MÚLT
A Rovatból

Martfűi rém: az igazi sztori

Utánajártunk, mennyi igaz a most moziban játszott thriller sztorijából. Íme az egyik leghírhedtebb magyar sorozatgyilkos valódi története.


Amikor 1957 júliusában a Tiszaföldvár felé vezető dűlőút közelében megtalálták a martfűi rém első áldozatának holttestét, még senki sem gyanakodott Kovács Péterre. Miután ezt a gyilkosságot megúszta, a férfi az egyik leghírhedtebb magyar sorozatgyilkossá vált.

terkep

Kéjvágytól vezérelve négy nőt gyilkolt meg, és további kettőt megsebesített. Ráadásul az általa elkövetett gyilkosságsorozathoz kötődik a korabeli magyar bűnüldözés egyik legnagyobb szakmai hibája: ugyanis egy ártatlant ítéltek el az igazi sorozatgyilkos helyett. Ismerd meg Sopsits Árpád A martfűi rém című filmjének igaz történetét.

Az első gyilkosság

Kovács Péter átlagos életet élt. Teherautó-vezetőként dolgozott Martfű környékén. 1957. július 22-én estéjén azonban olyan dolog történt, ami után a férfi élete örökre megváltozott.

A martfűi moziban Kovács megnézett egy argentin filmet, aminek az egyik jelenetében egy férfi erőszakosan viselkedett egy nővel.

Kovácsot nagyon felizgatta a jelenet, és elhatározta, hogy utánozni fogja a moziban látottakat.

A moziból kijövet a Martfűi Cipőgyár épületkomplexuma felé indult, amelynek kapuján éppen a délutáni műszakot befejező munkásnők léptek ki. Kovács itt figyelt fel első áldozatára, aki magányosan indult hazafelé a Tiszaföldvár felé vezető dűlőúton.

martfui_cipogyar

A martfűi cipőgyár

Bár nem ismerte a nőt, kerékpárral utána eredt, majd a kivilágítatlan, sötét külterületen rátámadt az asszonyra. Egy nála lévő vasdarabbal fejbe vágta, majd a védekezésre képtelen áldozatot a filmben látott módon megerőszakolta, és fojtogatta. Miután végzett, a nő testét egy vízelvezető árokba rejtette. Különösen megrázó tény, hogy a nő halálát végül nem a fojtogatás vagy a fejére mért ütések okozták, hanem fulladás.

Kovács a gyilkosság után hazabiciklizett. A nő holttestét másnap találták meg a határban dolgozó munkások. Kovácsra ekkor még nem figyeltek fel a nyomozók.

rem1
Az igazi gyilkos helyett ártatlanul elítélve

A gyanú az áldozat egyik munkatársára, Kirják Jánosra terelődött, aki a kihallgatás során önellentmondásba keveredett. Alibijét édesanyja nem volt hajlandó igazolni, a nyomozók pedig egyre határozottabban léptek fel annak érdekében, hogy Kirjákból beismerő vallomást csikarjanak ki. A hatóságok ugyanis minél hamarabb le akarták zárni az ügyet, hogy ezzel megnyugtassák a felháborodott martfűi lakosságot. Kirják végül megtört és aláírta beismerő vallomását. A gyilkosság helyszíni rekonstrukciójakor összeverődött kíváncsiskodó tömegben Kovács Péter is megjelent.

Az ártatlan Kirjákot első fokon halálra ítélték, a Legfelsőbb bíróság azonban életfogytiglanra enyhítette az ítéletet.

Támadások az 1960-as években

Az első után több mint 6 év telt el a következő gyilkosságig. Ezalatt Kovács megnősült, és házat épített családjának. A családi idill azonban nem sokáig kötötte le.

1963. november 13-án este Kovács rátámadt egy Homok község felé tartó munkásasszonyra. Kalapáccsal vágta fejbe a nőt, majd letépte róla ruháit. Azonban valamiért nem ölte meg. Az eszméletlen nőt hamarosan megtalálták, és sikerült megmenteni az életét.

Fél év múlva 1964. március 21-én Kovács ismét próbálkozott. Egy magányosan sétáló asszonyt támadott meg hátulról - ismét kalapáccsal. A nő azonban reflexből elhajolt, így az ütés csak a tarkóját érte, és el tudott menekülni.

1964. május 4-én egy nő holttestét találták meg Nagyrév közelében a Tiszában. A test körülbelül egy hónapja lehetett a vízben, így igen rossz állapotban volt. Nem találtak rajta bűncselekményre utaló jelet, így fulladást állapítottak meg a halál okaként.

rem2

Részlet A martfűi rém című filmből

1965. áprilisában újabb testet találtak a Tiszában. Ezúttal egy tizenéves lány volt az áldozat. A szintén rossz állapotú holttesten ez alkalommal sem találtak külsérelmi nyomokat, így arra a következtetésre jutottak, hogy a lány öngyilkos lett.

Kovács már 3 gyilkosságon, és összesen 5 támadáson volt túl, amikor amikor a rendőrökben felmerült a gyanú, hogy sorozatgyilkos garázdálkodhat a környéken.

1965. áprilisában és májusában negyven férfit ellenőriztek, köztük Kovács Pétert is. Ám őt kizárták a lehetséges elkövetők közül, és a vizsgálat eredmény nélkül zárult.

martfuirem2-800x533

Részlet A martfűi rém című filmből

Lebukás

1967. június 20-án ismét női holttestet találtak, ezúttal Öcsöd közelében a Körös folyóban. Kiderült, hogy

a nőt halála előtt olyan durván bántalmazták, hogy koponyája berepedt, testét pedig megcsonkították.

Körme alatt üvegszilánkok voltak. A közeli híd korlátján pedig vér és szövetmaradványokat találtak, így feltételezték, hogy a testet innen lökték a folyóba. A nyomozók ekkor újból megvizsgálták az összefüggést a korábban a folyókból kifogott fiatal női holttestek és az öcsödi gyilkosság között. Az öcsödi áldozat koponyasérülése miatt pedig felvetődött, hogy a hazafelé tartó asszonyokat is ugyanaz a gyilkos támadhatta meg.

Ekkor vették elő újra Kovács Pétert. Megállapították, hogy egy nappal a holttest megtalálása előtt elhozta a munkahelyi teherautóját. És bár a felesége igazolt neki alibit, a nyomozók nem bíztak az asszonyban. Ráadásul a teherautó átvizsgálásakor fontos bizonyítékra bukkantak:

a sofőrfülkében üvegszilánkokat találtak, akárcsak az öcsödi holttest körme alatt.

A nyomozók ráadásul több szemtanút is találtak, akik igazolták, hogy együtt látták Kovácsot, annak sógorát és a később áldozatot egy kocsmában. Végül a sógor is bevallotta, hogy együtt szórakoztak az áldozattal, majd Kovácsot és a nőt azzal hagyta magukra, hogy Kovács hazafuvarozza a nőt.

Kovács Pétert 1967. augusztus 11-én tartóztatták le. Ekkor még tagadott, de két nappal később beismerte az öcsödi gyilkosságot, majd a Tiszából kifogott nők meggyilkolását is.

451328_martfui_rem

Kováccsal eljátszatták a rendőrök, hova rejtette a holttesteket - Fotó a helyszínelésről az áldozatok képeiven kiegészítve

Fél évvel később az ügyészség már azt is tudta, hogy Kovács gyilkolta meg a Martfűi Cipőgyárból hazafelé induló lányt, nem pedig az azért elítélt Kirják János. Az ártatlan férfit 11 év letöltése után engedték szabadon.

Kovácsot egyébként kapcsolatba hozták egy további gyilkossággal is, amit nem tudták rábizonyítani, de

feltételezhető, hogy az ismertté vált eseteken kívül több gyilkosságot is elkövetett.

Végül a négy gyilkosságot és két sikertelen támadást beismerő Kovács Pétert halálra ítélték, amit a Legfelsőbb Bíróság is jóváhagyott. A martfűi rémet 1968. december 1-én végezték ki.

Sopsits Árpád nemrég filmet készített Kovács Péterről A martfűi rém címmel.

Videó: Íme az előzetes

Forrás: Wikipédia, Fortepan, Nyugat.hu,

Ha érdekesnek találtad a cikket, oszd meg barátaiddal is!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


MÚLT
A Rovatból
Nem a kinézete volt a titka: Casanova egyetlen trükkje mindent vitt a nőknél
A velencei kalandor sikere a tudatosan felépített imázsán és a briliáns történetmesélésen alapult, nem pusztán a vonzerején. Élete utolsó éveit a csehországi Dux kastélyában töltötte könyvtárosként.


Kalandor, könyvtáros, megszállott szerelmes és hidegfejű stratéga. Giacomo Casanova neve ma is a csábítás szinonimája, de a mítosz mögött egy 18. századi európai „hálózati ember” áll, aki élettörténetét mesteri módon írta meg, és ezzel önmagát is megalkotta.

A legenda helyett a saját szavaiból és a megbízható történeti forrásokból kirajzolódik a valódi Casanova portréja, a „titka”, halálának körülményei, magyarországi útja és megannyi meglepő érdekesség, amit ránk hagyott.

Giacomo Girolamo Casanova 1725-ben született Velencében, és élete során megannyi szerepben kipróbálta magát.

Volt papnövendék, katona, diplomata, szabadkőműves és író, mielőtt élete utolsó, lecsendesedett szakaszában a csehországi Dux kastélyában gróf Waldstein könyvtárosaként talált menedéket.

Itt, 1798-ban bekövetkezett haláláig, papírra vetette monumentális, francia nyelven írt önéletrajzát, az Életem történeté-t, amely posztumusz kiadását követően világhírűvé tette.

Tudatosan építette imázsát, az európai udvarokban és szalonokban a maga által kreált „Seingalt lovagja” néven forgolódott, ezzel is erősítve a személyét övező misztikumot.

Ha megértjük, mit tartott fontosnak önmagáról, azt is látjuk, mi volt a csábítási stratégiájának lényege. Ez nem egyetlen trükk, hanem egy következetes habitus volt, amelynek alapja az intellektuális és testi vonzerő párosítása.

Számára a játékosság és a szellemi társalgás legalább annyira fontos volt, mint a fizikai szépség. A briliáns társalgás, a költői levelek és a szüntelen történetmesélés volt a leghatékonyabb eszköze.

„Az ész nélküli szépség a szerelemnek nem kínál egyebet, mint a puszta testi bájak élvezetét” – írta a Memoárokban. Ugyanakkor kíméletlen őszinteséggel ismerte fel a szabadság és a kötődés közti feszültséget is.

"A nőket még őrületig is szerettem, de a szabadságot mindig jobban.”

A kalandos életút 1798. június 4-én ért véget a csehországi Duxban. Korabeli feljegyzések és modern orvostörténeti összefoglalók szerint halálát egy makacs, krónikus húgyúti, illetve hólyageredetű megbetegedés okozta.

A helyi emlékezet szerint a duchcovi kastélyban ma is őrzik azt a karosszéket, amelyben a nagy kalandor kilehelte lelkét.

Mielőtt azonban élete lezárult volna, bejárta Európát, és útja a történeti Magyarország területére is elvezette.

Életútja tele volt szenzációs részletekkel. Ezek közül is kiemelkedik 1756-os szökése a velencei Dózse-palota hírhedt ólomkamráiból, a Piombiból, amelyet később külön könyvben is megírt.

Európai karrierje során lottórendszert szervezett Párizsban, szabadkőműves páholyok tagja lett, és a kontinens legbefolyásosabb szalonjaiban fordult meg, ahol olyan személyiségekkel találkozott, mint Voltaire, II. Frigyes porosz király vagy Nagy Katalin orosz cárnő.

Írói teljesítménye sem merült ki a Memoárokban: lefordította Homérosz Iliászát modern toszkán nyelvre, és több politikai pamfletet, valamint regényt is írt.

Hagyatékának legértékesebb darabja, az Életem történeté-nek eredeti, mintegy 3700 oldalas kézirata kalandos úton maradt fenn. Végül 2010 februárjában a Francia Nemzeti Könyvtár vásárolta 7 millió euróért.

Végül mi maradt Casanovából? Hőssé nem a hódítások listája, hanem az ezekről szóló, eleven és briliáns nyelven megírt elbeszélés tette. Legnagyobb alkotása maga a Casanova-mítosz volt, amelyet saját kezűleg teremtett meg.

Via Britannica


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
MÚLT
A Rovatból
„Mindenkit megölünk!” – 27 éve történt a Columbine középiskolai mészárlás, az Egyesült Államok történelmének egyik legvéresebb iskolai ámokfutása
A hatóságok két és fél évtizeddel később emberölésnek minősítették Anne Marie Hochhalter halálát, aki 26 évvel élte túl a columbine-i lövöldözést. Az elkövetők a támadás során a könyvtárban azt kiabálták: „Minden sportoló álljon fel!”


1999. április 20-án a Columbine Gimnázium neve örökre egyet jelentett a modern kori iskolai erőszakkal – két és fél évtizeddel később pedig egy újabb áldozat halálával hivatalosan is átíródott a mérleg.

Aznap hunyt el Anne Marie Hochhalter, aki a 27 évvel ezelőtti lövöldözésben súlyosan megsebesült és deréktól lefelé lebénult. A halottkém a halál okát emberölésnek minősítette, mivel a támadáskor szerzett sérülései közvetlenül hozzájárultak a halálához. Ezzel a columbine-i áldozatok hivatalos száma 14-re emelkedett – írta az Associated Press.

A két elkövető, a 18 éves Eric Harris és a 17 éves Dylan Klebold eredetileg nem lövöldözést, hanem egy nagyszabású robbantást tervezett. Két, egyenként közel tíz kilós, PB-gázpalackból készült bombát helyeztek el az iskola menzáján, amelyeket helyi idő szerint 11:17-re időzítettek, amikor a legtöbb diák, nagyjából 500 fő tartózkodott ott.

A tervük az volt, hogy a robbanások után a menekülőket a parkolóból lövik le. A menzában elhelyezett bombák azonban a hibás vezetékezés miatt nem robbantak fel.

Miután a tervük kudarcot vallott, a két diák fegyverrel indult az iskola nyugati bejárata felé. Az első lövések 11:19-kor dördültek el, azonnal megölve egy diáklányt, Rachel Scottot. A helyszínen tartózkodó rendőr, Neil Gardner helyettes 11:22 körül kapott riasztást, és szinte azonnal tűzharcba keveredett az egyik támadóval.

Eközben a bent rekedt tanár, Dave Sanders diákok százait terelte biztonságba, amíg őt is halálos lövés nem érte.

A támadók 11:29-kor hatoltak be az iskola könyvtárába, ahol a legtöbb áldozatukkal végeztek. Szemtanúk szerint az egyik elkövető azt kiabálta:

„Minden sportoló álljon fel! Mindegyikőteket meg fogjuk ölni.”

A mészárlás a könyvtárban alig több mint hét percig tartott, ezalatt tíz diákot öltek meg. Az elkövetők 12:08-kor a könyvtárban öngyilkosságot követtek el.

A speciális egységek 12:06-kor hatoltak be az épületbe, kevesebb mint egy órával az első lövések után, a korabeli protokolloknak megfelelően azonban nem nyomultak be azonnal mélyebbre. A rendőrök nem voltak felkészülve egy ilyen szintű fegyveres támadásra.

A késlekedés miatt a súlyosan megsebesült Dave Sanders tanár délután három óra körül elvérzett, mielőtt a segítség elérhetett volna hozzá. Az eset alapjaiban változtatta meg az amerikai rendőrségi taktikát; ennek nyomán vezették be az azonnali behatolást előíró protokollt aktív lövöldöző esetén.

A tragédia után egy hónappal Bill Clinton akkori elnök és a first lady, Hillary Clinton a közösséghez szólt. „Amerika szívét átütötte” – mondta a first lady. Az elnök pedig a fegyvertartási és fegyvervásárlási rendszer hézagos szabályozására hívta fel a figyelmet.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

MÚLT
A Rovatból
„Rákosi pajtásnak köszönhetjük ezt is” – így indult a legendás Gyermekvasút
A korabeli Néplap cikke a pártot és a vezetőt éltette az 1950-es átadáson. 2015-ben a vonal bekerült a Guinness Rekordok Könyvébe is.


Amikor 78 éve, 1948. április 11-én a Széchenyi-hegy oldalában megfeszített munkával nekiláttak az Úttörővasút építésének, kevesen sejthették, hogy egyszer Guinness-rekorderré, nemzedékek közös élményévé, s a budai hegyek ikonikus attrakciójává válik.

Ma ugyanazon a pályán, immár Gyermekvasútként, gyerekek irányítják a forgalmat – felelősen, profin, mégis játékos örömmel.

A mai évfordulón ünnepeljük a kisvasutat, amelynek története maga a magyar huszadik század kicsiben, a Rákosi-korszak propagandájától a ma is virágzó közösségépítésig.

Az építkezés 1948. április 11-i megkezdését követően rekordsebességgel haladt a munka: az első, nagyjából három kilométeres szakaszt Széchenyi-hegy és az akkori Előre (ma Virágvölgy) állomás között már július 31-én átadták.

A korabeli sajtó szerint az első szerelvény „pontosan fél tíz órakor indult el”.

A következő év júniusában a vonal elérte Szépjuhásznét (akkor Ságváriliget), majd 1950. augusztus 20-án megindult a forgalom a teljes, Hűvösvölgyig tartó pályán. Bár egy várostörténeti forrás szerint április 11-én a nyomvonalat jelölték ki és a munka másnap indult, a hivatalos narratíva ezt a napot tekinti a kezdőpontnak.

A dátumok mögött azonban egyedülálló működési modell áll, amely a vasút igazi szívét jelenti.

A forgalmi és kereskedelmi feladatokat 10 és 14 év közötti gyermekvasutasok látják el, természetesen felnőtt állomásfőnökök és vasúti szakemberek felügyelete mellett.

A fiatalok komoly tanfolyamon vesznek részt, ahol elsajátítják a szolgálati napló vezetését, a jelzési és biztosítóberendezések kezelését, a váltóállítás szabályait és az utastájékoztatás fortélyait.

Ez a rendszer ma is él és virágzik, tavaly júniusban például 155 újonc tett fogadalmat Hűvösvölgyben.

2015-ben a budapesti Gyermekvasút hivatalosan is bekerült a Guinness Rekordok Könyvébe mint a világ leghosszabb olyan vasútvonala, ahol a forgalmi és kereskedelmi szolgálatot gyermekek látják el.

A hitelesített hossz 11,7018 kilométer. A 760 milliméteres nyomtávú pálya a budai hegyekben kanyarog, 235 méteres szintkülönbséget küzd le, miközben a legnagyobb emelkedője eléri a 3,4 százalékot.

A vonal népszerűsége a hatvanas években érte el a csúcsát, 1961-ben például 800 ezer utast szállított. Ma a teljes menetidő a két végállomás között körülbelül 40-50 perc.

A vonalról csodálatos panorámák nyílnak a környező hegyekre, és számos turistaút csatlakozik az állomásokhoz.

A Gyermekvasút azonban több mint közlekedési eszköz; egyben korszakok lenyomata is. Az ötvenes években a szocialista nevelés és propaganda fontos eszköze volt.

Egy korabeli tudósítás érzékletesen tükrözi a korszak szellemét: „a Pártnak. Rákosi pajtásnak köszönhetjük ezt is!” - írta a Néplap a teljes vonal átadásakor.

Mára ez a narratíva teljesen átalakult. A vasút a közösségépítés, a felelősségvállalás és a pályaválasztás támogatásának színterévé vált, ahol a gyerekek játékosan tanulhatnak bele egy komoly szakmába.

Története tele van apró, érdekes részletekkel is. Kevesen tudják, hogy 1956 és 1973 között a hűvösvölgyi végállomáson mozgólépcső működött, amelyet vasár- és ünnepnapokon, a metró előtti időkben valóságos látványosságként üzemeltettek.

A járműpark is legendás: a „Kis Piri” néven ismert gőzmozdony ma is feltűnik a nosztalgiajáratokon, az egyik jellegzetes Mk45-ös dízelmozdonyt pedig „Bendegúz”-nak keresztelték.

A Gyermekvasút egyszerre időutazás és jövőiskola; a budai hegyek sínpárján 78 éve fut a történelem – ma is, a gyerekek biztos kezű irányításával.

Via MÁV-csoport


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

MÚLT
A Rovatból
A Titanic egyetlen magyar áldozata nem is arra a hajóra váltott jegyet: sztrájk pecsételte meg a sorsát
Weisz Lipót és felesége eredetileg az RMS Lusitania első osztályán utazott volna Kanadába, ám a Titanic másodosztályára irányították át őket.


Egy bányászsztrájk miatt fordult tragédiába a Titanic egyetlen magyar utasának élete.

Eredetileg nem is a végzetes útra tartó óceánjáróra, hanem a Lusitaniára váltott jegyet.

Weisz Lipót, a tehetséges szobrász és felesége, a belga Mathilde Françoise Pëde Kanadában szeretett volna új életet kezdeni.

Szénhiány miatt végül a Titanic másodosztályán találták magukat.

Weisz Lipót magyar származását neve is sejteti, és bár a sírfelirata Pestet jelöli meg születési helyeként, a kutatások szerint Veszprémben látta meg a napvilágot.

 

A fiatalember 19 évesen Angliába emigrált, ahol a bromsgrove-i Iparművészeti Egyesületnél tanult. Itt ismerkedett meg a varrónőként és énekesnőként dolgozó Mathilde-dal, akit feleségül is vett – írta a Promotions.hu.

A tehetséges fafaragó 1911-ben már áthajózott az Atlanti-óceánon, és Montrealban kapott megbízást a helyi Szépművészeti Múzeumtól.

Később Edward Wren bízta meg azzal, hogy a Dominion Express Building homlokzatára kifaragja a korabeli Kanada kilenc tartományát jelképező kőpajzsokat.

Mivel úgy látta, Quebecben meg tud élni a művészetéből, visszautazott Angliába a feleségéért, hogy együtt kezdjék meg közös életüket a tengerentúlon.

Ám a sors közbeszólt.

A Lusitania első osztályára vettek jegyet, de a brit bányászok sztrájkja miatt a Lusitania nem tudott elindulni. Ezért a Weisz házaspárt átirányították a Southamptonból induló Titanicra, a másodosztályra.

A történet szerint Weisz Lipót felszállás előtt a kabátja bélésébe varrta a család teljes vagyonát: mintegy 15 ezer dollár értékű, 21 kilogramm súlyú aranyat.

1912. április 14-én éjjel, egy kései séta után a házaspár épp visszatért a kabinjába, amikor a hajó jéghegynek ütközött. Mathilde a 10-es számú mentőcsónakban kapott helyet, így megmenekült, ám férje a hajóval együtt a fagyos óceánba merült.

Az özvegy április 18-án, a Carpathia fedélzetén érkezett meg New Yorkba, ahol az a veszély fenyegette, hogy nincstelen bevándorlóként visszaküldik Angliába.

A holttestek után kutató Mackay-Bennett hajó azonban megtalálta a 293-as számmal jelölt, mentőmellényes testet, amit a felsőjébe hímzett „W.L.” monogram alapján azonosítottak Weisz Lipótként.

Előkerült az öltönybe rejtett arany is, amit visszaszolgáltattak az özvegyének. Mathilde végül Kanadában maradt, és később újra férjhez ment.

Weisz Lipótot a montréali Baron de Hirsch temetőben helyezték végső nyugalomra.

Sírja sokáig jelöletlen volt, a fejfát csak a katasztrófa századik évfordulóján, 2012 körül állították fel. A sírkövön ez a felirat olvasható: „Leopold Weisz, született 1880 körül Magyarországon, Pesten. 1912. április 15-én halt meg a Titanic katasztrófájában. Nemrég házasodott, és kezdett új életet Montréalban. Tehetséges és ígéretes szobrász, a bromsgrove-i ipartestület tagja, munkáira Montréalban és külföldön egyaránt csodálattal tekintenek.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk