SZEMPONT
A Rovatból

Kim Dzsongun távmunkásoknak álcázott kémek ezreit vetette be világszerte, Észak-Korea így pénzhez és titkos információkhoz is jutott

Szövevényes megoldásokkal – és a szankciók megkerülésével – észak-koreaiak ezrei dolgozhatnak távmunkában nyugati vállalatoknak. A hamis személyazonosságú szakemberek fizetése és az ellopott ipari titkok is a phenjani rezsim fegyverprogramját erősítik.


Az Egyesült Államok hatóságai nemrég kiterjedt észak-koreai csalóhálózatot lepleztek le. Az Igazságügyi Minisztérium közleménye szerint csak 2025 júniusában 16 szövetségi államban, összesen 29 helyszínen tartottak razziát, amelynek során lefoglaltak több mint 200 laptopot, zároltak 29 pénzmosásra használt bankszámlát, és lekapcsoltak 21 honlapot. Mint kiderült, a kommunista diktatúrát szolgáló informatikusok ezeknek az eszközöknek a segítségével épültek be amerikai nagyvállalatokhoz, akiknél távmunkában dolgoztak.

A Politico úgy tudja, a hamis személyazonosságot használó ipari kémek száznál több, gyakran Fortune 500-as amerikai céghez jutottak be, köztük vezető technológiai vállalatokhoz is. A csalás célja az volt, hogy a fizetéseket, egyéb juttatásokat és vállalati titkokat Phenjanba irányítsák át, ezzel is támogatva Kim Dzsongun fegyverprogramjait.

Észak-Korea a COVID-19 világjárvány alatt felívelő távmunkatrendeket lovagolta meg, amikor is megnőtt az igény a távolról dolgozó szakemberekre.

Ez a rejtett ügynökhálózat világszerte beszivárgott az IT-szektorba, és évi több százmillió dolláros nagyságrendben termelhet bevételt Phenjannak. Az észak-koreai rezsim sokféleképpen tudja hasznosítani az IT-s kakukktojások által lopott bizalmas vállalati adatokat is: saját fejlesztésekbe integrálja vagy a feketepiacon értékesíti őket, esetleg váltságdíjat követel értük az eredeti tulajdonosoktól.

Messze nem az első, csak az eddigi legnagyobb lebukásról van szó

Kim Dzsongun diktatúrája nem először bukott le azzal, hogy hamis személyazonosságú személyeket juttat be nyugati vállalatok kollektívájába. A független forrásból származó észak-koreai hírekre specializálódott NK News szerint évek óta ismertek olyan jelentések, amelyek szerint a diktatúra képzett IT-szakembereket alkalmaz külföldi devizabevétel szerzésére. Egy ENSZ-szakértői jelentés már 2018-ban figyelmeztetett rá, hogy észak-koreai programozók külföldi projekteken dolgozva igyekeznek kijátszani a szankciókat. Nem sokkal később, 2019-ben felröppentek az első hírek arról is, hogy észak-koreaiak online szabadúszó platformokon vállalnak távmunkát, persze hamis profilokkal.

A gyanússá vált személyek minden esetben más nemzetiségűként tüntették fel magukat, és közben gyakran Oroszországból vagy Kínából dolgoztak.

A jelenség 2020-tól szabadult el igazán: a Microsoft friss riportja szerint attól az évtől kezdve az egész nemzetközi kiberbiztonsági közösség érzékeli, hogy az észak-koreai IT-munkavállalók ezrével jelentkeznek távoli állásokra, szerte a világon. Az USA kormánya 2020 és 2022 között már 300 olyan, különböző iparágakban érdekelt amerikai vállalatról (köztük számos Fortune 500-asról) tudott, akik tudtukon és akaratukon kívül foglalkoztattak észak-koreai szakembereket. Ezek a kémek nem mellesleg két kormányügynökséghez is megkíséreltek bejutni.

Hogyan férkőznek be az észak-koreaiak az amerikai cégekhez?

A csalárd jelentkezések közvetítő hálózatokon keresztül jutottak el a kiszemelt vállalatokhoz. Az észak-koreai informatikusok hamis önéletrajzokkal és lopott személyazonosságokkal pályáztak home office állásokra az Egyesült Államokban. Gyakran úgy tüntették fel magukat, mintha az USA-ban vagy más országban – de nem Észak-Koreában – élő szakemberek lennének, és a nagyobb hitelesség kedvéért fedőcégeket is létrehoztak.

A Fox News riportja hangsúlyozza: ehhez amerikai közreműködőket toboroztak, akik segítették őket az álláskeresésben és a lebonyolításban. A bűntársak fiktív vállalati weboldalakat készítettek, bank- és fizetési fiókokat nyitottak, illetve „laptop farmokat”, vagyis olyan telephelyeket üzemeltettek, ahol az amerikai cégektől kapott munkaeszközök (céges laptopok) helyben, az USA területén működhetnek – pedig közben távolról csatlakoznak rájuk észak-koreai ipari kémek. A lebukás elkerülésére a csalók speciális hardvereket is alkalmaztak: a laptopokat olyan KVM (keyboard-video-mouse) kapcsolókkal látták el, amelyek lehetővé tették a távoli vezérlést. Íme egy példa, hogy hogyan is néz ki ez a megoldás a gyakorlatban:

Ezekkel a módszerekkel elérték, hogy a távmunkára felvett kollégáról az összes cég rendszere elhitte: az illető fizikai valójában az Egyesült Államokból dolgozik, pedig Phenjanból vagy más külföldi helyszínről jelentkezett be.

De mégis, hogyan mentek át az állásinterjún és tartottak meg bizalmas pozíciókat?

A Tom’s Hardver elemzése rámutat: a phenjani kémek gondosan felépített hamis személyazonossággal és történettel jutottak át a felvételi interjúkon és próbafeladatokon. Külsőre semmi sem árulkodott a valódi származásukról: gyakran angolul folyékonyan beszélő, amerikai névvel bemutatkozó szakembereknek adták ki magukat. Volt példa arra is, hogy egy HR-es furcsának találta a jelölt akcentusát, de csak utólag jött rá, hogy észak-koreai lehetett, és addigra már felvették a csapatba. Még az olyan nagyvállalatok is jelezték, hogy találkoztak észak-koreai pályázókkal a jelentkezők között, mint a Google, bár ők végül nem alkalmazták ezeket a személyeket.

A Cyberscoop által idézett szakértők szerint gyakorlatilag az összes nagyobb amerikai vállalat szembesült már ezzel a problémával. A Fortune 500 cégek közül szinte mindegyikhez jelentkezett észak-koreai IT-munkás, és sok esetben fel is vették őket. A Mandiant és a Google kiberbiztonsági szakemberei közben arról számoltak be, hogy ezek az emberek számos vállalatnál akár hónapokig dolgoztak, sőt volt, ahol „a csapat legerősebb tagjaként” tartották számon őket.

Az észak-koreai ügynökök meglepően sokáig képesek eltitkolni az igazi kilétüket. Ehhez kifinomult technológiai eszközöket alkalmaznak: a toborzás során mesterséges intelligenciát vetnek be, illetve módosítják a hamis személyazonosító okmányokon lévő fotókat, úgy, hogy azok véletlenül se egyezzenek meg valós személy arcával. A Microsoft kiberbiztonsági részlege beszámolt olyan esetről is, hogy az észak-koreai távmunkások AI-alapú képszerkesztő megoldásokkal cserélték le az ellopott személyazonosító dokumentumokon szereplő arcképeket, illetve generált profilképeket használtak a közösségi oldalaikon.

Mindemellett hangelváltoztató szoftvereket is alkalmaztak az online állásinterjúkon, hogy a beszédhangjuk és akcentusuk kevésbé legyen gyanús.

És ezzel még nincs vége: a geolokációs ellenőrzések kijátszására virtuális magánhálózatokat (VPN) és távoli elérésű adminisztrációs eszközöket (RMM) használtak. A VPN-ekkel azt a látszatot keltették az internetes forgalmukról, mintha az USA-ból vagy más, munkavállalás szempontjából elfogadható országból jelentkeznének be, míg az RMM eszközök segítségével távolról is teljes értékűen tudták vezérelni a céges gépeiket. Mivel a laptop farmokat amerikai területen hozták létre, a rendszer naplózása számára a bejelentkezések és a munkavégzés helye amerikai IP-címekről történt.

Az észak-koreai ügynökök alapos munkát végeztek a közösségi médiában is, hogy a HR-osztályok előtt fenntartsák a hitelesség látszatát. Gondoskodtak az online jelenlétük következetességéről, például meggyőző, rendszeresen frissülő LinkedIn-profilokkal vagy komplett szakmai előélettel és ajánlásokkal. A Fortune kiemeli: némelyik kém még kisebb munkákat is elvállalt szabadúszó platformokon (pl. Fiverr, Upwork), hogy referenciákat és értékeléseket gyűjtsön, mielőtt nagyobb céghez jelentkezett. Az állásinterjúkon aztán – amelyeket a legtöbb esetben videókonferencia alkalmazásokon (Zoom, Webex) keresztül bonyolítanak – igyekeztek kerülni minden gyanús jelet, például technikai hibát vagy időeltolódás miatti anomáliát. Mindezekkel a módszerekkel az észak-koreaiak ügyesen beolvadtak a globális digitális munkaerőpiacba, és sokáig észrevétlenek tudtak maradni.

Phenjan célja már nem csak a pénzszerzés, hanem az adatlopás

A rejtve dolgozó észak-koreai IT-szakemberek elsődleges küldetése az volt, hogy kemény valutát (pl. dollárt, eurót) szerezzenek az országnak. A program mögött nyilvánvalóan Kim Dzsongun rezsimje áll, amely arra utasította ezeket a munkásokat, hogy a külföldön megkeresett fizetésük túlnyomó részét juttassák vissza Észak-Koreába. Az Egyesült Államok Igazságügyi Minisztériuma szerint ezt a csalási sémát kifejezetten úgy alakították ki, hogy a nemzetközi szankciókat kijátszva finanszírozza a phenjani vezetés tiltott programjait, beleértve a nukleáris fegyver- és rakétafejlesztéseket.

Az Axios közben egy friss jelentésre alapozva arra is felhívja a figyelmet, hogy bár eleinte csak a pénzszerzésen volt a hangsúly, időközben kibővült a küldetés: az észak-koreai operátoroknak már az is feladatuk, hogy a célba vett cégekről érzékeny információkat és szellemi tulajdont gyűjtsenek. Greg Levesque, a Strider kiberbiztonsági cég vezetője kifejtette, hogy az utóbbi időben a rezsim felismerte a lehetőséget az ipari kémkedésre, így az ügynököknek jelenteniük kell minden értékes adatot, amihez hozzáférnek a munkahelyükön.

Ezzel a „távmunka-hadosztály” kettős célt szolgált: bevétel- és hírszerzést egyben.

Az észak-koreai állam jelentős bevételhez jutott a távmunka-programokból – írja a Yahoo az ENSZ egyik szakértői csoportjára hivatkozva, akik szerint a távoli IT-munkások révén a rezsim évi 250–600 millió dollár (85-205 milliárd forint) bevételre tehet szert. Ez egyáltalán nem utópisztikus összeg, hiszen, ha belegondolunk: ezer jól képzett észak-koreai informatikus évi százezer dollárért dolgozva akár 100 millió dollár tiszta bevételt jelenthet Phenjannak, ráadásul a mérnökök java egyszerre több állást is betölthet, így valószínűleg még magasabb összeget utal haza.

A lebukott kémek utáni nyomozások alapján elképesztő összegekről lehet szó. Egy nemrég született vádirat szerint csupán két New Jerseyben élő bűnsegéd hálózatán keresztül néhány év alatt legalább ötmillió dollárnyi bért csatornáztak ki Phenjanba. Volt továbbá egy olyan amerikai magánszemély is, akinek az otthoni „laptop farmján” keresztül 17,1 millió dollárnyi bért utaltak ki észak-koreai dolgozóknak. Ha mindez nem lenne elég, az ügynökök lopni sem félnek: egy atlantai cég alkalmazottjaiként közel 900 ezer dollár értékű kriptovalutát tulajdonítottak el, majd mostak tisztára.

Mindezek a bevételek döntő részben Észak-Korea fegyverkezési programjának finanszírozását szolgálják.

A rezsim a nemzetközi szankciók miatt csak komoly nehézségek árán tud devizához jutni, ezért az ehhez hasonló titkos műveletek kritikus pénzügyi forrást jelenthetnek Kim Dzsongun rendszere számára. A befolyt dollármilliók egy részét valószínűleg feketepiaci importcikkek, alkatrészek és alapanyagok beszerzésére költik (amelyeket aztán nukleáris és rakétafejlesztésekhez használnak fel), míg egy másik része nyilván a rezsim elitjét gazdagítja.

De nem csak a kizsákmányolt ügynökök fizetései hoznak bevételt, hanem az eltulajdonított vállalati adatok is. Számos esetben derült fény ipari kémkedésre és adatlopásra, lévén a beépült észak-koreai IT-munkások érzékeny adatokhoz és forráskódokhoz is hozzáfértek. Egy esetben például az operátor egy kaliforniai védelmi beszállító cég hálózatából töltött le szigorúan titkos fejlesztési dokumentumokat, amelyek nemzetbiztonsági szempontból jelentős, fegyverrendszerekkel kapcsolatos műszaki adatokat tartalmaztak.

Máskor üzleti adatokat szereztek meg: a munkahelyükön hozzáférhető szellemi tulajdont (pl. szoftverkódot, termékterveket) módszeresen összegyűjtötték és hazaküldték.

Összességében tehát elmondható, hogy az észak-koreai ügynökök nem pusztán anyagi haszonért dolgoztak az amerikai cégeknél, hanem hozzáfértek értékes belső információkhoz: technológiai eredményekhez, kutatás-fejlesztési anyagokhoz vagy pénzügyi adatokkal kapcsolatos titkokhoz. Ezek birtokában komoly károkat okozhattak a vállalatoknak és nemzetbiztonsági kockázatot is jelentettek.

Mire használhatják az ipari kémkedéssel szerzett adatokat?

A bizalmas információk többféle módon is Észak-Korea javára válhatnak. Először is, a katonai és technológiai titkok felhasználhatók a hazai fegyverprogramok fejlesztésében. Ha egy észak-koreai mérnök például egy amerikai AI-fejlesztéssel foglalkozó cégnél jut hozzá új algoritmusokhoz vagy szoftverkódokhoz, azt Phenjanban beépíthetik a saját katonai projektjeikbe – ezzel éveket és jelentős erőforrásokat spórolhatnak meg a kutatás-fejlesztésben.

Ilyen módon a nemzetközi fegyverembargó ellenére szerezhetnek meg olyan technológiákat, amelyekhez legálisan nem férnének hozzá.

Másodszor, az üzleti szférából ellopott adatok révén Észak-Korea gazdasági előnyre tehet szert. A céges titkok – legyenek azok gyártási folyamatok, képletek vagy stratégiai tervek – feketepiaci értékkel is bírhatnak. A rezsim eladhatja ezeket az információkat más, szankciókkal sújtott országoknak vagy olyan szereplőknek, akiket érdekel a nyugati know-how. Így az ipari kémkedés közvetetten is pénzre váltható.

Továbbá, ahogy a fentebb írt esetek mutatják, a megszerzett adatok alkalmasak zsarolásra is. Ha egy észak-koreai ügynök a lebukás előtt lemásolta egy vállalat ügyféladatbázisát vagy pénzügyi kimutatásait, akkor ezeket felhasználva megpróbálhat váltságdíjat követelni a cég vezetésétől – mondván, ha nem fizetnek, kiszivárogtatja az érzékeny információkat. Ilyen fenyegetésekre a Cyberloop szerint több példa is akadt: az elbocsátott észak-koreai alkalmazottak új személyazonosság mögé bújva hackernek adták ki magukat, és azzal hitegették a céget, hogy kívülről törtek be a rendszerbe, miközben valójában belső munkatársként lopták el az adatokat.

Végül, az ipari kémkedés hozadékát propagandacélokra is felhasználhatja a rezsim. Egy-egy nyugati technológiai áttörés lemásolásával demonstrálhatják a népüknek és a világnak, hogy Észak-Korea „lépést tart” a fejlett országokkal.

Kifinomult kémkedéssel fosztogatják a nyugati cégeket, de időben lebuktathatók

A szakértők és a hatóságok egyaránt hangsúlyozzák, hogy fokozott éberségre és új módszerekre van szükség a hasonló beszivárgások megelőzéséhez. A vállalatoknak szigorúbb előzetes ellenőrzést kell bevezetniük az állásra jelentkezők körében. A Microsoft biztonsági kutatói szerint érdemes alaposan ellenőrizni a jelöltek digitális előéletét, például azt, hogy valódiak-e a közösségi profiljaik, következetes-e a jelenlétük a platformokon, és stimmelnek-e az elérhetőségeik.

Gyanúra adhat okot mondjuk az, ha valakinek az online múltja hézagos, esetleg túlságosan friss.

Fontos továbbá a személyazonosság hitelesítése. A toborzók javasolják, hogy legalább egy alkalommal élő videohívás keretében is igazoltassák a jelöltet, kérve, hogy mutasson be azonosító okmányt. Bár ez sem nyújt százszázalékos védelmet (hiszen a dokumentumok lehetnek hamisak), azért megnehezíti a csalók dolgát. Emellett érdemes feltenni olyan keresztkérdéseket az interjún, amelyekkel kiszűrhető, ha a pályázó nem ismeri a helyi viszonyokat – például rákérdezni egy városra vagy egy kulturális sajátosságra, amit az adott nemzet állampolgára biztosan tud, de egy potenciális észak-koreai ügynök valószínűleg nem.

Technikai oldalon is vannak megoldások. Több kiberbiztonsági cég fejleszt olyan automatizált ellenőrző eszközöket, amelyek a beadott önéletrajzokat és jelentkezéseket elemzik, és jelzik, ha hamis vagy megtévesztő információk szerepelnek bennük. Ilyen lehet például a képesítések és munkatapasztalatok kereszthivatkozása nyilvános adatbázisokkal vagy a túlzottan általános, sablonos nyelvezet felismerése.

Az Axios értesülései szerint van olyan vállalat, amely egyenesen egy új szoftvert készül piacra dobni arra a célra, hogy valós időben szűrje ki a gyanús önéletrajzokat.

A már felvett távmunkások esetében pedig a rendszerfelügyelet szigorítása lehet a kulcs. A cégeknek érdemes figyelniük az alkalmazottaik bejelentkezési mintáit és hálózati aktivitásait. Ha például valaki következetesen VPN-ről csatlakozik be, vagy rendszeresen szokatlan időpontokban (helyi idő szerint hajnalban) aktív, az intő jel lehet. Ugyancsak feltűnő, ha egy munkavállaló indokolatlanul nagy mennyiségű adatot tölt le a belső hálózatról. Az ilyen anomáliákra célszerű riasztórendszereket beállítani.

Az FBI mindezek mellett javasolja például, hogy a cégek utasítsák el, ha egy munkavállaló kriptovalutában kér fizetést és mindenképpen gyanakodjanak, ha az illető nem tud fizikai küldeményt fogadni a dokumentumaiban szereplő postacímen. A hatóság szerint ugyancsak érdemes lehet bevezetni a biometrikus azonosítást a céges hálózatokon, valamint tüzetesen ellenőrizni a jelentkezők előéletét, nem csak a szakmai múlt, hanem a tanulmányok alapján is.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Pottyondy Edina: Semjén Zsolt alapból is irritáló figura, ügye pedig egy tragikus látlelet, hogy hova züllött a közélet
A humorista szerint „odáig züllesztette a Fidesz az országot, hogy a köztársasági elnök egy báb, az Alkotmánybíróság egy fideszes alapszervezet, az ügyészséget pórázon tartják, a Fidesz vezérkar meg a törvények felett áll”.


Pottyondy Edina a YouTube-csatornáján mondta el véleményét Semjén Zsoltról, és a Szőlő utcai gyerekotthon körüli botrányról.

Posztjában azt írta hozzá:

"Addig teremtették a démonokat, addig verték szét az intézményeket, addig gyakták le a közbizalmat, hogy elkezdett rájuk ömleni a saját szennyük.

Nem a kommentfalak feladata bűncselekmények tisztázása. De miben bízzon a magyar állampolgár? A rendőrségben, amely egy évtizeden keresztül vallott kudarcot Bicskén és a Szőlő utcában? Az ügyészségben, amely asszisztált az ország kifosztásához? Az igazságügyi miniszterben, aki 28 perc alatt „kivizsgálta”, hogy minden rendben volt az egy évtizedig sehova sem tartó nyomozással? És aki bejelentette, hogy nincs érintett politikus? Vagy Orbán Viktorban, aki a klánja kastélyát félkész mezőgazdasági üzemnek nevezte?

A társadalom biztonságban akarja tudni a gyerekeket. Az emberek válaszokat várnak. Független és transzparens vizsgálatokat. És miután ezeket nem kapják meg, elkezdenek gondolkodni, hogy miért nem. Elkezdenek kattogni azon, hogy kinek lehet érdeke ezt a sok szart a szőnyeg alá söpörni. És ebben az igazság, demokrácia és jogállam utáni világban maradnak az összeesküvés-elméletek, a sejtetések, az indulatok.

Ezt főzte a Fidesz, és most mindnyájan ezt esszük" - írta.

A videóban arról is beszélt, hogy bármi legyen is az igazság, a "Semjén-ügy egy tragikus látlelet, hogy hova züllött a közélet".

"Semjén Zsolt alapból is irritáló figura" - mondta. "Egy apró, bizniszkeresztény kamupárt vezére". Úgy szólnak bele a magyar nők életébe, vagy nehezítik meg a mesterséges megtermékenyítést, hogy nincs szavazójuk. "A KDNP egy politikai parazita" - közölte. Semjén egy olyan figura, aki a fociban nem lép pályára, de "a győzelmi banketten elsőként locsolja magát pezsővel" - tette hozzá. Ugyanakkor az egzotikus utak és vadázstrófeák megszállottja - véli Pottyondy.

Beszélt arról is, hogy Semjén mindent elkövet, hogy megbélyegezze meleg polgártársait - a pedofília és a homoszexualitás összemosásával. Ugyanakkor arra is emlékeztetett, hogy Semjén kapcsán évek óta hallani összeesküvés elméleteket vadászkatélyokról, orgiákról, fiatal fiúkról, miközben nincs bizonyíték.

A Szőlő utcai gyerekotthonról is beszélt. Arról, hogy eddig többen is másodkézből származó információkra hivatkozva nyilatkoztak a botrányról, Zsolti bácsit emlegetve. Pottyondy szerint az gyanús, hogy nem független vizsgálat indult az ügyben, hanem a tanúk hitelességét próbálják lejáratni.

A kegyelmi ügyben sem vizsgálódtak, és az otthonban sem, és emellett vannak elsikált ügyek, meg karaktergyilkosságok. Mindez úgy, hogy tizenöt éve lenne módjuk tisztázni ezeket.

Nagyon furcsa Orbán Viktor fejcsóválása - utalt a Parlamentben válaszoló Semjén Zsoltról készült videóra. "Mire gondolhatott" - tette fel a kérdést. Esetleg arra gondolt, hogy "ők ennek az ezerszeresét engedték meg maguknak", vagy az irritálja, hogy elveszik tőle az elsőszámú áldozat szerepét - vélekedett a humorista.

Semjén kijelentésére, hogy semmilyen bűnös viszonyban nem volt benne, Pottyondy azt mondta, hogy bűnös viszonyt megerőszakolt gyerekekkel kapcsolatban nem szokás mondani. Majd a politikus kijelentésére, hogy tíz éve vizsgálódik a rendőrség, úgy reagált, nem gondolta, hogy pont a miniszterelnök-helyettes fogalmaz meg kritikát a rendőrséggel szemben.

"Ezek szerint tényleg nem érti. Ez maga a probléma. Tíz éve vizsgálják az ügyet... Tíz évig bántalmaztak gyereket." Ez elfogadhatatlan. Rendszer szinten nagy a baj - mondta.

Miközben Semjén kikéri magának a gyanúsítást, abban a pillanatban nekimegy a melegközösségnek - folytatja.

Pottyondy Edina szerint odáig züllesztette a Fidesz az országot, hogy "a köztársasági elnök egy báb. Az Alkotmánybíróság egy fideszes alapszervezet. Az ügyészséget pórázon tartják. A Parlament egy ócska, drága cirkusz. A Fidesz vezérkar meg a törvények felett áll" - sorolta.

VIDEÓ: Semjén Zsolt vallomása: inkvizítor az inkvizíció előtt


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Závecz Tibor a pedofília-vádakról: Visszatért az a téma, amelytől a Fidesz megszabadulni vélt
Orbán Viktornak elemi érdeke, hogy ezt a folyamatot leállítsa, mert a Fidesz jelenleg védekezni kényszerül, így nem tudja folytatni a jóléti intézkedései kommunikációját - mondja a közvéleménykutató, aki a jövő évi választásokig még sok várartlan fordulatra számít.


A Závecz Research legfrissebb, augusztus végén és szeptember elején végzett kutatása szerint a nyári hónapokban a Tiszának 32-ről 33 százalékra, a Fidesznek 26-ról 28 százalékra nőtt a támogatottsága a teljes népességen belül. A biztos szavazó pártválasztók csoportjában a Tisza Párt támogatottsága 46, a Fideszé 36 százalékos. De ez a felmérés még a bizonyítékok nélküli Zsolti bácsizás előtt készült, ami háttérbe szorította a Fidesz kampányát a Tisza állítólagos adóemelési terveiről és az új jóléti intézkedésekről.

Hogyan hathatnak a híresztelésekre alapult pedofil-vádak a két nagy párt versenyére? Erről beszélgettünk Závecz Tiborral, a Závecz Research alapító-ügyvezetőjével.

– Magyar Péter feltűnése a kegyelmi botrányhoz kötődött. A gyerekvédelemmel kapcsolatban ismét megfogalmazódó kritikák, a Szőlő utcai nyomozás homályos részletei, és a bizonyítékok nélküli Zsolti bácsizás elmozdíthatja az erőviszonyokat?

– A Fidesz egyszer már lezárta a kegyelmi ügyet. Lehet vitatni, hogy minden kérdésre megvan-e a válasz, de intézkedések születtek, átvilágítások történtek. A kormánypárt idén már úgy érezhette, hogy kilábalt a kegyelmi ügy problémahalmazából, és a támogatottsági adatokon nem látszott negatív hatás: a szavazók feldolgozták a disszonanciát. Most a helyzet érdekessége, hogy tények helyett híresztelések vannak, mégis zajlik a kommunikációs adok-kapok.

Visszatért az a téma, amelytől a Fidesz megszabadulni vélt. Elemi érdeke, hogy ezt a folyamatot leállítsa, mert a korábbi események egyik következménye volt Magyar Péter politikai pályájának indulása.

Hogy a mostani technika jó-e, nem tudjuk, de a történéseket meg kell állítania, különben a kampány során magyarázkodnia kell. Közben az ellenzék, a DK és Magyar Péter is, vélhetően napirenden tartja az ügyet. Utóbbi 14 kérdést tett fel a kormányinfó után, amelyek a gyermekvédelemről és a Szőlő utcai ügyekről szólnak. Ez az érzelmeket is megmozgatja. A mérések egy adott pillanatot összegeznek, a hétfői parlamenti történéseknek és folyományainak hatása hetek múltán lesz érzékelhető.

– A bizonyíték nélküli vádak sulykolása nem ismeretlen a Fidesznek, de mintha nem tudná, mit tegyen most, amikor ők azok, akik védekezni kényszerülnek. Közhatalmi eszközei persze vannak, de valóban ez a megoldás?

– Az emberek véleményét sok minden alakítja. A szóbeszédek és alá nem támasztott karakterrombolások is gyengíthetnek pozíciókat. Erre sok példa volt korábban, de ellenpélda is: Magyar Péter esetében a karaktergyilkossági kísérletek nem hoztak érdemi negatív hatást, a tábora összeállt. Most fordított szereposztásban, tények nélkül, híresztelésekre épül egy narratíva.

A Fidesz valóban, inkább hatalmi pozícióból reagál, de ez nem biztos, hogy elég, mert a választók véleményét kell orientálni.

A választók ugyanis azt várják, hogy a kormányzat egyértelműen kijelentse: ennek semmi alapja nincs, a pedofíliát elítéli, a gyerekvédelem elsődleges. Úgy tűnik, ha némi késlekedéssel is, de felismerték ezt a kommunikáció irányítói, mert csütörtökön, pénteken már több olyan megnyilvánulás volt kormánypárti politikusoktól, ami megfelel a választók elvárásainak.

– Benne van a pakliban, hogy ebből is akkora lemorzsolódás lesz a Fidesz táborában, mint a kegyelmi botránynál?

– Ez attól függ, hogy Orbán Viktor milyen súllyal és hányszor szólal meg. Eddig tőle három reakciót láttunk: a hétfői parlamenti megszólalását, nagyjából arról, hogy a híreszteléseknek nem hagynak teret, mindenki megkapja méltó büntetését, és két napra rá egy Facebook-bejegyzést, valamint a péntek reggeli interjút, hasonló tartalommal. Igaz, itt már nem csak a jogkövetkezményekről beszélt, hanem azt is kijelentette, hogy a kormány minden tagja ártatlan. Mivel a hívek alapvetően neki hisznek, az ő megszólalásai tudják megnyugtatni vagy éppen bizonytalanságban tartani a tábort. A többiek megszólalásai kevésbé meghatározók. Az első nap zavar látszott, a következő napon már egységesebb irány körvonalazódott. A kormányinfón Gulyás Gergely is kapta a kérdéseket. Orbán további megnyugtató választ ad a táborának, az erózió elkerülhető. A Fidesz célja azonban több: az, hogy a téma kikerüljön a közbeszédből, és más napirendi pontok uralják azt.

Jelenleg védekezni kényszerül, így nem tudja folytatni a jóléti intézkedései kommunikációját.

A sajtóban is ez tükröződik. Régen a Fidesz kampányai sokszereplősek voltak: különböző rétegekhez más-más politikus szólt. Most viszont mindenki azt figyeli, hogyan reagál Orbán Viktor az aktuális ügyekre.

– Mikor látszódhat először, mit okozott az erőviszonyokban a most nagyon felhangosodott pedofil ügy?

– Egy ilyen ügy felerősödése után nagyjából egy hónap múlva érdemes mérni, hogy volt-e hatás. Semmilyen politikai fórumot nem fog elkerülni ez a téma, a Fővárosi Közgyűlésben is erről vitáztak. Minden politikai szereplő igyekszik álláspontot elfoglalni, a másikat megszólalásra kényszeríteni, kommunikációs hibát kiprovokálni, ami például hétfőn sikerült is.

– A kormánypárt szerint a nyarat a Fidesz nyerte. Kimondhatjuk ezt?

– Nem tudom, mi a mérőeszköz. Közvélemény-kutatóként, ha egy időszak nyertesét akarjuk megnevezni, az azt jelenti, hogy az illető támogatottsága emelkedik, az ellenfélé pedig csökken. Minden más: hogy ki járta többet az országot, ki nyilatkozott többet, kinek volt erősebb online jelenléte, mérhető ugyan, de elemzőként ezeket nem tartanám döntőnek. Ami tény:

megállt a Fidesz visszaesése és a Tisza előretörése, a két párt között pedig állandósult egy körülbelül 10 százalékpontos különbség.

Ha a „nyerés” azt jelenti, hogy valaki nem esik tovább, akkor a Fidesz „nyert”, de a különbség megmaradt, a Tisza előnye markáns, tehát a nyertes pozíció e pártnak is kijár. A Fidesz az online térben próbált erősíteni, ennek szervezeti manifesztációi a Harcosok Klubja és a Digitális Polgári Körök, Orbán Viktor pedig podcast-körúton vett részt. Emellett kormányzati intézkedéseket jelentettek be, amelyek különböző társadalmi csoportoknak kedveznek. A másik oldalon a Tisza az online mellett erősebb offline tevékenységet folytatott: olyan területekre is elment a pártelnök, ahol a párt pozíciói gyengébbek, a kisebb és közepes városokba. A nyáron történt az is, hogy a Tisza a kormányzati kompetenciájából többet mutatott, és több lépcsőben, például a nagykanizsai kongresszuson, konkrét javaslatokat tett, köztük adózási elképzeléseket is nyilvánosságra hozott(például 9%-os személyi jövedelemadó). A nyugdíjasoknak és más csoportoknak is ígért konkrétumokat, víziót. Ősszel ezen az úton haladt tovább: ahol lemaradása volt, például az idősek, nyugdíjasok csoportja, ott célzott ígéreteket tett (SZÉP-kártya, a minimálnyugdíj 200 ezer forintra emelése, a leszakadó nyugdíjak arányosabb, magasabb emelése). Tehát összességében nem tudok nyertest mondani: mindkét nagy párt tette a dolgát.

– Minek tudható be a Tisza megtorpanása? Miért álltak be a frontok?

– A Tisza egy olyan 2,7 milliós szimpatizáns-táborral rendelkezik a teljes népességen belül. Itt már meg kell küzdeni az újabb támogatókért. Egy darabig vitte a lendület, az újdonság varázsa, az ellenzéki szavazók sikeréhsége. Fontos pont volt az EP-választás is, amely megmutatta, hogy 30% feletti támogatottságot tud elérni. Eljött azonban az a pont, amikor célzottan kell társadalmi csoportokat elérni speciális üzenetekkel.

Az a tábor, amely ellenzéki orientációjú, nem szereti Orbán Viktort, le akarja váltani, és győzelmi potenciált lát Magyar Péterben, összeállt és stabilizálódott.

Innentől két feladat van: tíz-, ötven-, százezres nagyságrendben új szavazókat gyűjteni célzott üzenetekkel, és erősíteni az aktivizálást. A 2,7 milliós táborban jelenleg a részvételi hajlandósága magas, 70% fölötti. Hogy ez fennmaradjon, napi üzenetek sokaságát kell megjeleníteni, hogy a választók érezzék a párt potenciálját. Hogy ennek lesz-e hozadéka, azt ősszel látjuk meg. A Fidesz oldalán két tényezőt látok. Az egyik az, hogy kedvező helyzetben van, mert nem ígérnie kell, hanem döntenie. És döntött is jóléti intézkedésekről, amelyek egyes társadalmi csoportoknak kedveznek (például október 1-jétől az szja-mentesség a háromgyerekes anyáknak, az Otthon Start beindítása). Ezek célzott döntések a süllyedés megállítására és új szavazók gyűjtésére. A másik pedig Orbán Viktor szerepvállalása. Korábban külpolitikai témákra fókuszált, most a belügyekre helyezte a hangsúlyt.

A Fidesz-tábor erősen kötődik Orbánhoz; aktivitása megállíthatta azokat, akik hezitáltak.

Hogy hoz-e új szavazókat a bizonytalanok közül, az kérdés.

– Orbán Viktor fordíthat? Körülbelül 10%-ról fordítani bő fél év, hat és fél hónap alatt elég nagy teljesítmény lenne, de persze nem lehetetlen.

– 2021 őszén, az előválasztások idején, az akkori ellenzék nem állt rosszul. 2022-ben aztán 16-17 százalékpontos különbséggel vesztett. Fél év alatt tehát sok fordulat történhet: meg lehet gyengülni és meg lehet erősödni is. A mostani 10%-os különbség tehát csak egy kiinduló helyzet.

Nagyon más a szituáció, de a különbséget növelni vagy azon fordítani nem lehetetlen.

2022-ben a háború indulása után a Fidesz gyors reakcióval a biztonságérzet témáját húzta magához, és ez működött. Most nem tudjuk, mi lesz, mert egyszerre vannak pozitív ígéretek és negatív kampányelemek. Sok váratlan fordulat lehetséges, amelyek bármelyik irányba mozdíthatnak. Valószínű, hogy sokan eldöntötték, melyik oldalhoz húznak, de a mozgósítás döntő lesz. A bizonytalanok eléréséért erős verseny zajlik. Ez a kampány több hangszeren játszik, mint korábban. Két párhuzamos politikai akció is fut: a Nemzet Hangja 2.0 és a nemzeti konzultáció, amelyek adatbázisépítésre is alkalmasak.

Október 23-án ráadásul két nagygyűlés is lesz Budapesten, ennek számbeli és vizuális hatása fontos lesz, illetve az esetleges új mondanivaló is számítani fog.

A következő hónapban rengeteg inger éri majd a választókat, ami egyszerre szolgálja a saját tábor megtartását és a bizonytalanok megszólítását. Nehéz megmondani, ki offenzív és ki defenzív; ez folyamatosan változik, mindkét fél a napirend uralására törekszik.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Ranschburg Zoltán: „Zsolti bácsi” ügye nagyon rosszul érintheti a Fideszt, Semjén Zsolt komoly politikai hibát követett el
A 30 éve politizáló miniszterelnök-helyettes mintha kiesett volna a rutinból, zsigerből, egyfajta pánikból reagált - mondja a politikai elemző. Szerinte most éghet rá a Fideszre, hogy a kegyelmi ügy után nem tett eleget a gyermekvédelemben.


Egyre nagyobb a politikai botrány „Zsolti bácsi” körül. Semjén Zsolt vérvádnak nevezte a parlamentben elhangzott kérdést, ki lehet az a Zsolti bácsi, az ellenzék vizsgálatot követel, a kormányoldal rágalomról, hazaárulásról és egy külföldi titkosszolgálatról beszél. Az egész ügy a Szőlő utcai javítóintézet igazgatója elleni nyomozással indult, aki a gyanú szerint éveken át prostitúcióra kényszeríthetett volt javítóintézetis lányokat, de ezt hiába tudták sokan, nem történt semmi. Nem sokkal később a Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálat volt főigazgatója azt mondta, az igazgatót felülről védhették, és azt beszélték, politikusoknak is szállíthattak gyerekeket a Szőlő utcából. Káncz Csaba két nevet is leírt posztjában, Aradó Gergely pedig Semjént Zsoltnak címzve feltette a Zsolti bácsis kérdést.

Hogyan befolyásolhatja a választásokat ez az egész ügy? Erről beszélgettünk Ranschburg Zoltán politikai elemzővel.

– Semmilyen konkrét bizonyíték nincs „Zsolti bácsi” létezéséről, Semjén Zsolt heves védekezése azonban az ellenzék szerint árulkodó, miközben a kormány egy titkosszolgálati jelentéssel igyekszik cáfolni a ki sem mondott vádakat. Hatékonyan?

– A jelentés röviden a „Zsolti bácsi” pletyka terjedésének összefoglalója. Eszerint kiskorú áldozat nem szerepel a jelenleg folyó nyomozásban, politikus érintettségére nincs bizonyíték, és valamiféle külföldi összeesküvés sejthető. Jámbor Andrást külön kiemeli, noha épp ő mondta, hogy pletykát nem szabad vádként bevinni a parlamentbe. Káncz Csabáról, aki egy posztban (bizonyítékok nélkül) leírta két kormánytag nevét, hogy szerinte nekik szállíthatták a gyerekeket, azt feltételezi a jelentés, hogy brit titkosszolgálati kapcsolata lehet, azaz mintha brit szál is lenne a történetben. Úgy tűnik, a kormány kommunikációs vonala az lesz: ez az ügy ebben a formában nem ügy, politikus és valószínűleg kiskorú sem érintett, az egész csupán egy kreált történet.

A következő hetekben-hónapokban ez nagyon rosszul érintheti a Fideszt, és nem vagyok meggyőződve, hogy a teljes elmismásolás hatékony lesz.

Hogy az ellenzék hogyan keretezi, mennyire köti korábbi ügyekhez, az a következő időszak kérdése.

– Hogyan lehetséges, hogy egy bizonyítékok nélküli vád ekkora hullámokat kelt a politikában?

– Bár a politikusok érintettsége egyelőre pletykaszint, de az ügynek van valóságalapja: a Szőlő utcai intézet igazgatója letartóztatásban van, hatósági eljárás zajlik. Innen indult az egész. Ha semmi ténybeli alap nem lenne, kisebb hullámokat vetne. Így azonban folyamatban lévő nyomozás van, amihez mindent hozzá lehet kötni. Hogy az erre rárakódó pletykák sorsa mi lesz, az már politikai kérdés.

Az pedig, hogy Semjén Zsolt a parlamentben úgy reagált egy kérdésre, mintha az az őt személyében érő vád lenne, nagyon komoly politikai hiba volt. A válasza hangneme egyértelműen vádnak tekintette a kérdést, határozottan védekező pozícióból reagált.

Nem azt a pozíciót vette fel, hogy kormánytagként mindent megtesz a tiszta rendezésért, segíti a hatóságokat, mielőbbi megoldást remél, és szolidaritást vállal az áldozatokkal. Ehelyett ő maga terelte politikai síkra az ügyet azzal, hogy személyes támadásként kezelte. Súlyos hiba volt az is, hogy a reakciójában meg sem említette az áldozatokat, ami meglehetősen érzéketlen elem.

– Hogyan lehet ekkora politikai hibát elkövetni? Milyen lelkiállapot kell ehhez egy politikusnál?

– Személyesen Semjén Zsolt és általában a kormány az elmúlt másfél évtizedben sokkal ritkábban volt kitéve nehéz kérdéseknek és helyzeteknek, mint ahogy a normális lett volna. Elkoptak a régebben meglévő tudások, reflexek, rutinok, amelyek egy sikeres politikusban megvannak, hogyan kell reagálni, válaszolni. Semjén különösen ritkán kap akkora nyilvánosságot, mint például Lázár János vagy Navracsics Tibor.

Furcsa ezt mondani egy 30 éve politikában lévő emberről, de mintha kiesett volna a rutinból, zsigerből, egyfajta pánikból reagált.

Úgy érezhette, fennáll a veszélye, hogy egy politikailag komoly károkat okozó ügy közepébe kerül, ezért azonnal védekező pozícióba helyezte magát, ahelyett, hogy megtartotta volna különleges kormányzati pozícióját, és nyugodt, cselekvő szerepben jelezte volna: a kormány a helyén van, megteszi a szükséges lépéseket.

– Hogyan jutottunk idáig? A 444 nyár közepén írt hosszan először az ügyről. Szeptember elején Kuslits Gábor, a TEGYESZ volt igazgatója a Válasz Online-nak azt mondta, Juhászt felülről védhették. Úgy fogalmazott: "két nagyon magas rangú politikust emlegetnek. Az egyiknek állítólag a fiúkat vitték, a másiknak a lányokat.” Emiatt ellene indítottak eljárást, feljelentés elmulasztása miatt.

– Ami Kuslits Gábor kijelentéseit illeti: az interjúban is úgy fogalmazott, hogy hallomásokról van szó. Konkrétan nem nevezett meg senkit, azt mondta, tudomására hozták.

Körültekintően fogalmazott, konkrét vád nélkül jelezte, hogy ilyen ügyről van tudomása. Hogy feljelentési kötelezettség fennáll-e, jogi kérdés.

Nyilván pletyka alapján nem kell feljelentést tenni, de nem tudom pontosan, milyen körülmények kellenek ehhez. El tudom képzelni, hogy ebben a tekintetben a vizsgálat jogos lehet, ha konkrét tudomása volt.

– Kuslits azt is állította, hogy amikor 2015-ben a rendőrséghez fordultak, hogy a gyermekotthon elől szedték be a lányokat, semmi sem történt, csak aláírattak velük egy titoktartási nyilatkozatot. Ez tíz éve volt. Ez korbácsolhatta a hangulatot és irányíthatta a politikai mozgást?

– Úgy tűnik, egy régóta húzódó ügyről van szó, hosszú évek óta folyó nyomozással, amelynek nem látjuk az eredményét. Ez rendszerszintű hiba a gyermekvédelemben, sok hasonló esetről lehet hallani. Ráadásul ez legalább két ügy: az egyik a Szőlő utcai intézet volt vezetője büntetőjogi felelősségének kérdése, amiben remélhetőleg a nyomozás eredményt hoz. A másik a politikai felelősség kérdése: hogyan húzódhat egy ilyen ügy 10 éven át úgy, hogy a hatóságok tudnak feltételezett visszaélésekről és bántalmazásokról, mégsincsenek érdemi ellenlépések. Itt kapcsolódik a történet a Fidesz korábbi ügyeihez is:

a 2024 februári kegyelmi ügy után miért nem történtek sokkal határozottabb lépések?

– Országos felháborodás volt, az influenszertüntetés óriási tömegeket mozgatott meg. A kormány kommunikációban utalt átvilágításokra, komoly felülvizsgálatokra, de kívülről nézve ez nem látszik: a botrányok nem múltak el, más intézmények felől is hallani esetekről. Úgy tűnik, a 2024 tavaszán szükséges purgálás elmaradt.

Ez az a politikai felelősség, ami ráéghet a Fideszre, és ami miatt a politikai érintettségről szóló pletykák egyáltalán megjelenhetnek.

Egyetértek Jámbor Andrással abban, hogy pletykákat nem szabad vádként bevinni a parlamentbe, ez korrekt álláspont. De az, hogy a politikai vagy akár büntetőjogi felelősség kérdése felmerül, nagyrészt annak köszönhető, hogy a kormány a gyermekvédelem helyzetét nem tudta az elvárható módon kezelni. Ez komoly támadási felület, és várhatóan nem múlik el a következő időszakban.

– Mi lehet az oka, hogy a kormánypárt vonakodik foglalkozni ezekkel a nyilvánvalóan közfelháborodást kiváltó, politikailag kockázatos ügyekkel, miközben máskor képes egyik napról a másikra hozni kemény törvényeket?

– Három lehetséges magyarázatot látok. Az első, egyben a „legrosszindulatúbb”, de pletykaszinten létező, hogy tudnak ezekről az ügyekről, és valóban személyes érintettségek és kapcsolati hálók védik az elkövetőket, a politikai beágyazottság felülírja a büntetőjogi felelősséget, ezért vonakodnak fellépni. A második a valós politikai akarat hiánya: a kommunikációban családbarát üzenet a napi politikában hátrébb sorolódik, más kampánytémák dominálnak, és úgy ítélik meg, nem ez határozza meg a választások kimenetelét. A harmadik a kompetenciahiány: próbálnak kezdeni valamit, van némi szándék, de nem értik eléggé a rendszer működését, az információk nem jutnak el oda, ahova kellene, ezért nem találnak megoldást. Ez sem hízelgő értelmezés, és nehezen hihető, hogy tizenöt évnyi teljhatalom mellett egy korrekt átvilágítást legalább az intézményvezetők között ne tudnának megtenni, de akár a teljes rendszerben is.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Steiner Kristóf: A Szőlő utcai javítóintézet körüli botrány bátor túlélőinek
A műsorvezető-influenszer a Szőlő utcai pedofil-botrány kapcsán elmesélte, hogy fiatal fiúként mi történt vele a Csillaghegyi strandon, ahol egy férfi lépett hozzá azzal, hogy segít neki.


Steiner Kristóf is megszólalt a Szőlő utcai pedofil-botrány kapcsán. Egy megrázó esetről számolt be, ami fiatal korában vele történt meg. Az esetről a közösségi oldalán számolt be.

Írásának végén azt üzente:

"Az írást a Szőlő utcai javító intézet körüli botrány bátor túlélőinek dedikálom. És mindazoknak, akik - sajnos sokkal többen vagyunk, mint hinnénk - hasonló kiszolgáltatott helyzetbe kerültek valaha. Magyarország Kormányának tagjait pedig kérdezem: ha ez a ti gyerekeitek története volna, tennétek végre valamit?"

A műsorvezető-influenszer írásában elmesélte, hogy gyerekként rendszeresen járt úszni a Csillaghegyi strandra, és egy alkalommal ott szexuális abúzus érte.

Éppen a tükör előtt állt, amikor egy férfi odalépett hozzá, és felajánlotta, hogy segít neki kikötni a nyakában lévő kendőt. Kristóf nem tiltakozott, hagyta, hogy a férfi segítsen. A férfi gyorsan kikötötte a csomót, majd az egyik kezét a fiú lába közé csúsztatta, és azt mondta: „Egyem a pucádat.”

Elmondása szerint minden erejét összeszedve ellökte a férfit, aki a földre esett. Ezt követően az úszómesterhez rohant, és kérte, hogy menjen vele vissza az öltözőbe. Mire azonban odaértek, már csak egy felborult pad maradt a helyszínen.

Az úszómester nem hitt neki: “Igazat mondasz?” - kérdezte az úszómester ingerülten. Szégyelltem magam. “Jobb lett volna nem szólni” - gondoltam magamban. És - ami mégrosszabb - “Jobb lett volna, ha hagyom - akkor legalább egy haragos szempár helyett egy hálás szempár nézne rám" - írta.

A történtek pedig a mai napig hatással vannak rá - árulta el.


Link másolása
KÖVESS MINKET: