Kende Tamás: Akárhogy tördeljük a kezünket, az uniós döntések egy perccel sem fognak előbb megszületni
Az úgynvezett átláthatósági törvénytervezet benyújtása és a Pride betiltását lehetővé tevő jogszabálymódosítások után sokan ismét az Európai Bizottságtól és az Európai Bíróságtól várják, hogy csináljanak valamit, méghozzá gyorsan, mielőtt a célkeresztbe kerülő független szerkesztőségek és a civil szervezetek bajba kerülnének, vagy ténylegesen betiltanák a Pride-ot.
Az Unió részéről az elmúlt napokban elhangzottak kérések és figyelmeztetések, de mennyi az esélye annak, hogy valóban időben és hatékonyan fel tudnak lépni Orbán Viktor tervei ellen? Erről beszélgettünk Kende Tamás nemzetközi jogásszal, az ELTE egyetemi docensével, akinek az európai közösségi jog a szakterülete.
– Sokan az Európai Uniótól várják a segítséget az átláthatóságinak nevezett törvénnyel kapcsolatban, mások azt mondják, mire bármi történne, már késő lesz.
– Az Európai Unió döntéshozatali mechanizmusa egy nemzetközi szervezet döntéshozatali mechanizmusa. Nagyon helyesen mondta a kormány, hogy az Európai Unió nem jogállam, ami azért igaz, mert nem is állam. Azonban az Európai Unió döntéshozatali mechanizmusaiban pontosan követi a saját belső szabályait és a vonatkozó nemzetközi szerződések szabályait, és bizonyos döntések meghozatalához idő kell, bizonyos döntéseknek feltételei vannak, csak akkor hozhatóak meg, ha ezek a feltételek teljesültek. Minden döntésük bíróság előtt felülvizsgálható. Ergo ezek a döntések egy perccel nem fognak előbb megszületni, mielőtt a feltételek teljesültek.
Ez egyébként egy magyar belső bírósági ügyben is így történik, csak egészen kivételes esetekben van ennél gyorsabb ideiglenes intézkedés, egyébként nincs. Legfeljebb akkor lehetne gyorsabb az ideiglenes intézkedések megállapítása, ha azt már egy korábban futó kötelezettségszegési eljáráshoz csatolnák.
– Ez az, amit Karácsony Gergely és több száz civil szervezet kér, hogy ezt csatolják be a Szuverenitásvédelmi Hivatallal kapcsolatos eljárásban?
– Valószínűleg. Rá kell jönni végre, hogy
De tételezzük fel egy pillanatra, hogy a kormánynak igaza van, lehet, hogy a magyar szuverenitást veszély fenyegeti a magyar újságírók és a külföld részéről, és akkor a magyar szuverenitás megvédése is sürgős és fontos dolog. Ezt most ne zárjuk ki egyelőre, mert nem tudhatjuk, hogy ez nem így van. Sejteni lehet, de tudni nem lehet biztosan, hiszen még egyetlen ilyen döntést se hoztak meg. Az a furcsa ezzel kapcsolatban, hogy úgy akarják ezt a törvényt meghozni, hogy semmilyen jogorvoslat nem lesz a Szuverenitásvédelmi Hivatallal szemben.
Ezt a jogszabályt el fogják fogadni június 10. környékén, ha jól tudom. Ezzel kapcsolatban az Európai Bíróság mondjuk októberben megállapítja, hogy ez a jogszabály első ránézésre az európai jogrendbe ütközik. Azt kell mondanom, hogy ha az európai jog alapján egy bíróság novemberre vagy decemberre kimondja, hogy ezek az intézkedések jogellenesek, az még abszolút időben van.
– Felröppent egy olyan hír, hogy von der Leyen azt kéri a biztosoktól, ne jöjjenek a budapesti Pride-ra, nem kellene Orbán Viktort provokálni. Aztán ezt cáfolták.
– Azt nem tudjuk, hogy volt-e ilyen döntés, a bizottság elnöke mondott-e ilyet vagy sem, valaki állította, hogy volt ilyen, mások megcáfolták. Ezt tegyük zárójelbe. Az Európai Bizottság a tagállamokkal szemben nem ellenséges. Az Európai Unió egy hosszú távra szóló együttműködési rendszer. A tagállamok több szinten képviseltetik magukat az Európai Unióban, és az Európai Bizottsággal is a tagállamok többsége szorosan együttműködik. Elképzelhető, hogy bizonyos ügyekben egyes tagállamok konfliktusba kerülnek az Európai Bizottsággal, de ezek a többi állam esetében eddig zömmel technikai ügyek voltak. Lengyelország volt az első, 2015 és mondjuk 21–22 közötti időszakban, tehát a PiS-kormány idején, amikor komolyabb nagy konfliktusokba került, akkoriban Magyarország kevésbé volt benne a direkt konfliktusokban. Akkoriban mondták, hogy Magyarország ugyanazt csinálja, mint a lengyelek, csak jobban.
Én nem tudom megmondani, hogy mik ilyenkor az Európai Bizottság szempontjai, mert ilyen szerintem nem nagyon fordult még elő, de az Európai Bizottság nem tüntetéseken akar szembehelyezkedni a magyar kormánnyal. Ha ez történne, annak többféle olvasata lenne. Az is felmerülhet, hogy oké, most az Európai Bizottság részt vesz a Pride-on, és ez jó, mert a Pride egy jó cél, hogy az LMBTQ-közösség tagjai megmutathassák magukat. De mi történik, ha mások meg úgy látják, a szélsőjobboldali megmozdulások is valamilyen módon jó célt szolgálnak? Legközelebb az amerikai elnök fog tüntetni a német fasiszták mellett Berlinben, vagy az alelnök? Szerintem valamennyire végig kell ezeket gondolni. Az Európai Bizottságnak vagy a tagjainak nem az a dolguk, hogy tüntessenek. Nekik az a dolguk, hogy a hatáskörüket gyakorolják, ha jogászok, akkor jogászkodjanak, ha közgazdászok, akkor közgazdászkodjanak.
– Tegnap húsz tagállam kérte a magyar kormánytól, hogy vizsgálják felül az LMBTQ-ellenes lépéseket. Következhet ebből bármi is?
– Az Európai Unióban Magyarország legközelebbi szövetségesei tagok. Ezekkel a szövetségesekkel egyrészt együtt tag az Európai Unióban, másrészt számos más nemzetközi szervezetben és a többségükkel a NATO-ban is. Ez azt jelenti, hogy Magyarország valamilyen politikai lépése vagy döntése kapcsán a legszorosabb szövetségesei azt kérik, hogy gondolja végig valamilyen politikai lépését. Persze Magyarország nyilvánvalóan szuverén állam. Nem érdekli, hogy sok szövetségese azt mondja, hogy valami, amit csinál, az nem jó, illetve még lehet, hogy az lesz Magyarország álláspontja, hogy nem is csinálja azt, amivel hírbe hozzák. Ez az Európai Unión abban az értelemben kívül van, hogy csak 20 tagállam mond valamit, de nem az Európai Unió intézményein keresztül történik mindez, hanem húsz olyan állam, amelyik egyszersmind az Európai Unió tagállama is. Azonban
Magyarországgal szemben 2018 óta előkészületben van egy hetedik cikk szerinti eljárás, de még sem indították el formálisan, hanem még csak vizsgálják azt, hogy ez elinduljon-e. A tagállamok négyötöde, 27 tagállam esetében 22 kellene ahhoz, hogy ez az eljárás továbbmenjen, azaz formálisan is elinduljon.
– Bizonyos szakértők szerint azért vonakodik az Európai Unió az eljárást megindítani, mert ez egy olyan precedenst teremtene, ami fel is tudná robbantani az Európai Uniót azzal, hogy ezt bunkósbotként egyre-másra kezdenék a tagállamok egymás ellen használni.
– Ez talán túlzásnak tűnik. Az Európai Uniónak a problémája a hetedik cikk szerinti eljárással, hogy az nem egy precíziós fegyver. Ebben az értelemben bunkósbot, egy olyan fegyver, amivel ha odacsapok, akkor nem tudom kalibrálni. Az a probléma, hogy a 7/1, a 7-es cikk első bekezdése szerinti eljárás az erőteljesebben politikai része a dolognak. Ezért politikailag valószínűleg káros lenne Magyarország szempontjából, hogyha e szerinti eljárás indulna el, de közvetlen jogkövetkezmény nem fakadna ebből, mert 7 éves konzultációt követően arra jutnának a tagállamok, hogy Magyarországgal konzultálni kell azoknak a veszélyeknek a felszámolása érdekében, amelyek a magyarországi jogállamiságot veszélyeztetik.
Még egyszer, diplomáciailag ez nagyon fontos dolognak tűnik, lehet, hogy Magyarország hitelminősítése szempontjából is komoly dolog lenne, de hogy ezt a választók közül, és itt nemcsak a magyarországi választókra gondolok, hanem a többi tagállam választói is, a többség azt mondaná, hogy adtak a valaminek egy pofont. A 7/2, azaz a második bekezdés szerinti eljáráshoz, ami a valódi szankciókat jelenti, nincs meg a megfelelő többség. Márpedig ilyen eljárást nem is fognak alkalmazni, mert a kondicionalitási eljárás, amit ma precízebben úgy hívnak, hogy költségvetési fegyelemmel kapcsolatos eljárás, megfelelő lehetőségeket ad az Európai Bizottságnak Magyarországgal szemben, ha úgy látják, hogy probléma van a jogállamisággal, és ez érinti az uniós pénzek elköltését. Jelentős összegeket visszatarthatnak. És itt már majdnem teljesen mindegy, hogy 20 vagy 40 milliárdot tartanak vissza.
– Azt tudjuk, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozásunkkor a szuverenitásunk egy részét átruháztuk az Európai Unió illetékes intézményeire. A magyar kormány azt állítja, hogy az Európai Unió részéről lopakodó terjeszkedés folyik a tagállami szuverenitások kárára. Valóban így van ez?
– Amikor az európai szervezetek létrejöttek, akkor azoknak még sokkal-sokkal szűkebb volt a hatóköre és a tevékenységi köre, de amikor mi 2004-ben csatlakoztunk, akkor az Európai Uniónál a jelenlegi hatásköreinek egy jelentős része már úgy és abban a formában ott volt. Ráadásul aztán Magyarország elfogadta az alkotmányos szerződést is, ami aztán tőlünk függetlenül nem léphetett hatályba, majd utána a Lisszaboni Szerződést is, ami tovább terjesztette ki ezeket a hatásköröket. Ezután voltak kisebb kiterjesztő lépések, de ezek mondjuk így, 1-2-5 százalékban bővítették körülbelül a 2007-es állapotot, és ezekben a döntésekben, ahol nem bírósági jogértelmezésről van szó, Magyarország is részt vett. Tehát
Az elképzelhető, hogy vannak olyan témák, résztémák, ahol az Európai Unió olyan hatásköröket gyakorol, amiről Magyarországnak az a véleménye, hogy ez nem az Unió hatásköre, ilyenkor elmehet az Európai Bírósághoz, és megpróbálhatja ezeket felülvizsgáltatni. Ezt néhány esetben meg is tette, nagyon kevés sikerrel. Erre persze lehet mondani, hogy az Európai Bíróság is abban érdekelt, hogy az Európai Uniónak minél nagyobb legyen a hatásköre, de azt tudom mondani, hogy ehhez az Európai Unióhoz csatlakoztunk, ha nem tetszik nekünk, ki lehet lépni belőle.
