KULT
A Rovatból

Lovasi 50: végig tombolt a közönség az elvileg csendes ülős koncerten

Sokan nem bírták ki a helyükön maradva az Arénában, ahol újra elhangzottak a legnagyobb Kispál-slágerek, volt Kiscsillag és Bandi a hegyről is, na meg csomó sztárvendég.
Láng Dávid - szmo.hu
2017. november 12.



Amikor tavaly év végén bejelentették, hogy Lovasi András 50. születésnapja alkalmából a Papp László Sportarénában is életműkoncertet ad, természetesen sokan fanyalogtak. "Lám, van az a pénz, amiért a huszonhatodik búcsúbuli után is megéri összeállni a Kispál és a Borznak", "az egész nem lesz több halálosan unalmas nosztalgiázásnál", stb.

Szerencsére azonban egy ilyen esemény sikerét – illetve létjogosultságát – nem az önjelölt kritikusok határozzák meg, hanem sokkal inkább a közönség, aki jegyet vált rá és végignézi.

Ez alapján semmi kétségünk nem lehet: Lovasi megkerülhetetlen szereplője a hazai könnyűzenének, a Kispál és a Borzra pedig 2017-ben is ugyanakkora igény van, mint fénykoruk idején.

Persze közel sem volt egyértelmű, hogy ami működött hazai pályán, a Fishing on Orfű fesztivál nyitónapján, az ugyanakkorát fog szólni az Aréna steril, zárt környezetében is. Különösen annak fényében, hogy ez most valóban ültetett koncert volt: még a küzdőtérre is székeket raktak, állójegyet egyáltalán nem lehetett kapni.

IMG_0465k

Fotók: Mervai Márk

IMG_0659k

Ez főleg azért rejtett rizikót magában, mivel hiába hirdették meg a korábbi alkalmakat (Orfű mellett Révkomáromban volt még Lovasi 50 buli tavasszal) is csendes-akusztikusnak – és hiába nyilatkozta maga az ünnepelt, hogy ezúttal decensebb, visszafogottabb koncertet szeretne –, már az első néhány szám után nyilvánvalóvá vált, hogy valójában szó sincs erről.

Nyilván előkerültek lassabb, melankolikusabb dalok az életműből, ám a pörgős slágerek tempóján semmit nem finomítottak, így nem kis kihívást jelentett ülve maradni.

Orfűn persze nem is kellett, de a révkomáromi művházban tartott bejátszó koncerten is nagyjából minden második ember felállt és előre ment táncolni a végére. Az Arénában ugyanez volt a helyzet: a ráadásra szinte megteltek a széksorok közötti/mögötti területek. A biztonsági szolgálat szerencsére megengedőnek bizonyult, csak ahhoz ragaszkodtak, hogy a vészkijáratokat ne állja el a tömeg.

Három dal a koncertről:

Lovasi 50

Posted by Szeretlek Magyarország on Satarrrday, Novembarrr 11, 2017
IMG_0578kIMG_0727k

Bár voltak átfedések a repertoárban, ettől függetlenül látszott, hogy erre az alkalomra külön készültek, nem akarták egy az egyben lemásolni a korábbi dallistát. Az első részt – merthogy ezúttal szünetet is tartottak – a Kispál és a Borz dominálta, a másodikban több volt a Kiscsillag, de a végére is tartogattak azért néhány régi slágert.

Az eddigieknél sokkal több volt a közreműködő: vendégénekesként színpadra állt Kiss Tibi és Varga Livius a Quimbyből, Likó Marcell a Vad Fruttikból, a hiperkarmás Bérczesi Robi, valamint Németh Juci is. Ott volt továbbá a Varga Ferenc vonóstrió, illetve a Budapest Bár két zenésze is színesítette a hangzást.

A fentieknek köszönhetően több ismert szám is újszerű formában szólalt meg: a Ha az életben-t például egy szál cimbalomkísérettel énekelte el Lovasi, a Kiscsillagtól a Sirályt Bérczesi adta elő nagyon jól, és a Menetszél hangszerelése is erősen különbözött az albumverzióhoz képest.

IMG_0500kIMG_0657kIMG_0326k

Újító szellemiség ide vagy oda, azok a dalok ütötték a legnagyobbat, amelyek a jól ismert eredeti formájukban csendültek fel. Az Emesére, az Autók a tenger felé-re, Lefekszem a hóba-ra, vagy a legutolsóként elhangzó Húsrágó, hídverőre túlzás nélkül megőrült a közönség.

Itt mutatkozott meg legtisztábban, hogy hiába képes jó néhány Kiscsillag-dal is megmozgatni az embereket, a Kispál és a Borz repertoárjának soha nem érhetnek a nyomába sem ismertségben, sem népszerűségben.

Önmagamat idézném az orfűi buli után írt cikkből: ameddig ez így van, engem egyáltalán nem érdekel, mi a tagok motivációja egy-egy összeállásra, mennyit keresnek a koncertekkel és mennyire élvezik a színpadon töltött időt.

Persze van az a közkeletű vélekedés, hogy egy zenekarnak kínos csak a múltjából élnie, minimum 2-3 évente illik előállniuk egy új albummal. De az a helyzet, hogy a Kispál-életmű van annyira erős, hogy én ettől az elvtől nyugodt szívvel eltekintenék, ha cserébe időről-időre továbbra is hallhatnám élőben a klasszikus slágereket.

IMG_0542kIMG_0431kIMG_5222k

Nagyon jó volna bízni abban, hogy lesz még folytatás (bármilyen formában), és nem most utoljára szólaltak meg ezek a dalok élőben. Azonban Kispál András többször is elmondta, hogy ő személy szerint lezárta életének ezt a fejezetét, nem akar többé színpadra állni. Nélküle pedig nyilván elképzelhetetlen a zenekar.

Marad a reménykedés, hogy valamennyi idő elteltével – ha majd leülepszik benne ez az egész – ő is arra jut: van még keresnivalója a zenei életben.

Magyarország egyik legkarakteresebb játékú gitárosáról van szó, aki még mindig csak 53 éves. Az Arénában a résztvevők bemutatásakor messze ő kapta a legnagyobb tapsot és ovációt, talán még az este főhősénél is nagyobb szeretet áradt felé.

Ha valamit, hát az ő tehetségét tényleg hatalmas hiba volna veszni hagyni.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Elhunyt Simor András
Vasárnap, 88 éves korában meghalt Simor András költő, író és pedagógus. Életműve a spanyol és latin-amerikai líra magyarországi megismertetésében, valamint a magyar klasszikusok spanyolra ültetésében is kulcsfontosságú volt.


Életének 88. évében, vasárnap elhunyt Simor András költő, író, műfordító és pedagógus, a magyar–hispán irodalmi kapcsolatok egyik legfontosabb alakja – írta a Szombat Online. Munkássága a hazai kulturális élet és a folyóirat-kiadás több területén is meghatározó volt.

Simor András 1938. július 5-én született Budapesten.

Irodalmi pályája az 1960-as évek elején, a Tűz-tánc-antológiában indult, első verseskötete pedig 1962-ben jelent meg Tereld a felhőket címmel. Terjedelmes költői életműve mellett számos tanulmányt és esszét is írt, időnként pedig a szépirodalmi prózával is kísérletezett.

Pályájának későbbi szakaszaiban a szatírikus költészet nagymesterévé vált, amit a Z-füzetek sorozatában és önálló versesköteteiben publikált művei is bizonyítanak.

Irodalomszervező tevékenységének csúcsa az Ezredvég című folyóirat volt, amelynek főszerkesztőjeként szellemi műhelyt és publikációs felületet biztosított mind az idősebb, mind a pályakezdő írógenerációnak. A lapot mindvégig a kritikus, társadalomközpontú szellemiség jellemezte.

Kulcsszerepet játszott abban, hogy a magyar olvasók megismerhessék a spanyol nyelvű költészetet, de hatalmas munkát fektetett abba is, hogy a magyar klasszikusok verseit spanyolra ültesse át.

Műfordítóként a spanyol klasszikusok, valamint a huszadik századi spanyol és latin-amerikai líra egyik legjelentősebb hazai tolmácsolója volt. Kétirányú kultúraközvetítő tevékenységét nemzetközileg is elismerték, többek között a Kubai Írószövetség érdemrendjével, valamint a Venezuelai Köztársaság rangos érdemrendjével is kitüntették.

Pedagógusként több mint négy évtizeden át tanított spanyol nyelvet: 1962-től 1977-ig a Szinyei Merse Pál Gimnázium és Általános Iskolában, majd 2004-es nyugdíjba vonulásáig a Táncsics Mihály Gimnáziumban. Tankönyvírói munkássága, köztük a korszakos jelentőségű Spanyol nyelvkönyv, generációk számára számított alapműnek.

Gazdag életművét számos díjjal ismerték el. Megkapta a Magyar Köztársasági Arany Érdemkeresztet, a Táncsics-gyűrűt, a Nagy Lajos irodalmi díjat és az MSZOSZ-díjat is.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
„Kicsit olyan, mintha a szádba hánynál” – Anya-fia csók csattant el a Sárkányok házában, még a főszereplők szerint is sokkoló a jelenet
A nézők igencsak kiakadtak a Sárkányok háza harmadik évadának premierjében látott jeleneten. Az Aemondot alakító színész, Ewan Mitchell és az Alicent karakterét megformáló Olivia Cooke is elmondta, mit gondolnak a polgárpukkasztó anya-fia csókról.


„Kicsit olyan érzést kelt, mintha a szádba hánynál” – így jellemezte az Aemond Targaryent alakító Ewan Mitchell azt a jelenetet a Sárkányok háza 3. évadának premierjében, amelyben karaktere szájon csókolja az édesanyját, Alicentet. A főszereplők a People magazin exkluzív interjújában reagáltak, miután a nézők igencsak kiakadtak a sorozat eddigi legmerészebb jelenetén.

A sorozat harmadik évadának vasárnapi amerikai premierjében Aegon király eltűnése utáni káoszban Aemond egy feszült beszélgetés során csókolja meg anyját. Mitchell szerint a jelenet „elég sokkoló” volt, ugyanakkor lehetőséget adott arra, hogy karakterét új oldaláról mutassa meg.

„Elég nehéz falat, nem? Szájon csókolni az anyádat, pláne így” – mondta a színész.

Úgy véli, Aemond torz szeretetkifejezése a gyermekkori elhanyagoltságban gyökerezik.

Az Alicentet alakító Olivia Cooke szerint a jelenetnek „ödipuszi aláfestése” van, amiről karaktere, Alicent mit sem sejt. A színésznő szerint a helyzet rendkívül veszélyes, mivel Aemond kiszámíthatatlan.

„Tudja, hogy egy rossz arckifejezés, egy vélt elutasítás az életébe kerülhet. Úgyhogy nagyon-nagyon óvatosan próbál lépkedni” – mondta Cooke.

Ewan Mitchell szerint Aemond anyja iránti rendíthetetlen hűsége az első évad egyik kulcsjelenetére vezethető vissza, amikor a fiú elvesztette a szemét, és egyedül Alicent állt ki mellette. „Azt a pillanatot biztosan soha nem fogja elfelejteni. Örökre hozzá van kötve” – fogalmazott a színész.

A sorozat ezzel a jelenettel rögtön beváltotta a korábbinál is kegyetlenebb évadra vonatkozó ígéreteket. Az események lassú építkezése nem új, hiszen már az első évadot is sokan egy hosszúra nyúlt bevezetőnek tartották. A történetet jegyző George R. R. Martin korábban úgy nyilatkozott, a teljes cselekmény elmeséléséhez legalább négy évadra lenne szükség.

A Sárkányok háza új részei Magyarországon hétfőtől láthatók az HBO-n és a Max streaming-szolgáltatón.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Meghalt a Jóbarátok rendezője, megható sorokkal búcsúzik tőle Ross és Joey
James Burrows, a legendás sitcom-rendező 85 éves korában elhunyt. A stábtagok, köztük David Schwimmer és Matt LeBlanc is, személyes hangvételű posztokban emlékeztek a pilotot is jegyző szakemberre.


Elhunyt James „Jimmy” Burrows, a 85 éves rendező, aki a Jóbarátok pilot epizódját is a pályára állította. A hírre a sorozat több főszereplője is reagált. A Ross-t játszó David Schwimmer egy apafiguraként emlékezett a rendezőre, aki mellett a stáb biztonságban érezhette magát.

„Melegség, alázat, nagylelkűség jellemezte. Biztonságban éreztük magunkat körülötte, mintha egy család lennénk” – írta Schwimmer.

Joey karakterét megformáló Matt LeBlanc az Instagramon köszönt el tőle. „Jimmy, szavakkal nem lehet kifejezni, mekkora hatással voltál ránk és mindenki másra, akit az a szerencse ért, hogy ismerhetett. Igazi ikon vagy, oly sok téren. Hiányozni fogsz. Isten áldjon.” Lisa Kudrow (Phoebe szerepében láthattuk) egy közös fotóval emlékezett egykori kollégájára az Instagramon – írta az Associated Press.

Burrows szerepe a sorozat indulásánál kulcsfontosságú volt. Ő rendezte a pilot epizódot, és a stábtagok szerint neki volt köszönhető az a tempó és kémia, ami a Jóbarátokat a kezdetektől sikeressé tette. A többkamerás sitcom-formátum mesterének számított, ami biztonságot adott a fiatal színészeknek.

A rendező családja a People magazinnak adott közleményében azt írta, Burrows pénteken, szerettei körében, békésen távozott.

Kiemelték, hogy ritka képessége volt arra, hogy mindenkit jobbá tegyen, és a stáb minden tagját névről ismerte.

Burrows a Cheers társalkotójaként írta be magát a tévétörténelembe, de a nevéhez fűződik a Taxi, a Frasier és a Will & Grace számos epizódja is. Pályafutása során több mint ezer sorozatrészt rendezett, munkáját tizenegy Emmy-díjjal ismerték el. 2016-ban az NBC külön gálaműsorral tisztelgett életműve előtt.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Több mint 1400 világító selyemlámpás költözött Budapestre – ingyenesen látogatható a különleges koreai kiállítás
A lenyűgöző fényinstallációkon keresztül a látogatók megismerhetik a dél-koreai Csindzsu városának selyemkultúráját és világhírű lámpásfesztiválját.


A fénynek története van, a selyemnek pedig emlékezete. Legalábbis Dél-Korea egyik legismertebb kulturális városában, Csindzsuban, ahol évszázadok óta összefonódik a selyemkészítés hagyománya és a lebegő lámpások különleges világa. Ennek az örökségnek egy látványos szelete érkezett most Budapestre: a „Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai” című kiállítás június 19. és szeptember 4. között várja a látogatókat a Koreai Kulturális Központban.

Egy dél-koreai város, amelyet a selyem és a fény tett híressé

Csindzsu Dél-Korea egyik legfontosabb kulturális központja, ahol évszázadok óta szorosan összefonódik a selyemkészítés hagyománya és a lebegő lámpások világa. A most Budapestre érkezett kiállítás ezt az örökséget mutatja be látványos, kortárs formában.

A tárlat középpontjában olyan különleges installációk állnak, amelyek fényből és selyemből készültek.

Ezek az alkotások egy több mint ezeréves kulturális hagyományt fordítanak le a mai vizuális nyelvre, miközben megőrzik annak eredeti jelentését és hangulatát.

A kiállítótérben több mint 1400 selyemlámpás kapott helyet, amelyek szinte teljesen átalakítják a teret. A színes, világító alkotások között sétálva könnyű úgy érezni, mintha az ember egyszerre járna egy művészeti installációban és egy távoli koreai fesztiválon. A látvány különösen azok számára lehet emlékezetes, akik szeretik az olyan kiállításokat, ahol nemcsak nézni, hanem átélni is lehet a műveket.

Egy több száz éves történet, amely ma is él

A csindzsui lámpások története egészen az 1592-es Imdzsin-háborúig vezethető vissza.

A korabeli feljegyzések szerint a Nam folyón lebegő fényeket kommunikációs célokra használták, ugyanakkor reményt és üzeneteket is közvetítettek azok számára, akik a háború nehézségeivel néztek szembe.

Az évszázadok során a lámpások jelentése fokozatosan átalakult. Ma már a közösséghez tartozás, az emlékezés és a béke szimbólumaiként tekintenek rájuk. Ez a hagyomány ma is élő része Csindzsu mindennapjainak: a város minden évben megrendezi a világhírű Csindzsui Lebegő Lámpások Fesztiválját, amelynek idején több tízezer fény ragyogja be az utcákat és a folyópartot.

Ahol a selyem több mint textil

A kiállítás másik főszereplője a selyem. Csindzsu a világ egyik meghatározó selyemközpontjának számít, ahol több mint száz éve készülnek kiemelkedő minőségű selyemtermékek. A város azonban ma már nem csupán textilipari központként tekint önmagára.

A selymet a design, a képzőművészet és a városi identitás részeként értelmezik újra, így a hagyományos alapanyag kortárs kulturális eszközzé válik. A budapesti tárlat pontosan ezt a szemléletet mutatja meg: hogyan lehet egy történelmi örökséget úgy megőrizni, hogy közben a jelenhez is szóljon.

A világ több pontja után Budapestre érkezett

A kiállítás a KOFICE Traveling Korean Arts nemzetközi program részeként valósul meg, amely a koreai művészetet és kultúrát mutatja be a világ különböző országaiban.

A tárlat már Délkelet-Ázsiában és Németországban is sikeresen bemutatkozott, most pedig a magyar közönség is megtapasztalhatja ezt a különleges kulturális utazást.

A látogatók nemcsak a fényinstallációkat csodálhatják meg, hanem közelebb kerülhetnek Csindzsu történetéhez, selyemkultúrájához és ikonikus fényfesztiváljához is. A kiállítás egyszerre szól a múltról és a jelenről, a hagyományról és az innovációról, miközben olyan atmoszférát teremt, amelyből nehéz egyetlen fotóval visszaadni az élményt.

A Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai nemcsak azoknak lehet érdekes, akik rajonganak az ázsiai kultúráért, hanem mindenkinek, aki szeretne néhány órára egy másik világba csöppenni. Egy olyan világba, ahol a fény emlékeket őriz, a selyem történeteket mesél, és ahol a több száz éves hagyomány a jelenben talál új formát.

Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai

Koreai Kulturális Központ (1023 Budapest, Frankel Leó út 30–34.)

2026. június 19. – szeptember 4.

A belépés ingyenes, a Koreai Kulturális Központ nyitvatartási idejében.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk