Magyar Péter: Ma megtartjuk az utóbbi évtizedek legnagyobb vidéki politikai demonstrációját és a valaha volt legnagyobb anyák napi rendezvényt
Magyar Péter május 5-re, anyák napjára hirdetett nagygyűlést Debrecenbe. A TISZA Párt EP-képviselőjelöltjei után szólalt fel.
A párt alelnöke egy idézettel nyitotta felszólalását:
Ezután köszöntötte az édesanyákat, a nagymamákat, a dédnagymamákat, valamint a határon túliakat is. „Nézzétek, mennyien vagyunk! Mindannyian változást szeretnénk, amit csak együtt tudunk elérni”.
Szerinte a kormány, a kormánypropaganda azt próbálja sulykolni, hogy a TISZA Párt csak egy belpesti médiahack. Az ellenzéktől tizennégy éve azt hallani, hogy „Orbánékat ilyen körülmények között nem lehet leváltani, hogy vidékre nem érdemes menni, hogy a fiatalokat nem érdekli a politika, hogy a propaganda falát nem lehet átütni. Nézzetek körül, mi a valóság!” – mutatott a tömegre.
Emlékeztetett rá, hogy két hónapja indult a mozgalom, mikor a „budapesti Andrássy úton találkoztunk, hogy megtartottuk április 6-án az utóbbi évtized legnagyobb politikai demonstrációját. A Tisza Párt hétről-hétre, napról-napra egyre nagyobb, egyre többen vagyunk! Bárhol!”
Országjárása alatt pedig azt tapasztalja, hogy sok ezren „tesznek hitet egy új, békés, modern, élhető Magyarország mellett”.
A magyaroknak szerinte elege van „a hatalmi elit összefonódásából, a gyűlöletből, az apátiából, a propagandából és a mesterséges megosztottságból. A magyarok ma együttműködésre, szeretetre, összekapaszkodásra és békére vágynak” – tette hozzá.
Azt mondta, sokan külföldről is jelentkeznek, hogy szeretnének tenni a hazáért. „Egyre többen érzitek, hogy most vagy soha, ha most nem maradunk csendben, ha most képesek vagyunk közösen cselekedni, akkor lezárhatjuk ezt a húsz évet, ami Magyarországot az Unió második legszegényebb és legkorruptabb tagállamává tette.”
„És miután lezártuk a múltat, újjáépíthetjük ezt a gyönyörű országot” – tette hozzá.
Majd elmesélte, hogy anyai nagyapja, Erős Pál 11 évesen, 1945-be, a világháború végén került Debrecenbe és lett a Debreceni Református Kollégium diákja, akinek a Debreceni Református Kollégium a távoli apját pótolta. „Amióta pedig ő már nem él, és én messze kerültem, azóta a kollégium egyedül figyeli a sorsomat, legalábbis én magamon érzem a tekintetét és félőn tisztelem” – mesélte a nagyapja történetét.
