Meghalt Vitányi Iván, a Demokratikus Koalíció tiszteletbeli elnöke, gyászol Gyurcsány Ferenc is
96 esztendős korában elhunyt Vitányi Iván szociológus, politikus - adta hírül Facebook-oldalán Gyurcsány Ferenc.
A Demokratikus Koalíció elnöke megemlékezett arról is, hogy Vitányi a párt megalakulása, 2011 óta tiszteletbeli elnöke volt a DK-nak, ő birtokolta az egyes számú párttagkönyvet is.
Vitányi Iván 19 évesen, 1944-ben a Magyar Diákok Szabadságfrontjának és a Görgey-zászlóaljnak tagja lett. Emiatt a Gestapo letartóztatta, a Bajcsy-Zsilinszky Endrével szomszédos cellába került.
1945-ben lépett be a MKP-ba, majd annak jogutódjának, az MDP-nek lett tagja. A forradalom után nem lépett be az MSZMP-be, csak 1972-ben, mikor a Népművelési Intézethez került.
A rendszerváltás után 1990-től 2014-ig az Országgyűlés tagja volt, először az MSZP, majd az utolsó 3 évben a DK színeiben.
Facebook-oldalán Gyurcsány Ferenc (aki profilképét is feketére állította) azt írja róla:
Magától értetődően, hivalkodás nélkül, rendkívüli szellemi és morális színvonalon. Személyiségét a lenyűgöző intellektus, az elképesztő tájékozottság és műveltség, a lankadatlan alkotóerő és tenni akarás, nem utolsó sorban pedig a makulátlan tisztesség jellemezte. Az idők során mindehhez olyan sokrétű és gazdag, évszázadon átívelő tapasztalat társult, ami egyedülállóvá tette őt a magyar közéletben. Egyedülállóvá, de korántsem magányossá. Hisz mindig csapatjátékos volt, a legkiválóbb, a legönzetlenebb. Ha valakire, őrá igaz: mindenki tisztelte és szerette. Nemcsak a barátai, de az ellenfelei is respektáltak mindig.
A magyar társadalom és a magyar politika jelenségeit mindig nagy történelmi távlatban, a legtágabb szellemi és kulturális kontextusban, ugyanakkor igen konkrétan és gyakorlatiasan értelmezte: mindig a jobbító cselekvés esélyét keresve, egyúttal azonnal gyakorolva is. Gazdag, termékeny, alkotó és cselekvő életet élt, melyet a modern demokratikus Magyarországért vívott szakadatlan cselekvés töltött ki.
Tette mindezt a legtermészetesebb módon, nemcsak az öncélú hedonizmus, de az önsanyargató aszkézis is idegen volt tőle.
Vagyunk, mivé tenni akart bennünket. Most elment, de hagyott valamit a történelemnek: az embert érteni, szolgálni akaró világ keresésének, szolgálatának örök kötelességét”
- zárja sorait a volt miniszterelnök.
