SZEMPONT
A Rovatból

Jöhet-e egy újabb gazdasági világválság? – a K&H Bank vezető elemzőjével beszélgettünk

Németh Dávid szerint túl lett pörgetve egy kicsit a világ, és bizonyos, hogy változások jönnek. A magyar bankrendszer azonban sokkal jobb helyzetben van, mint 2008-ban volt.
Fischer Gábor - szmo.hu
2023. április 06.



Az amerikai bankrendszer újabb sokkot élt át, amikor több nagy bank is csődbe ment nemrég. A bankcsődök nemcsak az Egyesült Államokat, hanem az egész világot is érintik, hiszen a globális pénzügyi rendszer összefonódott és törékeny. Ráadásul nem sokkal ezután kiderült, hogy a svájci Credit Suisse is nehéz helyzetbe került, amire rendkívül idegesen reagáltak a piacok. Vajon lesz-e ebből nagy válság, mint 2008-ban? Milyen hatása lesznek mindennek a gazdaságra, a politikára és a társadalomra? Németh Dávidot, a K&H Bank vezető elemzőjét kérdeztük a jelenlegi helyzetről, a várható forgatókönyvekről.

– A Credit Suisse összeomlásának voltak előjelei? Várható volt, hogy ez fenyeget?

– Nagy általánosságban volt rá esély, hiszen amikor lassul a gazdaság, vagy akár recesszió van, akkor megnő az esélye annak, hogy egy-egy banknál a nem teljesítő hitelállomány elkezd nőni, és ez problémákat hozhat azoknak, akik amúgy is veszteségesek voltak. Ennek ellenére ez összességében meglepetés volt. Nem számított rá senki, egyelőre nem is tűnik rendszerszintű problémának.

– Mégis, akkor mi az oka, hogy ennyire a figyelem középpontjába került, ha nem rendszerszintű a gond?

– Azért, mert Amerikában volt olyan bank, amelyik csődbe ment, és ilyenkor a piac elkezdi vizsgálni, hol lehet még probléma. Ha visszatekintünk az elmúlt pár évre, akkor

a Credit Suisse esetében már jó ideje nem egy sikeres bankról beszélünk. Többször veszteséges volt, voltak rossz hitelei, még bírságot is kellett fizetnie.

A teljes igazság az, hogy nem volt csődben a bank, inkább annak a veszélye volt meg, hogy a kialakult helyzet miatt az ügyfelek megrohanják, és tömegesen elkezdik kivenni a pénzüket. Azt viszont nehéz lett volna kezelni. Azért kellett gyorsan rendezni a helyzetét, hogy ne alakuljon ki bizalmatlanság a teljes bankszektorral szemben.

– És ez sikerült? Mert elég idegesen reagált mindenki.

– Mert van egy nem annyira régi negatív tapasztalat 2008-2010-ből, hogy mekkora problémát tud okozni, ha megbicsaklik a bizalom a pénzügyi rendszerben.

– Mennyire megalapozott ez a félelem?

– Azt látom, hogy elég gyorsan és jól reagáltak a hatóságok eddig a jelenlegi helyzetre azzal, hogy például jegybanki oldalról óriási likviditási keretet nyitottak meg.

Ez fontos elem, ha azt látják a betétesek, hogy ha akarnak, hozzá tudnak jutni a pénzükhöz, tehát nem kell menekülni.

Ez már önmagában tudja nyugtatni a kedélyeket, illetve az is, hogy van mögötte egy erős tőketulajdonos, aki ha szükség van rá, tudja fedezni a költségeit az adott banknak. Ezek mind-mind megnyugtatólag hatnak.

– Egy ideje fel-felröppennek olyan cikkek, hogy készülőben van egy 2008-as válsághoz mérhető krízis, ehhez képest meglepően jól túléltük 2022-t, amikor egy háború szakadt a nyakunkba, és még a Covid utóhatásai sem simultak el. Segítsen megérteni, így van? Egy vulkán tetején ücsörgünk, ami ki-ki akar törni, vagy a helyzet ennél szofisztikáltabb?

– Nézzük kicsit messzebbről a történetet. A 2008-09-es válságot úgy-ahogy kezeltük. A jegybankok biztosítottak egy 0 százalékos kamatkörnyezetet, sok pénzt tettek a rendszerbe, aztán a kormányok is ugyanezt tették. Tehát nőttek az adósságok, egyre nagyobb adósságállományok halmozódtak föl, amit valahonnan utána finanszírozni kell. Az adósság, ha megrendül a bizalom abban, hogy azt tudja-e majd valaki finanszírozni, akkor nagy problémát okozhat. Továbbá az emelkedő kamatkörnyezet megemeli az adósságterhet.

Ezek mind-mind olyan kockázatok, amik elvezethetnek oda, hogy újabb gazdasági válság jöhet.

Más típusú, mint az előző volt. Nagyon megemelkedtek az ingatlanárak a világban. De emelkedett a részvények ára is, és legutóbb az alapanyagáraktól kezdve az energiákon keresztül minden. Ezek azt sugallják, hogy túl lett pörgetve egy kicsit a világ, ennek egy eleme az is, hogy az infláció is megjelent. Egy idő után ez nem tartható. A munkaerőpiacra ha ránézünk, teljes a foglalkoztatás, nagyon alacsony a munkanélküliségi ráta. Tehát összességében van egy túlpörgetett gazdaság, magas adósságszinttel. Kérdés, hogy meddig tud mindez így fennmaradni.

Németh Dávid

Egyszer ugyanis csak el kellene kezdeni leépíteni az adósságokat. Például jelentős részben a jegybankok finanszírozzák az államokat. Vásároltak egy csomó kötvényt a piacokról, és ezzel finanszírozták az államadósságot. Ugyanígy a bankrendszerben is rengeteg állampapír van, ezek is finanszírozzák az államadósságot, hogy egyáltalán ez a rendszer működni tudjon. Továbbá, ha ránézünk Kínára, ők is folyamatosan nyomják ki a hiteleket. A tavalyi és a tavalyelőtti évben az ingatlanpiaccal is gondok voltak, hosszú hónapokon keresztül csökkentek az ingatlanárak, vagy akár a tranzakciószámok. Ezek a feszültségek azt sejtetik, hogy ebből ki tud alakulni egy válság, egy átrendeződés. A tavaly elindult kamatemelési ciklus is növelte ennek az esélyét. Azt látjuk tehát, hogy az emberek vásárlóereje már csökkent az elmúlt 4-5-6 hónapban, a gyorsan dráguló termékek miatt romlik az életszínvonal.

Ha úgy nézzük, akkor már van egyfajta válság, amiben benne vagyunk. Itt az a kérdés, hogy ez mennyire eszkalálódik.

– Akkor nézzünk egy realista prognózist. Mit lát, hogy mi ennek a legvalószínűbb kifutása?

– Nehéz egy forgatókönyvben gondolkodni. Ha csak az elmúlt négy-öt hónapot nézzük, a tavalyi őszi előrejelzések elég pesszimisták voltak, az energiakrízis miatt nagy recesszióra számítottak. Aztán az év eleje meg optimizmusba csapott át, csökkenni kezdett az infláció. Pár héttel később megint arról kezdtek beszélni, hogy az infláció mégsem lassul, szigorúbb politika kell, és most jöttek ezek a banki események. Sok-sok kérdőjel van folyamatosan. Én azt gondolom, látva, hogy még mindig munkaerőhiány van a fejlett világban, hogy valószínűleg elkerülhető a következő egy-másfél évben az, hogy mély recesszió legyen. Inkább egy elnyúló, stagnáló időszak jön. Egyelőre az látszódik, hogy a kormányok kevésbé elkötelezettek az infláció leszorítása mellett, mint a jegybankok, ami elnyújthatja ezt az egész történetet, és akkor sokáig magas kamatot kell fenntartani. De az sem kizárható, hogy ennek ellenére is recesszió lesz, vagy leesik az infláció. Tehát sok-sok forgatókönyv van, szerintem nagyon lassú növekedés a valószínű.

– Nálunk megtörténhet, hogy hirtelen nehéz helyzetbe kerül egy bank?

– Összességében a magyar bankrendszer erős, egészséges hitelezési- és mérlegadatokkal rendelkezik, és a pénzintézetek működési mutatói még a 2008-as válságidőszakhoz képest is megbízható és robusztus képet mutatnak. A háború kitörése után a Sberbank ugyan bajba került, de nem azért, mert maga a bank problémás lett volna, hanem azért, mert a kihelyezett pénzeit nem kapta vissza, mert be lettek fagyasztva.

– Mitől erős a magyar bankrendszer?

– Nagyon megégette magát 2008-2009-ben a lakosság is, a magyar bankrendszer is. A lakosság hitelállománya kicsi, nemzetközi összehasonlításban is, és a magyar GDP-hez képest is alacsony. Korántsem akkora, mint mondjuk 2008-ban, és a fedezeti háttere is egészségesebb.

Az devizahitelek kikerültek, nagyon sok a fix kamatozású hitel, ráadásul a változó kamatozásúakra a kormányzat moratóriumot is hirdetett, tehát ez most védi a hitelezőket, és a hitelfelvevőket.

A kamattörlesztő teher nem növekszik, tehát valószínűleg tudják törleszteni a hiteleket. Továbbá a magyar bankrendszernek a külföldi forrásigénye megszűnt. 2008-ban még óriási külföldi forrásigénye volt. Részben abból lehet látni, hogy a hitel-betét aránya megváltozott. 2008 körül 160 százalék körül volt ez, ami azt jelenti, hogy 100 forintnyi befizetésből 160 forintnyi hitel volt, most pedig ez lent van 70 és 80 százalék között, azaz most 100 forintnyi betétre csak 70-80 forintnyi hitel jut. Ezt belső forrásokból tudjuk fedezni, ezért nincsen rövid távú külső finanszírozási igénye a magyar bankszektornak, ami akkor fontos, amikor a fertőzési hatásokról beszélünk, ha a bizalmatlanság elindul.

– Tehát, egy hirtelen válság helyett inkább egy elhúzódó stagnálásra lehet számítani, azonban a magyar gazdaság sérülékenysége adott, viszont van egy erős bankrendszerünk, ami ezt részben ellensúlyozni tudja...

– Azt mondtam, hogy 2008-2009-hez képest nem érint meg minket annyira.

– Akkor inkább azt mondhatjuk, hogy van egy erős bankrendszerünk, ami 2008-ban meg nem volt.

– Még gondot okoz jelenleg, hogy

a Magyar Nemzeti Banknak nagyon nagy kiadásai vannak, hogy a forintot erősen próbálja tartani, hogy kiszívja a pénzügyi rendszerből a fölösleges forintlikviditást.

Ez nagy költséget jelent, amit a következő években folyamatosan viselni fog a költségvetés. Tehát a szigorú költségvetéseket kell fenntartani, és nem tud a jegybank olyan támogató lenni a gazdaság növekedése érdekében, mint azt az elmúlt 6-8 évben tette.

– Egy dolog nem fér a fejembe. Szigorú költségvetésről, plusz adókról van szó, ugyanakkor közgazdászok azt mondják, hogy az infláció extra bevételt jelent az állami költségvetésnek az ÁFA-bevételeken keresztül.

– Igen, ez hoz pluszt mindaddig, amíg a fogyasztás megy. De ha a fogyasztás elkezd összeesni, akkor nem fog pluszt hozni. Tehát ez addig igaz, amíg van fogyasztás. Ezen kívül a magas infláció miatt kell a magas kamatot fenntartani, ez viszont többletkamat-kiadást okoz, azaz ezt még le kell vonni.

Az egyik oldalon van többletbevétel, de ott van a többletkiadás is, arról nem beszélve, hogy azért vannak olyan kiadási tételek, amit az inflációval igazítanak ki. Például a nyugdíj ilyen.

Szóval, hogy nem csak pozitív oldala van az inflációnak. Ahol jobban segít, az az államadósság csökkentése, amiatt, hogy a nominális GDP-nk így gyorsabban nő, és akkor amivel osztunk, az gyorsabban nő, mint a számláló.

– Hát ez csak matek.

– Igen.

– Az utóbbi időben volt a forintnak egy hullámvasutazása, ami csillapodni látszott, és tartósan 400 alá erősödött. Viszont nemrég 400 fölé tornázta fel magát, hogy utána újfent visszaerősödjön. Azt azért látjuk, hogy a magyar gazdaság, a magyar infláció, a forint, sokkal szélsőségesebben reagál mindenre, mint akárcsak a környékbeli országok.

– Ha nyugalom van a piacon, akkor a magas kamatkörnyezet, amit a jegybank fenntart, az erősíti a forint árfolyamát. Úgyhogy összességében azt gondolom, hogy a 385-90-es szintek abszolút reálisak, hogy velünk tudnak maradni, azaz nem a 400 felettiek. De ha valami negatív esemény van a világban, vagy velünk kapcsolatban, akkor viszont mindenki egyszerre gyorsan ki is akar szállni ezekből a pozíciókból, azonnal gyengülés van a forintban. Sajnos valószínűleg velünk marad még az idei évben ez a nagy volatilitás.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Ligeti Miklós: Most már a NER-ben nem vesződnek a színjátékkal, ez színtiszta pártpropaganda
Bár Magyar Péter cáfolta, hogy a Tiszának lennének adóemelési tervei, elindult az ezzel kapcsolatos plakátkampány, méghozzá adófizetői pénzből. A Transparency International szerint egyre kevesebb energiája van a NER-nek arra, hogy a korábbi álcát fenntartsa maga körül.


Elindult a 4 milliárdos plakátkampány a Tisza állítólagos adóemelési terveiről, amit Magyar Péter már többször megcáfolt. Az óriásplakátokon az Európai Bizottság elnöke látható, aki marionettbábukkal bábozik valakikkel, és azzal buzdítanak a nemzeti konzultációban való részvételre, hogy „Brüsszel bábjai adót akarnak emelni." Bár a plakátokon név szerint nem említik a Tiszát, ez az üzenet rímel a Fidesz és a kormány fő üzenetére Magyar Péterrel szemben, a kormány oldalán pedig már a címből kiderül, hogy adófizetői pénzből "Tisza adóemelési terveiről" konzultálnak.

Hogyan nevezheti ezt a kormány tájékoztató kampánynak, és miért nem lép közbe a Választási Bizottság? Erről beszélgettünk Ligeti Miklóssal, a Transparency International Magyarország korrupcióellenes civil szervezet jogi igazgatójával.

– A most az utcákat elárasztó plakátok hivatalosan nemzeti konzultációt hirdetnek, azaz a kormány működéséhez kapcsolódnak, de közben a kormány honlapján egyértelművé teszik, hogy mindez a Tisza párt elleni választási kampány része, azaz pártérdeket szolgál. Hogyan lehet ezt ilyen nyíltan felvállalni?

– Valójában, amit megvalósulni látunk, ami kibontakozik az elmúlt pár évben, az csak őszintévé teszi a NER-t. Ugyanis a NER, egymásra épülő hazugságok rendszere. Azt bábozzák el, hogy ez demokrácia meg jogállam. Hol tesznek hozzá jelzőket, hogy illiberális, vagy azt magyarázzák, hogy a jogállam az, mint olyan, az nem is megfogható jelenség, de azért ez itt demokrácia, meg jogállam, ahol nem is bajlódnak a különösebb részletezéssel. Valójában ez a rengeteg manőver mind azt hivatott elfedni, hogy Magyarországon nem jól működnek a dolgok. Viszont az elmúlt pár évben, amióta nem jönnek az uniós források, meg a szűk két évben, mióta a Tisza mozgalom és Magyar Péter színre lépett,

egyre kevesebb energiája van a NER-nek arra, hogy ezt az álcát fenntartsa maga körül.

Így aztán azok a jelenségek, amikre eleinte csak az olyan éber szemű kritikus civilek, mint amilyen a Transparency International Magyarország is, később meg már külső megfigyelők is, például az EBESZ mutatott rá, például, hogy összefolyik a párt és az állam működése, nem lehet elhatárolni a közkiadásokat, a közpénzeket, a párt kampánypénzeitől, a párt, a Fidesz érdekében álló propagandatevékenységtől, mára már nyíltan zajlanak. Most már a NER-ben vagy nem vesződnek a színjátékkal, vagy nem veszik észre már, hogy elfelejtették a kötelező tánclépéseket végigjárni, mindenesetre nincsen energia erre.

– Miért?

– Ez egyfajta posztkommunista pártállami működés. Nincsen ugyan beleírva az alkotmányba, ami 1989-ig benne volt, hogy a párt azaz az MSZMP a társadalom vezető ereje, és hogy nem is létezik olyan, hogy hatalommegosztás, mert ebből következően minden hatalmat gyakorol. Lényegében most is az van, hogy a NER, a rezsim fennmaradásának,

a Fidesz hatalomban tartásának az érdeke mindent felülír,

és kisebb-nagyobb módosításokkal, csiszolgatásokkal ehhez a gyakorlathoz idomították a jogszabályokat is. Például amit 2014-ben még színtiszta jogsértésként tudott megfogalmazni a Transparency International Magyarország, hogy a kormányzati szervek és önkormányzatok folytatnak a kormánypárt, a Fidesz érdekében kampánytevékenységet a választást megelőző időszakban, nem csak abban az 50 napban, ami a szavazás előtt van, hanem az azt megelőző fél évben, például plakátolnak, meg különféle rendezvényeket szerveznek, az mostanra bekerült a választási eljárási törvénybe, hogy a kampányszabályok, a tilalmak nem vonatkoznak a kormány által folytatott lakossági tájékoztató tevékenységre.

– Mennyiben kormányzati tájékoztatás a kampánytevékenység?

– Úgy, hogy a hatóságok, a választási bizottság, választási iroda, adatvédelmi hatóság egyáltalán nem vizsgálja, hogy ez az úgynevezett lakossági tájékoztatás, mindig konkrétan a Fidesz és a kormány üzeneteit közvetítő propagandatevékenységben nyilvánul meg plakátokon, vagy éppen olyan kéretlen email üzenetekben, amin keresztül például a kormány Ukrajnával, Oroszországgal kapcsolatos álláspontja ömlik a COVID vészhelyzeti információs csatornán is. Tehát elmosódik az a választóvonal, ami a kormányzó pártot és a kormányt, az államot és a pártot elválasztja egymástól.

– Perképesek ezek a határátlépések?

– Nem lehet mindent mindig bíróságon érvényesíteni. De még a jelenlegi szabályok szerint is, amikről határozottan lehet állítani, hogy kifejezetten annak a gyakorlatnak a jogi megtámogatásához vannak igazítva, amit a Fidesz folytat, ami a NER-nek a működési sajátossága, ezek mellett is lehetne észlelni és szankcionálni ezeket a rossz gyakorlatokat. Attól, mert a lakossági tájékoztató tevékenységre nem vonatkoznak a kampányszabályok, még

a Nemzeti Választási Iroda mondhatná azt, hogy az nem lakossági tájékoztató tevékenység, hogy tudta-e ön, hogy Soros György, von der Leyen, Manfred Weber meg Zelenszkij összeesküdtek arra, hogy átoperáltatják az összes óvodást fiúból lánnyá vagy lányból fiúvá, és elveszik a munkahelyeinket, megerőszakolják a feleségeinket.

Ez színtiszta pártpropaganda. Erre mondhatnák azt az arra hivatottak, hogy az a lakossági tájékoztatás, hogy tessék kezet mosni, mert fertőző betegségek vannak, vagy tessék felvenni az oltást, mert járványhelyzet van. A Nemzeti Adatvédelmi- és Információs Hatóság is mondhatta volna azt, hogy az személyes adattal visszaélés, hogy kéretlen, kormánypropaganda üzenettel bombázza a COVID infóra feliratkozó polgárokat a hatalom. Azaz még ezek mellett a szabályok mellett is lehetne sokkal jobb működést elérni és szankcionálni ezeket a vadhajtásokat. Nyilván a tiszta helyzet az lenne, ha tilos lenne az, ami tilos. Azaz a jogszabályok meg is tiltanák azt, amit nem illik csinálni, és ezeknek a tilalmaknak érvényt szereznének azok a szervek, hivatalok, amelyeknek az a dolga, hogy ezeket a szabályokat alkalmazzák a gyakorlatban.

– Hoztak egy törvényt, hogy korlátlanul lehet kampánycélra pénzt költeni, ennek mi lehetett a célja?

– Ennek több oka is lehet. Azon, hogy korlátlan a kampányköltés, annyira nem kell meglepődni. Gyakorlatilag majdhogynem az volt a főszabály, hogy a kampányokra elkölthető pénzmennyiségnek nincs felső határa, mert kampányköltési plafon csak a nemzeti, azaz a hazai parlamenti választásra vonatkozott, az Európai Parlamentire soha, igaz, hogy annak a kampányfelhajtása is sokkal kisebb volt, de az önkormányzati választásokra se vonatkozott soha a kampányköltési limit, pedig a polgármester-választás, önkormányzati választás az nem kevésbé jelentős, mint a parlamenti választások. Ráadásul a parlamenti választási kampányok költési plafonját sem tartották soha tiszteletben. Ez 98-tól 2010-ig 1 millió forint volt, és már 98-ban sem 1 milliót költöttek jelöltenként, azóta meg az inflációval növelt 5 milliós plafon volt egészen mostanáig. Tehát

ennek inkább szimbolikus jelentősége volt.

Természetesen a Transparency International Magyarország ellenzi, hogy eltörölték ezt a szabályt, mert így már formai értelemben sem lehet számonkérni az érintett politikai szereplőkön, hogy túlköltik magukat.

– Korábban azt is megfigyeltük, hogy a kampányba a kormánypárti oldalon magukat civilnek mondó szervezetek is bekapcsolódtak, melyekre eleve nem vonatkoztak a kampánypénz költési szabályok.

– Azért tartja fenn a Fidesz ezt a háromosztatú kampányolást, azaz van egyrészt az állam, a kormányoldali kiadás, tehát amikor elmossa a párt és az állam közötti határokat, másrészt vannak az úgynevezett harmadik szervezetek, tehát a kampány kiszervezése, például a CÖF, és harmadrészt van a párt maga, mert ez bejött. Ez működött ‘14-ben, ‘18-ban, ‘22-ben, az ellenőrző hatóságok erre vannak szoktatva, tudják, hogy az Állami Számvevőszéknek, a Kincstárnak, a választási szerveknek hol kell becsukni a szemüket. Az emberek is hitelesebben fogadnak el egy üzenetet, ha az a magas autoritású kormánytól érkezik, és nem valamely párttól.

– Ezek szerint ez várható a mostani kampánynál is?

– Még valószínűleg a Fidesz maga sem tudja, mekkora öngólt rúgott a kampányplafon eltörlésével, mert így a Tiszától sem tudják majd kérdezni, miből van ez a nagy költés, meg hogy ki van a háttérben. Tehát ezzel a Tiszát is bátorítják arra, hogy bármilyen fundraising megengedett, tessék csak költeni, amennyi tetszik.

– Milyen hatása lehet az eddigi háromosztatú modellre, hogy megszűnt a politikai hirdetések lehetősége a Metánál és a Youtube-on is?

– Azt még nem tudjuk, hogy ezt pontosan hogyan fogja kezelni a Fidesz, tudomásul veszi-e, vagy megpróbálja trükökkel megkerülni a hirdetési tilalmat. Tény, hogy mintha tényleg kevesebbet látnék én is ezekből a megafonos, és hasonló hirdetésekből, de azért azt fontos látni, hogy a kampányfeladatok megosztása, a háromosztatúság nem csak a Facebookra meg a Youtube-ra terjed ki. A CÖF-nek is volt mindig nagyon masszív plakátolása, és nem csak funkcionális, hanem a kreatív tartalom szerint is megoszlottak a feladatok. A Fidesz és a kormány alapvetően a pozitív üzeneteket, vitte a korábbi választási kampányokban. Például, hogy megvédjük az országot, illetve a 22-es kampány során volt egy „népszavazás” az LMBTQ közösséggel szemben, akkor is a kormány népszavazási üzenetét egy gyermekét ölelő anya képe jelent meg. A CÖF-nél pedig volt a negatív mini Feri, és a bohóckampány, tehát a lejárató, a gegeskedő negatív kampány jutott a CÖF-re.

– Ezek szerint, amit elmondott, ez ellen nem is nagyon lehet mit tenni, mert papíron minden törvényes és szabályos?

– Meg vannak hajlítva a jogszabályok, azaz beütötték a jogszabályi szövetbe azokat a lyukakat, amiken keresztül a megengedő hatósági gyakorlat ezt a megoldást elfogadhatóvá teszi.

De nem igaz, hogy minden jogszerű, csak most azt játsszák az államhatalmi szervek, hogy a jog az olyan homályos, az olyan sokféle értelmezést tesz lehetővé, és az ő értelmezésük pedig az, hogy itt minden rendben van.

Tehát az Állami Számvevőszék mércéjével mérve a CÖF-jelenséget ugyanúgy meg kellett volna küldeni sok százmilliós, milliárdos fizetési kötelezettséget eredményező vizsgálatokkal, és szankciókkal, ahogy a Márki-Zay Péter vezette ellenzéki összefogást is megküldték, csak persze szelektív a látásuk, van egy látótérkiesés az esetükben, az MMM-et látják, a CÖF-öt meg nem. Persze az MMM-nél amatőrök voltak a szervezők, mert személyi szervezeti összefonódásokat tartottak fenn. A CÖF ügyesebb volt, mert a cöfös plakáton nem szerepelt kormánypolitikusnak a neve, meg nem ugyanazt a telefonszámot, e-mail címet, bejelentett székhelyeket használták. Tehát, ehhez azért kell egy masszív, vastag, szándékos, önmagában is jogsértő félrenézés, tudatos rossz jogalkalmazás.

– Ez mennyiben tekinthető választási csalásnak?

– Nem, nem az. A választási csalás, ezt el kell fogadni, az individuális magatartásokra van elképzelve, mint hogy a büntetőjog maga is individuális magatartásokra van méretezve alapvetően. Biztos vannak olyan mozzanatai, amelyek beleillenek a választás rendje elleni bűncselekménybe, vagy akár a hivatali visszaélésbe, vagy közfeladati helyzetben elkövetett visszaélésbe, de

amikor az állam tudatosan rosszul működik, azaz a közjó helyett a párt érdekeit, a nemzet helyett a rezsim céljait szolgálja, akkor arra nagyon nehéz büntetőjogi megoldást találni, büntetőjogi választ adni.

Tehát azt igazolni, hogy az a járási hivatalvezető, vagy polgármester, vagy számvevő tanácsos, vagy a választási irodának az az osztályvezetője, aki nem indított vizsgálatot a CÖF ellen, hogy az kifejezetten azért cselekedett vagy tartózkodott a cselekvéstől, hogy ezáltal a Fidesznek előnyt biztosítson, és az MSZP-nek, meg a Tiszának hátrányt okozzon. Szóval sajnos nagyon nehéz, elkötelezettebb, felkészültebb nyomozói, ügyészi munka mellett is igazolni, hogy egy-egy ilyen fogaskeréknek a magatartása minden mozzanatában fedi a büntetőtörvényi tényállást.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

SZEMPONT
A Rovatból
Pottyondy Edina: Vera nagyon rémült, vajon attól fél, hogy plusz adót kell fizetnie, vagy hogy kiderül, nem is létezik?
A humorista szerint „az AI-magyarok rettegnek a Tisza-adó terveitől”.


Pottyondy Edina újabb YouTube-videóban mondta el véleményét a magyar közélet aktuális eseményeiről. Szerinte „a kormánynak nem a kutatás-fejlesztés, az informatika-oktatás a fontos, inkább a forradalmi technológiát igénytelenül »összemekkmesterkedett«, általános iskolás színvonalú bullying-videók készítésére használják” a mesterséges intelligenicát.

Felhívta a figyelmet arra, hogy „már az utca emberét is digitálisan tenyésztik” azokban a klipekben, amelyekben a "Tisza-adó" lehetséges következményeit vetíti előre a kormánypárt. Ebben például elhangzik, hogy a "Vera" nevű tanárnő 33 ezer forinttal kevesebbet keresne havonta.

„Az AI-magyarok rettegnek a Tisza-adó terveitől. Vera nagyon rémült, vajon attól fél, hogy plusz adót kell fizetnie, vagy hogy kiderül, nem is létezik?”

– tette fel a kérdést Pottyondy Edina.

A humorista beszélt a most megjelent 1242 - A Nyugat kapujában című történelmi filmről is.

„Bizonyos szempontból ez a film zseniális alkotás. Van egy alaphelyzet, amin nehéz változtatni, hiszen a tatárok kiirtották az ország felét. És van egy másik alaphelyzet, amin szintén nehéz változtatni:

az Orbán-kormány olyan szolgaian dörgölőzik a keleti nagyhatalmakhoz, mint Mari néni vádlija a kanos kutyához.

Tehát egyszerre kell szeretni keleti testvéreinket és valahogy elsunyulni, hogy kardélre hányták a fél országot.”

Pottyondy szerint ez a lehetetlennek tűnő feladat teljesült is a filmben: a magyar sorstragédia miatti kesergés helyett „egy kifejezetten pozitív, optimista üzenetre fókuszál és a középpontba egy karizmatikus vezetőt állít. Nem IV. Bélát, hanem Batu kánt”.

„A »Batu kán a mi hősünk« olyan csavar, amire magyar ember nem tud felkészülni. Mintha egy izraeli iskoláscsoport megnézne egy holokauszt-filmet, ahol Hitler megmenti a zsidókat”

– mondja.

Végül szót ejt K. Endre, a kegyelmi ügy egyik főszereplőjének könyvéről is, majd így zárja a videóját: „Ha van rokon a családban, aki még mindig fideszes, vidd már el a tatárjárást romantizáló filmre, vagy vedd meg neki K. Endre romantikus regényét, hátha feléled benne a magyar virtus!”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Somogyi Zoltán: Varga Judit visszatérésének lebegtetése arra jó, hogy provokálják Magyar Pétert
Az elemző nem tartja valószínűnek, hogy tényleg politikai pozícióba is helyeznék a kegyelmi botrányba belebukott volt igazságügyi minisztert, mert annak nagy kockázatai lennének a Fideszre nézve is, amely ráadásul ismét a gyermekvédelmi ügyekkel küzd.


Gulyás Gergely a jövő héten találkozik Varga Judittal, hogy személyesen kérdezze meg tőle, mit gondol a visszatéréséről. A miniszter ezt a Kormányinfón árulta el. A Fideszben egyre többen beszélnek arról, hogy terveik vannak a kegyelmi botrányba belebukott volt igazságügyi miniszterrel, akiről Orbán Viktor a nyáron azt mondta, ritkán bukkan fel olyan született tehetség, mint ő, és 4-8 év múlva képes lett volna az országot vezetni. „Juditban miniszterelnöki képességek voltak” - fogalmazott a kormányfő. Magyar Péter Varga Judit esetleges visszatérésének hírére úgy reagált, nincs beleszólása abba, hogy „a Fidesz kivel, milyen felállásban akarja elveszíteni a választást jövőre”, de azt tudja, hogy „Varga pontosan érzi, mi a három gyermekünk érdeke”.

Miért próbálja a Fidesz visszahozni Varga Juditot, kockáztatva azt, hogy újra reflektorfénybe kerül a kegyelmi botrány? És mennyit árthattak a pártnak az elmúlt hetek gyermekvédelemmel kapcsolatos botrányai: a bizonyíték nélküli Zsolti bácsizás, és a Szőlő utcai javítóintézet volt igazgatójával kapcsolatos rengeteg megválaszolatlan kérdés? Somogyi Zoltán szociológussal beszélgettünk.

– Mennyi az esélye Varga Judit visszatérésének?

– Most úgy érzem, hogy inkább nem merik meglépni, mint igen, de provokációnak simán jó. Ugyanis abban a pillanatban, ahogy Varga komoly politikai szereplővé válna, olyan kérdéseket tenne fel neki a magyar nyilvánosság, amelyek Magyar Pétertől függetlenül a kormány számára kellemetlenek. Mi van a végrehajtókkal, a végrehajtói kamara maffiaszerű működésével? Hogyan adtak át döntéseket az államtitkárnak, és milyen módon vettek részt benne? Mi a helyzet a Pegazus-szoftverrel, a lehallgatott magánemberekkel szembeni állami jogsértéssel? És ott van a kegyelmi ügy maga: miért írta alá? Ezeket a kérdéseket a Fidesznek nem érdeke kinyitni.

– Az miért érdeke, hogy Varga Juditról, mint visszatérőről beszéljenek?

– Arra jó, hogy provokálják Magyar Pétert ezzel a dologgal: a volt felesége hiteles állításokat tehet Magyar Péter személyiségével kapcsolatban.

Varga, még ha nem is kerül vissza semmilyen pozícióba sem, jelenlétével tud Magyar Péterről beszélni.

Ha visszalépne egy hivatalos politikai pozícióba, akkor újságírók fogják kérdezni nap mint nap.

– A minden bizonyítékot nélkülöző „Zsolti bácsi” történet talán kezd elcsendesedni, de magának a Szőlő utcai ügynek is sok tisztázatlan pontja van. Sokat veszíthet ezzel a Fidesz?

– Ez a téma a magyar társadalom számára elfogadhatatlan, függetlenül attól, hogy jobbról vagy balról nézik: a gyermekekkel szembeni szexuális abúzust a legtöbben nagyon egyértelműen elítélik. Ha ez egy állami intézményrendszerhez kötődhet, ahol az állam felelős a gyerekekért, és esetleg kormányzati politikusokhoz is, az a kormány számára felmérhetetlenül veszélyes. Láttuk a parlamentben, hogy Semjén Zsolt azért állt fel, mert Simicskó István a Fidesz és a KDNP nevében nem védte meg eléggé őt. A kormánypártiak igyekeznek a lehető legtávolabbra tolni maguktól az ügyet; később olyan radikális nyilatkozatok is elhangzottak, amelyekkel igyekeztek maximális távolságot tartani: halálbüntetésről, négyrét vágásról, kasztrálásról beszéltek.

Ennek a gyermekvédelmi ügynek valószínűleg jóval nagyobb a látenciája: nem tudjuk, ki mikor áll elő új tanúval vagy információval.

Ez az ügy nem egy egyszerűen lezárható történet, bármikor egy új információ újra aktualitást adhat neki.

– Múlt vasárnap megszólalt a Kossuth téri tüntetésen Látó János is, de semmi konkrétumot nem mondott az üggyel kapcsolatban.

– Látó János szerepe egyelőre mellékszál, ha fontos elemként került is be a képbe. A lényeg az, mennyire áttekinthető a gyermekvédelmi intézményrendszer. Amíg nem átlátható, addig a kormánypártiaknak nincs olyan pozíciójuk, amiből hitelesen tudnák cáfolni az ellenzék vádjait.

Ha az ellenzék hitelesen mondhatja, hogy a gyermekvédelem nincs biztonságos kezekben, akkor abból sok igaztalan pletyka és vád is elindulhat.

Miközben mindezeket tények is erősítik: tudható, hogy az intézményrendszerből egyes államilag gondozott lányok később, az intézményen belülről szervezett prostitúcióban végezték.

– A héten Jámbor András megpróbálta megemeltetni a napi 1500 forintos fejkvótát, amit a gyermekotthonokban élő gyerekek étkeztetésére forditanak, 4500 forintra. A fideszes képviselők nem szóltak hozzá, hanem leszavazták az egészet. Később a kormánypárt saját ötletként hozta vissza.

– Igen, másnap be is hozták a saját javaslatukat...

– De addig az erről készített 23 perces videó egy nap alatt hatalmas nézettséget ért el.

– A Fidesz sosem fogad el ellenzéki javaslatokat, nehogy az ellenzék kampányolhasson velük. A kormánypárt eddig sem engedett az ellenzéknek olyan ügyet, amivel az ellenzék kampányolhatna. Inkább ők viszik át a javaslatot, csak az úgy lassabb, hiszen reaktív. Azonban ebben az ügyben korábban, Magyar Péter megerősödése óta bármikor léphettek volna, hiszen látható probléma volt.

Az emberek számára sokkal érzékenyebb a gyermekbántalmazás kérdése, mint például egy késés a közlekedésben,

és erre lett volna a kormánypártnak több, mint egy éve, hogy változtasson a helyzeten.

– A Tisza Párt mintha távolabb tartaná magát a témától...

– Igen, mert van saját témája. Viszont lehalkította ez a téma egy időre „a Tisza adót akar emelni” kampányt, ami jót tesz nekik.

– Két hete Závecz Tibor azt mondta, október 23 körül láthatunk méréseket arról, kitől mit vitt, vagy mit hozott például a Zsolti bácsi ügy.

– Az aktuális mérések persze érdekelnek minket, elemzőket, de az embereket talán kevésbé. Sokkal inkább az számít, hogy október 23-án ki hány embert visz az utcára. Az lesz a mennyiségi verseny: Magyar Péter rendezvényein hányan vannak, és Orbán Viktor rendezvényein hányan.

– Orbán Viktornak most nincs szerencséje október 23-ával: az Európai Tanács ülése miatt fél napot nem lesz itt. Ez hátrány lehet?

– Az a fél-, vagy egy óra számít, amikor ő beszél, és az valószínűleg belefér a napba. De a legfontosabb most tényleg az lesz, hogy ki milyen mennyiségben tudja a sajátjait az utcára vinni, hogy ezzel megmutassa az erejét.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
„15 éves teljhatalom után ők torolnak meg? Mit?” – Tüntetőket kérdeztünk a Zsolt bácsi-ügy kezeléséről
A legtöbbek szerint nincs mit megtorolnia a kormánynak az ellenzéken, inkább a felderített ügyekkel kellene foglalkozniuk. Van, aki szerint a tüntetések is kezdenek túl egyformák lenni.


Ahogy arról tegnap beszámoltunk, tüntetést tartott a budapesti Kossuth téren Puzsér Róbert és a Polgári Ellenállás. Az eredetileg Megbékélésmenetnek szervezett megmozdulás időközben, Juhász Péter kihallgatása miatt a volt politikus melletti kiállássá alakult, ahol 21 felszólaló és előadó lépett a színpadra.

A helyszínen járt a Szeretlek Magyarország stábja is, hogy megkérdezze a jelenlévőket, mi a véleményük a Szőlő utcai helyzet és Zsolt bácsi körül kialakult turbulens közéleti levegőről, és mit várnak a tüntetéstől.

A színpadon felszólalók közül végül senki nem fedte fel, ki a Juhász videójában elhangzó "Zsolt bácsi", aminek az egyik tüntető örült, mert szerinte ha ott kiderült volna a személye, könnyen lincseléssé fokozódhatott volna a hangulat.

A megtorlásról a megkérdezettek többsége úgy vélekedett, hogy nincs mit megtorolnia a kormánynak. Egy fiatal tüntető azt kérdezte:

„15 éves tejhatalom után ők torolnak meg? Mit? Hol?”

Szerinte az egész csak egy blöff, amit immár havonta bedobnak. Volt olyan is, aki radikálisabban fogalmazott: „Náci tempó, náci szöveg, a Gestapo szokott megtorolni, nem a demokratikus állam.” Megint más az ötvenes évek kommunista rendszeréhez hasonlította a megtorlás emlegetését.

Jámbor András országgyűlési képviselő kameránknak is elmondta: szerinte hiba volt, amit Arató Gergely a Parlamentben tett, vagyis hogy megnevezte és felkérdezte Semjén Zsoltot. Ugyanakkor hozzátette: ennél százszor nagyobb bűnöket látni a politikai túloldalon.

Volt, aki stábunknak mesélte el, hogy személyes ismerőse az Alföldi utcai gyerekotthonban 12 évesen úgynevezett "welcome-verést kapott" – erről koldulás közben számolt be neki.

Juhász Péter szerint 20 éve tudni hasonló ügyekről, de a hatóságok általában többet zaklatják azokat, akik az ügyeket felderítik, mint akik elkövetik.

Ugyanakkor néhány fiatal arról is beszélt, hogy kicsit már repetatív, hogy mindig ugyanazon koerográfia szerint zajlanak a megmozdulások. Ennek ellenére szerinte kinn lenni „hazafias kötelesség”. Arról, hogy milyen módszerekkel leváltani a Fideszt, azt mondták: a politikát „a Fidesz züllesztette le idáig, de akkor a saját játékukban kell megverni őket – ilyen egyszerű”.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk