SZEMPONT
A Rovatból

Kim Dzsongun távmunkásoknak álcázott kémek ezreit vetette be világszerte, Észak-Korea így pénzhez és titkos információkhoz is jutott

Szövevényes megoldásokkal – és a szankciók megkerülésével – észak-koreaiak ezrei dolgozhatnak távmunkában nyugati vállalatoknak. A hamis személyazonosságú szakemberek fizetése és az ellopott ipari titkok is a phenjani rezsim fegyverprogramját erősítik.


Az Egyesült Államok hatóságai nemrég kiterjedt észak-koreai csalóhálózatot lepleztek le. Az Igazságügyi Minisztérium közleménye szerint csak 2025 júniusában 16 szövetségi államban, összesen 29 helyszínen tartottak razziát, amelynek során lefoglaltak több mint 200 laptopot, zároltak 29 pénzmosásra használt bankszámlát, és lekapcsoltak 21 honlapot. Mint kiderült, a kommunista diktatúrát szolgáló informatikusok ezeknek az eszközöknek a segítségével épültek be amerikai nagyvállalatokhoz, akiknél távmunkában dolgoztak.

A Politico úgy tudja, a hamis személyazonosságot használó ipari kémek száznál több, gyakran Fortune 500-as amerikai céghez jutottak be, köztük vezető technológiai vállalatokhoz is. A csalás célja az volt, hogy a fizetéseket, egyéb juttatásokat és vállalati titkokat Phenjanba irányítsák át, ezzel is támogatva Kim Dzsongun fegyverprogramjait.

Észak-Korea a COVID-19 világjárvány alatt felívelő távmunkatrendeket lovagolta meg, amikor is megnőtt az igény a távolról dolgozó szakemberekre.

Ez a rejtett ügynökhálózat világszerte beszivárgott az IT-szektorba, és évi több százmillió dolláros nagyságrendben termelhet bevételt Phenjannak. Az észak-koreai rezsim sokféleképpen tudja hasznosítani az IT-s kakukktojások által lopott bizalmas vállalati adatokat is: saját fejlesztésekbe integrálja vagy a feketepiacon értékesíti őket, esetleg váltságdíjat követel értük az eredeti tulajdonosoktól.

Messze nem az első, csak az eddigi legnagyobb lebukásról van szó

Kim Dzsongun diktatúrája nem először bukott le azzal, hogy hamis személyazonosságú személyeket juttat be nyugati vállalatok kollektívájába. A független forrásból származó észak-koreai hírekre specializálódott NK News szerint évek óta ismertek olyan jelentések, amelyek szerint a diktatúra képzett IT-szakembereket alkalmaz külföldi devizabevétel szerzésére. Egy ENSZ-szakértői jelentés már 2018-ban figyelmeztetett rá, hogy észak-koreai programozók külföldi projekteken dolgozva igyekeznek kijátszani a szankciókat. Nem sokkal később, 2019-ben felröppentek az első hírek arról is, hogy észak-koreaiak online szabadúszó platformokon vállalnak távmunkát, persze hamis profilokkal.

A gyanússá vált személyek minden esetben más nemzetiségűként tüntették fel magukat, és közben gyakran Oroszországból vagy Kínából dolgoztak.

A jelenség 2020-tól szabadult el igazán: a Microsoft friss riportja szerint attól az évtől kezdve az egész nemzetközi kiberbiztonsági közösség érzékeli, hogy az észak-koreai IT-munkavállalók ezrével jelentkeznek távoli állásokra, szerte a világon. Az USA kormánya 2020 és 2022 között már 300 olyan, különböző iparágakban érdekelt amerikai vállalatról (köztük számos Fortune 500-asról) tudott, akik tudtukon és akaratukon kívül foglalkoztattak észak-koreai szakembereket. Ezek a kémek nem mellesleg két kormányügynökséghez is megkíséreltek bejutni.

Hogyan férkőznek be az észak-koreaiak az amerikai cégekhez?

A csalárd jelentkezések közvetítő hálózatokon keresztül jutottak el a kiszemelt vállalatokhoz. Az észak-koreai informatikusok hamis önéletrajzokkal és lopott személyazonosságokkal pályáztak home office állásokra az Egyesült Államokban. Gyakran úgy tüntették fel magukat, mintha az USA-ban vagy más országban – de nem Észak-Koreában – élő szakemberek lennének, és a nagyobb hitelesség kedvéért fedőcégeket is létrehoztak.

A Fox News riportja hangsúlyozza: ehhez amerikai közreműködőket toboroztak, akik segítették őket az álláskeresésben és a lebonyolításban. A bűntársak fiktív vállalati weboldalakat készítettek, bank- és fizetési fiókokat nyitottak, illetve „laptop farmokat”, vagyis olyan telephelyeket üzemeltettek, ahol az amerikai cégektől kapott munkaeszközök (céges laptopok) helyben, az USA területén működhetnek – pedig közben távolról csatlakoznak rájuk észak-koreai ipari kémek. A lebukás elkerülésére a csalók speciális hardvereket is alkalmaztak: a laptopokat olyan KVM (keyboard-video-mouse) kapcsolókkal látták el, amelyek lehetővé tették a távoli vezérlést. Íme egy példa, hogy hogyan is néz ki ez a megoldás a gyakorlatban:

Ezekkel a módszerekkel elérték, hogy a távmunkára felvett kollégáról az összes cég rendszere elhitte: az illető fizikai valójában az Egyesült Államokból dolgozik, pedig Phenjanból vagy más külföldi helyszínről jelentkezett be.

De mégis, hogyan mentek át az állásinterjún és tartottak meg bizalmas pozíciókat?

A Tom’s Hardver elemzése rámutat: a phenjani kémek gondosan felépített hamis személyazonossággal és történettel jutottak át a felvételi interjúkon és próbafeladatokon. Külsőre semmi sem árulkodott a valódi származásukról: gyakran angolul folyékonyan beszélő, amerikai névvel bemutatkozó szakembereknek adták ki magukat. Volt példa arra is, hogy egy HR-es furcsának találta a jelölt akcentusát, de csak utólag jött rá, hogy észak-koreai lehetett, és addigra már felvették a csapatba. Még az olyan nagyvállalatok is jelezték, hogy találkoztak észak-koreai pályázókkal a jelentkezők között, mint a Google, bár ők végül nem alkalmazták ezeket a személyeket.

A Cyberscoop által idézett szakértők szerint gyakorlatilag az összes nagyobb amerikai vállalat szembesült már ezzel a problémával. A Fortune 500 cégek közül szinte mindegyikhez jelentkezett észak-koreai IT-munkás, és sok esetben fel is vették őket. A Mandiant és a Google kiberbiztonsági szakemberei közben arról számoltak be, hogy ezek az emberek számos vállalatnál akár hónapokig dolgoztak, sőt volt, ahol „a csapat legerősebb tagjaként” tartották számon őket.

Az észak-koreai ügynökök meglepően sokáig képesek eltitkolni az igazi kilétüket. Ehhez kifinomult technológiai eszközöket alkalmaznak: a toborzás során mesterséges intelligenciát vetnek be, illetve módosítják a hamis személyazonosító okmányokon lévő fotókat, úgy, hogy azok véletlenül se egyezzenek meg valós személy arcával. A Microsoft kiberbiztonsági részlege beszámolt olyan esetről is, hogy az észak-koreai távmunkások AI-alapú képszerkesztő megoldásokkal cserélték le az ellopott személyazonosító dokumentumokon szereplő arcképeket, illetve generált profilképeket használtak a közösségi oldalaikon.

Mindemellett hangelváltoztató szoftvereket is alkalmaztak az online állásinterjúkon, hogy a beszédhangjuk és akcentusuk kevésbé legyen gyanús.

És ezzel még nincs vége: a geolokációs ellenőrzések kijátszására virtuális magánhálózatokat (VPN) és távoli elérésű adminisztrációs eszközöket (RMM) használtak. A VPN-ekkel azt a látszatot keltették az internetes forgalmukról, mintha az USA-ból vagy más, munkavállalás szempontjából elfogadható országból jelentkeznének be, míg az RMM eszközök segítségével távolról is teljes értékűen tudták vezérelni a céges gépeiket. Mivel a laptop farmokat amerikai területen hozták létre, a rendszer naplózása számára a bejelentkezések és a munkavégzés helye amerikai IP-címekről történt.

Az észak-koreai ügynökök alapos munkát végeztek a közösségi médiában is, hogy a HR-osztályok előtt fenntartsák a hitelesség látszatát. Gondoskodtak az online jelenlétük következetességéről, például meggyőző, rendszeresen frissülő LinkedIn-profilokkal vagy komplett szakmai előélettel és ajánlásokkal. A Fortune kiemeli: némelyik kém még kisebb munkákat is elvállalt szabadúszó platformokon (pl. Fiverr, Upwork), hogy referenciákat és értékeléseket gyűjtsön, mielőtt nagyobb céghez jelentkezett. Az állásinterjúkon aztán – amelyeket a legtöbb esetben videókonferencia alkalmazásokon (Zoom, Webex) keresztül bonyolítanak – igyekeztek kerülni minden gyanús jelet, például technikai hibát vagy időeltolódás miatti anomáliát. Mindezekkel a módszerekkel az észak-koreaiak ügyesen beolvadtak a globális digitális munkaerőpiacba, és sokáig észrevétlenek tudtak maradni.

Phenjan célja már nem csak a pénzszerzés, hanem az adatlopás

A rejtve dolgozó észak-koreai IT-szakemberek elsődleges küldetése az volt, hogy kemény valutát (pl. dollárt, eurót) szerezzenek az országnak. A program mögött nyilvánvalóan Kim Dzsongun rezsimje áll, amely arra utasította ezeket a munkásokat, hogy a külföldön megkeresett fizetésük túlnyomó részét juttassák vissza Észak-Koreába. Az Egyesült Államok Igazságügyi Minisztériuma szerint ezt a csalási sémát kifejezetten úgy alakították ki, hogy a nemzetközi szankciókat kijátszva finanszírozza a phenjani vezetés tiltott programjait, beleértve a nukleáris fegyver- és rakétafejlesztéseket.

Az Axios közben egy friss jelentésre alapozva arra is felhívja a figyelmet, hogy bár eleinte csak a pénzszerzésen volt a hangsúly, időközben kibővült a küldetés: az észak-koreai operátoroknak már az is feladatuk, hogy a célba vett cégekről érzékeny információkat és szellemi tulajdont gyűjtsenek. Greg Levesque, a Strider kiberbiztonsági cég vezetője kifejtette, hogy az utóbbi időben a rezsim felismerte a lehetőséget az ipari kémkedésre, így az ügynököknek jelenteniük kell minden értékes adatot, amihez hozzáférnek a munkahelyükön.

Ezzel a „távmunka-hadosztály” kettős célt szolgált: bevétel- és hírszerzést egyben.

Az észak-koreai állam jelentős bevételhez jutott a távmunka-programokból – írja a Yahoo az ENSZ egyik szakértői csoportjára hivatkozva, akik szerint a távoli IT-munkások révén a rezsim évi 250–600 millió dollár (85-205 milliárd forint) bevételre tehet szert. Ez egyáltalán nem utópisztikus összeg, hiszen, ha belegondolunk: ezer jól képzett észak-koreai informatikus évi százezer dollárért dolgozva akár 100 millió dollár tiszta bevételt jelenthet Phenjannak, ráadásul a mérnökök java egyszerre több állást is betölthet, így valószínűleg még magasabb összeget utal haza.

A lebukott kémek utáni nyomozások alapján elképesztő összegekről lehet szó. Egy nemrég született vádirat szerint csupán két New Jerseyben élő bűnsegéd hálózatán keresztül néhány év alatt legalább ötmillió dollárnyi bért csatornáztak ki Phenjanba. Volt továbbá egy olyan amerikai magánszemély is, akinek az otthoni „laptop farmján” keresztül 17,1 millió dollárnyi bért utaltak ki észak-koreai dolgozóknak. Ha mindez nem lenne elég, az ügynökök lopni sem félnek: egy atlantai cég alkalmazottjaiként közel 900 ezer dollár értékű kriptovalutát tulajdonítottak el, majd mostak tisztára.

Mindezek a bevételek döntő részben Észak-Korea fegyverkezési programjának finanszírozását szolgálják.

A rezsim a nemzetközi szankciók miatt csak komoly nehézségek árán tud devizához jutni, ezért az ehhez hasonló titkos műveletek kritikus pénzügyi forrást jelenthetnek Kim Dzsongun rendszere számára. A befolyt dollármilliók egy részét valószínűleg feketepiaci importcikkek, alkatrészek és alapanyagok beszerzésére költik (amelyeket aztán nukleáris és rakétafejlesztésekhez használnak fel), míg egy másik része nyilván a rezsim elitjét gazdagítja.

De nem csak a kizsákmányolt ügynökök fizetései hoznak bevételt, hanem az eltulajdonított vállalati adatok is. Számos esetben derült fény ipari kémkedésre és adatlopásra, lévén a beépült észak-koreai IT-munkások érzékeny adatokhoz és forráskódokhoz is hozzáfértek. Egy esetben például az operátor egy kaliforniai védelmi beszállító cég hálózatából töltött le szigorúan titkos fejlesztési dokumentumokat, amelyek nemzetbiztonsági szempontból jelentős, fegyverrendszerekkel kapcsolatos műszaki adatokat tartalmaztak.

Máskor üzleti adatokat szereztek meg: a munkahelyükön hozzáférhető szellemi tulajdont (pl. szoftverkódot, termékterveket) módszeresen összegyűjtötték és hazaküldték.

Összességében tehát elmondható, hogy az észak-koreai ügynökök nem pusztán anyagi haszonért dolgoztak az amerikai cégeknél, hanem hozzáfértek értékes belső információkhoz: technológiai eredményekhez, kutatás-fejlesztési anyagokhoz vagy pénzügyi adatokkal kapcsolatos titkokhoz. Ezek birtokában komoly károkat okozhattak a vállalatoknak és nemzetbiztonsági kockázatot is jelentettek.

Mire használhatják az ipari kémkedéssel szerzett adatokat?

A bizalmas információk többféle módon is Észak-Korea javára válhatnak. Először is, a katonai és technológiai titkok felhasználhatók a hazai fegyverprogramok fejlesztésében. Ha egy észak-koreai mérnök például egy amerikai AI-fejlesztéssel foglalkozó cégnél jut hozzá új algoritmusokhoz vagy szoftverkódokhoz, azt Phenjanban beépíthetik a saját katonai projektjeikbe – ezzel éveket és jelentős erőforrásokat spórolhatnak meg a kutatás-fejlesztésben.

Ilyen módon a nemzetközi fegyverembargó ellenére szerezhetnek meg olyan technológiákat, amelyekhez legálisan nem férnének hozzá.

Másodszor, az üzleti szférából ellopott adatok révén Észak-Korea gazdasági előnyre tehet szert. A céges titkok – legyenek azok gyártási folyamatok, képletek vagy stratégiai tervek – feketepiaci értékkel is bírhatnak. A rezsim eladhatja ezeket az információkat más, szankciókkal sújtott országoknak vagy olyan szereplőknek, akiket érdekel a nyugati know-how. Így az ipari kémkedés közvetetten is pénzre váltható.

Továbbá, ahogy a fentebb írt esetek mutatják, a megszerzett adatok alkalmasak zsarolásra is. Ha egy észak-koreai ügynök a lebukás előtt lemásolta egy vállalat ügyféladatbázisát vagy pénzügyi kimutatásait, akkor ezeket felhasználva megpróbálhat váltságdíjat követelni a cég vezetésétől – mondván, ha nem fizetnek, kiszivárogtatja az érzékeny információkat. Ilyen fenyegetésekre a Cyberloop szerint több példa is akadt: az elbocsátott észak-koreai alkalmazottak új személyazonosság mögé bújva hackernek adták ki magukat, és azzal hitegették a céget, hogy kívülről törtek be a rendszerbe, miközben valójában belső munkatársként lopták el az adatokat.

Végül, az ipari kémkedés hozadékát propagandacélokra is felhasználhatja a rezsim. Egy-egy nyugati technológiai áttörés lemásolásával demonstrálhatják a népüknek és a világnak, hogy Észak-Korea „lépést tart” a fejlett országokkal.

Kifinomult kémkedéssel fosztogatják a nyugati cégeket, de időben lebuktathatók

A szakértők és a hatóságok egyaránt hangsúlyozzák, hogy fokozott éberségre és új módszerekre van szükség a hasonló beszivárgások megelőzéséhez. A vállalatoknak szigorúbb előzetes ellenőrzést kell bevezetniük az állásra jelentkezők körében. A Microsoft biztonsági kutatói szerint érdemes alaposan ellenőrizni a jelöltek digitális előéletét, például azt, hogy valódiak-e a közösségi profiljaik, következetes-e a jelenlétük a platformokon, és stimmelnek-e az elérhetőségeik.

Gyanúra adhat okot mondjuk az, ha valakinek az online múltja hézagos, esetleg túlságosan friss.

Fontos továbbá a személyazonosság hitelesítése. A toborzók javasolják, hogy legalább egy alkalommal élő videohívás keretében is igazoltassák a jelöltet, kérve, hogy mutasson be azonosító okmányt. Bár ez sem nyújt százszázalékos védelmet (hiszen a dokumentumok lehetnek hamisak), azért megnehezíti a csalók dolgát. Emellett érdemes feltenni olyan keresztkérdéseket az interjún, amelyekkel kiszűrhető, ha a pályázó nem ismeri a helyi viszonyokat – például rákérdezni egy városra vagy egy kulturális sajátosságra, amit az adott nemzet állampolgára biztosan tud, de egy potenciális észak-koreai ügynök valószínűleg nem.

Technikai oldalon is vannak megoldások. Több kiberbiztonsági cég fejleszt olyan automatizált ellenőrző eszközöket, amelyek a beadott önéletrajzokat és jelentkezéseket elemzik, és jelzik, ha hamis vagy megtévesztő információk szerepelnek bennük. Ilyen lehet például a képesítések és munkatapasztalatok kereszthivatkozása nyilvános adatbázisokkal vagy a túlzottan általános, sablonos nyelvezet felismerése.

Az Axios értesülései szerint van olyan vállalat, amely egyenesen egy új szoftvert készül piacra dobni arra a célra, hogy valós időben szűrje ki a gyanús önéletrajzokat.

A már felvett távmunkások esetében pedig a rendszerfelügyelet szigorítása lehet a kulcs. A cégeknek érdemes figyelniük az alkalmazottaik bejelentkezési mintáit és hálózati aktivitásait. Ha például valaki következetesen VPN-ről csatlakozik be, vagy rendszeresen szokatlan időpontokban (helyi idő szerint hajnalban) aktív, az intő jel lehet. Ugyancsak feltűnő, ha egy munkavállaló indokolatlanul nagy mennyiségű adatot tölt le a belső hálózatról. Az ilyen anomáliákra célszerű riasztórendszereket beállítani.

Az FBI mindezek mellett javasolja például, hogy a cégek utasítsák el, ha egy munkavállaló kriptovalutában kér fizetést és mindenképpen gyanakodjanak, ha az illető nem tud fizikai küldeményt fogadni a dokumentumaiban szereplő postacímen. A hatóság szerint ugyancsak érdemes lehet bevezetni a biometrikus azonosítást a céges hálózatokon, valamint tüzetesen ellenőrizni a jelentkezők előéletét, nem csak a szakmai múlt, hanem a tanulmányok alapján is.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Szent-Iványi István: Szijjártó Péter esetében az EU-val szembeni kémkedés, Orbán Viktornál a hatalommal való visszaélés vádja merülhet fel
A külpolitikai szakértő egy interjúban beszélt arról, hogy az Orbán-kormány alatt zajlott ügyeknek milyen büntetőjogi következményei lehetnek. A vitnyédi menekülttábor tervével kapcsolatban azt mondta, teljesen nyilvánvaló, hogy a Fidesz „erkölcstelen politikai eszközként” akarta felhasználni a választási kampányban, és egyúttal kiélezni a viszonyt az Európai Unióval.


A Klikk TV Mélyvíz című műsorában volt vendég Szent-Iványi István külpolitikai szakértő volt, aki a vitnyédi menekülttábor körül kirobbant botrányt és annak politikai következményeit elemezte. Szent-Iványi István szerint a történet nehezen értelmezhető, de az a része, hogy az Orbán-kormány az Európai Uniót akarta átverni, számára teljesen hihető. Úgy véli, az előző kormány úgy akart tenni, mintha teljesítené az Európai Bíróság döntését, amely előírta egy befogadóállomás létrehozását a 2016-ban bezárt táborok helyett. A szakértő szerint a terv az volt, hogy létrehoznak egy létesítményt, amit menekülttábornak lehet nevezni, de mivel az az osztrák határtól mindössze 5 kilométerre van, az odaérkezőket azonnal „át is fogják terelni”.

Szent-Iványi szerint ez a fajta hozzáállás belefér abba a jellemtelenségbe, amit a kormány a témában tanúsított. Azt azonban sokkal felháborítóbbnak tartja, hogy a magyar közvéleményt is megtévesztették, hiszen az utolsó pillanatig tagadták a táborépítés tényét.

Szerinte az egész menekültügyet 2015 óta politikai eszközként használta az Orbán-kormány, hogy megvezesse a magyar állampolgárokat. „Ebben az ügyben gondosan ügyelnek arra, hogy egyetlen igaz mondat ne hangozzék el a részükről, és hát ez is ebbe a körbe tartozik bele” – tette hozzá.

A szakértő úgy látja, a kormány ezzel a trükkel akarta elkerülni a napi egymillió eurós büntetést. A titkos kormányhatározatban szerinte van egy különösen érdekes mondat, amely arról szól, hogy a kabinetnek érdeke kiélezni a migrációs vitát az Unióval a 2026-os választások előtt.

„Teljesen nyilvánvaló itt is, hogy egy erkölcstelen politikai eszközként akarták ezt felhasználni a választási kampányban, kiélezni a viszonyt az Unióval”

– fogalmazott. Ezt a helyzetet ahhoz hasonlította, amikor a Szijjártó Péter és Szergej Lavrov közötti beszélgetések részletei napvilágot láttak. Azt mondta, bár a szoros magyar-orosz kapcsolat ismert volt, a konkrétumok megdöbbentőek voltak.

„Azzal, hogy Szijjártó Péter Lavrovval milyen módon enyeleg és hogyan beszél, az mégiscsak megdöbbentő volt és megrázó” – mondta, hozzátéve, hogy a szervilis és visszataszító mód, ahogy a kommunikáció zajlott, döbbenetes volt.

Szent-Iványi István egyetértett azzal a felvetéssel, hogy kormányváltás nélkül ezek az ügyek sosem derültek volna ki, és a kabinet ugyanúgy folytatta volna a hazudozást. Felidézte, hogy 2022-ben, amikor kiderült, hogy az orosz titkosszolgálat bejutott a Külügyminisztérium informatikai rendszerébe, Szijjártó Péter kampányhazugságnak nevezte a hírt. Amikor később bizonyíték került elő, a miniszter szerinte szemérmetlenül tovább hazudott. A szakértő szerint a Fidesz még a választási vereség után sem nézett szembe a hibáival, ahogy az a párt kongresszusán is látszott.

„Még a vereség után sem változtattak semmin, ott sincs semmi őszinte szembenézés, hát miért változtattak volna, hogyha győznek?” – tette fel a kérdést.

A külpolitikai szakértő szerint bizonyos ügyeknek büntetőjogi következményei is lehetnek. Úgy gondolja, Szijjártó Péter esetében egyértelműen fennáll a felelősség az EU-val szembeni kémkedés és külső erőkkel való együttműködés vádja miatt.

„Ezt Szijjártó Péter tankönyvszerűen megvalósította, és erre ott vannak a bizonyítékok, a beszélgetések. Belső információkat kiadott, dokumentumokat átadott, tehát ez tiszta ügy” – jelentette ki.

Egy másik ilyen ügynek az aranykonvoj-botrányt nevezte, amely szerinte akár Orbán Viktor személyes felelősségét is felvetheti.

„Könnyen lehet, hogy itt például Orbán Viktor személyes felelőssége is felmerül, mert többen ezt mondják, hogy tőle eredt, és ez hatalommal való visszaélés” – állította.

Az interjú kitért a migrációs paktumra is, amelyet a Tisza-kormány a jelenlegi formájában elutasít. Szent-Iványi István ezt úgy értelmezi, hogy a kormány kiutat keres, hasonlóan a lengyelekhez, akik a belarusz határon kialakult helyzet miatt kaptak kivételt. A teljes elutasítást azonban nagyon rossz lépésnek tartaná. „Ennek a megítélése most egyre inkább olyanná válik, hogy ez nem egy egyszerű kötelezettségszegési eljárás” – figyelmeztetett. Elmondása szerint az EU-s szerződés negyedik cikkelye kimondja a tagállamok jóhiszemű és lojális együttműködési kötelezettségét, aminek megsértése akár a költségvetési források teljes megvonásával is járhat.

Úgy látja, a Tisza-kormány a három lehetséges opció – menekültek befogadása, pénzügyi hozzájárulás vagy technikai segítségnyújtás – közül az utóbbit választaná, de félnek attól a kitételtől, hogy ehhez találniuk kell egy olyan országot, amely igényli a segítséget.

Szent-Iványi szerint ettől nem kellene annyira tartani. „Mi magunk is külső ország vagyunk. Ugye Ukrajna és Szerbia vonatkozásában külső határt védünk, tehát önmagában a mi határainknak a védelme is az Európai Unió külső határainak a védelmét jelenti” – érvelt. Felhívta a figyelmet arra, hogy

Magyarország az előző kormány miatt nagyon rossz helyzetbe került, és ha az új kabinet is ugyanazt az utat követi, nehéz lesz elkerülni a súlyos következményeket.

Kiemelte, hogy a kvóta szerinti pénzügyi hozzájárulás is sokkal olcsóbb lenne, mint a jelenlegi büntetés. „Ez sokkal kisebb összeg, mint amit most folyamatosan már levontak tőlünk, tehát el is ment ebből 600 millió” – mondta.

A teljes beszélgetés:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Autósüldözés Rogán Cecíliával,10 ezer eurós tonhal-szusi és Orbán rivalizálása a putyini vagyonnal - Tóth Ildikó újabb részletek osztott meg a NER-luxusról
A Cápák között befektetője újabb elképesztő történeteket osztott meg a NER belső világáról. Azt is elmondta, szerinte feltűnően nem mennek sehová a NER-esek és a NER-feleségek a kormányváltás óta, inkább otthon diskurálnak az ügyvédjeikkel a jövőről.


„Nemcsak jártam NER-es milliárdos ingatlanjában, hanem Tiborczéktól vettünk egy több milliárdos ingatlant az Andrássy úton” – hangzott el Tóth Ildikótól Dull Szabolcs Ötpontban című műsorában.

A luxusingatlan-befektető, akit a közönség az RTL Cápák között című műsorából ismerhet, azt állította, egy cég megbízásából vásárolták meg a 650 négyzetméteres lakást, amit korábban üzemeltetésre használtak. A lakás belső tereiről az üzletasszony részletesen is beszélt.

„Ezen a lakáson is az látszott, hogy itt nincsenek anyagi határok.”

Tóth Ildikó beszámolt arról is, hogy barátainak „oligarcha-túrákat” szokott szervezni, és egy ilyen alkalommal feszült helyzetbe került Rogán Cecília körülbelül tízmilliárdosra becsült háza előtt. Miután lefotózta az ingatlant, elmondása szerint megjelent mellettük Rogán Cecília, majd miután továbbhajtottak, követte őket.

„Beállt mögénk, és elénk vágódott egy nagy Mercedes-dzsip, és elkezdtek belőle kiszállni az emberek, én gázt adtam, mert úgy gondoltam, hogy nincs közös témánk, úgyhogy nem beszélünk meg semmit.”

Az interjúban több más, a NER-luxus világába tartozó történetet is megosztott. Hatvanpusztát egy indokolatlan, 100 szobás, Versailles-i kastély hangulatát idéző birtokként írta le, ami szerinte nem több, mint

„rivalizálás a putyini vagyonnal”.

Beszélt egy titokzatos, olasz Alpokban található villáról is, amelynek felújításakor a megbízó egyetlen utasítása az volt, hogy „teljesen mindegy, hogy mennyit fog költeni, mert a legszebb legyen”. Bár a sajtó ezt az ingatlant Orbán Viktorhoz köti, Tóth csak annyit tud, hogy mivel a villának magyar házvezetőnője van, valószínűleg magyar tulajdonosé.

Mészáros Lőrincről pedig egy erős véleményt fogalmazott meg.

„Ez az ember nem milliárdos, ez az ember egy nagyon megbízható fiú.”

Tóth azt is elmondta, hogy a kormányváltás óta feltűnően rejtőzködnek a NER-oligarchák, pedig korábban olyan felesleges fényűzésre is volt példa, mint a most következő történet:

„A NER-esek és a NER-es feleségek eltűntek mindenhonnan a kormányváltás után. Nincsenek az utcán, nincsenek az éttermekben, nincsenek partik. Régebben rengeteg olyan parti volt, ahol hatalmas bulikat rendeztek a saját villáikban, és ezt feltöltötték a social mediába. Úgy képzeld el, hogy egy 10 ezer eurós tonhalat felszeleteltek szusinak, megérkezett a hatalmas tonhal, jöttek a japán séfek, feldolgozták, videóra vették, és ezt a barátaikkal visszanézhették később” - részletezte az üzletasszony, aki szerint most mindenki otthon ül és a jogászaival beszélget, hogy hogyan tovább.

„Most egy picit elment a kedvük a fotózástól” - jegyezte meg.

Nemrégiben derült ki, hogy Tóth Ildikó volt az, aki saját elmondása szerint 2022 tavaszán elkezdett információkat és fotókat küldeni Hadházy Ákosnak a NER-közeli feleségek fényűző életmódjáról. Az üzletasszony ezt azzal indokolta, hogy a kézzelfogható rongyrázás sokkal jobban megragadja az emberek figyelmét, mint a bonyolult korrupciós ügyek.

A teljes beszélgetést itt lehet megnézni:

Nemrég a HVG-nek adott interjút, ahol kifejezetten a NER-feleségek, köztük Matolcsy Ádám neje, és Rogán Barbara luxizását részletezte:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
„Borítékban átadott készpénz, ajándékok” – Panyi Szabolcs szerint így is támogatták orosz ügynökök a magyar kormánymédia embereit
Az oknyomozó újságíró szerint a közvetlen anyagi juttatás is része volt annak a támogatási rendszernek, amellyel orosz és kínai hírszerzők segítették a kormánymédia munkatársait.


Panyi Szabolcs oknyomozó újságíró a bejegyzésében nemzetbiztonsági forrásokra hivatkozva arról írt, hogy a magyar hatóságok ismerték a kormányközeli szereplők és külföldi hírszerzők viszonyát.

„Több magyar nemzetbiztonsági forrás is arról beszélt nekem, hogy a magyar szolgálatok az elmúlt években észlelték és feldolgozták számos olyan személy orosz és kínai titkosszolgálati kapcsolatait, akik az Orbán-rezsim ismert propagandistáiként dolgoztak” - írta a közösségi oldalán.

„Ezek a kapcsolatok sokszor tartalmi befolyásolást jelentettek diplomatafedésben dolgozó hírszerzők részéről, sőt olykor közvetlen támogatást is: ajándékokat, szakmai utakat, különféle fizetett megbízásokat, vagy akár borítékban átadott készpénzt.”

Az újságíró szerint ezek az esetek túlléptek egy kritikus határon, amit egy szövetségesi rendszerben lévő ország még elnézhetne. „A kapcsolat túlment azon, amit egy normális EU/NATO tagállamban még tolerálhatónak lehetett volna tekinteni.”

A határozott fellépés mégis elmaradt, aminek Panyi szerint politikai okai voltak. Úgy látja, a szolgálatok azért nem tudtak hatékonyan intézkedni, mert a propagandisták által terjesztett, Moszkva és Peking érdekeit szolgáló tartalmak egybeestek a kormány politikai céljaival.

„Ezek a propagandisták többek között a Magyar Nemzetnél, a Pesti Srácoknál, a Demokratánál, illetve korábban a Magyar Hírlapnál dolgoztak.”

Panyi arra is felhívja a figyelmet, hogy a kormánypárti médiabirodalom közelmúltbeli leépítései után ezek a személyek még szorosabbra fűzhetik a kapcsolatot külföldi megbízóikkal. „Borítékolható, hogy lesznek olyanok, akik pénzügyi és ideológiai okokból továbbra is Moszkva vagy Peking érdekeinek megfelelően próbálják majd befolyásolni a magyar nyilvánosságot – csakhogy már nem a magyar, hanem sokkal direktebb módon az orosz és a kínai állam szárnyai alatt.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Krekó Péter: Ezért nem adhat felmentést a „parancsra tettem” az Orbán-rendszer kiszolgálóinak
A szociálpszichológus szerint az Orbán-kormány nem volt klasszikus autoriter rendszer, így a propagandagépezet működtetői nem hivatkozhatnak kényszerre. A szakértő úgy véli, az államszervezetből fel lehetett volna állni, de ezzel a lehetőséggel az elmúlt 16 évben nagyon kevesen éltek.
F. O. - szmo.hu
2026. június 19.



Két hónappal a kormányváltás után a magyar társadalom még mindig bizonytalan abban, hogyan viszonyuljon az elmúlt 16 évhez, erről beszélt Krekó Péter szociálpszichológus a Telexnek adott interjúban. Szerinte miközben egyesek a feszültségek csillapítását és a jövőre való koncentrálást sürgetik, a kutatások egyértelműen azt mutatják, hogy elsöprő társadalmi igény van az elszámoltatásra és a vagyonvisszaszerzésre, különösen a korrupciós ügyek kapcsán. Úgy véli, erre komoly demokratikus felhatalmazás van, ami nemcsak pragmatikus, de morális megtisztulási szempontból is fontos.

Ugyanakkor hozzátette, hogy a jogi folyamat nem lesz egyszerű, mivel az ügyészség és a Kúria a jelenlegi vezetéssel nem lesz a kormány szövetségese ebben. Krekó szerint a gyűlöletkeltéshez hasonló politikai visszaélések terén is jogos elvárás a felelősségre vonás, különösen, hogy a rendszerváltáskor ez elmaradt. Azt a gondolatot, hogy a „boszorkányüldözés” abbahagyása vezet a békéhez, magasztosnak, de ebben a helyzetben helytelennek tartja. „De a rendszerszintű jogi és politikai normasértések korszakát követően ez azt jelentené, hogy az elit és a társadalom szemet hunyna a bűncselekmények fölött” – fogalmazott.

A szociálpszichológus óvatosságra intett az egyéni politikai traumák társadalmi szintre emelésével kapcsolatban, ugyanakkor megjegyezte, hogy a fél ország valamilyen mértékben traumatizált, és a trauma nem múlik el a hallgatással.

Ezért is tartja fontosnak, hogy a felelősséget ne kenjék el egy üres megbékélésretorika jegyében. „Egy ilyen helyzetben a gyors túllépés alapvetően az elkövetők érdekeit szolgálja” – jelentette ki.

Hozzátette, a gyógyulás nem egy csendes folyamat. „A traumafeldolgozás törvényszerűen hangos, konfliktusos, fájdalmas folyamat, amiben a szenvedés nem öncélú, hanem azt a célt szolgálja, hogy mindez ne történhessen meg újra” – mondta. Krekó Péter kitért arra az új jelenségre is, hogy a rendszer korábbi kiszolgálói egyre gyakrabban szólalnak meg a nyilvánosságban, jellemzően önmentegető módon. Bár az ő perspektívájuk megértése is fontos, szerinte az áldozatokét még nem hallottuk eleget, és határt kellene szabni a nyilvános „gyóntatószékeknek”.

„Nem lenne szerencsés, ha az elkövetők önmentegető narratívái dominálnák a nyilvánosságot – még ha sokszor izgalmasabb is az ő magyarázataikat hallgatni”

– figyelmeztetett.

A korábbi rendszer szereplőinek médianyilvánossága kapcsán Krekó különbséget tett a volt állami vezetők és a kommunikációs gépezet alkalmazottai között. Míg előbbieket szerinte meg kell szólaltatni, és szembesíteni kell őket a döntéseikkel, utóbbiak esetében problémásabbnak látja, ha kevés szembesítés mellett mondhatják el a saját narratívájukat. Úgy véli, ez a cselekedeteiket túl emberinek láttathatja, holott azok amorálisak voltak. A propaganda eltűnésével és a kormánymédia-termékek összeomlásával párhuzamosan szerinte most kedves arcú emberek magyarázzák a bizonyítványukat, ami a gyors megbocsátás felé mutat.

„Mindez a nagyon gyors megbocsátás irányába mutat, pedig szerintem az indulatok szításában és gyűlöletkeltésben aktív szerepet játszó szereplők esetében ez nem indokolt”

– szögezte le. A szociálpszichológus szerint a felelősség megállapításánál nem szabad megállni a legfelsőbb szinten, és csak Rogán Antalra, valamint néhány vezetőre hárítani mindent. „Érdemes elkerülni azt is, hogy minden felelősséget csak a legfelsőbb szintekre vetítünk, és csak Rogán Antalt és néhány köztévés igazgatót nevezünk meg bűnösnek” – mondta. Álláspontja szerint a propagandagépezet közép- és alsóbb szintjein elkövetett tettekről is beszélni kell.

Krekó Péter kifejtette, hogy

az Orbán-rendszer egyfajta információs autokrácia volt, amely az információk rendszerszintű manipulációjával tartotta fenn magát.

Fontosnak tartja megérteni, hogy ez nem volt klasszikus autoriter rendszer. „Senkit nem kényszerítettek arra, hogy a gyűlöletkeltésben részt vegyen, senkinek sem fogtak pisztolyt a fejéhez annak érdekében, hogy a propagandát szolgálja” – hangsúlyozta. Bár voltak kényszerítő eszközök, azok nem a középosztályt sújtották elsősorban.

„Ezért sem adhat felmentést, amire a Harmadik Birodalom bukását követően sokan hivatkoztak: »parancsra tettem«” – vonta le a következtetést.

Szerinte az államszervezet szinte bármely részéből, így a propagandaintézményekből is fel lehetett állni. „Őszintén szólva ezt nagyon kevesen tették meg az elmúlt 16 évben” – tette hozzá.

A „boszorkányüldözés” vádjára reagálva Krekó elmondta, hogy a kormányváltáshoz vezető két legfontosabb érzelem a harag és a remény volt, a harag pedig a változás fontos katalizátora. Bár ennek nem szabad korlátlan utat engedni, a közvélemény morális felháborodásának kifejezését legitim demokratikus eszköznek tartja. A magyar politikára jellemző „törzsi logikai gondolkodás” veszélyére is felhívta a figyelmet, amely a saját oldalon megbocsátó, míg az ellenféllel szemben kíméletlen. „Míg valaki egy normasértést a saját oldalán megbocsáthatónak, sőt kívánatosnak tart, a másik oldallal szemben sokkal kevesebbet enged meg” – magyarázta. Úgy látja, a Fidesz összeomlásával a hatalommal való visszaélés veszélye fennáll, de az új kormány részéről lát olyan gesztusokat, amelyek ez ellen hatnak.

Krekó a Fidesz szembenézésének teljes hiányát látja.

„Egy-két kritikus hangon kívül nem hallottunk érdemi önreflexiót a Fidesz oldaláról, Orbán Viktor továbbra is a globális összeesküvéssel magyarázza a vereségét”

– állapította meg. Ezzel szemben az új kormány tett gesztusokat, például Magyar Péter bocsánatot kért a rendszer bűneiért. Orbán Viktor stratégiája szerinte ennek pont az ellentettje. „Orbán »dolgozatának« üzenete: az irány jó volt, csak nem mentünk elég messzire” – foglalta össze. A szociálpszichológus úgy gondolja, Orbán a saját politikai stílusának foglyává vált, érzéketlen lett a társadalmi hangulatváltozásokra, és a Fidesz népszerűségének zuhanása részben az önreflexió hiányának köszönhető.

Krekó Péter személyes érintettként elmondta, senki nem kért tőle bocsánatot a Covid-járvány alatti lejárató kampány miatt, de ezt nem is várja el. Fontosabbnak tartja a miniszterelnöki bocsánatkérést, bár szerinte az állam név szerint is bocsánatot kérhetett volna a Szuverenitásvédelmi Hivatal által meghurcoltaktól. A rendszer alsóbb szintjein dolgozók felelősségével kapcsolatban konkrét javaslata is van.

„Én elképzelhetőnek tartanék például egy külön szabályozást arra, hogy a gyűlöletkeltésben élen járó közmédia és más médiaorgánumok bizonyos feladatokban részt vevő munkatársai egy ideig ne dolgozhassanak az államigazgatásban vagy a nyilvánosságban”

– vetette fel. Véleménye szerint aki aktívan részt vett az információs hadviselésben, annak szembe kell néznie a következményekkel.

„Aki aktív munkát végzett az ország polgárai elleni információs hadviselésben, és civilek ellen fordította ezeket az információs fegyvereket, az nézzen szembe a következményekkel” – mondta.

A szociálpszichológus szerint az Orbán-rendszerrel való szembenézés elmulasztása illeszkedne a feldolgozatlan magyar traumák sorába, de hangsúlyozta, hogy ez a rendszer morálisan nem eshet egy megítélés alá a gyilkos diktatúrákkal. Úgy látja, a rendszer fenntartásában a magyar társadalomnak is volt felelőssége. „Ezért szerintem a rendszer fenntartásában is volt a magyaroknak társadalmi felelősségük” – jelentette ki, hozzátéve, hogy mindenkinek érdemes elgondolkodnia a saját felelősségén. Timothy Snyder „előzetes behódolás” fogalmát idézve arról beszélt, hogy sokan feleslegesen engedtek a hatalomnak. „Magyarország ennek az előzetes behódolásnak az állapotában volt. Tudom, hogy ez nem egy népszerű nézőpont, mert egyszerűbb a Fidesz túlhatalmára fogni mindent” – mondta.

A jövőre nézve a legfőbb tanulságnak a hatalommal szembeni bátor kiállást tartja. „A tanulság szerintem az, hogy ne próbáljunk megfelelni előre a hatalom akaratának, és ne féljünk kritikusak lenni” – fogalmazott. Szerinte az Orbán-kormány alatt a társadalom megtanulta, hogy lehet hatása az ellenállásnak. Ezt a kritikai attitűdöt a jövőben is meg kell őrizni, mert ez a záloga annak, hogy

az alattvalói mentalitásból egy tudatos polgári mentalitásba lépjünk át.

„Ha ellent merünk mondani a hatalomnak, egy fejlettebb, jobb társadalomban élhetünk” – zárta gondolatait.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk