Lovasi 50: végig tombolt a közönség az elvileg csendes ülős koncerten
Amikor tavaly év végén bejelentették, hogy Lovasi András 50. születésnapja alkalmából a Papp László Sportarénában is életműkoncertet ad, természetesen sokan fanyalogtak. "Lám, van az a pénz, amiért a huszonhatodik búcsúbuli után is megéri összeállni a Kispál és a Borznak", "az egész nem lesz több halálosan unalmas nosztalgiázásnál", stb.
Szerencsére azonban egy ilyen esemény sikerét – illetve létjogosultságát – nem az önjelölt kritikusok határozzák meg, hanem sokkal inkább a közönség, aki jegyet vált rá és végignézi.
Ez alapján semmi kétségünk nem lehet: Lovasi megkerülhetetlen szereplője a hazai könnyűzenének, a Kispál és a Borzra pedig 2017-ben is ugyanakkora igény van, mint fénykoruk idején.
Persze közel sem volt egyértelmű, hogy ami működött hazai pályán, a Fishing on Orfű fesztivál nyitónapján, az ugyanakkorát fog szólni az Aréna steril, zárt környezetében is. Különösen annak fényében, hogy ez most valóban ültetett koncert volt: még a küzdőtérre is székeket raktak, állójegyet egyáltalán nem lehetett kapni.
Fotók: Mervai Márk
Ez főleg azért rejtett rizikót magában, mivel hiába hirdették meg a korábbi alkalmakat (Orfű mellett Révkomáromban volt még Lovasi 50 buli tavasszal) is csendes-akusztikusnak – és hiába nyilatkozta maga az ünnepelt, hogy ezúttal decensebb, visszafogottabb koncertet szeretne –, már az első néhány szám után nyilvánvalóvá vált, hogy valójában szó sincs erről.
Nyilván előkerültek lassabb, melankolikusabb dalok az életműből, ám a pörgős slágerek tempóján semmit nem finomítottak, így nem kis kihívást jelentett ülve maradni.
Orfűn persze nem is kellett, de a révkomáromi művházban tartott bejátszó koncerten is nagyjából minden második ember felállt és előre ment táncolni a végére. Az Arénában ugyanez volt a helyzet: a ráadásra szinte megteltek a széksorok közötti/mögötti területek. A biztonsági szolgálat szerencsére megengedőnek bizonyult, csak ahhoz ragaszkodtak, hogy a vészkijáratokat ne állja el a tömeg.
Három dal a koncertről:
Lovasi 50Posted by Szeretlek Magyarország on Satarrrday, Novembarrr 11, 2017
Bár voltak átfedések a repertoárban, ettől függetlenül látszott, hogy erre az alkalomra külön készültek, nem akarták egy az egyben lemásolni a korábbi dallistát. Az első részt – merthogy ezúttal szünetet is tartottak – a Kispál és a Borz dominálta, a másodikban több volt a Kiscsillag, de a végére is tartogattak azért néhány régi slágert.
Az eddigieknél sokkal több volt a közreműködő: vendégénekesként színpadra állt Kiss Tibi és Varga Livius a Quimbyből, Likó Marcell a Vad Fruttikból, a hiperkarmás Bérczesi Robi, valamint Németh Juci is. Ott volt továbbá a Varga Ferenc vonóstrió, illetve a Budapest Bár két zenésze is színesítette a hangzást.
A fentieknek köszönhetően több ismert szám is újszerű formában szólalt meg: a Ha az életben-t például egy szál cimbalomkísérettel énekelte el Lovasi, a Kiscsillagtól a Sirályt Bérczesi adta elő nagyon jól, és a Menetszél hangszerelése is erősen különbözött az albumverzióhoz képest.
Újító szellemiség ide vagy oda, azok a dalok ütötték a legnagyobbat, amelyek a jól ismert eredeti formájukban csendültek fel. Az Emesére, az Autók a tenger felé-re, Lefekszem a hóba-ra, vagy a legutolsóként elhangzó Húsrágó, hídverőre túlzás nélkül megőrült a közönség.
Itt mutatkozott meg legtisztábban, hogy hiába képes jó néhány Kiscsillag-dal is megmozgatni az embereket, a Kispál és a Borz repertoárjának soha nem érhetnek a nyomába sem ismertségben, sem népszerűségben.
Önmagamat idézném az orfűi buli után írt cikkből: ameddig ez így van, engem egyáltalán nem érdekel, mi a tagok motivációja egy-egy összeállásra, mennyit keresnek a koncertekkel és mennyire élvezik a színpadon töltött időt.
Persze van az a közkeletű vélekedés, hogy egy zenekarnak kínos csak a múltjából élnie, minimum 2-3 évente illik előállniuk egy új albummal. De az a helyzet, hogy a Kispál-életmű van annyira erős, hogy én ettől az elvtől nyugodt szívvel eltekintenék, ha cserébe időről-időre továbbra is hallhatnám élőben a klasszikus slágereket.
Nagyon jó volna bízni abban, hogy lesz még folytatás (bármilyen formában), és nem most utoljára szólaltak meg ezek a dalok élőben. Azonban Kispál András többször is elmondta, hogy ő személy szerint lezárta életének ezt a fejezetét, nem akar többé színpadra állni. Nélküle pedig nyilván elképzelhetetlen a zenekar.
Marad a reménykedés, hogy valamennyi idő elteltével – ha majd leülepszik benne ez az egész – ő is arra jut: van még keresnivalója a zenei életben.
Magyarország egyik legkarakteresebb játékú gitárosáról van szó, aki még mindig csak 53 éves. Az Arénában a résztvevők bemutatásakor messze ő kapta a legnagyobb tapsot és ovációt, talán még az este főhősénél is nagyobb szeretet áradt felé.
Ha valamit, hát az ő tehetségét tényleg hatalmas hiba volna veszni hagyni.
