SZEMPONT
A Rovatból

Kemény János a békecsúcs után: Az eddigi tűzszüneteknél az első fázis mindig jól működött, később viszont sokszor visszatért a háborús helyzet

Az Egyesült Államok keményebb politikával bírta rá a feleket a megegyezésre, igaz, mára már mindegyik oldal eljutott addig a pontig, hogy ideje volt egy megállapodásnak. Hogy lesz-e ebből északír mintájú békefolyamat, az a közel-kelet szakértő szerint erősen kérdéses.


Életbe lépett a határozatlan ideig tartó tűzszünet, és palesztin foglyokért cserében hazatértek az életben maradt izraeli túszok - sokan még most merik elhinni Gázában és Izraelben, hogy lezárulhat a két éve tartó háború. Bár Trump az egyiptomi csúcson "nagyon fontos aláírást" emlegetett, nem részletezte, pontosan mi is van az általa is aláírt, tűzszünetről szóló dokumentumban. Az mindenesetre sokat elmond a békefolyamat előtt álló kihívásokról, hogy sem Izrael, sem a Hamász nem volt ott, a papírokon az Egyesült Államok, Katar, Egyiptom és Törökország vezetőinek szignója szerepel. Európából nyolc ország vezetője volt hivatalos a ceremóniára, Trump Orbán Viktort is meghívta.

Ahhoz, hogy a fegyvernyugvásból béke legyen, sok feltételnek kell még teljesülnie. Többek között a Hamásznak le kellene fegyvereznie magát, megsemmisítenie az alagútrendszerét, és bele kellene egyeznie, hogy Gázát egy „technokrata, apolitikus palesztin bizottság ideiglenes átmeneti kormányzása alá helyezzék. Megvalósulhat-e a béke, és születhet-e tartós megoldás Trump 20 pontos tervéből? Erről beszélgettünk Kemény Jánossal, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem John Lukács Intézetének munkatársával.

–Tényleg vége van a háborúnak?

– A Trump-féle béketervnek még számos pontja homályos. Például a Palesztin Hatóság reformja, egy nemzetközi testület létrehozása, arab országokbeli békefenntartó küldése, valamint a Gázai övezet újjáépítése befektetéseken keresztül. Ezek mind meg vannak említve, viszont

konkrétumok alig ismertek.

Valószínűleg részben erről szólt a sharm el-sheikh-i találkozó, ahova Netanjahu miniszterelnök nem ment el, ami önmagában is érdekes jelzés. Véleményem szerint itt még nem beszélhetünk végleges megoldásról, különösen, ha a lefegyverzés kérdését is figyelembe vesszük, ami a legproblémásabbnak ígérkezik.

– Nemzetközi alapelv, hogy terroristákkal nem tárgyalunk. Ez a fajta békekötés, vagy legalábbis a fegyvernyugvás, de facto diplomáciai elismerést jelent a Hamásznak?

– A Hamászt az arab országok részéről eddig is többé-kevésbé elismerték. Irán volt a fő támogatója, sokáig Szíriában volt a székhelye, és több országban is tudott mozogni. Amikor Izrael a ’90-es években megpróbálta megölni Jordániában Khaled Meshaalt, a Hamász politikai vezetőjét, a jordán király rávette Izraelt, hogy adja át az ellenmérget. Tehát nem lehet azt mondani, hogy a Hamász diplomáciailag teljesen el nem ismert szervezet lett volna az elmúlt harminc évben. Inkább a nyugati országok tartották távolságban diplomáciai szempontból. A 2006-os választások és az azt követő Fatah–Hamász konfliktus után a Hamász gyakorlatilag protoállammá vált.

A Gázai övezetben egy állam számos, nemzetközi jog szempontjából releváns tulajdonságával rendelkezett,

kivéve a külkapcsolatok tartásának képességét. Emiatt nem lehet klasszikus terrorszervezetként kezelni, mert számos szempontból túlnő azon, amit Európában terrorizmus alatt értettünk, mint például a Vörös Brigádok, a Vörös Hadsereg Frakció, az IRA vagy az ETA esetében.

– Milyen mértékben roppant meg a Hamász, és ki fogja irányítani Gázát? A Fatah, amely onnan kiszorult, kaphat-e szerepet, vagy marad a Hamász befolyása?

– A 20 pontos béketerv szerint a Hamász nem vállalhat politikai szerepet a későbbiekben. A terv amnesztiát ígér azoknak, akik hajlandók letenni a fegyvert és eltávolodni a politikai folyamattól. Ugyanakkor még rengeteg a bizonytalanság. A lefegyverzés kérdése például továbbra is tisztázatlan. A Hamász korlátozott nyitottságot mutatott, és azt jelezte, hogy az offenzív fegyverek terén hajlandó engedményeket tenni, de valószínűleg nem gondol teljes lefegyverzésre.

A nagy kérdés, hogy mit értenek offenzív fegyverek alatt, ezt a tárgyalópartnerek és ők maguk is másképp definiálhatják.

Egyes értelmezések szerint ez a kis és közepes hatótávolságú rakétákat jelenti, de nem tartoznak ide a könnyűfegyverek. A teljes körű lefegyverzés viszont ezekre is kiterjedne, és ezzel a Hamászt katonai és politikai értelemben is súlytalanná tenné. Hogy ez a folyamat miként zajlik majd, arról nagyon kevés információ van. A korábbi konfliktusok esetében, például az északír békefolyamatban, egy nemzetközi bizottság diszkréten dokumentálta és felügyelte a fegyverek megsemmisítését. Ez évekig tartó, bizalomépítő folyamat volt, és végül többé-kevésbé sikeresnek bizonyult. Ehhez azonban megfelelő politikai háttér kellett. Az, hogy ez Közel-Keleten is megvalósul-e, erősen kérdéses.

– Mennyiben volt minta az északír modell ennél a megállapodásnál, és mennyire reális ez egy teljesen más kulturális és politikai környezetben?

– Technikailag valószínűleg jelent némi mintát, főleg abban, ahogyan végrehajtanák a dokumentált lefegyverzést. Politikai szempontból viszont teljesen eltérő modellről kell beszélnünk, amelynek a részletei valószínűleg menet közben alakulnak majd ki. Hogy ez mennyire lesz sikeres, majd kiderül.

– Ki mit ért el ezzel a háborúval? Van győztes, és van vesztes?

– Izrael esetében a gázai háború lehetőséget teremtett az iráni befolyás jelentős gyengítésére. Gondolok itt a Hezbollah elleni sikeres vezetés-eltávolító akcióra, valamint arra, hogy Libanonban is politikai előrelépés történt a Hezbollah lefegyverzésének irányába, bár még messze a végkimenetel. Az Iránnal folytatott közvetlen összecsapásból, amerikai segítséggel, Izrael katonailag jól jött ki, bár az sem zárult le teljesen. Gázában pedig két év után sikerült megoldani a túszkérdést, ami az izraeli társadalomban rendkívül érzékeny ügy volt, és Netanjahu számára politikailag is kellemetlen. Hogy a békét politikailag miként értékelik majd Izraelben, nyitott kérdés, hiszen a kormánykoalíció szélsőségesebb tagjai nem feltétlenül örülnek ennek. Középtávon akár kormányválság sem kizárt, és jövőre választások is lesznek Izraelben, ami tovább bonyolítja a helyzetet. Ami a palesztinokat illeti: 2023 előtt a palesztin ügy háttérbe szorult, a korábbi háborúk levették a napirendről.

Most viszont több európai ország is elismerte a palesztin államot.

A szaúdi–izraeli normalizáció ugyanakkor bizonytalan helyzetbe került, mivel Szaúd-Arábia korábban azt jelezte, hogy csak egy palesztin állam létrejötte után normalizálná kapcsolatait Izraellel. A Hamász bár súlyos veszteségeket szenvedett, vezetési képessége megrendült, politikailag nemzetközi téren mégis tudott eredményeket elérni. Kérdés, hogy képes lesz-e ezeket a jövőben kiaknázni.

– És Irán, amelyik szintén komoly szerepet vállalt a konfliktusban?

– Irán nem jött ki jól ebből a helyzetből. Meggyengült, állami szövetségese már nincs, az egyetlen, az Asszad-rezsim volt. A proxyhálózat, a Hezbollah, a Hamász és a húszik, különböző mértékben rendültek meg. Ezzel az iráni elrettentő potenciál is jelentősen csökkent. A 12 napos háborúból katonailag mindenképpen vesztesként került ki. Politikai értelemben volt ugyan egy rövid fellángolás, a társadalom egy ideig összezárt, de a gazdasági problémák továbbra is súlyosak. Az európai hatalmak a 2015-ös nukleáris megállapodás keretében újra életbe léptették a szankciókat, fokozva a nyomást az iráni gazdaságra. Így Irán a 2023-as helyzethez képest jóval gyengébb pozícióban van.

– Vannak-e olyan felek, akik kifejezetten ellenérdekeltek a békében, akár Izraelben, akár az ellenségei között, és próbálhatják megtorpedózni azt?

– Minden oldalon vannak ilyenek, de jelenleg nincs jó pozíciójuk. A Hamász oldaláról nézve a Gázai övezet nagy része romokban van, az ellátás rossz, és a külső segítségre szorulnak, amit csak az egyezmény betartásával kaphatnak. Hosszabb távon nehéz megjósolni, milyen álláspontot vesznek fel, de

a vezetői veszteségek miatt a szervezet belső fegyelme is megrendülhetett.

Valószínűleg igyekeznek majd újjászervezni magukat. Izrael részéről az amerikai szerepvállalás is megváltozott. A Biden-kormány puhább volt, Trump viszont erőteljesebb nyomást gyakorolt Izraelre, és most egyértelműen a háború lezárását szorgalmazza. Beszédeiben is hangsúlyozza, hogy ez egy tartósnak szánt béke, és Izraelnek figyelembe kell vennie, hogy egy újabb konfliktus negatívan hathat az amerikai–izraeli kapcsolatokra.

– Trump nyilván azt szeretné, hogy ez tartós béke legyen, de reálisan nézve mi az esélye annak, hogy valóban az is legyen?

– Az eddigi tűzszüneteknél az első fázis mindig jól működött, jellemzően a túszok szabadon engedése és a fogolycsere időszakában. Később viszont sokszor visszatért a háborús helyzet. Most is nyitott a kérdés, hogy mi lesz a folytatás. Nehéz bármit is előre megmondani. Az amerikai adminisztráció hozzáállása változott, és kérdés, mennyire tudják biztosítani a nemzetközi támogatást, például a békefenntartók és az újjáépítés terén. A tűzszünet felügyeletéről is kevés információ van: szó van egy többnemzetiségű, néhány száz fős megfigyelőcsoport kiküldéséről, de

a jogköreik, beszámolási kötelezettségük és a szankcionálás módja egyelőre ismeretlen. Pedig ezek nélkül nehéz fenntartható tűzszünetet elképzelni.

– Orbán Viktor hogyan került Sharm el-Sheikhbe? Miért hívták meg?

– Valóban, és én sem látom pontosan a hátterét. A magyar–izraeli kapcsolatok jók, valószínűleg ennek köszönhető a meghívás.

– Vagy Trump részéről gesztus Orbán felé a választások előtt?

– Ezt sem lehet kizárni. A magyar–amerikai–izraeli viszonyrendszerben ritka az ilyen közös megjelenés, itt most csak találgatni lehet.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Szent-Iványi István: Szijjártó Péter esetében az EU-val szembeni kémkedés, Orbán Viktornál a hatalommal való visszaélés vádja merülhet fel
A külpolitikai szakértő egy interjúban beszélt arról, hogy az Orbán-kormány alatt zajlott ügyeknek milyen büntetőjogi következményei lehetnek. A vitnyédi menekülttábor tervével kapcsolatban azt mondta, teljesen nyilvánvaló, hogy a Fidesz „erkölcstelen politikai eszközként” akarta felhasználni a választási kampányban, és egyúttal kiélezni a viszonyt az Európai Unióval.


A Klikk TV Mélyvíz című műsorában volt vendég Szent-Iványi István külpolitikai szakértő volt, aki a vitnyédi menekülttábor körül kirobbant botrányt és annak politikai következményeit elemezte. Szent-Iványi István szerint a történet nehezen értelmezhető, de az a része, hogy az Orbán-kormány az Európai Uniót akarta átverni, számára teljesen hihető. Úgy véli, az előző kormány úgy akart tenni, mintha teljesítené az Európai Bíróság döntését, amely előírta egy befogadóállomás létrehozását a 2016-ban bezárt táborok helyett. A szakértő szerint a terv az volt, hogy létrehoznak egy létesítményt, amit menekülttábornak lehet nevezni, de mivel az az osztrák határtól mindössze 5 kilométerre van, az odaérkezőket azonnal „át is fogják terelni”.

Szent-Iványi szerint ez a fajta hozzáállás belefér abba a jellemtelenségbe, amit a kormány a témában tanúsított. Azt azonban sokkal felháborítóbbnak tartja, hogy a magyar közvéleményt is megtévesztették, hiszen az utolsó pillanatig tagadták a táborépítés tényét.

Szerinte az egész menekültügyet 2015 óta politikai eszközként használta az Orbán-kormány, hogy megvezesse a magyar állampolgárokat. „Ebben az ügyben gondosan ügyelnek arra, hogy egyetlen igaz mondat ne hangozzék el a részükről, és hát ez is ebbe a körbe tartozik bele” – tette hozzá.

A szakértő úgy látja, a kormány ezzel a trükkel akarta elkerülni a napi egymillió eurós büntetést. A titkos kormányhatározatban szerinte van egy különösen érdekes mondat, amely arról szól, hogy a kabinetnek érdeke kiélezni a migrációs vitát az Unióval a 2026-os választások előtt.

„Teljesen nyilvánvaló itt is, hogy egy erkölcstelen politikai eszközként akarták ezt felhasználni a választási kampányban, kiélezni a viszonyt az Unióval”

– fogalmazott. Ezt a helyzetet ahhoz hasonlította, amikor a Szijjártó Péter és Szergej Lavrov közötti beszélgetések részletei napvilágot láttak. Azt mondta, bár a szoros magyar-orosz kapcsolat ismert volt, a konkrétumok megdöbbentőek voltak.

„Azzal, hogy Szijjártó Péter Lavrovval milyen módon enyeleg és hogyan beszél, az mégiscsak megdöbbentő volt és megrázó” – mondta, hozzátéve, hogy a szervilis és visszataszító mód, ahogy a kommunikáció zajlott, döbbenetes volt.

Szent-Iványi István egyetértett azzal a felvetéssel, hogy kormányváltás nélkül ezek az ügyek sosem derültek volna ki, és a kabinet ugyanúgy folytatta volna a hazudozást. Felidézte, hogy 2022-ben, amikor kiderült, hogy az orosz titkosszolgálat bejutott a Külügyminisztérium informatikai rendszerébe, Szijjártó Péter kampányhazugságnak nevezte a hírt. Amikor később bizonyíték került elő, a miniszter szerinte szemérmetlenül tovább hazudott. A szakértő szerint a Fidesz még a választási vereség után sem nézett szembe a hibáival, ahogy az a párt kongresszusán is látszott.

„Még a vereség után sem változtattak semmin, ott sincs semmi őszinte szembenézés, hát miért változtattak volna, hogyha győznek?” – tette fel a kérdést.

A külpolitikai szakértő szerint bizonyos ügyeknek büntetőjogi következményei is lehetnek. Úgy gondolja, Szijjártó Péter esetében egyértelműen fennáll a felelősség az EU-val szembeni kémkedés és külső erőkkel való együttműködés vádja miatt.

„Ezt Szijjártó Péter tankönyvszerűen megvalósította, és erre ott vannak a bizonyítékok, a beszélgetések. Belső információkat kiadott, dokumentumokat átadott, tehát ez tiszta ügy” – jelentette ki.

Egy másik ilyen ügynek az aranykonvoj-botrányt nevezte, amely szerinte akár Orbán Viktor személyes felelősségét is felvetheti.

„Könnyen lehet, hogy itt például Orbán Viktor személyes felelőssége is felmerül, mert többen ezt mondják, hogy tőle eredt, és ez hatalommal való visszaélés” – állította.

Az interjú kitért a migrációs paktumra is, amelyet a Tisza-kormány a jelenlegi formájában elutasít. Szent-Iványi István ezt úgy értelmezi, hogy a kormány kiutat keres, hasonlóan a lengyelekhez, akik a belarusz határon kialakult helyzet miatt kaptak kivételt. A teljes elutasítást azonban nagyon rossz lépésnek tartaná. „Ennek a megítélése most egyre inkább olyanná válik, hogy ez nem egy egyszerű kötelezettségszegési eljárás” – figyelmeztetett. Elmondása szerint az EU-s szerződés negyedik cikkelye kimondja a tagállamok jóhiszemű és lojális együttműködési kötelezettségét, aminek megsértése akár a költségvetési források teljes megvonásával is járhat.

Úgy látja, a Tisza-kormány a három lehetséges opció – menekültek befogadása, pénzügyi hozzájárulás vagy technikai segítségnyújtás – közül az utóbbit választaná, de félnek attól a kitételtől, hogy ehhez találniuk kell egy olyan országot, amely igényli a segítséget.

Szent-Iványi szerint ettől nem kellene annyira tartani. „Mi magunk is külső ország vagyunk. Ugye Ukrajna és Szerbia vonatkozásában külső határt védünk, tehát önmagában a mi határainknak a védelme is az Európai Unió külső határainak a védelmét jelenti” – érvelt. Felhívta a figyelmet arra, hogy

Magyarország az előző kormány miatt nagyon rossz helyzetbe került, és ha az új kabinet is ugyanazt az utat követi, nehéz lesz elkerülni a súlyos következményeket.

Kiemelte, hogy a kvóta szerinti pénzügyi hozzájárulás is sokkal olcsóbb lenne, mint a jelenlegi büntetés. „Ez sokkal kisebb összeg, mint amit most folyamatosan már levontak tőlünk, tehát el is ment ebből 600 millió” – mondta.

A teljes beszélgetés:

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Autósüldözés Rogán Cecíliával,10 ezer eurós tonhal-szusi és Orbán rivalizálása a putyini vagyonnal - Tóth Ildikó újabb részletek osztott meg a NER-luxusról
A Cápák között befektetője újabb elképesztő történeteket osztott meg a NER belső világáról. Azt is elmondta, szerinte feltűnően nem mennek sehová a NER-esek és a NER-feleségek a kormányváltás óta, inkább otthon diskurálnak az ügyvédjeikkel a jövőről.


„Nemcsak jártam NER-es milliárdos ingatlanjában, hanem Tiborczéktól vettünk egy több milliárdos ingatlant az Andrássy úton” – hangzott el Tóth Ildikótól Dull Szabolcs Ötpontban című műsorában.

A luxusingatlan-befektető, akit a közönség az RTL Cápák között című műsorából ismerhet, azt állította, egy cég megbízásából vásárolták meg a 650 négyzetméteres lakást, amit korábban üzemeltetésre használtak. A lakás belső tereiről az üzletasszony részletesen is beszélt.

„Ezen a lakáson is az látszott, hogy itt nincsenek anyagi határok.”

Tóth Ildikó beszámolt arról is, hogy barátainak „oligarcha-túrákat” szokott szervezni, és egy ilyen alkalommal feszült helyzetbe került Rogán Cecília körülbelül tízmilliárdosra becsült háza előtt. Miután lefotózta az ingatlant, elmondása szerint megjelent mellettük Rogán Cecília, majd miután továbbhajtottak, követte őket.

„Beállt mögénk, és elénk vágódott egy nagy Mercedes-dzsip, és elkezdtek belőle kiszállni az emberek, én gázt adtam, mert úgy gondoltam, hogy nincs közös témánk, úgyhogy nem beszélünk meg semmit.”

Az interjúban több más, a NER-luxus világába tartozó történetet is megosztott. Hatvanpusztát egy indokolatlan, 100 szobás, Versailles-i kastély hangulatát idéző birtokként írta le, ami szerinte nem több, mint

„rivalizálás a putyini vagyonnal”.

Beszélt egy titokzatos, olasz Alpokban található villáról is, amelynek felújításakor a megbízó egyetlen utasítása az volt, hogy „teljesen mindegy, hogy mennyit fog költeni, mert a legszebb legyen”. Bár a sajtó ezt az ingatlant Orbán Viktorhoz köti, Tóth csak annyit tud, hogy mivel a villának magyar házvezetőnője van, valószínűleg magyar tulajdonosé.

Mészáros Lőrincről pedig egy erős véleményt fogalmazott meg.

„Ez az ember nem milliárdos, ez az ember egy nagyon megbízható fiú.”

Tóth azt is elmondta, hogy a kormányváltás óta feltűnően rejtőzködnek a NER-oligarchák, pedig korábban olyan felesleges fényűzésre is volt példa, mint a most következő történet:

„A NER-esek és a NER-es feleségek eltűntek mindenhonnan a kormányváltás után. Nincsenek az utcán, nincsenek az éttermekben, nincsenek partik. Régebben rengeteg olyan parti volt, ahol hatalmas bulikat rendeztek a saját villáikban, és ezt feltöltötték a social mediába. Úgy képzeld el, hogy egy 10 ezer eurós tonhalat felszeleteltek szusinak, megérkezett a hatalmas tonhal, jöttek a japán séfek, feldolgozták, videóra vették, és ezt a barátaikkal visszanézhették később” - részletezte az üzletasszony, aki szerint most mindenki otthon ül és a jogászaival beszélget, hogy hogyan tovább.

„Most egy picit elment a kedvük a fotózástól” - jegyezte meg.

Nemrégiben derült ki, hogy Tóth Ildikó volt az, aki saját elmondása szerint 2022 tavaszán elkezdett információkat és fotókat küldeni Hadházy Ákosnak a NER-közeli feleségek fényűző életmódjáról. Az üzletasszony ezt azzal indokolta, hogy a kézzelfogható rongyrázás sokkal jobban megragadja az emberek figyelmét, mint a bonyolult korrupciós ügyek.

A teljes beszélgetést itt lehet megnézni:

Nemrég a HVG-nek adott interjút, ahol kifejezetten a NER-feleségek, köztük Matolcsy Ádám neje, és Rogán Barbara luxizását részletezte:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
„Borítékban átadott készpénz, ajándékok” – Panyi Szabolcs szerint így is támogatták orosz ügynökök a magyar kormánymédia embereit
Az oknyomozó újságíró szerint a közvetlen anyagi juttatás is része volt annak a támogatási rendszernek, amellyel orosz és kínai hírszerzők segítették a kormánymédia munkatársait.


Panyi Szabolcs oknyomozó újságíró a bejegyzésében nemzetbiztonsági forrásokra hivatkozva arról írt, hogy a magyar hatóságok ismerték a kormányközeli szereplők és külföldi hírszerzők viszonyát.

„Több magyar nemzetbiztonsági forrás is arról beszélt nekem, hogy a magyar szolgálatok az elmúlt években észlelték és feldolgozták számos olyan személy orosz és kínai titkosszolgálati kapcsolatait, akik az Orbán-rezsim ismert propagandistáiként dolgoztak” - írta a közösségi oldalán.

„Ezek a kapcsolatok sokszor tartalmi befolyásolást jelentettek diplomatafedésben dolgozó hírszerzők részéről, sőt olykor közvetlen támogatást is: ajándékokat, szakmai utakat, különféle fizetett megbízásokat, vagy akár borítékban átadott készpénzt.”

Az újságíró szerint ezek az esetek túlléptek egy kritikus határon, amit egy szövetségesi rendszerben lévő ország még elnézhetne. „A kapcsolat túlment azon, amit egy normális EU/NATO tagállamban még tolerálhatónak lehetett volna tekinteni.”

A határozott fellépés mégis elmaradt, aminek Panyi szerint politikai okai voltak. Úgy látja, a szolgálatok azért nem tudtak hatékonyan intézkedni, mert a propagandisták által terjesztett, Moszkva és Peking érdekeit szolgáló tartalmak egybeestek a kormány politikai céljaival.

„Ezek a propagandisták többek között a Magyar Nemzetnél, a Pesti Srácoknál, a Demokratánál, illetve korábban a Magyar Hírlapnál dolgoztak.”

Panyi arra is felhívja a figyelmet, hogy a kormánypárti médiabirodalom közelmúltbeli leépítései után ezek a személyek még szorosabbra fűzhetik a kapcsolatot külföldi megbízóikkal. „Borítékolható, hogy lesznek olyanok, akik pénzügyi és ideológiai okokból továbbra is Moszkva vagy Peking érdekeinek megfelelően próbálják majd befolyásolni a magyar nyilvánosságot – csakhogy már nem a magyar, hanem sokkal direktebb módon az orosz és a kínai állam szárnyai alatt.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Krekó Péter: Ezért nem adhat felmentést a „parancsra tettem” az Orbán-rendszer kiszolgálóinak
A szociálpszichológus szerint az Orbán-kormány nem volt klasszikus autoriter rendszer, így a propagandagépezet működtetői nem hivatkozhatnak kényszerre. A szakértő úgy véli, az államszervezetből fel lehetett volna állni, de ezzel a lehetőséggel az elmúlt 16 évben nagyon kevesen éltek.
F. O. - szmo.hu
2026. június 19.



Két hónappal a kormányváltás után a magyar társadalom még mindig bizonytalan abban, hogyan viszonyuljon az elmúlt 16 évhez, erről beszélt Krekó Péter szociálpszichológus a Telexnek adott interjúban. Szerinte miközben egyesek a feszültségek csillapítását és a jövőre való koncentrálást sürgetik, a kutatások egyértelműen azt mutatják, hogy elsöprő társadalmi igény van az elszámoltatásra és a vagyonvisszaszerzésre, különösen a korrupciós ügyek kapcsán. Úgy véli, erre komoly demokratikus felhatalmazás van, ami nemcsak pragmatikus, de morális megtisztulási szempontból is fontos.

Ugyanakkor hozzátette, hogy a jogi folyamat nem lesz egyszerű, mivel az ügyészség és a Kúria a jelenlegi vezetéssel nem lesz a kormány szövetségese ebben. Krekó szerint a gyűlöletkeltéshez hasonló politikai visszaélések terén is jogos elvárás a felelősségre vonás, különösen, hogy a rendszerváltáskor ez elmaradt. Azt a gondolatot, hogy a „boszorkányüldözés” abbahagyása vezet a békéhez, magasztosnak, de ebben a helyzetben helytelennek tartja. „De a rendszerszintű jogi és politikai normasértések korszakát követően ez azt jelentené, hogy az elit és a társadalom szemet hunyna a bűncselekmények fölött” – fogalmazott.

A szociálpszichológus óvatosságra intett az egyéni politikai traumák társadalmi szintre emelésével kapcsolatban, ugyanakkor megjegyezte, hogy a fél ország valamilyen mértékben traumatizált, és a trauma nem múlik el a hallgatással.

Ezért is tartja fontosnak, hogy a felelősséget ne kenjék el egy üres megbékélésretorika jegyében. „Egy ilyen helyzetben a gyors túllépés alapvetően az elkövetők érdekeit szolgálja” – jelentette ki.

Hozzátette, a gyógyulás nem egy csendes folyamat. „A traumafeldolgozás törvényszerűen hangos, konfliktusos, fájdalmas folyamat, amiben a szenvedés nem öncélú, hanem azt a célt szolgálja, hogy mindez ne történhessen meg újra” – mondta. Krekó Péter kitért arra az új jelenségre is, hogy a rendszer korábbi kiszolgálói egyre gyakrabban szólalnak meg a nyilvánosságban, jellemzően önmentegető módon. Bár az ő perspektívájuk megértése is fontos, szerinte az áldozatokét még nem hallottuk eleget, és határt kellene szabni a nyilvános „gyóntatószékeknek”.

„Nem lenne szerencsés, ha az elkövetők önmentegető narratívái dominálnák a nyilvánosságot – még ha sokszor izgalmasabb is az ő magyarázataikat hallgatni”

– figyelmeztetett.

A korábbi rendszer szereplőinek médianyilvánossága kapcsán Krekó különbséget tett a volt állami vezetők és a kommunikációs gépezet alkalmazottai között. Míg előbbieket szerinte meg kell szólaltatni, és szembesíteni kell őket a döntéseikkel, utóbbiak esetében problémásabbnak látja, ha kevés szembesítés mellett mondhatják el a saját narratívájukat. Úgy véli, ez a cselekedeteiket túl emberinek láttathatja, holott azok amorálisak voltak. A propaganda eltűnésével és a kormánymédia-termékek összeomlásával párhuzamosan szerinte most kedves arcú emberek magyarázzák a bizonyítványukat, ami a gyors megbocsátás felé mutat.

„Mindez a nagyon gyors megbocsátás irányába mutat, pedig szerintem az indulatok szításában és gyűlöletkeltésben aktív szerepet játszó szereplők esetében ez nem indokolt”

– szögezte le. A szociálpszichológus szerint a felelősség megállapításánál nem szabad megállni a legfelsőbb szinten, és csak Rogán Antalra, valamint néhány vezetőre hárítani mindent. „Érdemes elkerülni azt is, hogy minden felelősséget csak a legfelsőbb szintekre vetítünk, és csak Rogán Antalt és néhány köztévés igazgatót nevezünk meg bűnösnek” – mondta. Álláspontja szerint a propagandagépezet közép- és alsóbb szintjein elkövetett tettekről is beszélni kell.

Krekó Péter kifejtette, hogy

az Orbán-rendszer egyfajta információs autokrácia volt, amely az információk rendszerszintű manipulációjával tartotta fenn magát.

Fontosnak tartja megérteni, hogy ez nem volt klasszikus autoriter rendszer. „Senkit nem kényszerítettek arra, hogy a gyűlöletkeltésben részt vegyen, senkinek sem fogtak pisztolyt a fejéhez annak érdekében, hogy a propagandát szolgálja” – hangsúlyozta. Bár voltak kényszerítő eszközök, azok nem a középosztályt sújtották elsősorban.

„Ezért sem adhat felmentést, amire a Harmadik Birodalom bukását követően sokan hivatkoztak: »parancsra tettem«” – vonta le a következtetést.

Szerinte az államszervezet szinte bármely részéből, így a propagandaintézményekből is fel lehetett állni. „Őszintén szólva ezt nagyon kevesen tették meg az elmúlt 16 évben” – tette hozzá.

A „boszorkányüldözés” vádjára reagálva Krekó elmondta, hogy a kormányváltáshoz vezető két legfontosabb érzelem a harag és a remény volt, a harag pedig a változás fontos katalizátora. Bár ennek nem szabad korlátlan utat engedni, a közvélemény morális felháborodásának kifejezését legitim demokratikus eszköznek tartja. A magyar politikára jellemző „törzsi logikai gondolkodás” veszélyére is felhívta a figyelmet, amely a saját oldalon megbocsátó, míg az ellenféllel szemben kíméletlen. „Míg valaki egy normasértést a saját oldalán megbocsáthatónak, sőt kívánatosnak tart, a másik oldallal szemben sokkal kevesebbet enged meg” – magyarázta. Úgy látja, a Fidesz összeomlásával a hatalommal való visszaélés veszélye fennáll, de az új kormány részéről lát olyan gesztusokat, amelyek ez ellen hatnak.

Krekó a Fidesz szembenézésének teljes hiányát látja.

„Egy-két kritikus hangon kívül nem hallottunk érdemi önreflexiót a Fidesz oldaláról, Orbán Viktor továbbra is a globális összeesküvéssel magyarázza a vereségét”

– állapította meg. Ezzel szemben az új kormány tett gesztusokat, például Magyar Péter bocsánatot kért a rendszer bűneiért. Orbán Viktor stratégiája szerinte ennek pont az ellentettje. „Orbán »dolgozatának« üzenete: az irány jó volt, csak nem mentünk elég messzire” – foglalta össze. A szociálpszichológus úgy gondolja, Orbán a saját politikai stílusának foglyává vált, érzéketlen lett a társadalmi hangulatváltozásokra, és a Fidesz népszerűségének zuhanása részben az önreflexió hiányának köszönhető.

Krekó Péter személyes érintettként elmondta, senki nem kért tőle bocsánatot a Covid-járvány alatti lejárató kampány miatt, de ezt nem is várja el. Fontosabbnak tartja a miniszterelnöki bocsánatkérést, bár szerinte az állam név szerint is bocsánatot kérhetett volna a Szuverenitásvédelmi Hivatal által meghurcoltaktól. A rendszer alsóbb szintjein dolgozók felelősségével kapcsolatban konkrét javaslata is van.

„Én elképzelhetőnek tartanék például egy külön szabályozást arra, hogy a gyűlöletkeltésben élen járó közmédia és más médiaorgánumok bizonyos feladatokban részt vevő munkatársai egy ideig ne dolgozhassanak az államigazgatásban vagy a nyilvánosságban”

– vetette fel. Véleménye szerint aki aktívan részt vett az információs hadviselésben, annak szembe kell néznie a következményekkel.

„Aki aktív munkát végzett az ország polgárai elleni információs hadviselésben, és civilek ellen fordította ezeket az információs fegyvereket, az nézzen szembe a következményekkel” – mondta.

A szociálpszichológus szerint az Orbán-rendszerrel való szembenézés elmulasztása illeszkedne a feldolgozatlan magyar traumák sorába, de hangsúlyozta, hogy ez a rendszer morálisan nem eshet egy megítélés alá a gyilkos diktatúrákkal. Úgy látja, a rendszer fenntartásában a magyar társadalomnak is volt felelőssége. „Ezért szerintem a rendszer fenntartásában is volt a magyaroknak társadalmi felelősségük” – jelentette ki, hozzátéve, hogy mindenkinek érdemes elgondolkodnia a saját felelősségén. Timothy Snyder „előzetes behódolás” fogalmát idézve arról beszélt, hogy sokan feleslegesen engedtek a hatalomnak. „Magyarország ennek az előzetes behódolásnak az állapotában volt. Tudom, hogy ez nem egy népszerű nézőpont, mert egyszerűbb a Fidesz túlhatalmára fogni mindent” – mondta.

A jövőre nézve a legfőbb tanulságnak a hatalommal szembeni bátor kiállást tartja. „A tanulság szerintem az, hogy ne próbáljunk megfelelni előre a hatalom akaratának, és ne féljünk kritikusak lenni” – fogalmazott. Szerinte az Orbán-kormány alatt a társadalom megtanulta, hogy lehet hatása az ellenállásnak. Ezt a kritikai attitűdöt a jövőben is meg kell őrizni, mert ez a záloga annak, hogy

az alattvalói mentalitásból egy tudatos polgári mentalitásba lépjünk át.

„Ha ellent merünk mondani a hatalomnak, egy fejlettebb, jobb társadalomban élhetünk” – zárta gondolatait.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk