A közel-keleti háború brutális élelmiszer-inflációt hozhat, ami a magyar pénztárcákat is megterheli. A befektető szerint a forint tovább gyengülhet, miközben a jegybankok tehetetlenek.
A február vége óta megbolondult világban az eddig legbiztosabbnak hitt menekülőeszközök, mint az arany is össze-vissza ugrálnak, a befektetők pedig nehéz helyzetben vannak – vázolta a helyzetet Jaksity György, a Concorde Értékpapír Zrt. alapítója a 24.hu gazdasági podcastjában, a Dellában.
A befektető szerint a legmegdöbbentőbb fejlemény az elmúlt napokban, hogy a német tízéves államkötvényhozam 3 százalék fölé ment, amire az elmúlt 10-15 évben a Covid-járvány és a 2022-23-as pénzügyi válság alatt sem volt példa. Úgy látja, ennek kettős oka van: egyrészt a közel-keleti konfliktus rövid távú hatása, másrészt egy hosszabb távú folyamat, miszerint Németország ráébredt, hogy költenie kell a saját infrastruktúrájára, védelmi iparára és energetikai átalakítására. Ez utóbbit Jaksity György helyes döntésnek tartja, mert szerinte a 2008-as válság utáni évtizedben a németek spórolása és szűkítő gazdaságpolitikája az egész Európai Unió működésére rátette a bélyegét.
„Tehát tulajdonképpen azt gondolom, hogy az EU szempontjából egy régóta esedékes és tanácsos döntés volt, amit most sajnos ez a háborús konfliktus jelentős mértékben megfejel”
– fogalmazott. A folyamat eredménye, hogy inflációs nyomás nehezedik a világra, amit a hozamok is lekövetnek, ennek pedig számos makrogazdasági és a mindennapi életet érintő hatása lesz.
A német hozamemelkedés Jaksity szerint elkerülhetetlenül begyűrűzik Magyarországra is, hiszen a magyar gazdaság rá van utalva a németre és az uniós ellátási láncokra. A jegybankok nehéz helyzetbe kerülnek, mert a hozamemelkedés az inflációs nyomásra adott reakció, ami a konfliktus eszkalálódásával csak nőni fog. A befektető szerint a mostani válság kifutása nehezebben becsülhető a korábbiaknál. „Egyrészt azért, mert ha visszanézünk, akkor ott lezárt dolgokat látunk. Erről meg fogalmunk nincs, hogy mikor és hogyan zárul” – mondta, hozzátéve, hogy a béketárgyalások a horizonton sincsenek.
A helyzet a gazdasági aktivitás visszaesésével párhuzamosan zajlik, és Jaksity szerint könnyen lehet, hogy pár hónapon belül már recesszióról fogunk beszélni a világ egyre nagyobb részén.
„És a mai eszkalációs ütemét nézve a konfliktusnak lassan azt kell, hogy gondoljam, hogy örülhetünk, ha egy recesszióval és nem egy komolyabb világválsággal kell szembenézzünk”
– tette hozzá. A mostani helyzetet nem is hasonlítaná a 2008-as pénzügyi válsághoz, mert az egy klasszikus, a pénzügyi szektorból kiinduló krízis volt, míg a mostani egy háborús konfliktus, ami az ellátási láncokat, elsősorban az energiaipart érinti, de a hatása a petrolkémia révén a mindennapi élet szinte minden területére kiterjed. A legfájdalmasabbnak azt tartja, ami a mezőgazdaságot érinti. „Az, ami a legfájdalmasabb, és úgy tűnik, hogy a hajó már el is ment, tehát ott már gyakorlatilag rossz forgatókönyvekkel nézünk szembe, hogy például ezek az érintett útvonalak, illetve beszállítói tartalmak, petrolkémia stb. nagyon fontosak a műtrágyázásban, amit ugye most kell elvégezni, tehát hogyha itt problémák vannak, akkor (...) az egyértelműen az élelmiszerárak növekedés irányába mutat, hiszen kevesebb lesz a kínálat, változatlan kereslet mellett felhajtja az árakat, tehát itt egy komoly élelmiszer inflációs krízis is benne van a képben.”
A forint árfolyamával kapcsolatban – ami a felvétel idején 394 forint volt az euróval szemben – Jaksity György úgy véli, ez még nem a történet vége.
Álláspontja szerint a forint gyengülése folytatódhat, mivel a forró pénz egy része már kivonult az országból, és ahogy a nemzetközi alapkamatok emelkednek, úgy csökken a Magyarország által fizetett kamatfelár vonzereje.
A Magyar Nemzeti Bank (MNB) kamatdöntésével kapcsolatban arra számít, hogy a Monetáris Tanács tartani fogja az alapkamatot, de a kommunikációjában reagálni fog az elmúlt hetek eseményeire. Szerinte, ha a konfliktus tovább eszkalálódik, szinte minden jegybank kamatemelésre kényszerül, méghozzá egy olyan környezetben, ahol a gazdasági visszaesés is fenyeget.
Irán fenyegetését, miszerint az amerikai államkötvényt vásárló befektetőket is célpontnak tekinti, Jaksity úgy értékelte, hogy Irán célja minél több fájdalmat okozni a világnak, hogy nyomást gyakoroljon az Egyesült Államokra és Izraelre. A befektető szerint az amerikai állampapíroknak mindig lesz vásárlója, de a fenyegetés jól mutatja Irán szándékait. Kiemelte, hogy a konfliktus már most komoly károkat okoz, például Dubaj pénzügyi központként felépített hírnevének. „Ez most gyakorlatilag a szemünk látára megy le a latrinán, és ez súlyos csapás mind amellett, ami az öbölbeli energiainfrastruktúrát, gázmezőket, olajmezőket, deszalinációs műveket (...) érinti” – állította.
A jelenlegi helyzetben a befektetőknek azt tanácsolja, hogy portfóliójuk jelentős része maradjon likvid.
„Egyrészt azért, hogyha vannak olyan pontjai a portfóliónak, amivel probléma van, akkor ne kényszerüljön rá, tehát ne kényszereladó legyen, tehát soha ne legyen kényszerhelyzetben. A másik, hogy előbb vagy utóbb ennek a konfliktusnak, annak a válságnak is, amit ez okoz, vége lesz, ahol nagyon jó beszállási pontok lesznek, azt fogja tudni kihasználni, aki akkor likvid” – magyarázta.
A jegybankok közül szerinte az Európai Központi Bank (ECB) van a legnagyobb nyomás alatt, míg az amerikai Fed a legkevésbé. Úgy véli, bármekkora is lesz az inflációs nyomás, a jegybankok likviditási problémák esetén lazítani fognak, hogy elkerüljenek egy 2008-hoz hasonló pénzügyi összeomlást, de a kamatcsökkentés luxusát az infláció miatt valószínűleg nem engedhetik meg maguknak.
A magyar gazdaság állapotáról Jaksity György borús képet festett. „Egy felkészületlen gazdaságot csak rossz pillanatban tud minden megtalálni. Nem abból kéne kiindulni, hogy ha esetleg lesz valamilyen probléma a világban, vagy ne adj isten háborús konfliktus, akkor arra hogy reagálunk, hanem folyamatosan az lenne a jó, hogyha az egyensúly közeli állapotban tudna fejlődni a magyar gazdaság” – mondta. Szerinte kisebb gond, ha a GDP csak 1-2 százalékkal nő, mint az, ha az ország folyamatosan az infláció, a költségvetési deficit és a magas államadósság fogságában küzd, mert akkor meg van kötve a gazdaságpolitika keze.
„Nincsenek beruházások, nincsenek fejlesztések, nincs innováció, lemaradunk azokhoz a versenytársakhoz képest, akik észszerűbben kezelik az egyensúlyi kérdéseket a makrogazdasági szinten, és emiatt nagyobb tűzerejük van arra, hogy a jövő építésével foglalkozzanak. Magyarország gyakorlatilag ettől a lehetőségtől az elmúlt évtizedek nagy részében folyamatosan elvágja magát.”
Az S&P hitelminősítő leminősítést belengető üzenetét nem tartja meglepőnek, mert szerinte a piac már rég beárazta a magyar kockázatokat, a hitelminősítők pedig általában késéssel reagálnak. A választásokkal kapcsolatban elmondta, a nemzetközi befektetők egy része komoly esélyt lát a kormányváltásra, és úgy véli, egy új kormány pozitív hatással lenne a forintra és a gazdaságra. „Ez benne volt egyébként a háborúig egészen drámai forint erősödésben” – jegyezte meg, de hozzátette, hogy más befektetők ennek az ellenkezőjét gondolják. Ugyanakkor óva intett attól, hogy bárki azt gondolja, a választások után egy csapásra megváltozik minden. „Évek nagyon kemény munkájával lehet azokon a problémákon javítani, amiket itt már felsoroltunk” – jelentette ki. Szerinte bármelyik kormányra is kerül, a legfőbb feladat a költségvetési hiány csökkentése és a gazdaság stabilizálása lesz.
A TISZA Párt ígéretét az euró bevezetésének feltételeinek megteremtésére 2030-ig erős jelzésnek tartja a piacok számára, de hangsúlyozta, hogy a legfontosabb maga a felkészülési időszak: a makrogazdasági mutatók stabilizálása és egy kiszámítható gazdaságpolitika megteremtése. „Az eurózónában történő belépésünk az hab a tortán” – fogalmazott. A térségbeli példákról (Horvátország, Bulgária, Szlovákia) azt mondta, egyik sem jó párhuzam Magyarország számára.
„Nekünk a magyar modellt kell kitalálni. És most itt a magyar modellt nem arra értem, ami az elmúlt évtizedekben volt, mert azt inkább elfelejteni kellene”
– mondta. A befektető szerint a politika szerepe válságos időkben mindig felértékelődik a befektetői döntésekben. Úgy látja, az Európai Unió jelenleg nincs kezdeményező helyzetben a világban, inkább csak reagál a környezetére, ami lehet sikeres stratégia, de „akkor azt a szakmát nagyon jól kell űzni, tehát az adaptáció művészetét, azt akkor nagyon meg kell tanulni.”
