SZEMPONT
A Rovatból

Menedék Egyesület: csak az Ukrajnából menekült gyerekeket támogatja külön az állam, a máshonnan érkező gyerekek mintha nem is léteznének

Az ő esetükben a tankötelezettséggel járó plusz integrációs feladatokat 2016 óta az állam helyett a civilek látják el. Ők segítenek a beíratkozásban, ők adnak magyar nyelvórákat, ők korrepetálnak, ők mentorálnak.


Amikor Magyarországra érkeznek akár bevándorló, akár ide menekülő családok, az egyik legnagyobb gond a gyerekekkel van. Hogyan lehet beilleszteni a nyelvet nem beszélő, adott esetben más hagyományokkal, kulturális gyökerekkel rendelkező gyermekeket a magyar oktatási rendszerbe? Egyáltalán, fel vannak-e erre készülve a hazai iskolák?

Bár a gyermekek elképesztően tanulékonyak és sok esetben nem kell sok támogatás, csak idő, hogy elsajátítsák a nyelvet (jellemzően a szüleiket jóval megelőzve), de természetesen minden segítség jól jön az iskolaköteles gyermekeket nevelő családoknak, hogy megfelelő iskolát találjanak és segítsék beilleszkedésüket.

A Menedék Egyesület ezt a tevékenységét hosszú évek óta végzi, sok tapasztalatot halmoztak fel ebben a munkában. A közismert politikai ellenszél az utóbbi időben tovább nehezítette munkájukat, holott az államnak segítenek, amennyiben állami feladat a közoktatás megszervezése.

Nemrég kiadtak egy filmet, amely bár elsősorban az érintett szülőknek szól, de érdemes megnézni, hogy kicsit tisztában legyünk, milyen háttérmunkát végez egy civil szervezet, amikor menekültekkel foglalkozik.

Például ilyet:

Pozitív történetek – a Menedék Egyesület filmje

Ennek kapcsán beszélgettem az egyesület két munkatársával, Füredi Évával és Lakatos Zsomborral.

– Elkészült egy film, amit talán jó lenne, ha sokan látnának. Egyrészt azért is, hogy a hazai társadalom tisztában legyen, mi minden szükséges ahhoz, hogy egy iskoláskorú, menekült/bevándorló gyermek minél zökkenőmentesebben illeszkedjen be a hazai iskolarendszerbe, de azért is, hogy adott esetben az érintettekhez is eljusson, és ne féljenek gyermekeiket a magyar közoktatásba beíratni. Hol látható a kisfilm?

Füredi Éva: Elérhető a Youtube-on, megosztottuk a Menedék portáljain, elküldtük intézményeknek, a velünk kapcsolatban álló szülőknek, családoknak. A Menedék Egyesület együttműködik olyan iskolákkal, amelyekbe külföldi gyerekek járnak. Kollégáink magyarul tanítják őket, kiscsoportos közösségépítő foglalkozásokat tartunk. Ennek mind az a célja, hogy könnyebben beilleszkedjenek abba a közösségbe, amiben vannak, hogy a külföldiek és a magyarok is tudjanak egymással barátkozni.

Füredi Éva

Lakatos Zsombor: Ennek a filmnek az ide érkező külföldi szülők köre a célcsoportja. Az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága finanszírozta, és a terjesztésben is segített. Az anyag elkészítésével

az volt a célunk, hogy azokban a külföldiekben, akik itt Magyarországon letelepednek, oldódjon a feszültség vagy félelem azzal kapcsolatban, hogy beíratják a gyereküket a magyar közoktatásba.

Ez kötelező, onnantól kezdve, a 6 és 16 éves kor közötti gyermek, ha 3 hónapnál tovább tartózkodik legálisan Magyarországon. Az ezzel kapcsolatos félelem talán sok szempontból lehet megalapozott is, ugyanis ez nem egy könnyű folyamat, és azt sem állítjuk, hogy az oktatási rendszer fel lenne erre készülve. Viszont ez még mindig sokkal jobb, mint otthon tartani a gyerekeket, ami a jogszabálynak is ellentmond, de még az online oktatás sem igazi megoldás, mert azt gondoljuk, hogy az ebben a korosztályban élő gyerekeknek nagyon fontos, hogy kortárs csoporttal együtt legyenek, nem beszélve arról, hogy az integrációt ennél jobban nem segíti semmi. Itt nem csak a nyelvtanulásról, beszélünk, bár az is nagyon fontos, de az iskolai oktatásban való rendszeres részvétel megkönnyíti a megismerkedést az itteni szokásokkal, a környezetbe való beilleszkedést. Mi ezért készítettük a videót. Voltak olyan kezdeményezések 2004 és 2015 között, amik segítették azt, hogy az ide érkező migránsok számára az iskolai integráció egy könnyebb folyamat legyen. Ezek nem átfogó kezdeményezések, hanem egyedi fejlesztések voltak, többségében EU-s pénzekből.

Ezek az utóbbi időben leálltak, körülbelül 2018-tól. Inkább azt tapasztaljuk, hogy egy-egy iskolában saját kezdeményezésből, próbálnak fejleszteni.

Most az orosz-ukrán háború miatt nagyon nagy számban érkeztek gyerekek a szomszédos Ukrajnából, aminek kapcsán március első napjaiban állandó intézkedések is megjelentek, amik legalább egy keretet adnak valamiképpen. Bár ez célzottan csak az ukrán gyerekekre vonatkozik, de legalább valami motivációt vagy hátteret jelent abban, hogy az integrációt próbálják segíteni az iskolákban. Én azt gondolom, hogy nagyon fontosak lennének a módszertani fejlesztések, amik sok esetben nem jelennek meg a pedagógusképzésben, illetve sajnos limitáltan érhetőek csak el. A fővárosban talán jobb a helyzet, mint mondjuk a vidéki településeken.

Lakatos Zsombor

– Most is csak az Ukrajnából érkezett gyerekekre ad az állam támogatást? Tehát ha valaki Szíriából érkezik, akkor azt ebből a támogatásból nem lehet megoldani, azt más forrásokból kell?

Lakatos Zsombor: Igen. 2016-ig létezett az integrációt segítő normatíva a külföldi tanulók után, de ez megszűnt. Tehát

semmilyen plusz támogatás nem jár a külföldi gyerekek integrációjával kapcsolatban,

a mostani támogatás is kizárólag az Ukrajnából érkezett menedékes gyerekek kapcsán vehető igénybe. Tehát ebből, mondjuk a Szíriából vagy Afganisztánból érkezett gyerekeknek nem lehet különórákat biztosítani.

– Abból a szempontból, hogy minden gyereket megillet a kortárs közösségben való élet és a tanulás joga, nem is kellene megkülönböztetni a menekült és bevándorló gyerekeket. Ez a program rájuk is kiterjed?

Lakatos Zsombor: Magyarországon sokkal több bevándorló gyerek van, főleg, ha a 2022 előtti adatokat nézzük, mint amennyi menekült gyerek. Most nehezebb tisztán látni, mivel az Ukrajnából érkezők esetében nehezen látható, hogy hányan érkeznek, hányan maradnak itt, hányan vannak benne a közoktatásban. Januárban jelentek meg az oktatási államtitkárságtól számok arról, hogy hányan vannak az oktatásban, de a bevándorló gyerekek száma alapvetően több. Jól látja, hogy ezek a kihívások, problémák, ugyanúgy megjelennek egy nem magyar anyanyelvű bevándorló gyereknél, mint mondjuk egy menekült nem magyar anyanyelvű gyereknél, mert ezek elsősorban nyelvi kihívások és interkulturális kihívások. Persze egy menekültnél, ehhez még sok szociális természetű dolog is hozzárakódhat, hiszen sok esetben mindent hátra kell hagyni a menekülés során.

– Hogyan találják meg önöket? Megérkezik a menekült, a bevándorló, megáll Magyarország közepén, honnan fogja tudni, hogy van a Menedék Egyesület? A hivatalnokok mondják nekik, hogy van egy ilyen lehetőség, forduljanak oda, vagy csupán szerencse kérdése, hogy eljutnak-e önökhöz?

Füredi Éva: A határnál a Menedék Egyesületnek vannak szórólapjai. De akár más szervezetek, akik jelen vannak a határnál, ők ismerik a Menedék Egyesületet, és részben általuk, részben ajánlás által találnak meg bennünket.

Lakatos Zsombor: Ameddig a menekültügyi rendszer működött Magyarországon, jelen voltunk az összes táborban, az összes befogadó állomáson ott volt a Menedék. Mivel a menedék most már 28. éve létezik Magyarországon, így a menekültügyben jelenlévő szervezetek, elég jól tudják, hogy vagyunk, tehát sok esetben így küldik az embereket hozzánk.

Füredi Éva: És az iskolák is szoktak ajánlani bennünket a családoknak.

– Ez csak Budapesten működik, vagy máshol is?

Lakatos Zsombor: Ahogy az előbb is említettem, a 2018-as évek előtt, a Menedék a nagyobb befogadó állomások környékén mindenhol jelen volt. Aztán 2018 után ez eléggé Budapestre szűkült, majd amikor kiszélesedett a háború 2022-től, onnantól kezdve egyrészt Kelet-Magyarországon, Nyírbátor környékén van a menedéknek három alkalmazottja, továbbá Nyugat-Magyarországon, Győr-Moson-Sopron megyében szintén jelen vagyunk. Ez biztos, hogy nem akkora elérés, mint egy nagy egyházi szervezetnél, ami minden településre kiterjed. Viszont alakítottunk mobil csoportot is, tehát ha beérkezett hozzánk egy jelzés, akkor megpróbáltunk elmenni az adott településre és ott felmérni a teendőket.

– Az, hogy nincsenek már menekülttáborok, azt jelenti, hogy már nem jönnek menekültek az országba akkora számban?

Lakatos Zsombor: Az látható, hogy

2016-tól kezdődően folyamatosan leépítették a menekültügyet. Nagyon sok mindennel alá lehet támasztani ezt az állítást, nemcsak a táborbezárásokkal, különböző szociális és jogszabályi intézkedésekkel.

Mára jószerivel majdnem teljesen megszűnt, főleg onnantól kezdve, hogy a Covid alatt az országa való belépést is lehetetlenné tették. Tehát maga a menekültügy leépült, és ebben a helyzetben érkezett az ukrán menekülthullám, aminek az ellátása kevésbé a menekültügy keretében történik, sokkal inkább a katasztrófavédelem, a nagy egyházi szervezetek, és kisebb civil szervezetek foglalkoznak a helyzettel.

– Arra van számítás, hogy hány gyerek eshetett ki ebből az ellátásból azáltal, hogy leépítették az állami menekültügyet?

Füredi Éva: Az iskolakötelezettség érvényes mindenkire.

– Ezt értem, elsősorban az integráció támogatására gondolok. A nyelvi felzárkózás támogatására, segítségre, amit önök csinálnak. Ha szűkülnek a lehetőségek, akkor szűkül az elérés. Tehát, hányan lehetnek azok, akik azáltal nem kerülhettek rá a radarra, mert maga a rendszer eltűnt?

Lakatos Zsombor: Nem biztos, hogy a nagy központosított táborok lennének a jó megoldás a menekültügyben, de addig erre jobban volt rálátás. Ahogy az egyesület igazgatója többször is nyilatkozta, egy ekkora hullámot, mint ami 2022-ben érkezett, a korábbi teljes létszámban felálló menekültügy sem tudott volna kiszolgálni. Sok terület most annyira nem átlátható, hogy számokat biztosan nem tudnék mondani.

– A legtöbb menekülő vagy bevándorló valószínűleg Budapestet veszi célba, de mi a teendő azokkal, akik kisebb településeken vannak?

Füredi Éva: Több helyen jelen vannak az egyházi intézmények, aztán a Vöröskereszt, ugye nekik több helyen van lefedettségük, ők más típusú szolgáltatást adnak, de így tudnak plusz segítséget kérni.

Lakatos Zsombor: Azt gondolom, hogy az, amit mondott, az korábban helytálló volt, hogy a legtöbb külföldi Budapesten volt. Most főleg az ideérkező ukránok miatt ezt elég nehéz megmondani. Valószínűleg Budapesten nagyon sokan vannak, de a keleti országrészben ugyanúgy. A kisebb településeken, sok esetben akár a településhatáron kívül elhelyezve, ahonnan nagyon nehéz hozzáférni különböző szolgáltatásokhoz, tehát biztos, hogy ők nehéz helyzetben vannak.

Itt nagyon fontos lenne az állam szerepe, hogy az ottani közoktatási intézmények hasonlóképpen el tudják érni ezeket a lehetőségeket, mint ahogy mondjuk egy fővárosi oktatási intézménynek valamelyest a rendelkezésére áll a lehetőség.

Nekünk, egy 30 fős civil szervezetként nincs ekkora elérésünk. Persze, ahogy Évi mondta, ettől függetlenül léteznek azért máshol is olyan civil szervezetek, akik ezt próbálják támogatni. Azt gondolom, hogy ebben azért nagyon fontos lenne az állami szerepvállalás, koordináció.

– Jellemzően mi az, amit egy család kaphat önöktől?

Füredi Éva: Komplett szociális munkát tudunk biztosítani a hozzánk forduló családoknak. Például ha valaki munkát keres, a mi szociális munkatársunk segít neki a munkakeresésben. Ehhez sokszor kell interkulturális közvetítőt vagy tolmácsot hívni. Aztán van, aki lakhatást keres. Ez jelenleg nagyon nehéz. Szerintem ez az egyik legnagyobb probléma, főleg az ukránok kapcsán. Mi albérletkeresésben tudunk segíteni, mert nekünk lakhatási programunk nincs. Ez pénz nélkül nagyon nehéz. Erre van ott a katasztrófavédelem, hogy ha valaki egyáltalán nem tud fizetni, őket különböző szállásokon elhelyezik.

Megkeresnek bennünket a családok, hogy szeretnék iskolába, óvodába beíratni a gyerekeiket, vagy szeretnék az egészségügyi ellátást elérni, de nem tudják, hogyan kell megkeresni, hogy ki a háziorvos, ki a gyerekorvos.

Van, hogy a gyerekeknek valamilyen tanulási nehézségük van, ilyenkor sokszor önkéntesek bevonásával, mentorálással, korrepetálással tudunk segíteni. Van sok gyerekeknek, fiataloknak, nőknek szóló programunk, amikor bizonyos rendszerességgel különböző tematikájú összejöveteleket szervezünk. Vannak magyar nyelvóráink, lehet nálunk különböző szinteken magyarul tanulni, most már van online is és személyes jelenléttel is. Az online-ba be tudnak azok is csatlakozni, akik esetleg nem Budapesten vannak. Végül különböző dokumentációk intézésében, például tartózkodási, letelepedési engedély megszerzéséhez segítünk eligazodni a magyarországi bürokráciában.

Lakatos Zsombor: Annyit tennék még hozzá, hogy jogi tanácsadást bár folytatunk, de alapvetően a jogi segítségnyújtást elsősorban a Helsinki Bizottság biztosítja. Nálunk elsősorban tanácsadás van, és valamelyest a pszichoszociális jólléttel is próbálunk foglalkozni a gyerekeknél. Együtt dolgozunk gyermekpszichológusokkal, de itt is, ha valakinek komoly terápiára van szüksége, illetve a felnőtteknél, ha valaki rászorul, akkor őt elsősorban a Cordelia Alapítványhoz közvetítjük.

Füredi Éva: És ugye ehhez tartozik még az iskolai integráció segítése, amiről eddig beszéltünk, az is a csomagnak a része. Persze nyári táborokat is szoktunk szervezni.

Lakatos Zsombor: Ez a szolgáltatás rész, de azért az is fontos, hogy a Menedék egy kutató intézményként is működik, és az egyesületen belül van egyfajta szakpolitikai tevékenység is, tehát mindenképpen szeretnénk hatással lenni az itthoni szakpolitikára, mert azt gondoljuk, hogy már elég régóta és elég sokat dolgoztunk abban, hogy ehhez szakértően hozzá tudjunk szólni.

– Kíváncsi a kormányzat az önök véleményére?

Lakatos Zsombor: 2010 előtt ez elég aktív volt, tehát voltak ilyen konzultációk.

Nemzetközi színtéren továbbra is benne vagyunk a szakmai tapasztalatcserében. Az hazai ellátórendszerrel továbbra is fennáll egy aránylag jó kapcsolat, azaz ha nem a politikai szintet nézzük, hanem a végrehajtási szintet, ott volt együttműködés.

Az utóbbi időben mintha megint indulna talán valami nyitottság kormányzati oldalról.

– Már csak egy kérdésem van, ez pedig egy szó, az, hogy: miből?

Lakatos Zsombor: A legnagyobb háttér, amiből működünk az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának a szponzorációja, de vannak más nemzetközi szervezetek is, akikkel kapcsolatban vagyunk. Itt nem adományok érkeznek, hanem projekteket valósítunk meg. Aztán vannak olyan EU-s projektek, elsősorban talán inkább a kutatások terén, amiket nemzetközi konzorciumban valósítunk meg, és persze valamekkora rész magánadományokból érkezik, de ez azt hiszem talán a legkisebb hányada a forrásainknak.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
CNN: Trump olajszankciói akár meg is buktathatják Orbánt, aki szinte csak az oroszoktól hajlandó olajat venni
Miközben az EU-tagok leváltak az orosz energiaforrásokról, Magyarország 92%-ban Moszkvára támaszkodik. A leválás helyett nőtt a függőség.


Orbán Viktor a múlt héten még örömmel fogadta, hogy Magyarország lehet az Oroszország és az Egyesült Államok közötti, ukrajnai háborúról szóló csúcstalálkozó helyszíne. A miniszterelnök abban bízott, hogy ezzel megmutathatja a világnak: „a békéhez vezető út Budapesten keresztül vezet”, írja a CNN.

A tervek azonban hirtelen megváltoztak. A Trump-adminisztráció végül félretette a budapesti találkozó ötletét, és ehelyett szankciókat jelentett be Oroszország két legnagyobb olajcége ellen. Ez volt az első ilyen lépés azóta, hogy Trump visszatért a Fehér Házba.

A szankciók célja, hogy csökkentsék Oroszország hadieszközeinek utánpótlását, de a magyar gazdaságra is komoly hatással lehetnek.

Magyarország továbbra is nagymértékben függ az orosz energiától. 2024-ben az ország nyersolajimportjának 92 százaléka Oroszországból származott.

Egy friss jelentés szerint Magyarország az invázió előtti 61 százalékról 86 százalékra növelte az orosz olajtól való függőségét. A dokumentum alapján

Magyarország és Szlovákia vásárlásai májusra 2060 milliárd forintot hoztak Oroszországnak.

A jelentés szerint ez „egyenértékű 1800 Iszkander–M rakéta beszerzésének költségével, amelyeket ukrán infrastruktúra megsemmisítésére és ukrán civilek megölésére használtak”.

Az orosz olaj jelenleg a Druzsba vezetéken keresztül érkezik Magyarországra, amit a nyáron több alkalommal is ukrán drónok támadtak meg. A szakértők szerint hazánk más forrásból is beszerezhetne nyersolajat, például a horvát Adria vezetéken keresztül, de eddig nem történt érdemi változás.

A CNN szerint

Orbán Viktor a magyar állami rádióban arról beszélt, hogy kormánya „azon dolgozik, hogyan lehetne megkerülni” az amerikai szankciókat, de további részleteket nem közölt.

Közben az Európai Unió is új bejelentést tett: 2027-től betiltják az orosz cseppfolyósított földgáz importját.

Orbán egy korábbi találkozón azt mondta Donald Trumpnak, hogy orosz energia nélkül a magyar gazdaság „térdre kényszerül”.

2022 februárjában, amikor Oroszország lerohanta Ukrajnát, az EU-tagországok lépéseket tettek az orosz energiafüggőség csökkentésére. Magyarország, Szlovákia és Csehország azonban mentességet kaptak az orosz nyersolajtilalom alól, hogy több idejük legyen az átállásra.

Magyarország a leválás helyett növelte a függőséget.

A miniszterelnök hangsúlyozta, hogy a magyar kormány a „szuverenitás” mellett áll ki – vagyis fontosnak tartja, hogy az ország maga dönthessen a stratégiai kérdésekről, beleértve a nemzetközi kapcsolatait is. Orbán az utóbbi években szoros viszonyt alakított ki Donald Trumppal és Vlagyimir Putyinnal is.

Az új amerikai és uniós intézkedések egy olyan időszakban érkeztek, amikor Orbán Viktornak belpolitikai kihívásokkal is szembe kell néznie.

Az ellenzék soraiban egyre aktívabb Magyar Péter, aki korábban a kormány egyik szoros szövetségese volt, mára viszont az egyik legélesebb bírálójává vált, írja az amerikai lap.

Elina Ribakova, a Peterson Institute for International Economics vezető közgazdásza szerint

Magyarország reakciója lehet az első komoly teszt arra, mennyire veszi komolyan a Trump-adminisztráció a szankciók betartatását.

Az amerikai pénzügyminiszter, Scott Bessent úgy fogalmazott: a szankciók azért váltak szükségessé, mert Putyin „nem volt hajlandó véget vetni ennek az értelmetlen háborúnak”.

Donald Trump óvatosabban nyilatkozott, reményét fejezte ki, hogy a szankciók „nem lesznek sokáig érvényben”. A budapesti csúcstalálkozóról pedig azt mondta: „meg fogjuk csinálni a jövőben”.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

SZEMPONT
A Rovatból
Udvaros Dorottya: Kedves Nagy Feró, ne várjon másokra, adja vissza a Kossuth-díjat!
A színésznő szerint Feró szavai megbocsáthatatlanok. Úgy véli, a zenész csak hárít, és nem vállalja a tettei következményét.


Nagy Feró a Békemeneten adott interjúban úgy fogalmazott, hogy a Szőlő utcai ügyben érintett lányok kerestek pénzt, tehát „mindenki jól járt”. A kijelentését később sem vonta vissza, sőt, több alkalommal is kiállt mellette. Az RTL Híradónak annyit azért elismert, hogy „lehet, kicsit túllőtt a célon”, de továbbra is azt gondolja, hogy nem mondott olyat, ami ne lenne vállalható. Időközben felmerült az is, hogy Őrbottyánban visszavonják a díszpolgári címét, de ez sem érintette különösebben.

A történtekre Udvaros Dorottya is reagált, és a Magyar Hangnak adott interjúban elmondta a véleményét.

„Nem hiszem, hogy Nagy Ferónak másokra kellene várnia, adja vissza magától a Kossuth-díját.”

A Kossuth-díjas színésznő és a Nemzet Színésze szerint Nagy Feró „szörnyű kijelentése” után nem méltó a kitüntetésre.

„Miért kell megvárnia, amíg tízen erre kérik, nem az lenne a legtermészetesebb, hogy egy ilyen nyilatkozat után magától lemond az elismerésről? Kedves Nagy Feró, ne várjon másokra, adja vissza a díjat” – fogalmazott Udvaros.

Szerinte a zenész kijelentései a kihasznált és bántalmazott lányokról felháborítóak, és még az egyre durvább közbeszédben is különösen kegyetlenek.

„Nagyon felzaklatott az ügy, botrány, hogy ma elhangozhat egy ilyen mondat, ahogy Nagy Feró későbbi kijelentései is szörnyűek. Azt mondja, hajlandó bocsánatot kérni, mintha ez valamiféle kegy lenne, de ahhoz már nem elég bátor, hogy viselje a szavai következményeit.”

„Ne mások javaslatára és védelmére várjon, a saját lelkében tegyen rendet, kérjen bocsánatot és adja vissza a Kossuth-díjat. Így talán még megőrizheti a méltóságát” – mondta a színésznő.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
„Az orosz válasz: nyet-nyet-nyet-nyet” – ezért hiúsult meg a budapesti Trump-Putyin csúcs Gyarmati István szerint
Az oroszok megijedtek, de végül kijátszották Trumpot – mondja a szakértő. Amíg nem lesz komoly és hihető az amerikai elnök elszántsága a szankciókra vagy a fegyverszállításokra, addig az oroszok egyetlen lépést sem tesznek.


Egy hét alatt hatalmasat fordult Trump orosz-politikája. Nemrég még Orbán Viktor arra számított, hogy történelmi békecsúcsot tartanak Budapesten Ukrajna ügyében, az orosz és az amerikai külügyminiszter előkészítő telefonbeszélgetése után azonban mindez teljesen lekerült a napirendről. Sőt, Trump a korábbiaknál sokkal erősebb szankciókat jelentett be a Lukoil és a Rosznyeft ellen, ami Magyarország energiaellátását is érzékenyen érintheti. A Bloomberg azóta kiderítette, hogy az oroszok arra számítottak, Trump megenyhült a Donbász teljes átengedése ügyében, az amerikaiak viszont ragaszkodtak a tűzszünethez a jelenlegi frontvonalak mentén.

Mi okozhatta ezt a hatalmas féleértést? Mi motiválta Trump lépéseit, és mire játszottak az oroszok, amikor először lelkesen üdvözölték a békecsúcsot, majd hajthatatlannak bizonyultak az alapvető kérdésekben? Erről beszélgettünk Gyarmati István volt diplomatával, biztonságpolitikai szakértővel.

– A fejlemények tükrében megalapozott volt-e egyáltalán a budapesti csúcstalálkozó terve?

– Ha az amerikai elnök bejelent valamit, azt komolyan veszi, akkor igen. Donald Trumpnál viszont más a helyzet, ezek szerint nem kell mindent komolyan venni, amit mond. Persze ő komolyan gondolta, csak aztán az események talán elgondolkoztatták, meg beléptek a tanácsok is a történetbe. Trump esetében úgy működnek a dolgok, hogy a nagy bejelentéseket nem feltétlenül egy előre megtervezett sajtóértekezleten teszik, ahol a sajtóközleményt 25 szakértő átnézi előzetesen, hanem, mondjuk adott esetben Donald Trump ott ül az irodában, vagy az ágyában a számítógép mellett, és úgy érzi, csinálni kéne valami nagyon fontosat, mint ahogy Malacka érezte a bizonyos dalban, ezért beírja valamelyik közösségi médiára, hogy mit gondolt éppen, és abból máris politikai bejelentés lesz. Szerintem ebben az esetben is ez történt.

Meggondolatlanul fellelkesedett azon, hogy ez a drága Vlagyimir milyen szépen beszélt vele, és bejelentette, hogy most lesz egy csúcstalálkozó, anélkül, hogy átgondolta volna, mivel jár ez.

Aztán ebből amerikai politika lett, mert ha az elnök valamit bejelent, akkor az úgy van. El is kezdődtek a biztonsági szolgálatok előkészületei. Szerencsére Marco Rubiot jelölte ki Trump, hogy előkészítő tárgyalásokat folytasson, nem azt az idióta Steve Witkoffot. Rubio, aki szerintem talán a legjobb külpolitikusa Trump környezetének, két és fél órát telefonált Szergej Lavrovval, és Lavrov meg azt csinálta, amit régen Gromiko szokott, az egykori „Mr. Nyet”, és elmondta, hogy szó sincs megegyezésről. Rubio visszament, és elmondta ezt az elnöknek. Közben az is kiderült, amikor Volodimir Zelenszkij ott volt, hogy ő sem hajlandó elfogadni ezeket a feltételeket, és nyilvánvalóan az európai vezetők is mind interveniáltak Trumphoz. Ez még neki is sok volt, így elhalasztották a csúcstalálkozót.

– Nyilván az orosz tárgyalási pozíció egy hatalmas nagy „nem”-mel kezdődik.

– És azzal is végződik.

– A diplomáciában szokás, hogy mindenki először megteszi a maga tétjeit, aztán valahol középen találkoznak. Tehát ha az oroszok az elején azt mondják, hogy „nem”, abból – ellentétben sok más esettel – a végén is csak egy „nem” lehet?

– Az oroszoknál általában igen, most különösen. Donald Trump sajnos azt a hibát követte el, és nem először, hogy nyerő helyzetből vereséget szenvedett. Az egész csúcstalálkozó ötlete Putyin részéről azért merült fel, mert megijedt attól, hogy Trump és az európaiak bevezetik az úgynevezett másodlagos szankciókat. Trump rábeszélte Indiát, ami óriási dolog, hogy álljon be a sorba és ne vegyen orosz olajat, Japánt is rábeszélte, az új miniszterelnök is támogatni fogja ezt. Kína nem tudja pótolni: vesz ugyan orosz olajat és gázt, de nem tudja átvenni azt a mennyiséget, amit India nem vesz meg; nincs hozzá sem szállítási kapacitása, sem igénye. Szívességből nem fogja a Jangce folyóba önteni az orosz olajat. A másik, amitől az oroszok megijedtek, az a Tomahawk. Trump „készenlétbe helyezte” őket. Putyin egész akciója arról szólt, hogy ezt a két veszélyt elhárítsa, és úgy tűnik, sikerült is neki, legalábbis egyelőre „bepaliznia” Trumpot, hogy ne tegye meg azt, amit kilátásba helyezett.

Pedig ez nyerő helyzet volt, hiszen Putyin megijedt tőle.

Ez a vesztes amerikai pozíció így is marad mindaddig, amíg nem lesz komoly és hihető Trump elszántsága a szankciókra vagy fegyverszállításokra. Addig az oroszok egyetlen lépést sem tesznek.

– Trump már többször is belesétált ebbe a csapdába.

– Igen, többször. A leglátványosabban Alaszkában, ott szó szerint sétált bele, de volt több telefonos megbeszélés is. Valaki csinált egy grafikont arról, hogyan alakultak az orosz légitámadások Ukrajna ellen, és bejelölte azokat az időpontokat, amikor Putyin találkozott vagy telefonon beszélt Donald Trumppal. Kivétel nélkül mindegyik alkalom után megugrottak az orosz légitámadások. Trump nem külpolitikus, másrészt azzal dicsekszik, hogy életében egyetlen könyvet sem olvasott el, valószínűleg Kennan már túl hosszú lenne neki.

– Meg kell-e annyira ijedni a Tomahawkoktól, amikor Ukrajna hónapról-hónapra fejleszt ki elég komoly robotrepülőgép-kapacitást Amerika nélkül is?

– Az ukrán stratégia most úgy néz ki, bár nem hirdették meg, hogy orosz olajipari létesítményeket támadnak. Egyes számítások szerint az orosz finomítói kapacitás 18%-a már működésképtelen, és már ez is elég ahhoz, hogy komoly üzemanyaghiány lépjen fel Oroszországban. Megtiltották a benzinexportot, de egyes területeken így sem lehet benzint kapni, hosszú sorok vannak, sok idő után ismét a kutaknál. Ezt valahogy elviseli az orosz gazdaság, az ukránok pedig ezt akarják tovább folytatni. A Tomahawkok erre jók: mélységi csapásmérésre alkalmasak, nagyon pontosak, nagy robbanóerejűek, pontosan erre a célra valók. Azt szokták mondani, helytelenül, hogy az orosz nép mindent elvisel. Talán ezt még igen, de a gazdaságnak, a fegyvergyártásnak probléma lesz, és igazán nagy gond akkor lesz Oroszországban, amikor a hadsereg üzemanyag-ellátása válik problémássá. Ezt szeretnék elérni az ukránok nagyon helyesen, jó taktika, és ehhez kellenek a Tomahawkok.

– Ha Trump végül rájön, mire használták fel, elképzelhető, hogy a Tomahawkok mégis megérkeznek Ukrajnába?

– Abszolút, erre várunk. Kérdés, eljött-e már ez a pillanat: Trumpot már többször átverték. Normális ember egy átverés után felismeri a mintát, kettő-három-négy-öt után pedig muszáj lenne. Ráadásul fokozódik rajta a nyomás otthon. Nem gondolom, hogy például a külügyminisztere most már szó nélkül helyeselne neki, különben nem úgy tárgyalt volna, ahogy tárgyalt.

– Vajon még mi lehetett a két külügyminiszter beszélgetésében? Elképzelhető, hogy az oroszok a NATO-val kapcsolatos követeléseikhez is ragaszkodtak, hogy vonuljon vissza az 1997-es határai mögé? Ez még napirenden van?

– Abszolút napirenden van. A beszélgetés két és fél órás volt, de felezzük meg a tolmácsolással miatt. Akkor is jó másfél óra érdemi beszélgetés. Lavrovval nagyon nehéz tárgyalni, mert nem tud igent mondani; főleg semmit sem mond, csak nemet. Szerintem Rubióék idáig biztos nem jutottak el. Úgy gondolom, kizárólag az orosz–ukrán háborúról beszéltek; ott adta elő az elvárásait az amerikai külügyminiszter: azonnali tűzszünet ott, ahol a csapatok vannak, területcserével és így tovább azok, amiket szoktak, amik talán még mindig túl engedékenynek tűnhetnek, de már lehetett volna velük mit kezdeni. Biztonsági garanciákról is biztosan szó volt, de erről az oroszok hallani sem akarnak, és még néhány más dologról. Az orosz válasz pedig: nyet-nyet-nyet-nyet.

– Mikor kerülhet sor valódi tárgyalásra, akár amerikaiak és oroszok, de leginkább oroszok és ukránok között? Hány évig lehet húzni még egy ilyen háborút?

– Attól függ, mi történik a háborúban. Ha Trump „durcáskodik”, és az amerikaiak kivonulnak az egészből, az egy dolog. Ha odaadja a Tomahawkokat, az meg egy másik. Hetek alatt lehetne fegyverszünetet teremteni, ha Trump valóban beizzítja ezeket a fenyegetéseket vagy lehetőségeket. De ha minden így marad, még évekig is eltarthat.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Csapody Tamás: Bárki lesz is hatalmon, az általános hadkötelezettséget vissza fogják állítani Magyarországon
A jövő évi választáson a hatalomért küzdő két párt ugyanakkor egyértelművé tette, hogy nem kívánják bevezetni a sorkötelezettséget. Magyar Péter szerint „egy szó sem igaz” abból, hogy pártja ilyesmit tervezne.


Csapody Tamás társadalomkutató, hadtörténész és egyetemi oktató azt írta a Facebook-oldalán:

„Bárki lesz is hatalmon, az általános hadkötelezettséget vissza fogják állítani Magyarországon.”

Érvelése szerint a szomszédos országokban komolyan fontolóra vették, vagy több helyen már be is vezették a sorkötelezettséget, Nyugaton pedig Dániában a nőket is bevonnák valamilyen formában. Konkrét példaként a horvát parlament a minap döntött a kötelező sorkatonai szolgálat visszaállításáról.

Úgy látja, az orosz–ukrán háború miatt ez a hullám Magyarországot is elérheti, függetlenül attól, ki nyeri a 2026-os országgyűlési választást. Szerinte még a gyors béke sem lenne elég ahhoz, hogy a veszélyérzet megszűnjön.

Közben a jövő évi választáson a hatalomért versengő két párt egyértelművé tették, hogy nem kívánják bevezetni a sorkötelezettséget. Magyar Péter szerint „egy szó sem igaz” abból, hogy pártja ilyesmit tervezne. A Fidelitas szerint „szó sem lehet” a sorkatonaság visszaállításáról, ezért aláírásokat gyűjt.

(via Népszava)


Link másolása
KÖVESS MINKET: