Kollár-Klemencz László: Miért távolodnak a dolgok?
Kollár-Klemencz László: Miért távolodnak a dolgok?
Toszka Matyit Burkusnak akarta hívni, ez a Matyi név olyan hirtelen jött, igazán Toszka azt szerette volna mindig, ha ő lenne Matyi, így kapta a kutyája a nevét. Téli estéken elheveredtek a cserépkályha előtt a szőnyegen, ketten, ráhajtotta Matyira a fejét, és úgy aludtak. Toszka legjobban akkor szeretett a földön hemperegni, meg gyömöszölni a kutyáját, ha beivott. Matyi olyan érzékeny volt, hogy ha kiküldték a házból a macskát egy siccel, ő is kiment. Úgy kellett visszacsalogatni. Mindent magára vett, nem volt szabad előtte felemelt hangon beszélni. Ha valami miatt Toszkának káromkodnia kellett, Matyi behúzta a farkát, mintha ő lenne a hibás mindenért. Más kutyákat sem bántott soha, inkább átment a másik oldalra.
Így telt el nyolc év, aztán Toszka magára maradt a két kutyával. Ha hosszabb útra ment, a kutyák kétségbeesve, maguktól átköltöztek a szomszédokhoz, berontottak a lakásukba, és lefeküdtek a nappali közepén. Az utolsó két évben már ritkábban mentek el csámborogni. Hárman laktak a házban. A ház tele lett Matyi fehér szőrével. Örültek, ha Toszka otthon volt, és várták, ha elment. Még hetente jártak fel az erdőbe futni, nyáron a Dunára fürdeni, ha nagy meleg volt.
Az utolsó év tavaszán az egyik futásból hazafelé valaki megszólta Toszkát, hogy milyen fáradt a kutyája, már biztosan öreg. Toszka sértve érezte magát, hogy leöregezték Matyit. Betudta Matyi lemaradását a hosszú futás fáradtságának. Fel sem merült benne, hogy beteg.
Aztán eljött a nyár, kiadta a nagy házat, és ideiglenesen visszaköltözött az anyjához. Vitte magával a két macskát és a két kutyát is, Zsuzsit és Matyit. A macskák közül a Tizedes már másnap visszament a régi házba, leült a konyhaajtó elé, de az új bérlők nem engedték be. Ezt megpróbálta még néhányszor, aztán nem ment többet. Azt mondja a bérlő, hogy néha megjelenik, az autóbejárón sütkérezik, és odébbáll. A két kutya és a másik cica maradt. Negró azonnal alkalmazkodott az új körülményekhez, hiszen itt már többen simogatják, többet lehet a lakásban meg minden. A két kutya sokáig zavart volt. Nem tudták, mi ez a nagy helyváltoztatás megint.
Matyi sok időt töltött az árnyékban, nem volt olyan feldobott. Nem kísérte ki Toszkát reggel, és komótosan állt fel a hűvös földről, hogy üdvözölje, mikor hazajött. Félt, hogy valami végzetes rossz előjele ez a költözés, és ez a végzetes rossz csak azt jelentheti, hogy a gazdája itt hagyja. Otthon viszont nem mozdult mellőle, éjszaka az ágya mellett feküdt, nappal, akármilyen meleg volt, mindenhová követte, minden mozdulatát leste. Anyját szerette, Sárit is nagyon, de mégis valami megváltozott. Toszka Sárival levitte őket a Dunára, Zsuzsi belevetette magát a vízbe, Matyi csak ritkán, és akkor is óvatosan ment bele. Legtöbbször csak derékig.
Aztán Toszka és Sári elutaztak egy hétre. Édesanyja már harmadik nap telefonált, hogy Matyi levert, nem eszik, talán depressziós. Pénteken hazamentek. A hasa kicsit meg volt dagadva. Toszka még aznap este bevitte a körzeti állatorvoshoz, aki székrekedést diagnosztizált rajta, hashajtót adott, de másnap reggelre berendelte őket, hogy ultrahanggal is megvizsgálhassa. Egész délelőtt ott voltak, nem talált az orvos semmit, és maradt a feltételezett székrekedés. Toszkának járatnia kellett Matyit. Elmentek a Dunához a Szentendrei-sziget spiccére, hogy kisétálja, kiússza magát. Együtt voltak egész nap. Toszka mezítláb battyogott, mögötte Matyi, akkorra már jókorára dagadt hassal. Úsztak a nagy sodrásban, sétáltak, mászkáltak. Egy család megszólította őket, hogy mennyire jól néznek ki így együtt, ahogy baktatnak a Duna szélén a vízben.
Reggelre Matyi rosszabbul lett. Toszka nem volt otthon, elutazott még szombat éjszaka. Sári hívta, hogy jött egy új orvos, aki szívelégtelenséget állapított meg, és az a sok víz a szív gyenge működése miatt gyűlt össze a hasában. Bent tartják, és vízhajtót adnak neki, de nem számítanak gyors javulásra. Azt mondták, az ilyen nagytestű kutyáknál ez rendszeres. Nem bírja a szívük, ezt a nagy meleget pláne. Azon a héten hatalmas kánikula volt, az országos hőmérsékleti csúcs mindennap megdőlt. Toszka korábban is érezte, hogy vigyáznia kell a kánikulára, ilyenkor slaggal lelocsolta Matyit reggel is, este is, ha nem tudta a folyóhoz vinni.
Hétfőn már itthon volt Toszka. Lement a rendelőbe Matyihoz. Már nem mozdult meg, csak feküdt. Nem tudott felkelni, a veseműködése is leállt. Toszka letérdelt hozzá, a kő hideg volt a kórteremben. Az ajtó félig nyitva volt az udvar felé, de Matyi már nem tudott kimenni. A lábai szétterültek a kövön, csak pislogott az ajtó felé. Toszka simogatta és sírt. Adtak még neki egy erősítő inzulint. Matyi már nem mozdult, csak nézett a nagy szemeivel Toszkára csendesen. Nem pislogott, csak nézett. Nyugodt, lemondó tekintettel. Toszka simogatta a feje búbját, a hátát, a lábait, beletúrt a fehér szőrbe és nyugtatgatta. Megköszönt magában mindent, amit tőle kapott. Ahogy szeretni tudta őt, és mindenkit maga körül, ahogy elfogadta a sok rossz pillanatát és dühét, amilyen alázatos volt emberrel, állattal. Az a kibillenthetetlen nyugalom, ahogy ült hátul a kocsi csomagtartójában és figyelte Toszkát, amilyen kedves volt a család minden tagjával, ahogy a hatalmas farkával dobolt a padlón, ha Toszka közeledett hozzá egy simogatásra. Megköszönte mindazt, amit csak Matyi tekintetébe nézve érzett az ember. Ennek az értelmetlen kurva életnek és nyomorúságnak a boldogságát. És ezt a tekintetet még most is odaadta Toszkának. Halála előtt. Feküdt, nem mozdult, csak tűrt, és talán szomorú is volt, hogy Toszkának ilyen fájdalmat okoz.
Toszka felállt, nem vette le róla a szemét, Matyi nem emelte fel a fejét, csak a tekintetével követte őt, az infúzió még csöpögött. Toszka megfordult és kiment, nem nézett vissza többet, az asszisztensnek elmondta, hogy este jön. Az halkan válaszolt, hogy sokáig itt vagyunk. Toszka egy darabig hajtotta az autót, de nem bírt a könnyeivel, megállt egy réten, tett néhány lépést a kocsi körül, majd visszaült és továbbhajtott.
A boltban állt Grundig villanyborotvával a kezében, mikor felhívta az orvos, hogy a Matyi elpusztult. Még le sem ment az infúzió. Toszka visszament, Matyi már meg volt merevedve. A testét egy kis guruló hordágyra emelték az asszisztenssel. A hordágy kerekei nyikorogtak, épp hogy kifért az ajtón Matyi lelógó lábaival együtt. Toszka kitolta, beemelték a kocsi csomagtartójába. Toszka fájdalmat érzett, de már nem sírt. Levitte egyenesen a régi házhoz, be az erdőbe, hogy ott temesse el, ahol az egész életét töltötte. Matyi testét talicskára tette, és letolta a patak mellé. A tisztást embermagasságú csalán nőtte be. Toszka nem akarta a házhoz túl közel elásni, de nem is akarta az erdő mélyére, nehogy kitúrják a vadak. Egy ösvény mellett talált a domboldalban helyet, ahol sokat járhatott éjszakánként. Ásni kezdett. Ekkor már Sári is odaérkezett. Matyi a talicskában feküdt, csendben ástak, ha sziklába vagy nagyobb kőbe akadtak, akkor csákányoztak. Köves talaj van ott, nehéz lefelé haladni. A döglegyek rászálltak Matyi arcára, Toszka levelekkel próbálta őket elhessegetni. Sári is közel lépett a talicskához. Sírni kezdtek mind a ketten. Nem mondtak semmit, csak sírtak és ástak. Dobálták ki a nagy köveket, kaparták a száraz földet. Mikor elég mély lett, megemelték a merev testet és betették a gödörbe. Földet terítettek rá, majd köveket, sok-sok követ a földre. Szipogva pakolták, nem akarták abbahagyni. Ami kő a környéken volt, azt mind rárakták. Besötétedett.
Külön autóban mentek haza. Toszka sírva hívta fel a gyerekeit és a volt feleségét, hogy meghalt a Matyi, de nem tudott többet mondani, csak hogy vigyázzanak magukra.
A kocsiban még pár napig ott volt a Matyi halott szaga. És néhány fehér szőrcsomó. Toszka eltervezte, hogy vesz egy másik autót, és próbál másra gondolni, mondjuk arra, hogy miért távolodnak a dolgok.
Talán ilyen szelíd és töprengő ember lett volna Szindbád, ha érett férfikorba ér. Ilyen, mint ennek a szinte regénnyé összeálló novellaciklusnak a hőse, Toszka. Aki csak figyel, él, szeret, próbál egyenes és tisztességes lenni, hagyja, hogy megtörténjenek a dolgok, mégis ellenállhatatlan derű és pimaszság árad belőle. Olyan sok odaadás és életigenlés van benne, hogy muszáj vele menni. Úgy kell látni a világot, ahogy ő. Az eddig dalszerzőként, frontemberként és filmesként ismert Kollár-Klemencz László lírai alteregója.
Vérbő, mégis alázatos, dallamos, mégis pontos próza ez. Talán azért férnek meg benne egymás mellett a dolgok, mert a főhős tanyán él, a természet közelében, tudja, hogy a halál az élet része, látja, milyen egyszerűen szép dolog a vágy, az elmúlás, a hűség. És Toszka mindenre rácsodálkozik, gyönyörködik a létben, hogy milyen sokfélék vagyunk, és mennyi mindent tudunk akarni.
Toszka különös figurákkal találkozik, nehéz, mai sorsokat lát, elmúló dicsőségeket, megtörhetetlennek látszó, mégis pálcikaként elroppanó életutakat. És mégsem omlik össze, nem sajnálja magát. Érzékeny és őszinte, miközben tele van megnyugvással, jókedvvel. Minden novellában ott van a hétköznapok gyönyöre, az egészen egyszerű történések mögötti varázslat.
Bölcs első kötet ez, mert nem bölcselkedik fölöslegesen. Itt a történés maga a tanulság, és ez igazán szórakoztató tud lenni. Ahogy ő írja rólunk, ,,Mindenki szép."
Kollár-Klemencz László 1991-ben a Budapesti Műszaki Egyetem Építőmérnöki karán szerzett diplomát, Tájrendező szakon.
Az 1991-ben alapított Andersen zenekar tagja volt. Az együttes több klipjét bemutatták az MTV 120 Minutes című műsorában. Két lemezük jelent meg. Európai és amerikai turnéjuk is volt. Végül 1994-ben oszlott fel a zenekar, amikor David Bornstein énekes visszaköltözött Amerikába.
1991 és 1999 között a Varga Stúdiónál dolgozott, mint forgatókönyvíró, rendező, animátor, gyártásvezető, rövidfilmek zeneszerzője, grafikai tervező, látványtervező.
2002-ben a Sziget fesztivál reklámjaként vált népszerűvé a Kistehén figurája, melyet Igor Lazin rajzolt. A Kistehén dalt Kollár László írta és énekelte fel. A hatalmas siker után felkérést kapott, hogy készítsen el egy egész albumot. Az első lemez Zene a nyulaknak néven jelent meg.
Ezután nagyjából kétévente jelentetett meg új albumot.
A zenélés mellett rövidfilmeket, reklámokat, klipeket rendez. 1999-ben alapító tagja volt a MyFILM stúdiónak. Reklámokat, animációkat, rövidfilmeket készítenek Igor Lazin-nal.
Aktív tagja a 2011-ig négy albumot megjelentető Budapest Bár projektnek.