követi az évadnyitó. Mindemellett bemutatkozik egy új „korszak” az Alapítvány életében, egy köztes idővonal, még Salvor Hardinék előtt, de a császár korszaka után. Érdekes lesz, hogy ezt miként fogják összeszőni a meglévő karakterek cselekményével, mert a sorozat egyértelműen átlépett több tradicionális történetvezetési szabályt.
Ilyen téren nagyon közel állnak Isaac Asimov könyvéhez, csak sajnálatos módon semmi másban. Az alapanyag szellemisége az maximum, ami átjárja a képernyőn látottakat, ami Hollywoodnak nem nagy baj, de az eredeti művekért rajongóknak viszont szálka lehet a szemükben.
Vizuálisan továbbra is áll-leejtően gyönyörű a sorozat. Mind díszlet-design, kosztümök és vizuális effektek terén. Trentorban minden pillanat vizuális orgazmus. A leendő királynő belépője akár a Trónok harcában is elfért volna, mint amikor Oberyn herceg megérkezik Királyvárba.
Nem véletlenül említettem a George R. R. Martin klasszikust, a rendező Alex Graves több részt is rendezett a sorozatból, köztük a közönségkedvenc harmadik és negyedik évadból.
Tehát foglaljuk össze: van egy érdekesnek ígérkező Hardin-Dornick szálunk, egy rejtélyesen kérdőjelben hagyott időszaka az Alapítványnak, egy kiválóan eljátszott, de alapvetően érdektelen szellem-Hari Seldon-szál, ami majd csatlakozik valószínűleg valamelyik idősíkhoz, valamint egy hihetetlenül érdekfeszítő „birodalom bukása” korszak. Ez utóbbi számomra a legélvezhetőbb, főleg amiatt, hogy tudjuk, pusztulás lesz a vége, ez csak megkoronázza az egészet.
A császárhármas mellett a segítő robotot jásztó Laura Birn is tündököl, nem csak északi szépségével, de színészi tehetségével is.
Én elégedetten álltam fel az első rész után, és várom a következőket, csak azt sajnálom, hogy nem kapjuk meg a sorozat összes epizódját egyben, hanem hetente érkeznek az új kalandok. Nem tudom, innen merre vezet majd az Alapítvány sorsa, de én biztos visszatérek még ebbe a keserédes, mesés kis sci-fi eposzba. Az alapítvány új évadja megtekinthető az Apple TV+ kínálatában.
