KÖZÖSSÉG
A Rovatból

„Azt hittem, majd én megmentem az ebeket, erre ők mentenek meg engem” – ideiglenes befogadóként az élet

A Mindenki fogadjon örökbe egy kiskutyát szervezete pénteken jótékonysági koncertekkel ünnepli 5. születésnapját. Egy ideiglenes befogadójukkal és a szervezet alapítójával beszélgettünk.


5 évvel ezelőtt egy azóta már boldog, gazdis kutyus, Zsepi történetével indult útjára az MFÖEK (Mindenki Fogadjon Örökbe Egy Kiskutyát) szervezete, ami azóta több mint 350 mentett és gyeptelepen rekedt kutyának és macskának talált szerető otthont, hála az oldal csapatának, önkénteseinek, támogatóinak és látogatóinak. Ránézésre egy "szerelem első látásra" közösség ez: ha az internetet böngészve belefutsz, szinte biztos, hogy onnantól valamilyen módon figyeled, segíted majd a munkásságukat.

A kezdeményezés nehézsége és egyben varázsa is az ideiglenes befogadók rendszerében rejlik.

Mivel nincs egy konkrét telephely, a szervezet Kisvárda, Miskolc és Ózd gyeptelepeiről, illetve a Sánta Kutya Alapítványtól menti az állatokat, akiket aztán ideiglenes befogadóknál helyeznek el. A befogadó, vagy "idi" aztán a szervezet mentés-koordinátorai segítségével megkezdi a négylábú szocializációját, egészségügyi kezelését és a személyiségben és életvitelben hozzá illő gazdi felkeresését.

A mentési költségek nagy részét az egészségügyi kezelések és vizsgálatok teszik ki, amik mellett a szervezet biztosítja a szállítás és a mindennapos ellátáshoz szükséges eszközök fedezését − mindezt követőtáboruk hozzájárulásainak köszönhetően.

Az MFÖEK 5 éves fennállását szeptember 20-án egy jótékonysági koncert-esttel ünnepli meg a Mika Tivadar Mulatóban és a mulatság teljes bevétele az őszi hónapok mentéseit segíti majd.

Az esemény apropóján még inkább kíváncsi lettem arra, hogy vajon milyen is ideiglenes befogadóként az élet - erről Takács Dalma mesélt, aki még csak pár hónapja tag, de máris két MFÖEK-védenccel élt együtt egy kis pesti albérletben. Illetve kikérdeztem a szervezet alapítóját, Ferenczi Szonját is, aki zenekarával, a Skeemersszel a támogatói est fellépője is lesz.

Dalma az Instagramon talált rá a közösségre és mindig is úgy volt vele, hogy ha egyszer lesz saját kutyája, akkor tőlük fogad örökbe - annak azonban még nem jött el az ideje.

Szokott "bébiszitterkedni" ismerősök kutyusai felett és állatszerető családban nőtt fel, de számára az "idizés", vagyis ideiglenes befogadás nyitott meg egy új ajtót.

Első mentvénye, Csinszka, egy kb. másféléves szuka az ózdi gyeptelepről került hozzá és 3 hónapot volt nála - egészen addig, amíg a négylábú leányzó gazdát nem talált.

Mi alapján döntötted el, hogy ideiglenes befogadó leszel és nem örökbefogadó?

Mindenképpen szeretnék majd saját kutyust, de úgy éreztem, nincs még meg a kellő tudásom és tapasztalatom ahhoz, hogy felelős gazdi lehessek – és a jelenlegi élethelyzetem sem lenne ideális. Viszont borzasztóan elkeserít az, amit a menhelyeken, az utcán, és a Facebook üzenőfalamon látok: naponta temérdek kutya és macska kerül utcára, és várja, hogy egy szép napon őt válassza ki magának egy család.

Azzal, hogy idizem, rengeteg különböző személyiségű kutyust ismerhetek meg, és amellett, hogy segítek nekik a szocializálódásban és a gazdisodásban, én is tanulok tőlük. A MFÖEK koordinátorai pedig folyamatos támaszt nyújtanak, ha bármiben elbizonytalanodnék, ismeretlen helyzettel kerülnék szembe.

Azt még hozzátenném, hogy az idizés brutál jó terápia nekem is. Azt hittem, majd én megmentem az ebeket, erre kiderült, hogy ők mentenek meg engem.

Csinszka volt az első védenced, akivel rögtön egymásra hangolódtatok. Ez a folyamat pontosan hogyan kezdődött? Hogyan választhattad őt ki? Mennyi idő telt el azután, hogy kiválasztottad, majd hozzád került?

Mikor megláttam Csinszkát (akit akkor még Lédának hívtak), ezt a bájos kiscsajt, ahogy a rácsok mögött ül, egyből tudtam, hogy ő lesz az első idim. Pár napon belül el is hozták hozzám – a szervezet intézte a fuvart, az állatorvost, mindent – és elképesztően gyorsan egymásra hangolódtunk.

Létezik valamiféle alkalmassági teszt arra vonatkozóan, hogy elég jó "átmeneti szülők" lennénk-e? Van erre bármiféle oktatás? Vannak kritériumok a lakásméretet vagy bármi mást illetően?

Nem kellett „vizsgáznom”, de az elsőtől az utolsó pillanatig „fogta a kezem” a koordinátorom, Zsuzsi. Még a befogadás előtt hosszasan telefonáltunk, rengeteg tanácsot kaptam, mind praktikai dolgokról (pl. a póráz és a táp kiválasztása), mind a dolog lelki részéről (hogyan csökkentsem Csinszka szorongását, és én magam hogy viszonyuljak hozzá).

Ha valaki jelentkezik idinek, kap egy szép hosszú dokumentumot, amiben benn vannak a legfontosabb tudnivalók, illetve mi is vezetjük egy táblázatban a kutyus mindennapjait, de szerintem a legfontosabb kritérium nem a lakásméret, hanem a kitartás, a szeretet és a figyelem, amit a kutyus felé fordítunk.

Milyen változásokat tapasztaltál az ő viselkedésében, személyiségében, amíg veled volt?

Alapvetően könnyű dolgom volt vele, mert míg sok kutya erősen traumatizált, szorongó, és nehezen oldódik, Csinszka nagyon gyorsan felvette a ritmust. Mikor felhoztam, rettegett. 2 órát dekkoltunk a lépcsőházban, mert nem mert bejönni a lakásomba, remegett, mint a nyárfalevél. Aztán, ahogy bejött, pár óra alatt teljesen feloldódott. Két nap múlva már örömmel üdvözölt, ha hazaértem, hanyatt dobva simogattatta magát, és pofátlanul kuncsorgott a kajámért. :-) Mindemellett rendkívül gyorsan tanult: kb egy hét alatt szobatiszta lett, minden parancsot szuper gyorsan megtanult, és úgy sétált mellettem, mintha világ életében ezt csinálta volna.

Hogyan tudtad meg, hogy gazdira talált és milyen érzés volt? Vagy esetleg a végleges gazdi kiválasztásában te is részt vehettél?

A gazdit mi, az ideiglenes befogadók választjuk ki a koordinátorok által előszűrt jelentkezők közül. Ha egy kiskutya megtetszik valakinek, bemutatkozója alapján potenciális gazdijelölt lehet, és szeretné megismerni őt, „randit” szervezünk, ahol találkozhatnak velünk és a kutyával.

Nem mondom, hogy egyszerű procedúra, mivel a lehető legjobb gazdit keressük – aki tényleg összeillik a kutyussal, és aki tényleg felelősséggel tudja őt fogadni – több forduló alatt döntjük el, kihez kerüljön. Ilyenkor rengeteget beszélgetünk, megfigyeljük, hogy viszonyul a jelölt a kutyushoz, mennyire következetes, mennyire határozott, és hogy képzeli el a kutyás életet.

Nem merült fel benned, hogy esetleg te véglegesen is magadhoz vennéd Csinszkát?

Dehogynem! Egy hét alatt is borzasztóan a szívedhez tud nőni egy kiskutya, nemhogy 3 hónap alatt. Amikor eljutottunk a gazdisodáshoz, elhatároztam, hogy csak olyannak adom oda Csinszkát, aki többet tud neki adni, mint amennyire én képes vagyok. Viszont mikor megismertem Katát és Zolit, és láttam, hogy viszonyulnak a kutyushoz, nem maradtak bennem kétségek.

Milyen volt a búcsú?

Egyszerre fájdalmas és örömteli. Nyilván nagyon megszerettem Csicsit, de borzasztóan boldog voltam, hogy ilyen szuper gazdákat találtam neki – és mivel azóta is tartjuk a kapcsolatot, látom, hogy a megérzésem beigazolódott. Csinszka teljesen felszabadult és éli a gazdis kutyák boldog életét. Sokat kirándul, más ebekkel barátkozik, tanul, és ezt fantasztikus látni.



Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
„Ágostont nem tudják meggyógyítani” – A szülők bejelentették, hogy egyéves kisfiuknak nem maradt esélye
A leukémiás kisfiú szülei megtört szívvel jelentették be, hogy Ágostont hazaviszik a kórházból, és minden közös pillanatot kihasználnak. Az orvosok szerint nincs már esély a gyógyulásra.


Az akut mieloid leukémiával küzdő Tóth-Helli Ágoston szülei a Facebookon jelentették be, hogy a kisfiuk többé nem kap kezelést, mert az orvosok nem látnak esélyt a gyógyulására.

„Az orvosok behívtak egy szobába mindkettőnket, és elmondták, hogy ők teljesen biztosak abban, hogy Ágostont nem tudják meggyógyítani” – írták a szülők.

A legutóbbi vizsgálat szerint Ágoston csontvelőeredménye 81 százalékos, ami azt mutatja, hogy az utolsó gyógyszer, a Stro nem hatott. Egy újabb kemoterápia ugyan meghosszabbíthatná az életét, de jelentősen rontaná az életminőségét, ráadásul továbbra is az elkülönítőben kellene tartózkodnia.

Mivel „a nyugati orvoslás semmi olyat nem tud adni, amivel minimális esély lenne a gyógyulásra”, a szülők úgy döntöttek, inkább hazaviszik a fiukat, és minden idejüket vele töltik.

Mint írták, tudják, hogy az orvosok „jót akarnak, teszik és mondják a tőlük telhető legjobbakat, mégis ez az, amit az ember az életében a legkevésbé akar hallani. Ez egyszerűen felfoghatatlan, és esélyét sem látjuk annak, hogy le tudjuk írni, mit érzünk most. Ágostont tegnap hazavittük. Mostantól 2–3 naponta fogunk kontrollra jönni, ha kell, akkor kap vérkészítményt és fájdalomcsillapítást, ha szükséges lenne. Viszont leukémia elleni kezelést, kemoterápiát már nem fog kapni. A kórház nyitva áll, az elkülönítőt fenntartják nekünk, bármikor visszaköltözhetünk, ha úgy érezzük, nem bírunk el a helyzettel otthon.”

Ágoston története tavasszal vált országszerte ismertté, amikor a szülei az akkor tíz hónapos kisfiú amerikai immunterápiás kezelésére indítottak gyűjtést.

A gyógyszert a gyártó biztosította volna, de a kiutazás, a kint tartózkodás és a kórházi költségek a családra hárultak. A 500 millió forintos cél rövid idő alatt összejött, de négy nappal az indulás előtt kiderült, hogy Ágoston mégsem kaphatja meg az amerikai kezelést.

A szülők azóta más lehetőségeket is kerestek, de egyik sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Most minden idejüket és energiájukat Ágostonra fordítják, és hálásak a sok támogatásért. Úgy fogalmaztak, talán egyszer valami olyan kezdeményezést hívhatnak életre, ami eddig nem volt Magyarországon, de erről majd később számolnak be.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Felfoghatatlan tragédia: egy hónap alatt halt meg mindkét szülő – öt gyerek maradt árván Orosházán
A fiatal anya tüdőembólia miatt hunyt el, párja egy hónappal később agyvérzésben. A négy kicsi nevelőszülőkhöz került, a legnagyobb lányt a nagypapa vette magához.


Döbbenetes tragédia rázta meg Orosházát és Nagyszénást. Egy fiatal pár egy hónapon belül halt meg, öt gyermekük pedig árván maradt. A hároméves ikerpár, egy 5 éves kisfiú, egy 9 éves és egy 13 éves kislány veszítette el szüleit. A családból senki nem tudta magához venni mind az öt gyermeket. Egyetlen élő nagyszülőjük, az apai nagyapa a legidősebb lányt vállalta, a négy kisebb testvér pedig nevelőszülőkhöz került – számolt be a Blikk.

Egy hónapja Mónika lett rosszul az orosházi albérletükben. Párja, Szabolcs vonattal tartott haza, amikor a nő felhívta, hogy nincs jól. Később már összefüggéstelenül beszélt, mire a férfi hazaért, a mentők próbálták ellátni, de a 36 éves édesanya életét már nem lehetett megmenteni.

„Tüdőembólia, ezt állapította meg a boncolás” – mesélte az elhunyt nő unokatestvére, Hajnalka. „Szabolcsot nagyon megviselték a történtek, de igyekezett tartani magát, méltó módon eltemette a szerelmét, és minden erejét a gyerekekre fordította. Annyiban tudtunk neki segíteni, hogy gyűjtést szerveztünk, legyen miből élniük, míg a hivatalok rendezik a dolgokat. Nem is gondolkozott azon, mi lesz az öt gyerekkel, tudtuk, Szabolcs remek apa.”

Egy hónapig bírta tartani magát, aztán agyvérzést kapott. A család őt is elvesztette. Az öt gyermek teljesen árván maradt. Az apai nagyapa már 73 éves, egyedül él, a többi rokon saját családja miatt nem tudta vállalni a gyerekeket.

„Nem is a pénz lett volna a gond, mert rengetegen segítettek nekünk, milliók gyűltek össze a gyerekek számláján, amit egy rokon nyitott, mert a hagyatéki eljárás miatt Móni és Szabolcs bankszámláját is zárolták. Szabolcs sokat dolgozott az építőiparban, minden fillért hazavitt. A gyerekekkel az a helyzet, hogy – főleg a négy kisebbet – nem lehet szétszakítani őket, annyira szeretik egymást” – mondta a rokon.

A legidősebb gyermek, a 13 éves lány, Mónika előző kapcsolatából született. Ő egy gyulai speciális iskolába jár, hét közben kollégiumban lakik. Egy hét múlva visszatér az iskolába, az ellátását a nagyszénási nagyapa vállalta.

A négy kisebb testvért a gyermekvédelem vette gondozásba. Augusztus 25-én vitték el őket az orosházi albérletből, és nevelőszülőknél helyezték el.

A hivatal nem árulta el, sikerült-e a testvéreket együtt tartani. „Alapállás, hogy a gyámügyi eljárásoknál a testvéreket nem szakítják el egymástól, ám négy, 3-9 év közötti gyermek esetében ez nem egyszerű” – mondta el a Blikknek egy gyermekvédelmi szakjogász. „Nehéz olyan nevelőszülőt találni, ahol éppen van négy szabad hely, ráadásul ezek a gyerekek friss traumán mentek keresztül, így extra figyelmet és pszichológusi segítséget igényelnek” – tette hozzá a szakember.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Önzetlenül felajánlotta a veséjét a főnökének, hogy megmentse az életét, később mégis kirúgták
Debbie Stevens felajánlotta egyik veséjét, hogy főnöke esélyt kapjon az életre. A műtét után komplikációk jelentkeztek, mégis visszatért dolgozni, de alig telt el idő, és lefokozták, végül elbocsátották.
Maier Vilmos - szmo.hu
2025. augusztus 23.



Előbb aa veséjét adta egy nő, hogy megmentse a főnöke életét, később azonban mégis elveszítette az állását, írja a Unilad. A 47 éves Debbie Stevens az évekkel ezelőtt történtek után azt mondta, elárulva érezte magát, amikor végül 2012-ben elbocsátották.

„Úgy döntöttem, hogy vesedonor leszek a főnökömnek, ő pedig a szívemet vette el” – mondta a Long Island-i nő. „Nagyon elárulva érzem magam. Számomra ez egy rendkívül fájdalmas és borzasztó élmény volt. Úgy kezelte ezt a felajánlást, mintha a földre dobta és belerúgott volna.”

Debbie még 2009 januárjában kezdett dolgozni az Atlantic Automotive Groupnál, ahol megismerkedett Jackie Bruciával. Bár 2010-ben elköltözött és otthagyta a céget, később visszatért Long Islandre, és egy irodai látogatás során tudta meg, hogy Bruciának vesetranszplantációra van szüksége.

Stevens szerint Brucia akkor elmondta neki, hogy van egy lehetséges donor, de ha szükség lesz rá, elfogadná a felajánlását. A jogi iratok szerint így fogalmazott:

„Soha nem tudhatod, lehet, hogy egyszer élnem kell majd ezzel az ajánlattal.”

Nem sokkal később Stevens újra Long Islandre költözött, és visszatért a régi munkahelyére. Röviddel ezután Brucia behívta az irodájába. Stevens állítása szerint ezt kérdezte tőle: „A donoromat elutasították. Komolyan gondoltad, amit mondtál?” Stevens igennel felelt, mert tisztelte a főnökét, és nem akarta, hogy meghaljon.

Ugyan Debbie nem volt megfelelő donor Bruciának, az orvosok lehetővé tették, hogy másnak adja a veséjét. Ezáltal Brucia feljebb került a várólistán.

„Úgy éreztem, visszaadom neki az életét. Az én vesém végül St. Louisba került, az övét pedig San Franciscóból hozták”

– mondta Stevens.

A műtét után a nő komplikációkkal küzdött, mégis visszatért dolgozni. Egy alkalommal rosszul lett és hazament, majd azt állította, hogy Brucia felhívta otthonról. „Azt mondta: »Mit csinálsz? Miért nem vagy a munkahelyeden?« Mondtam neki, hogy rosszul érzem magam. Erre ő: »Nem jöhetsz-mehetsz, ahogy kedved tartja. Az emberek azt fogják hinni, hogy különleges bánásmódot kapsz.«”

Stevens elmondta, hogy ezután előbb elvették az irodáját, a túlórázási lehetőségeit, majd egy 80 kilométerre lévő telephelyre helyezték át, majd pszichés problémái lettek.

„A műtét után borzasztóan, kegyetlenül, embertelenül kezdett bánni velem. Olyan volt, mintha csak azért vett volna vissza, hogy megkapja a vesémet”

– mondta az ABC Newsnak.

Ügyvédei levelet küldtek a cégnek, ezt követően kirúgták.

Az Atlantic Automotive Group és Jackie Brucia akkor nem reagált az ABC News és a The Post megkereséseire. Brucia férje, James viszont azt mondta egy újságírónak, hogy az állítások „messze állnak az igazságtól”, és hozzátette: „Ő senkit sem rúgott ki.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
„Mikor felhívtam a 112-t, sírtam, zokogtam” - elmesélte a 8 éves Hanna, hogyan mentette meg anyukája életét
Az édesanya korábban megtanította lányának, mit kell tenni vészhelyzetben. Hanna most nagymamájánál él, a rendőrök ajándékokkal köszönték meg a bátorságát.
Maier Vilmos - szmo.hu
2025. augusztus 13.



Hanna, a nyolcéves békéscsabai kislány különleges okból érkezett rendőrautóval a helyi kapitányságra. A rendőrök kézen fogva kísérték be az épületbe, hogy megköszönjék: életet mentett – mégpedig az édesanyjáét, számolt be róla az RTL Híradó.

Az édesanya július közepén lett rosszul, jelenleg is kórházban kezelik. Hanna most a nagymamájánál lakik.

„Tüdőembóliám volt a hajnali órákban. Az utolsó pillanatban tudtam szólni a nyolcéves kislányomnak, hogy hívja a mentőket, és ez így is történt” – mesélte az édesanya. Néhány perc múlva elvesztette az eszméletét, így Hanna maradt mellette, és követte a segélyhívó utasításait.

A kislány bevallotta, hogy nagyon megijedt.

„Mikor felhívtam a 112-t, sírtam, zokogtam, nagyon nem értettek szerintem semmit”

– mondta. A kislány végig kitartott az anyukája mellett, amíg a segítség megérkezett.

„Mondták, hogy mit kell csinálni, hogy rázzam meg anyának a vállát, meg hogy a fejét fordítsam úgy, mert ugye előre volt esve, hogy úgy oldalra. Nem bírtam, mert olyan, mintha úgy feszítette volna” – idézte fel Hanna.

Az édesanya már óvodás korában megtanította neki, mit kell tenni, ha baj van.

„Egy pár évvel ezelőtt átvettük, hogyha bármi történik velem vagy bárki mással, esetleg az utcán is lehetősége van rá, akkor mit kell, hogy tegyen, hívni kell a segélyhívót, be kell mutatkozni, el kell mondani, hogy mi a probléma, vagy ő mit lát, és nagyon ügyesen helytállt ebben a rendkívüli helyzetben” – mondta.

Szemenyei Kamilla őrmester ért elsőként a helyszínre.

„Igazából megmentette az édesanyja életét a telefonhívásával, ehhez nagyon nagy lélekjelenlét kellett. Ezt szerintem ott ő akkor nem fogta fel, emiatt is gondoltam, hogy óriási nagy trauma lehet ez számára...” – mondta a rendőr.

Az RTL teljes riportját a békéscsabai életmentésről itt lehet megnézni:


Link másolása
KÖVESS MINKET: