„Meg fognak ölni, te szabadon flangálsz másik sulikba, holmi pereputtyos költészetért” – egy igazolás története
Miért lógj németről? - Egy igazolás története címmel Varga Vencel - Az az izé a Facebookon osztotta meg a történetet.
"Természetesen ez is egy olyan csütörtöknek indult, mint minden gimnazista csütörtöki napja: ma még megpróbálok produktívnak tűnni, holnap már a látszat fenntartásában is el fogok fáradni minden bűntudat nélkül. A szorgalom is egyre többször lett pótolva lelkesedéssel, így amikor elindultam suliba, nem érhet meglepetés. Majd elhangzott a következő mondat:
- Készültél felelésre?
Az ember természetes arckifejezése átváltott inkább arra, mintha Latinovits Zoltán életében egyszer megijedne, ha egyáltalán volt ilyen.
- Mire?
- Hát, németre tudod. Most kérdezi ki azt a szart.
Mit lehet tenni ilyenkor?
A: Várod a halálod
B: Megtanulsz még annyit, amennyit lehet
C: Akkor még nem tudod, hogy eldöntöd az életedet teljesen.
De ahhoz, hogy ezt megértsd, ugorjunk vissza addig, amikor először dobtak. Dühből írtam egy verset. Ami természetesen szar volt. Mármint, nem "azt a szart" szar, sokkal inkább "ezt később nem mutatjuk meg senkinek saját önértékelésünk érdekében" szar.
Természetesen elküldtem Lackfi Jánosnak, majd ő aztat' megmondja, hogy ez jó-e, vagy sem!
A legnagyobb meglepetésemre érkezett is válasz:
"Kedves Vencel!
Ez egy aranyos, slam-szerű alkotás"... (tehát itt már ti is tudjátok, hogy nem jó)
De a végén megkaptam a keresztem is: "ne hagyd abba, további sok sikert kívánok!" - hát nem fogom. Majd jó lesz ezzel csajozni (azóta sem).
Vencel, nincs igazolásod, most mi lesz? Meg fognak ölni, te szabadon flangálsz másik sulikba, holmi pereputtyos "költészetért", ha anyád megtudja, nem kell reménykedni a hétvégi kosármeccsben.
Természetesen átmentem. Meghallgattam az előadást, amit igazából aligha tudnék pontosan visszaidézni. Tudod milyen az, amikor annyira örülsz, hogy benne vagy a helyzetben, hogy nem is figyelsz a helyzetre. Ez történt velem is.
Majd itt az idő, most vagy soha alapon odamentem. És... Kértem egy igazolást.
- "Hmm, ez milyen jó sztori lenne, ha megírnád!"
Esztergomban mondjuk pont nem szerettek, azt azért nem beszéltük, hogy ennek az életnek lehet ilyen oldala is. Volt önálló estem, és egy cikkben kortárs költőnek neveztek. Ami azért vicces, mert egy versemet sem publikálták sehol.
Aznap délután elmentem a másik előadásodra is, amiről szintén nem szóltál, hogy egy női klubban leszünk ketten a haverommal, vicces is volt 2 órára 40-es anyukának lenni.
Felnőni ijesztő.
Így felnőni nem.
A német feleléseket pedig megéri kihagyni.
Ezt az életet már nem.
Ha tetszett, kérlek nyomj a tetszik gombra, vagy a megosztásra is, esetleg írj kommentet, minden jól esik!"