SZEMPONT
A Rovatból

Lattmann Tamás: Az Európai Parlamentnek nincs hatása arra, hogy az EU háborúba lép vagy sem

A nemzetközi jogász szerint az Európai Parlament ilyen kérdésekben nem is nagyon szólalhat meg. Ráadásul a 705 képviselőből mindössze 21-et küldünk Magyarországról, ami nehezen nevezhető döntő többségnek.
Fiers Gábor - szmo.hu
2024. június 07.



Június 9-én olyan választás lesz Magyarországon, amilyenre még nem volt példa. Az emberek egyszerre dönthetnek arról, hogy melyik párt képviselőit küldik az Európai Parlamentbe és arról, hogy ki legyen a polgármester, valamint a lakóhelyük önkormányzati képviselője a következő öt évben. Utóbbi szavazásnak külön pikantériát ad, hogy a legutóbbi önkormányzati választást 2019 októberében tartották, így az akkor megválasztott polgármesterek és képviselők még akkor is hivatalban maradnak idén őszig, ha esetleg nem sikerül újra elnyerniük a választópolgárok bizalmát. Eközben pedig a vasárnap megválasztott új önkormányzatok vezetőinek már a győzelem tudatában lesz egy hosszabb nyári szünetük.

Azonban az önkormányzati választásokról lényegesen kevesebb szó esik a közelgő választások kapcsán. A fókusz egyértelműen az európai parlamenti választásokra helyeződött február óta.

A legnagyobb ellenzéki esélyessé vált Tisza Párt alelnöke, Magyar Péter rendszeresen úgy beszél a vasárnapi voksolásról, mintha az az Orbán-kormány sorsáról dönthetne, Orbán Viktor pedig már szinte élet-halál kérdésnek állítja be a szavazást, amin eldőlhet, háború vagy béke lesz Európa és Oroszország között. De mi valójában ennek a választásnak a tétje, miről döntünk, amikor képviselőket küldünk az Európai Parlamentbe? Erről beszélgettünk Lattmann Tamás nemzetközi jogássszal.

– A Fidesz szerint a mostani választás tétje a háború vagy a béke. Az Európai Parlament dönthet arról, hogy az Európai Unió háborúba lépjen bárkivel szemben?

– Nincsenek erre vonatkozó rendelkezések az Európai Unió alapító szerződéseiben, hiszen nem is nagyon lehetnek, mivel az EU nem egy állam, hanem egy nemzetközi szervezet, aminek ráadásul önálló külpolitika képző hatalma vagy képessége nincs is. Ezért van, hogy

az Európai Parlament ilyen kérdésekben nem is nagyon szólalhat meg és nem is szavazhat ebben.

Természetesen ez nem zavarja az Európai Parlamentet abban, hogy néha mégiscsak megszólaljon, hiszen állásfoglalásokat elfogadnak, és ezeket szavazás útján fogadja el az EP, de ezeknek kifejezetten jogi, vagy bármilyen egyéb módon kötelező hatása nincsen. Politikai üzenetet ezek jelentenek természetesen, de még az Európai Unió intézményrendszerére nézve sem kötelezőek. Az orosz-ukrán háború kitörése óta minden egyes Oroszországgal szembeni szankcióról szóló uniós döntést a Tanácsban kell meghozni konszenzussal, ahol pedig a miniszterelnök képviseli Magyarországot.

Vagyis egész egyszerűen nem igaz, amikor ma valaki azt állítja, hogy az Európai Parlamentnek, annak összetételének, politikai színezetének bármilyen döntő hatása lehet arra, hogy az Európai Unió háborúba kerül vagy nem.

Nincs ilyen hatásköre az Európai Parlamentnek, és várhatóan nem is nagyon lesz.

– Magyarország 21 képviselőt küld majd vasárnap az Európai Parlamentbe. Nekik mekkora hatásuk lehet a következő öt év döntéseire, és egyáltalán mekkora erőt jelent ez a 21 képviselő az EP-ben?

– Az Európai Parlamentben összesen 705 képviselő van.

Akárhogy is nézzük, ehhez képest a 21 nyilván nem egy döntő többség. Ez különösen annak fényében tud mókás lenni, amikor valaki a magyar EP-választások eredményét sorsdöntőnek próbálja beállítani.

Az európai parlamenti frakciók jellemzően nem is nemzeti vagy tagállami alapon szerveződnek, hiszen erre egyébként a létező szabályok sem adnak lehetőséget. Az Európai Parlamentnek pont az a lényege, hogy egyfajta tagállamok feletti intézményként az itt dolgozó képviselők az európai ügyeket ténylegesen európai ügyekként lássák és akként is gondolkodjanak rajtuk, akként is kezeljék azokat. Természetesen azért látjuk, hogy az EP-képviselők a saját tagállami érdekeiket is szem előtt tartják, hiszen mégiscsak otthon választják meg őket a választóik. Így politikai értelemben irreális elvárás lenne velük szemben, hogy teljes mértékben figyelmen kívül hagyják, hogy honnan érkeztek. Ráadásul azt gondolom, hogy ez nem is lenne helyes. Mondok egy konkrét példát: a 2000-es évek közepén az egyik legnagyobb jogalkotási vita az úgynevezett szolgáltatási irányelv tervezetén alakult ki az Európai Unióban. Ennek az volt a lényege, hogy az Unió területén a szolgáltatások nyújtására minden államban teljes mértékben azonos szabályok legyenek irányadóak. Ebből következően a magasabb vásárlóerővel bíró nyugat-európai szolgáltatási piacon meg tudtak jelenni az alacsonyabb árakkal dolgozó kelet- és közép-európai szolgáltatók. Ennek kapcsán történt meg, hogy a Franciaországból származó liberális beállítottságú EP-képviselők, akiknek tankönyv szerint támogatniuk kellett volna ezt az irányelvet,inkább abba az irányba mozogtak el, hogy a francia állam kicsit protekcionalista jellegű hozzáállását vitték, és nem tudták lelkesen támogatni az ötletet.

Vagyis látható, hogy bizonyos esetekben az ideológiák kicsit megtörnek, az állami vagy nemzeti érdekek pedig előtérbe kerülnek az Európai Parlamentben.

Az Európai Unióban nagyon sok politikai érdek működik egyszerre, amiknek nem is lehet egyszerre megfelelni.

– Egyáltalán milyen hatással van az életünkre az Európai Parlamentnek?

– Az intézménnyel kapcsolatban él egy kép a köztudatban, ami bizonyos mértékig téves. Az EP-nek bár kiemelten komoly politikai jelentősége van, de például az uniós jogalkotásban nem egyedüli szereplő. Az Európai Unió legfontosabb tevékenysége a jogalkotás, ebben pedig az EP-nek együtt kell működnie az Európai Unió Tanácsával, ami a tagállamok kormányzatainak a képviseletét jelenti. Ennek megfelelően a jogalkotásban a fontossága nem is abszolút jellegű, ugyanakkor természetesen az európai politikai színpad felrajzolásához nélkülözhetetlen az Európai Parlament. A tankönyvek szerint a parlamenteknek mindig van egyfajta szórakoztató funkciója, ami az Európai Parlamentre is igaz, jelesül az, hogy

a politikának egyfajta színpadaként a nyilvánosság számára egy megkerülhetetlenül fontos tényező. Ez az Európai Parlament esetében hatványozottan igaz, hiszen ez az egyetlen olyan európai uniós intézmény, amit közvetlenül választanak,

tehát a választópolgárok erre jobban odafigyelnek, és a közvetlen választás miatt maguk az EP-képviselők is érdekeltek abban, hogy elmagyarázzák a választóknak, hogy mi történik, hogy bemutassák az európai uniós politikát. Tehát ebből a szempontból politikai értelemben talán az egyik legfontosabb európai uniós intézményről beszélünk. Ami a tényleges munkát, jogalkotást, egyebet illeti, ott azért nem ez a legfontosabb intézmény, akárhonnan is nézzük.

– Miben különbözik az Európai Parlament és az Európai Tanács munkája, és mi az, amit az Európai Parlament tulajdonképpen csinál?

– A legnagyobb különbség a közvetlen választottság tényében van. Az EP-képviselőket ötévente egy olyan nagy európai választáson választjuk meg, ami most vasárnap is következik. Ehhez képest a Tanács és annak mindkét szintje, vagyis az Európai Tanács és az Európai Unió Tanácsa is, a tagállami kormányzatok képviseletét jelenti.

Az Európai Tanácsban Magyarország részéről például a mindenkori miniszterelnök ül, az Európai Unió Tanácsában pedig az adott témában illetékes miniszter.

A minisztereket és a miniszterelnököt minden államban a saját választási szabályaik alapján választják meg a helyi választópolgárok, ami Magyarország esetében a parlamentáris modellnek köszönhetően egy közvetett választást jelent. Hiszen nálunk a miniszterelnököt nem közvetlenül választjuk, hanem előbb megválasztjuk az országgyűlési választásokon magát az új országgyűlést, majd ez az országgyűlés dönt a miniszterelnök személyéről. Ez a fajta közvetett legitimáció az, ami megjelenik a Tanács különböző szintjein. Ami pedig az európai politizálást illeti, ez a különbség még látványosabbá válik, hiszen a Tanácsra jellemzően nem nagyon szokott odafigyelni a közvélemény. Ha igen, akkor is jellemzően rosszul, és akkor is általában mindig összekeverik az Európai Tanácsot és az Európai Unió Tanácsát. Nem mindig egyértelmű a választók számára, hogy mikor milyen döntés melyik szinten kell, hogy megszülessen. Ezért aztán alapvetően az Európai Parlamentre figyelnek oda a választók.

1979-ben választották először az európai parlamenti képviselőket, azóta pedig az Európai Parlament folyamatosan erősödött az EU-s intézmények között, és egyre nagyobb politikai befolyást szeretne szerezni magának.

1979 óta az alapító szerződések folyamatos módosítgatásaival a tagállamok ezt a fajta növekvő befolyást biztosították az Európai Parlamentnek, hiszen akkoriban még a jogalkotásban sem volt olyan jelentős szerepe a parlamentnek, mint napjainkban. Ma már azonban a jogalkotásban megkerülhetetlen, bár még mindig ott van mellette a Tanács. Most még nem látjuk, hogy ez a folyamat hova fog kifutni a jövőben, ami nagyrészt attól függ, hogy az Európai Unió tagállamai hajlandóak-e az alapító szerződések további módosítására. Vagyis elmondható az EP-ről, hogy van egyfajta politikai befolyásnövekedés, de hogy ez mennyiben lényegülhet át ténylegesen jogalkotói hatalommá a későbbiekben, az a tagállamok döntésén múlik.

– Vasárnap nemcsak az európai parlamenti képviselőkről szavazunk Magyarországon, hanem önkormányzati választás is lesz. Véleménye szerint az átlagszavazó szempontjából az önkormányzati vagy az európai parlamenti választás a fontosabb?

– Azt gondolom, hogy az átlagpolgár mindennapi életét jobban befolyásolja a helyi önkormányzat, és az, hogy ott milyen döntések születnek. Mondom ezt annak ellenére, hogy nekem mind a személyes, mind a szakmai érdeklődésem nyilván sokkal hangsúlyosabb az európai parlamenti választások eredménye miatt. Ugyanakkor azt világosan hozzá kell tenni, hogy a helyi önkormányzatoknak abban a jogszabályi környezetben kell dolgozniuk világszerte, amit az adott állam jogalkotása hoz létre, aminek esetünkben ma már elválaszthatatlan részét képezi az európai uniós intézményrendszer. Szerintem ezeket a rendszereket érdemes egyben látni, azaz itt valójában egy egymásra épülő, hierarchikus, strukturális rendszer van.

Magyarországon politikai elhatározás volt, hogy az EP és az önkormányzati választásokat egyszerre tartják, ami egyébként szerintem egy rettenetesen rossz döntés.

Ennek a hatásait még nem is látjuk, fogalmunk nincs arról például ma, hogy mi történik akkor, ha mondjuk egy június 9-én még hivatalban lévő polgármester elveszíti a választást, és úgy kell még hónapokig dolgoznia, hogy tudja: októberben jön majd az utódja. Egyelőre elképzelni sem tudjuk, hogy az ilyen helyzeteknek milyen hatásai lesznek az önkormányzatok belső működésére. Visszatérve a kérdésre: összességében azt gondolom, hogy mindkét választás fontos, ám a mindennapi élet szempontjából az önkormányzati annyiban lehet fontosabb, hogy az általuk hozott döntések közvetlenebb hatást tudnak gyakorolni a polgárok életére.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Ligeti Miklós: Most már a NER-ben nem vesződnek a színjátékkal, ez színtiszta pártpropaganda
Bár Magyar Péter cáfolta, hogy a Tiszának lennének adóemelési tervei, elindult az ezzel kapcsolatos plakátkampány, méghozzá adófizetői pénzből. A Transparency International szerint egyre kevesebb energiája van a NER-nek arra, hogy a korábbi álcát fenntartsa maga körül.


Elindult a 4 milliárdos plakátkampány a Tisza állítólagos adóemelési terveiről, amit Magyar Péter már többször megcáfolt. Az óriásplakátokon az Európai Bizottság elnöke látható, aki marionettbábukkal bábozik valakikkel, és azzal buzdítanak a nemzeti konzultációban való részvételre, hogy „Brüsszel bábjai adót akarnak emelni." Bár a plakátokon név szerint nem említik a Tiszát, ez az üzenet rímel a Fidesz és a kormány fő üzenetére Magyar Péterrel szemben, a kormány oldalán pedig már a címből kiderül, hogy adófizetői pénzből "Tisza adóemelési terveiről" konzultálnak.

Hogyan nevezheti ezt a kormány tájékoztató kampánynak, és miért nem lép közbe a Választási Bizottság? Erről beszélgettünk Ligeti Miklóssal, a Transparency International Magyarország korrupcióellenes civil szervezet jogi igazgatójával.

– A most az utcákat elárasztó plakátok hivatalosan nemzeti konzultációt hirdetnek, azaz a kormány működéséhez kapcsolódnak, de közben a kormány honlapján egyértelművé teszik, hogy mindez a Tisza párt elleni választási kampány része, azaz pártérdeket szolgál. Hogyan lehet ezt ilyen nyíltan felvállalni?

– Valójában, amit megvalósulni látunk, ami kibontakozik az elmúlt pár évben, az csak őszintévé teszi a NER-t. Ugyanis a NER, egymásra épülő hazugságok rendszere. Azt bábozzák el, hogy ez demokrácia meg jogállam. Hol tesznek hozzá jelzőket, hogy illiberális, vagy azt magyarázzák, hogy a jogállam az, mint olyan, az nem is megfogható jelenség, de azért ez itt demokrácia, meg jogállam, ahol nem is bajlódnak a különösebb részletezéssel. Valójában ez a rengeteg manőver mind azt hivatott elfedni, hogy Magyarországon nem jól működnek a dolgok. Viszont az elmúlt pár évben, amióta nem jönnek az uniós források, meg a szűk két évben, mióta a Tisza mozgalom és Magyar Péter színre lépett,

egyre kevesebb energiája van a NER-nek arra, hogy ezt az álcát fenntartsa maga körül.

Így aztán azok a jelenségek, amikre eleinte csak az olyan éber szemű kritikus civilek, mint amilyen a Transparency International Magyarország is, később meg már külső megfigyelők is, például az EBESZ mutatott rá, például, hogy összefolyik a párt és az állam működése, nem lehet elhatárolni a közkiadásokat, a közpénzeket, a párt kampánypénzeitől, a párt, a Fidesz érdekében álló propagandatevékenységtől, mára már nyíltan zajlanak. Most már a NER-ben vagy nem vesződnek a színjátékkal, vagy nem veszik észre már, hogy elfelejtették a kötelező tánclépéseket végigjárni, mindenesetre nincsen energia erre.

– Miért?

– Ez egyfajta posztkommunista pártállami működés. Nincsen ugyan beleírva az alkotmányba, ami 1989-ig benne volt, hogy a párt azaz az MSZMP a társadalom vezető ereje, és hogy nem is létezik olyan, hogy hatalommegosztás, mert ebből következően minden hatalmat gyakorol. Lényegében most is az van, hogy a NER, a rezsim fennmaradásának,

a Fidesz hatalomban tartásának az érdeke mindent felülír,

és kisebb-nagyobb módosításokkal, csiszolgatásokkal ehhez a gyakorlathoz idomították a jogszabályokat is. Például amit 2014-ben még színtiszta jogsértésként tudott megfogalmazni a Transparency International Magyarország, hogy a kormányzati szervek és önkormányzatok folytatnak a kormánypárt, a Fidesz érdekében kampánytevékenységet a választást megelőző időszakban, nem csak abban az 50 napban, ami a szavazás előtt van, hanem az azt megelőző fél évben, például plakátolnak, meg különféle rendezvényeket szerveznek, az mostanra bekerült a választási eljárási törvénybe, hogy a kampányszabályok, a tilalmak nem vonatkoznak a kormány által folytatott lakossági tájékoztató tevékenységre.

– Mennyiben kormányzati tájékoztatás a kampánytevékenység?

– Úgy, hogy a hatóságok, a választási bizottság, választási iroda, adatvédelmi hatóság egyáltalán nem vizsgálja, hogy ez az úgynevezett lakossági tájékoztatás, mindig konkrétan a Fidesz és a kormány üzeneteit közvetítő propagandatevékenységben nyilvánul meg plakátokon, vagy éppen olyan kéretlen email üzenetekben, amin keresztül például a kormány Ukrajnával, Oroszországgal kapcsolatos álláspontja ömlik a COVID vészhelyzeti információs csatornán is. Tehát elmosódik az a választóvonal, ami a kormányzó pártot és a kormányt, az államot és a pártot elválasztja egymástól.

– Perképesek ezek a határátlépések?

– Nem lehet mindent mindig bíróságon érvényesíteni. De még a jelenlegi szabályok szerint is, amikről határozottan lehet állítani, hogy kifejezetten annak a gyakorlatnak a jogi megtámogatásához vannak igazítva, amit a Fidesz folytat, ami a NER-nek a működési sajátossága, ezek mellett is lehetne észlelni és szankcionálni ezeket a rossz gyakorlatokat. Attól, mert a lakossági tájékoztató tevékenységre nem vonatkoznak a kampányszabályok, még

a Nemzeti Választási Iroda mondhatná azt, hogy az nem lakossági tájékoztató tevékenység, hogy tudta-e ön, hogy Soros György, von der Leyen, Manfred Weber meg Zelenszkij összeesküdtek arra, hogy átoperáltatják az összes óvodást fiúból lánnyá vagy lányból fiúvá, és elveszik a munkahelyeinket, megerőszakolják a feleségeinket.

Ez színtiszta pártpropaganda. Erre mondhatnák azt az arra hivatottak, hogy az a lakossági tájékoztatás, hogy tessék kezet mosni, mert fertőző betegségek vannak, vagy tessék felvenni az oltást, mert járványhelyzet van. A Nemzeti Adatvédelmi- és Információs Hatóság is mondhatta volna azt, hogy az személyes adattal visszaélés, hogy kéretlen, kormánypropaganda üzenettel bombázza a COVID infóra feliratkozó polgárokat a hatalom. Azaz még ezek mellett a szabályok mellett is lehetne sokkal jobb működést elérni és szankcionálni ezeket a vadhajtásokat. Nyilván a tiszta helyzet az lenne, ha tilos lenne az, ami tilos. Azaz a jogszabályok meg is tiltanák azt, amit nem illik csinálni, és ezeknek a tilalmaknak érvényt szereznének azok a szervek, hivatalok, amelyeknek az a dolga, hogy ezeket a szabályokat alkalmazzák a gyakorlatban.

– Hoztak egy törvényt, hogy korlátlanul lehet kampánycélra pénzt költeni, ennek mi lehetett a célja?

– Ennek több oka is lehet. Azon, hogy korlátlan a kampányköltés, annyira nem kell meglepődni. Gyakorlatilag majdhogynem az volt a főszabály, hogy a kampányokra elkölthető pénzmennyiségnek nincs felső határa, mert kampányköltési plafon csak a nemzeti, azaz a hazai parlamenti választásra vonatkozott, az Európai Parlamentire soha, igaz, hogy annak a kampányfelhajtása is sokkal kisebb volt, de az önkormányzati választásokra se vonatkozott soha a kampányköltési limit, pedig a polgármester-választás, önkormányzati választás az nem kevésbé jelentős, mint a parlamenti választások. Ráadásul a parlamenti választási kampányok költési plafonját sem tartották soha tiszteletben. Ez 98-tól 2010-ig 1 millió forint volt, és már 98-ban sem 1 milliót költöttek jelöltenként, azóta meg az inflációval növelt 5 milliós plafon volt egészen mostanáig. Tehát

ennek inkább szimbolikus jelentősége volt.

Természetesen a Transparency International Magyarország ellenzi, hogy eltörölték ezt a szabályt, mert így már formai értelemben sem lehet számonkérni az érintett politikai szereplőkön, hogy túlköltik magukat.

– Korábban azt is megfigyeltük, hogy a kampányba a kormánypárti oldalon magukat civilnek mondó szervezetek is bekapcsolódtak, melyekre eleve nem vonatkoztak a kampánypénz költési szabályok.

– Azért tartja fenn a Fidesz ezt a háromosztatú kampányolást, azaz van egyrészt az állam, a kormányoldali kiadás, tehát amikor elmossa a párt és az állam közötti határokat, másrészt vannak az úgynevezett harmadik szervezetek, tehát a kampány kiszervezése, például a CÖF, és harmadrészt van a párt maga, mert ez bejött. Ez működött ‘14-ben, ‘18-ban, ‘22-ben, az ellenőrző hatóságok erre vannak szoktatva, tudják, hogy az Állami Számvevőszéknek, a Kincstárnak, a választási szerveknek hol kell becsukni a szemüket. Az emberek is hitelesebben fogadnak el egy üzenetet, ha az a magas autoritású kormánytól érkezik, és nem valamely párttól.

– Ezek szerint ez várható a mostani kampánynál is?

– Még valószínűleg a Fidesz maga sem tudja, mekkora öngólt rúgott a kampányplafon eltörlésével, mert így a Tiszától sem tudják majd kérdezni, miből van ez a nagy költés, meg hogy ki van a háttérben. Tehát ezzel a Tiszát is bátorítják arra, hogy bármilyen fundraising megengedett, tessék csak költeni, amennyi tetszik.

– Milyen hatása lehet az eddigi háromosztatú modellre, hogy megszűnt a politikai hirdetések lehetősége a Metánál és a Youtube-on is?

– Azt még nem tudjuk, hogy ezt pontosan hogyan fogja kezelni a Fidesz, tudomásul veszi-e, vagy megpróbálja trükökkel megkerülni a hirdetési tilalmat. Tény, hogy mintha tényleg kevesebbet látnék én is ezekből a megafonos, és hasonló hirdetésekből, de azért azt fontos látni, hogy a kampányfeladatok megosztása, a háromosztatúság nem csak a Facebookra meg a Youtube-ra terjed ki. A CÖF-nek is volt mindig nagyon masszív plakátolása, és nem csak funkcionális, hanem a kreatív tartalom szerint is megoszlottak a feladatok. A Fidesz és a kormány alapvetően a pozitív üzeneteket, vitte a korábbi választási kampányokban. Például, hogy megvédjük az országot, illetve a 22-es kampány során volt egy „népszavazás” az LMBTQ közösséggel szemben, akkor is a kormány népszavazási üzenetét egy gyermekét ölelő anya képe jelent meg. A CÖF-nél pedig volt a negatív mini Feri, és a bohóckampány, tehát a lejárató, a gegeskedő negatív kampány jutott a CÖF-re.

– Ezek szerint, amit elmondott, ez ellen nem is nagyon lehet mit tenni, mert papíron minden törvényes és szabályos?

– Meg vannak hajlítva a jogszabályok, azaz beütötték a jogszabályi szövetbe azokat a lyukakat, amiken keresztül a megengedő hatósági gyakorlat ezt a megoldást elfogadhatóvá teszi.

De nem igaz, hogy minden jogszerű, csak most azt játsszák az államhatalmi szervek, hogy a jog az olyan homályos, az olyan sokféle értelmezést tesz lehetővé, és az ő értelmezésük pedig az, hogy itt minden rendben van.

Tehát az Állami Számvevőszék mércéjével mérve a CÖF-jelenséget ugyanúgy meg kellett volna küldeni sok százmilliós, milliárdos fizetési kötelezettséget eredményező vizsgálatokkal, és szankciókkal, ahogy a Márki-Zay Péter vezette ellenzéki összefogást is megküldték, csak persze szelektív a látásuk, van egy látótérkiesés az esetükben, az MMM-et látják, a CÖF-öt meg nem. Persze az MMM-nél amatőrök voltak a szervezők, mert személyi szervezeti összefonódásokat tartottak fenn. A CÖF ügyesebb volt, mert a cöfös plakáton nem szerepelt kormánypolitikusnak a neve, meg nem ugyanazt a telefonszámot, e-mail címet, bejelentett székhelyeket használták. Tehát, ehhez azért kell egy masszív, vastag, szándékos, önmagában is jogsértő félrenézés, tudatos rossz jogalkalmazás.

– Ez mennyiben tekinthető választási csalásnak?

– Nem, nem az. A választási csalás, ezt el kell fogadni, az individuális magatartásokra van elképzelve, mint hogy a büntetőjog maga is individuális magatartásokra van méretezve alapvetően. Biztos vannak olyan mozzanatai, amelyek beleillenek a választás rendje elleni bűncselekménybe, vagy akár a hivatali visszaélésbe, vagy közfeladati helyzetben elkövetett visszaélésbe, de

amikor az állam tudatosan rosszul működik, azaz a közjó helyett a párt érdekeit, a nemzet helyett a rezsim céljait szolgálja, akkor arra nagyon nehéz büntetőjogi megoldást találni, büntetőjogi választ adni.

Tehát azt igazolni, hogy az a járási hivatalvezető, vagy polgármester, vagy számvevő tanácsos, vagy a választási irodának az az osztályvezetője, aki nem indított vizsgálatot a CÖF ellen, hogy az kifejezetten azért cselekedett vagy tartózkodott a cselekvéstől, hogy ezáltal a Fidesznek előnyt biztosítson, és az MSZP-nek, meg a Tiszának hátrányt okozzon. Szóval sajnos nagyon nehéz, elkötelezettebb, felkészültebb nyomozói, ügyészi munka mellett is igazolni, hogy egy-egy ilyen fogaskeréknek a magatartása minden mozzanatában fedi a büntetőtörvényi tényállást.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

SZEMPONT
A Rovatból
Pottyondy Edina: Vera nagyon rémült, vajon attól fél, hogy plusz adót kell fizetnie, vagy hogy kiderül, nem is létezik?
A humorista szerint „az AI-magyarok rettegnek a Tisza-adó terveitől”.


Pottyondy Edina újabb YouTube-videóban mondta el véleményét a magyar közélet aktuális eseményeiről. Szerinte „a kormánynak nem a kutatás-fejlesztés, az informatika-oktatás a fontos, inkább a forradalmi technológiát igénytelenül »összemekkmesterkedett«, általános iskolás színvonalú bullying-videók készítésére használják” a mesterséges intelligenicát.

Felhívta a figyelmet arra, hogy „már az utca emberét is digitálisan tenyésztik” azokban a klipekben, amelyekben a "Tisza-adó" lehetséges következményeit vetíti előre a kormánypárt. Ebben például elhangzik, hogy a "Vera" nevű tanárnő 33 ezer forinttal kevesebbet keresne havonta.

„Az AI-magyarok rettegnek a Tisza-adó terveitől. Vera nagyon rémült, vajon attól fél, hogy plusz adót kell fizetnie, vagy hogy kiderül, nem is létezik?”

– tette fel a kérdést Pottyondy Edina.

A humorista beszélt a most megjelent 1242 - A Nyugat kapujában című történelmi filmről is.

„Bizonyos szempontból ez a film zseniális alkotás. Van egy alaphelyzet, amin nehéz változtatni, hiszen a tatárok kiirtották az ország felét. És van egy másik alaphelyzet, amin szintén nehéz változtatni:

az Orbán-kormány olyan szolgaian dörgölőzik a keleti nagyhatalmakhoz, mint Mari néni vádlija a kanos kutyához.

Tehát egyszerre kell szeretni keleti testvéreinket és valahogy elsunyulni, hogy kardélre hányták a fél országot.”

Pottyondy szerint ez a lehetetlennek tűnő feladat teljesült is a filmben: a magyar sorstragédia miatti kesergés helyett „egy kifejezetten pozitív, optimista üzenetre fókuszál és a középpontba egy karizmatikus vezetőt állít. Nem IV. Bélát, hanem Batu kánt”.

„A »Batu kán a mi hősünk« olyan csavar, amire magyar ember nem tud felkészülni. Mintha egy izraeli iskoláscsoport megnézne egy holokauszt-filmet, ahol Hitler megmenti a zsidókat”

– mondja.

Végül szót ejt K. Endre, a kegyelmi ügy egyik főszereplőjének könyvéről is, majd így zárja a videóját: „Ha van rokon a családban, aki még mindig fideszes, vidd már el a tatárjárást romantizáló filmre, vagy vedd meg neki K. Endre romantikus regényét, hátha feléled benne a magyar virtus!”


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
„15 éves teljhatalom után ők torolnak meg? Mit?” – Tüntetőket kérdeztünk a Zsolt bácsi-ügy kezeléséről
A legtöbbek szerint nincs mit megtorolnia a kormánynak az ellenzéken, inkább a felderített ügyekkel kellene foglalkozniuk. Van, aki szerint a tüntetések is kezdenek túl egyformák lenni.


Ahogy arról tegnap beszámoltunk, tüntetést tartott a budapesti Kossuth téren Puzsér Róbert és a Polgári Ellenállás. Az eredetileg Megbékélésmenetnek szervezett megmozdulás időközben, Juhász Péter kihallgatása miatt a volt politikus melletti kiállássá alakult, ahol 21 felszólaló és előadó lépett a színpadra.

A helyszínen járt a Szeretlek Magyarország stábja is, hogy megkérdezze a jelenlévőket, mi a véleményük a Szőlő utcai helyzet és Zsolt bácsi körül kialakult turbulens közéleti levegőről, és mit várnak a tüntetéstől.

A színpadon felszólalók közül végül senki nem fedte fel, ki a Juhász videójában elhangzó "Zsolt bácsi", aminek az egyik tüntető örült, mert szerinte ha ott kiderült volna a személye, könnyen lincseléssé fokozódhatott volna a hangulat.

A megtorlásról a megkérdezettek többsége úgy vélekedett, hogy nincs mit megtorolnia a kormánynak. Egy fiatal tüntető azt kérdezte:

„15 éves tejhatalom után ők torolnak meg? Mit? Hol?”

Szerinte az egész csak egy blöff, amit immár havonta bedobnak. Volt olyan is, aki radikálisabban fogalmazott: „Náci tempó, náci szöveg, a Gestapo szokott megtorolni, nem a demokratikus állam.” Megint más az ötvenes évek kommunista rendszeréhez hasonlította a megtorlás emlegetését.

Jámbor András országgyűlési képviselő kameránknak is elmondta: szerinte hiba volt, amit Arató Gergely a Parlamentben tett, vagyis hogy megnevezte és felkérdezte Semjén Zsoltot. Ugyanakkor hozzátette: ennél százszor nagyobb bűnöket látni a politikai túloldalon.

Volt, aki stábunknak mesélte el, hogy személyes ismerőse az Alföldi utcai gyerekotthonban 12 évesen úgynevezett "welcome-verést kapott" – erről koldulás közben számolt be neki.

Juhász Péter szerint 20 éve tudni hasonló ügyekről, de a hatóságok általában többet zaklatják azokat, akik az ügyeket felderítik, mint akik elkövetik.

Ugyanakkor néhány fiatal arról is beszélt, hogy kicsit már repetatív, hogy mindig ugyanazon koerográfia szerint zajlanak a megmozdulások. Ennek ellenére szerinte kinn lenni „hazafias kötelesség”. Arról, hogy milyen módszerekkel leváltani a Fideszt, azt mondták: a politikát „a Fidesz züllesztette le idáig, de akkor a saját játékukban kell megverni őket – ilyen egyszerű”.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
„Nagy eredmény, hogy a hatalom megint meghátrálásra kényszerült” – ilyen volt a Pécsi Pride
Vannak, akik bírságra számítanak, mások szerint a hatalom csak ijesztget. De minden megkérdezett teljes sikernek tartja a Pécsi Pride-ot. Az esemény azért nem múlt el attrocitások nélkül. A Szeretlek Magyarország videóriportja.


Szombatra hirdették meg az ötödik Pécs Pride-ot, amely Magyarország egyetlen vidéki szívárványos megmozdulását. A szervezők egyeztettek ugyan a hatóságokkal, de végül a rendőrség nem engedélyezte előzetesen a felvonulást. A szervezők azonban úgy döntöttek, hogy mégis megtartják a rendezvényt. Az útvonalat azonban módosították, és a Tettyén felállított színpadhoz vonultak. A felvonulás idején több ellentüntetést is tartottak. A két felvonulás ugyan keresztezte egymás útját, de a rendőrség fenntartotta a rendet.

„Szelfizetm is egyet az arcfelismerővel, hogy mostmár a barátom”

- mondta a betiltott felvonulás egyik résztvevője.

Vannak, akik bírságra számítanak, mások szerint a hatalom csak ijesztget. De minden megkérdezett teljes sikernek tartja a Pécsi Pride-ot.

Az esemény azért nem múlt el attrocitások nélkül: egy férfi ütögetni kezdte a menet tagjait, őt rendőrök teperték le, és ellentüntetők próbálták megállítani a menetet, de hiába mondták, hogy őket védi a törvény, a rendőrök arrébb terelték őket.

A Szeretlek Magyarország videóriportja.


Link másolása
KÖVESS MINKET: