BUDAPEST
A Rovatból

Miért rombolja le más, amit alkotunk? Együtt építettünk a Római-parti Kőkert mesterével

Kánya Tamás műveit ezrével csodálják. Lementünk hozzá a Római-partra, hogy együtt készítsünk vele valamit. Valamit, amit mások gyakran fél perc alatt szétrombolnak.


Sokakat dühített fel a Római-part kőkertmesterének, Kánya Tamásnak nemrég kikerült posztja, amelyben a szétrugdalt budakalászi fákat mutatja. A fákat, amelyeknek varázslatos Ent-arcokat kreált, sok-sok munkával, ingyen. Egyszerűen csak azért, mert ez nála passzió, kikapcsolódás. És imádja, hogy gyerekek-felnőttek csodálják meg a műveit arra jártukban. Ahogy a gyönyörűséges kőkerteket (télen jégkerteket), meg a fadarabokból készült szobrokat, vagy a csodaszép mandalákat is a Római-parton.

Tamás egy ideig még visszajárkált megjavítani az Enteket, de valaki újra és újra szétzúzta őket. Így végül felhagyott a fák gyógyítgatásával, hiszen világossá vált, hogy az illető következetesen járt vissza lerombolni őket.

Úgy döntöttem, eltöltök egy kis időt a természetes anyagok, a kövek, fák, kagylók és bambuszszárak jóbarátjával. Egy júniusi délutánon felhívom, és megkérdezem, készíthetek-e vele együtt valamit. Persze, mondja; épp most is kinn van a Római-parton, mandalát készít. Jól hangzik, megvett vele. Megkérdezem azért, esetleg egy kisebb kőtoronnyal is megpróbálkozhatunk? Azt mondja, sajnos most nagyon koszosak a kövek az áradás óta, na, meg hát azokat sem két perc megcsinálni, de meglátjuk.

Meleg, nyári péntek délutánra beszélünk meg találkozót. Ahogy fotós kollégámmal megpillantjuk őt a parton - távol a büfék nyüzsgésétől -, int nekünk, és tovább szedi az alapanyagot: szép, nagy, zöld leveleket tép a sűrű növényzetből.

Bemutatkozunk egymásnak, majd levezet minket a csöndes, kavicsokkal borított kis partrészre, ahol a munka folyik - és egyszer csak elénk tárul három hatalmas kőtorony. Délelőtt jött ki, megcsinálta őket a kedvünkért.

romai_13romai_14

Aztán elmondja újra, hogy a kövek most nem szépek, mert tényleg koszosak. Akárhogy nézem a tornyokat, én bizony nem látom őket csúnyának, de persze értem, miről beszél. Egyúttal megállapítom magamban: ezeket tényleg nem két perc lehetett felrakni.

A kicsi, emberformájú fadarabra pillantok, ami a "Római" feliratot mutatja:

- Azt ne mondd, hogy találtál ilyen alakú fát!

- Nem, nem, ezt összeraktam. Dróttal rögzítem. Kell csinálnom ilyeneket, mert a partvédők odavannak ezért, föl tudják használni, ez nekik tökéletes poszternek meg ilyesmiknek.

- Igen, láttam korábban, arról is írtál, mennyien használják a műveidet reklámcélokra.

- Igen, amikor nem is szólnak róla, levágják a képről a nevemet, és reklámozzák velük a lakóparkjukat, hát az úgy zavar.

- Függetlenül attól, hogy ezeket nem pénzért csinálod.

- Persze.

- Miért csinálod pontosan? Még mindig csak egyszerű hobbi, szenvedély?

- Igen, de ez azért már kinőtte magát. Több ezren követik a munkáimat.

- Tehát van már benned egyfajta kötelességtudat is?

- Igen. Napi szinten kapok leveleket. Az Entek kapcsán kitört a pánik, hogy jaj, te jó ég, abba fogom hagyni, ne hagyjam abba, írtak rengetegen. Szóval nekik is csinálom.

- Hány éve építgetsz?

- Olyan négy.

- Mi van ebben, ami ennyire megfogott? Az alkotás? Feszültséget vezetsz le vele? Valami más?

- Az alkotás.

"
Valamit készíteni kell, főleg olyanból, amit más kidob. Régen hulladékból építettem. Sörösdobozból, műanyag üvegekből csináltam repülőket, virágokat, ilyesmi. Nekem az a lényeg, hogy ami mást nem érdekel, csak belerúg, azt újrahasznosítom.

- El tudnák venni a szétrugdosós rosszakarók a lelkesedésedet?

- Nem. Én maradandót nem készítek. Ezt is lehet, hogy lebontom - mutat a hatalmas kőtornyokra -, bár talán a napnyugtát még megvárom, lefotózom őket, de aztán leszedem. Úgyis szétbontják őket, esetleg olyan két-három napig húzzák.

- Miért van az emberekben ez a rombolásvágy?

- Nem tudom, miért élvezik.

- Más országokban valaki felépít egy ilyet, és az ott van, akár hetekig is.

- Igen, ez nálunk van csak. De mindenki ezt szeretné megérteni, írják nekem, meg látom a hozzászólásokban is, hogy ha legalább csak értenék. Csak elbeszélgetnének az illetővel, nem dühből, hanem egyszerűen megkérdezni, hogy miért? Na mindegy, hát vannak olyan emberek, akik alkotnak, és vannak, akik rombolnak.

- Van bárki fontos számodra, akinek egy kicsit jobban szánod ezeket a műveket, mint a többieknek?

- Persze. Anyukám, a barátnőm, a lányom.

- Gondolom, büszkék is az alkotásaidra!

- Igen, nagyon büszkék.

romai_12

Csobog a Duna vize, süt ránk a nap. Körülnézek, és meglátom a biciklijét, rajta kosár. Nincs színültig, kevéske holmival érkezett. Se árnyékot nyújtó napernyő, se kisszék.

- Szeretnél csinálni mandalát, tényleg?

- Nagyon szeretnék!

- Hosszú idő.

- Akkor legalább csak jussunk el valameddig! Meg akarom próbálni!

- Jó. Várj, összeszedem magam - feleli, és megfogja a törölközőjét, meg a zacskókat: egyikben kagylók, másikban pisztáciahéj, harmadikban tobozok, negyedikben csigák, ötödikben bambuszszárak.

romai_15

Kiválaszt egy szimpatikus területet a kavicstengerből, majd letérdelve elé egy-egy marékkal felvesz belőle, és egy fémszitába szórja. A szitát egyenletesen rázza a terület fölött, hogy a homok, és csakis a homok visszahulljon, puha, homogén felületet varázsolva ezzel.

- Szoktak jönni az emberek? Kérdezősködnek?

- Persze! Meglátják, mit csinálok, és mindig kérdik: aranyat keresek? És akkor hülyeségből azt mondom, átszitálom a partot, hogy szép homokos legyen.

- Így szívatod őket? - nevetek.

- Persze, és komolyan veszik. Sajnos nincs itt homokos terület. A Lupa-tóra jártam korábban, azt most lezárták. Pedig ott nagyon jó, homokos volt a part.

Tovább szitál, majd folytatja:

- Meg hát a kutyák is jönnek.

- Ajjaj!

- Olyankor gyorsan ráfekszem, fedezem így a testemmel, hogy védjem. Mert, ugye, a kutya előbb érkezik, mint a gazdája. Először messzebbről kukkolnak, hogy mit csinálok, aztán közel jönnek.

Nem hagyhatom ki a kérdést:

- És olyan volt már, hogy megtisztelték valamelyik kőtornyot?

- Hajaj, persze. Az amúgy nem zavarna. Csak ha lepisili egy, akkor utána jön a többi, mert érzik a szagot.

- Bizony, az úgy szokott lenni! - nevetek.

romai_21

A víz hangja egyenletes. Kacsák úsznak el mögöttünk. Tamás szétteríti a törölközőjét és letérdel az egyik felén, hogy a másik fele szabad maradjon nekem. Egy befőttesüveg tetejét fejjel lefelé középre rakja, majd kiönt a törölközőre egy adag méretre vágott bambuszszárat, és rakni kezdi belőle az alapokat. Bekapcsolódom: apró, finom mozdulatokkal igyekszem csinálni, hogy egyenletes vastagságúak legyenek az így kirajzolódó szirmok.

- Ezeket a bambuszokat otthon vágod méretre?

- Ezeket itt vágtam. Fűrésszel. Hozok magammal mindig szerszámokat.

- Na, eddig egész jól csinálom! - dicsérem magam.

- El fognak még úgyis mozdulni - figyelmeztet, miközben kiveszi a befőttesüveg tetejét középről, és kiönti a szép, nagy csigaházakat.

- Honnan gyűjtöttél össze ennyi csigaházat?

- Itt járkálok és gyűjtöm. Vagy feljebb megyek, a Lupa felé. Ezeket a fehér csigaházakat nyomogasd be ide középre úgy, hogy figyeld a végeit.

romai_16

Rakosgatom, ahogy mondja. Tök egyszerű feladat, mégis sokkal ferdébben teszem, sokkal többször kell javítgatnom, bíbelődnöm, mint neki. Míg én lehelyezek egy csigát, ő végez hárommal.

Most a pici kagylókat veszi elő, amikkel körbe kell raknunk a csigaházakat. Elmagyarázza, hogy kisebbeket kell keresnem, és a csúcsos végüket finoman bele kell nyomnom a homokba, hogy arrafelé lejtsenek.

- Lesz neked ehhez türelmed? - kérdi valamiféle bocsánatkéréssel a hangjában.

- Hogyne lenne? Csak béna vagyok. Jaj, homok ment a kagylóba - tényleg nem vagyok elégedett magammal, bár tudom, sajnos alapjáraton remegős a kezem. - A Balatonnál nem szoktál járni?

- Nem. Én Római-parti vagyok. Egész gyerekkoromban a Balatonon voltam, leutazgatni meg minden, nem szeretem. Ez közel van. Gondolok egyet, és lejövök. Itt vagyok már szinte mindennap.

- Min szoktál gondolkodni, miközben rakosgatsz?

- Hát ennek, ugye, pont az a lényege, hogy az ember kikapcsolódik. Tudod, a szerzetesek is csinálják ezeket a mandalákat. Ők imádkoznak közben, azt hiszem, de ennek itt pont az a lényege, hogy nem gondolok semmire. Nagyon szeretem azt, amikor otthon már látom magam előtt, hogy mit fogok csinálni, és pontosan azt megvalósítom. Az nagyon jó érzés. Nem fáj a derekad? Nekem az szokott egy idő után.

- Nem, még nem fáj - felelem, de azt határozottan konstatálom, hogy van azért ebben izommunka, még ha nem is tűnik úgy. Ahogy újra és újra föléhajolok a készülő műnek, figyelnem kell arra, hogy az épp nem dolgozó kezemmel ne támaszkodjak túl közel, nehogy megnyomódjon valahol a homok.

romai_17romai_26romai_27

- Az iskolában, technika órán te voltál az ász?

- Áh, nem is volt még akkor technika óra. Gyakorlati órának hívták, de az egész másról szólt, nem ilyeneket csináltunk.

Ekkor veszem észre, hogy míg én az utolsó kagylóimat próbáltam helyre rakni, Tamás már lerakta a tobozok felét.

- Olyan jók ezek a tobozok, úgy szeretnék még ilyet - mondja a pici, csinos, négyzet alapú kis termésekre.

- Nagyon tetszenek nekem is. Honnan kerítetted őket?

- A Margitszigeten találtam, ott van egy fa a japánkertben.

- Tényleg? Nekem az a kedvenc helyem a Margitszigeten, a japánkert! - csillan fel a szemem.

- Ugye, milyen jó? Vissza kellene mennem, hogy keressek még ilyeneket.

- Ha megyek ki oda, gyűjtök én is, aztán amikor jövök le, elrejtem itt valahol egy zacskóban.

- Azt megköszönöm. Nekem ezek kincsek. Ha lenne egy harminc-negyven darabom, nagyon örülnék. Na, ez a nehéz - önti ki a következő zacskó tartalmát. - Pisztáciának a héja. Úgy próbáld meg, hogy ami nagyon mütyürke, azt rakd oda oldalra.

A tobozok köré kell rakni a pisztáciahéjakat - tényleg a legnehezebb feladat! Amilyen egyszerűnek tűnik, pontosan olyan pepecselős, már ha az ember azt akarja, hogy szép legyen. Egyetlen kis körrel veszkődöm, míg Tamás végez kettővel.

- Ahogy javítani próbálom, csak egyre jobban elrontom - panaszkodom.

- Ne kapkodj!

- De hát nem kapkodok.

- És akkor ebből most lesz egy cikk?

- Igen.

- De miért, ez fontos?

- Persze, hogy az.

A fotós megjegyzi: szerepet cseréltetek! Miközben nevetünk, a háta mögött vakkantva jelenik meg egy kistestű kutya, és figyelmeztetően néz ránk.

- Ajjaj, akció van - jegyzem meg. Tamás figyeli az ebet, kicsit rákészül a védelemre, de a kutyus végül szerencsére a másik irányt választja. Gazdáihoz visszatérve még felénk vakkant egy párat.

romai_18romai_19romai_23

Kiegyenesedem, ismét a kőtornyokban gyönyörködöm.

- Én nem is tudom, mennyi idő lenne nekem egy ilyet felépíteni.

- Sok idő.

- Hány óráig tartott ezeket megcsinálni?

- Nem tudom. Nem nézem az órát. Nagyon szeretem ezeket az építményeket, amikre ránéz az ember, és nem érti, hogy miért nem dől össze. Van egy kanadai srác, az olyan jókat csinál... Pedig én ezt már csinálom egy ideje, de amiket ő csinál, arra már én is azt mondom, hogy na ne... ez már sok.

- Igen, hihetetlenek!

- Adok borsót.

Végeztünk a pisztáciahéjakkal, most borsószemeket kell tenni a kagylókba. Ez könnyű, lazítós.

- Előfordult már a négy év alatt, hogy kaptál valamilyen kis hivatalos elismerést, kitüntetést?

- Ugyan. De rengetegen néztek hajléktalannak! Egy időben gyűjtögettek itt nekem. Találtam egy követ, ami olyan volt, mint egy hamutartó. Valaki elkezdett bele pénzt dobálni. Aztán jöttek az emberek, azt hitték, azért raktam ki. Majd egyik nap idejött egy néni, ahogy itt dolgozgattam, és szólt, hogy menjek oda, mert már sok a pénz, és el fogják vinni. Néztem: milyen pénz? Hát valami 7 vagy 8 ezer forint jött össze a kétszázasokból, százasokból! Na, nevettem magamban, azt hitték, hogy ennyire nincstelen vagyok! - meséli kivirulva. Jó érzés ilyen sztorit hallani az agyatlan vandálok után.

romai_25

Egy csapat kajakozó fiatal húz el mögöttünk piros-fehér-zöld szerelésben: edzés van.

- Nagyon hangulatos ez az egész helyzet! - jegyzem meg, miközben nézem őket.

- Nekem ez a mindennap. Nagyon szeretem én is. Időnként, miközben építek, meghallom a kis madárhangokat: idejönnek a kiskacsák, kijönnek a vízből. Az anyuka esténként körbehozza őket a parton, mert olyankor tudják, hogy érkeznek az emberek etetni őket. Közel jönnek, várnak, hogy lesz-e valami, aztán ha nem, akkor tovább állnak.

Egy középkorú nő közeledik felénk: kiszúrta az ember formájú kis faépítményt. Szerényen kérdezi: le szabad fényképezni? Igen, mondja Tamás, aztán előveszi az apró, fehér csigákat, amiket hamar a középen lévő barna köré helyezünk. Aztán jön a többi zöld. A búzakalászokkal ismét meggyűlik a bajom: finommotoros mozgás a köbön. Tamás nem győzi hangsúlyozni, mennyire jól áll a zöld szín a fotón.

- Van egy példaképem, egy ember, aki mindig kövekből épít. Egyszerűen tökéleteseket szokott csinálni. Ne kapkodj, nyugi!

- Nem kapkodok, béna vagyok.

- Olyan, mintha ideges lennél.

- Pedig nem vagyok az - mondom őszintén, bár közben azon gondolkodom: lehet, hogy tényleg kapkodok, csak nem tudok róla. Talán én is elfelejtettem már, milyen az, amikor igazán nyugodtan létezem. Amikor tényleg lelassulok, úgy, ahogy mindennap, mindenkinek kellene, legalább egy félórára. - Mit fogsz csinálni, ha itt mobilgát lesz?

- Nem tudom. Sírok. Nem lesz ez a part, nem lesz a homok, a kavics... A Lupára jártam ki azelőtt... Nem tudom.

romai_24romai_28romai_29

Szabályosan meglepődöm, amikor kijelenti: készen vagyunk. Úgy belemerültem a rakosgatásba, a vízcsobogásba és a beszélgetésbe, hogy fel se tűnt az eltelt idő. Tamás még előveszi a találkozásunkkor leszedett, nagy leveleket, letépi a szárukat és körberakosgatja a mandalát. Segítek abban is.

- Most fúj a szél, az a baj, el fogja fújni a leveleket - mondja, pedig számomra még csak szellőnek sem igazán nevezhető az, amit érzek. De tényleg fel-felfordítgatja őket. Tamás elmeséli: egyszer éppen csak kész lett egy műve, ahogy lefotózta, az egészet elhordta a szél.

Ahogy a kész mandalát nézegetem, arra gondolok: milyen jó lehet neki csigaházak és kagylók képeivel álomra hajtania a fejét esténként. Milyen jó lehet, hogy azon jár az esze: legközelebb melyiket hogyan rakja, mi legyen szélen és mi középen... én kisgyerekként merengtem utoljára csigaházakon és fák termésein.

- A gyerekek külön megcsodálnak, miközben dolgozol, gondolom.

- Bizony, jönnek, főleg a lányok. Nézik, segítenek, kavicsot gyűjtögetnek. Sőt, nem egyszer írtak már nekem azügyben, hogy gyerekcsoportokat hozhassanak. Tanulni, hogyan kell, vagy egyszerűen csak, hogy ülhessenek és nézhessék.

- Elképesztő! Szükségünk van az efféle csöndes meditációra. A lányod hány éves?

- Ő már nagy, huszonnégy.

- És ő nem szokott besegíteni?

- Nincs itthon, külföldön van. Hát, tudod, mindenki külföldre megy.

Gyönyörködünk a mandalában, hárman fényképezzük.

- Köszönöm, hogy készíthettem veled egy mandalát. Most mi lesz? Maradsz még? Építesz?

Tamás tanakodik.

- Nem tudom... a napnyugtát szeretném megvárni, hogy a kőtornyokról sziluettképeket csinálhassak. Csakhogy a napnyugtáig még 3 óra, vagy több is. Ha viszont itt hagyom őket addig, könnyen lehet, hogy valaki azonnal lerombolja.

Álldogállunk még egy percet. Bár már késő délután van, a nap továbbra is izzasztóan süt. Tamás töpreng még egy kicsit, majd elbúcsúzik tőlünk:

- Maradok.

romai_31

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


BUDAPEST
A Rovatból
Tele van Budapest az 1956-os forradalom emlékeivel
Egy nap elég sem lenne rá, hogy az összeset megnézd. Mutatunk néhányat!


Ha Budapest valamennyi '56-os emlékművét végig akarnád járni, egészen biztosan nem lenne elegendő rá egy nap. A budapesti temetőkben, az utcákon, a házak falain, a parkokban, a templomok mellett is találhatók szobrok, táblák, installációk, amelyek a forradalomra emlékeztetnek. És olyan épületekből is akad jónéhány, ami a forradalom fontos helyszíne lett.

Minden kerületnek megvannak a maga emlékhelyei. Ebben az összeállításban csupán néhány, könnyebben megközelíthető 1956-as emlékművet mutatunk, olyan útvonalon, amit akár közösségi közlekedési eszközökkel is egy nap alatt bejárhatsz.

Kevesen tudják, de a Benedek Elek előtt tisztelgő, Döbrentei utcában felállított kúton (Elek apó kútja) 1956 gyermek áldozataira emlékező tábla látható.

Ötvenhatos emlékek és szobrok Budapesten
@mysecretbudapest Itt áll Elek apó kútja, amely 1956 gyermekáldozatainak és Benedek Elek meseírónak állít emléket. Az ötlet Kányádi Sándor költőé volt. Kányádi Sándor halála után, 2018-ban az ő tiszteletére is emlékkövet helyeztek el a parkban, a padokon pedig néhány idézete olvasható. #mysecretbudapest #budapesthungary #magyar #magyartok #magyartiktok #budapesten #hungary #hungarian #vers #mese #neked #nekedbe #nekedbelegyen #memories #szobor #autumn #autumnvibes #fall #fallvibes #benedekelek #kanyadisandor #1956 #56 ♬ Pieces of Memory - Carlos Carty

A túrát érdemes a pasaréti téren, az 5-ös busz végállomásánál kezdeni, és gyalog lesétálni az Orsó utcán egy kerítés mögött rejtőző Bauhaus-villához: a Nagy Imre emlékházhoz.

A villát az 1930-as évek elején Kozma Lajos, a kor neves építésze tervezte - érdekessége, hogy az alsó szinten volt a házmesterlakás, a kertben pedig a személyzeti épület. 1932-ben Pogány Margit festőművésznő és húga vásárolta meg a villát, a második világháború alatt az épületben dr. Gellért Áron ügyvéd és felesége lakott négy főnyi személyzettel. A zsidó származású tulajdonosok az üldöztetést szerencsésen túlélve 1945-ben visszatértek otthonukba, majd később Ausztráliába vándoroltak ki.

1949-ben költözött be a villába Nagy Imre (az Országgyűlés akkori elnöke) és felesége, Égető Mária, a kerti kis házba pedig Sáringer (Szabó) Rozália, Nagy Imre édesanyja. Nagy Imre ebben a házban írta legfontosabb tanulmányait és 1953-as reform kormányprogramját, az 1955-ös eltávolíttatása után pedig vitairatait és rendszerkiritikáit, a forradalom alatt pedig értelmiségiek és ellenzékiek találkoztak nála. 1958-ös kivégzése után családja nem költözhetett vissza a házba, az állami tulajdonba került. Méray Tibor, a Párizsban élő, 1956-os menekült újságíró javasolta 1989-ben, hogy az épületből legyen emlékház az 1956-os miniszterelnök tiszteletére.

Nagy Imre Emlékház, a volt 1956-os miniszterelnök egykori lakhelye, a Kozma Lajos által tervezett Bauhaus villa1949-ben költözött be a villába Nagy Imre (az Országgyűlés akkori elnöke) és felesége, Égető Mária

Az Orsó utca végén magánpénzből egy kis kőtár is létesült 1956 emlékére:

A villától az 5-ös busszal érdemes a Széll Kálmán térig utazni, és onnan átsétálni a Széna térre, az az '56-os emlékműhöz, ami a Mammut2 előtt áll, majd a 2-es (piros) metróval átmenni a pesti oldalra a Kossuth térre.

A Kossuth téren megható és megrázó emléket állítottak a hírhedt parlamenti sortűznek. 1956. október 25-én kisebb tömeg gyűlt össze az Országháznál. A szovjetek először riasztólövéseket adtak le, majd megjelent egy harckocsi és belelőttek a téren gyülekezőkbe. Nem tudni pontosan, mennyien haltak meg, Kő András és Nagy J. Lambert kutatásai szerint legalább 75-en, és 284 ember sebesült meg.

A lövésekre ma "falba fúródott golyók" emlékeztetnek mindenkit, aki arra jár. 2001-ben a túlélők kezdeményezésére készíttették ezt a rendhagyó emlékjelet az akkori Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium épületének árkádjainál.

A másik 1956-os emlékmű Nagy Imre szobra volt (2018-ig). Az emlékművet 2018. decemberében a magyar kormány elbontatta és elszállíttatta, majd később másik helyen, a Margit híd pesti hídfőjénél állították fel.

@mysecretbudapest Hiszen a szoborkompozíciót úgy alkotta meg Varga Tamás szobrászművész, hogy a koncepciós perben kivégzett Nagy Imre figurája a Parlament felé nézzen. Most egy fát néz, ami eltakarja a kilátását a budai oldalra. Ez a folyamatos szoborb.sztatás, ideoda helyezgetés, eltüntetés, újraállítás egy monty pythonos hülye magyar szokás, vagy máshol is ez a divat? #magyartiktok #magyar #statues #basszadbeforyouba #basszadkinekedbe ♬ Swear By It - Chris Alan Lee

Innen a legegyszerűbb, ha metróval a Keletihez utaztok; a pályaudvartól sétáljatok át Rákóczi út-Huszár utca útvonalon a Rózsák teréig, a Szent Erzsébet-plébániáig. A templom kertjében áll a Térdeplő angyal szobra, amelyet Márai Sándor 1956 karácsonyán született verse ihletett: "Az üszkös, fagyos Budapestre/Oda, ahol az orosz tankok/Között hallgatnak a harangok/Ahol nem csillog a karácsony/Nincsen aranydió a fákon/Nincs más, csak fagy, didergés, éhség/Mondd el nekik, úgy, hogy megértsék./Szólj hangosan az éjszakából:/Angyal, vigyél hírt a csodáról. (...) Angyal, vidd meg a hírt az égből/Mindig új élet lesz a vérből." Ez utóbbi két sor olvasható a 2007-ben felavatott szobor talapzatán.

Nem messze tőle egy szerény tábla emlékezik a Rózsák tere hőseiről, a harcok alatt elhunyt forradalmárokról.

A Rózsák terén az Árpádházi Szent Erzsébet plébániatemplom kertjében látható a Térdeplő angyal szobra, amelyet Márai Sándor 1956 karácsonyán született verse ihletett

A Rózsák teréről a Rákóczi utat keresztezve menjetek át a II. János Pál pápa térre, ahol a Paris Match 1956-ban meggyilkolt riporterére, Jean Pierre Pedrazzinira emlékezhettek. A férfi annak idején a forradalom hírére Magyarországra utazott, lefényképezte Mosonmagyaróváron a sortűz áldozatainak temetését. Másnap Budapestre érkezett, itt az utcákat fotózta, 30-án reggel pedig kollégájával a Köztársaság térre (a mai II. János Pál pápa térre) ment az összecsapások hírére. A volt pártház előtt lőttek Pedrazzini testébe géppisztoly-sorozatot. Hiába szállították haza, Párizsba a súlyosan sebesült fotóriportert, az életét már nem tudták megmenteni.

Innen a Móricz Zsigmond körtérre menjetek tovább. Az egyik leghevesebb csata itt dúlt, barrikádokat emeltek a forradalmárok, a szovjet tankok pedig borzalmas pusztítást végeztek a téren és környékén. Ma két tábla is erre emlékeztet.

Innen a Bertalan Lajos utcán át a Műegyetem rakpartig mentem, ahol megnéztem a gyönyörű 1956-os emlékművet. A drámai pillanatot tökéletesen kifejezi a szobocsoport dinamikája, a központi alak és a többi figura "mozgása".

Az 1956-os emlékmű a Műegyetem rakparton

Figyelem: a Műegyetem kerítésén is találtok egy emléktáblát.

a Műegyetem kerítésén is találtok ötvenhatos emléktáblát

A Bakáts térre mentem tovább a Petőfi hídon át, mivel az Assisi Szent Ferenc-főplébániatemplom falán és kertjében is látható 56-os emlék. A templom hátsó falán emléktáblát láthattok, a bejárat mellett pedig a forradalom névtelen mártírjai előtt tisztelgő, 1993-ban felállított emlékmű.

A fegyveres felkelők egyik központja a Ferencváros volt: a Kálvin teret, a Ráday utcát, a Bakáts teret, a Kinizsi utcát, a Ferenc körutat és az Üllői utat sokszor emlegette az egyik rokonom, aki részt vett az 1956-os eseményekben, és ezért külföldre kellett menekülnie.

Innen pár megálló a Corvin köz, ami szintén a forradalmárok egyik fontos, és a legtovább, egészen november 6-ig védett állása volt, egyben borzalmas vérfürdő helyszíne. A pesti srác szobra és több tábla emlékeztet a történtekre.

corvin köz ötvenhatos szobor pesti srácok

4-es (vagy 6-os) villamossal még menjetek vissza a budai oldalra. A sétát a Margit híd budai hídfőjétől elgyalogolva a Gyorskocsi utcánál zártam, a büntetés-végrehajtási intézet épületénél, itt ítélték ugyanis halálra Nagy Imrét.

Innen átmentem a szomszédos Nagy Imre térre. Ha emlékeztek még, a Kossuth téren állt a Forradalom lángja nevű gránit obeliszk, a 2012-es ünnepségen még ott volt, láng lobogott a tetején. A Kossuth tér átalakításakor onnan eltávolították, és végül ide, az elbontott Fő utcai benzinkút helyére állították fel.

Ti melyik budapesti ötvenhatos emlékművet tartjátok a legszebbnek?


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
BUDAPEST
A Rovatból
Fotókon a Naplás-tó: Budapest egyik legnagyobb állóvize hangulatos sétánnyal, kilátóval, természetvédelmi kincsekkel vár
Családosoknak is ajánlott hely, mert a tanösvény, a kiserdei sétaút, a vízpart mellett futó ösvény és kiépített járda mellett vannak padok is, lehet kerékpározni, sőt, horgászni.
szs - szmo.hu
2025. október 12.



Van egy hely a fővárosban, ami remek kiránduló célpont, szuper hely sétálóknak, kerékpárosoknak és az autóval érkezők is kényelmesen meg tudják közelíteni. No meg a természetimádók, a horgászok és a magasba vágyók is találnak itt élvezetes látni- és kipróbálni valót.

A Naplás-tó egyre népszerűbb a kirándulók körében, és nemcsak a környékbeliek fedezik fel maguknak ezt a természeti kincset, hanem sokan érkeznek ide távolabbról is, hogy megismerjék Budapest egyik legizgalmasabb zöld szegletét.

Budapest keleti szélén, Cinkota alatt bújik meg Budapest legnagyobb állóvize, a Naplás-tó, amely hivatalosan a Szilas-pataki árvízvédelmi tározó nevet viseli. A hetvenes években kialakított víztározó

mára természetvédelmi terület, amely nemcsak gazdag élővilága, hanem kirándulási lehetőségei miatt is egyre népszerűbb célpont.

A tó és környéke 1997 óta védett, a teljes természetvédelmi terület 150 hektáron terül el. A helyszín nemcsak a természet szerelmeseinek, hanem a családos kirándulóknak is ideális választás.

Képgaléria: Séta a Naplás-tónál (Fotókért kattint a képre)

A Naplás-tó partján vezet egy közel 5 kilométer hosszú tanösvény, amely két leágazással – a Szilas-patak vagy a Cinkotai-kiserdő felé – együtt szinte teljesen körbejárja a tavat. A túra hossza 3,9 kilométer, a szintkülönbség mindössze 40 méter.

A tó körül kiépített kerékpárút vezet, amelyet a Szilas-patak mentén alakítottak ki. A Naplás út gát felőli oldalán pihenőhelyek és egy büfé is várja a látogatókat, a kiserdőben pedig tűzrakó- és bográcsozóhelyek, asztalok, padok találhatók.

A kilátó, amelyet 2021-ben adtak át, szabadon látogatható, tetejéről pazar panoráma nyílik a tóra és a környező tájra.

A Naplás-tó egyik látványossága a 21 méter magas torony, amit különleges formája miatt „cinkotai ferde toronyként” is emlegetnek. Az építmény alapja és teteje elforgatott háromszögekből áll, amelyek vizuálisan egy hexagramot adnak ki. Az építmény fő anyagai a látszóbeton és felületkezelt lucfenyő. A lépcsőszerkezet külön érdekessége, hogy nem ér le a földig, hanem a tartók és szintek között függ.

Képgaléria: Kilátó és sétány Naplás-tónál (Fotókért kattint a képre)

A Naplás-tóban tilos fürödni. A természet védelme érdekében a nádasban tavasztől őszig nem szabad bemenni, és a fűzlápban is kizárólag a kijelölt ösvényeken lehet sétálni.

A terület madárvilága különösen gazdag. A tó fontos pihenőhely a vándormadarak számára tavasszal és ősszel. Rendszeresen tartanak itt madármegfigyelő napokat és nyár végi madárgyűrűzést. A tó környékén már több mint 200 madárfajt figyeltek meg. A tőkés récék májustól már fiókákkal jelennek meg, de igazán nagy számban nyár végén és ősszel láthatók. Emellett szürke gém, vízityúk, szárcsa, dankasirály és fattyúszerkő is gyakran megfigyelhető, a kiserdőben pedig olyan fajok is élnek, mint az erdei fülesbagoly, a fekete rigó vagy az őszapó.

A WWF Magyarország 2002-ben védelmi programot indított a mocsári teknősök megóvásáért. A Naplás-tó is része volt ennek a kezdeményezésnek. A kutatók rádióadóval látták el néhány példányt, hogy nyomon követhessék a mozgásukat. A mocsári teknősök sötét színűek, sárga pöttyök tarkítják a testüket és a páncéljukat – és nagyon fontos, hogy ne háborgassuk őket.

A növényvilág is lenyűgöző. A lápréteken és nádasokban olyan fajok élnek, mint a szibériai nőszirom, a borzas füzike, a keskenylevelű gyapjúsás vagy az orchideafélék. A rovarok közül az imádkozó sáska, a nappali pávaszem és a kis balkáni futrinka is megtalálható a területen. A tóban harcsát, pontyot, amurt, csukát és fogassülőt is lehet fogni – természetesen csak a kijelölt horgászhelyeken.

Bővebben ITT olvashatsz a tóról


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

BUDAPEST
A Rovatból
230 éves titkos recept nyomában – felfedeztük az Unicum Házat
Kiderült, miért készült évtizedekig hamis recept alapján az ital, és milyen különlegességek érlelődnek ma is a hatalmas pince mélyén. Mutatjuk mi vár rád!


Van egy hely Budapesten, ahol egyszerre élheted át a történelem súlyát, a gyógynövények illatát, a pince hűvös varázsát és az Unicum különleges ízeit. Ez az Unicum Ház – és aki ide betér, nem csupán egy múzeumot látogat meg, hanem egy minden érzékszervére ható utazáson vesz részt.

Ellátogattunk az Unicum Ház prémium túrájára, ahol kiderült, miért készült évtizedekig hamis recept alapján az ital, és milyen különlegességek érlelődnek ma is a hatalmas pince mélyén. Mutatjuk mi vár rád!

Az élmény egy immerzív, 270 fokos vetítéssel indult, amely a Zwack család és az Unicum kalandos történetét mesélte el.

Ahogy körbenéztem, a falakon megelevenedő képek szinte életre keltették előttem a gyár múltját, a család sorsát és a legendás ital történetét.

Megtudtuk például, hogy amikor 1948-ban államosították a gyárat,

a Zwack család egy hamis receptet adott át a kommunista hatalomnak.

Így az ital hosszú évekig nem is az „igazi” volt. Később Zwack Péter a ’80-as évek végén visszatért Magyarországra, és akkoriban szinte példátlan módon visszavásárolta a saját családi cégét. Az Unicumot ekkortól újra az eredeti recept alapján kezdték el gyártani.

A régi lepárló és a titkos recept

A vetítés után jött a túra legizgalmasabb része: a régi lepárló és a pincelabirintus.

A gyár 1892-ben épült, és a lepárlóban a mai napig ott állnak azok az eredeti berendezések, amelyeken a 20. század végéig főzték a gyógynövényeket.

Belépve olyan érzésem támadt, mintha visszarepültünk volna az időben, és rögtön megcsapott a gyógynövények fűszeres illata is.

Az Unicum több mint 40 féle gyógynövényből készül, de a pontos számot szándékosan nem árulják el. Néhány összetevőről a túra során lerántották a leplet: van benne enciángyökér, édeskömény, fahéj, guajakfa.

A recept titkát egy olyan fűszerkeverék őrzi, amit kizárólag a család ismer.

Ez már keverék formájában érkezik a gyárba. A kiállításon ráadásul olyan fűszernövényeket is elhelyeztek, amiket nem tartalmaz a recept, hogy senki ne jöhessen rá a valódi titokra.

A pincelabirintus birodalma

A 2500 négyzetméteres pince egy külön világ: több mint 500 tölgyfahordót rejt, a kádármester faragott díszei pedig műalkotásként is megállnák a helyüket.

A legkisebb hordó 100 literes, a legnagyobb pedig 16 000 literes – ez utóbbi egyben a legrégebbi is, hiszen 1937 óta szolgál. Az Unicum hónapokon keresztül érlelődik a pincében lévő hordókban, mielőtt a boltok polcaira kerülne, onnan pedig hozzánk.

Az ízek kavalkádja

A pince igazi különlegességei a csapra vert hordók: a kóstolás során innen kínálják az italokat.

A prémium túra során öt féle Unicumot kóstolhattunk. Mindegyik ital más és más világ, de az alap mégis ugyanaz – ettől válik különlegessé a kóstolás.

Itt még a klasszikus Unicum is teljesen más ízélményt ad: intenzívebb, gazdagabb, mint amit a boltban vehetsz.

Az Unicum Szilva titka, hogy aszaltszilva-ágyon érlelik, amihez az ötletet egy régi kóstoló adta: annyira ízlett a vendégeknek a szilvával együtt, hogy külön italt csináltak belőle.

A Barista változatot a kávé inspirálta: presszókávéval kínálták az Unicumot, melynek akkora sikere lett a kóstolók körében, hogy külön ízvariáns született belőle.

Az Orange Bitter ötletét Olaszországból hozta a család – ott látták, hogy naranccsal és jéggel isszák az Unicumot, így lett a narancsos változat.

Az Unicum Riservában a két örökös, Zwack Sándor gyógynövény-szakértelme és Zwack Izabella borász tudása egyesül, ugyanis dupla hordós érlelést kap az ital, és részben Tokaji pincészetekból származó hordókban érlelik azt.

A prémium túra során bepillanthattunk a Soroksári úti pince egyik legféltettebb területére, a Trezor-ágba is.

Itt pihen tíz éven át az Unicum legexkluzívabb különlegessége, a Trezor XO – az Extra Old rövidítése is a hosszú érlelésre utal.

A 2013-as évjáratból mindössze 3200 palack készült, ebből 2024-ben 2000 palack került értékesítésre és a következő években is nagyjából ennyit fognak készíteni belőle.

Az XO sorszámozott, szögletes palackjai olyan exkluzívak, hogy szinte múzeumi tárgyként állnak a vitrinekben.

Érdekesség, hogy ez a pincerész egy másik különleges program, a Trezor Titka szabadulószoba egyik fő helyszíne is.

Kiállítótér – ahol a múlt életre kel

A látogatásunk a kiállítótérben zárult, ahol audioguide és QR-kódos tartalmak segítségével fedezhettük fel a Zwack család sosem hallott történeteit.

A családi legenda szerint 1790-ben II. József udvari orvosa, dr. Zwack készítette el az első italt a császár gyomorbántalmaira. Amikor az uralkodó megkóstolta, elhangzott a híres mondat:

Dr. Zwack, das ist ein Unikum!

A vitrinekben láthattuk a legidősebb fennmaradt Unicum palackot, amely megközelítőleg 140 éves.

Elolvashattuk Ady Endre Mylitta-verseit is, amelyeket Zwack Máriához írt.

Megnézhettük, melyik Arnold Böcklin festmény ihlette Pachl Viktor legendás „vízes ember” plakátját az 1910-es években.

A kiállított tárgyak között szerepelt a Zwack által átmenetileg gyártott villanykörte is. Amikor ugyanis megcsappant az ital forgalma, jobb híján fénnyel töltötték meg a palackokat.

A galérián megcsodáltuk Közép-Európa legnagyobb minipalack-gyűjteményét is, ami több mint 17 ezer darabból áll.

Az én kedvenceim egyértelműen az állatfigurás üvegek voltak.

Az interaktív kijelzőkön megpróbáltuk játékosan kitalálni, mely gyógynövényekből készül az Unicum.

Illetve unicumos puzzleval és memóriajátékkal is játszhattunk.

A szelfigép budapesti és Unicumos hátterei pedig gondoskodtak róla, hogy ne csak élményeink, hanem fényképes emlékünk is legyen az Unicum Házból.

Az Unicum Ház nem csupán egy kiállítás, hanem egy időutazás a magyar történelemben, egy kalandozás a gyógynövények között és egy élménykóstoló az ízek világából.

Egy hely, ahol a legendák életre kelnek, a titkok még titokzatosabbá válnak, és ahol minden korty mögött ott rejlik több mint két évszázad öröksége.

Amikor kiléptem, már tudtam: az Unicum nem csak egy ital. Ez valóban egy Unikum.

Ha kedvet kaptál, látogass el te is az Unicum Házba. Ráadásul most különösen jó alkalom nyílik rá: november 5-én este Beck&Grecsó előadással is készülnek a múzeum területén. Az estet egy különleges vacsora kíséri majd, ahol az Unicum termékcsalád ízei köszönnek vissza az ételek világában is.

Írta: Orosz Emese


Link másolása
KÖVESS MINKET:


BUDAPEST
A Rovatból
A Rómain nyár végével sem áll meg az élet – egész télen jégkorcsolya pályával és számos programmal vár a Miamor
A Miamor Rómaim a hideg hónapokban is végig nyitva tart és változatos programokat kínál: céges csapatépítőktől a családi napokig mindenki találhat itt kikapcsolódást és gasztronómiai élményeket.


A Római-part nyáron igazi pezsgő találkozóhely: a Duna-parti sétányon kávézók és éttermek sorakoznak, a stégeken baráti társaságok üldögélnek, miközben mások piknikeznek, sportolnak vagy csak egyszerűen átadják magukat a vízparti hangulatnak. Sokan azt hiszik, hogy a hideg hónapokban elcsendesedik a környék, pedig télen is rengeteg élményt rejt magában. Ennek legjobb példája a Miamor Rómaim, amely nyáron már többször is bebizonyította, hogy remek helyszín a kikapcsolódásra, és szerencsére az őszi-téli időszakban sem kell lemondanunk róla.

Amikor beköszönt a hűvös idő, a hatalmas kerthelyiség varázsa sem tűnik el, csak új arcát mutatja meg. Fűtött hangulatos belső tereivel, barátságos fényeivel és meghitt atmoszférájával hívogat a Miamor, ahol a gyerekektől a felnőttekig mindenki otthonosan érezheti magát. Aki ide belép, könnyen megfeledkezhet a szürke hétköznapokról: a kinti hideg helyett forró italok, finom falatok és jó társaság várja.

Egyedülálló téli élményhelyszín céges csapatépítőkhöz is

A meghitt környezetet sportos élmények is kiegészítik, hiszen november 14. és február 15. között a Miamor téli kínálatának egyik fő attrakciója a saját korcsolyapálya, ahol a 13x30 méteres jégfelületen egyszerre lehet sportolni, szórakozni és közösen élményeket gyűjteni. A pálya nemcsak családok és baráti társaságok számára ideális, hanem céges csapatépítőknek is, hiszen egyszerre ad sportos, vidám és közösségépítő élményt.

A cégek többféle formában élvezhetik a Miamor nyújtotta lehetőségeket télen:

Képzeld el, ahogy a csapatod egy különleges jégfesztiválon vesz részt: jókedvű vetélkedők, közös nevetések és a jégpályát körülölelő ünnepi fények teszik felejthetetlenné a napot. Ha a kollégák családtagjaikkal együtt érkeznének, a családi napok nyújtanak tökéletes lehetőséget: gyerekbarát programok, játékos kiegészítők és igazi, vidám közösségi hangulat vár mindenkit.

Az esték igazi fénypontja lehet egy gasztro-korcsolya program, ahol a forralt bor gőze, a sült gesztenye illata és a kürtős kalács édes ropogása mellett akár DJ vagy élőzene is gondoskodik a hangulatról. Akik pedig valóban exkluzív, különleges alkalmat keresnek, azok számára adott a lehetőség a pálya teljes privát bérlésére – így a csapat csak magának teremthet meghitt, zártkörű hangulatot.

És hogy mi teszi teljessé az élményt? Minden eseményhez jár a meleg italokkal és szezonális ételekkel gazdagított gasztro-kínálat, így a közös csapatépítés nemcsak sport, hanem egy igazi, téli hangulatú, felejthetetlen együttlét a Rómain.

És ez még nem minden: A Miamor a jégről a gasztrovilágba is elkalauzolja a csapatokat

A téli időszak különleges programpontja a városi disznóvágás, amely a hagyományos magyar szokásokat új köntösben, városi környezetben mutatja be. A közös főzés és kóstolás szórakoztató és összekovácsoló élmény, amely a csapatok számára emlékezetes pillanatokat kínál.

Tematikus étel- és italkóstoló estekkel is várnak, ahol az olasz, a magyaros és a mediterrán ízekbe lehet betekintést nyerni. Ami pedig igazán különlegessé teszi ezeket az esteket: a menüsorhoz egyórás stand-up comedy műsor társul. A humor, a közös koccintás és a gasztronómiai élmények együtt olyan felszabadult légkört teremtenek, amely garantáltan igazi csapatépítő élménnyé varázsolja az estét.

Miért válaszd őket?

A Miamor kapacitása rugalmas: a kisebb, 10 fős csapatoktól egészen a 950 fős rendezvényekig bárkit szívesen fogadnak, a fedett terek pedig minden igényt kielégítenek. A Club, a Télikert, a Színpad II., valamint a kisebb, intimebb helyszínek, mint a Gyerekles, az Iglu vagy a Kuckó mind fűthetők és kényelmesen berendezhetők, így a korcsolyázástól a gasztroesteken át a tematikus programokig minden könnyedén megszervezhető.

Legyen szó csapatépítőről, karácsonyi buliról vagy egy hangulatos családi napról, itt minden adott ahhoz, hogy a hideg hónapok is élményekkel teljenek – forralt borral a kézben, nevetéssel a jégen, jóízű falatok mellett.

Részletekért és egyéb tartalmakért keresd  a a megszokott elérhetőségein.

https://miamor.hu/


Link másolása
KÖVESS MINKET: