Tudtad, hogy egy krumplival majdnem megölték I. Erzsébet királynőt?
Az élelmiszer, amelyet először jóslásra használtak, majd szarvasgombának néztek, később véletlenül megmérgezték vele az angol királyi udvart, végül közutálat tárgya lett.
Összegyűjtöttük a krumpli legszórakoztatóbb történelmi állomásait.
A burgonyát mint az egyik legalapvetőbb ételünket már hatezer évvel ezelőtt is fogyasztották a dél-amerikai Andok hegységben, ahonnan eredetileg származik. Sőt, egyes tudósok esküsznek rá, hogy Chilében már tizenháromezer évvel ezelőtt termesztették ezt a haszonnövényt.
Régen ugyan keserűbb íze volt, de a krumplievés hagyománya tovább szállt, generációról generációra, nem halt ki az évezredek során sem. A C-vitaminban és káliumban gazdag, tápláló étel történetéből azonban érdemes felidézni néhány jópofa históriát.
Az inkák mértek és jósoltak is vele
Az elsők között az inkák fogyasztottak krumplit, akik nem csupán főzték, hanem szárították is, hogy akár évekig is elálljon. Annyira bevált nekik ez az egyszerű, de nagyszerű étel, hogy több száz krumplitípust azonosítottak és különböztettek meg, de még a burgonya főzési ideje is mértékegységgé vált.
Ami ennél érdekesebb, hogy jósláshoz is használták: felástak egy tetszőleges burgonyaültetvényt, és ha páros számú gumó volt a föld alatt, akkor örültek, ha pedig páratlan, akkor rettegve várták a balszerencsét.
Ebben körülbelül annyi ráció volt, mint amikor a gyerekek szirmonként tépkednek egy virágot, hogy kiderüljön, szereti-e őket a kiválasztott. Az inkák híresek voltak kegyetlen rituáléikról, úgyhogy nem meglepő, hogy még a burgonyaistennek, Axomamának is megcsonkított áldozatokkal hódoltak.
Fotó: Wikimedia Commons
Szarvasgombának hitték
Egy spanyol felfedező, Gonzalo Jimenez de Quesada hozott Európába burgonyát a 16. században, csak szegénynek fogalma sem volt arról, hogy ez a gumó mégis micsoda. Ránézésre szarvasgombának tűnt, ezért tartuffo névre keresztelte (ennek a téves címkézésnek köszönhető például az is, hogy németül a krumpli Kartoffel).
Ugyan nem sikerült eltalálni a növény pontos besorolását, de a spanyol matrózok odáig voltak érte, mert felfedezték, hogy aki ilyet eszik, az nem lesz skorbutos.
Fotó: Pixabay
Majdnem megölték vele a királyi udvart
Európában nem volt könnyű népszerűvé tenni a burgonyát, ami egy pechszériának köszönhető. Ennek első állomásaként Sir Walter Raleigh angol felfedező puszta jóindulatból küldött I. Erzsébet királynőnek – aki lovaggá ütötte őt gyarmatosító sikereiért és állítólag bele is szeretett -, illetve udvarának némi burgonyát.
Ez még nem hangzik veszélyesnek, de Walter nem a gumóját, hanem tudatlanságból a mérgező termését és levelét küldte el a nemeseknek, ezzel megbetegítve őket.
Nem csoda, hogy sok időbe tellett, mire az angol előkelőségek újra bizalmat szavaztak ennek az ételnek.
Fotó: Pixabay
Senki nem volt hajlandó megenni
A szerencsétlenségeket tetézte, hogy az olyan tévhitek, miszerint a krumpli leprát és szifiliszt okoz, eltúlozva terjedtek el világszerte.
Sőt, olyan vad elméletek is szárnyra kaptak, hogy ha egy várandós nő éjszaka burgonyát eszik, akkor a baba vízfejjel születik.
Több éhínség is megelőzhető lett volna a burgonya fogyasztásával, de a rettegő nép inkább belehalt az alultápláltságba, mintsem hogy a szájába vegye ezt a félreismert finomságot. Például az 1774-es porosz éhínség idején Nagy Frigyes király hiába küldött ingyen az embereknek krumplit, senki nem nyúlt hozzá a zsákokhoz. A király ezért elrendelte, hogy a katonái erőszakkal tömjék a poroszokba az egyetlen elérhető táplálékot.
Csellel vált a szegények eledelévé
A hétéves háborúban (1756-1763) Antoine Augustin Parmentier botanikus-gyógyszerész porosz fogságba esett, ahol szintén krumplit etettek vele. Hamar rájött, hogy finom és egészséges, ezért tudományos művet írt róla, és meggyőzte a francia éhínség alatt XVI. Lajost, hogy rendelje el a burgonyaevést.
Mivel a király sem járt először sikerrel, cselhez folyamodott: látványosan őriztette a burgonyaföldeket a katonákkal, hogy az éhező népet arra sarkallja, hogy ellopják a termést.
Antoine Augustin Parmentier - Forrás: Wikimédia
Magyarországon is divat volt a krumpliundor
A Habsburg Birodalom iránti közutálat szimbóluma lett a krumpli, miután 1802-ben megjelent egy rendelet, miszerint a parasztokat 40 botütéssel kell sújtani, ha nem termesztenek a földjeiken burgonyát.
A magyarok sváb töknek és földi körtének csúfolták. Az ellenállás addig tartott, ameddig II. József be nem vezette a termesztéséért járó adókedvezményt a 18. század végén. Felesége azonban inkább a virágát tűzte a hajába, minthogy megegye, de nem ezért lett végül lefejeztetve.
Forrás: Érdekesvilágunk, Múlt-kor, Csurtusék, Tégy jót!
