KULT
A Rovatból

Lovasi 50: végig tombolt a közönség az elvileg csendes ülős koncerten

Sokan nem bírták ki a helyükön maradva az Arénában, ahol újra elhangzottak a legnagyobb Kispál-slágerek, volt Kiscsillag és Bandi a hegyről is, na meg csomó sztárvendég.
Láng Dávid - szmo.hu
2017. november 12.


Link másolása

Amikor tavaly év végén bejelentették, hogy Lovasi András 50. születésnapja alkalmából a Papp László Sportarénában is életműkoncertet ad, természetesen sokan fanyalogtak. "Lám, van az a pénz, amiért a huszonhatodik búcsúbuli után is megéri összeállni a Kispál és a Borznak", "az egész nem lesz több halálosan unalmas nosztalgiázásnál", stb.

Szerencsére azonban egy ilyen esemény sikerét – illetve létjogosultságát – nem az önjelölt kritikusok határozzák meg, hanem sokkal inkább a közönség, aki jegyet vált rá és végignézi.

Ez alapján semmi kétségünk nem lehet: Lovasi megkerülhetetlen szereplője a hazai könnyűzenének, a Kispál és a Borzra pedig 2017-ben is ugyanakkora igény van, mint fénykoruk idején.

Persze közel sem volt egyértelmű, hogy ami működött hazai pályán, a Fishing on Orfű fesztivál nyitónapján, az ugyanakkorát fog szólni az Aréna steril, zárt környezetében is. Különösen annak fényében, hogy ez most valóban ültetett koncert volt: még a küzdőtérre is székeket raktak, állójegyet egyáltalán nem lehetett kapni.

IMG_0465k

Fotók: Mervai Márk

IMG_0659k

Ez főleg azért rejtett rizikót magában, mivel hiába hirdették meg a korábbi alkalmakat (Orfű mellett Révkomáromban volt még Lovasi 50 buli tavasszal) is csendes-akusztikusnak – és hiába nyilatkozta maga az ünnepelt, hogy ezúttal decensebb, visszafogottabb koncertet szeretne –, már az első néhány szám után nyilvánvalóvá vált, hogy valójában szó sincs erről.

Nyilván előkerültek lassabb, melankolikusabb dalok az életműből, ám a pörgős slágerek tempóján semmit nem finomítottak, így nem kis kihívást jelentett ülve maradni.

Orfűn persze nem is kellett, de a révkomáromi művházban tartott bejátszó koncerten is nagyjából minden második ember felállt és előre ment táncolni a végére. Az Arénában ugyanez volt a helyzet: a ráadásra szinte megteltek a széksorok közötti/mögötti területek. A biztonsági szolgálat szerencsére megengedőnek bizonyult, csak ahhoz ragaszkodtak, hogy a vészkijáratokat ne állja el a tömeg.

Három dal a koncertről:

Lovasi 50Posted by Szeretlek Magyarország on Satarrrday, Novembarrr 11, 2017

IMG_0578kIMG_0727k

Bár voltak átfedések a repertoárban, ettől függetlenül látszott, hogy erre az alkalomra külön készültek, nem akarták egy az egyben lemásolni a korábbi dallistát. Az első részt – merthogy ezúttal szünetet is tartottak – a Kispál és a Borz dominálta, a másodikban több volt a Kiscsillag, de a végére is tartogattak azért néhány régi slágert.

Az eddigieknél sokkal több volt a közreműködő: vendégénekesként színpadra állt Kiss Tibi és Varga Livius a Quimbyből, Likó Marcell a Vad Fruttikból, a hiperkarmás Bérczesi Robi, valamint Németh Juci is. Ott volt továbbá a Varga Ferenc vonóstrió, illetve a Budapest Bár két zenésze is színesítette a hangzást.

A fentieknek köszönhetően több ismert szám is újszerű formában szólalt meg: a Ha az életben-t például egy szál cimbalomkísérettel énekelte el Lovasi, a Kiscsillagtól a Sirályt Bérczesi adta elő nagyon jól, és a Menetszél hangszerelése is erősen különbözött az albumverzióhoz képest.IMG_0500kIMG_0657kIMG_0326k

Újító szellemiség ide vagy oda, azok a dalok ütötték a legnagyobbat, amelyek a jól ismert eredeti formájukban csendültek fel. Az Emesére, az Autók a tenger felé-re, Lefekszem a hóba-ra, vagy a legutolsóként elhangzó Húsrágó, hídverőre túlzás nélkül megőrült a közönség.

Itt mutatkozott meg legtisztábban, hogy hiába képes jó néhány Kiscsillag-dal is megmozgatni az embereket, a Kispál és a Borz repertoárjának soha nem érhetnek a nyomába sem ismertségben, sem népszerűségben.

Önmagamat idézném az orfűi buli után írt cikkből: ameddig ez így van, engem egyáltalán nem érdekel, mi a tagok motivációja egy-egy összeállásra, mennyit keresnek a koncertekkel és mennyire élvezik a színpadon töltött időt.

Persze van az a közkeletű vélekedés, hogy egy zenekarnak kínos csak a múltjából élnie, minimum 2-3 évente illik előállniuk egy új albummal. De az a helyzet, hogy a Kispál-életmű van annyira erős, hogy én ettől az elvtől nyugodt szívvel eltekintenék, ha cserébe időről-időre továbbra is hallhatnám élőben a klasszikus slágereket.IMG_0542kIMG_0431kIMG_5222k

Nagyon jó volna bízni abban, hogy lesz még folytatás (bármilyen formában), és nem most utoljára szólaltak meg ezek a dalok élőben. Azonban Kispál András többször is elmondta, hogy ő személy szerint lezárta életének ezt a fejezetét, nem akar többé színpadra állni. Nélküle pedig nyilván elképzelhetetlen a zenekar.

Marad a reménykedés, hogy valamennyi idő elteltével – ha majd leülepszik benne ez az egész – ő is arra jut: van még keresnivalója a zenei életben.

Magyarország egyik legkarakteresebb játékú gitárosáról van szó, aki még mindig csak 53 éves. Az Arénában a résztvevők bemutatásakor messze ő kapta a legnagyobb tapsot és ovációt, talán még az este főhősénél is nagyobb szeretet áradt felé.

Ha valamit, hát az ő tehetségét tényleg hatalmas hiba volna veszni hagyni.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„Így tovább nem lehet élni” – Újabb zseniális Bödőcs-kisfilm készült, Csákányi Eszter és Znamenák István is remek benne
Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással. Egy kis Örkény, egy kis Wes Anderson négy és fél percben.

Link másolása

Új kisfilm került fel Bödőcs Tibor YouTube-oldalára: a mintegy 4 és fél perces alkotás két főszereplője Znamenák István és Csákányi Eszter.

A kérvény című opus egy Wes Anderson-szerű miliőben játszódik, és lényegében egy kérvény felolvasásából áll, na meg a hangos csattanóból. De az egészben benne van az „elmúthatvanév” Magyarországa, persze a megfelelően vicces, ironikus körítéssel. A kérvény című kispróza egyébként Bödőcs Prímszámok hóesésben című kötetének egyik fejezete.

Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással.

De felesleges is ennél több, nézzük a kisfilmet:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét Luca Guadagnino a Challengersben
Április 25-től játsszák a hazai mozik a Challengerst. Zendaya eddigi pályafutásának talán legfontosabb filmjét készítette el, és mindent meg is mutatott a cél érdekében.

Link másolása

FIGYELEM: A CIKK APRÓ SPOILEREKET TARTALMAZ!

Napok óta azon töprengek, miért is tetszett ennyire a Challengers. Hiszen ha az ember nagy vonalakban elmondja a sztorit, talán fel sem kelti a figyelmet. Szerelmi háromszög, a tenisz, mint az emberi kapcsolatok, játszmák metaforája, bla-bla-bla. De ahogy sokszor hangsúlyozzuk, a művészet fő kérdése a nem a „mit”, hanem a „hogyan”.

Luca Guadagnino rendező az egyszerű hozzávalókat mesterien elegyíti, a romantikus drámából már-már lélektani thrillert csinál. Az első pillanatban megalapozza az egész filmen átívelő feszültséget. Két férfi teniszezik. Izmosak, leharcoltak, feszültek. Már-már mitikus alakok. Csatájukat a nézőtérről figyeli egy szépséges nő.

A három szempárt látjuk egymás mellé vágva, és rögtön tudjuk, miről van szó, mi is lehet a valódi tétje ennek az összecsapásnak.

Ezután a film ügyesen ugrálva az idősíkokon azt mutatja be, hogy jutottak el a szereplők eddig a pontig.

Tashi (Zendaya) ígéretes teniszcsillagnak indult, ám egy sérülés miatt le kellett mondani az álmairól. Manapság férje, Art Donaldson (Mike Faist) teniszcsillag edzője és menedzsere, akivel van egy közös lányuk is. Art rossz passzban van, sorra veszti a meccseit, szíve legmélyén már szívesen visszavonulna, de fél, hogy elveszti felesége megbecsülését, ha feladja. Ám mindannyiuk életét felrázza, amikor egy kisebb rangú versenyen Art szembe találja magát Patrickkal (Josh O’Connor), aki egykor a legjobb barátja volt, egészen addig, amíg meg nem ismerkedtek Tashival.

Mindenképpen ki kell emelni még Trent Reznor és Atticus Ross zenéjét. Mert bármennyire jó is a rendező és a szereplőgárda, voltak olyan helyek a filmben, ahol egyedül a lüktető soundtrack biztosította a feszültséget, anélkül túl hosszú és lapos lett volna egy-egy snitt.

Bámulatos a fényképezés, minden beállítás talál, olykor egyenesen a száguldó labda szemszögéből látjuk a meccseket. Bár a filmben végig erős az erotikus túlfűtöttség, Luca Guadagnino remek ízléssel bánik a kérdéssel. Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét, sosem látszik több, mint ami indokolt, és ami szükséges ahhoz, hogy plusz töltetet adjon egy-egy jelenetnek. Egyébként is túl sok a történés, amit követni kell ahhoz, hogy a szemünket legeltessük. Kimondottan szokatlan módon ebben a filmben sokkal többet vetkőznek a pasik.

Nem is emlékszem, láttam-e valaha olyan mainstream amerikai (vagy bármilyen) filmet, ahol a férfi öltözőt mutatják a maga természetes valóságában.

Itt ez is megtörtént. Sőt, Guadagnino attól sem fél, hogy kicsit behozza a képbe a látens homoszexualitás kérdését. Mindezt kellő lazasággal és humorral teszi.

Félreértés ne essen, a Challengers nem a szexről, és még csak nem is a teniszről szól. Ahogy maga Tashi ki is mondja valahol a film elején: a tenisz nem sport, hanem emberi kapcsolat. Akkor lesz jó egy meccs, ha a pályán lévő két ember szinte eggyé válik, tökéletesen érti egymást.

A Challengers három zseniális színész és egy nem kevésbé nagyszerű rendező összmunkájától lett az, ami, de ez mégiscsak Zendaya filmje, ő a csúcstámadó, a többiek az alaptábort biztosítják neki. A még mindig nagyon fiatal színésznő nem is választhatott volna jobb filmet, hogy megmutassa tehetségét azok számára, akik eddig legfeljebb a Pókember-filmekben és a Dűnében találkoztak vele.

A szép színésznők sokszor úgy próbálnak kitörni a skatulyából, hogy csúnya, vagy legalábbis a nőiességüket háttérbe szorító női karakterek bőrébe bújnak. Zendaya más utat választott: maximálisan kihasználja előnyös külsejét, erotikus kisugárzását, sőt, maga a szerep is arról szól részben, hogy egy vonzereje tudatában lévő fiatal nő miként manipulálja az életében lévő férfiakat. De közben láthatjuk fiatal lányként, anyukaként, femme fatale-ként, üzletasszonyként és tehetetlenül szerelmes nőként is. A színészi sokoldalúság olyan skáláját vonultatja fel, amire kevés szerep nyújt lehetőséget.

Kisujjában van a színész és a nő egész eszköztára, és így könnyedén az ujja köré csavar mindenkit.

Link másolása
KÖVESS MINKET:


A Rovatból
Több mint száz év után került elő egy eddig ismeretlen írás Agatha Christie-től
Az első Poirot-regénye környékén írhatta az első világháború alatt.

Link másolása

Váratlan szerzőre bukkantak egy, a Brit Pszichoanalitikus Társaság archívumában talált magazin hasábjain: minden idők legtöbb könyvet eladott regényírójára, Agatha Christie-re.

A magazint Sylvia Payne, a psziszhoanalízis brit úttörőjének papírjai között találták meg, aki még az első világháborúban, nővérként ismerkedett meg a krimi későbbi koronázatlan királynőjével.

A Mit csináltunk a Nagy Háborúban című, hatvanoldalas, saját készítésű szatirikus magazin is ebből az időből származik és Christie, Payne, illetve kolléganőik különböző írásait tartalmazza: novellákat, verseket, színdarabokat – és egy képregényt is egy mérgezéses esetről, amit Christie és szintén nővér barátnői „követtek el”.

Christie a magazinban elsősorban a kérdezz-felelek rovat vezetőjeként szerepel, ahol képzeletbeli olvasók kérdéseire válaszol, válaszait Agatha néni néven szignózva,

de rejtvényoldalt is szerkesztett, továbbá írt egy bírósági álhíreket tartalmazó rovatot.

A belsős nővérmagazint könnyed, pozitív hangvétele miatt minden bizonnyal saját maguk lelkesítésére készítették a nővérek, akik nap mint nap szembesültek a világháború borzalmaival a Franciaországból hazatért brit háborús sebesültek révén.

Christie nagyjából a magazin keletkezésekor írhatta első regényét is, A titokzatos stylesi esetet, a később legendássá vált Hercule Poirot detektív főszereplésével, de ekkor még senki sem sejthette, hogy az írónő könyveinek eladását csak Shakespeare és a Biblia tudja majd megelőzni, ugyanis első regényének kéziratát három éven át hat különböző kiadó utasította vissza.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Meghalt András Ferenc
A nemzet művészének rendezőként olyan filmek fűzödnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét vagy a Dögkeselyű. 81 éves volt.

Link másolása

Nyolcvanegy éves korában elhunyt András Ferenc Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendező, forgatókönyvíró, producer, érdemes művész, a nemzet művésze – jelentette be csütörtökön Szombathelyen Kollarik Tamás, a Nemzeti Média-és Hírközlési Hatóság elnöki főtanácsadója és Lovass Tibor, a Savaria Filmakadémia elnöke a 11. Savaria Filmszemle keretében rendezett médiakonferencián.

András Ferenc, a Savaria Filmszemle életműdíjas zsűritagja emléke előtt a konferencia résztvevői néma felállással tisztelegtek.

A Színház- és Filmművészeti Egyetem MTI-hez eljuttatott közleménye szerint az intézmény harmadéves filmrendező osztályának osztályvezető tanára csütörtökön hajnalban hunyt el.

András Ferenc 1942. november 24-én született Budapesten, 1973-ban szerzett rendezői diplomát a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Életében mindvégig jelentős szerepet játszott a film és a televízió. Pályáját 1962-ben kezdte a Magyar Televízióban, majd dolgozott a filmiparban is, ahol a korszak legnagyobb rendezőivel működött együtt, köztük Ranódy Lászlóval és Makk Károllyal.

Rendezőként és forgatókönyvíróként olyan rendkívüli alkotások kötődnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét, a Dögkeselyű, A kárókatonák még nem jöttek vissza, a Családi kör vagy a Törvénytelen című film – olvasható az SZFE méltatásban.

Mint írták, András Ferenc 1977-ben aláírta a Demokratikus Chartát, kifejezve tiltakozását a csehszlovákiai diktatúra intézkedései ellen, a politikai nyilatkozat támogatása miatt hosszú ideig nem forgathatott újabb játékfilmet.

A nyolcvanas években a MAFILM színésztársulatának vezetője volt, majd később a Dialóg Filmstúdiót irányította. Produceri tevékenysége mellett meghatározó szerepet vállalt a szinkronszakma alakításában, valamint a Duna Televízió szinkronműhelyének korszakos vezetője volt. Szerteágazó tudása és tapasztalata ellenére viszonylag későn kezdett tanítani: 2021-től volt az Színház- és Filmművészeti Egyetem filmrendező osztályának osztályvezető oktatója, aranydiplomáját pedig 2023-ban vehette át ugyanitt - emelik ki a közleményben.

András Ferenc halálával a magyar film világa kiváló alkotót veszített el, emlékét a filmjein és oktatói munkáján keresztül őrzi a Színház- és Filmművészeti Egyetem

– írták.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk