FELFEDEZŐ
A Rovatból

„Meghalt, de itt van – örökre megváltozott a barátnőm személyisége egy agyrázkódástól”

A történet elbeszélője szerint az ilyen helyzeteket is el kellene gyászolni – de erre nincs bevett szokás a kultúránkban.


A The Guardian cikke drámai történetet mesél el egy írónőről és a barátnőjéről, aki egy közlekedési balesetben súlyos agysérülést szenvedett. Az írás szerzője nem árulja el a saját nevét és a lányét sem, akit az írásban Gabrielle-nek nevez.

Gabrielle egy januári napon telefonált a párjának, hogy jöjjön gyorsan, balesetet szenvedett. Az írónő elmondása szerint innentől, mint a krízishelyzetekben általában "megállt a film, csak képek voltak."

Emlékszik a megrongálódott autóra, a véres-hajas ablaküvegre és a lány kezére, ami a hordágyról lelógva erősen szorította az övét.

Gabrielle-t a kórházban ellátták, összevarrták a fejét, és az orvos tájékoztatta a szerzőt, hogy a barátnője súlyos agyrázkódást szenvedett.

Ezután az írónő otthon ápolta kedvesét, aki az első éjjelen olyan mélyen aludt, "mint egy beteg állat, vagy gyermek."

A következő napon brutálisak voltak a pár számára, Gabrielle ugyanis erős fejfájástól szenvedett és minden erős inger - legyen az vizuális vagy hanghatás - csak még rosszabb hatással volt az állapotára. Egy héttel később elmentek bevásárolni, de a lány a sok ingertől kimerült és rosszul lett, ami az üzletben érte.

Ekkorra lett egyértelmű, hogy Gabrielle fizikailag ugyan egyértelműen gyógyulófélben volt, de az agya nem megfelelően működött.

Korábban egyszerű feladatok váltak nehézzé a számára, ami miatt dühkitörései voltak, sírt és a párját hibáztatta. A memóriája rosszul működött - volt, hogy többször is fel kellett neki olvasni egy-egy oldalt egy regényből, mert nem emlékezett rá. Az időérzéke is eltűnt, éjszakánként felriadt és szorongva, dühösen reagált arra, hogy nem érezte, vajon mennyi idő telhetett el a lefekvése óta. Tíz perc vagy tíz óra - nem érezte a különbséget.

"Nem tudtuk, mi történik Gabrielle-lel, csak abban voltunk biztosak, hogy nem ilyen volt a baleset előtt - írja a nő. - "Csak később, kutatást végezve értettük meg a változás mechanizmusát. Az agyrázkódás ugyanis alapvetően az agy sérülése. Képzelj el egy befőttes üveget, ami tele van sűrű folyadékkal s van benne egy barack. Ha erőszakosan rázzuk az üveget, a barack több sérülést is szenved. Ha kivennénk az üvegből, látható lenne a sok apró seb, s a nyomódások körüli területen is látható lenne a hatás."

Ha később megkóstoljuk a barackot, az ütődések helyén nem olyan finom a húsa - a szerző ehhez hasonlítja az agyrázkódást is. Az agyban lévő neuronok már nem úgy működnek, mint korábban, s ez a károsodás rendszerint visszafordíthatatlan.

Ugyanakkor a Gabrielle-t a sürgősségin, majd a későbbi vizsgálaton az orvosok megnyugtatták, hogy nem súlyos az agyrázkódása. Ám Paul van Donkelaar, a British Columbia Egyetem agysérülési pszichés hatásokkal foglalkozó professzora szerint a sérülés súlyossága nem feltétlenül jelzi előre, hogy az adott személyre miként hat a baleset.

"Súlyosan kimerültem - írja a szerző. - Otthonról dolgoztam egy kis hetilap szerkesztőjeként. Gyakran kimásztam az ágyból, miután Gabrielle elaludt, hogy dolgozzak. Folyamatosan "ügyeletben" voltam, vagy az újság, vagy Gabrielle miatt."

Az írónő ma már tudja, hogy segítséget kellett volna kérnie. Sem az orvosok, sem az ismerősök nem hittek a lánynak, mert többnyire teljesen fókuszált volt és normálisnak tűnt.

"Úgy éreztem, amíg hiszek benne, jobban kell lennie. Elkezdtem keményen inni. Annyit fogytam, hogy elkezdett kimaradozni a menstruációm. Gyakran gondoltam rá, hogy elhagyom - egy alkalommal össze is pakoltam és elindultam. Aztán amikor a városhatárhoz értem, visszafordultam.

A szerző ezután hat hónappal később három hétre elutazott sátrazni. Gabrielle nem akarta, hogy elmenjen, de ő úgy érezte, magával is törődnie kell újra.

"Nem telt el két hét az elutazásom óta, amikor Gabrielle megcsalt"

- írja.

A szerző hiába próbált érzelmeket kicsiholni a lányból beszélgetésük során. Gabrielle azt ismételgette, hogy ez nem volt megcsalás, nem csinált semmi rosszat - s közben dührohamokat kapott. Azt hajtogatta, hogy semmivel nem tartozik a társának, s hogy a másik biztosan nem szereti.

"Félig igaza volt. Nem tartozott nekem semmivel. De jobban szerettem őt, mint a saját egészségemet és boldogságomat."

A szerző annyira megbántva érezte magát, hogy elmondása szerint ekkor még nem fedezte fel az ismerős mintázatot, amivel pedig a baleset óta többször találkozott: ha Gabrielle valami érzelmileg vagy kognitívan nehéz dologgal találkozott - lefagyott.

"Szerintem egyszerűen nem értette meg, hogy rosszat tett - nem volt képes összerendezni a lineáris eseményeket és azt, hogy a tettei miként hatottak rám. Nem tudta feldolgozni az én reakciómat sem. Valószínűleg épp annyira volt összezavarodott, megbántott és frusztrált, mint én."

A cikk írója ezután súlyos depresszióba zuhant, és két évébe telt megérteni, hogy nem a megcsalás miatti fájdalmat élte csak át - hanem a másik elvesztése miatti gyászt is.

"Valaki, ahogy sejtettem: meghalt. Arra számítottam, hogy a munkámért cserébe visszakapom a barátnőmet, de tévedtem. Rettenetes teher lehetett a számára - az új énje számára, hogy együtt kellett élnie az elvárásokkal. "A nő, akit ismertem és szerettem, meghalt. Abban a pillanatban távozott, amikor felelőtlen döntéssel jelzés nélkül fordult be a kanyarban, amikor a feje átütötte az üveget és a neuronjai elkezdtek elpusztulni."

A szerző szerint a kultúránkban nincs helye az ilyen fajta gyásznak. "Ezzel a gyásszal egyedül álltam. Gabrielle még mindig ott volt - csak nem az volt, akit szerettem. Ő elment, és már soha nem tér vissza."


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


FELFEDEZŐ
A Rovatból
A sport mindenkin segít: interjú Ekler Luca paralimpikonnal és a BioTechUSA szakértőjével
Sztrók tízévesen, világcsúcs Tokióban, új cél Los Angelesben – Ekler Luca története a kitartásról és a tudatos felkészülésről szól. A Magyar Parasport Napja alkalmából arról beszélgettünk vele és a BioTechUSA szakértőjével, hogyan válik a mozgás mentális erőforrássá, és mi teszi a háttérmunkát valódi teljesítménnyé.


Ha te is azok közé tartozol, akik a paralimipiák időszakában lelkesen üdvözlik a magyar sportolók eredményeit, de igazából keveset tudnak magukról a sportolókról, a sikerük hátteréről, a parasportban rejlő újrakezdésükről, akkor Ekler Luca történetét mindenképpen figyelmedbe ajánljuk. A 27 éves sportolónak mindig is az élete része volt a sport, de hogy ezt komolyan is vette azt eredményei igazolják: a tokiói paralimpián lett először paralimpiai bajnok távolugrásban, Párizsban megvédte címét és nyert még mellé egy ezüstérmet is 400 méteres síkfutásban.

Február 22-én, a Magyar Parasport Napján a figyelem azokra a sportolókra irányul, akik nap mint nap bizonyítják: a kitartás, a fegyelem és a hit önmagunkban sokszor a legnagyobb akadályokat is legyőzi. Ez a nap a magyar parasportolókról szól, azokról a példaképekről, akik saját történetükkel mutatják meg, hogy a sport valóban mindenki számára elérhető, kortól, nemtől vagy testi adottságoktól függetlenül, és akiknek elszántságából bárki erőt meríthet.

Hogy mit jelent a mozgás szeretete a mindennapokban, hogyan formál személyiséget és közösséget, valamint milyen tudatos háttérmunka szükséges a csúcsteljesítményhez, arról Ekler Lucával, kétszeres paralimpiai bajnok atlétával és Németh Sándorral, a BioTechUSA termékspecialistájával beszélgettünk.

Sztrók után újrakezdés tízévesen

Ekler Luca számára a sport sosem egy kipipálandó délutáni program volt, hanem a gyermekkora természetes közege. „Nagyon sportos családban nőttem fel. Nem is nagyon emlékszem olyan hétvégére, amikor ne csináltunk volna valamilyen közös mozgásos programot” – meséli. A kirándulások, focizások, közös játékok mind azt az alapélményt erősítették benne, hogy a mozgás öröm, nem pedig kötelezettség.

Ez a természetesség azonban tízévesen egyik napról a másikra megszakadt.

Sztrókot kapott, lebénult a bal oldala, és a tenisz, amely addig meghatározta a mindennapjait, hirtelen kikerült az életéből.

Gyerekként ez nemcsak fizikai, hanem identitásbeli törés is volt. A rehabilitáció időszaka után mégis megszületett benne egy döntés:

„Szeretnék újra olyan lenni, mint a többi gyerek.”

Ez nem a múlt visszaszerzéséről szólt, hanem arról, hogy megtalálja az új útját.

Az atlétika, ahol eltűntek a korlátok

Ez az út végül az atlétikához vezetett. Bár már teniszezőként is kipróbált különböző sportágakat - így az atlétikát is -, akkor még senki sem gondolta, hogy egyszer ez lesz számára a fő irány. Már azokban az években látszott azonban, hogy a távolugrás áll hozzá a legközelebb, még úgy is, hogy külön nem készült rá.

A rehabilitáció után, amikor az atlétika lett a fő versenyszáma, ahhoz az edzőhöz került, aki korábban édesapja pályafutását is végigkísérte. „Rozi néni már versenyeken is látott, és azt mondta: hosszú lábaim vannak, viszonylag magas vagyok, egyértelmű, hogy a távolugrás lesz az én számom.” Ez a külső megerősítés találkozott azzal a belső élménnyel, amely miatt végül ott maradt:

„Az atlétikában éreztem azt, hogy a fogyatékosságom nem jelent akadályt, és úgy tudok csinálni szinte mindent, mint a többiek. Végül ott ragadtam.”

Innentől pedig valóban egyre egyértelműbbé vált az irány. A távolugrás nemcsak versenyszám lett számára, hanem az a közeg, ahol a lehetőségei kerültek fókuszba. „Nagyon hamar kiderült, hogy a távolugrás az, amiben igazán kiemelkedem… A többi pedig – mondhatjuk – már történelem.”

Ez a „történelem” ma már két paralimpiai aranyérem, világcsúcs és számos nemzetközi siker.

De Luca történetének lényege nem csupán az eredménylista.

(Photo by Christopher Jue/Getty Images)

Amikor minden összeállt: Tokió és a világcsúcs pillanata

Ha Tokió és a paralimpia kerül szóba, nem az érem csillogásáról beszél először, hanem arról a belső folyamatról, amely a rajtvonaltól a dobogó csúcsára vezette. „Tokióból számomra a legmeghatározóbb élmény az első pályára lépésem volt. Az a pillanat jelentette számomra az álmom beteljesülését. Úgy érzem, nem is éveket, hanem majdnem egy évtizedet készültem erre. A pályára lépés mindazt szimbolizálta, amin keresztülmentem, a rengeteg munkát, edzést, küzdelmet - egy csodálatos, kerek pillanat volt.” Akkor és ott összeért a múlt és a jövő: az addigi út és az, ami még előtte állt. Ennek kézzelfogható bizonyítéka lett,

a világcsúcs – az akkori 5,63 méter –, amely külön mérföldkő volt a pályafutásában, de számára legalább ilyen fontos maradt a közösség és a csapat ereje.

„Nagyon emlékezetes volt a távolugrásban elért világcsúcsom is, amit azóta már többször sikerült megjavítanom, illetve az a verseny, amikor esőben futottam 400 métert” – idézi fel. Ezek a pillanatok nemcsak eredmények voltak, hanem bizonyítékai annak, hogy a határok folyamatosan újraírhatók.

Ekler Luca eredményei

Paralimpia

2024 – Párizs – távolugrás – aranyérem

2024 – Párizs – 400 méter síkfutás – ezüstérem

2021 – Tokió – távolugrás – aranyérem

Világbajnokság

2025 - Új-Delhi - távolugrás - aranyérem

2025 - Új-Delhi - 200 méter síkfutás - bronzérem

2024 – Kóbe – távolugrás – aranyérem

2024 – Kóbe – 100 méter síkfutás – aranyérem

2023 – Párizs – távolugrás – aranyérem

2023 – Párizs – 200 méter síkfutás – aranyérem

2023 – Párizs – 400 méter síkfutás – aranyérem

2023 – Párizs – 100 méter síkfutás – ezüstérem

2019 – Dubai – távolugrás – aranyérem

2019 – Dubai – 100 méter síkfutás – ezüstérem

2019 – Dubai – 200 méter síkfutás – ezüstérem

Miközben a rekordok fontos mérföldkövek, számára legalább ennyire meghatározók voltak a közösségi élmények is. „Nagyon emlékezetesek voltak a csapatgyűlések, amikor pár naponta összejöttünk, meghallgattuk egymás eredményeit, és együtt ünnepeltünk. Ezek az apró közösségi pillanatok is nagyon sokat adtak.” A parasport nemcsak egyéni küzdelem, hanem közösségi élmény is, és ez a Magyar Parasport Napja egyik legfontosabb üzenete.

(Photo by Alex Pantling/Getty Images)

A sport, ami mentálisan is megtart

A fizikai teljesítmény mögött mindig ott van a mentális háttér is. A mozgás pozitív hatása nem áll meg az izmoknál: stabilitást, önbizalmat és kapaszkodót ad a mindennapokban. Segít célokat kijelölni, feldolgozni a kudarcokat, és olyan közösséget teremt, amely a nehezebb időszakokban is összetart.

Luca ezt nagyon tudatosan éli meg:

„Szerintem óriási pluszt ad a sport. Én el sem tudom képzelni a napjaimat mozgás nélkül. Még pihenőnapon is érzem, hogy hiányzik.”

A mozgás számára tehát nem pusztán eszköz a győzelemhez, hanem a mindennapok természetes része. És talán éppen ebből a mély, belső kötődésből fakad az a folyamatos hajtóerő is, amely a sikerek után sem engedi megállni. A kérdés számára nem az, hogy elérte-e már a céljait, hanem az, hogy meddig képes még fejlődni.

„Mindig van olyan terület, amiben jobb lehetek. Regeneráció, étkezés, edzésmunka – szerintem ennek nincs plafonja. Ami igazán motivál, az az, hogy megtudjam, hol van a teljesítményem határa.”

Számára a fejlődés nem elvont cél, hanem folyamatos, tudatos munka. Ráadásul több versenyszámmal dolgozik: a távolugrás és a 400 méter edzésmunkája nagyon eltérő, így állandó egyensúlykeresés zajlik közte és az edzői stáb között. „Ez izgalmas kihívás, és minden felkészülés másképp alakul.” Közben pedig megtanulta azt is, hogy nem a rövid távú eredmények számítanak, hanem az évek munkája.

Egyensúly a pályán és azon túl

Ugyanakkor azt is hangsúlyozza, hogy a sport nem válhat kizárólagos identitássá. „Nem az eredményeinknek kell meghatározniuk minket. A sporton kívül is emberek vagyunk, vágyakkal, célokkal. Az egyensúly megtalálása kulcsfontosságú.”

Ez a gondolkodás segíti abban, hogy az élsport mellett civil pályáját is tudatosan építse. „Három éve dolgozom a Testnevelési Egyetemen az Atlétika Tanszéken adjunktusként. Részt veszek az inkluzív sportoktató szakirányú továbbképzésben, amelynek már a második évfolyama végzett. Hamarosan Veszprémben is indul egy rövidített mikroképzés, különösen aktuálisan, hiszen a város elnyerte az Európa Sportrégiója 2026 címet. Az inkluzív sportoktatás egyre fontosabb lesz, hiszen sok speciális igényű gyermekkel találkozunk.

Hiszek abban, hogy a jövő sportolóinak szükségük lesz olyan szakemberekre, akik megfelelő tudással tudják őket támogatni.

Ugyanakkor 2026 után már nagyon közel lesz a Los Angeles-i paralimpia, így akkor ismét mindent annak rendelek majd alá, hogy a lehető legtöbbet hozzam ki magamból.”

Miközben tehát a következő nagy cél, az újabb paralimpiai részvétel is körvonalazódik, Luca párhuzamosan azon is dolgozik, hogy a sport hosszú távon minél több ember számára váljon elérhetővé.

Tudatosság a teljesítmény mögött

Ahhoz azonban, hogy a tehetség és a kitartás valóban eredményben is megmutatkozzon, komplex háttérmunka szükséges.

A csúcsteljesítmény ma már nem csupán az edzésmunkán múlik: a tudatos táplálkozás és az egyénre szabott étrend-kiegészítés is a felkészülés része – nem csodaszerként, hanem szakmailag megalapozott támogatásként.

Hogy ez a gyakorlatban mit jelent, arról Németh Sándor, a BioTechUSA termékspecialistája avat be minket munkájának rejtelmeibe.

„A munkám lényege a BioTechUSA termékeinek mélyreható ismerete és ennek az átadása. A termékek hatóanyagait, azok mennyiségét, egymásra gyakorolt hatásait kell ismerni, egészen hatóanyagszintig. Ehhez szorosan kapcsolódik a sportolók és a különböző sportágak működésének ismerete is. Összetett, sokoldalú munka, nagy felelősséggel, de pont ezért szeretem” – fogalmaz.

Felmerül a kérdés: kell-e különbséget tenni az ép és a fogyatékkal élő sportolók között a felkészülés, különösen a táplálkozás és az étrend-kiegészítés terén? Németh Sándor szerint az alapelv mindenkinél ugyanaz, legyen szó paralimpikonról, élsportolóról vagy akár hobbisportolóról:

„Mindkét esetben a cél a csúcsteljesítmény elérése. A megközelítés alapelvei azonosak: célmeghatározás, egészségi állapot felmérése, az aktuális terhelés figyelembevétele.”

A különbségek az egyéni adottságokban rejlenek. Éppen ezért a hangsúly az állapotfelmérésen és a személyre szabott megközelítésen van. „Egy parasportolónál például az energiafelhasználás, a hőháztartás vagy a regeneráció eltérhet az átlagostól, ezért még több információra van szükség ahhoz, hogy valóban személyre szabott tanácsot tudjunk adni.”

A szakértő szerint az elmúlt években egyre nagyobb az igény a tudatosságra is: a sportolók szeretnék tudni, mit és miért fogyasztanak.

Ez a szemléletváltás azonban csak akkor működik, ha a táplálkozás az alap. „Az egyik leggyakoribb tévhit, hogy egy ‘jó’ étrend-kiegészítő önmagában megold mindent. Valójában a megfelelő, célhoz igazított táplálkozás az alap, és erre épülhetnek rá a kiegészítők. Nem helyettesítenek, hanem finomhangolnak.”

Elköteleződés a hazai parasport mellett

A BioTechUSA 2021 óta támogatja a Magyar Paralimpiai Bizottságot termékeivel és szakmai tanácsadással, és az együttműködés azóta is folyamatos. A vállalat számára ez nem csupán partnerség, hanem hosszú távú társadalmi felelősségvállalás: céljuk, hogy a hazai parasport láthatósága és szakmai támogatottsága erősödjön, miközben para-, él- és hobbisportolók egyaránt megtalálják azokat az eszközöket, amelyek segíthetik őket saját céljaik elérésében.

A jövőben ezt az együttműködést szeretnék tovább mélyíteni. „Mindenképpen szeretnénk tovább erősíteni az együttműködést. Nemcsak a bizottsággal és a parasportolókkal, hanem azokkal is, akik aktív, egészségtudatos életmódot keresnek vagy folytatnak, akár kerekesszékesként is” – fogalmaz Németh Sándor. Mint mondja, a cél nem pusztán a terméktámogatás, hanem az edukáció erősítése is: „Célunk, hogy a jó példákon és edukáción keresztül megmutassuk, milyen lehetőségek állnak rendelkezésre, és mikor, kinek lehet valóban szüksége étrend-kiegészítésre. Ha ezt sikerül tudatosan átadni, az hosszú távon mindenkinek nyereség.”

A sport valóban mindenkié

Ez a szemlélet jól illeszkedik ahhoz az üzenethez, amelyet a Magyar Parasport Napja is képvisel: a sport nem kiváltság, hanem lehetőség. Ha tudatosság, szakmai támogatás és közösségi erő társul hozzá, valóban mindenki számára elérhetővé válhat – életkortól, nemtől vagy testi adottságoktól függetlenül.

Ekler Luca története azt bizonyítja, hogy a kitartás és a megfelelő háttér együtt képes valódi teljesítményt teremteni. Amikor pedig a belső erő találkozik a felkészültséggel és a támogatással, a célok – legyenek azok paralimpiai aranyak vagy személyes mérföldkövek – már nem tűnnek elérhetetlennek.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
FELFEDEZŐ
A Rovatból
Egy alap, öt ötlet – így variálható egy jól bevált hozzávaló a konyhában
Ebben a cikkben a PICK PICKOLINO termékcsalád sokszínűségét hívtuk segítségül, hogy megmutassuk: egyetlen jól megválasztott alapanyagból is készülhet izgalmas, családias fogás vagy elegáns vendégváró falat.


A rohanó hétköznapok és a különleges pillanatok között egy közös pont biztosan van a konyhában: mindannyian keressük azokat a megbízható alapanyagokat, amelyekkel egyszerűen, mégis kreatívan alkothatunk valami újat.

A virsli sokunk számára alapvető kedvenc, de érdemes túllépni a klasszikus „mustár-ketchup” pároson.

Legyen szó egy könnyű, lila burgonyás salátáról, egy selymes reggeli krémről vagy éppen vendégváró minipizzákról, a minőségi hozzávalókkal az egyszerű ételekből is kihozhatjuk a maximumot.

Ebben a cikkben a PICK PICKOLINO termékcsalád sokszínűségét hívjuk segítségül – a sertéshúsból és csirkehúsból készült klasszikus virsliktől a sajtos változatokon át a roppanós frankfurti verzióig –, hogy megmutassuk: egyetlen jól megválasztott alapanyagból is készülhet izgalmas, családias fogás vagy elegáns vendégváró falat. Öt receptet hoztunk, amelyek nemcsak praktikusak és gyorsak, de a tálalásukkal is garantáltan elismerést aratnak majd az asztalnál.

Lila burgonyasaláta sajtos csirkés virslivel

A recept, ami már langyosan is remek, de ha kicsit áll a hűtőben, csak még jobb lesz. A lila burgonyák általában kisebb méretűek, ezért érdemes több darabbal számolni.

Hozzávalók

(2-3 adag)

A salátához

– 1 csomag PICK PICKOLINO sajtos virsli csirkehúsból

– 5-6 darab lila burgonya (kb. 40 dkg)

– negyed fej lilahagyma

– 2 evőkanál kapribogyó

– snidling egy kis csokorral

A szószhoz

– 2 evőkanál tejföl

– 2 evőkanál majonéz

– 1 evőkanál víz

– 1 evőkanál a kapribogyó levéből

– pár csepp édesítőszer

– ízlés szerint só és fehérbors

Elkészítés

A burgonyákat héjában, kb. 20 perc alatt megfőzöm, gyors hideg vizes hűtés után hűtőbe teszem. Kihűlés után meghámozom, és a virslihez hasonló méretű kockákra vágom.

A virslit gyöngyöző vízben kb. 4 perc alatt csomagolásával együtt megmelegítem, majd kihűtöm és felkarikázom. A lilahagymát finomra aprítom, a snidlinget ollóval nagyon apróra vágom.

A szósz hozzávalóit kikeverem, hozzáadom a kapribogyót, majd a hagymát, a karikázott virslit és a burgonyát is. Óvatosan összeforgatom és tálalom.

Ízlés szerint akár csemegekukoricával vagy csicseriborsóval is gazdagítható. Langyosan vagy hűtőhidegen is tálalható.

Virslis tojáskrém

Villámgyors reggeli, tízórai vagy uzsonna. A krém akár előző nap is elkészíthető. Pár napig hűtőben eláll, így bármikor előkapható és tartalmas kenyérfeltét lesz belőle.

Hozzávalók

(2-3 adag)

– 2 szál PICK PICKOLINO Roppanós Frankfurti Virsli

– 4 tojás

– 3 evőkanál majonéz

– pár szál metélőhagyma

– Cajenne bors

– ízlés szerint: só, bors, fokhagyma­só (opcionális)

Elkészítés

A tojásokat keményre főzöm, a virslit pedig pár perc alatt megmelegítem. A virslit és a majonézt összebotmixelem krémesre.

A főtt tojásokat meghámozom, krumplinyomóval vagy villával töröm össze úgy, hogy maradjanak apróbb darabkák.

A két keveréket összeforgatom, hozzáadom a felaprított metélőhagymát, és Cajenne borssal ízesítem. Szükség esetén sóval, borssal tovább fűszerezhető.

Pirított kovászos kenyérre kenve a legfinomabb, friss zöldségekkel vagy avokádóval tálalva. A mennyiség kb. 4 szelet kenyérre elegendő.

Virslis pásztortarhonya

Tartalmas, házias egytálétel, ami kényelmes hétköznapi vacsorának vagy kiadós ebédnek is tökéletes. Szezonban friss lecsóalappal, télen ajvárral készíthető igazán ízesre.

Hozzávalók

(2 adag)

– 1 csomag PICK PICKOLINO virsli sertéshúsból

– 1 fej vöröshagyma

– 2–3 evőkanál olaj vagy más zsiradék

– 2 közepes burgonya (350-400 g)

– 150 g tarhonya

– 1 teáskanál fokhagymakrém vagy 1 gerezd zúzott fokhagyma

– 4 evőkanál csemege ajvár

– 1-2 ek pirospaprika

– só ízlés szerint

– 1 kávéskanál cukor

– víz a főzéshez

Elkészítés

A felkockázott vöröshagymát kevés zsiradékon megdinsztelem, majd hozzáadom a felkarikázott virslit és kissé lepirítom. Kiveszem és félreteszem.

A serpenyőben újabb kevés zsiradékot melegítek, megpirítom rajta a tarhonyát, majd a pirospaprikát és a felkockázott burgonyát is hozzáadom. Hozzákeverem a fokhagymát, az ajvárt, sózom, és pici cukorral kerekítem az ízeket, majd felöntöm annyi vízzel, amennyi ellepi.

Lefedve puhára főzöm. Szükség esetén a vizet pótolom. Amikor a burgonya és a tarhonya is megpuhult, visszakeverem a hagymás-virslis alapot, kicsit összemelegítem és tálalom.

Zöldborsós - gyöngyhagymás virsliragu

A PICK PICKOLINO virsli glutén- és laktózmentes, és most az étel minden további hozzávalója is ezt a vonalat követi. A ragú krémességét zabtejszín adja, így nincs szükség külön sűrítésre.

Hozzávalók

(2 adag)

– 1 csomag PICK PICKOLINO virsli sertéshúsból

– 1 fej vöröshagyma

– 2-3 evőkanál olaj

– 200 g fagyasztott zöldborsó

– 4-5 evőkanál lecsepegtetett gyöngyhagyma

– 1-2 gerezd zúzott fokhagyma

– só, bors ízlés szerint

– 150-200 ml zabtejszín

– opcionálisan kevés keményítő

– tálaláshoz: basmati rizs

Elkészítés

A vöröshagymát apróra vágom, kevés zsiradékon megdinsztelem, majd hozzáadom a felkarikázott virslit és kissé lepirítom.

Rádobom a zöldborsót és a gyöngyhagymát, sózom, borsozom, majd hozzáadom a zúzott fokhagymát is. Rövid ideig összepárolom.

Beleöntöm a zabtejszínt, és pár perc alatt krémesre főzöm. Ha valaki sűrűbben szereti, kevés keményítővel besűrítheti, de a zabtejszín önmagában is elegendő.

Basmati rizzsel tálalom, de tésztával vagy főtt burgonyával is finom.

Mini pizzák virslivel

Ez a recept egy igazi partyfalat: a minipizzák tetején pedig nagyon jól mutatnak az apró virsli karikák. Ha nem egy nagyobb társaságnak készíted, a hozzávalók mennyiségét bátran felezd meg, így is tökéletes adagot kapsz egy gyors családi vacsorához.

Hozzávalók

(kb. 16-20 mini pizzához)

A tésztához

– 300 g finomliszt vagy pizzaliszt

– 180-200 ml langyos víz

– 1 teáskanál cukor

– 7 g szárított élesztő

– 1 teáskanál só

– 1 evőkanál olívaolaj plusz egy kevés a tálhoz

A paradicsomszószhoz

– fél doboz darabolt paradicsom konzerv

– 1 evőkanál paradicsom-sűrítmény

– 1 gerezd zúzott fokhagyma

– só, bors ízlés szerint

– 1 teáskanál oregano vagy szárított bazsalikom

A feltéthez

– 1 csomag PICK PICKOLINO virsli csirkehúsból

– 3-4 ek konzerv kukorica

– 60-80 g reszelt kemény sajt (például Grana Padano vagy más kemény sajt)

Elkészítés

A tészta lépései

Egy tálban, a langyos vízben feloldom a cukrot és az élesztőt, majd 5-10 percig pihentetem, amíg habos nem lesz.

A lisztet összeszitálom a sóval, majd hozzáadom az élesztős vizet és az olívaolajat. 5-7 percig dagasztom (kézzel vagy géppel), amíg sima tésztát nem kapok.

Olajjal vékonyan kikent tálba teszem, letakarom, és kb. 1 órát pihentetem, amíg a duplájára nem kel.

A paradicsomszósz elkészítése

Egy kis lábasban a darabolt paradicsomot és a paradicsom-sűrítményt összeforralom. Hozzáadom a zúzott fokhagymát, sózom, borsozom, és az oreganót is belekeverem. Pár percig főzöm, amíg sűrűbb mártást nem kapok. Ha túl sűrűnek találom, pár csepp vízzel hígítom, de figyelek rá, hogy ne legyen folyós.

A mini pizzák formázása és sütése

A megkelt tésztát lisztezett deszkára borítom, kb. ujjnyi vastagra nyújtom, majd egy nagyobb pogácsaszaggatóval (vagy üvegpohárral) kb. 7-8 cm átmérőjű köröket szaggatok belőle.

A mini korongokat sütőpapírral bélelt tepsire helyezem és kissé meglapítom őket.

Mindegyik tésztára egy vékony réteg paradicsomszószt kenek, majd ráhelyezem a feltéteket: a felkarikázott virslit, a kukoricát, végül megszórom a reszelt sajttal.

220 fokra előmelegített sütőbe tolom, és 10-12 perc alatt készre sütöm.

Akár egy gyors hétköznapi vacsorát dobnánk össze, akár vendégeket várunk, néha elég egyetlen jól megválasztott alapanyag ahhoz, hogy új színt vigyünk a megszokott ízekbe. A PICK PICKOLINO termékcsalád pont ezt a szabadságot adja meg: a klasszikus virsli új szerepben, új kombinációkban, mégis megbízható minőségben kerülhet az asztalra.

A lila burgonyás salátától a krémes ragún át a roppanós minipizzákig minden recept azt bizonyítja, hogy a kreativitás nem bonyolult technikákkal kezdődik, hanem jó döntésekkel a bevásárlókosárnál. Innentől pedig már csak egy lépés a saját verziód, mert ezek az ételek pont annyira alakíthatók, mint amennyire a család vagy a baráti társaság megkívánja.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

FELFEDEZŐ
A Rovatból
Egy 10 méteres cápa úszik a horvát partoknál, a kutatóknak fontos kérésük van a helyiekhez és a hajósokhoz
A Cres-szigetnél felbukkant óriáscápa egy sérülékeny, védett faj, amelynek kutatásához a lakosság segítségét kérik. A Blue World Institute a Marine Ranger mobilalkalmazáson várja a bejelentéseket.


Óriáscápa (Cetorhinus maximus), a világ második legnagyobb termetű cápafaja bukkant fel Horvátország partjainál. Az állatot Cres szigete mellett videózták le, a felvétel alapján pedig a Blue World Institute tengeri kutatóintézet szakértői is egyértelműen azonosították a fajt - írja a cCroatia Week.

A faj elnevezése nem véletlen:

példányai akár a 10 méteres hosszúságot is elérhetik, méretben csupán a cetcápa múlja felül. A legtöbb cápafajjal ellentétben nem ragadozó, hanem a bálnákhoz hasonlóan szűrögető életmódot folytat, kizárólag planktonokkal táplálkozik, ezért az emberekre sem jelent veszélyt.

Úszás közben hatalmasra tátott szájjal szűri át a vizet a kopoltyúrésein, ahol a táplálék fennakad.

Az óriáscápa ritka vendég az Adrián, példányai leginkább tél végén és tavasz elején bukkannak fel. Leggyakrabban a Kvarner-öbölben észlelik, mivel itt különösen magas a fő táplálékát jelentő zooplanktonok koncentrációja. A mostani észlelés illeszkedik a sorba: tavaly márciusban a Trieszti-öbölben, az azt megelőző év februárjában pedig Pula előtt is lencsevégre kaptak egy példányt.

A Blue World Institute éppen ezért arra kéri a hajósokat és a helyieket, hogy a Marine Ranger mobilalkalmazáson vagy más online felületeken jelentsék be, ha óriáscápát látnak, ezzel segítve a faj kutatását. A faj a korábbi túlhalászat és lassú szaporodása miatt sérülékenynek számít. Nemzetközi egyezmények védik, az Európai Unió vizein pedig tilos a célzott halászata, a kifogott példányok megtartása és a velük való kereskedés is.

VIDEÓ: A cápáról

Forrás: 24.hu


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

FELFEDEZŐ
A Rovatból
T. Danny megtörte a csendet: először beszélt rejtélyes maszkjáról, és hogy mi van most vele
A rapper a tavalyi drogügye után testileg megerősödve tért vissza a nyilvánosság elé. Most elárulta, min dolgozik éppen, és mi lesz a fekete maszkkal, ami már hónapok óta takarja az arcát.
DKA - szmo.hu
2026. február 25.



Hónapokig tartó csend után az RTL Fókusz című műsorában beszélt a tavalyi botrányáról és a jövőbeli terveiről T. Danny, aki ellen tavaly ősszel kábítószer-birtoklás gyanúja miatt indult eljárás.

Tavaly novemberben derült ki, hogy a rendőrség nyomoz a rapper ellen, aki már hónapokkal ezelőtt eltűnt a nyilvánosság elől. Ha mégis megjelent valahol, akkor egy fekete maszkkal rejtette el a fél arcát – állítólag egy bokszsérülés miatt.

Nyár óta nem koncertezett, látványosan le is fogyott, így mindenki azt találgatta, mi lehet vele. T. Danny aztán év végén előállt egy vallomással, amelyben elismerte, hogy többször is hibázott, amikből tanulnia kell. Úgy fogalmazott, épp itt volt az ideje, hogy észbe kapjon, mert a botlásoknak következménye van, amiért vállalja a felelősséget.

Januártól azonban újult erővel tért vissza. Sok izmot szedett fel, edzőterembe jár és kosarazik.

„Úgy érzem, hogy kirobbanó formában vagyok. Volt honnan visszajönni, valljuk be. De folyamatosan azon vagyok minden egyes nap, hogy újra és újra figyelmeztessem magamat, illetve arra fókuszáljak, hogy rendbe rakjam magamat, hogy minél jobban visszajöjjek abba a formába, amiben voltam. Sőt, szerintem lassan meg is fogom azt haladni, úgyhogy könnyen mondhatom azt, hogy életem legjobb formájában leszek hamarosan”

– mondta a Fókusznak.

Azt is elárulta, hogy a maszkot egyelőre nem veszi le, de talán már nem sokáig lesz rá szüksége.

„Nem kényelmes, nyilván, maszkban játszani, de eljön annak is az ideje, hogy ez lekerül, és hogy ezt az időszakot is magam mögött hagyom. Addig még ki kell bírnom ebben egy kicsit.”

Utolsó klipje nem sokkal a drogbotránya előtt jelent meg. Most elmondta, hogy önkéntes visszavonulása alatt sem hagyta abba a dalszerzést, jelenleg két albumon dolgozik egyszerre. Azt ígéri, hamarosan sok új számot hallhatnak tőle a rajongói.

A Fókusz riportja:

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk