Konfrontáció helyett higgadtság: így készült az interjú Orbán Viktor anyukájával
Kersák István négy hónapja indította közéleti YouTube-csatornáját. Eddig 71 videót tett közzé, és valamivel több mint 3000 feliratkozója van. Legutóbbi felvétele már 380 ezer megtekintés körül jár, miközben korábbi videói többnyire néhány száz és néhány ezer nézés között mozogtak.
A nagy figyelmet az hozta, hogy az október 23-i Békemeneten beszélgetett Orbán Viktor édesanyjával, Sipos Erzsébettel. A. miniszterelnök anyukája arról mesélt, hogy szerény körülmények közül indultak, a rendszerváltás idején vették át a gánti kőbányát, és saját erőből építették sikeres céggé. Megerősítette, hogy a hatvanpusztai major az ő és férje tulajdona, ugyanakkor tagadta, hogy ott zebrák lennének.
Kersák célja, hogy a csatorna a kritikus gondolkodást erősítse, ne egyoldalú politikai véleményeket közvetítsen.
„Mindig is szerettem megosztani a véleményemet, és úgy éreztem, hogy Magyarországon különösen fontos megszólalni közéleti kérdésekben. A politikai apátia elleni fellépés számomra személyes ügy, és különösen a gyermekvédelmi törvény érintett meg mélyen. Erős szociális érzékenységgel rendelkezem, ezért ezek a témák különösen fontosak a számomra” - mondta a 24.hu-nak.
Elmondása szerint a találkozás Sipos Erzsébettel spontán történt. Eredetileg hétköznapi embereket szeretett volna kérdezni, és ezekből összeállítani egy hosszabb anyagot, de sok elutasítás után épp a miniszterelnök édesanyja állt meg vele beszélgetni. Először általános kérdéseket tett fel, majd felmerült benne, hogy részletesebben rákérdezzen Hatvanpusztára és a zebrákra.
Az interjú közben végül úgy döntött, nem konfrontálódik. Indoka az volt, hogy az idős hölgy nem rendelkezik közpénzek felett, és nem felel a fia politikai döntéseiért. Szándékosan értékítélet nélkül készítette el a beszélgetést, hogy a nézők maguk alakíthassanak ki véleményt
A visszajelzések vegyesek voltak. Volt, aki kedves idős hölgyként látta Sipos Erzsébetet, mások manipulációnak nevezték az interjút. Kersák tervezi, hogy az asszony meghívására ellátogat a gánti kőbányába és Hatvanpusztára is, de erről egyelőre nem mondott részleteket.
Korábban a Pécs Pride-on már volt egy hasonló beszélgetése egy konzervatív influenszerrel, Fair Right Ádámmal. A mostani interjú után azonban sokkal több kérdés és komment érkezett hozzá, ezeket igyekszik átnézni és feldolgozni. Visszajelzései alapján az ellenzéki nézők szerint nem volt elég kritikus, a kormánypártiak pedig soknak tartották a Hatvanpusztával kapcsolatos kérdéseket, így egyik oldal sem tekinti „sajátjának” a videót.
A helyzet irányválasztás elé is állította. „Folytassam-e azt az autentikus, pártoktól független tartalomkészítést, amelyben kritikus szemmel vizsgálom a kormánypártot – ez az irány, amit valószínűleg követni fogok –, vagy váltsak a mainstream videók felé, amelyek ugyan több nézőt vonzanak, de kevésbé tükrözik azt a független hangot, amit eddig képviseltem.”
Példaképei között említi Puzsér Róbertet. Inspirációt ad neki Pankotai Lili és Mehringer Marci is, akik baranyai kötődésűek és aktívak a közéletben.
A Sipos Erzsébettel készült beszélgetés mellett felszólalt a tiltás ellenére megtartott Pécs Pride-on is, ott határozottabb hangon. Szerinte a kormány félelmet kelt, és veszélyesnek mutatja be a rendezvényt, különösen a gyerekekre hivatkozva. Úgy látja, a hatalom fél azoktól, akik nem illeszkednek az általa elképzelt világképbe, és a tiltás a gyengeség jele. Beszélt arról is, hogy a meghallgatásnak van ereje, míg a jelenlegi rendszer nem az igazságot keresi, hanem bűnbakokat gyárt az LMBTQ-közösség és a pedofília összemosásával. „Amit ma Magyarországon látunk, az nem erő, hanem pánik attól, hogy az emberek egyszer ráébrednek, a hatalom nem a politikusoké, hanem a népé.”
A 24.hu-nak azt is elmondta, szerinte akkor lehet érdemi vitát folytatni a Pride-ról és más, XXI. századi kérdésekről – mint a digitalizáció, a mesterséges intelligencia vagy a monogámia –, ha a választók leváltják a mostani kormánypártokat. „Amíg a Fidesz van hatalmon, addig az emberek pszichózisban élnek és félnek.”
