Kommunikációs Armageddon, avagy az ellenzék diszkrét bája
A történet úgy kezdődött, hogy kíváncsi lettem, hogyan is áll ez a bizonyos népszavazás. Gondoltam, írok róla egy cikket, biztosan van ennek valami központi honlapja, ahol nemcsak az aláírási helyszínek, de az aktuális adatok is ott vannak. Vagyis, hogy pontosan hogy áll a helyzet, mennyi aláírás van - valahogy úgy, ahogy az előválasztásnál ez meg is volt. Akkor az Ahang volt az egész gazdája, civilek szervezték, kis túlzással azt is mondhatnánk, hogy a pártoknak csak az volt a dolga, hogy beleüljenek a készbe.
Viszont most folyó népszavazási aláírásgyűjtés esetén ugyebár más a felállás: ezt a pártok szervezik, pontosan Karácsony Gergely főpolgármester kezdeményezte. De azt merészeltem gondolni, hogy mivel választási kampány küszöbén állunk, ez egy erős főpróbája lesz az egységes ellenzék kampányüzemmódjának.
Nosza, rákerestem, mi is lehet ennek a népszavazásnak a honlapja, ki a sajtósa, kik adják ki a közleményeket, csupa ilyesmi érdekelt. Első körben nem találtam semmit. Karácsony Gergely honlapja halott, az a mára már el is feledett 99 mozgalom honlapja. Csatlakozni, adományozni lehet (ugyan ki?), de szerintem a főpolgármester visszalépése óta a kutya sem nézett felé. Hát akkor talán a pártja, a Párbeszéd? De ez a honlap is megfagyott az előválasztás óta. Semmi információ, ami aktuális lehetne akár kicsit is. Na majd rákeresek. Kereső a honlapon nincsen. Na jó, van itt olyan, hogy ügyeink. Hát ez is egy ügy. Nem, ez nem ügy. Hahó, hát nem a párt egyik legsikeresebb politikusa kezdeményezte ezt az egészet? Na majd a másik kispárt, az MSZP. Hátha ők. Nem részletezem.
Nem adtam fel, gondoltam, biztosan az egységes ellenzék, az Egységben Magyarországért néven megjelenő, egységes arculattal bíró új brand lesz a megoldás. Biztosan ők tolják. Hát ilyen honlap ugyan van, de pontosan csak ennyi van rajta. A neve. Akkor majd a Facebook. Hát az van. December 29-én hozták létre, jelenleg 16 (tizenhat) követője van. Hát... nem lennék a Fidesz helyében.
Az, hogy itt nagyipari bénázás megy, nem is vérciki, hanem irtózatosan lehangoló. Elhiszem, hogy nem könnyű egy hatpárti koalíciót egybeterelni, de nem tudom, feltűnt-e, hogy rohadt kevés idő van áprilisig, viszont rengeteg a dolog. És addig is, amíg feláll a vélhetően remek honlap és impozáns közösségi oldal, a pártok vezetői elképesztő műsorokkal szórakoztatnak bennünket.
És még lesz ilyen. Eközben megy az összevissza üzengetés egymásnak, a politikusok saját vélt népszerűségüket a másik rovására vélik megerősíteni. Kifelé irányuló kommunikáció viszont alig érhető tetten.
Nézem a dermesztő előadást, és arra gondolok, hogy ezek az emberek méltatlanok a bizalmunkra. Az egyetlen dolguk, amiért a magyar átlagbér többszörösét húzzák az állami költségvetésből, az lenne, hogy ezért a pénzért (ha másért nem) most egy kicsit éjjel-nappal, felelősen dolgozzanak. Mégpedig azon, hogy megmentsék ezt az országot attól a borzalomtól, amit NER-nek hívnak, és ami minden ciklusban hatványozottan válik borzalmasabbá. És a következő négyzetre emelés neve nem más, mint nemzeti tragédia. Így, egyszerűen. Na ezt kellene, de rohadtul megállítani, és akkor engem nem érdekel, ki mit, hányszor és hogyan. Csak az, hogy most mi lesz.
Miért kell ezeknek a percemberkéknek a kavargását nézni, és a süketelését hallgatni? Ahelyett, hogy végre mindenki megérezze az országban, hogy itt van az Egységes Ellenzék. Ez több, mint hat kispárt kórusa. Mert ez az a nagybetűs Népfront, amelyikben balosok, liberálisok, jobbosok közösen lépnek fel, hogy megmentsék a hazájukat.
Tudjátok, ti ott, akik tizenkét év alatt csinos összeget kuporgathattatok össze a képviselői, bizottsági tagi, és ki-tudja-milyen jogcímeken felvett tiszteletdíjakból, nekünk szülőhazánk ez a lángoktól ölelt.
Három hónap múlva április és minden eldől. Ha ez folytatódik, jaj nekünk. És jaj nektek!