SZEMPONT
A Rovatból

Kim Dzsongun távmunkásoknak álcázott kémek ezreit vetette be világszerte, Észak-Korea így pénzhez és titkos információkhoz is jutott

Szövevényes megoldásokkal – és a szankciók megkerülésével – észak-koreaiak ezrei dolgozhatnak távmunkában nyugati vállalatoknak. A hamis személyazonosságú szakemberek fizetése és az ellopott ipari titkok is a phenjani rezsim fegyverprogramját erősítik.


Az Egyesült Államok hatóságai nemrég kiterjedt észak-koreai csalóhálózatot lepleztek le. Az Igazságügyi Minisztérium közleménye szerint csak 2025 júniusában 16 szövetségi államban, összesen 29 helyszínen tartottak razziát, amelynek során lefoglaltak több mint 200 laptopot, zároltak 29 pénzmosásra használt bankszámlát, és lekapcsoltak 21 honlapot. Mint kiderült, a kommunista diktatúrát szolgáló informatikusok ezeknek az eszközöknek a segítségével épültek be amerikai nagyvállalatokhoz, akiknél távmunkában dolgoztak.

A Politico úgy tudja, a hamis személyazonosságot használó ipari kémek száznál több, gyakran Fortune 500-as amerikai céghez jutottak be, köztük vezető technológiai vállalatokhoz is. A csalás célja az volt, hogy a fizetéseket, egyéb juttatásokat és vállalati titkokat Phenjanba irányítsák át, ezzel is támogatva Kim Dzsongun fegyverprogramjait.

Észak-Korea a COVID-19 világjárvány alatt felívelő távmunkatrendeket lovagolta meg, amikor is megnőtt az igény a távolról dolgozó szakemberekre.

Ez a rejtett ügynökhálózat világszerte beszivárgott az IT-szektorba, és évi több százmillió dolláros nagyságrendben termelhet bevételt Phenjannak. Az észak-koreai rezsim sokféleképpen tudja hasznosítani az IT-s kakukktojások által lopott bizalmas vállalati adatokat is: saját fejlesztésekbe integrálja vagy a feketepiacon értékesíti őket, esetleg váltságdíjat követel értük az eredeti tulajdonosoktól.

Messze nem az első, csak az eddigi legnagyobb lebukásról van szó

Kim Dzsongun diktatúrája nem először bukott le azzal, hogy hamis személyazonosságú személyeket juttat be nyugati vállalatok kollektívájába. A független forrásból származó észak-koreai hírekre specializálódott NK News szerint évek óta ismertek olyan jelentések, amelyek szerint a diktatúra képzett IT-szakembereket alkalmaz külföldi devizabevétel szerzésére. Egy ENSZ-szakértői jelentés már 2018-ban figyelmeztetett rá, hogy észak-koreai programozók külföldi projekteken dolgozva igyekeznek kijátszani a szankciókat. Nem sokkal később, 2019-ben felröppentek az első hírek arról is, hogy észak-koreaiak online szabadúszó platformokon vállalnak távmunkát, persze hamis profilokkal.

A gyanússá vált személyek minden esetben más nemzetiségűként tüntették fel magukat, és közben gyakran Oroszországból vagy Kínából dolgoztak.

A jelenség 2020-tól szabadult el igazán: a Microsoft friss riportja szerint attól az évtől kezdve az egész nemzetközi kiberbiztonsági közösség érzékeli, hogy az észak-koreai IT-munkavállalók ezrével jelentkeznek távoli állásokra, szerte a világon. Az USA kormánya 2020 és 2022 között már 300 olyan, különböző iparágakban érdekelt amerikai vállalatról (köztük számos Fortune 500-asról) tudott, akik tudtukon és akaratukon kívül foglalkoztattak észak-koreai szakembereket. Ezek a kémek nem mellesleg két kormányügynökséghez is megkíséreltek bejutni.

Hogyan férkőznek be az észak-koreaiak az amerikai cégekhez?

A csalárd jelentkezések közvetítő hálózatokon keresztül jutottak el a kiszemelt vállalatokhoz. Az észak-koreai informatikusok hamis önéletrajzokkal és lopott személyazonosságokkal pályáztak home office állásokra az Egyesült Államokban. Gyakran úgy tüntették fel magukat, mintha az USA-ban vagy más országban – de nem Észak-Koreában – élő szakemberek lennének, és a nagyobb hitelesség kedvéért fedőcégeket is létrehoztak.

A Fox News riportja hangsúlyozza: ehhez amerikai közreműködőket toboroztak, akik segítették őket az álláskeresésben és a lebonyolításban. A bűntársak fiktív vállalati weboldalakat készítettek, bank- és fizetési fiókokat nyitottak, illetve „laptop farmokat”, vagyis olyan telephelyeket üzemeltettek, ahol az amerikai cégektől kapott munkaeszközök (céges laptopok) helyben, az USA területén működhetnek – pedig közben távolról csatlakoznak rájuk észak-koreai ipari kémek. A lebukás elkerülésére a csalók speciális hardvereket is alkalmaztak: a laptopokat olyan KVM (keyboard-video-mouse) kapcsolókkal látták el, amelyek lehetővé tették a távoli vezérlést. Íme egy példa, hogy hogyan is néz ki ez a megoldás a gyakorlatban:

Ezekkel a módszerekkel elérték, hogy a távmunkára felvett kollégáról az összes cég rendszere elhitte: az illető fizikai valójában az Egyesült Államokból dolgozik, pedig Phenjanból vagy más külföldi helyszínről jelentkezett be.

De mégis, hogyan mentek át az állásinterjún és tartottak meg bizalmas pozíciókat?

A Tom’s Hardver elemzése rámutat: a phenjani kémek gondosan felépített hamis személyazonossággal és történettel jutottak át a felvételi interjúkon és próbafeladatokon. Külsőre semmi sem árulkodott a valódi származásukról: gyakran angolul folyékonyan beszélő, amerikai névvel bemutatkozó szakembereknek adták ki magukat. Volt példa arra is, hogy egy HR-es furcsának találta a jelölt akcentusát, de csak utólag jött rá, hogy észak-koreai lehetett, és addigra már felvették a csapatba. Még az olyan nagyvállalatok is jelezték, hogy találkoztak észak-koreai pályázókkal a jelentkezők között, mint a Google, bár ők végül nem alkalmazták ezeket a személyeket.

A Cyberscoop által idézett szakértők szerint gyakorlatilag az összes nagyobb amerikai vállalat szembesült már ezzel a problémával. A Fortune 500 cégek közül szinte mindegyikhez jelentkezett észak-koreai IT-munkás, és sok esetben fel is vették őket. A Mandiant és a Google kiberbiztonsági szakemberei közben arról számoltak be, hogy ezek az emberek számos vállalatnál akár hónapokig dolgoztak, sőt volt, ahol „a csapat legerősebb tagjaként” tartották számon őket.

Az észak-koreai ügynökök meglepően sokáig képesek eltitkolni az igazi kilétüket. Ehhez kifinomult technológiai eszközöket alkalmaznak: a toborzás során mesterséges intelligenciát vetnek be, illetve módosítják a hamis személyazonosító okmányokon lévő fotókat, úgy, hogy azok véletlenül se egyezzenek meg valós személy arcával. A Microsoft kiberbiztonsági részlege beszámolt olyan esetről is, hogy az észak-koreai távmunkások AI-alapú képszerkesztő megoldásokkal cserélték le az ellopott személyazonosító dokumentumokon szereplő arcképeket, illetve generált profilképeket használtak a közösségi oldalaikon.

Mindemellett hangelváltoztató szoftvereket is alkalmaztak az online állásinterjúkon, hogy a beszédhangjuk és akcentusuk kevésbé legyen gyanús.

És ezzel még nincs vége: a geolokációs ellenőrzések kijátszására virtuális magánhálózatokat (VPN) és távoli elérésű adminisztrációs eszközöket (RMM) használtak. A VPN-ekkel azt a látszatot keltették az internetes forgalmukról, mintha az USA-ból vagy más, munkavállalás szempontjából elfogadható országból jelentkeznének be, míg az RMM eszközök segítségével távolról is teljes értékűen tudták vezérelni a céges gépeiket. Mivel a laptop farmokat amerikai területen hozták létre, a rendszer naplózása számára a bejelentkezések és a munkavégzés helye amerikai IP-címekről történt.

Az észak-koreai ügynökök alapos munkát végeztek a közösségi médiában is, hogy a HR-osztályok előtt fenntartsák a hitelesség látszatát. Gondoskodtak az online jelenlétük következetességéről, például meggyőző, rendszeresen frissülő LinkedIn-profilokkal vagy komplett szakmai előélettel és ajánlásokkal. A Fortune kiemeli: némelyik kém még kisebb munkákat is elvállalt szabadúszó platformokon (pl. Fiverr, Upwork), hogy referenciákat és értékeléseket gyűjtsön, mielőtt nagyobb céghez jelentkezett. Az állásinterjúkon aztán – amelyeket a legtöbb esetben videókonferencia alkalmazásokon (Zoom, Webex) keresztül bonyolítanak – igyekeztek kerülni minden gyanús jelet, például technikai hibát vagy időeltolódás miatti anomáliát. Mindezekkel a módszerekkel az észak-koreaiak ügyesen beolvadtak a globális digitális munkaerőpiacba, és sokáig észrevétlenek tudtak maradni.

Phenjan célja már nem csak a pénzszerzés, hanem az adatlopás

A rejtve dolgozó észak-koreai IT-szakemberek elsődleges küldetése az volt, hogy kemény valutát (pl. dollárt, eurót) szerezzenek az országnak. A program mögött nyilvánvalóan Kim Dzsongun rezsimje áll, amely arra utasította ezeket a munkásokat, hogy a külföldön megkeresett fizetésük túlnyomó részét juttassák vissza Észak-Koreába. Az Egyesült Államok Igazságügyi Minisztériuma szerint ezt a csalási sémát kifejezetten úgy alakították ki, hogy a nemzetközi szankciókat kijátszva finanszírozza a phenjani vezetés tiltott programjait, beleértve a nukleáris fegyver- és rakétafejlesztéseket.

Az Axios közben egy friss jelentésre alapozva arra is felhívja a figyelmet, hogy bár eleinte csak a pénzszerzésen volt a hangsúly, időközben kibővült a küldetés: az észak-koreai operátoroknak már az is feladatuk, hogy a célba vett cégekről érzékeny információkat és szellemi tulajdont gyűjtsenek. Greg Levesque, a Strider kiberbiztonsági cég vezetője kifejtette, hogy az utóbbi időben a rezsim felismerte a lehetőséget az ipari kémkedésre, így az ügynököknek jelenteniük kell minden értékes adatot, amihez hozzáférnek a munkahelyükön.

Ezzel a „távmunka-hadosztály” kettős célt szolgált: bevétel- és hírszerzést egyben.

Az észak-koreai állam jelentős bevételhez jutott a távmunka-programokból – írja a Yahoo az ENSZ egyik szakértői csoportjára hivatkozva, akik szerint a távoli IT-munkások révén a rezsim évi 250–600 millió dollár (85-205 milliárd forint) bevételre tehet szert. Ez egyáltalán nem utópisztikus összeg, hiszen, ha belegondolunk: ezer jól képzett észak-koreai informatikus évi százezer dollárért dolgozva akár 100 millió dollár tiszta bevételt jelenthet Phenjannak, ráadásul a mérnökök java egyszerre több állást is betölthet, így valószínűleg még magasabb összeget utal haza.

A lebukott kémek utáni nyomozások alapján elképesztő összegekről lehet szó. Egy nemrég született vádirat szerint csupán két New Jerseyben élő bűnsegéd hálózatán keresztül néhány év alatt legalább ötmillió dollárnyi bért csatornáztak ki Phenjanba. Volt továbbá egy olyan amerikai magánszemély is, akinek az otthoni „laptop farmján” keresztül 17,1 millió dollárnyi bért utaltak ki észak-koreai dolgozóknak. Ha mindez nem lenne elég, az ügynökök lopni sem félnek: egy atlantai cég alkalmazottjaiként közel 900 ezer dollár értékű kriptovalutát tulajdonítottak el, majd mostak tisztára.

Mindezek a bevételek döntő részben Észak-Korea fegyverkezési programjának finanszírozását szolgálják.

A rezsim a nemzetközi szankciók miatt csak komoly nehézségek árán tud devizához jutni, ezért az ehhez hasonló titkos műveletek kritikus pénzügyi forrást jelenthetnek Kim Dzsongun rendszere számára. A befolyt dollármilliók egy részét valószínűleg feketepiaci importcikkek, alkatrészek és alapanyagok beszerzésére költik (amelyeket aztán nukleáris és rakétafejlesztésekhez használnak fel), míg egy másik része nyilván a rezsim elitjét gazdagítja.

De nem csak a kizsákmányolt ügynökök fizetései hoznak bevételt, hanem az eltulajdonított vállalati adatok is. Számos esetben derült fény ipari kémkedésre és adatlopásra, lévén a beépült észak-koreai IT-munkások érzékeny adatokhoz és forráskódokhoz is hozzáfértek. Egy esetben például az operátor egy kaliforniai védelmi beszállító cég hálózatából töltött le szigorúan titkos fejlesztési dokumentumokat, amelyek nemzetbiztonsági szempontból jelentős, fegyverrendszerekkel kapcsolatos műszaki adatokat tartalmaztak.

Máskor üzleti adatokat szereztek meg: a munkahelyükön hozzáférhető szellemi tulajdont (pl. szoftverkódot, termékterveket) módszeresen összegyűjtötték és hazaküldték.

Összességében tehát elmondható, hogy az észak-koreai ügynökök nem pusztán anyagi haszonért dolgoztak az amerikai cégeknél, hanem hozzáfértek értékes belső információkhoz: technológiai eredményekhez, kutatás-fejlesztési anyagokhoz vagy pénzügyi adatokkal kapcsolatos titkokhoz. Ezek birtokában komoly károkat okozhattak a vállalatoknak és nemzetbiztonsági kockázatot is jelentettek.

Mire használhatják az ipari kémkedéssel szerzett adatokat?

A bizalmas információk többféle módon is Észak-Korea javára válhatnak. Először is, a katonai és technológiai titkok felhasználhatók a hazai fegyverprogramok fejlesztésében. Ha egy észak-koreai mérnök például egy amerikai AI-fejlesztéssel foglalkozó cégnél jut hozzá új algoritmusokhoz vagy szoftverkódokhoz, azt Phenjanban beépíthetik a saját katonai projektjeikbe – ezzel éveket és jelentős erőforrásokat spórolhatnak meg a kutatás-fejlesztésben.

Ilyen módon a nemzetközi fegyverembargó ellenére szerezhetnek meg olyan technológiákat, amelyekhez legálisan nem férnének hozzá.

Másodszor, az üzleti szférából ellopott adatok révén Észak-Korea gazdasági előnyre tehet szert. A céges titkok – legyenek azok gyártási folyamatok, képletek vagy stratégiai tervek – feketepiaci értékkel is bírhatnak. A rezsim eladhatja ezeket az információkat más, szankciókkal sújtott országoknak vagy olyan szereplőknek, akiket érdekel a nyugati know-how. Így az ipari kémkedés közvetetten is pénzre váltható.

Továbbá, ahogy a fentebb írt esetek mutatják, a megszerzett adatok alkalmasak zsarolásra is. Ha egy észak-koreai ügynök a lebukás előtt lemásolta egy vállalat ügyféladatbázisát vagy pénzügyi kimutatásait, akkor ezeket felhasználva megpróbálhat váltságdíjat követelni a cég vezetésétől – mondván, ha nem fizetnek, kiszivárogtatja az érzékeny információkat. Ilyen fenyegetésekre a Cyberloop szerint több példa is akadt: az elbocsátott észak-koreai alkalmazottak új személyazonosság mögé bújva hackernek adták ki magukat, és azzal hitegették a céget, hogy kívülről törtek be a rendszerbe, miközben valójában belső munkatársként lopták el az adatokat.

Végül, az ipari kémkedés hozadékát propagandacélokra is felhasználhatja a rezsim. Egy-egy nyugati technológiai áttörés lemásolásával demonstrálhatják a népüknek és a világnak, hogy Észak-Korea „lépést tart” a fejlett országokkal.

Kifinomult kémkedéssel fosztogatják a nyugati cégeket, de időben lebuktathatók

A szakértők és a hatóságok egyaránt hangsúlyozzák, hogy fokozott éberségre és új módszerekre van szükség a hasonló beszivárgások megelőzéséhez. A vállalatoknak szigorúbb előzetes ellenőrzést kell bevezetniük az állásra jelentkezők körében. A Microsoft biztonsági kutatói szerint érdemes alaposan ellenőrizni a jelöltek digitális előéletét, például azt, hogy valódiak-e a közösségi profiljaik, következetes-e a jelenlétük a platformokon, és stimmelnek-e az elérhetőségeik.

Gyanúra adhat okot mondjuk az, ha valakinek az online múltja hézagos, esetleg túlságosan friss.

Fontos továbbá a személyazonosság hitelesítése. A toborzók javasolják, hogy legalább egy alkalommal élő videohívás keretében is igazoltassák a jelöltet, kérve, hogy mutasson be azonosító okmányt. Bár ez sem nyújt százszázalékos védelmet (hiszen a dokumentumok lehetnek hamisak), azért megnehezíti a csalók dolgát. Emellett érdemes feltenni olyan keresztkérdéseket az interjún, amelyekkel kiszűrhető, ha a pályázó nem ismeri a helyi viszonyokat – például rákérdezni egy városra vagy egy kulturális sajátosságra, amit az adott nemzet állampolgára biztosan tud, de egy potenciális észak-koreai ügynök valószínűleg nem.

Technikai oldalon is vannak megoldások. Több kiberbiztonsági cég fejleszt olyan automatizált ellenőrző eszközöket, amelyek a beadott önéletrajzokat és jelentkezéseket elemzik, és jelzik, ha hamis vagy megtévesztő információk szerepelnek bennük. Ilyen lehet például a képesítések és munkatapasztalatok kereszthivatkozása nyilvános adatbázisokkal vagy a túlzottan általános, sablonos nyelvezet felismerése.

Az Axios értesülései szerint van olyan vállalat, amely egyenesen egy új szoftvert készül piacra dobni arra a célra, hogy valós időben szűrje ki a gyanús önéletrajzokat.

A már felvett távmunkások esetében pedig a rendszerfelügyelet szigorítása lehet a kulcs. A cégeknek érdemes figyelniük az alkalmazottaik bejelentkezési mintáit és hálózati aktivitásait. Ha például valaki következetesen VPN-ről csatlakozik be, vagy rendszeresen szokatlan időpontokban (helyi idő szerint hajnalban) aktív, az intő jel lehet. Ugyancsak feltűnő, ha egy munkavállaló indokolatlanul nagy mennyiségű adatot tölt le a belső hálózatról. Az ilyen anomáliákra célszerű riasztórendszereket beállítani.

Az FBI mindezek mellett javasolja például, hogy a cégek utasítsák el, ha egy munkavállaló kriptovalutában kér fizetést és mindenképpen gyanakodjanak, ha az illető nem tud fizikai küldeményt fogadni a dokumentumaiban szereplő postacímen. A hatóság szerint ugyancsak érdemes lehet bevezetni a biometrikus azonosítást a céges hálózatokon, valamint tüzetesen ellenőrizni a jelentkezők előéletét, nem csak a szakmai múlt, hanem a tanulmányok alapján is.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Vujity Tvrtko a Napló végéről: Aki ezt tette velünk, bár kapott 96 millió forint Júdás-pénzt, most egészen biztosan nyugtalanabbul alszik, mint mi
Vujity Tvrtko egy hosszú bejegyzésben idézte fel a TV2 Napló megszűnésének körülményeit. A riporter szerint a szerkesztőségre nehezedő politikai nyomás és egy 96 millió forintos könyvszerződés vezetett a műsor végéhez.


Két posztot is írt Vujity Tvrtko, a frissebb, mai posztban arról ír, hogy "anno nagyszerű emberek, becsületes újságírók veszítették el az állásukat, s ezzel veszélybe került a családjuk egzisztenciája, nem maradt munkájuk, voltak, akiket biztonsági őrökkel dobattak ki csak azért, mert nem akartak bűncselekmények részeseivé válni. Mindent (is) vállaltak, de a lelküket nem adták el, sem pénzért, sem ajánlatért, sem hatalomért!

Munkátokat elveszítettétek, de becsületeteket mindvégig megtartottátok! BÜSZKE VAGYOK RÁTOK! - írta a tévés.

"Vannak, akiknek most a mentegetőzés és a félelem maradt. Ők választották ezt az utat. Mi pedig egy egészen másikat…" - tette hozzá, megosztva egy 10 évvel ezelőtti posztját.

Vujity Tvrtko egy másik, tegnapi bejegyzését azzal kezdte, hogy nem a botránykeltés a célja, ugyanakkor úgy véli, „az igazság nem maradhat néma”. Azt írja, elsősorban azokért a kollégáiért szólal meg, akiket szerinte méltatlanul megaláztak, és akiknek a hangja nem jut el a nyilvánossághoz. Kijelenti, hogy újságíróként továbbra sem foglal állást magyar belpolitikai ügyekben.

Tvrtko szerint a műsor megszűnésének legfőbb oka egy bizonyos könyv volt. Hozzáteszi, hogy a kötet szerzőjét később hírigazgatónak nevezték ki, és a könyv körüli „erőszak, a műsorunkat, szerkesztőségünket érő politikai nyomás és érzelmi zsarolás” vezetett a döntésükhöz.

„Főleg emiatt az átkozott könyv miatt döntöttünk 2014-ben úgy, hogy a TV2 Naplója 17 év, 1 hónap, 3 hét és 4 nap után befejezi munkáját.”

A HVG a Magyar Hang cikke alapján azt írta: Szalai Viviennek 96 millió forintot fizetett a Napi Gazdaság kiadója 2014-ben a Zuschlag-könyv megírásáért. Tvrtko állítása szerint a szerkesztőségük nem volt hajlandó ezt a könyvet reklámozni, és másokat sem járattak le.

Műsorvezetőként személyesen is szembeszállt a nyomással, amikor nem volt hajlandó egy számára ismeretlen szöveget bemondani. „Egyáltalán: soha az életemben nem olvastam fel más szövegét, csak azt, amit én magam írtam… És amit én magam megírtam, azért a felelősséget mindig vállaltam” – fogalmaz.

Tvrtko szerint nem voltak hajlandóak olyan dolgokat megtenni, amelyekkel a későbbi események bűnrészeseivé váltak volna, ezért a TV2 Napló végül befejezte működését. Megemlíti azonban, hogy szerencsére a műsornak van folytatása egy másik csatornán, Sváby András és csapata révén.

A posztban felidézi egykori kollégáinak az utolsó szerkesztőségi értekezleten elhangzottakat, a Linda című sorozatból vett mondattal.

„Baltazár inkább meghal, de nem alkuszik!”

Majd hozzáteszi: „Meghaltunk, de nem alkudtunk.” Azt írja, aki ezt tette velük, bár kapott „96 millió forint Júdás-pénzt”, most biztosan nyugtalanabbul alszik, mint ők. A cselekedetét szerinte majd Isten vagy a bíróság fogja megítélni.

Tvrtko fájdalommal ír arról, hogy rajta kívül a stábtagok mind elhagyták a szakmát. Van közöttük virágboltos, apartmanház-üzemeltető és olyan is, aki külföldre költözött.

„Nem vagytok, s mégis azok maradtok: ÖRÖKRE!”

Ezzel szemben azt állítja, hogy aki ezt a helyzetet előidézte, „sosem volt az, bármi is állt a névjegykártyáján!”.

Zárásként arról ír, hogy bár ő maga is külföldre költözött, a szellemiségük és a gerincük megmaradt. Akik viszont szerinte elárulták ezeket az elveket, azokról úgy fogalmaz: „most nagyon gazdagok, s mégis koldusszegények!”.

A poszt hátteréhez tartozik, hogy a TV2 nemrégiben menesztette Szalai Vivien hírigazgatót, amire Vujity Tvrtko egy korábbi bejegyzésében már reagált. A csatornánál zajló belső feszültségekről korábban Hajós András és Majka is beszélt. A legfrissebb fejlemény az ügyben, hogy 2026. május 7-én megjelent hírek szerint megszűnik a TV2 Tények című műsora, és a jelenlegi tervek szerint a Napló sem folytatódik az átszervezés után.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Kitálalt az NKA-botrányról egy bennfentes: állítja, Hankó Balázs adott utasítást arra, hogy eltitkolják a 17 milliárdos támogatási keret részleteit
Papp Gergely, a Nemzeti Kulturális Támogatáskezelő munkatársa Molnár Áronnak beszélt az intézménynél tapasztalt szabálytalanságokról. Elmondása szerint miután az első információk kiszivárogtak a színész-aktivistán keresztül, őt a párját és a barátját a főigazgató utasítására kitiltották a céges rendszerekből.


Névvel és arccal vállalta az interjút Molnár Áronnal Papp Gergely, a Nemzeti Kulturális Támogatáskezelő (NKTK) projektmenedzsere, aki Molnár szerint a legfőbb forrása volt a kirobbant NKA-botránynak.

Papp Gergely a „Magyarország kedvenc reggeli műsorában” elmondta, 2014 óta dolgozik az intézménynél, jelenlegi feladata az ePer pályázati rendszer felhasználóbarátabbá tétele. Azért döntött a nyilvánosság mellett, mert a belső szabályzat szerint a szabálytalanságokat a főigazgatónak kellene jelenteni, aki viszont szerinte maga is érintett az ügyben.

Papp Gergely azt mondta, a botrány kirobbanása után az intézményen belül több kollégáját, köztük a legjobb barátját és a szintén ott dolgozó párját is meggyanúsították.

„Például a legjobb barátomat meggyanúsították, és szankcionálták, kitiltották mindenhonnan több napra. Holott igazából sokáig azt sem tudta, hogy mire készülök” – mondta, hozzátéve, hogy eleget akar tenni a Molnár Áronnal kötött megállapodásának, miszerint ha a főigazgató nem áll a nyilvánosság elé a megfelelő információkkal, ő maga fogja ezt megtenni. Papp szerint a műsor utáni napon valószínűleg felmondanak neki, de ezt vállalja.

„Inkább rúgjanak ki, mint hogy szégyenben kelljen leélni az életemet, hogy tudtam erről az egészről, és nem szóltam.”

A projektmenedzser felszólította a felelősöket, köztük Krucsainé Herter Anikó főigazgatót és Hankó Balázs leköszönő minisztert, hogy tegyék közzé a telefonszámukat, és nézzék meg, mi a magyar emberek véleménye az ügyről. Mint mondta, elsődleges célja az volt, hogy a törvényi kötelezettségnek megfelelően nyilvánosságra kerüljenek a 17 milliárd forintos keret döntései és a döntéshozó testület tagjainak kiléte. Később azonban tudomására jutott, hogy további kifizetéseket terveznek.

„Sőt, én úgy tudom, hogy már van olyan döntés is, amit a miniszter aláírt, csak a te megszólalásod után ez végül nem került további ügyintézésre”

– mondta Molnár Áronnak, hozzátéve, hogy innentől a további kifizetések megállítása lett a cél.

Papp Gergely tisztázta, hogy a sajtóban emlegetett 790-es és 447-es listák valójában nem listák, hanem belső kódok. A 790-es a Kiemelt Kulturális Programok ideiglenes kollégiumának kódja, amely a 17 milliárd forintot elosztotta, a 447-es pedig a miniszteri keret belső azonosítója. Elmondása szerint 2023 nyarán vonták be a 790-es kódú kérelmek feldolgozásába, ahol olyan, a kultúrától távol álló programokat talált, mint a „somlói szépségverseny és evőverseny”. A pályázatokhoz mindössze ezer forintos nevezési díjat kellett fizetni, míg a miniszteri keretnél ilyen díj egyáltalán nem volt.

Beszélt egy nem nyilvános e-mail címről is, ahová az egyedi zenei programok kérelmei érkeztek. Itt találkozott egy olyan levéllel, amelyben egy pályázót a minisztérium értesített, hogy nyújtson be kérelmet az NKA-hoz. Ezt az e-mailt később letörölte a fiókjából, de szerinte az üzenetnek még meg kell lennie a rendszerben és közérdekű adatigényléssel megszerezhető.

Részletesen beszámolt a Krucsainé Herter Anikó főigazgatóval folytatott konfrontációjáról is, miután őt, a párját és a barátját minden előzmény nélkül kitiltották a céges rendszerekből. Az informatikai osztályon azt a tájékoztatást kapta, hogy a főigazgató utasítására történt a tiltás.

Amikor ezzel szembesítette, a főigazgató először technikai problémára hivatkozott. „De ezt olyan pikírt stílusban adta elő, hogy azt hittem, hogy lefordulok a székről” – mesélte. Később, egy négyszemközti beszélgetésen a főigazgató elismerte, hogy ő rendelte el a kitiltást, mert gyanakodott rájuk.

Papp Gergely szerint ezen a beszélgetésen a főigazgató elismerte, hogy a döntések közzétételének elmaradása nem az ő döntése volt. „Erre azt felelte, hogy okos fiú vagy, ki tudod te találni” – idézte fel a beszélgetést, majd hozzátette, amikor rákérdezett, hogy Hankó Balázsra gondol-e, a főigazgató igennel felelt.

„Hankó Balázs volt az, aki erre utasította.”

Papp szerint a főigazgató arról is beszélt, hogy nem adott megfelelő utasítást a kérelmek céljainak átírására, és állítólag nem is tudott arról, hogy a pályázati rendszerben erre lehetőség van. Ezt Papp Gergely képtelenségnek tartja, mivel szerinte a főigazgató rendelte meg és felügyelte a rendszer fejlesztését. Sőt, állítása szerint személyesen is részt vett olyan megbeszélésen, ahol a főigazgató a kérelmek céljainak átírásáról egyeztetett. Egy másik értekezleten a somlói szépségverseny kapcsán mindenki nevetett, egy dartsegyesület kérelménél pedig a főigazgató azzal viccelődött, hogy „biztos Magyar Péter képére dobálják a nyilakat”.

A projektmenedzser szerint a pályázatok feldolgozásánál szóbeli utasítás volt, hogy ne írjanak ki hiánypótlást, holott a kérelmek hemzsegtek a hiányosságoktól. A támogatói okiratokból pedig szándékosan kikerült a reklám- és PR-kötelezettségre vonatkozó rész, így a támogatott szervezeteknek nem kellett feltüntetniük, hogy az NKA-tól kaptak pénzt.

„Vajon kifejezetten csak ezekből az okiratokból került ki a PR kötelezettség? Itt miért nem kellett az NK-t mint támogatószervet feltüntetni?” – tette fel a kérdést.

A Fásy Ádám családjának cégével kapcsolatos ügyről elmondta, több tanú van rá, hogy a család személyesen járt bent az NKTK-nál, és a kollégákkal adatták be a Munkácsi Art Kft. kérelmeit, noha papíron semmi közük a céghez. Meghatalmazás sem volt náluk. Az elszámolásnál pedig kiderült, hogy a kifizetések olyan cégekhez mentek, amelyek Fásy feleségéhez és lányához köthetők.

A Városliget Zrt. ügyében, amelynek felügyelőbizottsági elnöke maga Krucsainé Herter Anikó, Papp Gergely azt állította, hogy a cég egy 1,25 milliárd forintos támogatás visszafizetésekor nem fizette meg az ügyleti kamatot. A főigazgató ezt tagadta, és az elszámoltatási osztályvezetőre próbálta hárítani a felelősséget. Papp szerint azonban írásos bizonyítékuk van arról, hogy az osztályvezető jelezte a főigazgatónak, hogy a kamat elengedése törvénytelen. „Ehhez képest a főigazgató még aznap délután levélben értesítette a Városliget Zrt-t, hogy a támogatás összegét utalják vissza” – mondta, kiemelve, hogy a levélben nem szerepelt az ügyleti kamat.

A miniszteri keretből finanszírozott támogatások elszámolásáról elmondta, hogy sok esetben a szakmai beszámoló egyetlen papírlapból áll, és nincs érdemi szakmai ellenőrzés.

Példaként a Zenei Kör Kft. félmilliárd forintos támogatását említette, ahol szintén csak egy ilyen „fecnit” kellett benyújtani. A főigazgató négyszemközt elismerte neki, hogy nem ért egyet ezzel a gyakorlattal, de azzal védekezett, hogy ez már korábban is így volt.

Papp Gergely éles kontrasztba állította a főigazgató számára vásárolt új céges autót, iPhone-t és irodabútort a többi iroda áldatlan állapotával, ahol a falak penészesek, a székek pedig szétszakadtak. Elmondta azt is, hogy a választások előtt beígért, bérbe beépülő fizetésemelésből végül csak egy 2026 végéig szóló keresetkiegészítés lett, bizonytalanságban tartva a dolgozókat.

Végül a támogatások aránytalanságát szemléltette: míg a többnapos, nagy múltú Szegedi Ifjúsági Napok (SZIN) fesztivál 12,5 millió forintot kapott szigorú feltételekkel, addig Tóth Gabi és párja, Papp Máté Bence összesen 19 milliót, Pataky Attila pedig 150 milliót egyetlen Aréna-koncertre.

„Miniszter úr, nem lehet, hogy ilyen és ehhez hasonló nívós fesztiválra vagy fesztiválokra kellett volna többek között ezt a 17 milliárd forintot elkölteni?” – tette fel a kérdést az interjú végén Hankó Balázsnak címezve.

A teljes beszélgetést itt lehet meghallgatni:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Volt alkotmánybíró: Sulyok Tamás megfosztható a tisztségétől, mert alaptörvényt sértett
Vörös Imre volt alkotmánybíró szerint Sulyok Tamás köztársasági elnök bizonyíthatóan megsértette az Alaptörvényt a hallgatásával. A megfosztási eljárás megindításáról a parlament dönthet, ami után az államfő jogköreit azonnal felfüggesztenék.


Alkotmánysértést követett el Sulyok Tamás, ezért megfosztható tisztségétől – ezt Vörös Imre volt alkotmánybíró mondta a Klubrádióban. Szerinte az államfő akkor is elmozdítható, ha önként nem mond le.

Vörös Imre úgy véli, Sulyok Tamás tevőlegesen hozzájárult ahhoz, hogy a közhatalom gyakorlása ne jogállami keretek között történjen. A volt alkotmánybíró szerint az államfő nem tett eleget kötelezettségének, és nem őrködött az államszervezet demokratikus működése felett, amikor több vitatott esetben nem emelte fel a szavát – szemléz a 24.hu.

Az eljárás megindításának azonnali és súlyos következménye lenne.

Vörös Imre emlékeztetett rá, hogy bár a végső szót a megfosztás ügyében az Alkotmánybíróság mondja ki, a parlamenti döntés után azonnal fel kell függeszteni az elnöki jogkör gyakorlását.

Ez azt jelentené, hogy Sulyok Tamás hatásköreit és feladatait ideiglenesen az Országgyűlés elnöke venné át; a Tisza Párt korábban Forsthoffer Ágnest jelölte erre a posztra.

Az Alaptörvény szerint a köztársasági elnök elleni eljárást az országgyűlési képviselők egyötöde indítványozhatja, de a megfosztás megindításához már kétharmados többség szükséges.

Míg Vörös Imre szerint a jogi út járható, Fidesz-közeli jogászok korábban arról beszéltek, hogy Sulyok Tamás alkotmányos úton elmozdíthatatlan.

Vörös Imre hangsúlyozta, az Országgyűlésnek részletesen indokolnia kell döntését, az államfő teljes tevékenységét mérlegelni kell, de a jelenlegi rendszerben számos olyan szabály működik, amelyeket kifejezetten a hatalom bebetonozására alakítottak ki. Szerinte ezek eleve nem tekinthetőek legitim jogállami normáknak, ezért mielőbb ki kellene őket iktatni. Az alkotmányjogász már korábban készített egy „kigyomlált” változatot az Alaptörvényből, amely szerinte alkalmas lehetne kiindulópontnak egy jogállami rendszer újjáépítéséhez.

Teljes beszélgetés Vörös Imrével:

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Azurák Csaba a Tények végéről: Elképesztően sajnálatos ezt látni, de többet köszönhetek a TV2-nek, mint amennyire haragszom
A TV2 egykori hírigazgatója megszólalt a csatorna Tények című hírműsorának megszüntetéséről. Szerinte a döntés több száz tehetséges, azóta pályán kívülre sodródott kolléga munkáját is semmibe veszi.


„Elképesztően sajnálatos ezt látni” – mondta Azurák Csaba, a TV2 egykori műsorvezetője és hírigazgatója, miután csütörtökön kiderült, hogy megszűnik a csatorna Tények című hírműsora. A volt képernyős több száz tehetséges kollégája nevében fejezte ki sajnálatát a közel három évtizedes brand sorsa miatt.

A csatorna egykori arca a 24.hu-nak arról beszélt, hogy a Tényeket rengeteg tehetséges szakember építette fel, akik közül sokan mára a pályán kívülre sodródtak. Hangsúlyozta, hogy a műsor az első nagyjából húsz évében minőségi hírszolgáltatásként működött.

„Ez van bennem, hogy sok száz ember rakta bele a munkáját, akik hosszú éveken, évtizedeken keresztül vettek részt ebben az egészben, és szerintem az ő nevükben is beszélek, amikor ezt mondom, hogy elképesztően sajnálatos ezt látni” – fogalmazott.

Azurák Csaba, aki 2001-től 2019-ig dolgozott a csatornánál, nem akarta minősíteni a TV2 elmúlt évekbeli működését. Személyes okokkal magyarázta, miért nem hajlandó rossz emlékként tekinteni a csatornára.

„Én sokkal többet köszönhetek a TV2-nek, mint amennyire haragszom rá. Mert 20 évet eltöltöttem ott, és ezalatt nekem barátságok szövődtek, a feleségemet is ott ismertem meg, így nagyon sok minden köt oda” – mondta.

A Tények megszűnése kapcsán a hírműsor egy másik volt műsorvezetőjét, Máté Krisztinát is keresték, ám ő nem kívánt nyilatkozni.


Link másolása
KÖVESS MINKET: